Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

1969. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tetszik a Lehel gyerekszoba A főváros túlterheltségét csökkentő iparkitelepítési po­litika sók olyan Szolnok me­gyei vállalat fejlesztési prob­lémáját is megoldotta, ame­lyek már nem tudták önerő­ből megteremteni a termelés bővítésének lehetőségét. Ezek közé tartozott a jászberényi Asztalosipari Vállalat is, — amelyet 1969. február 14-én vett át a Budapesti Bútor­ipari Vállalat. Nemszilaj Géza igazgató és Kemenes Antalné főköny­velő véleménye szerint ez a beolvadás látható változáso­kat is jelentett. Itt ugyanis nincs lehetőség arra, hogy építkezzenek, de a korábban majdnem négymillió forin­tért megvásárolt FŰSZERT raktártelepet egymilló két­százezer forintos ráfordítás­sal átalakították, s hatvan fős kárpitos részlegük már­cius óta már ott dolgozik. Az elkövetkezendő két évben pedig további kilencmilliós beruházási költség fölött ren­delkezhetnek és sor kerül az itteni üzemrészek felújításá­ra is. — Régebben háromféle be­rendezést gyártottunk — mondja Bárkányi István fő­mérnök. — Készítményeink közé tartozott a Jászberény elnevezésű lakószoba, jász­árokszállási telepünkön pe­dig festett konyabútor ké­szül. Legnagyobb igény a hat darabból álló polyészteres felületkezeléssel készített vi­szonylag olcsó, 3411 forintba kerülő Lehel gyermekszoba iránt jelentkezett. Ésszerűnek látszott, hogy teljesen áttér­jünk ennek gyártására, még akkor is, ha az átállás ne­hézségekbe ütközött. Jász­árokszállási és benti telepün­kön 25 garnitúra ' készül el napunkét. — Mit jelent ez a mennyi­ség az éves tervben? — Az 1968-as 22 milliós teljesítéssel szemben ébben az évben 30 millió forintos termelési tervet teljesítünk, amelyből alig 3 millió hiány­zik. Az év eredményes zárá­sához viszont minden felté­tel megvan, s jövőre már 47 millió értékű Lehel gyer- rnekszoba ' garnitúrát gyár­tunk. A megnövekedett ter­melés következtében külföldi szállításra is gondolhatunk, jelenleg tárgyalás folyik — skandináv-export ügyében. Az érdeklődők számára már elküldte a mintát a BUBIV. / Klubestek a tsz szövetségben A szolnoki tsz szövetség' novemberben klubest so­rozatot indított tagszövetke­zetei szakvezetőinek tovább­képzésére. Péntek délutánon­ként neves előadók szakmai eszmefuttatásai után heves viták színhelye a szövetségi székház tanácsterme. Az első klubesten dr. Bán­házi Gyula, a Mezőgazdasá­gi Gépkísérleti Intézet igaz­gatója szólt a szövetkezeti gépészekhez, a másodikon dr. Kurucz Gyula kandidátus, a karcagi mezőgazdasági kuta­tóintézet igazgatója. A har­madikon, ma délután hang­zik el Papp József, a TOT közgazdászának a szövetke­zetek pénzgazdálkodásáról szóló referátuma. A következő klubestek de­cember végén kerülnek sor­ra. Ezekre Keserű Jánost, az állattenyésztési kutatóintézet igazgatóját és Szabó Istvánt, a TOT elnökét várják. • Progresszív bírság összeg Figyelemmel kis érik a nyugdíjas nevelőd sorsát A nyugdíjas oktatásügyi dolgozók helyzetéről, a prob­lémáik megoldásának felada­tairól tárgyalt a Pedagógu­sok Szakszervezetének el­nöksége csütörtöki ülésén. A szakszervezetekben a nyug­díjasok aránya megközelíti a 10 százalékot. Feltétlenül indokolt, tehát hogy meg­különböztetett figyelemmel kísérjék a nyugdíjasok élet- körülményeinek alakulását. Az elnökség nyugtázta, hogy a szakszervezeti tisztségvi­selők, aktivisták nagy fele­lősségtudattal, egyre foko­zódó hozzáértéssel foglalkoz­nak egyebek között az idős, nyugdíjas nevelők és hozzá­tartozóik szociális jogainak érvényesítésével, kulturális igényeik kielégítésével. Szá­mos helyen hagyomány a ryugdíjba lépők ünnepélyes búcsúztatása, az arany- és gyémánt diplomások köszön­tése. Az elnökség — a vita alapján — úgy döntött, hogy a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságánál lépé­seket tesz a nyugdíjasok több problémájának megol­dására, jogos, régi igényei­nek kielégítésére. Állást foglalt a testület abban, hogy javasolja a vasdiplo­ma rendszeresítését óvónők­nek és tanítóknak is. To­vábbra is fenntartják az igényt, hogy 50 százalékos vasúti kedvezményük legyen a nyugdíjas pedagógusoknak. A szennyvízbírságról ki­adott kormányrendelet vég­rehajtásával kapcsolatos te­endőket az Országos Vízügyi Hivatal elnökének most megjelent új rendelkezése szabályozza. E szerint a víz­ügyi igazgatóságok vízvédel­mi szakágazati szervezetének kell ellenőriznie az üzemek szennyvizét és a tisztító-be­rendezéseket, mégpedig le­hetőség szerint mindig az év első felében, rendkívüli szennyezés esetén azonban a bejelentést követő 24 órán belül kell vizsgálatot tarta­ni. A megengedhető értéket túllépő szennyezettségért fi­zetendő szennyvíz-bírságot egy évre — idényüzemnél az idény tartamára — állapít­ják meg. Ha a kifogásolt szennyezettség továbbra sem szűnik meg, akkor a bírságot progresszíven emelik: a bír­ságolás harmadik évében kétszeresére, a negyedik év­ben háromszorosára és az ötödik évtől már ötszörösére növelik a kiszabott bírság összegét. Az új rendelkezés a kihirdetés napján életbe lépett, de intézkedéseit csak az 1970. január I-e után kiszabásra kerülő bírságolás­nál kell alkalmazni. 4P Vendéglátók vendégségben A magyar vendéglátás, valamint a szórakoztató ipar tanulmányozására érkezett hazánkba Rudolf Lepik, a tallinni Astoria Varieté igaz­gatója és David Sur, a tal­linni vendéglátóipari válla­lat művészeti vezetője. Nyolcnapos ittartózkodásuk során megyénkben is körül­néztek. Megfordultak Szol­nok város, valamint a me­gye több éttermében, ven­déglőjében. Rudolf Lepik nem először jár Magyarországon. Útjai során mit tapasztalt nálunk? — Az észt főváros varie­téjének vagyok a vezetője, munkámban felhasználom a Budapesten szerzett tapasz­talataimat is. Nagyon jó véleménnyel vagyok a ma­gyar vendéglátásról. Külö­nösen tetszik a cigányzene, színvonalát sokkal maga­sabbnak ítélem, mint a jazz- zenekarokéét. David Sur is a vendéglá­tást dicséri. — Hat országban jártam és azt tapasztaltam hogy önöknél igen magas szintű a vendéglátás. A kiszolgálók figyelmesek, az ételek fino­mak, nagy a választék, ki­tűnő szervirozás. A fentie­ket tapasztaltam itt, Szol­nokon is. Piros zászló a lécre Negyedszázada indultak a kuncsorbai kommunisták „Földes Lajos tanyáján 1944. év november 28. napján igen nagy volt a jövés-menés.’’ Idézet Csík József törökszentmiklósi járási tanácselnökhelyettes emlékbeszé­déből. Kuncsorbán mondta el, a község felszabadulá­sának negyedszázados évfordulóján. Az uradalmak gyű­rűjébe szorított zsellérek, cselédek kis települését 1944. október 8-án szabadították fel a szovjet csapatok. Bő másfél hónappal november 28-a előtt. Szénássy Imre nyugdíjas tanító a községről írott újkori krónikájában egyforma jelentőségűnek tartja a két közeli dátumot. Napos időben a faluszélről ellátni a dombos helyre épült fás tanyába. Most az őszi estében, csak kontúrjai sejlenek fel. A gazdasszony az ólak közül kerül elő, az állatokat etette. Földes La- josné. Emlékszik-e még rá? — Sose felejtem el. Jeles nap volt, vasárnap délutánra esett. Nem lett elég a szék, deszkákat hoztunk be a szo­bába. Arra ültek az embe­rek. Szegény Körmöndi Ist­ván — meghalt már — rok­kant ember volt, bottal topo­gott, jött be a nagy sárban messziről, a tizanva’ahanya- dik dűlőből. Az Ebstein-ta- nyáról jött Dénes József. Ak­kor szabadult meg az inter­náló táborból. Lerongyolód­va, mezítláb érkezett. Jött az öreg Szabó Miklós, tizen­három gyerekes cseléd em­ber. Ezek a Szabók. István is. meg Mik’ós is, 19-esek voltak. Egyikük sem él már. Gondolkodik Földes néni. Arcokat idéz maga elé. akik azon a vasárnapon össze­gyűltek szobájukban. Ura­dalmi tanya volt ez akkor, a kisújszállási méltóságos asz- szony. Kerek Margit pénz­ügyi tanácsos háromszázhúsz ho-’das ' gazdasága. Onnan hordta a gabonát mind i árt a háború utáni első napokban a törökszentmiklósi nincste­lenek élelmezésére Szabolcs- ka Gyula. Törökszentmik'ósi kommunista gépész volt Sza­bolcsira. És hozta a hímeket is. Benn a városban Paop István öreg internacionalista vezetésével már mozgolód­nak, akik úiiá akariák építe­ni az országot. Szabolcska szervezte be Földes Lajost. Krncsorba első két kommu­nistája Földes La jos és Sz-’bó Béla, a törökszentmiklósi szervezethez tartozott az el­ső napokban. Szabó Béla is nyugdíjban yan már. Társadalmi mun­tási szövetkezet igazgatósági ülésérő1. Vendég narasztaló- an vezet a lakásba. — Hogy hogy is volt? Itt szolgáltam, mint uradalmi gépész Kuncsorbán. Szabolcs­ka kért meg, hogy segítsek neki. Hat vagon búzát szállí­tottunk be Törökszentmik- lósra Szabolcska vo’t az első kommunista, akit megismer­tem. Akkor ismertem meg igazán, mikor egyszer elrom­lott a traktor a város közelé­ben. Egy százados tanyájára mentünk be. Három apró gye­rekkel egy öregasszonyt ta­láltunk ott. Kukoricát főzött. A fia a fronton járt. a’'me­nyét akna érte. Nsm volt ott az égvilágon semmi ennivaló. Akkor intett Szabolcska. Be­mentünk a városba, meg­őröltünk két zsák búzát, hoztuk ki a lisztet a gyere­keknek, meg az öreg néni­nek. Ezután könnyen rááll­tam, mikor hívott a pártba. Az öreg Földessel ketten jár­tunk be gyalog Törökszent- miklósra a pártszervezetbe. ☆ Nem sokáig. November 28- án már Kuncsorbán is meg­alakult a kommunista párt. Az e’ső titkára Dénes József lett, az első elnöke Földes Lajos, volt 19-es vöröskato­na. A párt első tagjai, a már említetteken kívül Bálint Mihály, Fehér Mihá'y cse­léd, Murányi Sándor feles- bérlő. Varga Balázs, Göncző Péter 19-esek. Antal Sándor, Csapó Márton cseléd. Fegy- vemekről — ott később ala­kult meg a párt — 18 kilo­méterről gyalog átjött a fe­leségével Sipos Lajos szűcs, a kommunista párt megala­kulásának hírére. Nem volt még se szerveze­ti szabályzat, a tagkönwecs- két vékony zöld papírlapra is később nyomta a török­szentmiklósi nyomda. Földe- séknél ma is megvan. „A Magyar Kommunista Párt kuncsorbai szervezete ideig­lenes tagsáei igazolványa.” Vörös zászló se volt még a faluban. — Dénes szerzett aztán va­lahol Törökszentmiklóson. Egy hosszú lécre szögeltük. Benn a faluban egy házon kidugtuk a cserépen — em­lékszik vissza Szabó Béla. Sokáig a Földesék szobá­ja volt a pártiroda. Gyorsan' gyarapodtak. Jöttek a 19- esek, a cselédek, a kisemmi­zettek. Terjesztették a szov­jet hadsereg magyar nyelvű újságait, plakátokat, a kom­munista párt törökszentmik­lósi kiadású újságját. Rá is támadtak Szabó Bélára. — Nem lesz ez korai, a Sztálin újságját hordani? A kuncsorbai kommunis­ták az első napokban maguk­kal ragadták a falut. Indul­jon az élet. végezz» minden­ki a munkáját — hirdették. Megszervezték, hogy az ura­dalomban száz holdat elvet­tek a cselédek. Aztán nem­zeti bizottság alakult, föld­igénylő bizottság. Két és fél ezer hold földet osztottak ki. Nagy napok voltak. Egy idős cselédember. Takács jött a párthoz, nem meri elfogadni a földet, mert azt hallotta, visszajön a dr. Rácz ügyvéd, a birtokos. — Majd a hátára vágunk, ha visszajön — nyugtatták meg. A 45-ös választás után megmozdult a reakció. A kuncsorbaiak csoportosan be­mentek Törökszentmiklósra, Szolnokra lovaskocsikkal tün­tetni: „Földet vissza nem adunk!” Azt mondják, ab­ban az időben a kuncsorbai kommunisták erejének híre járta. A 45-ös választáson 40 száza’ékos szavazatot kap­tak. A párt akkori központi vezetősége megdicsérte őket. A kommunista párt 45-ös or­szágos pártértekezletére öten utaztak fel Kuncsorbáról. Földes Lajos. Csapó Márton, ^ T>ó.rjo.g- Jrv^sef, Németh Márton. A vonat te­tején utaztak. Elvtársaik la­kásán szálltak meg Kispes­ten. A konferencia idejére az élelmet innen vitték magúk­ká’. S onnan hozták a nagy lelkesedést, a nagy tüzet. Hódossi Mihály tanácselnökkel járjuk Kuncsorbát. Mutogatja az új utcákat, az új középületeket. Elmeséli, hogy itt 45‘ben nem volt egy méter járda se, villany se, egy rossz Hangya-kocsma volt összesen. Invitál a szövet­kezeti presszóba, s mutatja az új áruházat. Csík József emlékbeszéde jut eszembe: felsorolja, mit lépett a 25 esz­tendő alatt Kuncsorba. Két szövetkezete jó jövedelmet fi­zet, kutakat kaptak, tantermeket, könyvtárat, művelő­dési házat, járdákat, villanyt, vízmüvet. Huszonegy autó- tulajdonosa van a falunak és a takarékpénztárban két és fél millió forint. A párt kuncsorbai megalapítói közül alig élnek már' egy páran- Mégis jelen vannak az átalakult kis fa'uban. Az első járda. az első villanyoszlop, az első új tante­rem, új középület, hirdeti emléküket. Negyedszázada kezdték. S a negyedszázadon át min­dig ők jártak elöl a sokban, a kommunisták. Tetteiket megőrzik majd a késő századok is. — börzék — Munkaeszköz: bélyegző Átható technokol illat ter­jeng a szolnoki Vörös Csil­lag mozi bejárata előtt Az oka: augusztus 8-a óta öt­vennégy csökkent munkaké­pességű dolgozó munkahe­lye nyílik a kapu alól. A Szolnok megyei Tempó Ál­talános Szolgáltató Ksz a vá­rosi tanács 500 ezer forintos hozzájárulásával alakította ezt a kis üzemet Két műszakban napi 6—8 órán keresztül hajtogatják, árbélyegzik a Tomi mosópo­ros dobozokat, készítik a mintás műanyag asztalterí­tőket az itt dolgozók, akik­nek 80 százaléka nő. A munkafolyamatok szak- képzettséget nem igényel­nek, a bonyolultabb munka­fogásokra Lugossy Ferenc üzemvezető tanítja meg a dolgozókat A „törpeüzem” havonta 80 90 ezer forint értéket ter­mel. A fizetés a végzett munkától függően 600—1100 forint között változik. Je­lenleg 10—15 csökkent mun­kaképességű dolgozót tud­nának még felvenni. Ameny- nyiben a jelentkézők száma indokolja és a tanácstól is megkapja hozzá az anyagi támogatást, úgy tovább bő­víti ezt a foglalkoztatót a Tempó, n Téli Balaton n Duna-Tisza csatorna 1715-ből HASZNOS FELMÉRÉS Hasznos felmérést végzett a népi ellenőrzési bizottság Baranyában a vállalatok kul­turális és szociális célokra szájit pénzeszközeinek fel- használásáról. Több variá­ciós kérdéssorozatban külön vizsgálták meg a.vezetők és a dolgozók — többségében fizikai munkások — véle­ményét. A feladatok rang­sorolásában a vezetők kö­zül legtöbben az üzemi ét­keztetést, az üzemi szociális létesítmények fejlesztését, a munkaruha ellátást tartották legfontosabbnak. A dolgozók messze a többi elé helyez­ték a lakásépítés segítségét. Pécsnek igen súlyos gondja az óvodai helyzet. Ezen a téren is eltér a vezetők és a dolgozók véleménye. A ve­zetők 5,3 százaléka, míg a megkérdezett dolgozók — el­sősorban a kisebb jövedel­műek és természetesen a nők — 56 százaléka törtja fontosnak a gyermekintéz­mények, elsősorban óvodák Vállalati támogatását. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat balatoni egysége a téli szezonban is gondoskodik a Balaton sze­relmeseinek programjáról. „Téli Ba’aton” címmel két és háromnapos kirándulást ajánl. A háromnapos prog­ram részvételi díja 440, a kétnaposé 220 forint. A ven- rláa-oVot a siófoki Na”fénv Szállóban helyezik el, teljes el­látással. A programban város­nézés, fakutyázás a Balato­non, amennyiben jégmentes lesz a tó vize, akkor halá­szati bemutató, vitorlázás sze­repel, 1715-ben Dillherr báró, — szolnoki várparancsnok — nagytudású műszaki tiszt — felségfolyamodvánnyal for­dult III. Károly királyhoz — vagyis VI. Károly német— római császárhoz. — Munká­ja bevezetésében hosszan di­cséri a tenger ellen gátat épí­tő hollandokat, akik csator­nákkal teszik termékennyé kicsiny országukat. Jellemzi a Pest és Szolnok között fekvő alföldi területet, mond­ván: oly sík ez a terület, mint Babilon földje. A táv sem nagy; poroszkálva, lovon mindössze tizennégy óra. — Pest mellett a Duna, Szol­nok mellett a Tisza szintkü­lönbsége minimális. A mun­káskezeket Dillherr biztosí­tottnak látja, ha a csatorna­építésben érdekelt tizenhat vármegye robotosaitól azt kí­vánná: mindegyik csak egy- egy — területéhez közeleső — mérföldnyi. szakaszt épít­sen meg saját erejéből. Er­re a célra kívánja mozgósí­tani a Magyarországon állo­másozó császári ármádiát is. A munka megkezdésére az aratás utáni első munkana­pot, július elsejét javasolja. Ilyenkor a Duna—Tisza kö­zének mocsarai is nagyjából kiszáradnak. S mint erdőépí­tésben, földmunkában jára­tos mérnök kiszámítja: az általa javasolt munkaterv szerint a Duna—Tisza csator­nát három hónap alatt elké­szíthetik. Mellék-gondolatai: sikerül lecsapolni az Alföld mocsarait, a csatorna s az azt környező földsáncok hon- és árvízvédelmi szempont­ból is hasznosak lehetnek, A só szállítás meggyorsul. A gerendákat — amelyeket most Bécsből szállítják Bu­dára — Máramarosból úsz­tathatják így az épületfa ol­csóbb lesz Budán. Amikor 45 évi szolnoki ka­pitánysága után meghal, a megye leszegezi: „jó atya­ként bánt a jász föld népé­vel..« Pályadíjak Negyvenegy pályamű ér­kezett a Népművelési Inté­zet ez év februárjában meg­hirdetett pályázatára. A sok értékes adatot, tapasztalatot tartalmazó igényes tanul­mány, kutatási beszámoló kö­zül a 8000 forintos első dí­jat budapesti pályázó, Fülöp Zoltán „M9tivációs bázis nyelvtanulók körében” című munkája kapta, ötezer forin­tos második díjat nyert a szegedi dr. Szentirmai László és dr. Vágvölgyi András „Egyetemi hallgatók művelő­désének néhány sajátossága” című munkájukért, valamint dr Tenk Béla (Győr): „Fa­lunk (Gyirrnót község) társa­dalmi. művelődési feüődése az elmúlt 25 évben” című írásáért. Háromezer forintos harma­dik díjat kapott Párkán György budapesti pályázó „Vidékről a fővárosba ván­dorló fiatal munkások urba­nizációs kérdéseinek vizsgá­lata”. továbbá a debreceni Niklai Ádám „Falusi nők műveltségszintje” és a Pápai Tóth Dezső „Egy község ol­vasó-térképe” című mun­kája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom