Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

1969. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Vietnamban harcoló amerikai katonák levele „Mindannyian Vietnamban harcoló amerikai gyalo­gosok vagyunk. Nem tűrhetjük tovább azt az ostoba­ságot, ami körülöttünk és velünk) kapcsolatban történik. A közelmúltban hallottuk Nixon elnök megjegyzését, hogy az amerikai nép hangulatának legalább ugyan­olyannak kell lennie, mint a Vietnamban harcoló kato­náké. Nézzünk szembe az igazsággal, a Vietnamban szol­gálatot teljesítő katonák hangulata a kétségbeeséssel határos. Szó sem lehet valamiféle harcra kész hangulat­ról. Hideg esőben alszunk, olyan kasztot kapunk, amit a disznók sem ennének meg. Máskor forró napsütésben dolgozunk végkimerülésig. Látjuk, amint mellettünk meg­halnak az emberek. És ugyan miért? Egyáltalán meg­nyerjük valaha ezt a háborút? Nixon úrnak tudnia kellene, hogy a legénység han­gulata csak akkor emelkedik, ha egy-egy alakulat em­berei megtudják, hogy hazaszállítják őket!” Az első gyalogsági hadosztály hat katonájának áJAirasa. ........................ ÍKEWSWEBKi Ha rcol és dolgozik Laosz A Nixon-kabinet «újabb Vietnamba keveredhet káosz­ban” — figyelmeztette az amerikai — és a nemzetközi köz­véleményt Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke. A Laoszi Hazafias Front harcosadnak naponta meg beli küzdeniük a betolaikodó amerikai és dél-vietnami egységekkel. Képünkön: a Partét Lao, a népi hadsereg egyik légvédelmi ütege munkában. A Hazafias Fronti emberi méltóságot — és kenyeret — adott az eddig többszörösen elnyomott nemzetiségi kisebb­ségek kezébe. Képünkön: Rzung-nemzetiségu hegyi-lakok im­már a síkságán, juttatott földem művelik a riza-ültetvényüket. Az ország felszabadított területein nemcsak a fegyveres harcnak, a munka frontjának is megvannak a maga hősei. Rendszeresek az amerikai légitámadások, de ebben a gyógy­szergyárban nem szünetel a termelés. AMÍG az ut HELSINKIBE VEZETETT wwmm 3j=j 2 MBorn P 3 AySZTSiA 4 IEl 81 tűi 5 CSEHSZLOVÍKM *r 8 .H0UM&IA Ä» I ? LlífiNTENSTflN ^ 8 UjÍEMSOM I KASYAX0XSZÍ6 ' ' 10 *MOHACO ' 11 NT . 1? mumm ■ y 13 SVÁJC nmít »flWtlíAfi twmnmik if ;i:unsth QimmikbZm Tdőben is, földrajzilag is fontos annak az útnak vizs­gálata, amelynek végén a finn fővárosban össze ül majd földrészünk valameny- nyi országának képviselője, hogy megvitassák az euró­pai biztonság oly időszerű kérdéseit. 1969. március 17-én hoztál: nyilvánosságra a Varsói Szerződés tagállamai az Európa országaihoz szóló Budapesti Felhívást. Ez a tömör, földrészünk jövőjéért érzett felelősségtől áthatott okmány leszögezi, hogy a történelem akaratából egy­más mellett kell élnünk; az azonban, hogy ez az egymás melléit élés békés, jószom­szédi legyen, a kormányok és a népek akaratától függ. A Varsói Szerződés tagállamai ezért javasolták, hogy mi­előbb üljenek egy asztalhoz Európa különböző társadal­mi rendszerű, földrajzi el­helyezkedésű és nagyságú országai, s az egyenjogúság, a jószándék és a tények tiszteletben tartása szellemé­ben vitassák meg az euró­pai biztonság megszilárdítá­sának kérdéseit. Budapesttől Prágáig A márciusi budapesti fel­hívást általában pozitív vissz­hang fogadta. A sokasodó helyeslő visszhang közepette foglalt állást, hivatalos, nem­zetközi érvényű kezdeménye­zéssel a budapesti felhívásra május ötödikén a finn kor­mány: bejelentette, hogy közre kíván működni az ér­tekezlet előkészítésében és megtartásában. Finnország ezzel a lépéssel bekapcsoló­dott az előkészítés munká­jába: vendéglátó főváros­ként az összeurópai biztonsá­gi értkezlet jövendő színhe­lyéül js ettől az időponttól emlegette a világ Helsinkit. A finn diplomácia a maga lehetőségeivel szélesítette to­vább a szocialista országok március 17-e után megkez­dett diplomáciai akcióit. S ma már a budapesti felhí­vásban foglalt megállapítás — „egyetlen európaj j kor­mány sem emel szót az össz­európai értekezlet gondolata ellen” — a tények alapján így realizálható: harminchá­rom európai ország közül huszonkettő lényegében igen' lő feleletet adott a felhí­vásra, támogatja az értekez­let gondolatát. - -----­Nem lenne persze teljes a kép ha nem említenénk meg: vannak akik a legkü­lönbözőbb ürügyekkel sze­retnék „ végtelenségig kitol­ni az értekezlet egyébként indokolt és szükséges előké­szítő-szakaszát. Ilyen állás- foglalása volt a legutóbbi időben példáúl'Brosio NATO- főtitkámák és Healey angol külügyminiszternek is. A nyugati sajtó nagyrésze — a hidegháborús lapok és rádió, tv-állomások — szintén fa­nyalogva s az állítólag áthi­dalhatatlan nehézségeket em­legetve «óv a. sietségtől”. (Hallatszottak ilyen hangok a legutóbbi brüsszeli NATO- tanácskozón js.) Pedig már a budapesti felhívás emlékez­tetett rá, hogy a második vi­lágháború immár negyedszá­zaddal ezelőtt történt befe­jezése óta még nem ültek le egy asztalhoz az összes eu­rópai országok. Így hát na­gyon időszerű, egyáltalán nem elsietett a konferencia mielőbbi kezdete. Éppen ezért javasolta most, a szo­cialista országok külügymi­nisztereinek prágai tanácsko­zása: legyen az időpont 1970 első felének valamelyik napja. Érdemes egy pillanatra megállni a második világhá­ború óta eltelt negyedszázad említésénél. Ez alatt a ne­gyedszázad alatt ugyanis nemcsak kialakult, meg is szilárdult Európa mai rend­je: véglegessé és megváltoz- tathatatlanná lettek a né­met militarizmus és náciz­mus szétzúzásának pillanatá­ban kialakult társadalmi vi­szonyok, bennük a határok is. Ma minden józan ember tudja Európában, hogy a biztonság alapvető feltétele enyhítésének, a béke bizto­sításának, s a jószomszédság­nak és a bizalomteljes együttműködésnek európai politikája, mellett foglaltak állást”. Most Willy Brandt már kancellár és éppen a prágai külügyminiszteri tanácsko­zást megelőző napokban kor­mányprogramot adott. — A kormányprogramban Brandt az európai biztonsági kon­ferenciával kapcsolatban ki­jelentette, hogy az „gondos előkészítés után fontos sza­kasz lehet * nagyobb bizton ság megteremtéséhez vezető úton, fegyverek csökkenté­se mellett — a kelet- és nyugat-európai szövetségesek közötti előrehaladásban”. Ezek egyelőre szavak; meg kell vámunk, hogy a kor­mányprogram megvalósítását milyen tettek jelzik; képes-e az SPD—FDP kiskoalíció a ként mennyiségi korlátozá­sok alá nem tartozó árük bevitelére újabb, az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrendszert alkalmazna. Ami például bennünket il­let: több országban, közöttük közös piaci országokban is egyideje fokozatosan csök­kentik a magyar árukkal szémben korábban megsza­bott mennyiségi korlátozáso­kat. Ez akkor ts megállapít­ható, ti a gát, korlát még ma is jócskán akad. A gátak to­vábbi lebontása a gazdasági, a kereskedelmi és műszak i- tudomanyos kapcsolatok ki- szélesítése feltétlenül jótéko­nyan hat majd a politikai együttműködésre is. A kér 2skedelem elöliár Az elmúlt néhány eszten­dőben egyébkent szocialista Térképünk Európa 33 országából azt a 22 országot emeli ki. amelynek kormánya eddig hivatalosan is közölte részvételét a Helsinkiben megrendezendő konferencián. Ezek a kormányok Európa lakosságának 68 százalékát képviselik. (A Szovjetunióban csak az európai területek lakosságát vettük figyelembe.) az európai határok — köz­tük az Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK kö­zötti határ — sérthetetlen­sége. A Varsói Szerződéshez tar­tozó országok külügyminisz­terei, amikor prágai értekez­letükön most kétpontos, vi­lágos napirendet javasoltak a Helsinkibe összehívandó össz­európai értekezlet számára, a realitások, a status quo elismerésére és tiszteletben- tartására gondolva ajánlot­ták első napirendi pontként az európai biztonság meg­teremtését, az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő le­mondást az európai országok kapcsolatában. A budapesti felhívástól a prágai javaslatokig eltelt időben jelentősen közelebb kerültünk az értekezlet meg­valósulásához; túl az időbe­ni közeledésben, a földrész politikai köreiben kialakult pozitív állásfoglalások terü­letén IS; Lemondás az erőszakról Ha valaki figyelmesen ta­nulmányozta a budapesti fel­hívást, azonnal észrevehette, hogy az európai problémák sorában a szocialista orszá­gok milyen hangsúlyt he­lyeznek az Odera—Neisse ha­tár az NDK és az NSZK közötti határ sérthetetlensé­gének kérdésére, az NDK és az NSZK létének elismerésé­re es arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak immár be kell látnia, hogy a bukott Hallstein-doktriná- nak (az úgynevezett egyedü­li képviseleti igénynek) még a maradékát is ki kell iktat­ta a bocsi közgondolkodás? ból; Nyugat-Bérű n külön­leges státusát pedig félreért­hetetlenül el kell ismerni. Éppen ezért jelentőségteljes volt hogy Willy Brandt, mostani kancellár, — akkor még csak a nagykoalíció kül­ügyminisztere — a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egy nappal a budapesti fel­hívás nyilvánosságrahozatala után kifejtette a felhívással kapcsolatos , véleményét. — Brandt akkor a többi között azt mondotta: „megelégedés­sel állapítom meg, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő hatalmak budapesti íelbíváeukbaa a feszültség választási kampány során el­hangzott ígéreteinek megfe­lelő új arculatot adni a bon­ni politikának és végleg há­tat fordítani a hidegháborús, adenaueri hagyatéknak. Európa együttműködése A prágai külügyminiszteri tanácskozás a Helsinkiben összeülő összeurópai értekez­let napirendjének második pontjaként „Az európai álla­mok közötti politikai együtt­működés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcso­latok kiszélesítése” — téma­kört javasolja. A budapesti felhívás an­nakidején ugyanennek a gon­dolatnak egy más vetületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hogy a szilárd európai biztonsági rendszer „megte­remti annak objektív lehe­tőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közle­kedésügy, a vízi- és légi tér hasznosítása, valamint az egészségügyi területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüggő nagy terveket va­lósítsunk meg”. Bár az utóbbi esztendők­ben volt normalizálódási irányzat is a gazdasági kap­csolatok területén, egyes tő­kés országok és tőkés integ­rációk — mindenekelőtt a Közös Piac — még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjogú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés elé. — Sőt a Közös Piac bizottsága a szervezet minisztertanácsa elé nemré­giben olyan javaslatot ter­jesztett amely a szocialista országokból származó, egyéb? és tőkés országok között a bővülő árucsereforgalmi meg­állapodásokon túl jónéhány kooperációs megállapodás is született; a magyar vállala­tok által francia, osztrák, nyugatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mel­lett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szovjet autógyár-gigász és az olasz FIAT-cég közötti együttmű­ködés kölcsönös hasznáról. A nyugati sajtó nagy ér­deklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — csőszállítások fejében — nagy mennyiségű földgáztszál- lítana Nyugat-Németország- nak. Gárdos Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom