Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
n SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP november 2. SUHA ANDOR: A KORCSMÁROSNÉ ÉS BETYÁRJA A korcsmáiknak is megvan a maguk története. És rendszerint nevüknek, címüknek is. Most elmondom, az én falumban miért neveztek el egy kocsmát Vizesnek. És bár... De lássuk a mesét. Élt a faluban egy részeges vízvezetékszerélő, aki munkáját precízein és szeretettel végezte, aztán, ha megunta, feígóhajtott: „elmegyek a Vizesbe, bekapok egy fröcs- csöt.” De nem mert oda menni, mindig egy másikba ment és ott itta meg a borát A szerelőt természetes intelligenciával és munkaszeretettel áldotta meg az ég. A városka egyik romantikus mellékutcájában volt egy kis büdös kocsma, ott mérte a pálinkát meg a többi italt özvegy Sároffertné, szép szőke asszony. A nő fiatal volt ahol kellett, domborodott, huncut is volt ahogy egy korcsmárosnéhoz illik, és a szeme is villogott, mint minden özvegy kocsmárosné szénné. Villog, ha törzsvendég jön a boltba, vagy duhaj vendégeket kell kidobni, vagy talán és néha ez te megtörtént — éppen megtetszett neki valaki. Déhát ez rég volt, akkor még a vízvezeték- «szerelő is fiatalos bolondsággal bámult » világba. Néhány napja költözött • városba. Bejött a korcsmába, megjavította a csapokat koráét mosott kért egy tányér kocsonyát raegjvofct rá egy nagyfrőcesöt Később átment a szomszédban terpeszkedő iskolába, és amíg a hegesztő, pisztolyával a fémcsöveket lágyította, bámult a fénybe, azon kaptat magát, egyre a kwrcsmáresné igéző kék szemét látja, nines ett, ás látja; Délutánig bírta. Akkor átment ismét a kricsmibe, meri érezte, tudta, az asszony szeme hívja őt mennie kell A munkával végzett, rendes, majdnem elegáns utcai ruhába ült az asztalhoz. Az asz- oziony megismerte, rendelés nélkül vjtte a fröccsőt. A szerelő megfogta a koresmá- nesné kezét, és csöndben annyit kérdezett: „Jó a csap?” „Jól szeparál” kaeará- Ksott az asszony és hagyta, hogy a kezét fogják. Három fröccsőt kapott, többet nem adott néki az asszony, pedig egész este ott ült szemben a söntéspulttal. A harmadik pohárnál már nem beszélgettek ás nem is fogta meg a. kezét, mert tele lett a helyiség emberekkel és az asz- szony mondta, hogy most ne. C3sa.k a szemük beszélgetett. A zsivaj elandalította őket, a füst különös álomvilágot varázsolt. Egy vasutascsoport érkezett, teleszívta magát szeszszel, mint a szivacs. Ittak, a*, tán a fizetésnél kötözködtek. r— Nézze asszonyom — szájait az egyik — rossz bor nincs, rossz bor csak az lehet, amit a vasutas hitelben sem iszik meg, ámbátor erre- példa még nem Volt. A maga bora elég silány, így, hát hitelbe ittuk. Dg megittuk! És ehhez a borhoz csók is jár, a maga csókjáért készpénzzel fizetnék. — A szerelő felállt, odament a vasutasokhoz, megkérdezte, mennyit ittak. Elővett két pengőt, letette a sörtől áztatott bádogpultra az asszony elé, és ugyanezen mozdulat fonákjával, visz- szakézből szájonvágta a szellem eskedő vasutast. Az elterült! A verekedés tíz percig tartott, akkor megjelent a magyar királyi rendőrség bajuszos közege és véget vetett a cécónak. A vízvezetékszerelő egy hónapot kapott A korcsmárosné egyszer bement hozzá, cigarettát és házikolbászt vitt neki. Amikor kiengedték, megvárta a rendőrség kapujában. A férfi szerette a munkáját, még aznap nekifogott- Este elment Saroffeméhoz, leült megint szembe a pulttal, itta a nagyfröccsöt. Hét órakor égetett cseréplábosba tdltöttká posztot rakott elé az asszony. A gőzölgő edényben a paprikás, tejfölös szaft alatt két nagy töltés dagadozott, meg egy jókora füstölthús. Kenyér helyett barnára sült vékony rántotthúst kapott, a disznó zsírtalan combjából sütötte a korcsmárosné. Nem evett még ilyen jóízű ételt, talán sohasem volt még ilyen jó dolga, hogy töltöttkáposztát rán- totthüssal egyen. A vasutasoknak sem volt igazuk, mert nagyon jó bort mért az asz- szany, este 11-kor a rollót együtt húzták le belülről. Éjszaka megtörtént az, aminek ilyenkor meg kell történnie. Hanem a város! Samfférné kocsmáját elnevezték vízvezetékszerel önek, 'aztán csak röviden Vizesnek. „Gyere a Vizesbe, megiszunk valamit”. „A Vizesbe mérik a legjobb barackot.” „A Vizesbe kapni a legjobb kocsonyát”. „A Vizesbe békebeli töltöttká- poszfcát főz Saroffemé”. Így lett a Vizes jelzőből név, ellentétben' jelentésével. így lett a szerelő a fémjelzője ennek a korcsmának. Először fájt neki. Az asszony örült, sőt büszke veit rá. Nem is tudta pontosan, hogy mire büszke. Nem is sokat gondolkodott rajta. Kell-e egy fiatal és özvegy korcs- márosnénak ennél több: tudják, hogy jő! főz, és a városban aat beszélik, hogy esténként erős Iparos férfi öleli őt. Olyan kevés kell a nő bodogságához. Ezúttal ezt még túl is adagolta az élet, mert az italmérés haszna sem vsát lebecsülendő. A férfit a kollégái ugratták, ilyenkor szégyellősetj mosolygott Maga sem tudta, hogyan, miképp és főleg máért, de rákapott aa italra. Már napközben is vxssza- visenajárt, bekapott egy-egy frőeesőt és sietett vissza a munkához Érezte, hogy valahol csúszik a talaj alatta, azért a munkájához görcsösen ragaszkodott ezf érezte élete legbiztonságosabb pontjának. A korcsmában is tettvett. a pulthoz is odaállt segíteni az asszonynak, de a lelkét kikezdte valami, az egyensúlyt már a munka sem tudta helyrebillenteni. Nappal sohasem volt részeg, erre vigyázott. Csak töltögetett, töltögetett, de a nívőt tartotta, egyszer sem lépte át Este viszont mind gyakrabban berúgott. Nem volt kö- tözködő természetű, danászni sem szeretett, inkább szomorú volt, mondogatta is ilyenkor, hogy neki nem a teste kívánja a szeszt, a lelke a szomorú, annak kell 3 bor. Az évek ilyen szomorúan repültek, és a természet különös játéka, hogy ebben a nagy szomorúságban a jó ételtől, meg a töméntelen italtól, a szerelő elhízott. Az asszony domborulatai rendületlenül tartották magukat, de az évek a szeme alá és a szája köré finom kis szarkalábakat rajzoltak. — Azért a részegeknek még most is a régi kívánatos Rózsáké volt Egyszer az asszony azt mondta a szerelőnek, eleget evett-ivott már, egyformán hasznavehetetlen nappal Is, este is. a fiatalságát elrabolta, költözzön el tőle. Még utána kiáltott, hogy nem köteles ő az ágyban is a büdös pálinkát szagolni. A férfi szomorú lett, szégyellte is a dolgot, aztán elvitte néhány ingét és ruháját egy albérleti szobába. A szóba kicsi volt, a talajvíztől dohosszagú és hűvös. A kis villanykörte a ráragadt léevoiszoktól alig adott fénvt az egész mégis illett a szerelő szomorúságához. Két hétté nem ment a kocsmába. Akkor is csak reggel mert. heiönni. Odament az asszonyhoz, és megkérdezte, mit segíthetne. — Menjen haza jóember, hiszen maga tökrészeg, tudja, boev útátem az ilyeneket A férfi leült, fejét a mellére ejtette kért egy pohár bort, kapott, ebből tudta, hogy semmit sem jelent már az asszonynak, már az italtól sem félti őt. Hangos társaság érkezett Röhögtek, ittak, énekeltek. Egy megtermett, inkább kövér forma közülük odakiáltott Rózsinak: „Hozza már lelkem, gyorsabban. Hagyjon fel ezzel a vémasszonyos tempóval.” Vihogtak. Amaz folytatta:: „Az ágyban is ilyen lusta maga, angyalom?” A vízvezetékszerelő felállt, oda tán torgott hozzájuk, barátságosan fogadták. „Igyon * apa, itt a bögre fogja. Magának már nem árt” „Nekem tényleg nem árt, mint látják részeg vagyok, de így is tudok viselkedni. Viszont maguk nem tudnak viselkedni, ezért nem ihatnak többet” Megfogta az üveget, hogy visszavigye a pulthoz. Valaki hátulról nyakon csapta, elesett. Az üveget estében feltartotta, hogy ne törjön össze. A bor hidegen folyt arcára, be az inge alá. Felállt, az üveggel ütött, a kövér elterült Hárman estek neki és kegyetlenül megrugdosták. Ügy félájultan egy székre ültették, telerakták hervadt virágokkal, gztán az egyik asztalról vázastól a kezébe erőszakoltak egy csokor őszirózsát Meglocsolták vízzel, utána rászórták a korcsmában található hamutartók taralmát A vén huszár — mondta, az. akit leütött és röhögve távoztak. Zárórakor a korcsmárosné felrázta a szerelőt. Utálattal kezet mosott, mondta 3 férfinak, hogy takarodjék haza- Köszönésképpen még egSftszer a leikébe taposott. — Nem való maga már semmire. Még arra sem, hogy egy gyönge, nő becsületét megvédje. A f#rfi piszkos ruhában, de józanul lépett ki a sötétbe s útközben akárhogy erőlködött, már a töltöttkáposzta ize sem jutott eszébe. Ez volna hát a történet egy korcsma története. 3s a vendéglátóipari vállalat immáron másfél évtizede hiába erőlködik, kísérletezik új nevekkel, hiába adta a Zöld- koszorú nevet, hiába az 1-es számú üzemegység elnevezést. nem ment a dolog. Az emberek ma is a Vizesbe hívják egymást. Ez maradt mind a mai napig a korcsma neve. Jóllehet a szépszemű korcsmárosné és vízvezeték- szerelő betyárja már régen az igazaik álmát alussza a föld mélyén. IUA SATUNOVSZKIJ: L U _ Már csak három nap a húzásig! Most vegyenek, legények — kiáltott ránk a lottóárus. amikor Kosztya Lavruskinnal és Vászja Pet- rovval a pályaudvar előcsarnokába léptünk. — Veszünk egyet-egyet? — kérdezte Vászja. — Hátha sikerül. —- Szerencsétlen flótás vagyok — kesergett Kosztya. — Nekem a vajaskenyér vajas felével esik a földre, s mindig fél perccel a vonat indulása után érkezem a pályaudvarra. De hát ti miért ne próbálnátok szerencsét? Kosztya ment a lottóárushoz. Köszönt neki, * így szólt: — Adjon kettőt. Megajándékozom őket. Aztán kiosztotta köztünk a szelvényeket. — Várjatok és reménykedjetek, mert szép számmal vannak már nyertesek is. Példának okáért itt van az eonik volt munkatársam, aki, alighogy a tárgvnyerenvény listájába nézett, azonnal megállapította, hogy egy Volgát nyert. Fésületlen gondolatok A kultúrar ügyét ne jó kezekbe adjuk. Bízzuk inkább jó fejekre. ■fr Ne feledjük, hogy új világot teremteni induWtnk egykor, nem új gépkocsit. ☆ Jegyezzétek meg rendetlen kócosok és mosdatlanok: Hiába lázadtok a rend ellen. Az emberek alapvető tulajdonsága a rendszeretet, s ezért nincs hitele szavatoknak. & Mit kezdjünk azzal, aki a szocializmusból csak annyit tart fontosnak, mennyi a fizetése? — hangzik a kérdés. És válaszol a bölcs személyzetis: Helyezzük magasabb beosztásba, hátha nagyobb lesz az öntudata is. ☆ A kispolgár eddigi legtalálóbb megfogalmazását olvastam: Nem az emberiség nyomora, a háború, vágy béke problémája bosszantja, hanem az, ha szombaton nincs karaj a hentesnél. ☆ A töltőtoll sóhaja: miért kell engem mindig bemártani valamibe? W Ezt a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom — szól a nótabeli hős. Mondanám neki: hagyd, nem tudod, mi van alatta V Jől dolog az űrrepülés. Onnan felülről a legnagyobb gazemberség is picinek * látszik. & Az emberiség korunkban olyan mint egy villanykörte. Egy hajszálon múlik a létezése. & Olykor azt hiszem, egyedül az emberevők szeretik igazán embertársaikat. "ár Emberek! Nagyon figyelmeztető dolog: bármit feltalálhattok, a bölcső és a koporsó még mindig fából készül. A nuteska nem más, mint ®1W_ tigris megfelelő kritika és önkritika után. ■ár A harcos újságírónak egyetlen fegyvere a feje. Sok buta ellenfél jó nagyokat üthet rá. & OlvasSm) az újságban, hogy az idén drágább volt a zöldség és a gyümölcs Szolnokon, mint tavaly. Hiába, ezekkel az újságírókkal mindig baj van. Soha nem fogalmaznak optimistán. Páljául így: Az idén olcsóbb volt a zöldség és gyümölcs SzolTRI — Megtartotta a kocsit, vagy inkább az árát kérte? — kérdezte Vaszilij. — Erre nem került sor. s különben is. csodálatos história kerekedett belőle. & Viktor Tvunovics Biljagyin, intézetünknél mérnöki beosztásban dolgozott, bár sem diplomája, sem g-^ko-la^a nem volt — kezdte monüóká- ját Kosztya Lavruskin, amikor elrendezkedtünk a vonaton ■— amolyan mihaszna ember volt ez a VV'+or lva- novics. Éppen ezért minden munkatárshoz készséges, figyelmes volt, i'nar1"'dott szolgálatukra lenni: ez seri'ett neki m'>nkavas~‘kod~’i tisztségében. Vele egvütt négy, élem-d-f* hölgy d -nzot*. S imlamenmney. srinte rajongtak Bilm.gyinért: ha valamit be kellett hozni, vagy teát f*mi. Viktor Xvanovics már rohant is. A főnökök talpsímogatö- r.ak ismerték. Ha például az osztályvezetője, vagy igazgatója előadást tartott valaminokon, mint jövőre. SEBESTYÉN JÓ2SET ANDRÁS RAJZAz SZEmTAS \ llilllllliiHIll&LUEIiíilItQHfflffilflfflnnHllffiflflBBIBIRIBIBBnifflBI JANKÓVICH FERENCs Pinceszeren Két ága m a Holdnak, pinceszeren dunainak, Őszi tó és aranyhíd, rózsa feje hanyatlik. 'A Nap-rózsa hanyatlik: vörös fény az aranyhíd... Vashengerek garatja fürtök raját zúzódja. Beton kádban gerezdek, frpccsé loccsant keresztek; vaskereket szerkesztek, rám tűz az ég, vereslek. Gyertya lobja a késen, táncol a szeg a présen — Vörös fény az aranyhíd, a Nap-rózsa hanyatlik. Pinceszeren danolnak — most indul el a Csolnak... öt ága van, hat ága van, száz ága van a Holdnak. rőt, Viktor Ivanovics az első sorban ült, és minden szóra egyetértőén rábólintott. És, bár a szónok rá sem ügyelt, ő csak bólogatott, erre szoktatta magát. Biljagyin kedvtelései közé tartozott a vezetőkkel való liftezés is. Kilesett az ablakon az utcára, s ha neki tetsző valakit meglátott, rohant, és úgy tett, min+ha csak vél"tlenül akadna össze vele a bejáratnál. Ilyenkor Viktor Ivanovics fölragyogott, mint a tavaszi nap, nagyra tárta a felvonó ajtaját. készsAgoel megnyomta a gombot, s míg a lift a negyedik emeletre ért, érdeklődött a főnök kedves egészsége felől, és mindenféle hízelgő szavakat mondogatott neki. Hanem egy gyönyörű nap éppen akkor ért a lifthez Biljagyin is, amikor Alexandr Petrovics részlegvezető, egy elnehezült ember. — Szaporábban! —■ för- medt rá Biljagyin. — Ne félj, nem fogysz le! A részlegvezetőnek elös'ör úgy tetszett, talán nem is hozzá szóltak. Még körül is nézett, hátha van valaki a háta mögött. — Mén tekinget is! — kiáltott rá Biljagyin — Robogj már. hájpacni, hiszen várnak téged! Alexandr Petrovics, maga sem tudja hogyan, odaügetett a lifthez, ám amikor az ajtóhoz ért, Biljagyin becsapta az orra előtt, a csoportvezetőre öltötte a nyelvét és egymaga megindult fölfelé. — Szevasztok, mének — vihogott, mikor irodájába lépett. Ez a négy hölgynek szólt, aztán Viktor Ivanovics, mintha mi sem történt volna, leült. Ám amikor látta munkatársnői rosszalló pillantásait, magyarázatot adott: Igen, kikenve-kifenve meg akarjátok játszani a szép lányt. Röhej rátok nézni! Jevgenyij Mihajlovnit fej- görcs kapta el, Ligyija Abramovna pedig sikítva kirohant. Hamarosan visszatért Szidorkin, a gazdasági igazgató kíséretében. — Nofene, még védelmet is keresett! — vigyorgott gúnyosan Viktor Ivanovics. — De hiszen mindenki tudja, hogy esténként szénen etye- petvéztek. Mikgr már mindenki hazamegy... Bilíaovin leleplező spánok- latát telefon szakította félbe. A lázadó mű-mérnök kelletlenül a krimidért nyúl*, melyből osztályvezetője. Anatolij Szidorovics hangját hallotta: — Biljagyin elvtárs. összegyűjtötte már az áramlástani agatokat? Viktor Ivanovics a túréi* metlenül topogó SzidorldafiÉ
