Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

„... jöttek, — vasfeketén a decemberi éj hidegétől, alvat- lan; jöttek az út közepén, jöttek le a dombon, csillag a homlokukon — ...” Amikor a költő saját szűkebb pátriá­ja felszabadítását élte, a hom­lokukon csillagot viselő ka­tonák — a Szolnok me­gyei embereknek már meg­hozták a szabadságot. Hu­szonöt évvel ezelőtt, 1944. no­vember 17-én a legutolsó Szolnok megyei községből, — Jászfényszaruból is kiverték a szovjet csapatok a fasiszta megszállókat. A hadműveleti terveknek megfelelően a szöv­őjét hadsereg offenzívája kö­vetkeztében megyénk lakói az elsők között bújhattak elő a pincék mélyéről, a maguk ásta bunkerekből, s vehették számba mindazt, amit az eszeveszett pusztítás megha­gyott. Amikor először nyílt sze­mük a szabad égre, romok és romok, kiégett, tönkretett, szétdúlt otthonok látványa fogadta őket — s meggyötört lelkűk tán még örülni sem tudott igazán az ajándékba kapott szabadságnak. A né­metek fejvesztett menekülé­sükben — látva, hogy szá­mukra minden elveszett — itt a Tisza, Zagyva, Berettyó partján is mindent felégettek maguk mögött. Mezőtúron, Szolnokon, Tiszafüreden hi­dakat röpítettek a magasba, Nagyrévnél a kompot rob­bantották fel. Utolsó erőfe­szítéseikkel itt-ott ellentáma­dásba lendültek, s csak sza­porodóik a rombadőlt házak, az otthontalanok; A fasiszta megszállók min­den erőfeszítése hiábavaló volt — a szóvjetek diadalma­san vonultak előre. Pedig kö­zülük is szaporodott azok­nak száma, akik ma: „Itf alusznak, ime sorba lent, a hű parancstelejesítők. Mint a néma, hű jóakarat, úgy jöt­tek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők”. Ezekben a hetekben, ami­kor a legkisebb községben is a huszonöt évvel ezelőtti eseményeket idézgették az emberek, az ősz virágait ke­gyeletül a hősök sírjára vit­ték. És holnap, amikpr Jász- fényszaruban is megrendezik felszabadulásunk negyedszá­zados jubileumán az emléke­zés és a számbavétel ünne­pét, ott is szó lesz majd az első évek küzdelmeiről, a sok erőfeszítést, helytállást, tenniakarást igénylő jelenről, a jövőért újabb nagy mun­kákat vállaló felelősségérzet­ről. Az elmúlt másfél hónap alatt a felszabadulási évfor­dulókat mint legbecsesebb ünnepségeket tartottak meg az emberek. Bensőséges, meg­hitt hangulatú összejövetele­ken, ünnepi nagygyűléseken köszöntötték a felszabadító­kat, akiknek képviselőit ez alkalommal is közöttük üd­vözölhették. A tiszafürediek — de az országban másutt is — jóbarátként és nagy tisz­telettel köszöntötték Filipp Gyenyiszovics Kivát, aki ne­gyedszázaddal ezelőtt - ifjú gárdaszázadosként — először kelt át csapatával a Tiszán, aki a felszabadító harcokban rohamosztagával elsőnek sza­badította fel a fasiszta meg­szállás alól Battonyát, Makót és Tiszafüredet. Mezőtúron észt vendégeket köszöntöttek, Szolnokon Nyikolaj Jeíimo- vics Tyimofejevet, aki 1944- ben, — mint fiatal hadnagy részt vett a megyeszékhely felszabadításában. Az ünnepségeken sok szó esett a kezdetről: ahogyan új hazát kezdtek maguknak épí­teni a Szolnok megyiek is. Mint a jövő csodálatos szim­bóluma: az emberek nálunk mindenütt a megrongálódott iskolákat javították ki a leg­hamarabb. December elejéig a megye tiszántúli részében mindenütt megkezdődött a tanítás. És építették a hida­kat: fázva, éhezve tizennyolc­évestől hetvenéves korig. — Mindenki! Kunszentmárton- ban feljegyezitek, hogy: „A város orosz parancsnoka de­cemberben magához kérette az egész intelligenciát, hogy a gyűlést vezető négy orosz magas rangú tiszt jelenlété­ben az új világ problémáit tárgyalják meg.” S milyen események követ­ték az első lépéseket, amely­hez akkor is, — és azóta is — szovjet barátaink segítő kezet nyújtottak? Követke­zett a földosztás, a háborús károk teljes helyreállítása, az újjáépítés, az államosítás... címszavak, amelyek mögött egy nép új történelme húzó­dik meg. Mi történt az elmúlt 25 év alatt, itt a mi szűkebb ha­zánkban? A községekben, vá­rosokban rendezett kiállítá­sok is dokumentálják, bizo­nyítják: többet építettünk, többel gazdagodtunk mint ko­rábban száz esztendő alatt: Szolnok, az egykor álmos, poros kis mezőgazdasági vá­ros — ahol 1944-ben mind­össze négy-ötezer ember vár­ta a felszabadító csapatokat, de azok hittek a város jövő­jében, hittek abban, hogy annyi szenvedés után valami jobbnak kell következnie — ma 65 ezer lakosú középvá-; ros. Olyan város, amely büsz­kén mutathatja új, megfiata­lodott arcát az ide látogatók­nak: modem lakótelepeit, — parkjait, szebbnél szebb köz­épületeit, országosan is szá­mottevő, jelentős ipari üze­meit. S ugyanígy a többi vá­ros is — Karcag, Törökszent- miklós, Jászberény, Kisúj­szállás, Mezőtúr^ Túrkeve — egyre szépülő, fejlődő, gaz­dagodó települések lettek. Űj művelődési házak, könyvtá­rak, iskolák sora, egyre több ipari üzem, kórházak és ren­delőintézetek, sok-sok millió vagyonnal rendelkező terme­lőszövetkezetek, állami gaz­daságok hirdetik megyénk­ben is egy öntudatára ébredt nép, egy jövőjében hivő, bí­zó nemzet tettrekészségét. — Hirdeti, hogy a magyar em­berek — s köztük a Szolnok megyeiek is — pártunk veze­tésével, irányításával meg­találták és elérték azt a célt, amiért apóink küzdöttek. És ők ezt a küzdést továbbfoly­tatják — nem a harctereken, nem az illegalitás fojtogató levegőjében — hanem most már szabadon. Űj üzemek sorát, új lakóházak, óvodák, iskolák százait, ezreit építve a jövőnek, a gyermekeiknek. S aki ez országban él — „mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan csak építse, építse, építse ezt a hazát!” Varga Viktória Egy hét a világpolitikában V ilágvisszhang a halál elleni menetről Külpolitikai tudósításaink a Z, oldalon. Koszorúzás, névadás, ünnepi pártbiz és tanácsülés a felszabadulás évfordulóján Ünnepelt Jászberény népe Jászberény főterét zászlódíszbe öltöztették a város felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepség- sorozatra, mely tegnap reggel 9 órakor a szovjet hősi em­lékmű megkoszorúzásával kezdődött. A város szívében az emlékmű körül gyülekező tömeget szapora eső áztatta, de sorait nem tudta megritkítani. Az üzemek, az intézmé­nyek dolgozói, az iskolák nö­vendékei. a lakosság több ezres hallgatósága elptt Oláh János, a városi pártbizottság munkatársa méltatta Jászbe­rény felszabadulásának je­lentőségét és azt a hősi küz­delmet, amelyet a szovjet ka­tonák vívtak a fasiszta meg­szállók ellen. Megható sza­vakkal emlékezett meg azok­ról a hősökről, akik életüket adták a város szabadságáért. Ezután a vállalatok, az intéz­mények, a társadalmi- és tö­megszervezetek helyezték el koszorúikat — a megemlé­kezés és hála hervadhatatlan virágait — az emlékmű ta­lapzatán; A koszorúzás után katonai díszszemle következett, ame­lyen munkásőrök is részt vet­tek. A díszszemlét az esőbep mindvégig kitartó ünneplő tömeg lelkes tapssal jutal­mazta. A délelőtti ünnepség a szovjet hősök temetőjében koszorúzással folytatódott. Röviddel később a fiúisko­la névadó ünnepségére gyűlt össze nagy érdeklődő tömeg. Az iskoía dr. Gyetvai János forradalmár nevét vette fel, aki Jászberényben érettségi­zett, majd egyetemi tanul­mányai után ugyancsak itt volt ügyvédbojtár; 1912-ben a Jászberény című lap szer­kesztője, az első világhábo­rúban pedig a Népszava új­ságírója. A Tanácsköztársa­ság idején sajtófőnök, népbiz­toshelyettes, majd a „Vörös Katona” főszerkesztője. Gyet­vai János a dicsőséges 133 nap után Amerikába emig­rált. A felszabadulás után hazatért és egy repülő szál­lítmány penicillint hozott a romokban heverő ország né­pének. Gyetvai János halá­láig megmaradt egyszerű em­bernek. Az iskola falán lévő emléktáblát — mely a név­adót ábrázolja — kortársa és harcostársa, Gárdos Emil lep­lezte le. Délután a járási , és városi pártbizottság és tanács együt­tes ülést tartott a pártszék­ház nagytermében. Az elnök­ségben a meghívott vendégek között helyet foglalt Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára és Soós István, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese is. A megnyitó, az úttörők és a kiszesek köszöntése után Bacsa Ferenc, g városi párt- bizottság titkára lépett az emelvényre. — Jászberény város törté­netében felejthetetlen dátum 1944. november 15-e! Ezen a napon a Szovjetunió dicső Vö­rös hadseregének csapatai vég­leg kiűzték a városból a né­met fasisztákati. A várost a 11. ukrán front kötelékében harcoló Plijev hadseregtábor­nok. vezette, lovas gépesített csoport szabadította fel, — melynek állományából szá­mos katona halt hősi halált. A megemlékezés első gondo­lata azoké a harcosoké, akik a legdrágábbat; életüket ál­dozták szabadságunkért — mondta beszéde bevezetőjé­ben, majd így folytatta: — Tisztelettel és megbe­csüléssel emlékezünk azokra is, akik folytatva azt a Kar­cot, amit az internacionalis­ták a Tanácsköztársaság har­cosai megkedtek, élesztették a forradalmi átalakulásba ve­tett hitet, élenjártak az újjá­építésben. a népi demokra­tikus forradalom célkitűzé­seinek megvalósításában, a szocializmus alapjainak lera­kásában, s élenjárnak nap­jaink feladatainak, a szocia­lizmus teljes felépítésének megvalósításában. Bacsa Ferenc ezután rövi­den ismertette, hogy Jászbe­rény lakói az eltelt negyed­század alatt milyen szép ered­ményeket értek el a város- fejlesztésben, a gazdasági, a kulturális életben, majd be­szédét így fejezte be: — Városunk felszabadulá­sának 25. évfordulója alkal­mával az elért eredmények­ről e szerény — de jogos büszkeség érzését kiváltó — jelentésünket tesszük váro­sunk dolgos népének és ígér­jük, hogy amit vállaltunk, annak megvalósításáért min­den erőfeszítést megteszünk. A szocializmus építésében ed­dig is és a jövőben is váro­sunk lakosságáért, a dolgo­zók szükségleteinek mind jobb kielégítéséért fáradsá­got. nehézséget nem ismerve dolgozunk. Losonczi Pál befejezte indiai látogatását Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és felesége V. V. Giri, India elnökének meghívására 1969. november 11—16. között hivatalos lá­togatást tett Indiában. Losonczi elnök és kísérete indiai . tartózkodása során három napot töltött Űj-Del­hiben, ellátogatott Agrába, Aurangabadba, Ajantába, El- lorába és Bombayba. Felke­restek mezőgazdasági és ipari üzemeket, tudományos inté­zeteket és történelmi neve­zetességeket. Fogadtatásúk mindenütt bensőséges és ba­ráti volt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke látogatása során találkozott és megbeszéléseket folytatott India elnökével, V. V. Giri- vel, India miniszterelnöké­vel, Indira Gandhival, vala­mint más vezető indiai sze­mélyiségekkel Magyarország és India kapcsolatainak és együttműködésének fejlődésé­ről és néhány, mindkét felet érdeklő időszerű nemzetközi kérdésről. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös bi­zalom jegyében zajlottak le. Az iráni főváros készül Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének fogadósára. Az iráni sah meghívására a magyar államfő vasárnap ér­kezik hatnapos állami láto­gatásra Teheránba. A Hold felé halad az Apollo—12 Megtartották az első tv- közvetítést az Apollo—12 űr­hajóról. Conrad, Bean és Gor­don, a három űrhajós rövi­den bemutatta a nézőknek a földet, majd a kabin belsejé­ből is közvetítettek képeket. A földi irányító központ, s az űrhajósok egyaránt el­mondották, hogy a felbocsá­tásnál jelentkezett és mind- ezideig nem teljesen megma­gyarázott energiakiesés ko­moly aggodalmat okozott, de az űrhajó berendezései most normálisan működnek. Szombat viszonylag nyu­godt nap volt az Apollo—12 személyzete számára. A nap túlnyomó része a berendezé­sek ellenőrzésével, felkészü­léssel és pihenéssel telt el. A három űrhajós egy újabb tv- közvetítést is tervez. — Az Apollo—12 az előirányzatnak megfelelően november 18-án éri el a Hold körzetét és áll holdkörüli keringésre. — A holdraszállás tervezett idő- pontin november 19. — HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK ­Új AKÖV-telep A 7. sz. Autóközlekedési Vállalat új jászberényi te­lepét november 19-én helye­zik üzembe. A több, mint 8 millió forintos beruházás­sal létesített telepet a bu­dapesti Űt-Vasúttervező Vál­lalat építette, melynek fel­adata a Jászberényben és környékén üzemelő 90 teher­gépkocsi, 30 autóbusz, 20 más jármű elhelyezése, ja­vítása lesz. A jelenlegi beruházás a jászberényi komplex telep építésének első szakasza. Jö­vőre kezdik meg egy 500 négyzetméter alapterületű darabáru raktár és üzem­anyagtöltő kút létesítését. A meglevő műhelycsarnokot pe­dig 1972-től bővítik, amely a vállalati igények kielégítésén kívül alkalmas lesz a ma- gánaénkocsik szerviz ellátá­sára is. „Márvónykőből” lesz a Dráva feneke Szép népdalunk állítása, amely szerint „márványkő- böl van a Tisza feneke”, ha­marosan valósággá válik — igaz, nem a Tiszán, hanem a Dráván. A kanyargós, sze­szélyes határfolyó szabályo­zásához ugyanis a márvá- nyos tenkesi követ használ­ják fel. Az új kőbányát a tulajdonos: a siklósi terme­lőszövetkezet és a használó: a Déldunántúli Vízügyi Igaz­gatóság kooperációs alapon nyitja meg. A vízügyi igazgatóság tő­kével járul hozzá bánya feltárásához, a szükséges gé­pek és felszerelések beszer­zéséhez. s ennek fejében — méltányos bérért — öt évig használhatja a tenkesi bá­nyát. öt év után a termelő- szövetkezet átveszi a kiépí­tett bányát és vele együtt — ugyancsak méltányos áron — a vízügyi igazgatóság épüle­teit, berendezéseit, gépeit. A Tenkes alig tíz kilométerre fekszik „ Drávától, s így a tetemes mennyiségű követ viszonylag gyorsan és olcsón elszállíthatják. A terv szerint évente százezer tonna követ termelnek ki a folyamszabá­lyozási munkák céljára. Szandáltalp — NSZK exportra A LIGNIMPEX közremű­ködésével, külföldi faipari gépeket vásárol a Bőripari Fakelléktermelő Vállalat. A gépeken készülő árukból évente mintegy 50 000 dollár értékű szandáltalpat expor­tál a LIGNIMPEX a Német Szövetségi Köztársaságba. A külföldön is keresett gyógy- szandólok talpát — amely nehezen értékesíthető lombos fából készült — az automata gépen gazdaságosabban tud­ják előállítani. Elutazott a prágai szakszervezeti küldöttség A Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa delegációja év elejei prágai útjának viszon­zásaként november 10—15-ig Budapesten tett baráti láto­gatást a csehszlovák szak- szervezetek prágai tanácsá­nak három tagú küldöttsége, Frantisek Simecek elnökhe­lyettes vezetésével. A delegá­ció a budapesti szakszerve­zeti szervek tevékenységét, a főváros lakosságának ellá­tását segítő szakszervezeti munkát tanulmányozta, meg­beszéléseket folytatott az SZBT és a fővárosi tanács vezetőivel és tájékozódott Budapest fejlesztésének, ren­dezésének terveiről. A kül­döttség szombaton utazott haza. Szerdán gépkocsi­nyereménybetétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár november 19-én, szerdán Budapesten, az I. kerületi művelődési házban rendezi a gépkocsi nyereménybetét­könyvek esedékes sorsolását. A húzáson a július 31-ig vál­tott és október 31-én még érvényben volt betétkönyvek vesznek részt. Csaknem 600 000 betétkönyv között összesen 381 személyautót, köztük 118 Renault, 95 Fiat, 74 Wartburg, 45 Zas- tawa. 32 Trabant, valamint Moszkvics, Skoda, NSU, Steyer Puch, Volkswagen, Simca típusú kocsikat — sorsolnak kij jU VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XX. év 1969. november 16., vasárnap. November 17

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom