Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

1969, november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Féltucat bosszúság A bosszúságok éppolyanok, mint a tüskék. Annyi is van belőlük. Szúrásukba nem hal ugyan bele senki, el sem vér­zik tőle. De fájnak, kellemet­lenek. A legnapsütésesebb nyári délután jó hangulata már odavan a szabad stran­don, ha tövisbe lépett az ení- ber. 0 Leszerepelt megyénk a „Röpülj páva” népdal­vetélkedőn. Ezt vettem ki a zsűri értékeléséből, a képernyő előtt ülők vélemé­nyéből és kollégámnak alap­ban megjelent kritikájából is. Ámbár azt mondom, ne si­rassuk el magunkat, nincs itt minden veszve. Sőt, ha jól meggondolom . egyenesen el­sők lettünk. Először figyel­hette meg a sokszázezres tv­néző tábor milyen hányaveti fölényességgel lehet legyinte- ni, grimaszokat vágni a bírá­ló bizottság eredményhirdeté­sére. Ennyi tapasztalatot leg­alább nyertünk. Ha legköze­lebb vállrándítási tornát ír ki a tv máris tudjuk, kik kép­viseljék a megye színeit 0 Egy nagyon szerény fe­rencvárosi szurkoló — hangoztatta nemrég: Magyarországon három csa­pat van: a Ferencváros, a Fradi és az FTC. Akkor fa­natikus nagyképűségnek vél­tem. Most, a leedsi meccs után rájöttem, neki volt iga­za. A Leeds United is ehhez tartotta magát; Fölényes há­rom gólt rúgott. Egyet a Fe­rencvárosnak, egyet a Fradi­nak és egyet az FTC-nek. Hadd osztozkodjanak igazsá­gosan. Három a magyar igazság. Na persze, jön még a vissza­vágó. Ámbár az a gyanúm, a Mit. , főzzünk holnap. GOMBALEVES AP­RÓLÉKKAL, MEXIKÓI CSIRKE RIZZSEL, GESZTENYÉS ÉDES­SÉG Mexikói csirke rizzsel: 1— 2 evőkanálnyi zsiradékon megpirítunk együtt egy nagy fej, apróra vágott vöröshagy­mát és egy szép szál (ugyan­csak felaprított) sárgarépát, majd hozzáadunk egy felda­rabolt másfél kilós csirkét (esetleg két kisebb csirkét). Kerül még a fazékba 15 de­ka frissen kifejtett szemes­bab, késhegynyi pirospapri­ka, egy kiskanálnyi paradi­csomvelő, és 2 gerezd fok­hagyma. (Ha száraz babból készítjük, akkor a babot elő­ző este beáztatjuk, és mi­előtt a csirkéhez adnánk, félig megfőzzük). Hozzáön­tünk másfél deci vizet, meg­sózzuk és fedő alatt puhára megpároljuk. (Ha előfőzött száraz babot használunk hoz­zá, akkor víz helyett a bab főzővizét adjuk a csirkéhez.) Mikor a hús már jó puha, tűzálló tálra szedjük, a ba­bot és a zöldségféléket áttör­jük és ebben » sűrű már­tásban még egyszer jól át­forraljuk a csirkét. Rizzsel vagy burgonyafánkkal kö­rűjük. (Adhatjuk a csirkét, a babbal körítve is, akkor ne törjük át, hanem rövid lére forralva, együtt tálaljuk.) Gesztenyés édesség: Egy csomag vaníliaízű pudűing- port az előírásoknak megfe­lelően elkészítünk, de adunk hozzá egy csomag vaníliás cukrot és 1—2 evőkanál ru­mot is, hogy ízesebb legyen. Mikor a pudding már kihűlt és megkocsonyásodott, vize­zett kis merőkanállal min­den tányérra egy-egy fél­gömböt rakunk belőle, erre krumplinyomón keresztül rummal ízesített és 5 deka vajjal elkevert fél kiló gesz­tenyemasszát nyomunk és közvetlenül tálalás előtt a tetejét gazdagon Uidíszítjük tejszínhabbal. Egy szem meggykompóttal, vagy ru­mos meggyel koronázzuk. három kiváló magyar csapat nem fog elbírni azzal az egy nyamvadt anglius egyesület­tel. Meg is emberelték magukat. Szálig eltüntették a határidő táblákat 0' I ' Ezennel tudatom, hogy felrúgtam eddigi életfor­mámat. Mától kezdve megszállottan spórolok. Ha­marosan közelgő események kényszerítenek erre. Üj üzle­tek nyílnak meg Szolnokon. Régi tapasztalat: Üj bolt nyi­tás, gazdag áruválaszték. Az ünnepnapon minden, ami a kedves vevőnek és szem-, szájnak ingere. Akkor kell vásárolni. Netalán valaki elmáléskod­ja az alkalmat, várhat amíg pénzére is kap valamit. Egé­szen a következő új bolt nyi­tásig; 0; j Na meg más is hozzá­járul, hogy az építőipa- I ron kevésbé akad fel az ember. Nem tartozik a közismert, a könnyen elsajá­títható, a mindenki által .ké­zenfekvő szakmák közé. Mint például az újságírás, az iro­dalom, a színház, a képző­művészet, a sport is. Ezek vannak nehezebb helyzetben. E szakmákhoz mindenki ért. Mindig jobban, mint akik csinálják. 6. 4. Kereskedő ismerősöm kifogásolta, miért a bol­tokat, az üzleteket pisz­káljuk mindig. Ott van az építőipar is. Az nem tűnik fel senkinek, — kérdezte — milyen határidőeltolódások vannak a beruházásokban? Kívülállónak nem igen tűn­het fel. Néhány évvel ezelőtt még táblák hirdették minden építkezésen, mi az átadási határidő. Ritkán sikerült be­tartani. Erre az építőkön rö­högött mindenki, ők meg bosszankodtak. Közismert termelőszö­vetkezetben az elnöké a legnagyobb jövede­lem. övé a legnagyobb fele­lősség, őt illeti a legnagyobb honorárium is. Ezt megértik és természetesnek tartják a szövetkezeti tagok is. Azon már áskálódnak, hogy az el­nököt a felesége követi. Eléggé érthetetlen embe­rek. Hányszor mondtuk, ma­gyaráztuk, írtuk, hogy a jó szövetkezet olyan mint egy család. Ott éppoly jól érzik magukat a tagok, mint a csa­ládban is. No tessék! Hát ak­kor mi abban a kivetnivaló, hogy az elnök szó szerint al­kalmazza az „egyszövetkezet —.egy család” jelszót. — borzák — Hatszázan tanulnak A szolnoki járműjavítóban húsz politikai oktatási cso­port működik, ebben az évad­ban. Ezeken összesen több mint hatszázan vesznek részt. Mintegy négyszázharminican pártoktatáson, a többiek, pe­dig szakszervezeti oktatáson. Harminchatan marxista egye­temre és középiskolába jár­nak, huszonnégyen vesznek részt elméleti konferenciá­kon, legtöbben mintegy száz­negyvenen pedig a gazdaság- politikai tanfolyam igazgatási tagozatán képezik magukat. Százan vannak azok is, akik a közgazdasági alapismerete­ket tanulják. A szakszervezeti tanfolya­mokon is több mint kétszá­zan vannak. A párt- és szak- szervezeti oktatást negyven­hat propagandista vezeti; Jászsági export A jövő évre szóló vállalati tervek szerint — 1967-hez ké­pest — csaknem három és félszeresére növeli termékei­nek exportját a jászberényi Aprítógépgyár, amelynek a teljes, 1970. évi termelésére rpár most száz százalékos bel- és külföldi rendelésállo­mánya van. Ital öt méter énként Export helyett háztájiba Kei* alatt a mamihoz Délután öt—hat óra táj­ban a legforgalmasabb a szolnoki személypályaudvar. A lökdösődő, tolakodó tö­meg bábeli zűrzavarában csupán a söntéspultok előtt sörös kriglivel, fröccsös po­hárral ácsorgók alkotnak „nyugodt” kis szigeteket. Közben a peronon, a váróter­mekben, a talponállókban időnként feltűnnek a szürke egyenruhás, sétáló őrszemek, járőrök, a karszalagos önkén­tes rendőrök. Az ő munká­juknak köszönhető, hogy az utóbbi évekhez viszonyítva — habár a személy- és a teherforgalom állandóan nö­vekszik — javult a pályaud­var közbiztonsága. Az idén mindössze 61 ügyben kellett nyomozniuk, amelyeknek döntő többségét az apróbb lopások, s a társadalmi tulaj­don elleni vétségek / alkot­ták. Orsik már a „fekete vonalot** A Nyíregyháza—Mátészal­ka vonalán közlekedő, sza­bad szombatok előtti hírhedt „fekete vonatok” még az év elején is sok gondot okoztak a rendőröknek. Februárban történt hogy Szolnok és Kisújszállás között három hazafelé tartó encsencsi lakos kvaterkázás közben hajba- kapott. Szó szót követett be­törtek ajtót, ablakot, s vé­gül is az őket csitítani aka­ró józan utasokat az oda­siető rendőrök mentették meg attól, hogy a vonatból kidobják őket. Az ilyen ese­tek ma már megszűntek, ugyanis a Nyugati pályaud­vartól a végállomásig állan­dó rendőri felügyeletet szer­veztek a hétvégi nyírségi já­ratokon. Elmentem Csesskóba A 15—16 éves, hazulról el- szökdöső kamaszok a „rá­zósabb esetek”, mert sokan vannak. Szeptember közepén például két hajdúböszörmé­nyi fiatalkorú segédmunkás akart disszidálni. Szolnokig el is jutottak. Ott azonban a pályaudvaron szemet szúrtak a rendőrőrszemnek, aki iga­zoltatta őket. Később beval­lották, hogy Csehszlovákián keresztül az NSZK-ba illet­ve Londonba indultak. A hosszú útnak pár fillérrel, vasfűrésszel, vésővel, kerék; Rendőrök a peronon pár- és villáskulcsokkal, tér­képpel, tisztálkodó eszközök­kel vágtak neki. A gyereke­ket — habár a szülők nem jelentették az eltűnésüket: nem is tudtak róla — a rendőrségnek kellett haza­vinni. Egy ecsegfalvi iskolás fiú pedig, miután összerug- ta a port szüleivel, ugyancsak útilaput kötött. Ennyit üzent: „anyu, ne nyugtalankodj, el­mentem Cseszkóba!” A sér­tődött nebulót is a szolnoki pályaudvarról „kísérték” ha­za. Vagondéxsmáló famíliák ■ Veszélyes tolvajokat, sőt egy vagonfosztogató tolvaj­brigádot is elfogtak már a pályaudvaron. Raffael János, Rácz Dezső. Rácz György, Holecska Géza István, Bu­rai Béla rendszeresen dézs­málták a vagonokat. Egy­szer nyolcvan, exportra szánt férfi konfekció öltönyt „rá­moltak ki”, csaknem hatvan­ezer forint értékben. Az árusítás közben buktak le. De a sikertelenség nem vet­te el a kedvüket a további lopástól. Legközelebb Raf­fael Gusztáv és Raffaél Já­nos emelt el csaknem húsz­ezer forint értékű, 47 méter angolszövetet. Mi a szolnoki pályaudvar egyik legszembetűnőbb sa­játossága? Minden öt lépés­re italt mérnek, összeszá­moltam: hat pultnál, söntés- ben, büfében árusítanak bort sört pálinkát, de a pa­lackozott italok minden faj­táját kínálják a süteményes és presszós bódék, a lángos- sütő és a halsütő polcain is H. M. Vihar Mégegyszer: Kiskunság—Jászkunság 62:57 A rádióhallgató közön­ség körében las­san csendesedő Jászkun— Kiskun rádiósvetélkcdő vi­hara tovább tombol a szak­mai berkekben és a verseny­zők között. Sok szélsőséges véleményt hallottunk. Nem lehet fel­adatunk, hogy bűnbakot ke­ressünk, hogy ki, vagy kik a felelősek a rangos játék egyensúly-vesztéséért, felbo­rulásáért, csupán sajnáljuk, hogy a kitűnően indult adás befejező fél órája — a já­ték addigi szépségéhez viszo­nyítva — helyenként méltat­lan tusakodássá változott. Szolnok megye alul maradt a küzdelemben, de úgy gon­doljuk, ha kicsit is jobban kedvez a hadi szerencse és a zsűri néhány meggondolá­sa számunkra előnyösebb, nem a szomszéd várbeliek javára, mi ugyanúgy to­vább juthattunk volna, mint Bács-Kiskun megye. A Nagy Lajos kérdéskomp­lexumon fordult meg a já­ték menete. (Legalább is ez a krónikás szubjektív meg­ítélése.) A Szolnok megyei versenyzőket a kapott fiaskó letörte egy kicsit. Érezhető volt egyfajta, bénító stress hatás, harci szellemük csök­kent a hasznos energiák ide­gességben, kapkodásban ér­téktelenedtek. Nohogy, valaki .úgy vé­lekedett már ezt megelőzően, hogy ha az a két pont is meg lett volna, amit „a búza ter­mett volna...” Balszerencsés volt szá­munkra a Kecskeméten mű­ködő riporter — vagy vala­ki más? — tévedése, mu­lasztása. A játék rendje szerint a műsor kezdetekor Szolnokon és Kecskeméten fel kellett volna bontani egy borítékot, amelyben a következő feladat állt: Készítsék el a helyi Lu­das Matyi hangos kiadását! A sebtében összehozott szolnoki szerkesztő és előadó kollektíva fél tízkor már ké­szen állt a műsor bemuta­tására... Kecskeméten Vitray Tamás nem bontotta fel időben ezt a borítékot, nem készült el a műsor — és a zsűri úgy döntött, ezt a versenyszámot kiiktatja az adásból... Egyébként ez a döntés tel­jesen logikus: a rádió vala­melyik munkatársának mu­lasztása nem sújthatta ve- télytársainkat. Egy másik, számunkra so­kat ígérő műsor sem hang­zott el. A Kunmadarason megtalált, messzi földön hí­res vőfélyünk rigmusa is kimaradt az adásból. _A megkapott feladat tisza­füredi „bábái” pedig váltig „esküsznek” rá — a kunma- darasi vőfély szereplése igen nagy Szolnok megyei sikert hozott volna. De nehogy azt higyje vala­ki. hogy csupán külső ténye­zőkben látjuk alulmaradá- sunk okát. Sokat mutat ám az is, hogy Kecskeméten milyen gyorsan, milyen sok könyv­sorsjegyet vásároltak. Majd- hogy négyszeresét mint mi. Nálunk nem volt tolongás a könyvesboltban, mint Kecs­keméten. Elképzelhető lett volna pedig az, hogy egy- egy nagyüzem és intézmény vezetői „megmozdulnak” és vásárolnak néhány tucat könyvet az üzem részére, sa­ját dolgozóiknak. Könnyen elfogultnak lát­szanánk, ha nem mondanánk el: a nehezebb kérdések megválaszolásából úgy tűnik, a Bács-Kiskun megyeiek va­lamelyest jobban felkészül­tek a vetélkedőre. Vagy a véletlen folytán talán köny- nyebbek voltak a kecskemé­ti kérdések? De még egyszer hangsú­lyozzuk, egy kevéske szeren­csével mi is tovább juthat­tunk volna. Nívós, izgalmas helyszíni közvetítés volt, mélypontok­kal. Az kétségtelen, hogy a műsorral mindenki nyert, a résztvevők és a hallgatók egyaránt. A műsorvezető, a kitűnő Szepesi György ismételten brillírozott, néhány riporter kollégája csaknem felnőtt hozzá — míg a kecskeméti műhiba elkövetőinek le kell vonniuk a megfelelő tanul­ságot. Tiszai Lajos HIRDETMÉNY A Szolnok Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztá­lya hivatásos női kamarakó­rusába tagfelvételt hirdet — érettségizett, lehetőleg kórus­gyakorlattal és alapfokú ze­nei ismeretekkel rendelkező, jó hangú 18—30 éves nők ré­szére. A kórus elsődleges fel­adata a családi és társadalmi ünnepségeken való közremű­ködés. A felvételi kérelmeket 1969. november 20-ig a váro­si tanács vb művelődésügyi osztályára, Szolnok, Kossuth tér 9, kell eljuttatni. A felvételt kérők meghall­gatása f. hó 24-én 16 órakor a városi tanács 121-es sz. he­lyiségében lesz. Cím: Felvétel hivatásos kó­rusba. SZOVJET DIVAT 4* 'T Szőrmével bélelt, téliesített műbőrkabát, fehér nutria gallérral A szovjet divattervezők legújabb divatkollekciójából mutatjuk be ezt a néhány csinos téli modellt. A nagy orosz telekhez alkalmazkodva tervezték a tervezők ezeket a meleg, de modem, diva­tos vonalú bundákat, ame­lyekhez a műbőrtől kezdve a legnemesebb prémekig sok­féle szőrmét és bőrárut hasz­nálnak fel. A divat az bi­zony divat, s a bundák en­nek megfelelően rövidek, amint azonban látjuk, a ter­vezők jó hosszúszárú csiz­mákkal toldották meg a me­leg öltözékeket] Divatos, nagy fémcsattal, fémgombokkal, szőrmével dí­szített irhabunda, s díszítésében népi hagyományokat őr­ző irhakosztüm - ■'

Next

/
Oldalképek
Tartalom