Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

1969. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kellemes gondok Nem régen egy község ve- vezetőivel beszélgettünk az őket is oly nagyon érdeklő — és érintő — nagyközségi rangról. A vb-elnök pírkor így rangsorolta az erre a címre pályázó községeket: Tiszafüred, Kunszentmar ton és Kunhegyes. Sári Béla a tiszafüredi községi tanács vb-elnöke, — talán túlzott szerénységből — sokkal kevesebbet mon­dott ebbéli reményeik jogos­ságáról, mint amennyit akár egy idegen is megállapíthat a község arculatának feltűnő változásából. Ha csupán azt vesszük, hogy mindkét kri­tériumnak megfelel Tisza­füred: járási székhely is és lakosainak száma több mint ötezer, — a külterületekkel együtt tizenegyezerötszáz la­kos— már nyugodtan mond­hatjuk, önnön súlyánál, je­lentőségénél fogva fontos szerepe van a környék éle­tében. Itt van azonban a Tisza II. vízlépcső tározó medencéje, a kölyöktenger nagyságú tó azaz nemsokára itt lesz Ti­szafüred alatt és ez már je- 'enleg is sok gondot okoz a község vezetőinek. Nem kel- 'emetlen és megoldhatatlan gondokat, hanem olyanokat, amilyeneket a víztározó por­táján kialakítandó óriási üdülőtelep rak a község jö­vőjón, fejlődésén munkálko­dó emberek vállára. Jelen­leg már kétezer felé kö­zeledik azoknak a telekigény­lőknek a száma, akik a tó partján víkendházat és vál­lalati üdülőket óhajtanak építeni. Kétségtelen, három év múlva majd tekintélyes idegenforgalmat bonyolít le Tiszafüred, s az év egy ré­szében majdnem város lesz A tanácsnak városi jellegű közigazgatási, területszerve­zési és építési feladatokkal kell megbirkóznia. A városiasodás, ha túlzott ez a kifejezés, akkor a nagy- községesedés jelei mutatkoz­nak Tiszafüred ipartelepíté­sében is. Egyelőre a buda­pesti^ Alumíniumgyár gyár­egysége épül, mely körülbe­lül 1970 harmadik negyed­évében kezdi meg termelését, s előreláthatóan háromszáz embernek biztosít megélhe­tést Gép­állomásból — gyáregység A tiszafüredi gépállomás két évvel ezelőtt a török­szentmiklósi mezőgazdasági gépjavító egyik telephelye lett A tsz-ek részére végez­tek ott kisebb javításokat, szereléseket. Az idén a vi­déki ipartelepítési program keretében tárgyalások kez­dődtek arról, hogy 1970. ja­nuár elsejétől üzemegység­ként a Magyar Hajó- és Da­rugyárhoz csatolják. Erről a végleges döntés a budapesti gyár képviselői és a török­szentmiklósi gépjavító szak­embereinek a jövő heti meg­beszélésén születik meg. A tiszafüredi gépjavító ál­lomás eddig százötven-száz- hatvan helybeli lakosnak biz­tosított állandó munkát. Az általuk produkált termelési érték évente 20 millió forint volt. A tervek szerint a kor­szerűtlen. kis kapacitású te­lepet a jövőben nagymérték­ben fejlesztik majd. s előre­láthatólag portál-daru vas­szerkezeteket gyártanak ott. A gyáregység jelentős mun­kaalkalmat teremthet a köz­ségből eljáró mintegy hét- nyolcszáz dolgozónak. A galambdúcos ház nek. Az lenne az igazi fizet­ség, ha jól éreznék itt magu­kat 9-től délután 4 óráig. Van akit úgy kell útbaindí­tani, de bizony néhányan csak ebédelni jönnek be. Töprengve ül az egyik asz­talnál a 82 éves Balázs Já­nos. — Egy éve járok ide. A lányom nyolcadmagával van, én lennék a kilencedik- Magas a vérnyomásom, azt mondta az orvos, nyugalom­ra van szükségem. Megértem, hogy pihenni kell egy ma­gamfajta öregnek. A vöm el akar zavarni a saját házam­ból. A sajátomból! Ez az, amit nem akarok megér­teni... Semmiképp nem tudok megérteni. A 79 éves Szabó Imre ma­ga a megtestesült derű, nyu­galom. — Két gyermekem van, nyugdíjam. Nem bírtam az egyedüllétet, azért jöttem ide. Nagyon jól érzem ma­gam. Ebéd után nagy kár- tvacsatákat vívunk. Zsíro­zunk. Nevetünk sokszor, ha be tudjuk egymást „húzni”. Közben asztalra kerül az ebéd. Csirkegulyás és túrós „papsipka”. Az asztaltársak jó étvágyat kívánnak egy­másnak! Az ÁFÉSZ új iparcikk áruháza I költöztetik az ipar- és a ru­házati cikkek árusítását, s azok helyén bútorbemutató, eladó részleg nyílik. Azt viszont már nehezebb megválaszolni, miért épít Ti­szafüreden — csaknem 6 milliós költséggel — még egy ruházati áruházat a megyei iparcikk kiskereskedelmi csolódása a kereskedelmi forgalomba, mivel egyolda­lúvá teszi a lakossági szol­gáltatást. Egyoldalúvá — hi­szen amire szükség és igény volna, egy kulturált étterem, vagy bisztró, nincsen Tisza­füredéig A zöldre festett épület nyu­galmat sugároz. A kapubejá­ratot galambdúc formára fa­ragta az ügyeskezű mester. A békesség jelképe ez. Benn a tágas, meleg szobában, idős férfiak, nők ülnek a kényel­Bartók Károlynét. az ott­hon vezetőjét kérdeztük. Va­lóban pótolni tudják itt a családi tűzhely melegét? — Mindent elkövetünk azért, hogy jól érezze magát az a húsz idős ember, aki­Hárman lakunk.­Ebéd után hazafelé... mes fonott karosszékekben. Halkan szól a rádió, a tála- 1 »ból edényesörgéq hallat- - dk. Ebéd előtt jártunk az öregek napközi otthonában Tiszafüreden. nek ellátást tudunk biztosí­tani. Szinte teljesen ingyenes a napközi, fizetni csak azok­nak kell. akiknek a nyugdí­ja meghaladja a havi 400 fo­rintot Ketten vannak ilye­„Már jönnénk haza ... Tiszafüredről körülbelül hétszáz—nyolcszáz férfi jár el dolgozni. Ha helyben len­ne munkalehetőség, nem kel­lene családjuktól távol élni. a hét végén többszáz kilo­métert utazni, és a külön­élés miatt duplán költeni. A munkások nagyrésze ha te­hetné. visszajönne dolgozni a lakóhelyére. Ennyi munka­talan. Nagy részük a gyár területén levő munkásszálló­ban lakik, többeket pedig — főleg házastársakat — IBUSZ lakásokban szállásoltak el. A lakásért egységesen, naponta egy for:-*ot fizetnek. Bármi­lyen jól érzik magukat Bu­dapesten a tiszafürediek, már nagyon vágynak hazajönni tig és zsúfoltak a vonatok. Az állomáson, a visszautazás előtt negyedórával két fent dolgozóval beszélgettünk. György Piroska: — Szere­tek fent dolgozni, csak ez a hétvégi utazgatás... sokszor a lépcsőn. Nagyon szép IBUSZ lakásban lakom, iga­zán nem panaszkodható'" Te­A község közbiztonságáról beszélgettünk Fehér Lajos rendőr alezredessel, a BM járási parancsnoksága bűn­ügyi alosztályvezetőjével. — A nagy község nyugal­mára három önkéntes rendőri csoport és három körzeti meg­bízott vigyáz. Nincs panasz a" közbiztonságra, súlyosabb bűncselekmény már régóta nem történt Tiszafüreden. Ennek ellenére a férfiak nagyrésze gyakran ad mun­kát a rendőröknek. Különö­sen így szüret tájt, — ami­kor fogy a bor és csöikken az emlékezet, — szaporodnak meg az elhagyott kerékpárok. Ilyenkor vagy a biciklit kell keresni, vagy ahhoz a gazdát kell megtalálnia a rend őrei­nek; — Hogy dolgoznak az ön­kéntes rendőrök? — Nagy segítséget jelente­nek a munkákban. Határo­zott fellépésükkel gyakran emberi életet mentenek meg Itt van például Szilágyi Sán­dor. Október 27-én délelőtt hatalmas robbanás remegtet- te meg munkahelyének ab­lakait Mikor kiszaladt csak azt látta, hogy Molnár Mi­hály házát „odébb tette” a detonáció. Azonnal odaro­hant és az c-gyik szomszéd segítségével kihúzták a ház­ból az eszméletlen Molnár Mihályt, akinek ekkor már haja. ruhája lángolt Utána eloltották a robbanást okozó égő gázpalackot. Ezután az önkéntes rendőr értesítette a rendőrséget, majd biztosítot­ta a helyszínt addig amíg kiérkeztünk. Neki is köszön­hető, hogy a baleset áldozata életben maradt. tenleg 1400 forintot keresek, de azt mondják, nem sokára órabéremelést kapunk. A ve­gyi üzemben, a galvanizáló­ban dolgozom, kuktákat pá­colunk. Most, az ünnepek alatt megnéztem az építke­zést. Haladnak, hajadnak, de már alig várom, hogy ide­haza dolgozhassak. Vígh János: — Nekünk; három fiúnak is IBUSZ la­kásunk van. Nagyon jő ott En a húzóosztályon, a nagy soron dolgozom, gázpalackot duplafalú kórházi edényeket és tejeskannát gyártunk. Ja­nuárban már áttesznek arra a munkahelyre, amelyiken itthon fogunk dolgozni. A fizetésem 1700 forint. Ez a pénz füreden bizony többet érne. Nehéz kivárni.•• Mind­nyájan így vagyunk. Már jönnénk haza. A lakosság jő ivóvízzel va­ló ellátása, s a szennyvíz el­vezetése mai napig is gond a községi tanácsnak. Kilenc mélyfúrású kút, s egy hidra, fos-ház szolgáltatja a vizel; mivel vízmű nincs a falu­ban. Az utcák hossza össze­sen 70 kilométer, amelynek csak egyhatod részében épí­tették ki a vízhálózatot A szennyvizet pedig szikkasz­tással vezetik eL Az idén nagyszabású, csak­nem tíz évig tartó csatorná­zási munka kezdődött Tisza­füreden. a községfejlesztési alapból a helybeli vállalatok hozzájárulásából és állami támogatásból, mintegy 32 millió forintos költséggel a község városias jellegű köz­pontjában új vízvezetéket fektetnek le. Jövőre korsze­rűsítik a már meglévő há­lózatrendszert, megkezdik a vízmű építését, s tovább folytatják a tíz kilométer hosszú szennyvízlevezető csa­tornáét. A csaknem egy évtizedig tartó víz és csatornahálózat építési munkák befejeződése­kor mintegy 50 kilométer hosszú hálózatrendszer elé­gíti majd ki a nagyközség megnövekedett vízigényét. Három plusz egy se? Érdekes, és furcsa helyzet alakult ki a község kereske­delmi életében. Gombamód­ra szaporodnak a különböző ipar- és ruházati cikkeket kí­náló áruházak. Nemrég ad­tunk hírt a helybeli ÁFÉSZ reprezentatív áruházának a megnyitásáróL Jelenleg a második ilyen áruház épül, sőt egy harmadik alapozá­sába is belefogtak már. Szép ez az áruház építő kedv. De nem túlzott? Ezt nemcsak a kívülálló, hanem a helybeli tanács illetékesei, s a keres­kedelmi szakemberek is kérdezik. Addig érthető a dolog, hogy a nemrég meg­nyílt, de eredetileg bútor­áruháznak tervezett iparcikk ÁBC után az ÁFÉSZ újabb épületet emel, amelybe át­vállalat? A verseny, a réteg kereskedelem fejlesztése a cél? De miért pont itt hív­ják versenyre a szövetkeze­ti kereskedelmet, ahol az ÁFÉSZ a maga két áruházá­val is tökéletesen kielégíti, nemcsak Tiszafüred, hanem az egész járás igényeit. An­nál is inkább feleslegesnek tűnik, egy új áruház bekap­Kialakul a csarnok képe hely azonban még jó ideig nem lesz Tiszafüreden. Vala­mennyi azonban igen. Az ipartelepítés a község munkaerő feleslegének egy részét leköti, majd mert jö­vőre befejeződik a buda­pesti Alumíniumgyár tisza­füredi gyáregységének épí­tése. Szó van egy másik he­lyi üzem átvételéről és fej­lesztéséről is. Végre a megye legészakibb községében is egyre több munkaalkalom kínálkozik a helyi és a kör­nyékbeli lakosságnak. Az Alumíniumgyár füredi gyár­egységében körülbelül há­romszázan fognak majd dol­gozni. s közöttük kétszáz nő lesz. Tavaly augusztustól kezd­ve, fokozatosan egyre több tiszafüredit tanítanak be a budapesti gyárban, hogy a munka zavartalan legyen a gyáregység beindítása után. Jelenleg százharmincán, száz­negyvenen laknak a főváros­ban és dolgoznak a központi üzemben. Ugyancsak tíz má­sodéves ipari tanulót is ké­peznek az Alumínium gyár­ban. A fővárosban dolgozók el­helyezése és ellátása kifogás­Vasámaponként sokszor lát­nak a községiek „alumíniu- mosakat”. akik elzarándo­kolnak az örvényi úton épülő gyárhoz és türelmetlenül fi­Felemelik az órabért I gyelik, hogyan haladnak az építők. Kéthetenként a szabad­szombatot. hetenként -edig a vasárnapot otthon töltik a füredi „tanulók”. Egyedül az utazással nincsenek kibé­külve, hosszú az út Budapes­EGO EMBER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom