Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
1969. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Ivóvíz — ipari víz—szennyvíz A III. ötéves terv nagyobb része mögöttünk van és az utolsó év közeledtével célszerű számot vetnünk, milyen kilátásaink vannak a vízgazdálkodás egyik fontos szakterületén a lakosság, a települések és az ipar vízzel való ellátása és a csatornázás, szennyvíztisztítás érdekében tervezett célkitűzéseink megvalósításánál. Felkerestük Illés Györgyöt, az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási és Csatornázási Főosztályának vezetőjét, — hogy ezekről a kérdésekről adjon tájékoztatást. A lakosság és az iparnak a vízgazdálkodással szemben támasztott igénye — mint a világ többi — gazdaságilag gyorsan fejlődő országában — nálunk is rohamosan növekszik. A fokozódó iparosítás, a korszerű új lakások tömeges építése városban — és falun, — az új kulköltségelőirányzatú — vidéki beruházások a debreceni vízmű fejlesztése és a városi szennyvízfőgyűjtők építése, Kecskemét vízellátásának és csatornázásának fejlesztése. Űj csatorna épül Székesfehérvárott, Veszprémben, Kaposvárott is. A tervidőszak alatt 180—200 községben is épül vízvezeték és 18—20 csatornamű, elsősorban társulati úton. A tervezett fejlesztéssel 1970. végéig a vízvezetéki ellátottságot az 1965. évi 44%- ról 55%-ra, a csatornázottságot 24%-ról közel 30%-ra növeljük. A vízellátás és a csatornázás fejlesztése rendkívül beruházásigényes és a szakágazatok építési ég üzemi költségei állandóan növekszenek. Az ország lakossága 1%-ának, tehát kereken 100 000 embernek vízvezetékkel, való ellátása átlagosan 350 millió Ft-ha, csatornázása zek évente 200—250 millió kárt okoznak. A vízügyi szervek laboratóriumai a közegészségügyi szervekkel — együttműködve rendszeresen ellenőrzik a szennyvízkibocsátásokat és a vizek állapotának alakulását Szeny- nyezés esetén azonnal értesítik a vízfolyás alsóbb szakaszán lévő ipari üzemeket is, hogy az esetleges kár elhárítására készüljenek fel. Egyes üzemek, így a Csepel Vas- és Fémművek, a Fűzfői Nitrokémiai üzemek, a Komáromi. Kőolajipari Vállalat, az ózdi Kohászati üzemek már eddig is nagy erőfeszítéseket tettek a szennyezés megszüntetésére. A kormány által a közelmúltban jóváhagyott progresszív szennyvíz- bírság nagyon szigorú gazdasági ösztönző lesz a meglévő vízszennyezések megszüntetésére. A negyedik ötéves terv előkészítése során erőfeAz „információs robbanás" megfékezése Sokszor hallhatjuk manapság, hogy a tanulás egyre nehezebbé válik. A tudomány tartalmának terjedelme most 40—50 év alatt csaknem megkétszereződik, a tudományos-technikai információ terjedelme pedig 10— 15 év alatt. Az emberiség a XX. század végén kétszer annyit fog tudni, mint most. Ebből arra a következtetésre jutnak, hogy a főiskolai egyetemi hallgatók ismeretei terjedelmének is szükségképpen. növekednie kell. Ez viszont a tanítás időtartamának meghosszabbítását követeli meg. S ha ez így folytatódik, akkor az egyetemet, főiskolát nemsokára csak ősz aggastyánok végezhetik el. A mai tudományban két, pontosan kirajzolódó tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt azt, hogy a tudományok differenciálódnak, turális és szociális intézmények, a mezőgazadsági üzemek fejlődése, a vízigényeket — és természetesen az elvezetendő káros szennyvizek mennyiségét — nálunk is jelentősen megnövelte. A települések vízellátásának biztosítására napi, 500 000 m*- rel, az ipar érdekében 2.5 millió m3-rel kellett az utóbbi tíz év alatt növelni a víz- termelési kapacitást. E miatt ez a szakterület az utóbbi évtizedben a vízgazdálkodás előterébe került. A vízgazdálkodást korábban általában úgy tekintették, mint amelynek feladata kizárólag az árvízvédelem és a mező- gazdasági vízigények biztosítása. A népgazdaság különböző ágainak tervszerű, arányos fejlesztése azonban szükségessé tette, hogy minden népgazdasági szektor fejlesztésének vízgazdálkodási feltételeit az igények összehangolásával, a vízkészletek optimális kihasználásával megteremtsük. — Mennyi vizel szállítanak a vízmüvek a lakosság részére és mennyi vizet használ az ipar? — A vízi közművek jelenlegi napi termelése megközelíti a 2 millió m3-t Ebből a vízből 40% jut a háztartások, 20% a közintézményhálózat és 40 százaléka a helyi ipar részére. A nagyipar saját vízmüvei mintegy 7 millió m* vizet szállítanak naponta. A legnagyobb vízfogyasztó a villamosenergiaipar, a vegyipar és a kohó- és gépipar. A települések és a különböző ipari ágazatok vízellátása és szennyvizeinek elvezetése érdekében végrehajtott fejlesztés ma már az összes vízgazdálkodási célú beruházások 60%-át teszik ki, a harmadik ötéves tervben ilyen célra mintegy 10 milliárd Ft-ot fordítónak a vízügyi szervek, a különböző ipari ágazatok és a tanácsok. Milyen összeget fordítanak a települések vízellátásának és csatornázásának fejlesztésére? — A települések vízellátására és csatornázására a jelenlegi 5 éves tervben közel 6 milliárd Ft-ot fordítanak. Az ország 72 városából 57 városban van folyamatban jelentősebb vízellátási és csatornázási munka. Nagyobb — 50—180 millió Ft közötti 600 millió Fb-ba kerül. Az ivóvíz termelésének és szállításának költsége pedig országos átlagban 3 Ft «^-énként, pedig ez az érték 5 évvel ezelőtt csak 1.4 Ft volt. Mi várható a vizek szeny- nyezéstöl való megóvása területén? Az ipar, mezőgazdaság és lakosság növekvő vízigénye kielégítésének alapfeltétele, hogy vizeinket különösen a nagyobb, egy-egy országrészen átvezető vízfolyásokat megóvjuk az újabb szennyezéstől és a régi szennyezéseket megszüntessük. A kormány erre irányuló szigorú intézkedései hatására az elszennyeződés korábbi, gyorsuló ütemű folyamata lényegesen lelassult, egyes területeken megállt De így is ma még a vizekbe jutó szennyviszítéseink az Országos Tervhivatallal és a tanácsokkal' arra irányulnak, hogy a vízellátás és csatornázás céljaira rendelkezésre álló összegek nagyobb részét a települések csatornázására és a hiányzó központi szennyvíz- tisztító telepek építésére fordítsuk. Az elért eredmények már eddig is igen jelentősek, de az igényektől még elmaradnak. A vízvédelem, valamint a lakosság és az ipar vízzel való ellátása széleskörű társadalmi ügy is, valamennyi érintett szerv összefogására van szükség, de úgy ítéljük meg, hogy a kilátásaink a következő ötéves tervidőszakra kedvezőek, — hogy az eddiginél nagyobb lépéssel haladhassunk előre ezen a területen. Halácsi Dezső és ezzel egyidejűleg egyre szűkebb körűvé válik a tudósok szakasodása, másrészt azt, hogy mind újabb és újabb tudományos ágak keletkeznek a különböző tudományok határterületén, ami széles profilú szakembereket igényel. Egyesek a tudományok differenciálódását és a tudósok egyre szűkebb körű szakosodását majdnem a tudomány végső határának tekintik. George Thmpson, híres angol tudós-fizikus, például, „Előrelátott jövendő” c. könyvében a következőket írja: „Teljesen elkerülhetetlen, hogy ismereteink gyarapodásának arányában ne csökkenjen ismereteinknek az a hányada, amelyet egy ember el képes sajátítani. Ez, legkevesebb, két nem kívánatos következményt von maga után. Mivel egy szakterületen az embernek rendkívül sokat kell tudnia, abba a nagy kísértésbe eshet, hogy lehetőleg minél kevesebbet tanuljon meg abból, amire munkájában közvetlenül nincs szüksége. így egyoldalú lesz elképzelése arról a világról, amelyben él... A másik nem-kívánatos következmény... a szakosodás sokkal későbbi időszakában jelentkezik. Sok tudományos technikai vívmány úgy es jön létre, hogy eszméjét, és technikai eljárását egész más területen alkalmazzák, mint amilyenen eredetileg tervezik. A hasonló lehetőség realizálása azonban egyre nehezebben megszerezhető sokoldalú tudást igényel. Nincs kizárva, hogy ez a körülmény határt szab a tudomány fejlődésének...” Ez a kilátás bizony elég sötét, de szerencsére, megalapozatlan. Volt idő, amikor az osztás műveletét elvégezni tudó embert már nagy tudósnak tartották. Ma. mint ismeretes, az osztást áz általános iskolák alsó osztályaiban tanítják. És ez csak azért lehetséges, mert a matematikusok megtalálták az egyszerű, a gyermek számára érthető módszereket. És így van ez mindenben. A tudomány fejlődésével a világ képe nem lesz bonyolultabb. hanem még egyszerűbb. És ha jól meggondoljuk, akkor rájövünk, hogy ennek így is kell lennie. Hiszen a természet nem lesz bonyolultabb azáltal, hogy a tudomány feltárja titkait. És minél jobban megértjük törvényeit, annál egyszerűbbé 'válik a természeti jelenségek leírása. Ahol pedig még nem tárták fel a természet törvényeit, ott hipotézisek és elméletek uralkodnak, azoknak a tényeknek a sokasága, amelyek látszólag alig függnek össze egymással. Ebben az összevisszaságban csakugyan nehéz eligazodni. Hasonló helyzetben volt a kémia azelőtt, mielőtt Mengyelejev felfedezte a periodikus rendszert. Az akkori idők kérni aszakos diákjainak a szó szoros értelmében megfájdult a fejük attól, hogy oly rengeteget kellett tanulniuk minden egyes elemről. Meni gyelejevnek ahhoz, hogy feltárja periodikus rendszerét, hihetetlenül sok Információs anyagot kellett feldolgoznia. Ma már a periodikus rendszer a kvantummechanikából következik. és a tankönyv mindössze egy paragrafusban foglalja össze. Mint látjuk, a tudomány alapjait rendkívül tömören és egyszerűen lehet ismertetni. Ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti atomfizikai tankönyveket a maiakkal. akkor ez az egyszerűsítés rendkívül szembetűnővé válik. A tudományok alapjait tehát röviden és egyszerűen össze lehet foglalni. De a nagyképzettségű szakember nem érheti be az alapokkal, neki lehetőleg minél közelebb kell kerülnie a mai tudomány élvonalához. És itt már valóban túl sok az információ. Mindent nem lehet elsajátítani, szűk szakterületű szakembert pedig nem érdemes kiképezni, mert idővel maga a szakma is fölöslegessé válhat. Az új technika és technológia fölöslegessé teszi a szűk szakterületű mérnököt, mert 5—6 éven belül már képtelen lépést tartani az élettel, és mindent újonnan meg kell tanulnia. Éppen ezért a jövő mérnökének kutatóvá kell válnia. És itt elérkeztünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, mire kell tanítani a főiskolai hallgatókat Először is. a tudományok alapjaira. — erre mindenkit meg lehet tanítani egy egész életreszólóan, — másodszor. az ismeretek megszerzésének és értékelésének módszerére, vagyis arra, hogyan egészíthetik ki ismereteiket önállóan, hogyan tanulhatnak folyamatosan. A főiskolai végzősöknek helyesen kell értelmezniük a tudomány és technika általános fejlődését a tudományostechnikai haladás mozgató erőit és törvényszerűségeit meg kell tanulniuk a tudományos általánosítást, nem pedig egyszerűen bemagolni az ismeretanyagot. Egyetemeink hallgatói a tanulás folyamán a kutató- intézetek laboratóriumaiban dolgoznak. Miután a főiskolában megkapták a szilárd alapot a tudományok alapjaiból és egyidejűleg „főztek” Is a mai tudomány konyhájában, a továbbiakban önállóan folytatják útinkat a tudományos-műszaki információ viharos tengerén. A főiskola elvégzése után, természetesen nem találnak kész recepteket az élet valamennyi esetére, erre nem is lehet őket megtanítani, de meg fogják találni a helyes utat minden konkrét helyzetben. Sz. Beljajev akadémikus cAíl izqáqa embee nwnoffiqja a fej átültetésről, a két pirosról és a munkásbecsületről Jó, hogy jön szerkesztőkém. Ezer éve nem találkoztunk. Megint elhanyagolja a munkásosztályt? Nyugi hapsikám, nem akarom bántani. Inkább mesélek egy viccet. Biztosan hallott róla szerkesztőkém, hogy már nemcsak szívet, májat, vesét lehet átültetni, hanem fejet is. Nem hallott? Figyeljen jobban a tudományos eredményekre. Szóval már keresik is jó áron a fejeket. A kórház, ahol átültetésig tárolják, tízezer forintot ad annak, aki beleegyezik, hogy halála után más nyakára varrják a fejét. Jelentkezik egy szolnoki pasas is, kérdik tóle, mit kér a fejéért. Húszezret — mondja. De hisz az sok, próbálnak alkudni. Tudósok, művészek is eladják tízezerért. A pasasunk nem enged. Egy tudósé lehet tízezer — mondja — de az enyém többet ér, mert még soha nem volt használva. Nem egy nagy vicc, szerkesztőkém, elhiszem, csak azért meséltem ei, mert elég sok ilyen alig használt fejű ürge fut még. Itt van például a kereskedelem. Nem akarom a sok tisztes boltost megsérteni, de hadd mondjak el. róluk is egy viccet, összerántották őket egy kis fejtágítóra, mert — mint a szakszervezetisük mondta — „mechanizmus van emberek, művelődni köll”. Pesti előadót hívtak. A fej bedobott egy példát, hogy okuljanak a hallgatók. Elmondta, hogy egy bécsi boltban gyufát kér a vevő. Odaadja neki a ki- sZolgálólány. A vevő kinyitja a dobozt, nézi, aztán visszaadja. Nekem olyat adjon, amelyiknek a másik oldalon van a foszforos része. Igenis — szól a boltoslány. Nyúl a fiókba, kivesz egy másikat. Kinyitja az ellenkező oldalon a döbozt és odaadja. A vevő megelégedetten távozik. — Vagyishát a sóder lényege az. hogy a jó kereskedő mindig igyekszik a vevő igényeit kielégíteni, mégha az egy kicsit szeszélyes is. Erre akar az előadó kilukadni, megkérdezi a boltosokat, hogy mi ebből a történetből a tanulság. Jelentkezik egy alig használt fejű ürge és kivágja a nagyágyút: Az a tanulság, hogy a mi iparunk — éppen azért, mert évszázadokig az osztrákok kizsákmányoltak bennünket — még nem olyan magas színvonalú, hogy ilyen nagy választékban gyártsunk gyufát... ...Ez azért erős egy kicsit drága barátom... Mondtam, hogy vicc, de ha meggyengült az Idegállapota, mesélhetek Móricka vicceket Is... ...Nem azért, de ne lógyünk igazságtalanok. Éppen most vagyunk tanúi annak, hogy a kereskedelemben dolgozók is szakmájukhoz jól értő emberekké válnak Nagyon sok történik most ennek érdekében .. i ... Igen, csak lassan megy szerkesztőkém. Meg aztán az is igaz — és nemcsak a kereskedőkre vonatkozik, — hogy az üres fejet hiába tágítják. Csak sz űr lesz nagyobb benne. Jobb, ha hagyjuk szakikám ezt a témát, mert Csak a pumpa fut fel tőle az emberben ... Igaz, ha úgy vesszük, mi melósok sem vagyunk ám olyan jaj de klassz gyerekek. Fölakad a pislogója, ha elmesélem, mi volt nálunk a múlt héten. Volt nálunk egy pasas. Feltűnt a góréknak, hogy sokat lóg. Elkezdték figyelni. Minden délelőtt kiment 3—4 órára. Amikor felelősségre vonták, még az ő szája járt, hogy mi van itt, spiclirendszer, itt figyelik a dolgozókat? És kapaszkodjon hapsikám! Megsértődött, felmondott és kilépett az üzemből. Az új helyén két pirossal több lett a fizetése... Az ilyesmit írja meg szerkesztőkém. Mégiscsak disznóság ez. Nem lehet azt a két rongyot egy régi. rendes melós- nak adni, csak egy ilyen jövő-menő ürgének?.., ...Nem óhaj dolga ez kedves barátom. Nem is lehet egy rendelettel megoldani. — Az ilyen jelenségek ellen sok szabály van, de van köztük egy, amiről manapság kevés szó esik. Ez a munkáserkölcs. Szakikám, engedje meg, de ezt ott a munkahelyen kellene egy kicsit erősíteni... ...Jól mondja szerkesztőkéin. Közöttünk is lehet keresni bőven a hibátUj ...Egy mondatot még engedjen meg. A minap találkoztam egy ismerősömmel. Mondja, hogy már nem ott dolgozik, ahol eddig. Sokkal jobb a helye, mert alig kell valamit dolgozni. Mondja, mint munkás úgy válaszoljon, mire megyünk, ha a legtermészetesebb dolognak számít, hogy az a jó, ha kevesebbet kell dolgozni... ...Mit nyögjek erről szerkesztőkém? Ez van. De még ennél különb is. Itt van például a kislányom. Első éves inas. Néhány hete melózik, de már szerzett tapasztalatokat. Egyik nap elanyátlánod va jön haza. Megrovást kapott, mert az oktatója megsértődött. — Egy dologban ugyanis pont az ellenkezőjét szövegelte a srácoknak, mint egy órával előbb. A gyerek, mert az Is olyan izgága természet, mint az apja, megkérdezte, hogy most melyik szöveg az igazi. Az oktató begurult és bölcs válasz helyett leszidta, a srácot „tiszteletlen” magatartásáért. Szakikám, hogy prédikáljak én a kölyöknek a munkáserkölcsről, gerincességről, ha a melóban ilyen tapasztalatai vannak... . o. Szerencsére, kerül majd még olyan oktató keze alá is, aki nem ilyen Mert azért azok vannak többségben. ¥as®a József Városi szennyvíztisztító télén
