Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
— Az alattunk lakók érdeklődnek, mikor indul az utolsó vonat? (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) FILMDRÁMA két felvonásban Egy 38 felvonásos szerelmi filmdrámát sűrítettem két felvonásba úgy, hogy az első felvonás képszalagjához egyszerűen hozzáragasztottam a 38-adik felvonás hangszalagját. Tessék megfigyelni: Függöny fel UBUL (forrón a nőhöz: Ha tudnád mennyire gyűlöllek! (Imádattal néz a szemébe)' Mennyire megvetlek! (Epekedve megöleli): Nyomorult! DUCI (hozásimul): Irtózom tőled! UBUL (gyöngéden simogatja): Bestia! DUCI (boldog újjongással): Engedj utamra! UBUL (cirógatja Duci nyakát): Most... most végzek veled. DUCI (várja a csókot): Gyilkos! UBUL (csókolja): Nincs kegyelem ! DUCI (visszacsókolja): Nem várok kegyelmet, ölj meg. UBUL (mámorosán): — Ne uszíts! DUCI (kibontakozva az ölelésből): ölj hát meg! UBUL (rágyújt); Torkodon a .kezem. Ha még egy szót szólsz.. DUCI (száját rúzsozza): Segít-sééég! Függöny össze Az összeragasztás miatt — nem tudható, vajon az első és utolsó felvonás közötti 36, másfél órát kitevő felvonásban mi történt. Vagy: a néző másfél unalmas órától esetleg — mentesült? De hiszen a mai, rohanó világban éppen a lesűrítés teszi a két felvonásos filmdrámámat korszerűvé. Egy ilyen filmdráma megtekintésére mindenkinek volna ideje. A drámaíróknak pedig nem kellene annyit törni a fejüket. Merem remélni, lesűríté- sem követésre talál. Dénes Géza Ildiké tetszeni akart Talán két hónappal ezelőtt láttam meg Ildikót a Keravill üzletben. Megláttam és megszerettem egy pillanat alatt, ahogy ezt haladó hagyományunk előírja. Ez a pillanat — precízen: villanás — akkor történt, amikor az általam kért — kétszázhúsz-negyvenes égőt kipróbálta. Ennél a fénynél vettem észre, hogy vörösbe játszó gesztenye haja, amely lágy hullámokban omlik a vállára, vékony szemöldöke alatt kéken csillogó szeme, kicsiny, finoman ívelt szája, rózsás arca pontosan olyan, amilyenről mindig is álmodtam. — Parancsol még valamit? — kérdezte kedvesen. Én azonban nem tudtam szólni, csak bámultam rá megigézetten. Ettől kezdve napjában kétszer ott jártam az üzletben. Türelmesen megvártam, — amíg kék-köpenyes, fehér- galléros szerelmem szabaddá lett és akkor vásároltam nála azt, amire épp szükségem volt. Hol egy kétfázisú kapcsolót, hol néhány méter csavart zsinórt, fél tucat kon- netkort, tucat T-dugót, főzőlapot, vasalóbetétet, — meg mindenfélét, ami különben is nélkülözhetetlen a háznál. Teltek-múltak a hetek, s miután a motorkerékpárra gyűjtött tízezer forintom már az utolsó fillérig villamossági cikkekre váltva halmozódott otthon, döntő lépésre határoztam magam. — Ildiké! — súgtam fülébe. amikor éppen a magasfeszültségű kapcsolótáblához szükséges két tucat lamellát csomagolta részemre — én szeretnék magával az üzleten kívül is találkozni. Ildiké válasza úgy ért, mint az áramütés. A boldogság árama járta át rosszul szigetelt testemet. Mit csűrjem, csavarjam és tekercseljem... Randevút kaptam szombat délutánra. Vártam rá a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben. Fejem fölött viharfelhők gyülekeztek, dörgött, villámlott, majd mutatóban néhány cseppel megfröccskölt a megélénkülő szél. Én azonban kitartottam hősiesen, csak a fejem csüggedt mélyre a csalódottságtól. Emígy mélyre néző szemem látószögébe egyszer csak orgonaszín nadrágszár került. — Üdvözlöm! — hallottam a hangot, amely nagyon ismerős volt. Reménykedve emeltem föl tekintetemet. Nagy-nagy lilaságot láttam, egészen nyakig, ahol bidres- bodros sárga gallér türem- lett az áll alá. — Remélem, nem várakoztattam meg — szólt újra és mosolygott. A hangból most már sejteni véltem, hogy nőnemű az illető és ahogy a mosolya következtében orcáin gödröcs- kék keletkeztek, azok a göd- röcskék megint csak ismerősek voltak. — Nyújtom a kezem, ha nem venné észre. — ö, bocsánat, de... de várok valakit. — Vagy úgy! — kapta visz- sza a kezét, amelyet ekkor jobban megnézve... úgyszint ismerős volt. — Én bolond, azt hittem, engem vár.— Tessék? — szóltam. — Szégyellje magát! — fújt rám és homlokára tolta zöld, hajóablak nagyságú szemüvegét. — Ildiké! — hőköltem hátra meglepetten. Mire magamhoz tértem, már messze járt. A harmadik saroknál értem utol, ahol a lezúduló zivatar elől egy kapu alá menekült. Hasztalan kértem, könyörögtem, — szóba sem akart állni velem. — Annyira könyörgött a randiért, aztán meg sem ismer — hüppögte végül. — Ne haragudjon, Ildiké, de olyan furcsa ez az öltözéke. — Furcsa? — nézett rám szemrehányóan. — Furcsa az, hogy tetszeni akartam magának? — Igen, furcsa — sóhajtottam a lelkem legmélyéről —.ugyanis nekem még soha, de soha nem akart tetszeni senki. Szerencsére egyből elhitte a vallomásomat, kettőre megsajnált, háromra megbocsátott és rám mosolygott. Ekkor villám cikázott az égen, fénye behatolt a sötét kapu alá, s Ildiké arca abban a pillanatban épp olyan volt, mint amikor először láttam a kétszázhúsz-negyvenes égő villanásánál, fehér galléros kék köpenyében. Sólyom László A csuzlizó meglepetése — (A Stem karikatúrája) Mai Figaro — (Zsoldos Sándor rajza) Itt a hűvös idő... A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 451. CSip@S Egy egyszerű vásárlás története Levél a Hajnali Hírharsonámak: „Köszönöm az önök közbenjárását. A cikk megjelenése után azonnal beengedtek a Bámexbumíért Ló utcai mintaboltjába. D. Haikanyi Ottó” Levél a Délelőtti Hírharsonának: „Kedves elvtársaik! a múlt héten megjelent bíráló cikküknek megvolt az eredménye: a Ló utcai Bámexbumíért mintaboltjában pillanatok alatt találtam egy eladót, aid megkérdezte tőlem, hogy mit óhajtok; D. Hakonyi Ottó” Levél a Déli Hírharsonának: „A lapjukban leközölt cikksorozat hatásos volt: a Ló utcai Bámexbumíért mintaboltjában nagyon udvariasan, szolgálat- készen bántak velem, és előzékenyen megkérdezték. hogy mit óhajtok. Köszönöm. D. Hakonyi Ottó” Levél a Délutáni Hírharsonának: „Nagyon hálás vagyok lapjuknak, hogy napirendire tűzték a 15-ös billentyűk ügyét. Éppen ideje volt már. A kritika, úgy látszik, használt, mert most már kiváló minőségű billentyűket lehet kapni a Bámex- bumfért Ló utcai mintaboltjában, amelyek — véleményem szerint — vetekszenek a külföldi billentyűkkel. D. Hakonyi Ottó” Levél a Késődélutáni Hírharsonának: '„Néhány héttel ezelőtt elpanaszoltam önöknek, hogy a lő utcai Bámexbumíért mintaboltjában nem csomagolják be a 15-ös billentyűket, pedig azok olajosak és nehezek. A levél megjelenése után ismét ott jártam és örömmel tapasztaltam, hogy most már becsomagolják a kért árut: szép dobozba teszik és rózsaszínű máslit kötnek rá. Ez igen! Ide nyugodtan jöhetnek vásárolni a külföldiek. D. Hakonyi Ottó” ( Levél az Esti Hírharsonának: „Leleplező riportjuk nyomán a Ló utcai Bámexbumfért mintaboltjának csaló pénz- tárosnőjét elbocsátották. Az új pénztárosnő már nem téved az egyszerű dolgozók rovására. Köszönöm. D. Hakonyi Ottó” Levél a Későesti Hírharsonának: „A Ló utcai Bámexbumfért mintaboltról szóló cikkük elérte a kívánt eredményt: ma már köszönnek az eladók, ha a vevő távozik a boltból. D. Hakonyi Ottó” HUMOR — a rádióból Nem egyéni vélemény, amit leírunk: „ rádió nem idősebb, gyengélkedő testvére a televíziónak. Nagyon jó versenytársnak bizonyul — sokszor utcahosszal vezet. A Szeptemberi kabaré műsorából nem tudom elfelejteni Brachfeld Siegfrld tréfáit. Mert nagyon jók, nagyon életszagúak. Sőt: mintha a mi kis megyénkben járt volna a népszerű komikus. Ima a bizonyíték: A KISKOCSI Három munkás tol egy kiskocsit. Nézem, nézem, aztán odalépek hozzájuk: — Hárman tolják ezt a kis kocsit! Miért? — Hárman, — mondják — mert a negyedik betegállományban van... Levél az Éjféli Hírharsonának: „Köszönöm az önök közbenjárását. A cikk megjelenése után azonnal kiengedtek a Bámexbumfért Ló utcai mintaboltjából. D. Hakonyi Ottó" Ugye, milyen egyszerű? Mikes György A NŐK nem Öregszenek — Még mindig olyan csinos a felesége? — kérdi valaki, aki már régen nem látott. — Igen, még mindig. Csak már egy kicsivel több idő kell neki... — Só — Az áliatszelídítő kerékpárja Minden művészi alkotás kínok között születik Megint divat a kerékpár A zenekedvelőnek Egy kis hasznos átalakítás A nagyképű...
