Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

1969. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz iskola pafronálói Pénteken, a szolnoki Délibáb úti általá­nos iskola úttörőcsapatának Kállai Éva tanácsa ünnepélyes ülést tartott, amelyre meghívta azokat a vállalatvezetőket, szo­cialista brigádvezetőket, akik vállalták az iskola segítését. A szakbizottságok gyer­mekvezetői beszámoltak az 1969—70. tanév terveiről, majd a szülői munkaközösség szakbizottságai ajánlották fel segítségüket, támogatásukat az úttörőcsapatnak. A meghívott pártoló tagok vállalatuk dolgozóinak megbízásából tettek ígéretet az iskola patronálására. Szavukat tett is követte. Molnár János, a szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója át­adta üzemük ajándékát a televíziót, a Nyúl utcai iskolának. A pajtások műsorral, vi­rággal és egy vörös nyakkendővel köszön­ték meg a szép ajándékot. A vendégeknek ezen a rendezvényen adták át a pártoló tagsági igazolványt. Építkeznek a mezőtúri szövetkezeik A mezőtúri termelőszövetkezetek az idén 15 millió 443 ezer forint építés jellegű beruházást terveztek. Az eddig megkezdett munkák értéke meghaladja a 12 millió forintot. A város szövetkezetei 632 férő­helyet építenek a szarvasmarhák részére, mintegy ötmillió forint értékben. A Ma­gyar—Mongol Barátság Tsz-ben növendék­marha, a Sallai Tsz-ben elkülönítő, az Üj Élet Tsz-ben borjú, az Üj Reménység Tsz- ben pedig ellető istálló épül a tehén istál­lókon kívül. A Béke Tsz-ben és a Vörös Október Tsz-ben egyaránt 600 férőhelyes sertéshiz­laldát létesítenek. A Sallai Tsz-ben 80 holdas, az Űj Élet Tsz-ben pedig 232 hol­das rizstelep rekonstrukciójára kerül sor. Üj gépszínt épít a Magyar—Mongol Ba­rátság Tsz és a Vörös Október Tsz, a Béke Tsz központjában bekötőutat létesí­tenek. A város közös gazdaságai 527 hol­don végeznek talajjavítást 2,6 millió forint értékben. A riadó parancsra mintha egy láthatatlan rugó mozgat­ta volna a katonákat, egy­szerre ugrottak ki az ágyból. Néhány perc múlva már fu­tólépésben közelítették meg a repülőgépeket. Gyakorlott szemmel vizsgálták a műsze­reket, üzemanyag került a tartályokba, fegyverek, a fe­délzetre. A betonszélén ma­radt katonák vigyázó tekin­tete kísérte a gépeket mind­addig míg el nem tűntek a felhők között. S ekkor a pa­rancsnok elégedetten mond­ta: köszönöm fiúk, derekas munkát végeztek. — Szerettem volna vala­mennyiekkel kezet szorítani — mondta Andrekovics Jó­zsef, az egyik repülő-műsza­ki alegység parancsnoka. — Időn belül útrakész állapot­ba helyezték a repülőgépe­ket, s ez nem kis dolog — Csak kiegészítés kép- pen említem, hogy a sorka­tona és a hivatásos állomány, tehát a tiszthelyettesek és tisztek közös munkája —vet­te át a szót Héja Ferenc, a másik műszaki alegység pa­rancsnoka. — Munkánk ter­mészetéből. s felelősségteljes feladatunkból fakad, hogy nem lehet különbséget tenni sorkatona és tiszt között. — Bármelyik is rosszul csinál valamit, az az egész alegy­ség munkáját teszi tönkre. Ellenkező esetben viszont közös az öröm, az elismerés. A műszakiak öröme A Kilián Repülő Műszaki Főiskola két alegységének ki­tüntetése előtti ünnepélyes perceket megelőzően beszél­getünk ezekről. Akikről szó volt, már ott állnak a hely­őrség klubjának színpada előtt. Az egyéves munka ér­tékelése következett. Bár tudták az eredményt, kivá­lóak lettek, mégis izgalom­mal várták a parancsnokokat. Mit jelent az, hogy kivá­ló? A legnagyobb elismerést, azt, hogy békében és hábo­rúban a technikát jól ismerő katonák készítik fel hazánk légterének védelmét biztosító repülőgépeket. Nem hajózok ők, műszaki katonák. Az egyenlőség jelét azonban használni kell. Hiszen tőlük függ az, hogy mennyi idő alatt válik harckésszé a gép, s egyáltalán helyt tud-e áll­ni a levegőben. Munkájuk igaz nem látványos, de an­nál fontosabb. Életük nem olyan élménydús, mint a ha- józóké, de örömük azonos. Közös munka, közös siker Felelősségtudattal, áldozat- vállalással készültek egy éven át Vizsgáztak elmélet­ben, gyakorlatban tanították egymást, hogy amire vállal­koztak azt teljesítsék. Nem volt mindegy hogyan telik el a két év. Szocialista mun­kaversenyt kezdeményeztek. Együttesen értékelték szin­te naponként és személyen­ként az eredményeket. — S amint érezték, látták a si­kert, úgy lelkesedtek, gyűj­töttek erőt az újabb felada­tok végrehajtásához. A mun­ka gyümölcse beérett. Két műszaki alegységből a sor­katonák 65—70 százaléka ki­váló, 20—25 százaléka élen­járó lett, s a hivatásos állo­mány valamennyi tagja megszerezte az osztályos cí­met. E szép siker együttes eredménye, hogy a két al­egység is teljesítette a ki­váló szintet. Az avatási ünnepségre teg­nap került sor. Ott álltak a parancsnokok előtt a sorka­tonák és a tisztek egy sor­ban. Álltak és hallgatták a parancsnokok értékelését, a honvédelmi miniszter pa­rancsát, amelyben a Kilián Repülő Műszaki Főiskola két műszaki századát kiváló címmel tüntette ki. — mi — A pénz nem boldogít •••? A fiatal agrármémöknőt azért kerestem fel, mert hí­re járta, hogy nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az irodalmat is szereti. Falun az az agrárszakember, aki kedvtelésből bekapcsolódik a helyi népművelésbe, különö­sen nagy érték. A kiscukrászda néptelen volt. amikor leültünk egy­mással szemközt, hogy be­szélgessünk. — Igen. most azt hiszi ró­lam, hogy szépeket mondok majd, hiszen nő létemre hagynak dolgozni a mező- gazdaságban. A pozitív példa lennék, ugye? Hát nem! — Januárban érkeztünk ide a férjemmel. Semmink sem volt, egyszerre végeztük el az agrármérnökit. Lakást kaptunk, sőt még bútort is vett a termelőszövetkezet. Nagyon rendesek. Bevallom, eleinte nagyon elégedett vol­tam, és amikor meghallot­tam. hogy azt sugdossák: .,Vadházasságban” élünk, mert megtartottam a lánynevemet, csak nevettem. — Nem mondom, megbe­csülnek. Felajánlották, hogy legyek főállattenyésztő, és emelni fogják a fizetésem is. Anyagilag nem kilátástalan a helyzet. De ez az elszige­teltség! Amikor megszólítot­tak. hogy ne hívjam az orvos asszisztensnőjét „per Évá­nak”, miként jövök én ah­hoz, hogy egy fehérköpenyes­sel tegeződjem, már nem tudtam egy kézlegyintéssel elintézni. Én itt csak egy tsz- tag vagyok. Egyszerűen le­néznek bennünket. Nincs is itt társaságunk. Ha pedig a környékbeli barátaink felke­resnek, a főbérlő teszi szóvá, hogy „nagy lábon élünk”, nem lesz annak jó vége. Min­denbe beleszólnak. Nincs ma­gánéletünk. — Bocsásson meg, de ahogy a szavaiból észrevet­tem, eléggé zárt világban él itt. Talán, ha nem csak ide­genben lennének barátai... Bár nyílik Jászberényben A jövő hónapban a jászberé­nyi Lehel szállóval szemben egy új neonfelirat hirdeti majd, hogy a volt Pannónia étterem helyén megnyílt a Pannónia bár. A Jászság első éjszakai zenés-, táncos-, mulatóhelyét mintegy egy millió forintos költséggel alakították ki, illetve rendezik be. A bár nyitvatartási tdeje kissé eltér a megszokottól ugyanis délután 4-től másnap reggel 3 óráig áll a vendégek rendelkezésére. Érkezésemkor feltűnt, milyen szép, új kultúrházuk van... — Eljárni? Hová? A mo­ziműsor olyan, hogy egyszer mentünk el. de megfutamod­tunk. A falu két és félezer lelket számlál, de szebb, mint sok nagyközség a környéken. Parkosított, rendezett. Űj kultúrház, hatszáz személyes nézőtérrel! A tsz kulturális alapjából megvesszük a színházjegyeket, én vagyok a kultúros... Kiosztom, aztán nem mennek el... — A mezőgazdaság idény­munka. A lakosság nagyrésze termelőszövetkezetben dol­gozik. — Májmtól novemberig csak a munka létezik a falu számára. Tudom. De télen sem különb a helyzet! A Pa­tai diákok pedig bejárnak a környékbeli gimnáziumokba. Este hétre érnek haza. örül­nek. hogy élnek. Nem lehet megszervezni az irodalmi színpadot. Pedig szívesen csi­nálnám. Nem, nem annyira az irodalom miatt. De higgye el. olyan jó lenne társaságot kialakítani! Az egyetemen is a szín íáfszó körben voltak a legjobb barátaink. — Nem állítom, hogv köny- nyű. De meggyőződésem, hogy meg lehetne próbálni. He nem lehet irodalmi szín­padot, valami mást kellene szervezni. Például klubot... — Én már abban sem hi­szek, hogv érdemes megpró­bálni. Olyan verekedések történnek, hogy elképesztő. És képzelje! Egy idős bácsi erre^ megjegyezte, hogy „há­ború kév.e már, hogy kiél­hessék öldöklési mániájukat”. — Szomorú, hogy ilyen is van még. De hangsúlyo­zom: „is”! — Dehogy akarok rögtön általánosítani! Csak... Nem tudom, meddig fogjuk bírni itt. Eleinte bíztam abban, hogy „bevesznek”, de őszin­tén megmondom, már nem is fáj, hogy nem fogadnak maguk közé. A családi ház építési kedv fokozása, a lakosság részle­tes tájékoztatása érdekében, az építési engedély megszer­zésével, valamint az építési kölcsönigény léssel kapcsolat­ban részletes ismertetőt bo- csájtott ki a törökszentmik­lósi városi tanács vb szer­vezési és gazdasági osztálya. — Ha ennyire idegen szá­mára a falu, hogyan jutott eszébe, hogy agrármérnök legyen? — Miért választottam ezt a pályát? Nem fogja elhinni, de igenis hivatástudatból. Nem vagyok falust Hogy jutott eszembe? Talán azért, mert szeretem a természe­tet... — Mire számított egyálta­lán? — Nem, nem vártam mást. Tudtam, hogy „piszkos” munkát választottam. Ha rendesen felöltözök. nem is­mernek meg a faluban. — ? — Tudom, van megoldás. Bejárni a városba. De ho­gyan? Vonaton nem érde­mes, hosszú az út. Kocsink még nincs, most gyűjtünk rá. De akkor is! Ha főállat­tenyésztő leszek, az egész na­pom eltelik a munkában. Es­te hétkor már hová menjek? Ha lesz elég pénzünk, ke­resünk egy nyugodt városi állást. — Nem állnak konkrét adatok rendelkezésemre, de azt tudom, hogy nemcsak sok fiatal, hanem sok családos ember is elégedett lenne az önök helyzetében. Sokba ke­rül egy-egy diploma. És nem­csak annak, aki tanul, mert jóval később kezdheti el a „fészekrakást”! Érre nem gondolt? — Nem tartom erkölcste­lennek. Értse meg! A pénz nem boldogít. Ja, hogy azért előbb össze akarom szedni, amit lehet? Na és! Mindenki így csinálja. A beszélgetés itt megsza­kadt. Az újságírónak azon­ban joga van gondolkodni. Valóban igaz, hogy a pénz nem boldogít? Igen. De vajon addig kell-e csupán tartania a „hivatástudatnak”, amíg a „nem boldogító pénz”-ből elegendő össze­gyűlik ahhoz, hogy könnye­dén hátat fordíthassunk a választott *',va*ásna'íP? Obenberger Ilona A tájékoztatót a tanács vb építési, közlekedési és víz­ügyi osztálya, valamint az Országos Takarékpénztár já­rási fiókja állította össze. Segítségével a város 68 ta­nácstagja választókörzetében pontos felvilágosítást tud ad­ni az érdeklődőknek. Tanácstagok a lakásépítési akcióért Milyen volt az idei nyári A megkérdezettek első válasza ez volt: — Köszönjük, jó. Vagy: — Köszönjük, rossz. Nem elégedtünk meg ennyi­vel. Tovább vallattuk alanyainkat és ime a vallomások. Baranyi László színművész, a szol­noki Szigligeti Színház tagja. — Egy „őrült szezon” után jött a nyár. Az elmúlt évadban két őrült szerepet játszottam, és tudtam, hogy az új szezonban is így lesz. Nem té­vedtem. Az új idény újabb őrült sze­repet hozott. — A nyár nagy részében hakniz­tunk. Távol a filmtől, tv-től, itt vidé­ken szinte ez az egyetlen „mellékes”. Két hét szabadságomat a Balaton mel­lett töltöttem. Ott énekelt a feleségem. Pesten is voltam néhány napot. Meg­látogattam a filmgyárban dolgozó ba­rátomat. Javában beszélgettünk, ami­kor belépett a Napóleon című, amerikai—magyar koopro- dukciós film stábjából valaki. Meglátott és szinte földbe­gyökerezett a lába. Karonfogott és azonnal vonszolt a fő­rendezőhöz. Ütközben záporoztak a kérdések: — Üszni tud? És lovagolni? Vívni? Kötélen mászni? Bukfencezni? — Igen, igen, igen — mindent vállaltam. — Megkezdődött a kosztüm-próba. Egyszer, kétszer, há­romszor — No. Laci felfedeztek — mondtam magamnak. Tudtam, hogy Napóleon nem én leszek, de gondoltam, mel­lette esetleg egy rangos elsőtiszt. A késő estébe nyúló, tize­dik ruhapróba után megszületett a döntés: — Maga lesz az egyik sebesült holland katona, — kalap nélkül. Magda Magdolna, a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző harmadéves hallgatója. — Javaslom, hogy halasszuk el ezt a beszélgetést a jövő nyárra, mivel az sokkal mozgalmasabbnak ígérkezik, mint az idei. Amire az idei nyárból emlékszem, az a munka, munka, mun- munka.. -. A jászfényszarui MÉK-nél dolgoztam, júliustól augusztus vé­géig. Fizikai munkát végeztem, de mondhatom, bőkezűen megfizették. Volt olyan hónap, amikor 2600 fo­rintot kerestem. Nagyon jól jött a pénz, mivel menyasszony vagyok. A következő nyaram már be van tábláz­va: férjhezmegyek. És mivel az okle­velemet is akkor szerzem meg itt a képzőben, érdekesebb­nek ígérkezik, mint az idei. Heidrich Gábor tanár, a Szolnoki MTE NB 1 B-s labdarúgó csapatának játékosa. — Amikor, mint pedagógus szabadsá­gon lehettem volna, akkor labdarúgó­ként túráztunk Szolnok testvérváro­sában, Tallinnban. A tíznapos ven­dégszereplés során két mérkőzést ját­szottunk. Hazatérve mindössze két nap szabadságot kaptunk, mert kezdődött a felkészülés az őszi idényre. Ám így is hozott a nyár örömet számunkra. Háromtagú totózó kollektívánk fél mil­lió forintot nyert. A nyereménynek nagyon örültek — a szüleim. Házat építenek Mezőkövesden, így a rámeső pénzt szinte teljes egészében nekik adtam. — A szabadidőmben rengeteget olvastam. Az egyetemi kötelező olvasmánv restenciámat igyekeztem pótolni. Szen­vedélyes mozilátogató vagyok, kivétel nélkül minden filmet megnézek. Rövid volt a nyár, de majd jövőre... — A szövetkezetünk húsz éves. De fennállása óta az idén volt a leggazdagabb a termés. így az Üj Élet nevében is el­mondhatom. hogy jó volt az idei nyár. Palágyi Béla Kalmár Gábor, a szolnoki Damja­nich uszoda 71 éves kabinosa. — Igazi jó nyár volt. Sokan voltak a strandon még hétköznap is. örülök a sok vendégnek, pedig attól az én fi­zetésem nem lesz több. Annyi borra­valót kapok, hogy ha dohányoznék, tán arra futná, de nem is kell nekem több. Hogy mégis miért jó érzés látni azt a sok fürdözőt? Ügy gondolom, hogy ha már megépítették drága pénzen ezt a szép nagy uszodát, használják is mi­nél többen. — Ezen a nyáron egy napig sem voltam beteg. És ebben a korban egy öreg nyugdíjasnak már ez a legfon­tosabb. Hajas János, az alattyáni Üj Elet Tsz pénztárosa. — Zűrzavaros nyaram volt megint. Ki sem látszottam a könyvhalmazok mögül, és ez már így megy évtizedek óta. Ezen a nyáron a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen államvizsgáz­tam. Hogy hányadik vizsgám volt. nem tudnám megmondani. Harminckét éves vagyok, de mondhatom, nem volt még olyan nyár, amelyik tanulás nélkül telt volna el. Ha nem unalmas a felsorol elmondom, milyen iskolákat vége. ! idáig: a gimnázium után közgazdasági technikumot, majd könyvelői tanfo­lyam következett. Ezután egy három és fél éves mérlegképes könyvelői. És végül az egyetem. El­mondhatom. hogy nekem a tanulás a hobbim. Mostmár csak egy szakmérnöki tanfolyam van hátra és talán leteszem a könyveket. Kiváló századok avatása a Kilián Repülő Műszaki

Next

/
Oldalképek
Tartalom