Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
1969. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz iskola pafronálói Pénteken, a szolnoki Délibáb úti általános iskola úttörőcsapatának Kállai Éva tanácsa ünnepélyes ülést tartott, amelyre meghívta azokat a vállalatvezetőket, szocialista brigádvezetőket, akik vállalták az iskola segítését. A szakbizottságok gyermekvezetői beszámoltak az 1969—70. tanév terveiről, majd a szülői munkaközösség szakbizottságai ajánlották fel segítségüket, támogatásukat az úttörőcsapatnak. A meghívott pártoló tagok vállalatuk dolgozóinak megbízásából tettek ígéretet az iskola patronálására. Szavukat tett is követte. Molnár János, a szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója átadta üzemük ajándékát a televíziót, a Nyúl utcai iskolának. A pajtások műsorral, virággal és egy vörös nyakkendővel köszönték meg a szép ajándékot. A vendégeknek ezen a rendezvényen adták át a pártoló tagsági igazolványt. Építkeznek a mezőtúri szövetkezeik A mezőtúri termelőszövetkezetek az idén 15 millió 443 ezer forint építés jellegű beruházást terveztek. Az eddig megkezdett munkák értéke meghaladja a 12 millió forintot. A város szövetkezetei 632 férőhelyet építenek a szarvasmarhák részére, mintegy ötmillió forint értékben. A Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben növendékmarha, a Sallai Tsz-ben elkülönítő, az Üj Élet Tsz-ben borjú, az Üj Reménység Tsz- ben pedig ellető istálló épül a tehén istállókon kívül. A Béke Tsz-ben és a Vörös Október Tsz-ben egyaránt 600 férőhelyes sertéshizlaldát létesítenek. A Sallai Tsz-ben 80 holdas, az Űj Élet Tsz-ben pedig 232 holdas rizstelep rekonstrukciójára kerül sor. Üj gépszínt épít a Magyar—Mongol Barátság Tsz és a Vörös Október Tsz, a Béke Tsz központjában bekötőutat létesítenek. A város közös gazdaságai 527 holdon végeznek talajjavítást 2,6 millió forint értékben. A riadó parancsra mintha egy láthatatlan rugó mozgatta volna a katonákat, egyszerre ugrottak ki az ágyból. Néhány perc múlva már futólépésben közelítették meg a repülőgépeket. Gyakorlott szemmel vizsgálták a műszereket, üzemanyag került a tartályokba, fegyverek, a fedélzetre. A betonszélén maradt katonák vigyázó tekintete kísérte a gépeket mindaddig míg el nem tűntek a felhők között. S ekkor a parancsnok elégedetten mondta: köszönöm fiúk, derekas munkát végeztek. — Szerettem volna valamennyiekkel kezet szorítani — mondta Andrekovics József, az egyik repülő-műszaki alegység parancsnoka. — Időn belül útrakész állapotba helyezték a repülőgépeket, s ez nem kis dolog — Csak kiegészítés kép- pen említem, hogy a sorkatona és a hivatásos állomány, tehát a tiszthelyettesek és tisztek közös munkája —vette át a szót Héja Ferenc, a másik műszaki alegység parancsnoka. — Munkánk természetéből. s felelősségteljes feladatunkból fakad, hogy nem lehet különbséget tenni sorkatona és tiszt között. — Bármelyik is rosszul csinál valamit, az az egész alegység munkáját teszi tönkre. Ellenkező esetben viszont közös az öröm, az elismerés. A műszakiak öröme A Kilián Repülő Műszaki Főiskola két alegységének kitüntetése előtti ünnepélyes perceket megelőzően beszélgetünk ezekről. Akikről szó volt, már ott állnak a helyőrség klubjának színpada előtt. Az egyéves munka értékelése következett. Bár tudták az eredményt, kiválóak lettek, mégis izgalommal várták a parancsnokokat. Mit jelent az, hogy kiváló? A legnagyobb elismerést, azt, hogy békében és háborúban a technikát jól ismerő katonák készítik fel hazánk légterének védelmét biztosító repülőgépeket. Nem hajózok ők, műszaki katonák. Az egyenlőség jelét azonban használni kell. Hiszen tőlük függ az, hogy mennyi idő alatt válik harckésszé a gép, s egyáltalán helyt tud-e állni a levegőben. Munkájuk igaz nem látványos, de annál fontosabb. Életük nem olyan élménydús, mint a ha- józóké, de örömük azonos. Közös munka, közös siker Felelősségtudattal, áldozat- vállalással készültek egy éven át Vizsgáztak elméletben, gyakorlatban tanították egymást, hogy amire vállalkoztak azt teljesítsék. Nem volt mindegy hogyan telik el a két év. Szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. Együttesen értékelték szinte naponként és személyenként az eredményeket. — S amint érezték, látták a sikert, úgy lelkesedtek, gyűjtöttek erőt az újabb feladatok végrehajtásához. A munka gyümölcse beérett. Két műszaki alegységből a sorkatonák 65—70 százaléka kiváló, 20—25 százaléka élenjáró lett, s a hivatásos állomány valamennyi tagja megszerezte az osztályos címet. E szép siker együttes eredménye, hogy a két alegység is teljesítette a kiváló szintet. Az avatási ünnepségre tegnap került sor. Ott álltak a parancsnokok előtt a sorkatonák és a tisztek egy sorban. Álltak és hallgatták a parancsnokok értékelését, a honvédelmi miniszter parancsát, amelyben a Kilián Repülő Műszaki Főiskola két műszaki századát kiváló címmel tüntette ki. — mi — A pénz nem boldogít •••? A fiatal agrármémöknőt azért kerestem fel, mert híre járta, hogy nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az irodalmat is szereti. Falun az az agrárszakember, aki kedvtelésből bekapcsolódik a helyi népművelésbe, különösen nagy érték. A kiscukrászda néptelen volt. amikor leültünk egymással szemközt, hogy beszélgessünk. — Igen. most azt hiszi rólam, hogy szépeket mondok majd, hiszen nő létemre hagynak dolgozni a mező- gazdaságban. A pozitív példa lennék, ugye? Hát nem! — Januárban érkeztünk ide a férjemmel. Semmink sem volt, egyszerre végeztük el az agrármérnökit. Lakást kaptunk, sőt még bútort is vett a termelőszövetkezet. Nagyon rendesek. Bevallom, eleinte nagyon elégedett voltam, és amikor meghallottam. hogy azt sugdossák: .,Vadházasságban” élünk, mert megtartottam a lánynevemet, csak nevettem. — Nem mondom, megbecsülnek. Felajánlották, hogy legyek főállattenyésztő, és emelni fogják a fizetésem is. Anyagilag nem kilátástalan a helyzet. De ez az elszigeteltség! Amikor megszólítottak. hogy ne hívjam az orvos asszisztensnőjét „per Évának”, miként jövök én ahhoz, hogy egy fehérköpenyessel tegeződjem, már nem tudtam egy kézlegyintéssel elintézni. Én itt csak egy tsz- tag vagyok. Egyszerűen lenéznek bennünket. Nincs is itt társaságunk. Ha pedig a környékbeli barátaink felkeresnek, a főbérlő teszi szóvá, hogy „nagy lábon élünk”, nem lesz annak jó vége. Mindenbe beleszólnak. Nincs magánéletünk. — Bocsásson meg, de ahogy a szavaiból észrevettem, eléggé zárt világban él itt. Talán, ha nem csak idegenben lennének barátai... Bár nyílik Jászberényben A jövő hónapban a jászberényi Lehel szállóval szemben egy új neonfelirat hirdeti majd, hogy a volt Pannónia étterem helyén megnyílt a Pannónia bár. A Jászság első éjszakai zenés-, táncos-, mulatóhelyét mintegy egy millió forintos költséggel alakították ki, illetve rendezik be. A bár nyitvatartási tdeje kissé eltér a megszokottól ugyanis délután 4-től másnap reggel 3 óráig áll a vendégek rendelkezésére. Érkezésemkor feltűnt, milyen szép, új kultúrházuk van... — Eljárni? Hová? A moziműsor olyan, hogy egyszer mentünk el. de megfutamodtunk. A falu két és félezer lelket számlál, de szebb, mint sok nagyközség a környéken. Parkosított, rendezett. Űj kultúrház, hatszáz személyes nézőtérrel! A tsz kulturális alapjából megvesszük a színházjegyeket, én vagyok a kultúros... Kiosztom, aztán nem mennek el... — A mezőgazdaság idénymunka. A lakosság nagyrésze termelőszövetkezetben dolgozik. — Májmtól novemberig csak a munka létezik a falu számára. Tudom. De télen sem különb a helyzet! A Patai diákok pedig bejárnak a környékbeli gimnáziumokba. Este hétre érnek haza. örülnek. hogy élnek. Nem lehet megszervezni az irodalmi színpadot. Pedig szívesen csinálnám. Nem, nem annyira az irodalom miatt. De higgye el. olyan jó lenne társaságot kialakítani! Az egyetemen is a szín íáfszó körben voltak a legjobb barátaink. — Nem állítom, hogv köny- nyű. De meggyőződésem, hogy meg lehetne próbálni. He nem lehet irodalmi színpadot, valami mást kellene szervezni. Például klubot... — Én már abban sem hiszek, hogv érdemes megpróbálni. Olyan verekedések történnek, hogy elképesztő. És képzelje! Egy idős bácsi erre^ megjegyezte, hogy „háború kév.e már, hogy kiélhessék öldöklési mániájukat”. — Szomorú, hogy ilyen is van még. De hangsúlyozom: „is”! — Dehogy akarok rögtön általánosítani! Csak... Nem tudom, meddig fogjuk bírni itt. Eleinte bíztam abban, hogy „bevesznek”, de őszintén megmondom, már nem is fáj, hogy nem fogadnak maguk közé. A családi ház építési kedv fokozása, a lakosság részletes tájékoztatása érdekében, az építési engedély megszerzésével, valamint az építési kölcsönigény léssel kapcsolatban részletes ismertetőt bo- csájtott ki a törökszentmiklósi városi tanács vb szervezési és gazdasági osztálya. — Ha ennyire idegen számára a falu, hogyan jutott eszébe, hogy agrármérnök legyen? — Miért választottam ezt a pályát? Nem fogja elhinni, de igenis hivatástudatból. Nem vagyok falust Hogy jutott eszembe? Talán azért, mert szeretem a természetet... — Mire számított egyáltalán? — Nem, nem vártam mást. Tudtam, hogy „piszkos” munkát választottam. Ha rendesen felöltözök. nem ismernek meg a faluban. — ? — Tudom, van megoldás. Bejárni a városba. De hogyan? Vonaton nem érdemes, hosszú az út. Kocsink még nincs, most gyűjtünk rá. De akkor is! Ha főállattenyésztő leszek, az egész napom eltelik a munkában. Este hétkor már hová menjek? Ha lesz elég pénzünk, keresünk egy nyugodt városi állást. — Nem állnak konkrét adatok rendelkezésemre, de azt tudom, hogy nemcsak sok fiatal, hanem sok családos ember is elégedett lenne az önök helyzetében. Sokba kerül egy-egy diploma. És nemcsak annak, aki tanul, mert jóval később kezdheti el a „fészekrakást”! Érre nem gondolt? — Nem tartom erkölcstelennek. Értse meg! A pénz nem boldogít. Ja, hogy azért előbb össze akarom szedni, amit lehet? Na és! Mindenki így csinálja. A beszélgetés itt megszakadt. Az újságírónak azonban joga van gondolkodni. Valóban igaz, hogy a pénz nem boldogít? Igen. De vajon addig kell-e csupán tartania a „hivatástudatnak”, amíg a „nem boldogító pénz”-ből elegendő összegyűlik ahhoz, hogy könnyedén hátat fordíthassunk a választott *',va*ásna'íP? Obenberger Ilona A tájékoztatót a tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya, valamint az Országos Takarékpénztár járási fiókja állította össze. Segítségével a város 68 tanácstagja választókörzetében pontos felvilágosítást tud adni az érdeklődőknek. Tanácstagok a lakásépítési akcióért Milyen volt az idei nyári A megkérdezettek első válasza ez volt: — Köszönjük, jó. Vagy: — Köszönjük, rossz. Nem elégedtünk meg ennyivel. Tovább vallattuk alanyainkat és ime a vallomások. Baranyi László színművész, a szolnoki Szigligeti Színház tagja. — Egy „őrült szezon” után jött a nyár. Az elmúlt évadban két őrült szerepet játszottam, és tudtam, hogy az új szezonban is így lesz. Nem tévedtem. Az új idény újabb őrült szerepet hozott. — A nyár nagy részében hakniztunk. Távol a filmtől, tv-től, itt vidéken szinte ez az egyetlen „mellékes”. Két hét szabadságomat a Balaton mellett töltöttem. Ott énekelt a feleségem. Pesten is voltam néhány napot. Meglátogattam a filmgyárban dolgozó barátomat. Javában beszélgettünk, amikor belépett a Napóleon című, amerikai—magyar koopro- dukciós film stábjából valaki. Meglátott és szinte földbegyökerezett a lába. Karonfogott és azonnal vonszolt a főrendezőhöz. Ütközben záporoztak a kérdések: — Üszni tud? És lovagolni? Vívni? Kötélen mászni? Bukfencezni? — Igen, igen, igen — mindent vállaltam. — Megkezdődött a kosztüm-próba. Egyszer, kétszer, háromszor — No. Laci felfedeztek — mondtam magamnak. Tudtam, hogy Napóleon nem én leszek, de gondoltam, mellette esetleg egy rangos elsőtiszt. A késő estébe nyúló, tizedik ruhapróba után megszületett a döntés: — Maga lesz az egyik sebesült holland katona, — kalap nélkül. Magda Magdolna, a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző harmadéves hallgatója. — Javaslom, hogy halasszuk el ezt a beszélgetést a jövő nyárra, mivel az sokkal mozgalmasabbnak ígérkezik, mint az idei. Amire az idei nyárból emlékszem, az a munka, munka, mun- munka.. -. A jászfényszarui MÉK-nél dolgoztam, júliustól augusztus végéig. Fizikai munkát végeztem, de mondhatom, bőkezűen megfizették. Volt olyan hónap, amikor 2600 forintot kerestem. Nagyon jól jött a pénz, mivel menyasszony vagyok. A következő nyaram már be van táblázva: férjhezmegyek. És mivel az oklevelemet is akkor szerzem meg itt a képzőben, érdekesebbnek ígérkezik, mint az idei. Heidrich Gábor tanár, a Szolnoki MTE NB 1 B-s labdarúgó csapatának játékosa. — Amikor, mint pedagógus szabadságon lehettem volna, akkor labdarúgóként túráztunk Szolnok testvérvárosában, Tallinnban. A tíznapos vendégszereplés során két mérkőzést játszottunk. Hazatérve mindössze két nap szabadságot kaptunk, mert kezdődött a felkészülés az őszi idényre. Ám így is hozott a nyár örömet számunkra. Háromtagú totózó kollektívánk fél millió forintot nyert. A nyereménynek nagyon örültek — a szüleim. Házat építenek Mezőkövesden, így a rámeső pénzt szinte teljes egészében nekik adtam. — A szabadidőmben rengeteget olvastam. Az egyetemi kötelező olvasmánv restenciámat igyekeztem pótolni. Szenvedélyes mozilátogató vagyok, kivétel nélkül minden filmet megnézek. Rövid volt a nyár, de majd jövőre... — A szövetkezetünk húsz éves. De fennállása óta az idén volt a leggazdagabb a termés. így az Üj Élet nevében is elmondhatom. hogy jó volt az idei nyár. Palágyi Béla Kalmár Gábor, a szolnoki Damjanich uszoda 71 éves kabinosa. — Igazi jó nyár volt. Sokan voltak a strandon még hétköznap is. örülök a sok vendégnek, pedig attól az én fizetésem nem lesz több. Annyi borravalót kapok, hogy ha dohányoznék, tán arra futná, de nem is kell nekem több. Hogy mégis miért jó érzés látni azt a sok fürdözőt? Ügy gondolom, hogy ha már megépítették drága pénzen ezt a szép nagy uszodát, használják is minél többen. — Ezen a nyáron egy napig sem voltam beteg. És ebben a korban egy öreg nyugdíjasnak már ez a legfontosabb. Hajas János, az alattyáni Üj Elet Tsz pénztárosa. — Zűrzavaros nyaram volt megint. Ki sem látszottam a könyvhalmazok mögül, és ez már így megy évtizedek óta. Ezen a nyáron a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen államvizsgáztam. Hogy hányadik vizsgám volt. nem tudnám megmondani. Harminckét éves vagyok, de mondhatom, nem volt még olyan nyár, amelyik tanulás nélkül telt volna el. Ha nem unalmas a felsorol elmondom, milyen iskolákat vége. ! idáig: a gimnázium után közgazdasági technikumot, majd könyvelői tanfolyam következett. Ezután egy három és fél éves mérlegképes könyvelői. És végül az egyetem. Elmondhatom. hogy nekem a tanulás a hobbim. Mostmár csak egy szakmérnöki tanfolyam van hátra és talán leteszem a könyveket. Kiváló századok avatása a Kilián Repülő Műszaki
