Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

1969. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Q LVASÖINK Dohányzó leánykák klubja Szeptember 1-én megkez­dődött a tanítás és ezzel egyidőben igen érdekes klub alakult, az Övoda utca kis terén, az öreg ház védelme alatt. Az első napokban három főből állt a dohányzó diák­lányok klubja. Reggel fél nyolckor van a találkozó az akácfa alatt. Egy kis cseve­gés. míg elfogy egy cigaretta és azután indulás a suliba. A klub létszáma állandó­an emelkedik, belépődíj egy cigaretta, melyet a tulajdo­nosénak kell elszívni. Most már tízen vannak. Sajnos valamennyien szuperfiit szipka nélkül dohányoznak, habár a náluk levő táska­rádió állandóan figyelmez­teti őket, hogy mennyire egészséges a használata. Javaslom, hogy a szülők kislányaikat ne engedjék el az iskolába szuperfilt szip­ka nélkül. Remélem, rövide­sen örömmel nyugtázhatom felhívásom eredményét; reg­gelenként fél nyolckor vala­mennyi klubtag szuperfiit szipkából szívja el dugi ci­garettáját. ö. B. Szolnok Gyűlik az ecetesüveg Szeretném tudni, hogy milyen rendelkezés van az ece­tesüvegek visszavételére. Ugyanis ezen a nyáron a cukor- gyártelepi élelmiszerüzletben körülbelül nyolc üveg ecetet vásároltam. Az üvegeket azonban nem vették vissza, mondván, hogy az új rendelkezés szerint csak azt az üve­get lehet visszaváltani, amelyikben mélynyomással benne van, hogy „Ételecef’. Az üvegekért vásárláskor 2,50 forin­tot fizettem. Bosszantott az eset, de aztán megnyugodtam, hogy majd ha ezután vásárolok ecetet, több sikerem lesz. Azóta már több üveg ecetet vettem, de egyetlen üvegen sem találtam az „Ételecet”-et mélynyomással. Helytelennek találom azt a rendelkezést, ha valóban úgy szól, ahogyan engem tájékoztattak. Szerintem meg kellene szüntetni a régebbi üvegek kiadását, vagy pedig kevesebb üvegbetétet fizettetni értük, mint például a be­főtte« üvegekért. Kérem, tájékoztassanak, hogyan rendelkeztek az ece­tesüvegek visszavételéről. Tóth Józsefné Szolnok Két autóbuszra van szükség Tiszaigarról vasárnap és hétfőn körülbelül kétszáz ember indul vissza a mun­kahelyére. Főként Budapest­re. Aki vasárnap délután megy. annak még szerencsé­je lehet. De aki hétfőn haj­nalban... Szeptember 29-én hajnali négykor én is dide­regve és szorongva vártam huszonkilenc társammal az autóbuszt. A busz megérke­zett, a vezető szépen, szinte bocsánatkérően kiszólt: „Ura­im, már Őrsön is lemaradtak emberek, sajnos itt már sen­kit sem tudok felvenni. Má­sik kocsi nem jön.” Ezzel el­indult, mi pedig maradtunk. Ez a jelenet nem először játszódott le. Olyan is elő­Közös a munka fordult már, hogy néhány ember feljut, a többi pedig kapaszkodik. A vezető le­száll. begyömöszöli a már felkapaszkodottakat, hogy az ajtót be tudja zárni. Aztán menekül a lemaradtak szit- kozódása elől. Pár hónappal ezelőtt hét­főn reggel két autóbusz in­dult egyszerre Nagyivánról. A nagyivániak elosztva, mindkét buszra felszálltak, aztán az egyik kocsi Őrsön, a másik Igaron állt meg. Így felfértek az utasok. Mi­ért nem jár most is ez a mentesítő járat? S mikor tesznek valamit az illetéke­sek ebben az ügyben? K. J. Tiszaigar Visszatekintve az első tanácstagi beszámolómra, em­lékszem, milyen nehezen lehetett rábírni az embereket, hogy eljöjjenek meghallgatni. Volt, aki úgy nyilatkozott, hogy „volt már részük bőven az ígérgetésből, a múltból”, mások azt nem nézték jó szemmel, hogy „csak a fő teret rendezgetik, díszítgetik, bezzeg a körzetünk számos utcá­jában nincs járda, az utcák sötétek és sárosak, pedig a város közepében vagyunk”. Ez a szemléletük azonban las­san megváltozott. Egyre többen jöttek el a tanácstagi be­számolóra, mert értelmét látták megjelenésüknek. A be­számolók alkalmával őszintén elmondták panaszaikat, ja­vaslataikat. Közösen készítettünk programot az elkövet­kező esztendőre. Minden évben gazdagabb lett körzetünk járdával, villannyal és más létesítményekkel. A kollektív munka dicséretre méltó megnyilvánulását lehetett tapasztalni az elmúlt napokban, amikor egyszerre három utcánk kapott járdát. Még a nyolcvan—nyolcvan­hat éves idős asszonyok és férfiak is segítettek társadalmi munkában a járda készítésénél. A tanácstagi beszámolón nemcsak puszta ígéretek hangzanak el, hanem a jogos panaszokat, kérelmeket és javaslatokat tettek követik. Bányai Jánosné 27 sz. tanácstag Jászberény Visszásságok a gázcsere-telepen A művelődési otthonok szerepéről Mezőtúri olvasónk. Mészá­ros Károly a gázcsere-tele­pen előforduló visszásságok­ról írt Október 1-én azon a címen, hogy nincs gáz, a te­lep vezetője nem tartózko­dott munkahelyén- Hiába ér­kezett meg közben a szállít­mány. vissza kellett Szajolba fuvarozni, mert másfél órás keresés után sem találták meg a telep megbízottját. A cseretelepen várakozók hiá­ba töltötték el idejüket, nem jutattak gázpalackhoz. A fu­var felesleges volt, s vajon Új kultúrház Pórtelken Október 19-én kerül sor a felszabadulási ünnepségek keretében a pórbelki kultúr­ház átadására. Az új létesít­mény. mély közel 1 millió forintos beruházással épült, közös munka eredménye. Az építés láza mindenkit magá­val ragadott. A tsz építőbri­gádja mellett dolgoztak a tsz-tagok. KlSZ-fiatalok, a katonák, s még az iskolások is. Az 1 millió forint érték nemcsak a tsz és a tanács anyagi hozzájárulását foglal­ja magában, hanem benne van minden közös érdek ve­zette segítőkészség. ki téríti meg ennek költsé­geit Azt is megírta olvasónk hogy a telep nyitvatartása nem megfelelő, csak 14 óráig lehet gázpalackot cserélni, s így akik délelőtti műszak­ban dolgoznak vagy szabad­ságot vesznek ki, hogy pa­lackot cseréljenek, vagy anél­kül maradnák. A telepvezetőnek hiába panaszkodnak, arrogánsán, türelmetlenül bánik az em­berekkel. A fenti állapot megváltoz­tatásához kéri olvasónk az illetékesek segítségét. N. B.-né Törökszentmiklós Hátra van, még a presszó berendezése. valamint a könyvtár átköltöztetése az új épületbe. A terasz alatt húzódó nagy pincehelyiség­ben pinceklubot terveznek. Utána hozzálátnak a prog­ram kialakításához. Az új lé­tesítmény környékét hama­rosan parkosítják. Mindezek megvalósítását biztosítja a KISZ-szervezet és a tsz ve­zetősége között levő jó kap­csolat. K. 3. Jászberény A Néplap 1969. október 1-én „A falusi népművelés” címmel vezércikket közölt. Az írás foglalkozott a falusi népművelés jelenlegi problé­máival. elképzelhető fejlődé­sének irányával, a falu életének ellentmondásosságá­val. A vezércikk befejező so­rai hangoztatták, hogy az elkövetkező hónapokban han­got adnak a témával kap­csolatos problémáknak. ja­vaslatoknak. Mint gyakorló népművelő szólok hozzá a cikkhez; Ma. amikor népművelésről beszélünk, igen nagy téma­kört ölelünk fel. Sajnos sok­szor abba a hibába esünk, hogy a szó általános értel­mében próbáljuk meghatá­rozni a művelődési ottho­nok munkáját. A gyakorló népművelők előtt világos: a művelődési otthonban folyta­tott tevékenység az általá­nosan meghatározott népmű­velés egyik sajátos formája, talán a legnehezebbike. Szük­séges lenne megállapítani, hogy a művelődési ottho­nok munkájának, illetve az Vita az MZ-rői Lapunk augusztus 26-i számában megjelent „Meny­nyit ér az MZ?” című cik­künkhöz közli észrevételeit a Csepel Kerékpár és Motor- kerékpár Nagykereskedelmi Vállalat két vezetője. Az import járművek, így az MZ 250 cm3-es motor- kerékpár is a szabad árka­tegóriába tartozik 1969. ja­nuár 1-től. A kereskedelmi vállalatok saját hatáskörük­ben állapítják meg ezeknek a fogyasztói árait. Vállalatunk az MZ 250 cm3-es motorke­rékpárt 18 100 forintos fo­gyasztói áron hozza forga­lomba. A beszerzett import járműveket termelői áron adjuk át a nagykereskedel­mi vállalatok részére. A nagykereskedelmi vállalatok ezek után saját hatáskörük­ott dolgozó népművelők te­vékenységének hol a határ­köve. Ezután az otthonok gazdasági helyzetét kellene rendbe hozni. Községi szin­ten több tízezer, művelődés­re szánt forint fecsérelődik el a különféle gazdasági szervezetek pénzéből. Olyan rendeletet kellene hozni, amely a területileg illetékes művelődési otthon és könyv­tár részére feltételezi e szer­vek anyagi támogatását ab­ban az esetben, ha az illeté­kes gazdasági szervek utóbbi ötéves kulturális alapját a vezetők nem e célra hasz­nálták fel. A külföldi szakirodalmat lapozgatva számos elképze­lést találunk a művelődési otthonok gazdasági munká­jának újszerű kezdeményezé­seire. Például éttermet, presz- szót tarthatna fenn a műve­lődési otthon. Mindezek erő­sen feltételezik az intézmé­nyi szinten kialakított diffe­renciált népművelést. Fodor Dénes Jászberény ben állapítják meg a nagy­kereskedelmi és a fogyasz­tói árat. Ezért fordul elő, hogy egy-egy azonos jármű más és más áron jelenik meg a piacon... Vállalatunk cikkükkel ellentétben nem monopolhelyzetben levő vál­lalat. A nagykereskedelmi vállalatok megbízásai alap­ján mint bizományos bonyo­lítjuk a megbízó vállalatok részére az importáru beszer­zését... Nem tudjuk elfogad­ni cikküknek azon megálla­pítását. hogy a Csepel mint monopolhelyzetű importcég nem ad árut a kisker válla­latoknak. csak a területileg illetékes nagykereskedelmen keresztül”... Nem értünk egyet azzal sem, hogy túl­zott követelményekkel lép­tünk fel Bács megyével Meglett a pénztárca Szeptember 30-án poharakat vásároltam az üveg- és porcelánboltban. S nem vettem észre, hogy a pénztárcám leesett, csak akkor jöttem rá, amikor egy másik üzletben fizetni akartam. Visszasiettem a porcelánboltba érdek­lődni, s legnagyobb örömömre átnyújtották a pénztárcá­mat. Még egyszer ez úton is köszönetét mondok az ott dol­gozóknak. Tarkó Miklősné Kunhegyes Vasúti dolgozók előnyben? Október 5-én, a reggeli órákban átutazóban voltam Szajolban. A tzajoli vasútállomás büféjében egy kávét rendeltem. Nyugodtan vártam, míg elkészül. Vártam, vár­tam türelmesen, míg hátam mögül oda szólt egy vasúti dolgozó, hogy „kávét kérek”, öt azonnal, soron kívül ki­szolgálták. Nem először tapasztaltam Szajolban ezt a kivé­telezést, amely sérti és bosszantja a várakozó utasokat. A tsz tagok foglalkoztatásáról A termelőszövetkezet ve­zetőségének jogszabályi kö­telezettsége elősegíteni, hogy a beosztás nélkül maradt, továbbá a közös munkában előreláthatóan huzamosabb időn át nélkülözhető tagok másik termelőszövetkezet­ben, állami vállalatnál, vagy intézménynél munkát végez­hessenek. A fenti jogszabá­lyi kötelezettség teljesítése során egyes termelőszövetke­zetekben a bérmunka vég­zése az indokolt és szüksé­ges mértéket meghaladta. Több helyen — a törvényes rendelkezésekkel ellentétben — munkaerő átengedés ese­tén alkalmazottakat vettek fel és éves szerződés alap­ján állami vállalatoknál fog­lalkoztatták. A tsz-tagok fog­lalkoztatása során kialakult nem kívánatos jelenségek megszüntetése céljából a ter­melőszövetkezeti munkaerő foglalkoztatását a munkaügyi miniszter és a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter az 5/1969. (VIII. 23.) együttes rendeletével szabá­lyozta, melynek fontosabb rendelkezéseit, s az ezzel kapcsolatos iránymutatást az alábbiakban ismertetjük. Az új jogszabály a to­vábbiakban is lehetővé teszi a beosztás nélkül maradt, va­lamint a közös munkában huzamosabb időn át nélkü­lözhető tagok és alkalmazot­tak termelőszövetkezeten kí­vüli foglalkoztatását. Az új szabályozás szerint ez két­féleképpen történhet. A fog­lalkoztatás egyik módja az, amikor a termelőszövetkezet az állami válalattal történő megegyezés alapján csopor­tosan engedi át munkavég­zésre a tsz tagokat. A másik mód szerint — egyénenként — ideiglenes munkaviszony létesítését engedélyezi. A termelőszövetkezeti ta­gok az új szabályozás sze­rint is csak meghatározott időre engedhetők át, illető­leg kaphatnak munkavállalá­si engedélyt A határozott idő tartamát a rendelet nem szabályozza. Magától érthe­tően azonban a határozott idő csak azt az időtartamot jelenti, mely alatt a terme­lőszövetkezet tagjának — ál­talában idényen kívül — munkát biztosítani nem tud. A tag által a termelőszövet­kezeten kívül végzett mun­ka az előzetes munkateljesí­téshez kötött juttatások szempontjából — szabadság, háztáji föld, betegség és szülési segély — termelőszö­vetkezetben végzett munká­nak minősül. Ennek megfe­lelően a termelőszövetkezeten kívül teljesített munkanapo­kat egybe kell számítani a termelőszövetkezetben teljesí­tett munkanapokkal. A termelőszövetkezet tag­jain kívül, alkalmazottai számára is lehetővé teheti ilyen munka vállalását. Ré­szükre ilyen esetben fizetés- nélkülj szabadságot biztosít és az alkalmazott a terme­lőszövetkezet által meghatá­rozott időre köthet az állami vállalattal munkaszerződést. A határozott idő lejártával a vállalattal létesített munka- viszony megszűnik. A vállalat a termelőszövet­kezet által akár csoportosan átengedett, akár egyénileg munkavállalási engedélyben részesített tagokkal és alkal­mazottakkal, a termelőszö­vetkezet által meghatározott időtartamú munkaviszonyt létesít és őket állományba veszi. Az így állományba vett dolgozók részére a mun­kabért és egyéb juttatásokat, — pl. szabadság, üzemi ét­keztetés, munka- és védőru­ha stb. — közvetlenül a vál­lalat fizeti, illetve nyújtja az azonos munkakörben foglal­koztatott saját dolgozóira vo­natkozó szabályok szerint. A tagsági viszony tartama alatt munkaviszonyba lépő tagok után, azokra a naptári hónapokra, amelyeknek tel­jes tartama alatt a munka- viszony fennáll, nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. A munkaviszony keretében vég­zett munka azonban a nyug­díj szempontjából jogszerző időnek számít. A termelőszövetkezet tag­jainak és alkalmazottainak folyamatos foglalkoztatását bérmunka vállalásával is elősegíthetik. A rendelet ezért lehetővé teszi, hogy a saját telephelyen végzett bérmunka esetén tagjait és alkalmazottait a szövetkezet foglalkoztatja, de megtiltja, hogy állami vállalat telephe­lyén tagokat és alkalmazot­takat bérmunka keretében foglalkoztasson. E szabály alól kivétel a fagazdaság és nádkitermelés keretébe tar­tozó bérmunka, melyen a termelőszövetkezet telephe­lyén kívül is foglalkoztathat tagokat és alkalmazottakat. Az említett rendelet értel­mében a munkaerőátengedé­seket, valamint a telephe­lyeken kívül végzett bér­munkára való megállapodá­sokat felül kell bírálni és a rendelet előírásainak meg nem felelőeket meg kell szün­tetni. Dr. Cs. I. szemben... Helyesnek tartot­tuk volna, ha a cikk közlése előtt — miután vállalatun­kat is érintő kérdésekről van szó — megkeresik vállala­tunkat. hogy a valóságos helyzetről tudomással bírja­nak. (A szerk. megjegyzése: A kifogásolt állítások a cikk­ben név szerint is felsorolt kis- és nagykereskedelmi vállalatok felelős vezetőinek állításai. Ez a cikk olvasása­kor egyértelműen kiderül, valamint az is. hogy a kifo­gásoló nagykereskedelmi vál­lalat monopolhelyzete éppen a vidéki nagykereskedelmi vállalatok új mechanizmus- beli önállósulási lehetőségei és törekvései miatt szűnt meg. Lapunk e törekvésnek adott hangot) L. r„ Tiszaföldvár. Az 1965. évben hatályos jogi szabályozás szerint jubileu­mi jutalomra csak azok a dolgozók voltak jogosultak, akik ugyanannál a vállalat­nál álltak 25, 40, illetőleg 50 éven át folyamatos mun­kaviszonyban. A munkavi­szony folyamatossága tekin­tetében az akkor hatályos MT V. 93. §-ban foglaltak voltak irányadóak. Az új Munka Törvénykönyve 1968. január hó 1-vel lépett ha­tályba, s az új szabályozás szerint minden munkavi­szonyban töltött időt be kell számítani a jubileumi juta­lom számításánál. Az új ren­delkezésnek azonban vissza­menőleges hatálya nem volt. Ha a dolgozóra vonatkozóan a nyugdíjazásának időpont­jáig a jubileumi jutalom ki­fizetésének összes feltétele nem állt be és új munkavi­szonyba lép, jubileumi juta­lom csak e feltételek beállá­sáig még hátralevő időtar­tam munkaviszonyban tölté­se esetén jár. Ez utóbbi eset­re is áll azonban az a sza­bály, hogy a kifizetéskor ér­vényes alapbérét kell meg­kapnia. tehát az 500 forintot. Ezt a jubileumi jutalmat igényelheti a dolgozó újabb munkaviszonyának tartama alatt bármikor. A fentiek alapján azt tanácsoljuk, hogy jelenlegi munkahelyén ha­ladéktalanul kérje a 25 éves jubileumi jutalmának kifize­tését. í BäERKESZ!S^

Next

/
Oldalképek
Tartalom