Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október S. Autósok figyelmébe Az angol „Smiths” cég egy speciális szerkezetet dol­gozott ki, amely hangjelzést kapcsol be, ha a vezető túl­lépi a megengedett sebessé­get S ha a jelzés ellenére tovább „nyomja a gázt”, a szaggatott hangjelzés átcsap szirénázásba. ür Austin amerikai városban (Minnesota állam) egy 8« éves sofőrt gyorshajtásért vontak felelősségre. A bíró­ságon kiderült, hogy az ille­tőnek soha nem volt jogo- süványa, bár 1915 éta vezet gépkocsit. «■ A Német Szövetségi Köz­társaságban új büntetési rendszerrel sújtják a közle­kedési szabályok megsértőit, A szabálysértés súlyosságától függően ezer márkáig ter­jedő bírságot vethetnek ki rájuk. A 20 márkánál na­gyobb összegű bírságot köte­lező érvényűén regisztrálják a közúti szabálysértések köz­ponti kartotéktárábaiv Japánban olyan kerékpá­rok gyártását kezdték meg, amelyeknek femalkatreszeit foszforeszkáló festékkel von­ták be. A gépkocsivezetők az ilyen kerékpárokat reflektor­fénynél is észreveszik, ■fc Amerikában olyan kompu­tert dolgoztak ki, amely né­hány másodperc alatt pon­tos diagnózist állít fel egy gépkocsi alkatrészeinek álla­potáról. A komputer több mint száz alkatrész állapo­tát vizsgálja meg és ponto­san közli, mely alkatrésze­ket kell megjavítani, melye­ket kell kicserélni és meny­nyibe fog mindez kerülni. KÉT HÍR AFRIKÁBÓL A BARÁTSÁG II. KŐOLAJVEZETÉK Tanuló tanítók Az 1966-ban függetlenné vált Botswana köztársaság a legtöbb fiatal afrikai állam­hoz hasonlóan nagy nehézsé­gekkel küzd az oktatás te­rén. Botswanában, — amely­nek’ területe körülbelül azo­nos Franciaország területé­vel, — 580 000 ember lakik, közöttük 20 000 busman, akik főleg a Kalahári siva­tagban élnek. A lakosság túl­nyomó része analfabéta; Az utóbbi években jelen­tősen emelkedett az elemi iskolai tanulók száma. 1960- ban 36 000-ren, most pedid két és félszer többen tanul­nak az elemi iskolákban. Az előrehaladás valószínűleg még jelentősebb lenne, ha az elemi iskolák tanítói ma­gasabb képzettséggel rendel­keznének. Egyébként elég nagy a pedagógus hiány: Botswanában körülbelül 1500 a pedagógusok száma. Az oktatásügy most végre elmozdult a holtpontról. — Francistownban 1968 októ­berben pedagógus kollégium nyílt, ahol az elemi iskolai tanítók továbbképzése fo­lyik; jelenleg 800 tanító egé­szíti ki ismereteit ebben az intézményben. Minden taní­tó évente 6 héten át elő­adássorozatot hallgat, azután 10 hónapos levelező tovább­képző tanfolyamon vesz részt A továbbképzésben résztvevő pedagógusok Írás­ban vizsgáznak. A levelező oktatás keretében történel­met, földrajzot, alkotmány- tant, matematikát és termé­szetesen írást, olvasást, szám­tant tanítanak az elemi is­kolai pedagógusoknak. Urániád Az afrikai kontinensen újabban valóságos „uránláz” tört ki. A nyugati cégek mi­nél előnyösebb szerződése­ket igyekeznek kötni. az af­rikai uránérc felkutatására és kitermelésére. A nyugati cégek aktivitá­sa teljesen érthető. Bár vi- lagszerte folyamatosan nö­vekszik a kereslet e fontos stratégiai nyersanyag iránt (az ENSZ értékelése szerint 1970-ben földünkön az urán felhasználás' 13 ezer tonna, 1975-ben 34—46 ezer tonna, 1980-ban pedig 65—86 ezer tonna lesz), az uránérc ára Afrikában rendkívül ala­csony. A fekete kontinens szá­mos vidéken találtak urán lelőhelyeket. Nemrég például uránt fedeztek fel Délnyu- gat-Afrikában: intenzív ku­tató munkálatok folynak An­golában és Mocambiqueban. A közelmúltban végzett ku­tató munkák révén nyert adatok alapján feltételezhe­tő, hogy Mocambique az uránbányászát tekinteteben a jövőre az első helyre kerül­het a kontinens országai kö­zött Szomáliában is találtak urán- és thorium lelőhelye­ket. Nyugat-német, olasz, amerikai kutatócsoportok te­vékenykednek 200 kilomé­terrel észak-nyugatra Moga- dishutóL Hazánk energiaellátásában egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a szénhidrogé­nek. A szén fokozatosan hát­térbe szarul és a lényegesen gazdaságosabb kőolaj és föld­gáz foglalja él helyét az energiahordozók között. 1965- ben a szén 65,7%-kal szere­pelt. s ez az arány a tervek szerint 47—48%-ra, 1975 kö­rül 37—38%-ra csökken. Ez­zel szemben a szénhidrogének 28,3%-ről 44—45%-ra. majd a negyedik ötéves terv végére 54—55%-ra emelkednek. Bár az utóbbi években a szén- hddrogénkutatásak jó ered­ménnyel jártak, kőolajterme­lésünk évi 3 millió tonna fölé nem emelhető. Szükség­leteinket elsősorban a szovjet kőolaj növekvő importjával elégíthetjük ki. Ezt a meny- nyiséget azonban csak korlá­tozott mértékben lehet az 1961—64 között üzembe he­lyezett Barátság I. kőolajve- Beteken keresztül, szállítani. A gödöllői szivattyú állomás ez év nyarán történt beállí­tása ugyan időlegesen meg­növeli a csővezeték kapaci­tását (1970-ben 4 millió ton­na kőolajat szállítanak majd), de már 1972-re szükségessé válik az újabb csővezeték munkába állítása, melynek építéséről az egyezményt ez év augusztusában megkötöt­ték. A csővezeték Munkács­nál ágazik le, és teljes ki­épülése után Polgáron ke­resztül Százhalombattáig ve­zet A szállított kőolaj, amely az évi 10 millió tonnát is elérheti, részben az északi iparvidéken kifejlesztendő új petrokémlai és energeti­kai bázist, másrészt a száz­halombattai finomító bőví­tett kapacitását látja el nyersanyaggal. A beruházási hitel ellen-, értékeként hazánk fogyasz­tási cikkeket szállít a Szov­jetuniónak. — Közgazdasági szakértők szerint az építési költségek 2,5—3 év alatt té­rülnék meg, hazánk energia ellátása pedig évekre meg­oldottnak tekinthető. KUNHEGYESIEK A VAJDASÁGBAN Egy nyakas kun harcolt Jellasics ellen Á Vajdaságban fekvő Fe- ketics Kunhegyesnek „test- vérközségef'. 1783—84-ben több mint kilencszáz kun­hegy esi vándorolt ki Bács­kába a jobb élet reményé­ben. A kapcsolat időközben szünetelt, míg az idén meg­látogattam a majd kétszáz éve elköltözött kunokat. — Miután jól elbeszélgettünk, egy érdekes történetet kér­tem tőlük, melyet hazatér­ve közhírré tehetnék; — Van itt rengeteg — biz­tattak. De bizony az az egy is nehezen akart megszü­letni. Udvarias kopogás zökken­tette ki tereferénket. Nyolc­van év körüli öregember jött át a harmadik szomszédból egy kis segítségért. Egy vas­tag eperfával bajlódtak. Készségesen indultunk. Az óriási eperfa kiálló ágait már legallyalták. Csu­pasz törzse komoran me­redt felém. Félig halottan és kétségbeesetten kapaszko­dott a földbe. Szemlélődésem döbbenet váltotta fel. A kilapátolt föld mellett sárgafehér em­beri csontváz feküdt. — Ne lepődjék meg! Ö még tősgyökeres kunhegye­st! — mutatta Kota bácsi, Az emberek újult erővel láttak a fatörzshöz. Csattogott a fejsze, jajgatott a fűrész..; s mi leültünk a verandára. Sándor bácsi lassan, meg­fontoltan kezdte: — Ez az ember Kunhe­gyesen született 1777-ben. Kovács Mihálynak hívták, s szüleivel vándorolt ki a Bácskába, Földet kaptak, de a nagy szegénységből nehe­zen tudtak kikászálódni. Megházasodott, négy fia szü­letett. Világéletében dolgos ember volt, csak egy kicsit nyakas. Gyerekei szétszéled­tek ki erre, ki arra, s a két öreg egyedül élt Feketicsen 1848 szeptemberéig. Ekkor nagy baj zúdult rájuk. Hal­lották, hogy Jellasics egyet­len magyarnak sem kegyel­mez. Megrémült a község apraja-nagyja, s elindult Pécs felé. Egyedül Mihály bácsi nem állt kötélnek Sem a jó szó, sem a szidás nem használt. Gyerekei, fe­lesége sírva búcsúztak tőle. Ö pedig fogta ócska kétlö- vetű mordályát, s egy tucat tölténnyel felballagott a dombtetőn álló présházba. Betöltötte a puskát és várt... :.. Az öreg lassan szívta pipáját. Borral öblítettük torkunkat, s a szerteágazó füstben feszülten vártam a folytatást... ;.. Szóval . a többi csak akkor tudódott ki, mikor öt nap múlva kitakarodott Jel­lasics. Az öreget átlőtt fej­jel a küszöbön találták. A domboldalon hat katonasir emelkedett Nagyapám hozta be a halottat az udvarába, s itt a ház előtt hevenyé­szett; sírt ásott Az akoldesz- kából még koporsót is tá- kolt. A fejéhez ültette ezt az eperfát. Suttyó koromban mesélte öregapám, s tényleg igaz! — bökött pipájával a kitekert végtagokkal heverő csontváz felé. ... Hatalmas reccsenéssel dőlt ki az eperfa. A hirte­len közénk telepedő csendet száraz torokkal törtem meg: — Es a csontvázzal... mit csinálnak? Az öreg értetlenül lesett rám... — Visszatemetjük a ' gö­dörbe. Hadd pihenjen to­vábbra is ott. A fejéhez egy eperfát ültetek .;. — közöl­te olyan magától érthető- dően, ahogy télre tavasz jő, azt követi a nyár és ősz a természet örök folyamatá­ban ... D. Szabó Miklós Ő IS SZOCIALISTA? Évi pihenőre utasom — nyilatkozott a nyugatné­met Albert Speer —. ezért már elküldtem szavazato­mat a szeptember 28-i választásokra. A Szociálde­mokrata Pártra szavaztam... Attól tartok, hogy olvasóink jó része nem tudja, hogy ki is az az Albert Speer, a jó szociáldemokrata, ö volt Hitler fegyverkezési minisztere. 1942-ben ő küldte a V—l és V—2 rakétákat Londonra. Ha ideje lett volna hozzá és módja, atombombákat is küldött volna. Amikor az amerikaiak elfogták, még barna egyen­ruhában volt. Másnap reggel azonban már civilben. Kihallgatása során igy jellemezte minisztertársait: „Göring? Haramia, becstelen fráter, bűnöző. Goebbels? Szószátyár alak. Ribbentropp? Bohóc. Himmler? Szörnyeteg. Sauckel? Vadállat. Valamennyien együtt? Becstelen, lelkiismeretlen emberek.” Albert Speer hatáskörébe tartoztak az úgynevezett „külföldi munkások?’. A nürnbergi tárgyaláson felmu­tattak egy Speer által aláírt parancsot, hogy az SS és a rendőrség ,Joganatosítson szigorú intézkedéseket és küldje koncentrációs táborba a munkakerülőket.” A „szigorú intézkedések” kapcsán szóba kerültek a tárgyaláson bizonyos acélládák. Speer sietett meg­magyarázni, hogy azok közönséges szekrények voltak, amelyekben a munkások holmijukat helyezték el. íme, részlet egy munkás tanúvallomásából: „—Én, alul­írott Damm, saját szememmel láttam, hogy három munkást bezártak a ládába, közülük kettőt egy re­keszbe... egész éjjel (télen történt) jeges vízzel ön­tözték őket...” Speert húszévi fegyházbüntetésre ítélték Nürnberg- ben. Három évvel ezelőtt hagyta el Spandaut. Mosta­nában jelentek meg emlékiratai: német, angol, francia, portugál és spanyol nyelven egyszerre. Könyve „best­seller” lett. Világsiker. És most a Szociáldemokrata Pártra szavazott. — Dániában — Koppen­hágában — különös újság jelent, meg. Csak jó híre­ket közöl. Bicskázásról, ha­lálos szerencsétlenségről, bal­esetről semmi nincs benne. A vállalkozók bizonyára ar­ra számítottak, hogy a megrongált idegzetű társada­lom úgy kap majd a min­den földi rossztól szűzen tar­tott újságon, mint éhes ván­dorok az égi mannán. De tévedtek. Az olvasók gyér érdeklődéssel vették kezük­be a lapot, ha ugyan meg­vásárolták. Mert aki nem szerezte be — puszta kíván­csiságból — az újságárusnál, az már annyi fáradságot se tartott érdemesnek, hogy esetleg olyantól elkérje, akinek van. De hogy m képeseitek azok a jámbor dánok? Azt a népet akarják csupa jó hírrel etetni, amely Hamlet királyfit adta a világiroda­lomnak? Azzal akarják elhi­tetni, hogy hazájában min­den ember angyal, mikor még ma is lélegzetvisszafojt­va és lábujjhegyen jámak- kelnek Helsingőr vára körül, amelyben — Shakespeare rá a tanú — egy egész királyi udvar változott egykoron hullaheggyé?! A dánok előtt akar szfvóskodni az a balga újság, hogy ott balzsamot il­latozik az élet —, amikor az egész világban szóbeszéd tár­gya: valami bűzlik Dániá­ban!? Azok elé a dánok elé tar­tana hamis tükröt ez a sze­rencsétlenül fogant lap — szívjóságukról —, akik nem Balga dán átallották megverni a ma­gyar futballválogatottat?! — Korrekt náció az ilyen? Amely fütyül a mi váloga­tottunk presztízsére, utolér­hetetlen technikájára! De félre a szubjektív meg­ítéléssel. A dánok, tehát egy kapitalista ország polgárait akarja megfosztani minden­napi betevő borzongásaitól az a „jó hírű” újság. Hiszen ott is vannak tisztességes, szorgalmas dolgozók, akik. igazán, mindennap megér­demlik azt a pár tucat rend­őrségi, bírósági hírt. Hát nem jól esik annak a dán papá­nak, mamának, hogy ami­szerkesztők kor a rablógyilkosságról szó­ló színes riportot felolvassa a gyereknek — bölcs neve­lő szándékkal odamondhat­ja: .,Látod, csibész, te is ide jutsz, ha nem tanulsz rendesen! ?” Az úgynevezett rossz hí­rek léleknemesitő hatásától pont egy kapitalista nemzet fiait akarja hermetizálnl az a furcsa újság — mikor itt nálunk — a szocializmusban is — szinte mindennapi ke­nyere a krimi, a rendőrségi rovat, a dolgozó tömegeknek. Gondoljunk csak arra, hogy amikor a tévé „Kék- íény”-e ragyogja be a sötét magyar éjszakát, az egész haza ájtatos székesegyházzá válik azokban a félórákban. Az utcákon semmi zaj, min­denki fedél alá húzódik, s áhítattal okul a képernyő előtt: lám, ha az az ügyet­len betörő nem hagyja ott a monogramos keszkenőjét a páncélszekrény mellett, ak­kor még ma is vígan bujkál­hatna, mert az alatt is egér- utat nyerne, míg a főköny­velőt faggatják, mit csinált a farbával.». S hogy a rendőrségi, bí­rósági esetekről, ügyekről szóló cikkeknek milyen ne­velő hatása van a koraifjú­ságra is, egy példával bizo­nyítjuk. Vagy három eszten­dővel ezelőtt 10 éves kis­fiúkból« kislányokból álló brigád állított be a szerkesz­tőségbe. Előadták, hogy sze­retnék megismerni a szer­kesztőségi munkát, ök is szakmabeliek tudniillik, mert a •{. iskolai faliújság írói, szerkesztői. Megnéztek min­dent, emlékbe még ólombe­tűt is kaptak. Tízéves létük­re rendkívül szakszerűen ér­deklődtek kezdő fizetésről, prémiumról. S hogyha már így összemelegedtünk, mi is tapogatóztunk náluk. Megkérdeztük többek közt, milyen cikkeket olvasnak rendszeresen, tehát legszíve­sebben az újságban? Legalább öten vágták rá a következő pillanatban: — A rendőri híreket! Tóth tefows* 1 * IApolitikÜ j

Next

/
Oldalképek
Tartalom