Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

1969. október 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Módor Vera rovata: r

ízelítő az őszi divathói

diánkképpen sdk űj~ á29erösE@6t nem tartalmaz % ced divat, de mégia számos olyan praktikus ötletet hoz, amellyel eddig itthon még nem, vagy csak nagyon ritkán találkoztunk. Vonatkozik ez elsősorban a kabátra. A külföldi divattudósításoíkban is észrevehetjük, hogy nappalra egyre inkább a sportos öltözködés felé irányul a dl* vai. Őszi és téli kabátok különböző szintetikus impregnált ballon, vagy hasonló anyagokból műszőrme béléssel. vagy műszőrmével díszítve készülnek, sok mutatóé tűzéssel, fém alkatrészekkel (pl. gombok, csatok, szögek stb-)

A másik újdonság a kockás tweed, vagy sportos anyagból készült nadrágkosztümök őszre és télre egyaránt. Ezek kabátja olyan hosszú, hogy mini-kabátként ruhával is viselhető, tehát öltözködésünket változatosabbá, színesebbé teszi, a nadrágot őszre és különösen télre nagyon praktikusnak tartjuk, s ma már nálunk is tért hódított magának utca viseletre is.

A fent említett újdonságok a Divattervező Vállalat kollekciójában is — melyeknek jórészét már a ruhagyárak gyártják is — igen nagy szerepet kaptak. Számos va- / riációban, mintás és egyszínű szövetekből, a textilgyárak szintétikus újdonságaiból és műszál-szövetekből készülnek.

Nagyon ajánlják a tervezők — és ismét, mint újdonságról kell beszámolnunk — a robmantójeliegű ruhákat, amelyek ősszel az enyhébb napokon kabát nélkül is nagyon jól viselhetők.

őszre és télre egyaránt divatos a kosztüm továbbra is, az utóbbi természetesen szőrmével. műszőrmével díszítve és vatelinnal bélelve. A kosztümkabátok hossza változó: a derékig érőtől a szoknya alját éppen csak látni engedőig, sokféle a variáció. A hideg őszre nagyon jó megoldás a kétsoros gombolás, vagy az asszimetrikus

gombolás, mindkettő sokszor szerepei a kollekcióban.

A ruhák között sok a Jersey, vagy kötött anyagból készült, de főszerephez jut idén a" szoknya-blúz is. Újdonság az úgynevezett tunika-szerű blúz, amely olyan hosszú, hogy a szoknyából legfeljebb 15—20 centit hagy szabadom. Ezek könnyű szövetből, vagy jerseytől készülnek. Az őszi nappali ruhák’között a fő, a sportcs stiluáíi. Éppen ezért a rövid- nadrágos ruhák mellett sok az ingruha finom kis ötletekkel, új szabásvonalakkal, derékra helyezett bőr- vagy saját anyagú övvel, fagombokkal és csatokkal. A szoknya hossza főleg rövid, minitől a térdközépig érő, de télre maxi hosszúságú kabátokat és kosztümöket is készítenek már.

Divatszínek: elsősorban a barna árnyalatok, a fekete, az őszi erdő színei, ebbe beletartozik a sárga, a zöld, valamint a lila és a grafitszürke.

RAJZOK

1. Grafitszürke Shetland anyagból készült robman- tó. Elől zippzárral csukódik a fémgömbök csak díszítik az elejét és az ujját is. A ruha gallérja és kézelője levehető fehér szövet, fekete paszpóllal. Formailag nagyon fiatalos. de jó viselet erősebb termetűeknek is.

2. Barna-lila színösszeállításai kéziszövött, tweed anyagból készült kosztüm, kétsoros gombolással, álló nyakkal, amelynek díszítése és az ujja vége is barna bőr. A szoknya

, nagy rakásokkal bővüL

3. Harmadik modellünk szintétikus és pamutkeverésű ballonjellegű anyagból készült. A tűzesd is?/'- tések és az ővmegoldás hangsúlyozza a sportos jelleget. Az álló nyak belső részét, valamint a kis kalapot ellentétes és élénk színű műszőrme díszíti.

4. Grafitszürke- piros- kék

Színösszeállításé kockás

szövetből készült nadrá- gos kosztüm, négy zsebbel (nagy díváit a sok zseb). A kabát hossza olyan, hogy mini-kabátként ruhával is hordható. A Divattervező Vállalat bemutatóján a maneken ezt a nadrágos kosztümöt rózsás, kasmír kendővel mutatta be.

GOMBALEVES

SONKÁS HAL GYORS RÁCSOS SÜTEMÉNY

Sonkás hal. Kb. 1 kg súlyú halat veszünk. Megtisztítjuk, hátán hosszában felvágjuk úgy, hogy a hasánál egy darabban maradjon, gerincét a bordaszálkákkal együtt eltávolítjuk. Majd a halat besózzuk, belsejét paprikázzuk, mustárral megkenjük és főtt sonkaszeletekkel megtöltve újra összefogjuk. Jól zárható lábasba tesszük, 1 pohár húsvagy csontlevet öntünk rá és 30—40 percig pároljuk. Petrezselymes rizzsel és pikáns almamártással tálaljuk.

Pikáns almamártás: fél kg almát meghámozunk, jnegre- szeljük. vizespohár borral hígítjuk. Beleteszünk teáska- nálnyi mustárt, ugyanannyi paprikalekvárt, kevés cukrot és felfőzzük, majd lehűtve tálaljuk.

Gyors rácsos sütemény: 30 dkg lisztet, 15 dkg vajat, vagy zsírt elmorzsolunk. — Hozzáadunk 15 dkg porcukrot, 1 egész tojást, 1 tojás- sárgáját és 1 csomag vaníliás sütőport. Könnyedén összegyúrjuk, felét a tepsibe tesz- szűk megszurkáljuk, tetszés szerinti gyümölcsízzel megkenjük. másik feléből pedig rácsot készítünk a tetejére. Cukros, darált dióval meghintjük és sütjük.

Hűsegei jobarát, akaratlanul ellenség:

a kutya

Tragédia

Ausztriában

1967-ben Ausztria egész közvéleményét felkavarta egy borzalmas családi tragédia Fiatal házaspár költözött hegyoldalban fekvő villájába. Kedvenc bernáthegyi kutyájuk kölyökkora óta együtt élt a fiatal asszonynyal. A házasság megkötése után is megmaradt a barátság a fiatalasszony és a kutya között, sőt kényeztette a kutyát a fiatal férj is. Így volt ez egészen addig, amíg kisbaba nem született. A kismama elhanyagolta a kutyát, hiszen kisbabájával volt elfoglalva. Egy délelőtt, amíg az anya a konyhában volt elfoglalva, a kutya beszabadult a gyermekszobába és kirángatta a csecsemőt az ágyból, harapdálta a fejét és mire az anya visszajött, holtan találta kisbabáját. A kutyák viselkedésmódját ismerő szakemberek egyértelműen azt vallották, hogy ez a bernáthegyi nem volt féltékeny, hanem egyszerűen csak játszani volt kedve a mozgó aprósággal és merő véletlen volt, hogy a csecsemő — a kutyakölyköktől eltérően — áldozatul esett a kutya játékszenvedélyének.

Ebből a szörnyű tragédiából biztosan levonhatunk egy tanulságot: magatehetetlen

csecsemőt soha és semmi körülmények között ne hagyjunk magára úgy, hogy a

leghűségesebb kutya, vagy más háziállat is hozzáférhessen.

A tudós és a kutyája

A második történet szerencsére egyáltalán nem olyan tragikus, mint az első. Nagynevű, kiemelkedő képességű tudósunk töltötte feleségével és két kutyájával a szabadságát a Balaton partján. A közönséges halandó számára szokatlan volt. hogy ez a nagy tudo- mányú férfiú egy asztalnál evett kutyáival, az is furcsa volt, hogy a kutyák sült borjúhúst fogyasztottak, amikor még a gyomorbetegek sem jutottak hozzá. Mégin- kább elcsodálkozott a halandó azon, amikor tudósunk elmesélte, hogy kutyái egy ágyban alszanak vele. Igaz, azon sem lepődött meg, amikor a tudóst hirtelen hideg rázta, lázas lett és borzalmas hascsikarás után kegyetlen hasmenése támadt. Az orvos egyhamar megjelent a színen és megállapította a vérhast. Azt sem volt nehéz kideríteni, hogy láza vérhastól van. Néhány napos tabletta-szedés után a láz és a vérhas tünetei elmúlottak, de tudósunk szabadsága is elromlott. Mindez nem történt volna, ha a kutyát nem emberként kezelte vo^na.

A második példából az a

tanulság, hogy kutya közvetítésével sokfaj.a fertőzés terjedhet át az emberre. — Ezek között is különlegesen fontos a kutya-szalagféreg, az echinokokkusz. Ez a féreg a kutya belében élőskö- dik, petéi a kutya székletével ürülnek, de egyidejűleg mindig fellelhetők a kutya orrán vagy szőrzetén is.

Vigyázat, veszettség!

A harmadik történet egy francia újsághírből származik. Titokzatos körülmények között betegedett meg egy fiatalember. Egyhamar azonban kiderült, hogy a titokzatos betegség: veszettség, Erre akkor derült fény, amikor kutyája is furcsán kezdett viselkedni: feltűnően nyugtalan lett, elkóborolt, nyálelválasztása fokozódott és csak azért nem marta meg az útjába kerülőket, mert lelőtték.

Az elmúlt években Euró- pa-szerte viszonylag gyakran fordult elő veszettség, amit kóbor, erdei rókák vagy kutyák terjesztettek. A kutya már a lappangási időben terjesztheti a betegséget karmolás, harapás útján, mert nyálában már ilyenkor is. fellelhető a veszettséget okozó lissza-vírus. Igaz, nálunk viszonylag ritka a veszett állat, de mégsem árt, ha gondolunk rá.

Ä két gyerek már régen aludt, de as asszony és a férje még mindig számoltak.

— Juliskának Pestre havi nyolcszázat feltétlenül küldenünk kell. Azonkívül cipőt is kért, új télikabát is kellene neki. A kisebbikre elkelne már az új ruha, Ferikének pedig cipő is, iskolás köpeny is kell.

— Te írd. mi mibe kerül — mordult a vékony dongájú morc férfi. — Egy vagyont költünk rájuk, mégis minden kevés nekik.

Számoltak éjjel egyig. A sovány szőke asszony feie le-lecsuklott a fáradtságAz utolsó erőig

tói. Többször eltévesztette az összeadást. Újra kezdte.

Kilencezerhét száz forint jött ki végeredménynek, Ha a kukorica egy részét eladják és amit a répa után kapnak, talán kifutja. Hiába, több munkát már nem bír el, ha beleszakad sem. Mindig hajnali háromkor kel. A négy hold vállalt földet ő műveli meg. ezenkívül ebédet főz és rendbe teszi a lakást, ellátja a hízókat, a baromfit.

Itt ül ez az ember is, a férje. Oh, de jó, ha nem látja, ha nincs mellette. Tudja ő, nem olyan rossz, csak az a szörnyű természete. Mini. a hajcsár. Ráadásul, mióta a bátyja meghalt, olyan hisztériás, rohamok veszik elő, hogy azt már nem lehet kibírni. Csak azt nem tudja, hogy a tsz-ben hogyan tűrik el a dühöngéseit, a látványos kalapmegtaposásait, s ahogyan a ruhát megszaggatja magán, ha dühbe gurul. Hallotta, csak úgy beszélnek a férjéről, — erről az alacsony mogorva emberről, akit ő talán kétszer látott mosolyogni — mint a Búzakalász réméről.

A vékony szőke asszony, aki öt nő helyett képes dolgozni és aki soha egy zokszót emiatt még ki nem ejtett, az estéktől félt. A késő éjszakákba nyúló hisztériás kifa- kadásoktól, amit a férje mostanában egyre gyakrabban rendezett. Ha valamilyen sérelem érte a tsz-ben, lejátszotta, a szó szoros értelmében lejátszotta neki, hogyan mondta meg a véleményét az elnöknek, vagy az agronómusnak. Az asszony némán szenvedett. Félholtan a fáradságtól és gyötrődve az undortól, ahogyan mindezt néznie kellett. Sokszor azt hitte beleőrül. Hát nem érti meg ez a kegyetlen ember, hogy ezt nem bírja sokáig? Hogy az ő asszonyi ereje véges? Valamit tenni kell — gyűrte az agyát.

— Jövő héttől elmegyek dolgozni a gyárba — mondta halkan*, de kemény elszántsággal az asszony.

— Azt már nem — hördült fel a kis ember. Nem engedem! Érted? Neem!

A két öklével veszettül püfölte a dunnát.

— Kérlek, ne kiabálj, mert felébrednek a gyerekek. Hadd fejezzem be, amit mondani akartam. A földön is elvégzem a munkát.

— Akkor nem bánom — csendesedett le a férje. Havi ezer forint pluszban jól jönne. Akkor talán elég lenne a pénz.

— A pénz, a pénz... — sóhajtott az asszony. Nem vagyunk mi szegények. Rendes házunk, szép bútorunk van. Az egész évi kenyér megvan, fel sem éljük. Ott van a háztáji, abból két, három disznót is hizlalhatnánk. Mondd, minek még az a négy hold vállalt föld?

— Mit tudod te azt. Kell és kész. Persze, ha lusta vagy, ha megijedsz egy kis munkától... Tudom, a nagyságos asszonyt szeretnéd játszani. Igaz?

Nem szólt, de a sötétben megfogadta, addig fog dolgozni, ameddig bírja. Ha úgy érzi... tudja, mit fog tenni.

Ügy ismerték meg a gyárban, ahova takarítónak elment, mint egy vidám, dolgos asszonyt. Több mint két évig, míg ott dolgozott soha, senkinek egy szóval nem panaszkodott. Eszti néni azonban, akivel egy folyosón dolgoztak, megérezte, hogy nincs minden rendben annél a vékony szőke asszonynál. Jó emberismerö volt.

Néha, amikor a társa nem is gondolta volna, belesett hozzá az ajtónyíláson. Egyszer azt látta, hogy az egyik fotelben ül és a szemét törölgeti. Másszor észrevette, hogy az arcára erőltetett mosolynak semmi nyoma, leírhatatlan kimerültség tükröződött róla. Két karjával az íróasztalra támaszkodott, s feje ernyedten lógott vállai között. Azután ahogyan a feketét itta. Szinte reszketett a gyönyörűségtől és azonnal új erőre kapott tőle.

Hiába példálózott, tapogatózott, a vékony szőke asszony neki sem panaszkodott. Eavszer azért elmondta, hoav délelőtt mindig a földön dolgzik és csak utána jön be a gyárba. Az utóbbi időben egyszer ki is fakadt előtte.

— Képzeld Esztikém, az a vadállat még a disznóknak való kukoricát is kiszámolja nekem. A legutóbbi időben Eszti néni még kétszer látta kisírt szemmel, de szólni egy szót sem szólt.

A vékony szőke asszony, aki két év alatt egyetlen egyszer sem késett el a gyárból egy délután nem jelent meg a folyosón a vödörrel és a partvissal. Szerdai nap volt. Pénteken egyszer és utoljára még magához tért a kórházi ágyon. A Tinox nevű növényvédőszertől — amely szörnyű idegméreg — sem mozdulni, sem szólni nem tudott. Levelet sem hagyott hátra. Szombaton meghalt.

Az emberek csak állnak a tragédia előtt, elképzelni sem tudják, miért tette. Hiszen nem éltek olyan rosszul — mondogatják. Három szép családjuk, házuk, szép mindenük volt. Miért tette? —■ találgatják.

m bognár m