Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 29. ■c Egy fiú a házból,.. m ki — a slágerszöveghez hűen — égett a vágytól, s ezért egész nap böm- böltette a magnóját. Talán észreveszi Jucika a második emeleten, hogy neki szól a zenés vallomás. A fiú persze lehet ötven éves is. Kopaszodó, pocakos. A magnó helyett gyerekét vagy feleségét bömbölteti. Menetrendszerűen eltángálja őket minden este. Olykor alkohol hatása alatt, mámorában maga is bömböl. Mindezt szomszédként, had élvezhessük az attrakciót a vékony falon át. Sokszor a fiú nem a házban van, csak az utcában. Mégis nehéz elviselni, mert motorját bőgetve rohangál föl s alá. Vagy éppen lány, asszonyság a „fiú”, aki porrongyot ráz a fejünkre, ajtónk elé önti a mosogatóvizet, kővel dobálja meg a kapirgáló baromfit. Remeték sajátja a teljes magány. Minden ember közösségben él, mégha nem . is vesz tudomást erről. Mert sokan tesznek így. Mégpedig többféle közösségben. A gyermeknek közösség az iskola, a család, a barátok. Ahogy a felnőttnek a munkahely, a lakóház a városban, az utca a faluban. Minden közösség a társadalom általános, s a maga saját törvényei szerint él, vagy legalábbis szeretne élni. Más és más magatartást követel tehát az egyéntől is, beilleszkedést. írott és íratlan erkölcsi normák tudomásul vételét. Nem véletlen, hogy sokfajta szólás — rossz szomszédság, török átok stb. — említi az emberi kapcsolatok e részét. Az egyén mindig kisebb közösségek tagja volt, s ezek közbejöttével alkotott végül is társadalmat, s formálta a társadalmi magatartást Ha így nézzük napjaink valóságát, sok minden, s főként előnyére változott a múlthoz képest. Több az összefogásra hajló, a közös szándékokat megértő ember. A hívó szóra megmozdul az utca, s vízlevezetőt mélyít, — járdalapot rak le, kiskerteket formál a porták előtt. Istápolja a magányos öregeket, vigyáz a gyerekre, — míg a mama ügyes-bajos dolgait intézi* televíziót nézni invitál, s így tovább. Az önös érdekek sűrűn találkoznak a közös haszonnal, s ez kollektívát kovácsolhat nemcsak a munkahelyen, de a házban, az utcában is. Ismerősök barátokká válhatnak, szomszédok jó ismerősökké. Nehéz meghúzni a határvonalat, meddig terjed az egy év szabadság, s hol kerül szembe a közösséggel. Az én házam az én váram szemléletben rejlik egészséges mag is. A magánélet tiszteletére gondolunk. Ám van e szemléletben közösség-ellenes is, ha azt sugallja: senkivel, semmivel ne törődj. Márpedig vannak, akik engednek e sugallatnak. Emberi erények és gyengeségek sűrűsödnek egy lakóház, egy utca, falurész életében. Neveletlen gyerekek s türelmetlen felnőttek. Mézesmázos szomszédasszony, aki a hátunk mögött kígyót-bé- kát kiált ránk. Persze, ezek ellentéte is. — Ismerős, aki azonnal segítségünkre siet, ha gondunk van. Szomszéd, aki úgy éli életét, hogy egy percig sem zavarja a miénket. Utcabeli, akinek addig éppen csak köszöntünk, nehéz napokban baráttá válhat. A kölyök, aki addig idegeinken táncolt, most a kémiát magyarázza gyerekünknek. A szomszéd, alti nemrég még néhány cserép virág helye miatt veszekedett, most megfogalmazza kérvényünket, le- gépeli. — Nincsenek végleges, soha nem változó emberi kapcsolatok. — Ahogy nincsenek olyan emberek sem. akik képtelenek lennének megváltozni. Ha... e változásra nemcsak kérleli, de készteti is őket a közösség. M.ff i kell mindehhez? Az, hogy megpróbáljuk: ne váljunk kellemetlenhé, ne legyünk terhére senkinek, de ugyanakkor ne vállaljuk a kényelmesnek látszó közönyt sem. M. O. Timfetés Kenyában öt személy meghalt, 48 megsérült, amikor Dzsomo Kenyatta köztársasági elnöknek Kisiimi városba tett látogatása során súlyos összecsapásokra került sor rendőrök és tüntetők között. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Hová tűntek a régi magyar fegyverek ? Híres régi hadi szerszámainknak csak egy részét őrzik a magyar múzeumok. Hol a többi — abból, ami megmaradt? Külföldön, a földben, a Duna mélyén. Számos királyi műkinccsel együtt az ú. n. Szent István kardot még 1304-ben Vencel cseh király — fiával, a magyar királlyá választott kis Vencellel együtt — pakolta haza, a biztonságosabb Prágába. Ez a legendás, remekveretű kard Prágában van ma is. Sok magyar fegyver rekedt Bécsbem is. 1490-ben, Mátyás bécsi halála után. amikor Miksa császár hadai lefegyverezték a Burg magyar őrségét, azok fegyvereit Becs város gondjára bízták. 68 gyalogpajzs — pavéze a neve — és 170 ú. n. angolna-nyárs ma ig a bécsi városi múzeum tmlajdoma. Igaz, a pajzsokról már 1493- ban eltüntették Mátyás jelvényeit. 1493-ban, Listinger bécsi képíró festette át azokat. Temérdek magyar fegyver került — mint zsákmány — török kézre is. Az 1526. évi mohácsi csata legszebb zsákmányfegyvereit az isztambuli Topkapu szerájban órák; egyik másikról — címere alapján — a gazdáját is megállapították. Sok szép fegyverünk került Ausztriába is. 1686. szeptember 3-án, amikor Buda felszabadítása után számba vették a töröktől szákmányolt fegyvereket, ágyút 123-at számoltak össze a budai Várban. A Vízivárosban pedig 71 ágyút hagyott hátra a török. Akadt köztük szép számban olyan ágyú is, amelyet meg az 1540-es években magyar ágyúöntők öntöttek. Kezük munkájának legjobb dicsérete az, hogy ezekkel az ágyúkkal még százötven évvel később is lövöldöztek. A régi magyar fegyvermestereknek szakállas puskái is oly jeles mesterművek voltak, hogy például egy 1581- ben készített szakács puskával — amelyben új gyújtószerkezetet helyeztek el — még az 1920-as években is a Toldu reál öreg pedellusa lőtte a budai delet; — tehát 350 év után is állta a napi használatot. (Ma a Vármúzeum kiállításán látható.) 1711-ben Rákóczi Ferenc lefoglalt munkácsi várában 63 császári csapatzászlót — a kurucok zsákmányát — írták össze a biztosok. A XIX. század elején a budavári — Zeughausnak nevezett — Hadszertárban 40 000 puska tárolt Ezeket a fegyvereket 1849 tavaszán, még a honvédostrom előtt vitték el a császáriak. Vasárnap délután, amikor a kasszagépek monoton zörgéssel elkezdik ontani a tiketteket (tétjegyeket) hatnyolcezer ember nyüzsög a budapesti galopp-pályán. Szí- vet-lélket gyönyörködtető látvány ez a hatalmas pálya. A zöld gyep, az egyenletesen, szépen nyírt sövények, a tér üde tágassága és a nagytribün ódon fensége jókedvet, derűt és optimizmust lop még annak az embernek a szivébe is, akinek a verseny nem izgalom. Egy-egy ünnepi alkalomra igen előkelő társaság gyűlk össze a lelátón. A Magyar Der- bynek például állandó vendége a mindenkori angol követ. Igaz, hogy sokat vesztett az idők folyamán társadalmi jelentőségéből a galopp, de hívei joggal bízhatnak benne, hogy ezt az elvesztett tekintélyt a már aPaméni szolgálatot teljesítő Imperial révén, és az Imperialéhoz hasonló képességű lovak tenyésztése révén (még nincsenek ilyen lovaink, csak a lehetőségünk van meg, hogy ilyeneket tenyésszünk) előbb- utóbb visszaszerezzeAzért a galop már most is esemény. Egy-egy vasárnan délután tíz futárról tartanak. A fogadók: - játékosok szérűi minden futamot, illetve minden fogadást gondos tanulmányozás előz meg. A fogadó, kezében a már otthon is gondosan áttanulmányozott és kellően kipreparált programmal ülve vagy állva mélyen gondolkodik, alaposan szemügyre veszi a lovat, nézi kondícióját, megnézi, hogy nem izzad-e, (ha izzad az rossz jel* akkor a ló ideges, gyenge, nemigen nyer, persze, ez sem törvény) és mindenekelőtt fű• lel: mit mondanak a benfentesek, a jólértesültek, az „okosokMelyik lóban bíznak az istállói körök. Sok fogadónál ez döntő szempont, de a gyakorlati jelentősége elég csekély: a versenyzés és a fogadás legdöntőbb tényezője mindmáig g szerencse és ez így van rendjén, ez teszi széppé, nyílttá és érdekessé a küzdelmet. A ló és lovas küzdelmét az elsőségért éppen úgy, mint a fogadó elszánt küzdelmét a nyereségért, a fogadói dicsőségért. Mert ilyen is van. Egy- egy befutó eltaWá- s- nemcsak anyagi fel\ejidvIéS. hanem erkölcsi siker is a fogadónak. S amíg a fogadók igy tépelődnek, a versenyzés dolgozói, az idomárok és a zsokék a jártaidban készülnek a versenyre. Az idomár, a mester pontos lovaglást utasítást ad a zsokénak, megbeszéli vele a követendő taktikát. A lovak körbejárnak a fiT~ tatában, az idomár még egyszer megigazítja a szerelést és azután a lovak kigaloppoznak « starthoz. Ezután a dolog mechanikus része következik: a fogadó a kasszához sétál, zsebébe nyúl, van o.ki jó mélyen belenyúl és megjátssza elképzeléseit. A legkisebb címletű tikett kétforintos, a legnagyobb ötven- forintos és mindegyikből annyit vesz a fogadó és annyifélét, amennyit akar. Persze, az értékek relatívak. A kispénzű embernek a kettő-öt-tíz forintos tét éppen olyan fontos, drámai, esetleg létkérdés, mint a másiknak a nehéz százasok, és a szerencse, amint ez köztudomású, vak. Eltelik egy negyedóra. aztán az indító megadja p jelt a 'Óvásoknak a felállásra, megszólal a gong és a fogadásokat be kell fejezni, mert elkezdődött a verseny. A hatalmas pályán a futás első szakaszát csak távcsővel lehet látni és a f°~ gadónál, aki ad is magára valamit, van is távcső, Ő elejétől _ végig látja a drámát. Mert ekkor valóban dráma kezdődik el. Az izgalomnak fokozatai vannak. Amikor a lovak befordulnak a célegyenesbe, akkor a legnagyobb az izgalom. A célegyenes a pesti pályán nyolcszáz méter hosszú, s ezt a lovak, versenyben általában negyvenhatnegyvennyolc másodperc alatt teszik meg. Ez a majdnem percnyi idő, drámai fordulatokkal teljes. Van, akit igazol ez a perc, es van. akit porig aláz. m Egy ló mindig győz, és a fogadók egy része mindig nyer. „Hát, ezt behúztam” mondja a boldog nyertes szaknyelven. Aztán kezdődik elölről, s tart egészen alkonyaiig, amikor az utolsó futamot is lefutották, az utolsó nyereményeket is kifizették kiürül a pálya, s a földön csak az eldobott tikettek ezrei hevernek. Ezernyi vágy, remény és meganij- nyi csalódás. A fogadósereget külön, villamosok és autóbuszok várják odakint a kann előtt, és a fogadókat elnyeli a város. CSVRKA ISTVÁN t Pesti vasárnap KÉPERNYŐJE ELŐTT Mit mondhatnánk az elmúlt hétről röviden? Volt ez isx az is. Igazán emlékezetes csak elvétve. Igaz viszont, hogy amj akadt, az akár slágernek is bedllenék. Hasonló természetű televíziós program — művészportré — még nem váltott ki akkora visszhangot és csodálatot, mintáz Egy este Sin kor its Imrével A képernyőn sóik van, mi csodálatos, de egy nagy művész őszinte emberi kitárulkozásánál aligha lehet csodálatosabb. Olyan művészé, kinek a számára csak eszköz a tehetség és a mesterség, hogy közöljön valamit mindig a világnak, s aki sikerei teljében, dicsőségtől övezetien is meg tud maradni embernek. Sinkovits Imre — ki tudja, hány nagy szerep mesteri megformálója színpadon, filmen, rádióban — ilyen művész. Órákig elnéztük volna! Hála a televíziónak. csaknem két órára engedte át a képernyőt Sinkovitsnak. Szombat este így meghitt vendégei lehettünk. Ahogy beszélt, póztalanul áradt belőle a hivatás tudata és csakúgy sütött mérhetetlen élet- és emberszeretete. Ideális hőstípus — mondja róla a Filmlexikon. A képernyőn mi az ideális embert fedezhettük fel benne, aki küzdelmek árán jut el a csúcsokig, az élet magasabb pontjaira: aki Madáchcsal vallja, hogy az emberi élet célja e küzdés maga. E gondolatot képviselték a gondosan és tudatosan válogatott szerepek is, amelyek nemcsak a művészi életpályát rajzolták meg. de egyben Sinkovits egyéniségének karakterisztikumát is adták. És még színészi bravúrnak is szemtanúi lehettünk: több szereplős jeleneteket alkotott meg padádésan egy személyben. Ha kellett, ő volt a panaszos Tiborc, s ugyanakkor Bánk, a nagyűr, aki Ti- borcot hallgatja. A Három testőrben színész kartársainak egész galériáját vonultatja fel. S a humora? Ízelítőnek abból is kaptunk bőven. Sajátos ez a humor; ízeit A tizedes meg a többiek című filmből vett jelenetben „érezhettük” igazán. Még csak 41 éves, de teljes életműre elegendő művészi tett, színészi feladat áll mögötte. Mégis, ahogy vallott róla, azzal a szemérme® szerénységgel szólt, mintha most kezdené pályáját. A képernyőn mindez a legtermészetesebben szólalt meg; a kamera is szinte a meghívottak egyikének szemével nézte és kísérte az eseményeket. S az is biztos, hogy e közvetlen hangulatú „lelkistrep- tease” nemcsak a „meghívottakat”, a rajongókat hozta közelebb Sinkovits Imréhez, de az éppen csak betévedtek is közelebb kerültek hozzá. (Érdekes módon, műsorcsere folytán már délután is láthattuk a Szakadékban, a szegények és az urak világa között vergődő tanító alakjában.) Történelmi lecke Dokumentumokból, személyes visszaemlékezésekből álló sorozatot rejt a cím. Első részét láthattuk az elmúlt héten, s a legfőbb érdekességét az adja. hogy az irodalmi riportjairól is neves Urban Ernő „tartja a leckét”; ugyanis ezúttal élőszóra cserélte tollát. A felszabadulás egykori eseményeit kívánja feleleveníteni, s a tananyaggá merev ült történelmet élményszerű megközelítéssel megmozdítani, hogy közelebb érezzék magukhoz azok is, akiknek abból az időből nem lehetnek személyes élményeik. Urbán Ernő a társadalom emlékezetére hagyatkozva eleveníti fel az egykor történteket. A kollektív emlékezetre támaszkodik. amely nemcsak a nagy dolgok „raktára”, hanem az apróbb emberi dolgok rejtekhelye is. Ezeket a rejtekhelyeket fedi fel. Többnyire rá is talál. Például egy öreg néniben* aki a Battonya határában először megjelent három szovjet tankról „mesél”. Aztán a szovjetekre illegálisan váró szegediek megszólaltatásában, És sorolhatnánk. Érdeklődésre számot tartható vállalkozás ez, bár tapasztalható, hogy Urbán Ernő kezében jobban áll a toll, mint a mikrofon. Röviden Szombaton este Jámbor László operaénekes is bemutatkozott; a róla készült portré — Horváth Zoltán munkája — meggyőzően bizonyította, hogy a kitűnő baritonista énekesgárdánk legjavához tartozik. Többet és mást vártunk Szálkái Sándor Beat-mise című riportfilmjétől. Hiányzott belőle az a kutató szenvedély, amely például Kovács András Extázisát olyannyira jellemezte. A vasárnap esti krimire — Az alibi összeomlik — nem panaszkodhatunk: mint krimi, jónak, izgalmasnak bizonyult, és még értelme is volt. V. M. Hogyan került Lilla Csokonaitól kapott gyűrűje Debrecenbe ? Dr. Ferenczy Miklós du- naalmási körzeti orvos, amatőr régész a Lilla hagyományok lelkes kutatója. Csokonai szerelme „Vajda Julianna asszonyság, néhai vitéz Csokonai Mihály Lillája” — ahogy nevét egy korabeli anyakönyvbe bejegyezték — Dunaalmáson élt. Emlékét háza falán tábla őrzi, sírját a falu temetőjében az úttörők gondozzák, a költőnek pedig 1966-ban szobrot emeltek a községben. A helyi emlék és szájhagyományok keltették fel dr. Ferenczy érdeklődését, s- elmélyedt Csokonai és szerelme életének a tanulmányozásába. „Lilla ügyben” beutazta az egész országot, felkereste mindazokat a helyeket, ahol valaha is megfordult a költő. Könyvében aztán hitelesen megrajzolta a Csokonai szerelmi líráiéban halhatatlanná avatott Vajda Jűlia életét. A kutatások során számos dokumentumot gyűjtött ösz- sze, s ezeket tovább gazdagítja. Most akadt rá a Széchenyi könyvtárban egy jegyzőkönyvre, amely hitelesen beszámol arról, hogyan került Csokonai duplafedelű arany pecsétgyűrűje Dunaal- másról a debreceni múzeumba. A költő, apja gyűrűjét Lillának ajándékozta, s szerelme haláláig viselte azt. Amikor az agg éveiben is szép asszony elhunyt, férje, Végh Mihály református főesperes húzta le ujjáról, s ezekkel a szavakkal adta át sógorának, Vajda Sámuelnek: „Jól őrizze meg ezt a gyűrűt, mert Lilla Csokonaitól kapta”. A ritka ereklyét a Vajda rokonság később, 1897-ben, éppen 100 évvel azután, hogy Csokonai Lillának ajándékozta — elvitte! Debrecenbe, és átadta a Cso4 kohai körnek. 1
