Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 24. Hogy látja a megyei titkár ? Pozsonyban fogadott ben- ra. Mikulás Valentovic, aki niinket a nyugat-szlovákiai lapunk számára a következő kerületi pártbizottság titká- nyilatkozatot adta: A konszolidáció elején tartunk — A CSKP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén megállapították azt az alap­vető tényt, hogy a politikai konszolidációnak még csak az elején vagyunk. Egyelőre nem lehet ideális helyzetről beszélni. A következő öt pontban kell további előre­haladást elérnünk: 1. A marxizmus—leniniz- mus alapján felújítani a párt­egységet, hogy a párt tevé­kenysége forradalmibb, ak­tívabb legyen. 2. Megújítani a párt vezető szerepét a társadalomban, mindenek előtt az állami és tömegszervezetben, a Nemze­ti Frontban, a gazdaságban és a kultúrában. 3. Megvalósítani a legfon­tosabb gazdasági tennivaló­kat. 4. Megerősíteni a szocia­lista állam funkcióját, a munkáshatalom szervezeti rendszerét. 5. Megerősíteni kapcsola­tunkat testvéri kommunis­ta pártokkal, mindenekelőtt a szocialista államokkal. Alap­vetően internacionalista poli­tikát folytatni. Ettől függ, hogy sikerül-e a teljes konszolidáció — hangsúlyozta Valentovic elv­társ, majd kifejtette, hogy igen sokan egyoldalúan íté­lik meg a problémákat. Nem lehet azt állítani, hogy az összes probléma 1968. ja­nuárja előtt keletkezett. Ek­kor is, de utána is. Január éppen azért történt, mert az előző vezetés bürokratikus volt. Január után azonban egy másik szélsőség egy sokkal veszélyesebb irányzat alakult ki, amely aláásta a szocialista építést. A párton belüli jobboldali irányzat elvetette a szocializmus nem­zetközi törvényszerűségeit, s olyan régi jelszavakat sze­dett elő, amelyeket már 1948. elvetett. A pártban a jobb­oldali opportunisták támad­ták a demokratikus centra­lizmust. Helyette a kisebb­ség jogairól beszéltek. Vita indult, hogy egyáltalán kö­telező-e betartani a pártha­tározatokat. Vagy köteíesek-e betartani a párt határozatait azok a kommunisták, akik az állami és tömegszervezetek­ben dolgoznak. Be kell-e tar­tani a nemzetgazdaság irá­nyításában a tervszerűség törvényeit? Nyíltan arról beszéltek, hogy a CSKP csak az egyik párt a Nemzeti Arcvonalban és a partnere a Nemzeti Arc­vonalnak. Hallatlan zűrzavar kezdődött az ideológiai fron­ton. Mindezeknek alapján meggyengült a politikai hata­lom. A jelen legnagyobb problémája éppen az, hogy sok ideológiai kérdés tisztá­zatlan. így alakult ki, hogy a nyílt antiszocialista, anti- szovjet politikai irányzat el­len a jelenlegi harc politikai súlypontja a jobboldali ve­szély ellen irányuL A májusi plénum óta — amióta Gusztáv Husák lett a párt első titkára — fordulatról beszélhetünk. Sikerült az egész párton be­lül —, így a kerületen belül is — ideológiai harccal, sze­mélycserékkel megerősíteni a demokratikus centralizmust, betartani az alapvető marxis­ta—leninista elveket. A nyugat-szlovákiai ke­rület pártszervezetei támo­gatják a párt jelenlegi poli­tikáját, egyes párttagok azon­ban még nem értenek ezzel egyet, nem tudnak még meg­szabadulni a kispolgári op­portunista nézetektől. Akik viszont nem értenek egyet a párt politikájával, nem ma­radhatnak a párt vezető tisztségeiben. Leváltották a trnavai (nagyszombati) já­rási pártbizottság elnökségé­nek néhány tagját és ideoló­giai titkárát. A trencséni já­rási pártbizottság élén telje­sen új elnökség, áll, s más helyeken is történtek sze­mélycserék. A járásokban azonban olyan a helyzet, hogy biztosítva van a párt politi­kája. Mit kell még tennünk ? Befejezni — politikai, ideoló­giai eszközökkel — azt a harcot, amely a jobboldali veszély elhárításához elkerül­hetetlen. El kell érni, hogy az alapszervezetek élén is a marxizmus—leninizmus szi­lárd bázisán álló vezetők legyenek; hogy a pártszer­vezetek vissza szerezzék al­kalmasságukat a vezetésre. A sajtó, a rádió, a televí­zió —, amely április előtt a jobboldal kezében volt — helyesen tájékoztatja a köz­véleményt, pozitívan harcol a párt politikájáért. Nagy szerepe volt és lesz abban, hogy a széles közvélemény­nyel megismertesse a jobb­oldali veszély okait és leküz­désének módját. A pártszervezeteknek azon­ban most már fokozottan a gazdasági front felé kell for- dulniok, hogy javuljanak a gazdasági eredmények a fel- szabadulás 25. évfordulója al­kalmával tett felhívás szelle­mében. A munkafegyelem, a minőség, a termelést kapaci­tások kihasználása, a ter­melékenység és a fizetés egészséges egyensúlyának megteremtése sok feladatot ad számunkra. A múlt év januárja előtt, de főleg azután a mi gazdasági reformunkat a kapkodás, a szocialista tervszerűség mellőzése jelle­mezte. Jelenleg fő feladat: az alapvető kérdésekben biz­tosítani a nemzetgazdaság megfelelő tervszerű fejlődé­sét. A nemzetközi együttmű­ködés szélesítését a KGST keretében. A szocialista ál­lam olyan befolyásának megerősítése, amelynek alap­ján a nemzetgazdaságban megvalósulhatnak az állam­érdekek. 1970-re átmeneti tervet készítünk, majd elké­szítjük az 1971—75-ös idő­szakra szóló tervünket. A kérdések bonyolultak, ezért a rövid interjú kereté­ben mindenre kitérni nem lehet, nem szólhattam pél­dául arról, milyen változás történt a közbiztonsági szer­vekben, amelyek áprilisig ott sem léptek közbe, ahol kel­lett volna, most pedig már kezdik betölteni alapvető fel­adatukat. Ezt az alkalmat is meg­ragadom arra, hogy lapjukon keresztül biztosíthassam a magyar elvtársakat, marxis­ta—leninista módon, interna­cionalista módon dolgozunk azért, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban ismét fellendüljön a szocia­lista építőmunka hazánk és az egész szocialista tábor hasznára — fejezte be la­punknak adott nyilatkozatát Mikulás Valentovic elvtárs. Rácz Lajos Á „segítőkész" lovag Láng Lajos 26 éves kőmű­ves, tatabányai lakos a vas­útállomáson fültanúja volt egy 16 éves kislány és egy szolgálatot teljesítő vasutas beszélgetésének. így tudta meg, hogy a fiatal lány — aki az egyik Komárom me­gyei faluba akart Tatabányá­ról hazautazni — lekéste az utolsó esti vonatot. Megszó­lította a lányt, s felajánlot­ta, hogy motorjával falujába viszi. A „segítőkész lovag” azonban egy lakatlan terü­letre száguldott áldozatával. A lelketlen fiatalember ki­használva utasa ijedtségét erőszakoskodott vele, amj el­len a kislány nem tudott vé­dekezni. A lány megjegyezte a motorkerékpár rendszámát és feljelentette ismeretlen tá­madóját. A tatabányai városi bíróság Láng Lajost nem jogerősen három és fél évi szabadságvesztésre ítélte. Gyermek a kosárbörtönben Az amerikai St. Petesburg városában a park látogatói­nak különös látványban volt részük. Egy fiatal anya ült a pádon, és a gyermeke egy szokatlan fémzárkában ját­szadozott. Természetesen töb­ben felháborodottan felelős­Az ágy történetéről Ha esténként kényelmesen kinyújtózunk megszokott ágyunkban, aligha gondolunk arra, hogy az ágy igen érde­kes fejlődésen ment át. Min­den korszak rányomta bé­lyegét. S a változások so­rán sokszor igen szórakozta­tó fejleményekre került sor, amelyekről az utóbbiakban ismertetünk néhányat. Amíg a régi görögök csu­pán szegény pásztomép- ként éltek, nem voltak ágyaik, a földön aludtak. — Amikor meggazdagodtak, ki­találták az ágyat, s a gaz­dagsággal párhuzamosan ki­alakultak — az adóhivata­lok is. Miután annak idején még nem folytattak pontos könyv­vitelt. az adóhivatalok nem tudták megbízhatóan ellen­őrizni az egyesek vagyonát sem, az adókivetésnél kény­telenek voltak becslésekre tá­maszkodni. S az egyik zse­niális adóbeszedőnek támadt az az ötlete, hogy a polgá­rokat ágyaik után kell meg­adóztatni: minél nagyobb az ágy, annál magasabb az adó. S tudják-e, ki találta ki a hálóingeket? — Csodálkozni fognak: a régi rómaiak! Se­lyemből készült hosszú, bő hálóingeket viseltek. Valószí­nűleg náluk volt a legma- gasabbrendű ágykultúra is, hiszen minden alkalomra külön ágyakat használtak: ségre vonták az anyát. A 23 éves Liza Stanton kijelentet­te. hogy Tommy igen rakon­cátlan gyerek, akire nagyon nehéz felügyelni. A fémko­sárból a gyerek nem tud el­tűnni, az anya pedig foglal­kozhat a naP* teendőivel. volt egy étkezési ágyuk, (az előkelőségek fekve étkeztek), de rendelkeztek olvasóágy- gyal, beszélgetőággyal, ágy- gyal az íráshoz, s külön ágyuk volt a házasélethez, valamint az alváshoz, s ter­mészetesen halottas-ágyuk is volt. A halottas-ágyat már életükben elkészíttették a rómaiak, mert az igazi ró­mai lenézte a halált, s nem vette túlságosan tragikusan. A középkorban viszont már megszűnt az ágyak meg­adóztatása, és talán ez az oka annak, hogy az ágyak akkoriban erősen megnőttek. A lovagvárakban gyakoriak voltak a négy-öt méter szé­les ágyak. Ezekben éjszakán­ként az egész család együtt aludt. S ha vendégek érkez­tek, akkor a vendégeket is a közös ágyba invitálták. Egyébként ebben az idő­szakban találták kj baldachi- nos ágyakat is. Ennek sem­miféle vallási oka nem volt, hanem gyakorlati meggondo­lásokból csinálták: akkori­ban ugyanis a várakban csak úgy hemzsegtek „ bolhák és a poloskák. S hogy védekez­zenek a szoba mennyezetéről lehulló poloskák ellen, az ágyak fölé baldachinokat emeltek. Egyes családokban akkoriban szokás volt az is, hogy mielőtt lefeküdtek vol­na a közös ágyba, először nagyarányú bolha- és polos­ka-vadászatot rendeztek. Alexandra és a kalóz November elsején a Ma­gyar Posta nyolc értékből ál­ló sorozaton azt az utat mu­tatja be, amelyet az ember a Holdra lépésig megtett. Légrády Sándor grafikus- művész terve alapján az el­ső bélyeg Verne fantasztikus regényét kelti életre, a má­sodik érték már tudományos elgondolást, Ciolkovszkij 1903-ból származó űrállo­más-tervét viszi bélyegre. Ez­után a megvalósulás fázisai következnek: Luna—1, Ran­ger—7, Luna—9, Apollo—8, Szojuz—4 és 5. A befejező értéken a holdraszállás fő­próbáját, az Apollo—10 út­ját látjuk. Az egyes bélyegek érdekes, rakéta kiadásoknál kissé szokatlan rózsaszínes, lilás árnyalatokban pompáz­nak, a művész fantáziájának segítségével bemutatva a kozmosz rendkívüli és az űrpilóták elbeszéléséből meg­ismert látványát. Alexandra volt a legszebb nő Siófokon. Olyan szép. mintha egy képes * magazin­ból vágták volna ki. Külön­ben tényleg onnan vágták ki: maneken volt ugyanis, a magassága 175, mellbősége 110, csípője 50 cm, a haja derékig ért és fekete, a bőre aranybarna, a szemle égszín­kék. A férje gyáros. Attól a pillanattól kezdve, hogy meg- érkeztek, Siófok• Alexandra körül forgott. Áz étteremben minden szem és száj feléje fordult, gyermekeikkel lab­dázó atyák kezéből feléje szálltak a piros-pöttyös göm­bök, 8 a viz is hozzá sodorta a gyengébb úszókat, akik kö­zött föltűnően sok volt a férfi. Egy filmet forgattak éppen olt, s a film férfi fő­szereplői is Alexandra kö­rül kezdtek forogni. A férj odaadása nem is­mert határt. A színészcsopor­tot minden este vendégül lát­ta a bárban, mert Alexandra szeretett táncolni. Délelőttre harminc személyes vitorlás­hajót bérelt, délutánra mo­torcsónakot és vízi sít, esté- ré egy könnyű búvárt, aki­nek az volt a feladata, hogy Alexandra horgára föltüz- delje a, közeli halászati szö­vetkezettől vásárolt óriás pontyokat. A férfi igazán bőkezű volt, gavallérosan fizetett minden­kinek, forinttal, szivarral, va­csorameghívássai, pezsgővel. Egy napon Alexandra egye­dül gázolt bele a vízbe. A férj a partról nyugodt fö­lénnyel nézte szép alakját. Hirtelen azonban kis vitor­lás hajó bukkant föl a für- dőzők között és kecsesen Alexandrához siklott. Három óra múlva tűntek fel ismét. A férj vastag pénz­tárcáját megmarkolva eléjük sietett. — Darling! — kiáltotta a nő férjének — ez volt a leg­kellemesebb napom ezen a nyáron. Ha tudnád, micsoda különbség van e kis kalóz­hajó és azok között a nagy behemót, harminc személyes vitorlások között! Köszönd meg te is ennek a fiúnak! — Thank You! — mondta a gyáros és végignézett a félmeztelen, nyurga, farmer- nadrágos fickón. Aztán tár­cájába nyúlt, elővett tíz da­rab száz forintost és legye- zőszerűen széttárva a fiú fe­lé nyújtotta. Rábízván a dön­tést, mennyit akar? A fickó elpirult, foltos és festékes farmerje zsebébe nyúlt, előhúzott néhány tí­zest, szétnyitotta, mint a kártyalapokat és megkínálta velük a férjet. — Thank You — mondta még egyszer a férfi és eltet­te a százasokat. Töprengve ment vissza a partra. Sehogyan sem tudta megérteni a fiút. Szalay Károly Míg a régi görögök és ké­sőbb a germánok is meztele­nül aludtak, majd a rómaiak kitalálták a hálóinget, ké­sőbb hosszú ideig szokássá vált, hogy teljesen fölöltöz­ve aludtak. — Mihelyt is­mét rátértek a hálóöítözék viselésére, azonnal egy ku­riózumot is kitaláltak: a dupla hálóinget házasfelek számára. A férj és a fele­ség közösen öltötte fel ezt a furcs3 hálóalkalmatosságot, és mindegyikük egyik kar­ját dugta csak be a hálóing ujjába. Különösen Franciaország­ban kimondott díszágyakat készítettek, amelyeknek a megvásárlását csak a nemes­ség engedhette meg, magá­nak. XIV. Lajos francia ki­rálynál minden hivatalos fo-' gadás a hálószobájában zaj­lott le. A nagyúr eközben ágyban maradt. CSEHSZLOVÁKIAI JEGYZETEK 3. Hogy látja a megyei titkár ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom