Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

1969, október 2L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a RŰ A KASTÉLYBÓL A cím félreérthető. Ez a fiú nem holmi dzsentri ivadék, s a kastély a falu mellett nem főúri lak már. Munkásszálló. Rideg és ki­etlen. Szállása azoknak, akiknek nincs otthonuk. Mert ez nem otthon. A fiú is érzi ezt, otthontalan és társtalan. Él, bele a világ­ba, egyik fizetéstől mási­kig. Életét „jó heccek”, „nagy dobások” tarkítják de kimarad az értelmes élet. A szerző Galgóczi Erzsé­bet különös szituációt tá­lal. A fiú, aki a kastély­ból katonának megy, leve­lezni kezd egy lánnyal. De ez a kislány nem szerét fogalmazni, leveleit édes­anyja írja. E levelek in­dítják meg a fiúban az eszmélés folyamatát Kezdi érezni a felelősséget ön­magáért, másokért, s köz­ben beleszeret az asz- szonyba. Galgóczi parasztírónak vallja magát, de azok kö- oé tartozónak, akik a jövő parasztságáért írnak. Mű­veiből, legyen riport, no­vella vagy regény, ez az elkötelezett megszállottság érzik. Ez a rádiójáték — nem teljesen tisztázott gondo­lati elemeivel együtt — szenvedélyes mű. A hiány­érzetet az okozza, hogy a központi alak (az asz- azony), de a fiatalember belső vívódásának bemuta­tása sem mindenütt ta­pintható. Így a konfliktus már kialakulásakor önma­gában hordja saját — már­mint a konfliktus — léte­zésének tagadását A játékot Solymosi Ottó rendező jól válogatott szí­nészgárdával, mestermun­kaként oldotta meg, mű­vészileg viszont keveset tesz hozzá. DUNAPARTI RANDEVÚ Sokat vártam tőle. Azt hinné az ember, hogy a könnyű műfaj legjavát vo­nultatja majd fel mindkét „csapat”. A bratislavai és a budapesti rádió közös vidám műsorától azonban nem kapta azt a hallgató, ami lehetőségként benne volt. Bosszankodva szóra­koztunk, s elgondolkoztunk azon, hogy miért nem le­het a könnyűműfajt 1j ko­molyan venni. Közepes dalok, csak itt- ott jó zene, és fájdalmasan gyenge kabarétréfák. Emlí­tést jóformán egyetlen je­lenet érdemel: a vonaton utazó két „őrültjelölt” ab­szurd ízű dialógusa. Volt még Hofi—Koós—Express show is a végén* Most is jól szórakoztunk, mint ré­gen. Ezt a műsorukat ugyanis már többször hall­hattuk rádióban, tévében. A technikai újítás (két helyszínről egyidőben, de saját anyanyelvén hallhat­ta mindkét közönség a műsort) bevált, noha a műsor még nem volt gör­dülékeny, sok volt a le­vegő. A tanulság röviden: a jó ötletet nem szabad köny- nyelműen elfecsérelni. A szerkesztésben több gon­dosság, igényesebb előadás kell, akkor könnyed és szó­rakoztató igazán egy ilyen műsor. — trömböczky —■ Vasárnap délelőtt 11 órakor a Damjanich János Múzeumban került sor Palicz Jó­zsef festőművész gyűjtemény es kiállításának ünnepélye s megnyitására. A tízéves szolnoki munkásságát ünnep lő művészt Kaposvári Gyula, a múzeum igazgatója kö­szöntötte, majd Horváth Ferenc, a Szolnok megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának főelőadója mon dott megnyitó beszédet. Megújult az óvoda Törökszentmiklóson óvodát avattak vasárnap délután. A bővítés és a korszerűsítés előtt csak egy csoportnak volt helye a Damjanich úti óvodában. Százötvenezer fo­rintból a szülők és a barom­fiipari vállalat villanyszere­lő szocialista brigádjának sok-sok társadalmi munká­jával úgy kibővítették az épületet, hogy már most is megduplázódhat az óvodások száma. Az épület két nagy helyiséggel, óvónői szobával és terasszal gyarapodott. így jelenleg ötven gyermeknek ad helyet A tervezők azon­ban gondoltak a jövőre is. Átalakítás nélkül lehetővé válik újabb csoport szervezé­se, ami a létszám huszonöt fővel való növekedését je­lentheti majd. A jelenlegi bővítés előre­láthatólag tíz évre megoldja a környéken lakó kisgyerme­kes szülők gondjait Tiszaiig új klubkönyvtára Október 17-én ünnepelték a tiszaugiak községük felsza­badulásának 25. évfordulóját. Kettős volt az ünnep, mivel ezen a napon adták át a köz­ség lakosságának az új klub­könyvtárat. Szabó Antal, a községi tanács vb elnöke mondott ünnepi beszédet, majd átnyújtotta a klub­könyvtár kulcsait Incze Gá­bornak. a könyvtár igazgató­jának. Ezután oklevéllel ju­talmazták azokat, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték az építés során. Ezrek vére — milliók biztonsága A jászberényi járási hazafias népfront bizottság klubjában konferenciát tartot­tak a véradó mozgalom időszerű kérdé­seiről. A konferenciát a Magyar Vörös- kereszt Szolnok megyei és Jászberény járás vezetői, valamint a megyei vérellátó szolgálat rendezte. Bálint Imre, a járási tanács vb elnök- helyettese tartotta a megnyitót, majd a véradó szolgálat szervezetéről és működé­séről dr. Kun Ákos főorvos, a megyei véradó állomás vezetője tartott előadást. Ezután Kádár Erzsébet, a járási vöröske­reszt titkára ismertette a véradó mozga­lom helyzetét és további feladatait. — A jászberényi járás 1961-ben kap­csolódott az országos véradó mozgalomba. Leglekesebbnek bizonyult Jászágó és Jász- dózsa község, ahol 1965-től napjainkig a lakosság 4 százaléka lett rendszeres vér­adó. Emelkedett a véradó napok száma is. Amíg 1967-ig évenként és községenként csak egy véradó napot tartottak, addig ebben az évben 14 községben 24 véradó napot rendeztek meg. A nagyobb gazda­sági egységek önállóan is szerveztek ilyen napokat. Művelődési házat kapott Pórtelek Október 19-én egész napos program ke­retében adták át rendeltetésének a jász­berényi Március 15. Termelőszövetkezet pórteleki művelődési otthonát. Az átadási ünnepségen resztvettek a jászberényi párt- és állami vezetők, meghívott vendé­gek, a tsz tagsága. Az átadási ünnepséget a Lehel vezér gimnázium, az úttörőház és a pórteleki általános iskola tanárai, diákjai műsorral színesítették; Bányai János vb elnök mondott avató beszédet, majd Szűcs Béla iskolaigazgató és Pesti Kálmán tsz elnök hivatalosan is átvették az épületet. A művelődési otthon több mint egy­millió forintból épült, s ehhez a jászbe­rényi városi tanács 450 ezer forinttal járult hozzá. Az épitkezésBol nemcsak a tsz tagjai vették ki részüket, eljöttek a városi pártbizottság és a tanács dolgozói, a betonozásban a honvédség is segített. A patronáló hűtőgépgyáriak 25 ezer forint értékű társadalmi munkában az épület villanyszerelési munkáit végezték el. Sz. A. FUTÁS A FÉNYBE A lámpa sárga fényében minden olyan fáradtnak, használtnak látszott. Az apja két lapáttenyerére támasztot­ta a fejét, időnként meg- meg dörzsölte, ködös, párás szemét. Kuporgott az ágyban, lesett apjára. Az hirtelen mozdulattal lenyúlt az asztal mellé, egy megkezdett boros­palackot emelt a fénybe. — Meglottyantotta kezével az üveget, aztán gyakorlott mozdulattal zuhintott a po­hárba. A fiú szive csordultig tele volt hálával az apja iránt. Kihozta az intézetből! Nem is értette miért jó ez, tálán az volt a fontosabb, hogy is­mét az apjával lehet. Olyan kellemes bizsergető érzés ez. Már neki is van apja. Már nem kell mint régen, a csú­folódó arcába vágni. Még emlékezett rá: nem bírva a körülötte gyűrűző dicsekvést, amit minden fiú mesélt az apjáról, ő is kirukkolt El­mondta, hogy az apja bör­tönben van — srenlc miatt. Ezt a szót csak úgy hallotta, nem értette jelentését. Szin­te újból átélte: a mellette ál­ló fiú szeme elkerekedett, ösztönösen hátralépett tőle. Csak a nagy kikerekedett szemeket látta. Furcsa szorí­tást érzett, most már tudta, hogy elrontott mindent, ezek­nek nem imponál az 6 cso­dálatos apja. Nem is próbál­kozott többet. Egyszer eltűnt valami % hátamögött ülő pad­társától. Ügy emlékszik egy szép külföldi toll volt, neki is nagyon tetszett. De ő nem vette el, A padtársa vádlón rámutatott — te loptad el! Elvörösödött, hebegett. Az igazgatói szobába vitték rög­tön. Megrovás, aztán a Ket­tes Javító. Később hallotta, hogy a tollat ott találták meg a két pad között. Nézte apját. Mióta haza­került ez volt a legkedve­sebb szórakozása. A múltkor rá is mordult az apja — úgy nézel, mint az a tejfelesszájú hekus, az óberhén! Tudta ap­ja egyik kihallgatott beszél­getéséből, hogy nagyon ha­ragszik erre az emberre. — Rámverte a balhét, — hallot­ta apja méltatlankodó hang­ját. ö a nyomozókat szuperhő­söknek képzelte el, akik bal­lonkabátjuk alatt a hónaljba csatolva hordják a revolvert. Ha néha „harcos” filmet lá­tott, szinte az agyába dobolt bele eay-egy géppisztolysoro­zat. Ta, ta, ta, — morogta most 6 is az ágyban, kezében a láthatatlan fegyverrel pász­tázva a hokedli felé. Nézte apja csücsöri száját, gyerekesnek tűnő rózsaszín arcát, kicsi, bedagadt sze­meit. Az üveget nem látta a rávetődő fénytől, vedig érde­Tömegverekedés az újszászi állomáson Elfogták a résztvevőket Október 11-én az újszászi vasútállomás melletti ven­déglőben egyre-másra itták az áldomást a vevők és el­adók. A közelben a vásárra érkezett kocsik álldogáltak, gazdáik is bent nyakallak a vendéglőben. A vasúti rend­őr le is állíttatta az italmé­rést, mert tapasztalata sze­rint ilyenkor mindig „törté­nik” valami. Szinte tapaszta­latának igazolására valaki futva hozta a hírt: Verekedés készül A vizsgálat eddigi adatai a következőket tisztázták. A rendőr a helyszínre sietett Két csoportban embereket pillantott meg, akik vesze­kedtek, vitatkoztak, néhol öl­re mentek. A rendőr először szép szóval próbált rajuk hatni: hagyják abba a vere­kedést. A csoport jónéhány tagja, a békésebb természe­tűek, rendben haza is vo­nultak. De a másik csoport élükön Kanalas Imrével, Ka­nalas Györggyel, Lakatos Jó­zseffel és Vidák Jánossal to­vább folytatták a „vitát”. A rendőr ezért a leghangosab­bat — Kanalas Imrét — a KMB irodára akarta kísérni. A többiek azonnal abbahagy­ták a veszekedést és az új „ellenség”, a rendőr ellen fordultak. Ót is elkezdték rángatni, a vizsgálati adatok szerint többször meg is ütöt­ték. Kanalas Imre megpró­bálta a rendőr csuklójára erősített gumibotot letépni. Ekkor p tömegből egy fiatal­ember a rendőr segítségére sietett Lakatos Imrét egy pofonnal harcképtelenné tet­te. Ezután sikerült betusz­kolni Lakatos Györgyöt, az egyik főverekedőt a KMB irodába. Késsel az ajtónak A végsőkig feldühödött tö­meg ezután az ajtónak esett. Idősebb Vidék János magas korát meghazudtoló energiá­val késével az ajtót dön­gette. Lakatos Imre testsú­lyával próbálta az ajtót be­tömi. A rendőr a még vo­nakodó Lakatos Györgyöt megbilincselte, de végül kénytelen volt engedni az erőszaknak, a tömegnek, és kiengedte az irodából Laka­tost. Néhány perc múlva megjött az URH-s erősítés, de a tömeg, mintha megérez­te volna ezt, néhány perccel előbb eltűnt, szétszéledt. A verekedőket mégis elfogták és előzetes letartóztatásba he­lyezték. Az ügyészség tovább folytatja a nyomozást. — K. Gy. — Súlyos Megdöbbentő baleset miatt riasztották a mentőket és a tűzoltókat. A 'Komárom me­gyei Tardosbányán a tartós szárazság miatt sok kút ki­apadt, s a lakosság most minden különösebb óvintéz­kedés nélkül mélyíti a kuta­kat, hogy vizet találjanak. Ez történt vasárnap az Al­kotmány utca 70. számú ház­nál is, ahol Kovács György és Árendás Béla egy benzin- motoros ásógéppel dolgozott a 15 méter mélységű száraz kútban. Kovács a gépet mun­kahelyén, az Állami Földta­ni Intézet tatai telepén kérte kölcsön. Így feltehetően is­merte p hordozható berende­zést és mégsem vette figye­lembe az előírt rendszabályo­kat. A motorból kipufogó benzingáz megrekedt a kút­Ilalál a Tragikus motorkerékpár baleset történt tegnap haj­nalban Karcagon. Házi Ist­ván. 49 éves tsz-tag motor- kerékpárjával a tanyájába vezető bekötőúton, eddigi baleset ban, s a két ember rosszul lett Észrevették a veszélyt a kút szájánál többen is, é3 Krupánszky Józsefet köté­len leengedték a kútba. A segítségre induló ember azonban szintén rosszul lett és visszahúzták a külszínre. Végül dr. Várnai Tibor, a komáromi rendelőintézet szakorvosa — aki éppen ro­koni látogatáson volt Tardos­bányán — élete kockáztatá­sával mentette ki a kútból Árendás Bélát és Kovács Györgyöt. Kovács Györgyön azonban már nem segített a gyors orvosi közbelépés: be­lehalt a mérgezésbe. Kru- pánszkyt és Árendást a tata­bányai kórházban ápolják, ahonnan hamarosan haza en­gedik őket. ködben megállapítás szerint a nagy köd miatt az árokba borult, és sérüléseibe a helyszínen belehalt. A szerencsétlenül járt embert csak órákkal a baleset után találták meg. kelte mennyi van benne. Még a mama mondta ... Ne igyál. Hallgatta apja nehéz lélegzését. Most minden olyan jó, békés. Hazajön a suliból, az apja súlyos kezét ráhelye­zi a fejére, a szemébe néz. Aztán vacsorát kotyvaszta­nak, még most is érződik a lakásban a jó lecsószag. Hir­telen apja vastag hangja sza­kította meg a kósza álmo­dozást. — Fiú, ma... — ujjal kö­zött pörgette a poharat. Nem nézett rá, — Jössz velem — az ujjak újabb vad táncra ösztökélték a poharat. ■— Csak figyelned kell, sem­mi mást — most ráemelte szemét. — Tudod mi az, hogy falazás? A fiú tekintetében hirtelen szétugrottak a falak, csak a pohár monoton kocogását hallotta. Igen — mondta és szédült. — Kelj fel, lassan indu­lunk.-.. Az utcára groteszk ár­nyakat rajzolt a neon. A fiú egy kapumélyedésben állt, fi­gyelte a meg-meg libbenő fé­nyek táncát. Foga vacogott a rémülettől. Számolt magában hátha attól elmúlik ez a rossz, szorongató érzés. Az intézeti meleg konyha... — csak ezt ússzam meg... — százhuszonöt... anyám gyű­rött fényképe a sublódban ... miért nincs velem ... a szom­szédék nagy kutyája... — négyszázhuszonhat. Hirtelen világosan maga előtt látta anyja képét. A balsarka be­tört és olyan ködös, homá­lyos az egész kép. Görcsösen összeharapta fogait. Valami rettenetesen szorította a szi­vét. Ekkor ütemes léptek ko­pogása hallatszott Ellökte magát a faltól, egyre jobban sietett, aztán vad lélegzetel­állító futásba kezdett. Egye­nest bele két zseblámpa ba­rátságos fénykörébe. Kéke«! Gvörrv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom