Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

1969. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Újdoni gyéréi Az újdonság varázsa a gyermekdivatot is uralja. Désj Györgyi divattervezőtől érdeklődtünk milyen újdon­ságokat terveztek a gyerme­keknek. — A mai gyermekek öl­töztetésének elsődleges célja a praktikusság és a célsze­rűség. Egyszerűségre és jó ízlésre törekszünk. A kicsik ízlésének, esztétikai érzéké­nek a fejlesztése a csinos és egyszerű, könnyen viselhető ruhákban rejlik. Térdig érS, rövidnadrágos sportöltöny, tűzés díszítéssel 4—6 éves fiúk részére. Színben harmonizáló magasnya­kú pulóver és térdzokni egészíti ki. Piros tükör-posztóból készített trapéz-szoknyájű lányka kosztüm. Fehér szőrmediszítéssel, arany gombokkal és lánccsukással. Hozzá azonos szőrmesapka. — Milyen anyagokat hasz­náltak a gyermekruhák ter­vezéséhez? — Puha kockás szövete­ket. orkán anyagokat, ame­lyeket bélelni kell, sportos dolgokhoz az úgynevezett pille anyagot (pl. anorákok- hoz). Divat a műszőrme és a műbőr. Természetesen sok a kötött, horgolt anyag, puló­ver, szoknya, sál és azonos anyagú sapka. — Milyen a divatirányzat a gyermekeknél? — Fiúknál az úgynevezett hosszú, bermuda nadrág. A zakók általában hosszabbak az eddiginél. A kislányok ingruhaszerű ruháit öv dí­kabátből áll. A nadrágok szára a felnőttek divatjával azonosan lefelé bővül. — A hagyományos kék és rózsaszín már a múlté. Ma a harsogóbb, vidám színek uralkodnak. A piros, sárga, pepita, zöld, fehér. Az egy­színű ruhákon gyakoriak a másféle csíkozásé kézelők, gallérok. — A cipők? — Általában olyanok, amelyek fogják a bokát, ami a kisgyermekeknél elsőrendű fontosságú dolog — fejezte be kérdéseinkre adott vá­laszát a divattervezőnő, aki­től elkértük két általa ter­vezett modell rajzát is. A Szolnok Városi Tanács V. B. Építési és Közleke­dési Osztálya versenytárgyalást rendez: az alábbi épületek bontására 1969. október 24-én 10.30 órakor SZOLNOK, Mátyás király u. 5. 1969. október 24-én 11.00 órakor SZOLNOK, Mátyás király u. 7. 1969. október 24-én 11.30 órakor SZOLNOK, Mátyás király u. 11. 1969. október 24-én 12.00 órakor SZOLNOK, Mátyás király u. 11/a. Ä versenytágyaláson magánszemélyek és közületek is részt vehetnek; Mii. - tűzzünk holnapja \ Hamis gulyásleves Hagymás rostélyos Üj almáslepény 4 szép szelet rostélyost a hártyáktól megtisztítunk, széleit átvagdossuk, törött borssal meghintjük, olajjal leöntjük és V4 óráig állni hagyjuk. Nagyon forró zsi­radékon mindkét oldalán rozsdavörösre sütjük. A zsír­ban előbb 4—5 karikára vá­gott hagymát pirítunk meg, amit tálalásig kiszedtünk és félretettünk. Tálaláskor a hagymát a rostélyos tetejére rakjuk és szalmaburgonyával tálaljuk. Új almáslepény. Hozzáva­lók: 15 deka liszt, 1 egész tojás, kevés só, cukor, vé­konyra szelt alma, 5 deka margarin, barackíz, porcu­kor. A lisztet a tojással, ke­vés sóval és kevés cukorral összedolgozzuk, majd fél óráig pihentetjük. Ezután 5 deka margarint hozzádolgo­zunk és vékonyra nyújtva sütőlemezre helyezzük. Vé­konyra szeletelt almával sű­rűn beborítjuk (javasoljuk, hogy az almát uborkagyalun szeleteljük). Felül vékonyan bekenjük barackízzel. Forró sütőben sütjük (5 perccel a sütés befejezése előtt kivesz- szük süteményünket a sü­tőből és porcukorral jól be­szórjuk, majd befejezzük a sütést.) „Nagyobb lábon” élnek a nők Az ortopéd orvosok világ­szerte megállapítják, hogy növekszik a nők lába. A Szovjetunióban, Franciaor­szágban és Törökországban a nők többnyire 39-es, Angliá­ban 40-es, az Egyesült Álla­mokban pedig 42-es cipőt vi­selnek. NEM MIND ARANY, AMI FÉM Az rázza-e a rongyot, aki gyűjti? Erkölcsi és anyagi sérelem érte a Tiszavárkony-vasút- tanyai pajtásokat. Ezt írja hosszú levelében Tálas Teréz tanítónő. A MÉH hulladék- gyűjtési versenyeiben ki­magasló sikereket értek el az ottani gyerekek, mégis másé lett a pálma az idén. Már­pedig a vasúttanyai gyerekek teljesítménye megkapó. Egy- egy pajtás átlagosan 17.43 mázsa hulladékot gyűjtött. Pénzértékben 705 forint ér­tékű vasat, fémet, rongyot és papírt adtak át a gyere­kek személyenként. Nem a két megyében — Szolnok és Heves megyének egy MÉH válalata van — nincs párja e szorgalomnak, de a szak­mában jártasak szerint az országban se nagyon lehet. Tálas Terézia tanítónő így emlékszik vissza a küzde­lemre: — Én is együtt húztam a kiskocsit három kilométerről a gyerekekkel. Hét rossz sparheltet cipeltünk. Hajtottak a vasúttanyaiak mert az országos verseny tétje az ő kategóriájukban 7 ezer forintos első díj, s en­nél kisebb összegű más díjak voltak. Munkájuk adatait is­merve már magukénak érez­ték a nyereményt. Annál nagyobb lett csalódásuk, ami­kor kiderült, még csak fel sem terjesztették őket az országos versenyre. A tanítónő erre írógéphez ült, s ami csak összegyűlt benne a hulladékgyűjtésről, mind papírra vetette. Ügy érzi, nem tisztességes a ver­seny, nem igazságos az el­bírálás. A gyerek előtt le­járatják a nevelőket Az igazság kiderítésére kis kon­ferencia gyűlt össze a tanyai iskolában. A Szolnok me­gyei KISZ bizottság egyik titkárán kívül, az iskola igazgatója, a járási úttörő titkár, a MÉH vállalat ve­zetői, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának fő­előadója jött össze. A MÉH forgalmában — mint megtudtuk — az isko­lai hulladékgyűjtés egyötö­döt, ha kitesz. De mindjárt másként vetül jelentősége, ha azt vesszük, hogy közel hatvanezer gyerek indul a megyében feltúrni a padlá­sokat, udvarokat, kertvége­ket, abban a jóhiszemben, ezt a haza kéri tőlük. Job­ban nevelési eszköz, mintsem népgazdasági tétel. S miután mindez versenyben történik a tanulóifjúság így ismerke­dik a majdani munkaverse­nyek ízével is. A versenynek több fajtája van: megyei és országos is. A megyei az ésszerűbb. Mi­után a legtöbb hulladékot a vasúttanyaiak gürizték össze, meg is kapták a csapatnak nak járó 200 forint, és a csa­patvezetőt illető 100 forint első díjat. S mert az egész megyében ők tepertők össze a legtöbb rongyot, ezért fut­ball labdát, s mert szintén a legtöbb vasat és papírt hordták össze, ezért is futball labdát kaptak. Mármint pa­píron. A valóságban 3 hónap óta nem jutott ki hozzájuk az első díj, a foci. Sőt. Még a múlt esztendőben kimagas­ló gyűjtéséért Kiváló Fém­gyűjtő jelvényt, s vele 200 forintos takarékbetétköny­vet nyert Székely Zsuzsanna, III. osztályos tanuló. A tan­évzárón a tanítónő példaké­pül állította a többiek elé a kislányt. Zsuzsi már jócs­kán negyedikes, a díj még sehol. A MÉH védekezése: beteg az ügyintéző. Emberi­leg szerecsétlen dolog. De egy ember kiesése miatt nem állhat meg az élet a válla­latnál ennyi idő óta. De hát ezek csak adminisztrációs mulasztások. Az országos nagy verseny már elvi dolog. Ezt a MÉH Tröszt és az Úttörő Szövet­ség országos elnöksége hir­dette meg. De milyen ért­hetetlen feltételekkel. Azok lehetnek nyertesek, akik a múlt évhez mérten a leg­többet gyűjtöttek. A vasútta- nayi gyerekek 1966 óta min­den megyei versenyt meg­nyertek. Ebből következik, hogy tavaly is igen magas, 182,8 kilogramm hulladék jutott egy gyerekre náluk. Az idén majdnem megtízsze­rezték. Tavalyi önmagukat 963 százalékkal fejelték meg. Kevés lett a Kungyalu-alsói, a Mezőtúr-ötölesi és az al- debrői iskola emelkedési mu­tatójához. Bár a kungyalui pajtások nem 17,4, hanem 4.7 mázsa hulladékot gyűj­töttek személyenként Ez is ragyogó eredmény, s bizo­nyára nagy munka van mö­götte. De azzal voltak fór­ban, hogy tavaly nem 182,8 hanem csak 13,5 kilogramm volt az átlaguk. Magyarán, az efajfti jutal­mazás a több éven át tar­tó, folyamatos munka bün­tetése. Ahogy a várkonyi is­kola igazgatója mondta, ha három évig csak gyűjtik, de nem adják át a hulladékot; a negyedik évben verhetet­lenek. Ügyeskedésre szoktat­juk a gyerekeket? Arra ne­veljük őket, hogy lazsálja­nak huzamosan, s aztán ők lesznek a hősök? A pedagógus sem sokkal kellemesebb tapasztalattal gazdagodhatott. A felhívás szerint „a versenyben ki­emelkedő eredményeket elért pedagógusok és ifjúsági ve­zetők Szolnok megyéből há­rom fő, Heves megyéből há­rom fő, az alanti külföldi jutalomkiránduláson vesz­nek részt...” Mi a kimagasló, ha nem a vasúttanyaiak gyűjtése? Csakhogy a verseny június 31-ig tartott. S a külföldi ju­talomutazásra már májusban kijelölték a résztvevőket. Ahogy Bertalan Imre, a me­gyei szervező bizottság tagja mondta: — Az eredményeket még nem ismertük. Csak szubjek­tívan dönthettünk, bár igyekeztünk lelkiismeretesek lenni. Tálas Teréz nem utazott külföldre. Noha, végül nem is hárman, hanem heten kap­tak a megyéből jutalomutat. S még valami furcsaság. A versenyfelhívást minden is­kolának megküldték. Arról már nem tájékoztatták ilyen pedánsan a nevelőket, kik és miért utazhattak? Pedig a versenyhez hozzátartozik a nyilvánosság. MAGOT TESSÉK! Mire a nap lenyugszik, a megyeszékhely legnagyobb forgalmú utcáját, a Beloian­nisz útat vastagon borítja a napraforgómag héja, A hul­ladék vastagsága az Eötvös tértől a vasútállomásig fo­kozatosan növekszik. A nap­raforgómag árusok is ezen a szakaszon helyezkednek el. azaz százméterre számolva itt a legnagyobb az árus sű­rűség. A napraforgómag hé­jából keletkezett szemét mennyiségéből ítélve a fo­gyasztók zöme az állomáshoz legközelebb lévő árustól szer­zi be a mindennapi ropog­tatnivalóját. Vajon az óriási magfogyasztás milyen bevé­telt jelent nekik? Nézzük meg ezért a „mag- börze” két végén elhelyez­kedőket, s az így kapott eredményből számítsunk át­lagot. Két téglán ül a gépipari technikum sarkán. Előtte ko­sárban mag, tetején egy szimplás pohár. Ez a „nem­zetközileg” elfogadott mér­tékegység. Egy pohár mag egy forint. Papírzacskóba és zsebbe lehet kérni. — Mióta árul magot bá­csi kém? — Mióta az asszony ittha­gyott. Két éve halt meg sze­gény. Borzalmas otthon ülni és bámulni a falakat, ötszáz- forintos nyugdíjamhoz is kell egy kis kiegészítés. — Napi forgalom? — Forgalom? Nem ülök én itt mindig. Ha nagyon szé­dülök. hazamegyek és lefek­szem. Itt lakom a közelben. Harminc, negyven forint azért bejön. Pénzem egyik fele orvosságra, a másik fele cigarettára megy el. Alig eszem egy kicsit. Ma is, jó ha megittam két deci tejet. Leültem a parkban, kíván­csi voltam, tényleg harminc, vagy negyven vásárló keresi fel a 72 éves öreget? Egy óra alatt harmincki­lencen álltak meg előtte. — Volt, aki három adag magot is vásárolt. Feltételezhető, naponta nem csupán egy órácskát árul a bácsi. Egy órától pontosan fél kettőig az állomás előtti me­nő magárust figyeltem. Pon­tosan százöt adag naprafor­gómagot adott el. Ruhája erősen viseltes, ha­risnyája lyukas, kissé gon­dozatlan 63 éves asszony. — Minden vevőhöz szól egy-két szót, van akivel hosszabban elbeszélget. Diákoknak nem­egyszer ráadást is ad. Tisztá­ban van a legalapvetőbb ke­reskedelmi fogásokkal: ők a legjobb vevői. — Kérek egy adagotl — Zacskóba, vagy zsebbe tegyem? — Zacskóba kérem? — Melyikből parancsolja, a fehérből vagy a tarkából? — A tarkából. (A babban is a tarkát szeretem. A ma­got azonban nem akartam megenni, csak lemérni.) — Hogyan megy az üzlet? — Üzlet? Nem régen bün­tettek meg háromszáz forint­ra. Tetszik tudni, szabálysér­tés. — Amiért árul}cc_ vagy o szemét miatt, ami a mago­zásból származik? — Ki tudja kérem. Meg­büntettek. mert tudják a ne­vemet a tanács kereskedelmi osztályán. 1966-ig a piacon árultam, engedéllyel, de több mint két éve már, hogy visz- szaadtam. Engem büntettek meg. amikor semmilyen nyugdíjam nincs, ebből a kis magból élek. — És a többiek, akik szin­tén magot árulnak? — Itt mellettem is egy olyan asszony van, nemso­kára jönni fog. aki több mint nyolcszáz forint nyugdíjat kap. Nemrégen vett a vejé- nek autót. — Mennyi a haszon egy kiló magon? — Nagyon kevés kérem. Nagyon kevés. Kilóját tizen­négy forintért veszem. Kiszá­molhatja, Megkérdeztem a gabona­felvásárlót, mennyibe kerül egy mázsa napraforgómag. Azt mondták, hogy a legdrá­gábból egy mázsa hatszáz­negyven, a legolcsóbb négy­száz forintba kerül. Tegyük fel. hogy a mag­árusok első osztályú áruval látják el a kedves vevőket Egy adag mag 3 dekagramm Ha félóra alatt százöt adagot adott el a néni, akkor kerek számban egy órára vegyünk kétszázat. Kétszáz adag mag tehát hat kilót nyom. A hat kiló 38,40 forintba kerül. Ha kétszáz forintból levonjuk az anyag árát... Tessék megfogódzíkodni. — Egy órára eső tiszta bevétel, szintén kerek számban: 162 forint, p* bognár » A vitában többen szemre­hányást tettek Tálas Teréz- nek, miért fordult a laphoz. Egyébként igazgatója és a szolnoki járási tanács mű­velődési osztálya biztatására írt a szerkesztőségnek. És jól tette. Közérdekű ügy ez. Nem a pár kiló vas itt az érdekes, — az is természe­tesen — hanem az akciókban résztvevő odaadó nevelők, lelkes kis úttörők igazság­érzete. Ilyen méltányosság illeti a mozgalmat. A jövőben a mostani tanulságok alapján azt kell biztosítani, hogy — elnézést a kifejezésért — az rázhassa a rongyot, aki gyűjti! Borzák Lajos PÄLYÄZATI FELHÍVÁS A Megyei Tüdőgondozó In­tézet igazgatója, Szolnok, Hő­sök tere 2—4 sz. pályázatot hirdet E 507. ksz. technikusi — (esetleg E 511 ksz. segéd­technikusi), valamint E 231. ksz. röntgenasszisztensi állá­sokra. Az állások állandó külszolgálatosak, ezért még külön útiátalány is jár. Az álTások azonnal elfoglalhatok. Pályázati kérelmek részletes önéletrajzzal együtt a fenti címre küldendők. Szolnoki nagyvállalat klubhelyiség céljából nagyméretű (lehetőleg 35 ma) különbé? ár at ú üres szobát keres „Városközpont” jeligére a szolnoki hirdetőbe. 4 ságok ceknek szíti. Sok az ejtett derékvo­nal is, gyakoriak a színes tűzések. A kötényruha min­den korú gyermeknél elsőd­leges divat marad, hiszen ez a legpraktikusabb viselet. Terveztünk azonban a szá­mukra romantikus stílusú fodros, gloknisan szabott és trapézvonalú ruhákat is. — 2—i éves kisgyerekek őszi toalettje szövet szoknyá­ból. nadrágból, egyenes ing­ruhából, trapézvonalú ruhák­ból és ugyanilyen formájú

Next

/
Oldalképek
Tartalom