Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
1989. október 1*. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Gyárkapu — tábla nélkül A legtöbb gyár kapuján évek óta kint függ a tábla: AZONNAL FELVESZÜNK segédmunkásokat betanított munkásokat esztergályosokat gépírónóket gépkocsivezetőket. A szakmák gyáranként és időszakonként változhatnak, de azért a segédmunkáshiány jelzése és legalább fél tucatnyi mesterség felsorolása rendszerint megtalálható minden főbejáratnál. „Van bőven munkaalkalom” konstatálják a munkások a gyámegyedekben végighaladva. A szemfülesebbek körül js néznek » szomszédos üzemekben, s alkudoznak a bérekről, a feltételekről mindenféle kötelezettség nélkül. S ha az első kedvező ajánlatra nem is állnak mindjárt tovább, azért gyakrabban rá- tartibbak, követel ődzőbbek lesznek régi munkahelyükön. A vezetők pedig elbizonyta- lanulnak: ígérgetnek, magyarázkodnak és feltétlenül óvakodnak a határozott fegyelmezéstől. Fuvoláznak, mint a mesebeli pásztor, nehogy szétszéledjen a nyáj. Hogy ezek a munkásfelvételt kürtölő táblák, az újságok oldalnyi álláshirdetései enyhén szólva nem segítik a szocialista munkafegyelem és morál, a helyes vezetői stílus kialakulását, az abban a néhány üzemben vált nyilvánvalóvá, ahol legutóbb létszámzárlatot rendeltek eh (Ennek a létszámstoppnak a lényege: bárki kiléphet a gyárból, új munkást nem vesznek fel). A munkásokat, alkalmazottakat hívogató tábla eltávolítása a főbejárattól — mintha a cégjelzést vagy az egész gyárat kicserélték volna — többeknek szemet szúrt, s hamarosan szóbeszéd tárgya lett „Valami úgy lászik elkezdődött Vajon mi történt, hogyan lesz ezután?” A vezetők pedig türelmesen elmagyarázták a létszámzárlat okait Menjen, aki menni akar, senkit nem tartanak vissza kötéllel. De helyükbe nem vesznek fel új embereket A régi törzsgárda tagokat kívánják anyagilag is, erkölcsileg is jobban megbecsülni. Rájuk építve, az anyagi ösztönzést javítva a meglevő erőkkel oldják meg a növekvő feladatokat Ez a népgazdaság érdeke. Jövőre pedig a vállalatokat is a takarékos létszámgazdálkodás ra serkentik majd a módosuló szabályozóeszközök. Mivel jövőre nem akarnak létszámfelesleget és gyakran kínos herce-hurcával járó felmondásokat ezért már most abbahagyták a munkáscsábítást és felvételt az említett néhány gyárban. Elkezdték a gyáron belüli munkanélküliség felszámolását, a munkaerő belső átcsoportosítását a rugalmas ősztönzési módszerek kialakítását. A dolgozók túlnyomó többségének helyeslésével találkozott ez az inézkedés. Mert igazságérzetüket bántotta, hogy az új embereknek, akik csak ismerkedek a munkával, a helyi viszonyokkal, annyit, vagy többet fizettek, mint a régieknek Azt ma még kevesen érzékelik hogy jövőre, az új szabályozók hatására egyszeriben terhes lesz a létszámfelesleg, s ha nem készülnek rá időben, az elbocsátás, az áthelyezés sok embert kellemetlenül érinthet Dehát a vezetés lényegi része az előrelátás, a jövő feladataival is számoló terv- szerűség. S aligha van erre nagyobb szükség máshol, mint az emberekkel való gazdálkodásban. Sajnos ez a tervszerűség ma még nem jellemző. A legtöbb gyár főbejáratánál kint függ p munkaerőt csábító tábla, ahelyett, hogy a belső frontokat, sorokat rendeznék. Ott is, ahol a termelés már tavaly is, az idén is csökkent, s jövőre és azután sem várható nagyobb fellendülés. Ügy tűnik mintha sok vezető a vállalat hi- rét-rangját nem színvonalas munkával, jó gazdálkodással, egyebek közt a munka termelékenységének emelésével, hanem a nagy létszámmal kívánná megalapozni. Vagy talán a vállalatvezetés feladatának tekintik az ország munkaképes lakosságának teljes foglalkoztatását? Holott ez a párt- és kormány politikájának feladata, a vállalaté pedig az ésszerű, hatékony gazdálkodás. A munkaerőáramlás bizonyos mértékig persze elkerülhetetlen, sőt szükséges és kívánatos. Szeretnénk például* ha a nagy fejlődés előtt álló, gazdaságosan dolgozó gyárakba áramolna a munkaerő a visszafejlődő, a korszerűtlen üzemekből. De pillanatnyilag ez utóbbiak is felvételt hirdetnek, s az indokolatlan munkaerőkereslettel pedig a valóságos szükségletek kielégítését is megakadályozzák Másrészt az aránytalanul nagy munkaerővándorlással rendkívüli népgazdasági és vállalati kárt okoznak. Minden ki-belépés néhány napos kiesés a munkából, de ennél is több veszteséget okoz az új munka begyakorlása, a helyi ismeretek megszerzése. Arról nem is szólva, hogy ha a gyárak átjáróházak képtelenség fegyelmet, rendet, szervezettséget követein^ Ezerf érdemel figyelmet a néhány tábla nélküli gyárkapu. A helyi létszámzárlat a vezetés holnapi gondjait enyhíti, a belső munkanélküliséget számolja fel. Kovács József ELŐRE 1 UTÁNAM! Bonfini írja, a XV. századi budai udvar történetírója: 1489-ben, a Fekete-sereg bécsújhelyi seregszemléjén 20 000 lovas és 8000 gyalogos vett részt. „Amikor a király a csapatok elé lépett... középütt előre vitték az első csapat zászlaját és azt ünnepélyes szertartások között, szigorú utasítás mellett, sajátkezűleg adta út a legkiválóbb öreg katonának. Nem kevés csodálkozással láttam, — folytatja Bonfini —, hogy az öreg zászlótartó az egyetlen olyan lovasa a magyaroknak, akiknek nincs sarkantyúja!" S kiderült, a magyaroknál a zászlótartónak ,,azért nincs sarkantyúja. hogy az ütközet, ben lovát ne serkenthesse, meg ne futhasson s ezzel a többieket se zavarhassa meg”. Ezekben az időkben a csapat- vezér, m hadnagy seregteste előtt ment. vezényszava ez volt: utánam! A helyzet a XVII—XVIII. századra változott meg. Főleg a lőfegyver elterjedése idézte ezt elő. 1703-ból ismerjük Esterházy Antal kuruc generálisnak hadi reguláját. Ebben a tiszteket arra utasítja, „rohamok alkalmával, személyök szerint ne menjenek legelöl, hanem inkább a jó rendtartásra vigyázván, a vissza futamodóknak kíméletlenül verjék a hátukhoz a réz bozdogánt...’’ (buzogányt). Így elmélkedhetett II. Frigyes porosz király is. Amikor Mária Terézia magyar huszárjai visszavanulásra késztették lovasságát, a porosz király korbáccsal kezében ily szókkal verte saját katonáit: — Kutyák! Hát örökké akartok élni? (Hunde, möcht ihr ewig leben?) Ekkorra már a régi „Utánam!” vezényszó helyébe az „Előre" lépett! A gyomorrok az Idősebb kor betegsége A Magyar Gaetroenterológiai Társaság Jászberényben értekezett Tegnap délelőtt 10 órakor az MSZMP jászberényi székházának tanácstermében az ország jninden részéből érkezett több mint kétszázötven orvost köszöntötte Varga József, a városi tanács vb elnökhelyettese. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a Magyar Gastroente- rológiai Társaság a város kórházában folyó kutatómunka szerény eredményeinek elismeréseképpen rendezi kerékasztal értekezletét Jászberényben. A konferencia elnöke, Varró Vince dr. a társaság elnöksége nevében üdvözölte a megjelenteket és elmondotta, hogy egy sorozat első konferenciája ez a jászberényi, — melyre sikerült összegyűjteni mindazokat, akik hazánkban az orvosi gyógyító munka e szűkebb területén — a gyomor és a bélrendszer betegségeivel foglalkozó tudományágban — tevékenykednek. — Köszönetét fejezte ki ezért Figus L Albertnek, a jászberényi kórház igazgató főorvosának és Simon László főorvosnak. A konferencia elnökének megnyitó szavai után egymásután hangzottak el az előadások, amelyekből egyértelműen kicsendült az aggodalom, hogy hazánk sajnos előkelő helyet foglal el a világstatisztikában, ami a gyomorrákban elpusztultak számát illeti. Az sem megnyugtató, hogy ez a halálozási arányszám már évek óta stagnál. Magyarországon 100 ezer emberből ötvennégyen halnak meg gyomorrákban. E szörnyű betegség az Amerikai Egyesült Államokban és Hollandiában szedi a legkevesebb áldozatot. Az USA- ban százezerből mindössze tizenkettőt ragad eL Az orvostudomány csupán feltevésekre szorítkozik a gyomorrákot előidéző okok vizsgálatánál. Érdekes, hogy az Egyesült Államokban szinte vedelik a töményszeszt, ennek ellenére rendkívül alacsony a gyomorrákban szenvedők száma, hazánkban pedig a táplálkozás jelentős javulása sem vezet a csökkenéshez. A riasztó számok arra ösztönzik a gastroenterológiával foglalkozókat, hogy megfeszített munkával keressék a ma még egyedüli gyógyító lehetőség, a korai gyomorrák felfedezésének hatékonyságát a sejttan, a kórtan, a járványtan, a röntgenológia, az elválasztás és a gyomor belső vizsgálatára alkalmas műszerek segítségével. E különböző tudományágak képviselői a saját területük hatékonyságának bizonyítása közben azonban egyben teljesen egyetértettek: a korai gyomorrák felfedezése, történjék is bármilyen módszerrel — majdnem százszázalékos gyógyulást eredményez. A korszerű orvostudomány legnagyobb segítsége a modem technika is elküldte képviselőjét a konferenciára Martos Istvánnak, a MEDICOR vezérigazgatóhelyettesének személyében. Elsősorban a röntgen képerősítők hatékonyságáról beszélt s elmondotta, hogy használatuk széleskörű elterjedését elsősorban méregdrága áruk akadályozza. Az országban mindössze 30 képerősítő van, de kérdéses az is, — tette hozzá, nagy derültség közepette, — hogy ezekből hány működik. A előadás befejezése után ebéden vettek részt a meghívottak, s a kerekasztal konferencia délután a nyilvános vitával fejeződött be Jászberényben.- bj AHOL A SZOBROK MEQSZÜLETNEK □ Az öntöde a múltszázadbeli gyárak hangulatát idézi. A szoiboröntés régi. patinás szakma. A technikája nem sókat változott évszázadok óta. még a szerszámok régi, idegen nevei is változatlanul megmaradtak. Az öntőbrigád vezetője kalauzol. A megfakult ablakok kevés fényt engednek át Ismeretlen rendeltetésű állványokat kerülgetünk, kupacba rakott homok, földön heverő szobrok nehezítik a járást. Az emberek csak egy pillanatra emelik fel a fejüket, amikor belépünk, azután a munkájuk fölé hajolnak. — Egyszerre láthatja a szobarkószítés több munkafolyamatát — mondja Krausz Ferenc. — Itt a formaszekrénybe döngölik a homokot, azok a szaktársak pedig a magot készítik. Észreveszi, hogy bővebb magyarázatra van szükség. — Ha nem készítenénk magot. a szobor tömör lenne. Így azonban a negatív minta és a mag közé ömlik a bronz. Amit itt lát, az a fáklyát tartó kar egyik darabja. A szolnoki felszabadulási emlékmű hatalmas férfialakját készítik Budapesten, a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat Kucsma utcai műhelyébe. B A műhely egyik sarkában vaskapcsokkal összeszorított formaszekrény áll. — Ebben a szobor combjának egyik darabja lesz. A magot már belehelyezték, öntésre kész. A lyukakat, itt a tetejét tölcsérnek nevezzük. Ezektől vájatokat vezettünk a magig, azon ömlik a fém A műhelyben néhány percre megáll a munka. Az_ emberek durva azbesztkötényt, kesztyűt. Iáiba zárvédőt vesznek fel. A sötét szemüvegei a homlokukra tolják, öntés előtt elszívnak egy cigarettát. a Az öntőket általában sovány. inas embereknek ábrázolják, többségük a valóságban is ilyen. Bőrüket kicserzi az izzó fém tüzes lehellete, a forróság szinte kiszárítja őket. Krausz Ferenc brigádvezető nem ilyen- Az arca kerek, bőre világos. Tanárnak, vagy íróasztal mellett ülő embernek tartanám, ha nem itt találkoztam volna vele. Ez az üzem önti az ország valamennyi bronz szobrát Ebben az öntödében készülnek, vagy néhány sarokkal odébb a Jász utcai műhelyben. — Rengeteg szobrot öntöttünk — mondja a brigádvezető, amikor a nevezetesebb munkákról kérdezem. — Itt készült a gellérthegyi szabadság szobor, de sokat dolgoztunk külföldre is. Mi öntöttük a besztercebányai partizán emlékművet, és még régebben Szkander bég szobrát is. — Ezüstkoszorús szocialista brigád vagyunk — teszi hozzá — április 4-re kaptuk meg ezt a címet. Az öntésre Vincze Tibor üzemvezető is átjön a Jász utcából. Az emberek kérdezgetik, hogy mikorra lesz készen az új, modem üzem Kőbányán. Talán már néhány hónap múlva felszámolják az öreg műhelyt. 0 Az öntés a munka leglátványosabb része. A földbe süllyesztett kemence szájáról leveszik a fedőlapot Kékes és rózsaszín láng csap fel, egyszerre melegebb lesz. A kemencében kokszparázsba ágyazott grafittégelyben olvad a bronz. A tégelyre kétágú, nehéz fogót illesztenek abba pedig beleakasztják a daru láncán lógó horgot. Halk zümmögéssel dolgozni kezd egy villanymotor, és a tégely lassan kiemelkedik a kemencéből. Először rózsaszínű, azután sötétvörösre hűl. A tetején mind apróbb lángok csapnak fel, majd a folyékony bronz felszínén szürkére dermed a salak. Egy vasrúddal betörik a keletkező réteget, darabjai a földre hullanak. Nehéz füst gomolyog a levegőben, köhögésre ingerli az embert Amikor a tégely elég magasra emelkedett, a daru a formaszekrény fölé emeli. Az öntővillával megbillentik, és a bronz karvastagságnyi sugárban ömlik a tölcsérbe. Ami melléfolyik, piszkosszürke, vékony rétegben azonnal megdermed a tölcsér körül, a formaszekrény tetején. Az ömlő bronz nyomán újabb füstfelhők csapnak fel. A lélegzés szinte fáj, két kis ventillátor zörögve birkózik az egyre sűrűsödő füsttel. Amikor az utolsó formaszekrény tölcsére >s színültig telik a feszültség egyszerre feloldódik. Elrakják a szerszámokat, valaki kitárja a műhely ajtaját A bronz gyorsan dermed. Mire leteszik a szerszámokat szét lehet szedni az első formaszekrényt. Szürke, idomtalan fémdarab kerül ki belőle. Kalapáccsal óvatosan ütögetni kezdik, s ahogy lehull a rátapadt homok, egyre tisztábban bontakoznak ki a formák. Az ütögetés a benne lévő mag anyagát is fellazítja, s az lassan kipereg belőle. a A szobor darabjain Kole- tich László ezüstkoszorús szocialista brigádja dolgozik tovább. Cizellőröknek nevezik őket. Az ő dolguk a felület aprólékos kidolgozása. Savval lemaratják a szürke réteget, majd koptatják, hogy előjöjjön a fém nyers színe. Beszerelik a tartóm dakat, összekapcsolják a szobor egyes részeit, azután az ösz- szeillesztés mellett elkalapál- ják a felületet. A legélesebb szemű ember sem veheti észre, hogy hol érintkeznek az egyes darabaki Felszabadulásunk 25. évfordulójára állítják fel Szolnokon Szabó László emlékművét. A leleplezéskor, ha elismerően gondolunk a művész munkájára, jusson eszünkbe az ő munkájuk is, a névtelen formázóké, öntőké. cizellőröké... Bistey András Társadalmi, vagy közmunka? Két nap alatt — október 8- án és 9-én — két írás jelent meg a Népszabadságban. Az egyik elítéli azt a módszert, amellyel egyes vállalatok vagy szervek vezetői kötele1“ ző adózássá igyekeznek változtatni a „Televíziót minden iskolának” mozgalmat. A másikban pedig a pedagógus szakszervezet által kibocsátott sorsjegy — melynek jövedelme a tanárok és tanítók üdülőtelepének létesítését szolgálná — iskolákban történő árusítása ellen emel kemény szót. Az említett sajnálatos példákhoz hasonlóval egy Szolnok megyei technikumban is találkoztunk, ahol — talán túlzott ügybuzgalomból, — a társadalmi munka nimbuszát kicsinyítették, s a megfelelő kritikai szemlélettel rendelkező diákokban vegyes érzelmeket keltettek a társadalmi munka szépségei, rangja iránt. Az történt ugyanis, hogy az iskola kollégiumának tanácsa kollégiumi ülésen javasolta, és a tanulók elfogadták a sportkör, az iskolai KISZ-szervezet és a kollégium anyagi * támogatását szolgáló társadalmi munkafelajánlást. Ez eddig rendben is volna, hiszen ez dicséretes cselekedet, mindnyájuk javát szolgálja. A nagyszerű vállalás értékét azonban elhományosítja a tanács következő javallata: „Aki pedig nem végez társadalmi munkát, az köteles ellenértékként 30 forintot befizetni”. Milyen ellentmondó folytatása ez a nemes kezdeményezésnek, azt hiszem, mondanom sem kell. S hogy mégis elfogadták, megszavazták a kollégium tagjai? Vajon egyes tantestületek nem járultak-e hozzá a szülők megadóztatását szolgáló sorsjegyek árusításához vagy egyes üzemekben nem akadtak-e olyanok, akik a nevük mellé int 24, vagy 30 forintnak ne írtak volna alá — alaptalan óvatoskodásból. Dehogynem. Voltak azonban, akik felismerték, s szóvá is tették, hogy ezzel többet ártunk, mint használunk a máskülönben nemes ügynek. Az említett kollégiumban Is voltak olyan tanulók, akik nem értettek egyet a társadalmi munkát a pénzbeli büntetéssel kötelezővé tevő, vagy a társadalmi munka „százalékos sikerét” biztosító fenyegetéssel. Sajnos, nem nyíltan bírálták a helytelen módszert, hanem passzív ellenállással fejezték ki, hogy nem értenek vele egyet. A harminc forintokat könyörtelenül bevasalták tőlük. Sőt, elhangzott az is, hogy a társadalmi munka megváltása az idén már 80 forint lesz. Reméljük, mindazokban a középiskolákban vagy azok kollégiumaiban, ahol ilyen és hasonló retorziókkal próbálják aláásni a társadalmi munka rangját — azt, hogy azok végzik, akik önzetlenül és meggyőződésből, a saját munkájukon kívül a társadalomnak valami pluszt akarnak adni — megszüntetik az agitációnak, a meggyőzésnek ezt a jogosan kifogásolható módszerét. Különben az a társadalmi munka, amit így végeznek nem sokban fog különbözni a közmunkától, amelyet valóban meg lehetett váltani pénzzel. — bognár — Kerékasztal beszélgetés Jászberényben A negyedik ötéves tervidőszak városfejlesztési igényeiről tartottak kerekasztal- beszélgetést október 16-án délután a jászberényi Hűtőgépgyár tanácstermében. A város párt- és tanácsi szerveinek vezetői, valamint a Hűtőgépgyár gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást a tanácsi és üzemi tervekről.
