Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-17 / 241. szám
1969. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A rendőrtiszt naplója Utón a kereskedelmi Féltékenység L Korom Károly úgy futott, mint akit a puskából lőttek ki. Hiába kiáltott utána a felesége: — Alig jöttél haza, máris mégy? Kész az ebéd! Felült a motorkerékpárjára és elrohant Még a bukósisakot sem tette a fejére, pedig máskor ezt el nem mulasztotta volna. Nem azért, mintha meggyőződése lett volna, hogy a sisak viselése szükséges. Csupán azért szí- jazta mindig a fejére azt a kanárisárga fejfedőt, mert Meghalt — Azt hiszem Korom elvtárs, a legjobb lesz, ha szépen sorjában mondja el a történteket De, nyugodjon már meg az isten áldja, üljön le, hiszen úgy reszket, mint a nyárfalevél. Az ember leült az őrsparancsnokkal szemben, aztán nagyot nyelt. — No, mondja, mi történt? — Meghalt a Sándor. — Milyen Sándor? — Hát Sz. Sándor. Agyonverték! — Micsoda? —■ Ott van a tanyájában, ahol egy kis kertészete van. — Maga honnét tudja, hogy agyonverték? — Én vagyok K.-ban a mezőőr, azt tudja. No, ma amikor befejeztem a munkát, mentem hazafelé, eszembe jutott, kérek már Sándortól három zöldpaprikát az ebédhez. Néki ilyenkor októberben is még nagyon szép paprikája van. Bementem a tanyába, le is törtem a paprikát. Nyilatkozik az A bűnügyi technikus megszokott mozdulatokkal végezte munkáját. A helyszíni szemlén résztvevő nyomozók szinte centiméterről centiméterre feltérképezték az egész tanyát. Az elhanyagolt, piszkos szoba, konyhai, az szabály írja elő a viselését „Én becsületes ember vagyok — szokta mondani — ezért lehetek mezőőr! Mit szólnának az emberek, ha látnák, hogy engem a rendőrség figyelmeztet, vagy megbüntet, még egy sisakért is. Hogy bíznának bennem? Tudni kell a rendet és kész”. És ez a rendtudó ember most úgy rohant a motorral, mint egy dühöngő őrült. A cibakházi rendőrőrs előtt fékezett, szinte sikoltott a gép a keze alatt a Sándor — És? — Bekiáltottam a házba: „Hé, Sándor, gyere ki, lopják a paprikádat!” De nem szólt senki. Láttam, hogy a tanya nyitva van. Bementem. — Akkor megláttam a halottat. !. — Minden véres volt körülötte. Ahogy láttam, a fejit verték szét, ott van a véres ásó is mellette... Komáromi főtörzsőrmester néhány pillanatig hallgatott Gyilkosság és pont az ő körzetében. Sz. Sándort ő is ismerte, nem sok jót tartott róla. Dehát — ember volt s megölték. A telefonért nyúlt. A megyei kapitányság vizsgálati osztályánál Pacsai százados volt a telefonnál. — Azonnal indulunk. A bejelentőt ne engedje el, hossza magával a helyszínre. Addig is biztosíttassa a tanyát, ahol a gyilkosság történt, orvosszakértő ponyatörés és agyronesolás. A sérülések a halál beállta előtt keletkeztek. Az embert ért ütések közül bármelyik halálos lehetett, így ha kellő időben érkezik szakszerű segítség, az sem tudja megmenteni. . i” — Szóval maga találta meg a halottat? — Igen én. — Régről ismerte már Sz. Sándort? — Körülbelül három éve. — Jó barátságban voltak? — Nem... mogorva, különc ember volt, nem lehetett vele beszélgetni. Tudja az elvtárs, én vagyok itt a mezőőr, így mindenkit ismerek. De Sándor... az folyton szitkozódott, mindig szidott valakit, én sokszor gondoltam, hogy tán nem is normális. — Mikor beszélt vele utoljára? — Mikoris... úgy három hete jártam erre. Akkor is dühöngött az öreg, mert, hogy a traktorosok megviccelték. Azt mondták neki, hogy utasítást kaptak, drótkötéllel el kell vontatniok a Sándor tanyáját a helyéről... az meg elhitte, aztán ott kiabált velük... — Később már nem beszélt az öreggel? Az ember megvakarta a fejét. — Várjon csak, láttam én még egyszer, de csak néhány szót váltottunk. Azt hiszem, október 1-én, vagy 2-án... egy harminc év körüli barna fiatalemberrel állt a földje szélén. Sándor rámtámadt, hogy a traktorosok beleszántottak a krumpli földjébe. Mondtam neki, jelentse fel őket a rendőrségen, aki okozta a kárt, majd megfizeti, — Ki volt az a fiatalember, aid ott állt? — Nem tudom, nem ide való- lósL — Hogy nézett ki? — Vékony, barna, 165— 168 centi magas. Olyan kis jávorbajúszú volt A haja is sötétbarna, bár svájci sapka volt rajta... nem nagyon figyeltem. felügyelőkkel Még mindig van fogyasztói megkárosítás Nagy András, Boncz Illés kereskedelmi felügyelővel és Rideg József szakértővel inAz első üzlet ahová betoppantunk, a 6-os számú bolt, a Kossuth úton. A felügyelők sok hibát találnak, Hamza Kálmán üzletvezetőnek lejártak az egészségügyi iratai, — munka közben nem visel sem sapkát, sem köpenyt. Ami pedig már a fogyasztó kárára is van, 2 dekagrammal előbb jár a mérlege. Ráadásul kiütött, azaz hitelesítésA Puskin úton, a 3-as számú boltban K. Nagy Jánosné az üzletvezető. De ezen a keddi délelőttön otthon maradt mosni, a férje helyettesíti. Fehér köpeny nélkül, utcai ruhában szolgál ki. S az összes szövetkezeti bolt közül itt kerül legtöbb kifogás jegyzőkönyvbe: Piszkos és büdös a hűtőszekrény, az alján összegyűlve sózatlanul a sok faggyú- és húscafat, piszkos mázsán mérik a húst. Az alkalmi hentes a jeges hűtőszekrény vízkifolyója alatt mos kezet, a húsdarálón nincs tölcsér, balesetveszélyes. Alátét nélkül tárolják a zsírt Itt is van forgalomban egy kiütött két kilogrammos mérlegsúly. Hús helyett csont A Kiss János úti 2-es számú boltban Csurgó Imre hendultunk Mezőtúrra, a szövetkezeti húsboltok ellenőrzésére. kor kiselejtezett 1 kilogrammos súllyal is mér. Tehát ha csak fillérekkel is, de minden vevőt megrövidít. A jegyzőkönyvben pedig a mester — aki két év múlva nyugdíjba mehet — így védekezik: Nem mertem a mérleghez nyúlni, nem tudtam beállítani. A súly kiselejtezésére pedig nem figyelmeztetett senki a szövetkezettől. tes felcsattan, amikor a felügyelő figyelmezteti, hogy a népi ellenőr vásárolta három tétel közül a rövidkarajról nem vágta le a gerinccsontot. Az egyébként rendben- tartott bolt vezetője 40 dekagramm 45 forintos húshoz 5 dekagramm, kilogrammonként 1 forint áru csontot mért. — Nekem a sertésfejet is orrcsonttal küldik a vágóhíd- , ról — méltatlankodik a mester. — Azt kifizeti meg? A felügyelők nem veszik szívre a megszeppent boltos morgo- lódását. Be kell látnia, hogy mint a két előbbi helyen, itt is szabálysértés történt. Drága a szalonna A Vörös Hadsereg úti 1-es boltban Herbály Gyula havonta 120—130 ezer Ft forgalmat bonyolít le. ö is — mint más hentesek is — panaszkodik, hogy kevés a hely és az elektromos hűtőszekrény. A jegeseket már ki kellene cserélni. Raktárra is mindenhol szükség volna, itt is. Ennek ellenére az 1-es bolt tiszta, rendes, az üzletvezető 11 éve van már a szövetkezetnél. Az észrevétel — nála is — főleg az, hogy lejártak az egészségügyi iratai, nem tünteti fel az árakat, és még valami: a hatóságilag kilogrammonként 23 forintért árusítható szalonnát átvette 30 forintosként a vágóhíd- tól. Annyiért is árusítja. Jobb ellenőrzés kellene Az állami kereskedelmi felügyelőség több mint egy évvel ezelőtt tartott hasonló vizsgálatot a mezőtúri húsboltokban. Az akkori jegyzőkönyvek szerint akkor a fogyasztók jelentős mérvű megkárosítását tapasztalták. Volt eset, hogy egy próbavásárlás alkalmával 8.01 forinttal károsították meg a vevőt Az egészségvédelmet is veszélyeztették akkor, mert kevés volt a jég, nem tudták a húsok minőségét megóvni. Azóta javult ugyan valamit a helyzet a város boltjaiban. De ahhoz, hogy teljesen megjavuljon — a helyi ÁFÉSZ-nek is többször kell szigorú ellenőrzést tartani saját üzleteiben. Borsi Eszter Kiütött súllyal A legpiszkosabb üzlet ISMERJÜK MEG A GYERMEKEKET! istállóból átalakított lakószoba mind a gazdájáról árulkodott Magányos, meglehetősen kultúrálatlan ember lehetett, életkörülményeivel nem törődő valaki. Rozsdás szögek, kerti szerszámok, piszkos cipők, rongyos ingek egymás hegyén, hátán mindenütt Az ablaküvegek kitöredezve, vaksin ásítoztak. Seprőt, felmosórongyot ki tudja, mióta nem láttak az agyonkoptatott kövek a konyhában. A halottat, a tanya gazdáját az istállóból átalakított, szobának kinevezett piszkos helyiségben találták meg, arccal a földre borulva. Mellette egy vesszőkosárban három fej káposzta árválkodott, magukon viselve a megölt ember vérét. Volt még ott egy repedezett bádogbögre, egy döglött egér, vérrel beszennyezett, rozsdás ásó, csákány. Doktor Császár Kornél őrnagy rendőrorvos megvizsgálta a halottat, 6 véleményét monoton hangon diktálta a rosszullétét nehezen leplező jegyzőkönyvvezetőnek: „A halott körülbelül 50— 55 év körüli férfi. A halál közvetlen oka: darabos koA vizsgálatot vezető dr. Szitányi Zoltán rendőralezredes — aki eddig csendben figyelte munkatársait most közbeszólt: — Körülbelül mikor halt meg ez az ember? Meg tudod mindani? Hiszen már teljesen felismerhetetlen. Az orvos ránézett: — Természetesen. A halál körülbelül 7—8 nappal ezelőtt következett be. Egyébként véleményem szerint az áldozatot az ütések hátulról érték, mert védekezésre utaló sérüléseket nem találok rajta... Mogorva, különc ember volt Doktor Szitányi kutatva nézte az előtte álló férfi arcát Becsületesnek néz ki, őszintén meg van rémülve a látottaktól. — Jöjjön, gyújtsunk rá — mondta. — Fecskét? — Köszönöm — szabadkozott Korom Károly — inkább a magaméból. Kossuth, ezt jobban szeretem. Felkutatni minden tanút — Nos elvtársak — mondta a megbeszélésen doktor Szitányi munkatársainak — nincs könnyű helyzetünk. Amíg a laboratóriumi vizsgálatok eredménye megérkezik, fel kell kutatnunk minden embert, aki ismerte a halottat Meg kell tudnunk, ki, mikor látta utoljára? Ez nem lesz könnyű. Nagyon sok embert kell megkeresni. Ez a férfi magányosan zárkózottan élt, barátai nem voltak. Ki kell nyomoznunk azt is, kikkel érintkezett Aztán arról az ismeretlen fiatalemberről is többet kellene tudnunk. Minden esetre a helyszíni szemle eredménye alapján, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt a nyomozást ismeretlen tettesek vagy tettes ellen elrendelem. Pedagógusokkal beszélgettem a napokban a diákok túlterheltségéről. NéEanyan megjegyezték ugyan, hogy a tanárok túlterheltsége há- lásabb téma lenne, végül mégis az eredetinél maradtunk. Ismerjük a riasztó példát: tíz—tizenkét éves gyerek, délelőtt iskolában van, délután hangszeren gyakorol, zeneórára megy, balettanfo- lyamra, szakkörre jár, ha marad még szabadideje külön németet vagy angolt, esetleg mindkettőt tanul, este megírja a házi feladatát, leragadó szemmel megtanulja a leckét, és megy lefeküdni. Testileg fejletlen, szemüveges, koravén kis „felnőtt” lesz már az általános iskolában, akitől a szülei éppen a legdrágábbat, a gyermekkor gondtalanságát, a játék örömét rabolják eL — Ilyen gyerek is van — mondta az egyik pedagógus — de a példa így még nem mond sokat. A gyerekek érdeklődése, képessége különböző. Az egyik játszva elvégzi azt, amelyet a másik már kibírhatatlan tehernek érez. Ha a gyermeknek kedve van az iskolán kívül} tanuláshoz, ha érdeklődésének megfelelő különórákra jár, nem fog túlterheltségről panaszkodni. Elfogult szülők A legtöbb szülő akkor követ el hibát, amikor gyermekét képességeit meghaladó teljesítményre ösztönzi, sőt kényszeríti. Nem látja be, vagy nem hajlandó belenyugodni, hogy fiától, lányától „csak” négyesre telik, vagy nagy munkával éppen csak eléri a jeles osztályzatot. A különórákra járatás indítékai között leggyakoribb az elfogultság Nem elég a jeles bizonyítvány, „tűnjön ki” valamiben a gyerek. Megpróbálják ezt is, azt is, a végeredmény az esetek túlnyomó részében fölösleges, ártalmas túlterheltség Másik indíték az „én nem tanulhattam, neki megadok minden lehetőséget” szemlélet. Esetleg a szülők rájöttek, hogy több tanulással ők maguk is „többre vihették volna”, s a hibát gyermekeikben akarják jóvátenni. Nem elhanyagolható, inkább faluhelyen gyakoribb jelenség a versengés. „Ha a szomszéd gyerek zenélni tanul, tanuljon az enyém is. Nehogy azt higgyék, hogy nekünk nem telik, vagy nem akarunk áldozni rá”. A túlterheltség nem minden esetben függ össze a különórákkal. Ha egy közepes képességű gyermekből a szülők „minden áron” jelest akarnak csinálni, a túlterhelés törvényszerűen bekövetkezik. Pedagógusok említettek néhány esetet, amelyben az ilyen túlzott eredményhajhá- szás már riasztó méreteket öltött. Ha egy tanulót az általános iskolában napi 4—5 órára a könyv mellé kényszerítenek, s utána felmondatják vele a feladott anyagot, törvényszerű, hogy any- nyira kimerül: kénytelen az iskolában „pihenni”. A gyerekek többségének egy-egy felelés is jelentős szellemi és idegi megterhelés, erőfeszítés. A felmondással gyakorlatilag naponta ötször felel és a számonkérés rendszerint nem is a legmegfelelőbb pedagógiai elvek szerint történik. Az ilyen gyerek ha kikerül a szülő} ellenőrzés alól — például távolabbi középiskolába megy — törvényszerűen visszaesik egy-két fokkal. Csak amennyit elbír Tévedés ne essék, nem árrá} van szó, hogy a szülők ne követeljenek a gyereküktől. De a pedagógusok tapasztalatai szerint sok szülő kétségbeejtő módon tájékozatlan saját gyermeke képességeiről. Említettek olyan esetet, amelyekben a szülők nem hitték el, hogy fiuk egy —másfél óra alatt képes felkészülni, s órákon keresztül a könyv mellé kényszerítették, eltiltották az olvasástól, játéktól, mindentől, ami pihenést. kikapcsolódást nyújtott volna neki. Egy másik gyermek szenvedélyesen szeretett olvasni, de a szülők zenetanulásra kényszerítették, megtiltották neki az olvasást. A zenetanulást tehernek érezte, de minden alkalmat megragadott az olvasásra. A tanárok gyakran az órán vették el tőle a könyvet. Az ilyen tanuló végül felőrlődik a számára érdektelen, sőt ellenszenves elfoglaltságokban és képességeinél kisebb teljesítményt fog nyújtani. A fejlődés már az iskolában is egyre többet követel az embertől. Amikor sok egyetemen kitűnők között válogathatnak a felvételi bizottságok, szükséges, hogy minden tanuló a képességeinek megfelelő maximumot nyújtsa. Ha viszont — bár jószándékúan — ennél többre kényszerítik, a túlzott követelmény megbosszulja magát. (Folytatjuk) Szánthő István Talált tárgy Sokáig úgyszólván naponta fölkerestem a Talált Tárgyak Osztályát! Ez érthető, mivl rengeteget utaztam, s any- nyi mindent hagytak el utitársaim. Persze leadhattam volna a tárgyakat 0 kocsikísérőnek is. de mit tudom én hasonlóképpen becsületes-e? Így inkább magam sattyogtam el az illetékes helyre Találtam például egy inggombot, s azonnal rohantam vele a Talált Tárgyak Osztályára. — Kérem — mondtam — talán mar hálálta keresi a gazdája, oktassák ki, máskor villanydróttal erősítse föl, úgy nem szakad le. Máskor a végállomáson a kiszállás után velem együtt csak egy Füles marad ott. — Fantasztikus — mondtam az osztályon — tele félig megfejtett kereszt- rejtvényekkel. Bizonyára álmatlan éjszakái lesznek a tulajdonosnak. Ismét máskor egy patkót találtam a járművön. Rozsdás patkó, de patkó. Bár gőzöm sincs, hogy került a ló a buszra. — Borzasztó — szóltam az osztályon — egy ló patkó nélkül. Lehetséges, hogy holnap már benyerít érte az ajtón. Egyszer csaknem húsz dekára való szalámihéjra bukkantam. Nekem is van macskám, de azért vittem sürgősen. Pedig téliszalámihéj volt, minőségi spárgával, minőségi címkével felcicomázva — mégsem örültek neki. Sőt egyre indignálódottabban fogadtak. Amikor például visszavittem egy nya- katlan muskotályos üveget, csaknem elzavartak. &9V, hogy tegnap aztán hűtlen lettem hozzájuk. Amikor azt a kis bőrönd pénzt megtaláltam. Tíz köteg százas, sok ötvenes és húszas volt benne és pár kiló öt forintos. Azért menjek oda, hogy megint elriasszanak? És különben is, ne vágjanak mindenfélét a fejemhez, csupán azért, mert a kötelességem teljesítem. Nagy S. József Bistey András
