Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

1969. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Honvédelmi nevelőmunka rii ni I ■■ p| az uttorok koreben A jászberényi városi úttörőelnökség példamutató kezdeményezése Az 1968/69-es tanévben mi­niszteri utasítás intézkedett a honvédelmi ismeretek ok­tatásának bevezetéséről. Az idevonatkozó utasítás így indokolta annak idején a honvédelmi ismeretek ok­tatását: „A honvédelmi is­meretek feladata, hogy meg­alapozza az ifjúság felkészí­tését a szocialista haza vé­delmére, hozzájáruljon az általános iskolai tanulók mindazon személyiségjegyei­nek kialakításához, amelyek Ennek nyomán született az az elképzelés, hogy a vá­rosi úttörőelnökség kezde­ményezte; hangolják össze ezeknek a szakköröknek és tanfolyamoknak a munkáját. Kerüljenek közös 1 irányítás alá ezek a körök. Így jött létre Jászberény­ben. — még a kötelező hon­védelmi oktatás bevezetése előtt (!) — kísérletképpen hét úttörőcsapatban honvé­Felvétel csak ajánlásra Hogyan történik a felvétel az úttörők honvédelmi egy­ségébe? Jászberényben az a hagyomány alakult ki, hogy csakis egyéni kérés alapján történhet elbírálása* kit ve­ígéretből nem lesz napközi Csak a kezdet nehéz gyének fél. Azok az V—Vili. osztályos úttörők jelentkez­hetnek, akiknek tanulmányi eredményük legalább 3,3, és akiknek felvételét az úttörő­csapatvezetőség (miként fel­A papír és a valóság Munkaverseny a j ászki séri Kossuth tsz-ben — Kehezen megy az öre- gek napközijének a szerve­zése. Az idős emberekben még erősen él a szegényház fogalma, s idegenkednek a szociális otthontól, napközi otthontól. Ügy érzik, kegye­lemkenyeret kapnak a ta­nácstól. s ezért konokul visz- szautasitják. -»Amíg moccan­ni bírok, nem kell, hogy raj­tam valaki segítsen” — vá­laszolják a hívásra. S való­ban a szociális otthonba is csak a legvégső esetben, ami­kor már szinte magatehetet­lenek. akkor jelentkeznek — mondja Koszna Mihály, a túrkevei városi tanács vb el­nöke. Inkább a kötelet Kovács Zsuzsanna nem örült a látogatásnak. Azt hitte azért érdeklődöm, mert a havi 270 forintos segélyt akarja megvonni tőle a ta­nács. Bizalmatlansága ké­sőbb egyértelmű elutasítássá változott. — *,Inkább a kötelet vá­lasztom, de engem nem visz­nek oda” — sírja el magát az ódon barna szekrénynek támaszkodva. A falon han­gosan ketyeg az óra, körü­lötte azonban mintha megállt volna az idő. Haragszik az egész világra. Egyedül akar élni. Jók a szomszédok Suki néni, a híres túrkevei Suki Jóskának, a cigányprí­másnak az özvegye. — Cirkuszigazgatóné, ke- reskedőné, cigányprímásné voltam. Nekem mozgás, jö- vés. menés kell. Nem bír­nék délelőttökön át ücsörög­ni, meg olvasgatni. Nem is vagyok egyedül. Sok ismerő­söm van. Gyakran felkeres­nek. A szomszédok is jók hozzám. Sosem jönnek üres kézzel. Minek menjek én el hazulról? Van nálam szeren­csétlenebb is, akit pártfogol­nia kell a tanácsnak. Szükség van rám idehaza özvegy Fehér Pá'n» feje felett csak 84 év szállt el. Az idő még nem. Frissen, mozgékonyán jön megy. be­vásárol, M-om személyre főz. Vezeti az unokaöccse háztartását. Szinte nélkülöz­hetetlen a háznál. — De ha szólnának, azért meggondolnám. Eljárogaitnék tv-t nézni, rádiót hallgatni, kicsit elbeszélgetni. Világ életemben szerettem a tár­saságot. De ugye ez nem szo­ciális otthon? Mert oda nem megyek. Ez napközi? Akkor onnan haza lehet jönni. Szervezés, felvilágosítás nélkül ? Mit mond dr. Samu Ist­ván, a túrkevei tanács vb igazgatási osztályának veze­tője, az öregek napközi ott­honának szervezéséről? — A napközi otthon létre­hozása nem csupán széfvezér si probléma: még a helye sincs meg. Amíg a szülőott­honba nem tudjuk átköltöz­tetni az orvosi rendelőt, ad­dig nem rendezhetjük be a nőttek körében a pártszerve­zet a munkásőrségbe való felvételt) javasolja. A pajtások túrákon, aka­dály- és járőrversenyeken, hadijátékokon vesznek részt. A honvéd, a rendőr s a tűz­oltószerek segítik a szakköri foglalkozásokat. De támogat­ják az üzemek s a vállala­tok is. Így például a Felső- ruházati Ktsz, a Vasipari Vállalat, a Műszerész Ktsz, a szőlőgazdaság jelentős anya­gi támogatást nyújt e mun­kához. És természetesen az MHSZ szervezetei adnak szakmai segítséget, biztosíta­nak tárgyi felszerelést egy- egy foglalkozáshoz. Munhásör-úttörő szakasz A Paipp Józsefről elneve­zett úttörő honvédelmi zász­lóaljnak az Aprítógépgyár párt- és KISZ-szervezete, va­lamint gazdaságvezetői ado­mányoztok zászlót. Most a munkásőrséggel is felvették az úttörők a kapcsolatot, megszerveztek egy úttörő— muhkásőír szakaszt is. napközi otthont. A szülőott­honban viszont két orvos la­kik. akiknek a lakása csak 1970 végére épül fel. A ren­delőintézet áthelyezését pénz és építőipari kapacitás hiá­nya miatt sem tudjuk egye­lőre megoldani. A másik va­riáció: némi átalakítással a szülőotthonban rendezzük be ideiglenesen az öregek napközijét. V Áz eredeti terv szerint már az idén decemberben működnie kellene az öregek napközijének. A módosított terv ezt három hónappal késlelteti. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy át­gondolt szervezés, felvilágo­sítás nélkül nem boldogul­nak. A kezdeti nehézségeket nem magyarázhatják csupán az öregek tartózkodásával. H. M. — Pista! Menyhárt Pis­ta, keresnek. Vékony fiatalember ugrik te a piros rizskombájn tete­jéről. A szocialista brigád vezetője. Rövid beszélgetést kérnék a brigád tagjaitól. A kovácsmesterrel, Tajti János­sal érkezik. A többiek kinn vannak a határban, elmen­tek ebédelni. — A Dózsa nevet vettük fel — mondja Menyhárt. — Az, az Dózsa — erősíti Tajti János. A napló nincs itt. Azt Hel­te Ferenc vezeti. A Vércse utcában lakik. Azzal fogad. — Nem jól mondták a brigád nevét. Kun Béla bri­gád a miénk. — De hát a brigádvezető mondta. — Nem tudom miért. Be is van írva a naplóba. Kun Béla. Ebben az évben alakult a gépesítési munkások szocia­lista címért küzdő Kun Bé­la brigádja. A székházban hallottam róluk. Azt is, hogy többféle verseny van a jász- kiséri Kossuth Tsz-ben. A nagy termelési versenyt ta­vasszal hirdette meg a veze­tőség, a két üzemegység, az állattenyésztés, a gépesítés, a kertészet és a téglagyár között. Első díj 10, a máso­dik 8, a harmadik 6 ezer fo­rint. Szocialista brigád is hat dolgozik — mondják, így jutottam ki a gépmű­helybe. — Februárban kinn volt a párttitkár elvtársunk, akkor lett ez felhozva, — emlékez­nek vissza Menyhárték. Egy­hangúlag beleegyezett min­denki. Ráfizetni nem tehet. A kovácsot kérdezem, — Mennyivel masabb, hogy szocialista brigádban van­nak? — Hát így többet kere­sünk. Mert munkaidő után is csináljuk. Ama érti: vállalták, tár­sadalmi munkában, túlórá­ban bevezetik a vizet a mű­helybe. A munkabér 60 szá­zalékát kifizeti a szövetke­zet, 40 százalék benn ma­rad. Végül az egészet kifi­zették. — A nagy versenyről mit tudnak? — Ja, van az is. Az a ker­tészetben van. — Pedig maguk is bene­veztek. Erről nem hallották. A műhelyfőnök, Szabó j Gyula. Tagja a versenyeket ' értékelő bizottságnak. — Most. ha jól tudom a i téglagyár vezet. Hat-e, vagy ■nyolc szocialista brigád is van. A gépesítésben kettő. Éppen most mennek kirán­dulni Sárospatakra. — Anélkül is mentek vol­na? — Igen, de lehet így is venni; Vitatkozunk. Eme hangot vált.' — Hát az a valóság, igen­csak annyiból áll ez, hogy viccelik egymást: na te szo­cialista tag. De a munka megy Hajtanak az embereit, — Á szocialista címért? — Nem. A szocialista bri­gád nem oszt, nem szoroz. Van, vagy nincs, a munka, a pénz hajtja az embert. Befut a főmérnök, Tánczos Ferenc. — Mennyire él a munka­verseny a műhelyben? — Máshol milyen? Aztán mégiscsak elmondja: — Megkezdődött ez. De hiányosságok vannak. Nekem is többet keltene tenni. Tar­talmilag meg van ez, mert dolgoznak ezek az emberek sokat. A vállalások... — Papíron vannak — vá­gok közbe. — Hát bizony. Nézze, oda szépen beírjuk a vállalást. Aztán megy a munka. A vé­gén megnézzük, na mi tett meg belőle. Lehet, hogy el­túloztam Majd tudja már, mit kell ebből megírni. A nagy versenyről ő se hallott. A párttitkár, Gyephárd Lajos, előbb felfortyan. mi­kor elmondom, mit tapasz­taltam. Régi barátságban va­gyunk, mégis látom most mérges rám. Együtt indu­lunk a tehenészetbe. A leg­jobb szocialista brigádhoz. Balázs Sándort faggatom elő­ször. ■— Van vállalásunk, fejen­ként 10 óra társadalmi munka. A Petőfi brigád vezetője Vajkó István: A minap telefonon kereste fel szerkesztőségünket Lo­vas Béla, a vezsenyi községi Ennyien nem tudnak ugyanis már vagy tíz napja ebédelni, mert a vendéglőt vezető házaspár szabadságra ment. Az előfizetéses ebéd, s egyáltalán a főzés, amíg a vendéglősök nyaralnak, meg­szűnt. Csupán italt árusíta­nak az étteremben. Hogy no­vember 9-ig. amíg Törőcsi- kék visszajönnek, hogyan oldják meg a helybeli házi­ipari szövetkezet és a tanács dolgozói az ebédelést? Az az ő gondjuk. De hallgassuk meg erről az ÁFÉSZ elnökét, Csontos Bélát is: — Emberileg érthető, hogy Törőcsikék együtt vették ki Az ÁFÉSZ vezetői is tud­ják, hogy csak félmegoldást találtak. Jövőre, ha a ven­déglős házaspár újra szabad­ságra megy és netalán be­teg lesz a szakácsnő is. újra számolhatnak a mostani problémával. Végleges meg­oldásra van szükség, hiszen ötven ember nem függhet kettőtől. A házaspár mellé, mivel maguk vezetik a hely­beli cukrászdát is, a szakács­nőn kívül legalább még egy olyan dolgozót kellene alkal­mazni, aki a vezetők távollé­tében önállóan tudja intézni az étterem és a cukrászda megrendeléseit, adminiszitrá­— Tizenöt óra társadalmi munkát vállaltunk. Hat-hét óránál tartunk. Bállá László azt mondja: — Jobban összetartunk. Kéz a kézben. Segítjük egy­mást. Urbán István éppen fej: — Közelebb hozza az em­bereket. Magunktól megcsi­nálunk mindent. Nem kell a vezetőségnek a fülünket rág­ni, hogy na rántsuk össze az udvart. Ide hordják be a tengerit az udvarra a határ­ból. Vállaltuk, hogy ingyen berakjuk. No hogy a vezető­ség se szokott adós maradni. A nagy versenyről itt se hallott senki. Erre mondom a párttitkámak, kvittek va­gyunk. Ö mutatott egy brigá­dot, amely már valóban csi­nál valamit. Én bebizonyí­tottam, hogy az üzemj ver­seny csak formalitás. Iga­zat ad: — Pedig mennyit beszél­tünk róla. Taggyűlésen a szo­cialista brigádokról, küldött- gyűlésen a termelési ver­senyről. De sok ember, kü­lönösen az idősebbje úgy van vele, a munkáját meg­csinálja, aztán hagyják őt az ilyesmivel békén. Sokat gondolkoztam már azon, mi tenne a kiút. Mások is bekapcsolódnak beszélgetésünkbe. Mit javas­lunk, hogy a munkaversenyt kizökkentsék a közömbös­ségből? Hol kezdjék? Talán ott: ami van, azt is­merjük el. Ami nincs, ne fogjuk rá, hogy van. ' Ne csapjuk be önmagunkat. Jurij Zoloiarjev: Kettő közül az egyiket Már megbocsássanak a banális szituá­cióért, de a helyzet úgy hozta, hogy két legény, Viktor és Szergej egy lánynak, Marinának udvarolt. És, gondolják csak el, igen becsületesen és szépen udvaroltak, felváltva vittek neki hol virágot, hol meg parfőmöt. Egyszóval egészséges verseny folyt kö­zöttük, melyben a döntő szót — termé­szetesen — magának Marinának kellett kimondania. Marina azonban hallgatott. Az idő meg haladt. Az idő pedig — mint ismeretes — olyan faktor, ami a tűzoltó szerepét is játszhatja. S ime. egy alkalommal Marina lemondta Viktor színházi meghívását, de az elől is elzárkózott, hogy Szergejjel sétáljon a parkban, ehelyett így szólt: — Jöjjenek el hozzám vendégségbe mindketten. Egy kis vacsorát rendezek baráti alapon. A legények örömmel bólintottak a meg­hívásra. Az asztalnál Viktoron, Szergejen és Ma­rinán kívül ott ült méa a jövendő anyós és annak a bizonyos lakóbizottságnak a kévviseletében a lifteslány. Míg a hölgyek élénken vitatták ezt a fontos problémát. Viktor és Szergej a sze­szesitalokra vetették magukat. Egyszerűen érthetetlen, hogyan is tör­tént. Az egyik elkezdte, a másik folytatta, az egyik ismét szívott egyet, a másik... Egyszóval, ha nem is valami épületes, de mindenesetre valamiféle verseny folyt Marina színe előtt. Ám Marina arca semmi különöset nem árvult el. Csupán figyelmesen szemlélte mindazt, ami történik, hiszen természe­ténél fogva igen kiváncsi volt. S egyszercsak Marina, majd a mama, majd a lifteslány azt látják, hogy mig Viktor nagyszerűen tartja magát, addig Szergej egyre többet hadonászik, s egyre nehezebben forog a nyelve. Aztán, hirtelen, egy hihetetlen mozdu­lattal a padlóra ejti a poharat, ezzel egy­idejűleg a fejét is leejti. A második fo­gásba, salátával. S nagyon békésen, ké­nyelmesen, mondhatni otthonosan el is szundít benne. Na. és Viktor, — ugyan... Viktor győ­zelmes tekintettel vette szemügyre a je­lenlévőket, gálánsán felemelkedett s « mosdóhoz támogatta az elgyengült Szer- gejt... S másnap Marina imigyen szólt hoz­zájuk: — Nos. választottam. Te. Viktor, sokat iszol, s nagyon ügyesen. E téren már bi­zonyára komoly gyakorlatod van; meg­szoktad az ivást. Szerjózsa azonban... Rögtön látni, hogy életében először érte ilyen megpróbáltatás és nem tud inni. Ép­pen ilyen ember kell nekem. Molnár Sándor fordítása — borzák — Szabadságon a vendéglős Félmegoldás helyett egy szakember Köxületeh figyelem! Minden típusú mérleg javítását, hitelesítését, új hídmérlegek besz relését igen rövid ha­táridőre vállalja a Tiszakécskei Építő és Vegyesipari Ktsz Tiszakécske. tanács vb elnöke, s azt kér­te, próbáljunk ötven embe­ren segíteni. az évi szabadságukat. Ez elten nem tehetünk semmit. A baj ott kezdődött, hogy a vendéglő szakácsnője megbe­tegedett. s eddig nem tudtuk kivel helyettesíteni. Ügy gondoltuk. Tiszajenőről ho­zunk majd át ebédet. Csak­hogy a tiszajenői vendéglő szakácsnője is beteg lett. Ideiglenesen úgy próbáltunk javítani a helyzeten, hogy a vegyesbolt vezetőjét helyez­tük a vendéglőbe, s felvet­tünk mellé egy kisegítőt, ők ketten főznek ezután. Ha az étlap szerinti választékot nem is tudjuk biztosítani, egyféle étel mind;« tes-* dél­ben. eióját. Van ennek valami akadálya? Csontos Béla szerint egy­részt a szakemberhiány. Más­részt. hogy milyen létszám­mal működik a vendéglő, azt az étterem vezetője dönti el. Viszont tudni kell azt is, ha többen dolgoznak, többen osztoznak a nyereségen. Ezért húzódoznak Törőcsikék még egv ember munkába ál­lításától.­Hogy a vendéglősek csak a saját hasznukat nézik, azon nem csodálkozunk. De a feletteseiknek elsőrendű fel­adata és kötelessége, hogy a vendégek igényeit, kívánsá­gait szem előtt tartsák és mi­előbb intézkedienek. kettőért Már a rendelet megjelenése előtt delmi szakasz. A kísérleti esztendő után 1968/69-ben már úttörő honvédelmi századokat szerveztek. s ezek a századok út­törő zászlóaljjá egye­sültek. (A honvédelmi zász­lóalj nem külön úttörőcsa­pat "Valójában a város úttö­rő honvédelmi szakkörének átfogó városi szervezeti for­mája.) a honvédelemhez elenged­hetetlenek." Az úttörőmozgalom haté­konyan tudja segíteni az is­kolai honvédelmi oktató­nevelőmunkát. Megyénkben e segítésnek különösen Jászbe­rényben alakult ki szép pél­dája. A korábbi években is működtek a városban közle­kedésrendészeti, egészségőr, repülő- és rakétamodellező, rádiós és tűzoltó szakkörök, valamint úttörő szakpróbá­kat plőkészítő tanfnlvamok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom