Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

1969. augusztus 1» SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZÓRAKOZZANAK DE... Borosó diákok — A mama replikásik A pincér megorrol A pénz nem minden A tsz-ek kulturális életéből Az asztaloknál, a lugasok­ban és a táncparketten óriá­si a zsúfoltság, a nyüzsgés. A szolnoki Snort cukrászdá­ban játszó Integrál zenekar közönsége esténként java­részt 15—20 éves teneagerek- ből áll. 1. Kérem a személyi igazol­ványokat! — lép az esti el­lenőrzéskor elsőként a bejá­ratnál ülő nyolcas asztaltár­sasághoz az igazoltató rend­őr. — Kilenc óra van. Ilyen­kor ön már nem tartózkod­hat nyilvános szórakozóhe­lyen — fordul az egyik iga­zolvány tulajdonosához. — Miért? — mereszt nagy szemeket a jaffát iszogató kislány. — Mert 16 éves és a 18 éven aluliaknak 8 órakor el kell hagyni a szórakozóhe­lyeket. — De most nyár van. nem kell iskolába járni és a szüleim is elengedtek kapu­zárásig. — nyelvel a kis­lány. A társaság fiú tagjairól is kiderül. valamennyien 16 éves gimnazisták. Előttük egy liter Pusztamérges!; — Hármunknak nem sok — szabadkoznak. 2. X rendőr odahívja 9 ki­szolgálót. — Miért hozott ki fiatalkorúaknak bort? — Ki tudja azt kérem; hogy fiatalkorú, vagy nem.- Én nem igazoltathatok sen­kit. a koruk meg nincs rá­juk írva — válaszol sértő­dötten. — Nincsen személyim — felel a kérdésre kedves mo­soly kíséretében egy Kleo- pátra-frizurás tizenöt éves hölgy, s szendén eltolja ma­gától "a vermutos poharat. — Rendezzék a számlát, mert a kislánynak el kell hagynia a kerthelyiséget! Partnere 71 forintot fizet; 3» — De kérem, velem van­nak! — háborodik fel az iga­Megint jóval előbb érkez­tem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhányszor kísérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendé­geim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem. miként szabadulhatnék meg ezektől az alakoktól. Annál is in­kább szerettem volna le­rázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban ís akadnak átjáróházák. — Gondoltam, hogy azok segít­ségével talán megszabadul­hatok tőlük. Mindenesetre meg kellett várnom Ruthot, hogv megbeszéljem vele a haditervet. Az volt az el­képzelésem, hogy... De be­lépett Ruth, és minden du­dába dőlt. — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úri­ember. 1 Előző nap, miután elvál­zoltatás ellen a másik asztal­nál valamelyik gyerek édes­anyja. Nem csinálnak sem­mi rosszat, sört isznak és táncolnak. — Este nyolc után otthon a helyük. — Na. ide se jövünk töb­bet — így a mama, — más normális helyen ez még so­sem fordult elő. Az ellenőrzés végén ki­derül. hogy a pincérek közül hárman is vétettek az elő­írás ellen, mert 15—16 éve­seknek szeszesitalt szolgáltak ki. Mindhármukat felelős­ségre vonják szabálysérté­sért — Megnézhetjük magun­kat, ki jön ezután ide... — hallom a hátam mögött az egyik megjegyzését. Valóban, az asztalnál ülő közönség a felére csökkent, a másik fele hosszú sorok­ban vonul a kijárat felé. 4. — És hol szórakozzanak a tizenévesek? — kérdezem Patkós Gyulától, az ellenőr­ző bizottság egyik tagjától, amit az este tőlem is jópá- ran megkérdeztek. Nyár van, sok a szabadidejük, a szülők is könnyebben elengedik őket — Az biztos, hogy nyolc órakor nem szívesen mennek haza a fiatalok, hiszen ha hét órakor kezdődik a tánc. akkorra üiönnek csak bele”. Miért nem játszik a zenekar 5-től 8-ig? A 18 éven alu­liaknak rendezhetnének öt­órai teát. ahol kizárólag gyü­mölcslevet szolgálnának feL Mi legfeljebb kiküldhetjük. de az utcáról nem zavarhat­juk őket haza. Nincs igaza azoknak a szülőknek, akik éjjel 11-ig engedik kimarad­ni a gyermeküket, mert el­sősorban nékik kell megaka­dályozni, nehogy rossz társa­ságba keveredjen a fiuk, vagy lányuk. fn horváth — tunk, az egyik kopó felszállt, ugyanarra az autóbuszra, amelyen ő utazott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi. akik közül az egyiket már ismertem. Na­gyon jól értették a szakmá­jukat, mert leültek egy asz­talhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda se bic­centeni azoknak, akiket az én jelenlétem vonzott a ven­déglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt üldö­gélt itt, ugyanebben a ven­déglőben. Mondanom sem kell, hogy a hangulat nagyon elromlott, mielőtt még kellemessé vál­hatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé fi­gyelt, olyannyira, hogy ide­gességemben meggyanúsítot­tam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mond­ta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segéd­szolgálatos között egy bá­rányhimlő miatt karantén­nak nyilvánított laktanyában, ezek közül akkor sem kéne egyik sem. Egyszerűen ide­gesítenek, ennyi az egész. Az utóbbi néhány napon két járásban is foglalkozott a tanács a termelőszövetke­zetek kulturális munkájával. Jászberényben a járási ta­nács, Tiszafüreden a járási tanács vb művelődési állan­dó bizottsága tárgyalt e kér­désről. Bár két, sok tekin­tetben eltérő jellegű terület­ről van szó, a jelentkezések­ben és a vitában sok olyan közös pont akadt, amelyek alapján indokolt együtt vizs­gálni a két járás helyzetét. Általános jelenség, hogy a termelőszövetkezet megszi­lárdulásával- anyagi gyara­podásával, szinte egyenes arányban növekedett a költ­Mindkét járásban vannak olyan termelőszövetkezetek, amelyekben nem ismerték még fel a népművelési ügy­vezetők munkájának szüksé­gességét; A jászberényi já­rásban sok helyen csak a legutóbbi időben állítottak munkába népművelési ügy­vezetőket. Tiszateletdíjukban igen nagy különbségek van­nak. Az összeg általában 200 és 2000 forint között ingado­zik. Ez részben abból adódik, hogy néhány helyen függet­lenített ügyvezetők dolgoz­nak. A túlnyomó többség azonban ötszáz forintnál ke­vesebbet kap, sőt a termelő- szövetkezetek egyharmadá- ban társadalmi munkában végzik ezt a feladatot. Á népművelési ügyvezetők sok helyen nem készítenek munkatervet, pedig ez lenne a folyamatos munka egyik előfeltétele. Az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet­ben részletes terv készült a kulturális alap felosztására. A 270 ezer forintot a követ­kezőképpen osztották el: ok­tatás 90 ezer, beruházás 23 ezer, üdültetés 60 ezer, ren­dezvények 17 ezer, MHSZ, KISZ, sport 50 ezer, egyéb 30 ezer. Természetesen az abádszalóki Lenin az átla­gosnál jóval többet fordíthat Elmondtam, hogy mit eszeltem ki. de a lány ki­nevetett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam vol­na le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ugyanezzel a feladatta! Hiszen a fickók nyilvánvalóan jobban ismer­ték a várost is. a szakmát is, mint én, a zöldfülű. Ilii!IIIIIllItllllllIIIlltlllIliilllll■ll|!!|i!|l IMI,IMI) Fejtse meg! Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi módon teremthetnék olyan körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gondo­lok. és így vígasztalt: — Ne félj, szívem, nem szaladok e! Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattak volna, de közömbös hang­ségvetésben a kulturális cé­lokra fordítandó összeg. Ha­marosan kitűnt azonban, hogy ezt az összeget nem mindig a rendeltetésnek leg­jobban megfelelő módon használták fel. A szociális és kulturális alap szétválasz­tása, oktatási és kulturális bizotságok létrehozása, nép­művelési ügyvezetők beállí­tása elősegítette a színvona­lasabb kulturális élet megte­remtését, de igazi eredmé­nyek csak ott születtek, ahol magtalálták a megfelelő em­bereket, akik a megnöveke­dett anyagi eszközöket jól fel tudják használni. A tiszafüredi járásban né­hány helyen nincs is nép­művelési ügyvezető, vagy a megbízás teljesen formális. A megfelelő emberek ki­választása is fontos feladat; A legtöbb helyen az ala­csony színvonalú kulturális munkának az az oka, hogy hozzánemértő emberek vég­zik. Anélkül, hogy az isko­lai végzettség jelentőségét eltúloznánk, hiszen van né­hány alacsonyabb végzettsé­gű népművelési ügyvezető* akinek munkájával szemben nem lehet kifogás, szüksé­gesnek tartjuk, hogy leg­alább középiskolát végzettek lássák el ezt a munkát. ilyen célokra. Egyetlen meg­jegyzés merül fel tervezetük olvasásakor. Vitatható, hogy az üdültetésre fordított ösz- szeget helyes-e a kulturális alapból fedezni, nem volna-e helyesebb, ha a szociális alapból terveznék, összeha­sonlításul érdemes megje­gyezni, hogy a tiszaburai Lenin kulturális alapja 100 ezer, a tiszaőrsi Búzakalászé 50 ezer forint. A tiszafüredi járási tanács művelődési ál­landó bizottsága elé terjesz­hordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha im­ponálna neki az ügy. Aligha­nem megbánta, hogy annak idején, nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen el­menekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, leg­alább kétszáz százalékkal emelte szemében a szálloda- igazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkis- asszonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomásul, hogy furfangos vetélytársam időközben új zárat szereltetett fel- A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután men­jünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vin­nem ilyen helyre, mert na­gyon szerette a légtomászo- kat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellett ismernem, hogy légtornásznak lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphosszat felhúzókal- lantyúkat csavarozni. Még­hozzá ébresztőórákra. Köny- nyen lehet, hogy egy légtor­násznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbevetőleg megjegy­zem, hogy ebben az időszak­ban két részre osztottam a világot. Azokra, akik nem nélkülözhetik a vekkert, és azokra, akiknek nincs szük­ségük rá. Természetesen, az utóbbiakat irigyeltem. Sőt, reggel, amikor csengett ott­honi órám. és délután, ami­kor a végeláthatatlan szala­gon utazó órák között se­hogy se akart megszólalni a munkaidő végét jelző csengő tett jelentés szerint a tisza­őrsi Búzakalászban még nem határoztak a rendelkezésre álló összeg felhasználásáról; A tavalyi tapasztalatok A községekben dolgozó népművelők gyakran/ pana­szolták régebben, hogy a termelőszövetkezetek a kul­turális alapra tervezett pénzt vacsorákra és kirándulások­ra költik, miközben a műve­lődési házak .költségvetése csökken, anyagi gondjaik nö­vekednek. Az ilyen vélemé­nyeknek ma már egyre ke­vesebb alapjuk van. A ter­melőszövetkezetekben emel­kedett a kulturális munka színvonala, bár még a jelen­legi körülmények is kínál­nak lehetőséget a további fejlődésre. Ehhez azonban az szüksé­ges, hogy a termelőszövetke­zetek ne zárkózzanak el, ha­nem a helyi művelődési há­zakkal és egyéb szervekkel egyetértésben, az egész köz­ség kulturális életét fejlesz- szék. Nemcsak anyagi kérdés ez, a tervek, elképzelések egyeztetése már önmagában is hasznos dolog lenne. Sajnos a gyakorlat azt mu­tatja a két említett járásban, de máshol is, hogy a műve­lődési házak és a termelőszö­vetkezetek kapcsolata még korántsem olyan jó, amilyen [ehetne. Pedig szétforgácsolt anyagi és szellemi erőkkel nem léphet előre a falusi népművelés. Ezt előbb, vagy utóbb mindenkinek be kell látnia, kinek szívügye a kul­turális élet gazdagodása a termelőszövetkezetekben és a községi művelődési házak­ban egyaránt. Bistey András — akikor szánté gyűlöltem őket. — Szívesen ehnemmék ve­led egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! Küldje be! ntiiiiliiiniiiaiii .i i ai immiiiHiiiiiiiiiiiiCiiiB A lány elvesztette türel­mét s végre éreztem, hogy még nem vagyok küzömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem raj­tam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkességgel nyug­tattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen el­hanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teá­zom. Megmutattam neki a teajegyet, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Kö­rének New Yorkban, a Rit­mus Hallban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Ma­gyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látoga­tása alkalmával rendezendő teára.’’ Ruth, mintha valami éget­né a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szívem, ha szeretsz, ak­KURÁZSI MAMA KDK film Tulajdonképpen nem is fil­met lát a néző, ha beül a moziba a Kurázsi mama elő­adására, hanem fényképezett színházat. Hogy mégis film­ként említjük, ezt csak azért tesszük, mert az effajta pro­dukciók megnevezésére nincs szabatos kifejezésünk. A film készítői nem hasz­nálják fel a rendelkezésűikre álló eszközöket, annak leple­zésére, hogy amit látunk, az színház. A díszletekkel nem kísérlik meg a valóság illú­zióját kelteni, és az is jól látható, hogy Kurázsi mama szekere egyhelyben jár, a színpad forog alatta. A filmrevett színházi elő­adásnak csak akkor van iga­zán létjogosultsága, ha olyan kiváló együttes játssza, — amely tehetsége révén a szín­ház másfajta eszközeivel ké­pes kárpótolni bennünket a moziban akaratlanul is el­várt mozgalmasabb, per­gőbb cselekmény elmaradá­sáért. Közeli példára hiva- kozhatunk. A Carmen svájci filmen látott bayreuthi elő­adás szolgált legutóbb ilyen élménnyel. A Kurázsi mama a világ­hírű Berliner Ensemble elő­adásában került filmszalag­ra. Erre az együttesre, amely­nek vezetője Helene Weigel, Brecht özvegye, az jellemző, hogy művészei saját egyéni­ségüket Brechtének vetik alá. Minden a dráma érde­kében történik, tudatosan mondanak le minden egyéni eszközről. A játék nem a részletekben, egy-egy jól­sikerült jelenetben, hanem az egészben nyeri el igazi je­lentőségét. A dráma, vagy ahogyan Brecht meghatározza „kró­nika a harmincéves háború­ból" egyetlen parádés sze­repre ad lehetőséget, Helene Weigel, miközben maximáli­san hű marad Brechthez, él is ezzel a lehetőséggel. Egészen bizonyos, hogy másképpen is lehet Brechtet játszani, jól játszani, mint ahogy a Berliner Ensemble teszi, de ez mit sem von le az együttes nagyszerű telje­sítményéből. B. A. kor velem jössz... Nem me­hetsz el oda! A hirtelen feltörő félté­kenység nem esett rosszul, de nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam néhány magyar szóra és esetleges magyar barátokra, mint Ruth szerel­mére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dolog­ban. hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak honfitár­saim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Ennivalóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását. Fellapozta a har­madik oldalt, és az orrom alá tartotta. Hatalmas be­tűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akar­ják tenni láb alól a magyar emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtóértekez­leten leplezi le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A ha­zájukat szerető magyarok hűségnyilatkozatai Csánkó iránt”. Kikaptam Ruth kezéből az újságot és olvasni kezdtem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájé­koztatta ma délelőtt a saitó kéoviselőit Mr. Csánkó aki a Német Szövetségi Köztár­saságból néhány naopal ez­előtt érkezett az Egyesült Államokba; Mr. Csánkórak a régi magyar hadseregben vezérezredesi rendfokozata volt. 1944-ben az akkori Magyarország képviselőivé együtt a ma«var fe'c7abadító mozgalom élére állt (Folytatjuk.) PINTÉR ISTVÁN t TEA 5 DOLLÁRÉRT Az újságok megírják, hogy a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezér-elnökét olyan lóra akarják ültetni, amilyenen Szent Mihály is utazott vala Szükség van a népművelési ügyvezetőkre A munkaterv Jelentősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom