Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
1969, augusztus & SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gondolatok a moszkvai nagy találkozó után A munkásosztály és szövetségesei A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum aláhúzza, hogy a forradalmi harc jelenlegi szakaszában is a munkásosztályé a vezető szerep. A szocialista világrendszerhez tartozó országokban a munkásosztályé a vezető szerep. A kapitalizmus fellegváraiban — amint ezt a legutóbbi idők eseményei is bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialistaellenes mozgalom fő mozgató ereje a munkásosztály. A monopóliumok uralma a parasztság növekvő elnyomorodását idézi elő, amely kiváltja a parasztság fokozódó ellenállását. Ezért a munkások és a parasztok szövetségének erősítése a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszi a városi középrétegek többségének létfontosságú érdekeit is, ezért soraikban is egyre inkább növekszik a felismerés, hogy összefogásuk közös akciókra a munkásosztállyal számukra létfontosságú. Az értlemiség társadalmi érdekei is összefonódnak a munkásosztályéval; a szellemi és fizikai dolgozók szövetsége hatalmas erővé válik. A mai burzsoá társadalomban az ifjúság megmozdulásai is a társadalom mély válságát tükrözik. De mint fő dokumentum megfogalmazza: „Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat”. A nők, a vallásos hívők milliói ma már szintén a váltó* zások hívei. „Az egységes monopólium- ellenes és imperialistaellenes akciók során kedvező feltételek teremtődtek minden demokratikus áramlatnak olyan politikai szövetségbe való egyesülésére, amely képes arra, hogy döntően korlátozza a monpóliumoknak az ország gazdasági életében játszott szerepét, véget vessen a nagytőke hatalmának és olyan alapvető politikai és gazdasági átalakulásokat valósítson meg amely a szocializmusért vívott harc folytatásához a legkedvezőbb feltételeket biztosítja. Ennek a demokratikus szövetségnek alapvető ereje a munkásosztály” — mondja a moszkvai fő dokumentum. Mi ért szentelt olyan nagy figyelmet a munkásosztály vezető szerepének — nemzeti és nemzetközi, viszonylatban .— a moszkvai nagy tanácskozás? Azért, mert a munkásmozgalmon belül is — de még inkább azon kívül — egyre erőteljesebb az a hang, amely a tudományostechnikai forradalomra, az osztálystruktúrák mozgására hivatkozva vagy nyíltan, — vagy burkoltan tagadja, kétségbe vonja a munkásosztály vezető szerepét, hogy ezzel a haladásért harcoló erőket megfossza igazi vezetőjétől, s helyébe az értelmiséget, a „lázadó ifjúságot” vagy más erőket állítson. Lenin annak idején e kérdéssel kapcsolatban ezt írta: „A proletáriá- tus a modern társadalom egyetlen véges-végig következetes forradalmi osztálya, ezért ö köteles vállalni a vezető a hegemon szerepét az egész népnek a teljes demokratikus forradalomért vívott harcában, az összes dolgozóknak és kizsákmányoltaknak az elnyomók és kizsák- mányolók ellen vívott harcában.” Ebben — és más műveiben világosan megfogalmazta, hogy a munkásosztály számbelileg a szervezettség és osztálytudatosság szempontjából állandóan növekvő erőt képvisel, hogy céljai alapvetően egybeesnek minden dolgozó réteg céljával, ettől nincsenek eltérő érdekei. Érdqke: minden kizsákmányolás megszüntetése, a dolgozók hatalmának megteremtése és a szocialista társadalom felépítése. Ma már több mint 200 millió a világ valamennyi országában az iparban foglal- koztattottak száma, s ennek többsége munkás. Családtagjaikkal együtt félmilliárdos munkáshadsereget képeznek, számuk egyre növekszik, hiszen a legnépesebb országok: Kína és India nemrég léptek az ipar fejlesztésének útjára. Több fiatal államban szintén megnövekedett a munkásosztály társadalmi szerepe és politikai aktivitása, noha számbeli súlya még nem jelentős. Növekszik az ázsiai és afrikai országok fiatal proletáriátusa is. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van, hogy erősödjék a marxista—leninista ideológia a munkásosztály soraiban, növekedjék soraiknak egysége, azaz: megteremtődjék a munkásegység. Ma számos országban éppen a munkásosztály sorainak politikai-szervezeti megosztottsága miatt képes leszámolni az így megosztott forradalmi erővel a kapitalista állam, vagy tudja elodázni a társadalmi kérdések megoldását. A kommunisták valamennyi országban küzdenek a munkásosztály egységének megteremtéséért, megszilárdításáért, mert ez előfeltétele annak, hogy következetesen érvényre juthasson a munkásosztály vezető szerepe. Koránkban három nagy forradalmi áramlat — a szocialista államok, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak — harcolnak a nemzetközi imperializmus ellen. Nem kevésbé fontos e három áramlat mindegyikén belül az egység szüntelen erősítése, mint ahogy az imperializmus elleni harc sikerének előfeltétele is e három forradalmi áramlat szövetségének, harci csapásai egybehangolásának szüntelen erősítése. Korunkban hallatlan mértékben kiszélesedett a mönopóliumok uralma elleni, a szociális-gazdasági struktúra demokratikus átalakításáért vívott harc osztálybázisa. E harc sikere jórészt attól függ. hogy minél' következetesebben valósul meg nemzetközileg, nemzeti keretek között és az egyes akciók során is a munkás- osztály vezető szerepei A 75 kommunista ésfnunkáspárt moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum hatalmas politikai-ideológiai fegyvert ad az antiimpe/ia- lista erők kezébe. Számukra teljesen világos, hogy ez a harc, mivel az imperializmus ellen, a bókéért folyik elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a munkásosztály alapvető céljaiért vívott harccal. a kapitalizmus, mint társadalmi rend ellen vívott harccal, a szocializmusért és a kommunizmus győzelméért folytatott küzdelemmel. Rácz Lajos A nagy érdeklődésre tekintettel autóbusz különjáratot indítunk SZELÖCÉRE szeptember 22—23-án. — Az autóbusz Tiszaföldvárról indul. Részvételi díj 480.— Ft -f 150 Kcs zsebpénz 220.— Ft. (utazás — útlevél — szállás — reggeli — ebéd — vacsora). Jelentkezés a szolnoki IBUSZ irodában. Tiszaföld- váron Lábas István, őz út 12. sz. megbízottnál, — augusztus 21-ig. Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit II. Az országgyűlés Az országgyűlés az állam- hatalom és a népképviselet legfelsőbb szerve, amely törvényalkotó tevékenységet folytat, és a kormányzati munka meghatározása mellett a Népköztársaságunk alkotmányában szabályozott politikai ellenőrző funkciót is gyakorolja. Az alkotmány általános elvi értelemben így foglalja össze ezt a feladatkört: „Az országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét. irányát és feltételeit.” Ez tartalmilag azt jelenti, hogy az országgyűlés felelős az állami ügyek vezetéséért, megszabja a megvalósítandó bed- és külpolitikai programját és legmagasabb szinten ellenőrzi annak végrehajtását Ebből következik, hogy az országyűlés feladatkörét tulajdonképpen nem is lehet kimerítően felsorolni. Az alkotmány ezért rögzíti ennek csupán az elvi kereteit és — ezekhez kapcsolódva •— csak példálódzó felsorolással szemlélteti azokat a legfontosabb teendőket. amelyek az országgyűlés folyamatos működését általában jellemzik: vagyis, hogy törvényeket alkot; meghatározza az állami költségvetést; megállapítja a népgazdaság; tervet; megválasztja a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsát; megválasztja a Minisztertanácsot; minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetve meghatározza — szükség szerint megváltoztatja — a minisztériumok feladatkörét; dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében; közkegyelmet gyakorol. Az országgyűlés hatáskörével kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy — az állami szervezetben elfoglalt helyének megfelelően — hatáskörét jogszabállyal sem lehet korlátozni. Ennek következtében hatáskörét sem lehet kimerítő felsorolással meghatározná. Döntései valamennyi állami szervre, minden állampolgárra, sőt az ország területén tartózkodó külfölddekré is kötelezőek. Az alkotmány rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy törvényeket csak az országgyűlés alkothat; ez az országgyűlés részére fenntartott hatáskör. E hatáskörben az országgyűlésnek van egy rendkívül fontos, évenként visszatérő feladata: a költségvetés meghatározása s a népgazdasági terv megállapítása. illetve törvénybefoglalása. A költségvetés megállapítása, az éves terv meghatározása különleges helyet foglal el az állami életben. E feladat megoldása alapvető jelentőségű hazánk szocialista fejlődése, a dolgozó nép jólétének emelkedése szempontjából, s meghatározza az egész állami munka alapját, kereteit is. Ezt tükrözi az alkotmány, amikor e feladatokat az országgyűlési feladatok közé sorolja és ezek között is kiemeli. A költségvetést s a népgazdasági tervet az országgyűlés törvénybe iktatja. Kétségtelen, hogy az ellenforradalom előtti időszakban az országgyűlés nem tudta betölteni maradéktalanul az alkotmányban kijelölt szerepét. hatásköre nem bontakozhatott ki eléggé. Ezért az 1956. augusztusi országgyűlés a munka megjavítására határozatot fogadott el. s ebben megállapította: „Az eddiginél nagyobb mértékben kell felhasználnunk alkotmányunk demokratikus alapelveit arra, hogy kibontakoztassuk a dolgozó nép államépítő tevékenységét... A dolgozó nép összességét érintő minden alapvető kérdést törvényben kell szabályozni. Ennek megfelelően feltétlenül szükséges a törvényhozó tevékenység kiszélesítése olyan értelemben, hogy az állampolgárok alapjogait és lényeges kötelességeit érintő jogszabályok törvények formájában kerüljenek megalkotásra.” Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 10—12 évben ország- gyűlésünk ennek a határozatnak mind következettsebben tett eleget. Ezt tükrözi, ennek következménye a magyar országgyűlésnek a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt egyaránt megnőtt szerepe, tekintélye. Az országgyűlésre, mint legfőbb államhatalmi szervünkre, további nagy feladatok várnak a törvényalkotó munka fejlesztésében, állami életünk demokratikus vonásainak, demokratizmusának erősítésében. Jelenleg is határozott törekvések tapasztalhatók arra, hogy a törvények és a törvényerejű rendeletek előkészítésébe az eddiginél intenzívebben vonják be a különböző országgyűlési bizottságokat; ez figyelemre méltó pozitív törekvés, hiszen e bizottságokban egy- egy terület kitűnő szakemberei foglalnak helyet. Aktív közreműködésük a törvényalkotó munkában (már az előkészítés fázisában is) kétségtelenül hozzájárul, hogy országgyűlésünk a lehetőségekhez képest minél hosz- 'szabb időszakra érvényes időtálló törvényeket alkothasson. Ugyancsak állami életünk demokratikus vonásait erőstti az országgyűlés ellenőrző funkciójának további javítása a kormányzati tevékenység felett. Ez az új vonás nemcsak az interpellációk szaporodó számán mérhető le, hanem azon is, hogy az országgyűlési ülésszakokon elhangzott fontosabb észrevételekkel, kritikai megjegyzésekkel, feladat-megjelölésekkel a Minisztertanács újabban visszatérőleg és rendszeresen foglalkozik. Űjlaki László dr. Megjelent a Páitélet augusztusi száma ,,Szocialista államunk — a nép állama” címmel Nagy László írt a folyóirat új számában emlékező s egyben elemző cikket. Húsz esztendeje, hogy az Országgyűlés elfogadta a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát. Az ekkor kitűzött alapvető célokat elértük. Ma már államunk fő tevékenysége a Oas- dasági és kulturális építő- munka szervezése. Államunknak ereje a tömegekben van. ma tnár minden osztály, réteg alapvető érdeke a szocializmus teljes felépítése. Közli a folyóirat Bálint Józsefnek, az MSZMP KB Politikai Akadémiáján a gazdaságirányítási reform kibontakozásának kérdéséről elhangzott előadásának szövegét. Dr. Gönczi István hosszabb tanulmányban elemzi, milyen irányban és ütemben fejlődnek a termelőerők a mezőgazdaságban. — Dankovics László a pártoktatás statisztikai tükrének tanulságait vizsgálja. Elemzi a folyóirat « Baranya megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának egy esztendős eddigi tapasztalatait. Nagy körültekintéssel biztosították, hogy mind a pártiskolán, mind az esti egyetemen lényegesen emelkedjék az oktatás színvonala az igazgatóság létrejöttét követően. A tanszékeken két tudományos fokozattal rendelkező oktató; és kilenc aspiráns. A hatékonyabb propaganda munka mellett „az itt tömörített szellemi erőkre tudományos elemző munka is vár”, és kielégítik a párt és állami vezető testületek továbbképzési igényeit. Fegyverrel a fasizmus ellen Huszonöt éve kapott lángra a magyarországi pariizánharc Magyarország német megszállása bebizonyította a Horthy—Kállay-féle kétkula- csos politika csődjét. Az a törekvés, hogy sértetlenül megőrizzék a reakciós félfeudális rendszert, a halálos félelem mindentől, ami haladó és demokratikus, 1944. tavaszától az ország legteljesebb kiszolgáltatottságához vezetett; a magyar föld a visz- szavonuló náci seregek szabad vadászterületévé, pusztulásnak kitett utolsó hídfőállásává vált. A kommunisták éveken át tartó szívós kísérletezését a hazafias, németellenes, függetlenséget védeni kész erők összefogására az ellenforradalmi rendszer meghiúsította; börtönök, internáló táborok, büntető- századok nyelték el tömegével a tettre kész, bátor harcosokat. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. augusztusában a párt erőteljes intézkedéseket tett az akciógárdák, partizáncsoportok fegyveres ellenállásának kibontakoztatására. Budapesten a párt katonai bizottsága előkészítette Gömbös Gyula, egykori fasiszta miniszterelnök Döbrentei téri szobrának felrobbantását, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elleni fegyveres fellépésekhez. Áz akcióra a következő hetekben, hónapokban a budapesti ellenállás időről időre jelentékeny veszteséret okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. A küzdelem élén — hogy csak néhány nevet említsünk — Rajk László, Kádár János, Fehér Lajos, Ajtai Miklós, Pálffy György, Padányi Mihály, Kállai Gyula és más pártmunkások, Marót,' Szír és több illegális néven ismert partizán állt. 1944. augusztus 8-án vetették be ejtőernyővel a Bükk-hegység fölött Szőnyi Márton és Ösz-Szabó János csoportját. E naptól számítjuk a 25 évvel ezelőtti partizánmozgalmak kezdetét. Szőnyi a Horthy-hadsereg fiatal repülőtisztje, budapesti kisemberek gyermeke volt, akinek gépét a szovjet va- dászrepülők lelőtték, hadifogságba került. Ott megismerkedett a kommunisák céljaival, partizánnak jelentkezett és tagja lett a Rácz Gyula régi magyar kommunista vezetése alatt álló partizáncsoportnak, részt vett lengyel területen vívott harcokban. A parancsnoksága alatt álló 13 tagú csoport Özd közelében, a Domaháza és Járdánháza közötti erdőségben ért földet. A csendőrség nagy erőket mozgósított kézrekerítésükre. A leszállást követő harmadik napon sikerült elfogniuk Kiss Benjámint, Csizmadia Gyulát, Báli Ferencet, majd Szoták Mihályt; „ zombori Ösz-Szabó János, a csoport politikai biztosa, akit a honvéd vezérkar főnökének különbizottsága Zentán 1941. novemberében forradalmi tevékenységéért halálra, majd 15 évi fegyházra ítélt, s aki büntetőszázadból szökött át a szovjet csapatokhoz — valamint G. A. Novotnij szovjet főhadnagy, az osztag tagja, a fegyveres harcban estek el. Az elfogottak közül négyet halálra ítéltek, két má-’ sikat életfogytiglani fegyházra. Az SS-ekkel és a csendőrökkel vívott tűzharcban halt hősi halált a Hangonyi- tónál az utolsó töltényig védekező Szőnyi Márton is. Ugyancsak 1944. augusztus 8-án kezdte meg harctevékenységét a II- Rákóczi Ferencről elnevezett partizánegység, amely Úszta Gyula parancsnoksága alatt működött, a fasiszták hátában, a Kárpátokban. Az egység tevékenysége megkezdésekor 23 fős volt. A fiatal erdész — ma altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHSZ elnöke — politikai helyettese Hamburger-Hor- 'yáth Sándor (ma nyugállományú alezredes) a fegyveres akciókon kívül széles körű politikai felvilágosító munkát is fejtettek ki. Ennek következtében létszámuk néhány hét alatt meghétsze- reződött. Hadműveleteiket a szovjet hadsereg megérkezéséig eredményesen folytatták. A szlovák—magyar határ köze’ében fejtett ki partizántevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi-osztag, amelynek tagját szintén a Szovjetunióban önként jelentkezett, ott kiképzett harcosok alkották. Az ország parancsnoka kezdetben Grubics Zoltán százados volt, majd Fábri József lett (ma néphadseregünk ezredese), akinek irányításával az osztag hatékony segítséget nyújtott a szlovák felkelés résztvevői, nek. a közös ellenség ellen vívott harcokban. Nógrádi Sándornak, a forradalmi munkásmozgafbm régi harcosának-szlovák partizánterületről az Ipolyon át magyar területre érkezett csoportja, melyhez tevékenysége során újabb és újabb önkéntes harcosok — főleg bányászok csatlakoztak, a salgótarjáni szénmedencében folytatta akcióit a fasiszták ellen. Az egység — amelynek politikai biztosa Tömpe András volt — a Ragyolc melletti Abroncsos pusztán vívott nagyobb ütközetet a németekkel. Negyed század távolából emlékszünk ma vissza a Miskolc környékén szervezett, a borsodi iparvidéken működött MOKAN-komitéra (Magyar Kommunisták An- tináci Bizottsága) a pécsi ellenállásra a sárisápi és an- navölgyi bányászok Zgyerka János által irányított fegyveres csoporjaira, az újpest' partizánokra, akiknek parancsnoka Földes László és Andrásfi Gyula voltak, a kőbányai. az erzsébeti és a csepeli ellenállás részvevőire, a Vörös Brigád tagjaira, akik közül tizenegynek- sortűz oltotta ki életét a budai Vár fokán; a Baicsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette Magvar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága hősi halált halt tagjaira. Stollár Béla főhadnagy elvérzett ellenállást csonorjára, a Budai O" kéntes Ezred több száz iv sére és a7 ország különböző helyein fellépett kisebb-na- gyobb fegyveres antifasiszta csonnrtokra. Valamennyien azért küzdöttek — sokan életüket is feláldozták —, hogy meggyorsítsák az ország felszabadulását a nácik és nyilasok rémuralma alól. Hősi elha- tároz.ásukat és helytállásukat méltán övezi egész népünk hálája, tisztelete ív. r.) t I
