Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1969. augusztus 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szombati szemle a szolnoki piacon Lepkék és hernyók a kenyérben „Kerek, kissé lapos alakú, barna héjú, belében elszór­tan, jelentékeny mennyiségű elpusztult bogártestrészt és hernyókat találtunk” — ol­vasható a békéscsabai minő­ségvizsgáló intézetnek, a Karcagról hozzájuk küldött kenyér vizsgálati eredmé­nyéről szóló jelentésében. Kukacos szállítmány Valószínűleg egy szállít­mány. 2.5 mázsa kenyér volt hernyóval fertőzött, emberi fogyasztásra alkalmaltan. A megyei KÖJÁL bakterioló­giai vizsgálata a kilós darab belében négyszáz kórokozó csírát és tíz coli bacilust mu­tatott ki. Ezek az adatok csak hozzávetőlegesen érté­kelhetők, mert a csomagolás s a szállítás sem az előírá­sok szerint történt. A karcag városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya szabálysértési eljárást indított a kenyérgyár ellen. A feljelentésre nem­csak ez az egy panasz adott okot. Hasonló észrevételek, bejelentések már máskor is érkeztek hozzájuk a kenye­rek minősége miatti A gyárban tett látogatá­sunk alkalmával az igazgató helyett csak a főkönyvelővel beszélhettünk. A bajt a nagytakarítás okozta — A liszt egy része való­ban molyos, rossz volt. Va­lószínűleg akkor került a többi közé, amikor a nagy- tákarítás alkalmával kiséper- tünk minden tartályt és szi­tát. Megjegyzem, a gyár fennállása óta volt már nagy- takarítás, de ilyen még nem fórdult elő — mondja Sántha József. — Évente hányszor taka­rítanak ki mindenütt? — Kétszer. De ezek szerint ez nem elég. — Tettek-e valamit a fo­kozottabb tisztaságért, a fel­dolgozásra kerülő liszt minő­ségének ellenőrzéséért? — Az eddigi két szita he­lyett, most három tisztítja sütés előtt a lisztet. A labo­ratóriumban pedig ezután nemcsak szakmai — techno­lógiai szempontból is ellen­őrzik a minőségét. Lepkeinvázió a gyárban Az üzem tiszatáságáról, s a higiéniai előírások betartásáról — kőrútunk során mi is meggyő­ződtünk. Kirívó rendetlensé­get sehol nem láttunk. Vi­szont a falakon, a kövön ren­geteg molylepke. — Ez az üzem legnagyobb problémája, — mutat körbe az üzemvezetőhelyettes — hiába tároljuk teljesen zárt rendszerben, s háromszor is átszitáljuk a lisztet, a lepke petéje olyan kicsi, hogy át­megy a szűrőn. Dagasztás közben is belepotyoghatnak a tésztába, s a 150—200 kg- os kovászban azt a pár da­rabot a pék észre sem veszi. Különösen rajzáskor, nyáron lepnek meg bennünket a hernyók. Télen nincs ekkora problémánk velük. A kéthetenkénti alapos ta­karítás láthatóan nem sokat segít. Már arra gondoltunk, hogy gázzal, ciánnal öljük meg a rovarokat. — Ehhez azonban egy hétre le kellene állítani a kenyérsütést, ami lehetetlen. Nem mentegetőz­ni akarunk, hiszen a kenyér innen megy a fogyasztóhoz, a végtermékért csak mi va­gyunk a felelősek. De őszin­tén szólva nem tudunk vé­dekezni a lepkék ellen. A karcagi kenyér jó hírneve megéri Ez mentegetőzés, — mert Karcagon kívül az ország más nagy városaiban, pél­dául Vácott, Budapesten, Sal­gótarjánban Is működnek hasonló kenyérgyárak. So- pánkodás helyett ne sajnál­ják az időt az utánjárásra, a fejtörésre, s az aktív véde­kezésre, mert a sok kenyeret fogyasztó kunsági ember egészsége, s a karcagi ke­nyér jó hírneve megéri. H. Öl­Rekord fel hozatal a gyü­mölcspiacon. Páratlan meny- nyiségű és minőségű ősziba­rack felhozatal. Sárgabarack­ból több mint háromezer, ősziből pedig ötezer kiló­gramm kelt el szombaton délelőtt. Az előbbi ára 3—4 forint, míg az utóbbié 3 és 7 forint között, mindenféle változatban megtalálható volt. Bőven láttunk almát, körtét, és szilvát is. Tovább csökkent a sárga- és a görög­dinnye ára. Elsőízben volt szőlő ára 12 és 18 forint kö­zött mozgott. Végre növekedett a paradi­csom és a paprika mennyi­sége, bár elsősorban az egyé­niek jóvoltából. Áruk egyre inkább igazodik a tavalyihoz, igaz a paprika még mindig drága. A zöldségfélék ára döntően nem változott, mennyiségük kielégítő. A piac legolcsóbb terméke a főzőtök, mind­össze 60—80 fillérbe került egy kilogramm. « Továbbra is kevés a tojás — 5300 darab volt — s az ára egyre borsosabb lesz. 1,50-ért már alig-alig lát­tunk, gyakori volt viszont az 1,70-es ár. Burgonya több volt, mint az elmúlt héten, bár jellem­ző, hogy mennyiségben az őszibarack mögött maradt. Az ár elfogadható — 3—3,50 forint — megfelel a vidéki, sőt a fővárosi átlagnak is. A baromfipiacon a kínálat megfelelt a keresletnek, kü­lönösen élőcsirkéből volt sok, 1200 darab. A piacon kora hajnaltól nagy volt a forgalom, csak­nem minden felhozott áru el­kelt Társadalmi munkából új gépkocsik Az órszág egyik legkor­szerűbb, s legjobban felsze­relt gépjárművezető-képző iskolája a szolnoki. Abban, hogy a tanulók határidő előtt birtokukba vehették az inté­zetet. az ÉVM Szolnok me­gyei Állami Építőipari Válla­lat gyors és jó munkáján kívül nagy szerepe volt a je­lentős értékű társadalmi munkáknak is. Az iskola ta­nulói jelenleg egy-egy napos munkafelajánlással tovább építik, szépítik az épület kör­nyékét Vállalták, hogy szep­tember 15-re lebetonozzák az 1600 négyzetméternyi udvart. Összesen 2500 köbméter föl­det mozgatnak meg, s a tér­ség feltöltésére, elegyengeté- sére 250 köbméter kavicsot, illetve homokot szállítanak oda. Munkájuk értéke 400 ezer forint. Az építőipari vál­lalat is, — habár ez mór nem feladata, műszaki irá­nyítással és szakmai tanács­adással még mindig segíti az építkezést A közös összefogásból az iskola 300 ezer forintot ta­karított meg. Ebből az ösz- szegből új kocsikat vásárol­tak. „Beszédnek minden megfúr?66 Igen régi szólást idéztünk közleményünk címében. Arra utal. hogy sokan azt tartják, az élőszóval, a beszéddel szemben nem tartozunk olyan felelősséggel, mint a leírt szóval kapcsolatban. Való­ban gyakran halljuk a szó­beli ígéretek után ezt a fel­szólítást is: „Adja írásba is!” A címül adott nyelvi forma is elsősorban a felelőtlen ígérgetésekre vonatkozott. Ma már nem lehet érvé­nye szólásunknak. Elsősor­ban azért nem. mert a szé­pen szólás, a kellemesen hangzó, dallamos nyelv, az érthető, tartalmas beszéd al­kalmasabb a nyelvi szerep teljesítésére, mint a színte­len, fakó, kenetlen. rozsdás hangokba belevesző, ízetlen és üreg beszéd. Ma minden­kinek törekednie kell arra, hogy beszéde tartalmában es megformálásában egyaránt a nyelvi igényesség példája is legyen. Ez azt jelenti, hogy a beszéd tartalma, gramma­tikai helyessége, szabatossága is elsőrendű követelmény. Nem lehet szép az a magyar beszéd, amiben nincsenek nyelvi finomságok, ami nem igényes megfogalmazásában. Nem lehet szép az a beszéd, amelyik nyomorék gandolatpk tárháza, amely­ben a mondatszerkesztés pon­gyola, s a szavak szinte csak úszkálnak a lazaszövésű mondatszerkezetekben. Nem lehet szép a beszédünk akkor sem. amikor tele van ízlés­telenségekkel, zsargon nyelvi elemekkel. Egyesek azt hiszik, hogy csak a „huligánok’’ élnek íz­léstelen zsargon nyelvi for­mákkal. A valóság azonban az, hogy a trágárság, a dur­vaság, az ízléstelenség mind szélesebb körben kezd ter­jedni. Sokan azt tartják, hagyjuk majd „kinövik” egyesek ezt a nyelvi hasz­nálatot. A valóság mást mu­tat. a csurglizás (= tánc), a krapek (= ember, fiú), a csaj (= leány), a stiról (néz, figyel) stb. szavakat azok is használják, akiket egyáltalában nem illethetünk a huligán jelzővel. Hogyan válik ízléstelenné a beszéd? Ízléstelenül, durván beszel pl. az a fiú. aki egy lánnyal való megismerkedését így adja tudtul: .,Felszedtem egy csajt”. Sokan azt hiszik, hogy az „állati klassz” és az „ol­tárt frankó’’ nyelvi formák humorosak. Tévednek. Ezek a szavak sem hangulatilag, sem érzelmileg nem értékes nyelvi elemek. s így nem ér­demlik meg, hogy megtűr­jük beszédünkben. A helyes és szép beszédre való törek­vés mellett természetes kö­vetelmény az is, hogy min­denki érthetően beszéljen. Vájon eleget tesz-e ennek a kövtelménynek annak a fia­tal lánynak a beszéde, amelyben ilyen mondatok is jelentkeznek: „A buli nem az én kéglimben volt Az egyik ürge azonnal felkért csurglizni. Fűzött, hogy var» dohánya. De én azt mond­tam neki, hogy én se most érkeztem a hathuszassal, és kopjon le.” Mindezt érthető magyar nyelven így kellett volna megfogalmazni: ,, A házi rendezvény nem az én lakásomon volt, az egyik fiú azonnal felkért táncolni, s azt mondogatta, hogy sok pénze van, de én közöltem vele, engem az sem érdekel”. A nyelvi ízlés és beszéd­beli igényesség ellen véte­nek azok is, akik üres han- goskodással, feltűnést keltő s szinte megbotránkoztató nyelvi formákkal élnek. Ilyenekre gondolunk elsősor­ban: dúcolt lábú bige (vas­tag lábú nő), dinnye fejű krapek (buta ember), köpök a zsírotokrn (nem érdekel a véleményetek) stb. Sajnos, ezek a nyelvi for­rnak nagyon fertőznek és egyre terjednek. Különösen az élő beszédben nagy a fér# tőzés. Ezért igen komoly nyelvművelő feladat az elő szó, a beszéd védelme is. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa PINTÉR ISTVÁNi TEA 5 DOLLÁRÉRT Útban a boldogság felé, amikor dörömbölnek az ajtón, hogy az ördög nem tudta máshová vinni őket Az ágyban nyújtózkodva eszembe jutottak a kallan- tyúk, s kénytelen voltam azt is belátni, hogy mégsem én vagyok Csánkó. De jó is len­né, ha nem kellene minden­nap nyolc óra hosszat csava­roznom azokat az izéket! Bár úgy lenne öttalála- tosom a lottón, mint ahogy ez a kívánságom teljesült! Másnap három órát sem dolgoztam! Valaki felkeres­te Winston urat a kalitkájá­ban, majd a látogató távo­zása után, a munkafelügyelő egyenesen hozzám jött, s bé- tuszkolt a szentélyébe. — Menjen a pénztárhoz, vegye fel a járandóságát és elmehet! — mondta. Nagyon nehezen jutottam ehhez az álláshoz, munka- nélküli segélyre nem voltam jogosult, s így csapásként ért az elbocsátás. Teljesen érthe­tetlen volt számomra, miért edják ki az utamat. Akármennyire utáltam is a kallantyúkat, saját jól fel­fogott érdekemben valameny- nyit a kívánalmaknak meg­felelően erősítettem fel, Ép­pen ezért kíváncsian faggat­ni kezdtem Winston urat, hogy kifogásolta-e valaki a munkám minőségét. — Érdeklődtek maga felől r— közölte hidegen a munka­felügyelő. Nem látszott rossz­indulatúnak. Megpróbáltam |obb belátásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert érdeklődtek irántam? Ezért maradjak munka nél­— Áz érdeklődő azt ta­nácsolta, hogy holnap már ne itt kelljen érdeklődni ma­gáról! — mondta szelíden Winston. — Ez minden, amit mondhatok. Igazán sajná­lom, hogy valakinek az út­jába került. Magának mint külföldinek kétszeresen kel­lene vigyáznia, hogy kikkel találkozik, milyen kapcsola­tai vannak... Most már nem bírtam uralkodni magamon. Kiabál­ni kezdtem: — Azért, mert Ruth nem engedelmeskedett Cuckenek, engem tesznek az utcára? Hát mit gondolnak ma­guk? Majd én megmutatom! Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutathatok meg semmit. Mehetek Ponciustól Pilátusig, akkor se lesz ered­ménye. Bár az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is kapott bevándorlási enge­délyt Amerikába, s kérvé­nyüket ötször is elutasította a bécsi amerikai konzulá­tus, mint négyszer az enyé­met Winston úr legyintett Felemelte a telefonkagylót, közölte a pénztárral, hogy készítsék ki járandóságomat, öt percen belül ott vagyok érte. öt perc múlva ott is vol­tam a pénztárban, fél óra múlva pedig abban a ven­déglőben, ahol Ruthtal szok­tam találkozni. Most délelőtt a helyiség egészen más ké­pet mutatott, mint délután szokott. A fő különbséget abban találtam, hogy dél­utánonként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont fordítva tör­tént: Ruth már ott üldögélt. Kék szemét meglehetősen el- borultan emelte rám. — Téged is? — Engem is! — feleltem, és megértettem, hogy őt is elbocsátották. Néhány mon­datban kölcsönösen beszá­moltunk egymásnak elbocsá­tásunk körülményeiről. Az ő főnökét is felkereste valaki, aztán a főnök hívatta Ruth- ot, s kiadta az útját. Tudo­mására jutott, hogy Ruth „nem kívánatos személyekkel tart kapcsolatot”. — Egy ilyen vén bakkecs- ké, micsoda aljas! — jelen­tettem ki fennhangon, hogy a szomszéd asztalnál ülő kí­sérőim is megértsék, kiről beszélek. Ruth pompás lány volt. A kettőnket ért csapások csak megerősítették elhatározásá­ban. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tudunk megszabadulni a „tanúktól”. — Tudok egy pompás kis szállodát! Itt van nem mesz- sze, a 77. utcában... — súgta. Válaszul leheletfinom csó­kot nyomtam a bal fülére. Pillanatnyilag az esett hoz­zám a legközelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán ka­ronfogva elindultunk. A négy férfi tisztes” távolban, de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederftettem. Ruth fekete haját, kék sze­mét, karcsú nyakát csodál­tam, s boldog voltam. Ruth határozott léptekkel vezetett a szálloda felé. Fel- rémlett bennem, hogy ez a biztonság előző látogatásokat feltételez, amelyek hasonló céllal, csak nem velem zaj­lottak le. Ezzel azonban nem törődtem mert végtére is nem Cuskeről volt szó, s1 eb­ben a pillanatban rajta kívül senkit sem tudtam utálni. A szállodás nem volt bü­rokrata: hamar átsegített a formalitásokon. Kért égy tíz­dollárost, s ideadott egy kul­csot. — Harmadik emelet, balra. A liftesfiú nem volt több tízévesnél, felvitt bennünket a harmadik emeltre. Balra fordultunk bedugtam a kul­csot a zárba, megforgattam, majd belülről tettem ugyan­ezt. Aztán magamhoz szorí­tottam Ruthot, s megcsókol­tam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen idők óta tar­tanám karjaimban. Később, amikor a kábulatból fel­ocsúdtam, már felmértem, hogy csak néhány másodper­cig tartott az egész: mind­össze két gombot tudtam ki­gombolni Ruth blúzán... — Kinyitni! ! ! — döröm­bölték hirtelen az ajtón. Azt hittem, hogy talán ha­mis tízdollárossal fizettem a tulajnak. Becsaptak vele va­lahol, s a többi pénzem közé tettem. Ha nem tudja az em­ber, hogy melyik pénze ha­mis, könnyebben túladhat rajta. Átkozott pech, éppen most kellett ennek a bankó­nak a kezembe akadnia! Per­sze, a szállodás is lehetett volna annyira tapintatos, hogy vár, amíg távozunk. Juszt se nyitom ki! Aki ilyen szállodának a tulajdo­nosa, tanulja meg, hogy ne zavarja a vendégeket. Ruth vetkőzni kezdett... Üjra dörömböltek az ajtón, most már többen is. — Kinyitni!! ! — üvöltöt­tek. Az ajtó recsegett, a válluk- kal akarták betörni, de ezt nem vártam meg, kinyitot­tam. A négy díjbirkózó kül­sejű rontott be. Kettő elkap­ta és hátracsavarta a karo­mat, kettő pedig az ablak­hoz ugrott, nehogy kilép­hessek rajta. — FBI! — mondta az egyik. — Parancsunk van, hogy letartóztassuk... (Folytatjuk) Fejtse meg! Küldje be! Vegyen részt Ön is! A FŐNYEREMÉNY: 3 napos utazás két személy részére, szállással, étkezéssel, belépőjeggyel a szeptember 14-i, prágai CSEHSZLOVÁKIA - MAGYARORSZÁG labdarúgó vb selejtező mérkőzésre TOVÁBBI NYEREMÉNYEK: 1 db Videoton világvevő rádió, 1 db kerékpár, 1 db két személyes turista sátor, 2 db Sokol táskarádió, ezenkívül 5 db háromszáz forintos, 10 db száz­ötven forintos sportáru vásárlási utalvány, 10 db, egy évre szóló Néplap előfizetési utalvány. Az augusztus 31 -i nyererrénysorsoláson részt vesz min­denki, aki a Néplap 27 tagú válogatott keretéből össze­állít egy tetszés szerinti csipatot és beküldi. A keret tagjainak a neve Tea 5 dollárért című folytatásos re­gényünk címeiben van elrejtve. (Egy példa: A rab megharagszik rá, pedig ör ö csak. Az elrejtett név: Gö- röcs.) Minden folytatás címében egy nevet rejtettünk el. Aki a 27 tagú keretből összeállította a saját csapa­tát. vágja ki az elrejtett neveket, ragassza fel az egé­szet egy levelezőlapra, vagv más papírra és borítékba zárva küldje be a szerkesztőségbe augusztus 30-ig. Minden beküldött csapat részt vesz a sorsoláson! CE^Y^mŐYELÉS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom