Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

1969. augusztus SI. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II MÉSZÁROS LAJOS: AKT TANULMÁNY Tűzgömb­katalógus Axel V. Nielden, a dániai Oie Römer Obszervatórium igazgatója nagyszabású ka­talógust állított össze az 1965-ig megfigyelt és tudo­mányosan tanulmányozott 1344 fényes meteorról és tűz­gömbről. Valamennyi, a kata­lógusban szereplő jelenséget szabad szemmel észlelték. A gyűjteményes munka a világ­űrből érkezett „hívatlan ven­dégek” Földünkhöz viszonyí­tott pályáját, égbolti helyze­tét, felvillanásának és kialvá­sának magasságát és a pá­lyának a földfelszínre vonat­koztatott koordinátáit tartal­mazza. Az első feljegyzés 1676. március 31-én készült. Másfél órával naplemente után ha­talmas tűzgömb jelent meg Bologna fölött Megfigyelői között volt G. Montanari csillagász is, aki egyébként az Algol fényváltozásának felfedezéséről nevezetes. A katalógus részletesen beszá­mol a történelem legnagyobb meteorhullásáról, az 1908. jú­nius 30-i szibériai jelenségről, valamint az 1783. augusztus 18-i meteor hullásról is. KIRÁLYI „NYOMDÁSZOK" A történelem nem egy olyan uralkodót ismer, aki a kézművesség egyik vagy másik ága iránt is érdeklő­dött. Nagy Péter orosz cár például Hollandiában hajó- építést tanult, egyes uralko­dóik más mesterségekbe kós­toltak bele. Feltűnően sok azoknak a száma, akiket_ a nyomdászat vonzott, g akik­nek a könyvcsinálás volt a kedvenc szórakozásuk.- ' , Ä A nyomdászkodó főurak sorát a litván eredetű Radzi- tüill Miklós lengyel herceg nyitotta meg. Szívesen szó­rakozott szedéssel és nyomás­sal Nevéhez fűződik egyéb­ként 1563-ban az első len­gyel biblia kin yoma ttatása is. A III. Bogiszlav pomerá- niai herceg — az egykorú források szerint — nemcsak belekóstolt a nyomdászatba, de élete végéig foglalkozott vele. «• I. Frigyes Vilmos szász­weimari fejedelem nevét is megörökítette a nyomdászat­történet. Torgauban nagysze­rű nyomdát állíttatott fel s mivel maga is elpepecselt M- sebb-nagyobb nyomdai mun- Icáikkal, a nyomda betűkész­letét ezüstből öntette. * A francia királyi „nyom­dászok” között XV. Lajos volt az úttörő. Saját munká­ját maga szedte és nyomta ki. A betűszedést a betűve­téssel együtt tanulta meg. XV. Lajos leányának szintén volt nyomdája Bourbon-i pa­lotájában és mind a szedést, mind a nyomást megtanulta* Leveleiben a nyomdászattal eltöltött időt élete legszebb percednek nevezte. A ímda királyi „nyomdá­szok” közül XVI. Lajos volt a legtanultabb és a legszor­galmasabb. A betűszedést már tíz éves korában elsajá­tította. Saját kezűleg szedte ég nyomtatta könyvét. Aktív nyomdászai! tevékenysége mellett mindent megtett a nyomdászat fejlesztéséért is. így Barlettd di Saint-Pault egy új szedési és nyomási eljárásáért húszezer frankkal jutalmazta. XVI. Lajos ural­kodó karában is szívesen idő­zött a szedőszekrény és a nyomóprés előtt. Amikor a Temple foglya lett, akkor is a nyomdafelszerelését kérte, hogy börtönében is áldozhas­son nemes szórakozásának, * A magyar történelemben sem ismeretlenek a műked­velő nyomdász fejedelmeik és királyok. Az elsők között Bá­thory István erdélyi fejedel­met ég lengyel királyt kell megemlítenünk, aki mint lengyel király, 1575 után szintén kitanulta a betűsze­dést. TI. József, a „kalapos ki­rály” a francia felvilágoso­dás hatása alatt sok üdvös intézkedést vezetett be. Szin­tén szívesen nyomdászkodott. lakosztályában teljesen fel­szerelt nyomda állt rendel­kezésére. A betűszedést 1755- ben Trattner János Tamástól tanulta meg, a nyomtatást pedig Trassier János György­től sajátította el. Galambos Ferenc A SZAKMÁBAN... Bejön a szobámba a húsz­éves fiatalember. Szerényen meghajol, kezet nyújt, be­mutatkozik. Az izgalomtól nyirkos a tenyere. Az akta­táskájából elővesz egy kiló- nyi kéziratot, egy halomnyi fotót, zavarában szétszórja, aztán összeszedi és elém rakja. Megnézem) a képeket, majd a papírokért nyúlok. Olva­sok. ő mesél, elmondja rövid kis életét. „A gyermekmosly válla­latnál tanultam fényképésze­tet. Felszabadultam és egy apai barátom besegített az MTI-hez. A laborba kerül­tem. Most állás nélkül va­gyok. Kirúgtak." — Miért? — mormogom az Írásból felpillantva. Tetszik tudni, én igazi újságíró, igazi fotós akartam) lenni. A laborban rendkí­vül unalmas volt az életem. Ez nem feküdt nekem. én más vagyok, több. Minden­áron ki akartam ugrani. Univerzális vagyok, mint tetszik látni, írok. és fotózok. A kollegák azt mondják, nem is rosszul. Szóval ki akartam ugrani és bukás lett a vége. öngyilkos lett egy ma­gas beosztású férfi fiatal sze­retőjével együtt. A dolog a Normafa Penzióban történt. Olvasom az esti jelentést, rohanok gépemmel a Norma­fához. A tiszti főorvos azt mondja, menjek a fenébe. Vén hülye szivar, gondoltam magamban és félrelöktem. Gyorsan megcsináltam a ké­pet a halott szerelmes pár­ról. Mondhatom, jól sikerült, művészi foto volt. ezt a szakma is elismerte. Erez­tem, hogy munkámmal szen­zációt hozok a magyar sajtó­ban és ezzel én is befutok. De az a vén gazember fel­jelentett. Fegyelmi, kirúg­tak.’’ — Schön — mondom). — Mi az? — kérdi a fiú. — Szép kis eset — vála­szolom. Közben megkínált cigaret­tával. Elegáns, súlyos ezüst­tárca tele Philip Morris-szal. Még mindig beszél, jobban megnézem a fiút. — Kérem, az én családom­ban senkinek sem sikerült... Gesztikulál, villognak ha­talmas mandzsettagombjai a hófehér nyloning kézelőjé­ben. — Tessék elhinni, a család a tragédia szélén áll. Ma m>-g eszünk, de holnap? Ki tudja? És két öcsém tanulat­lan még. Nézem a ruháját, mely jól szabott és drága kelméből készült. Megkérdezem tőle, magam sem tudom, miért: — Es maga? Magának mi­lyen a végzettsége? — Nyolc általános és egy gimnázium... kimaradtam. Tetszik tudni, a papa miatt. Ma már mind kevesebben ismerik Ubryk Borbála, né­piesen az „UGRIK BORBÁ­LA”, szomorú történetét. — Nem szenzációhajhászás, ha a tragikus esemény kipatta­násának százados évforduló­ján felidézzük, mert sokré­tű, soha nem felejthető ta­nulságot jelent. Abban az időben dúsgaz­dag nemesi lányok köziül már mind kevesebben mentek apácának, s ezt a szerzetes rendek fájlalták. Hogyne, hi­szen a világtól elvonuló leány szabályszerű dús hozo­mánnyal lépte át a kolostor falait. A hozományt igen sokszor a család egész va­gyona követte, mert a kül- világiakat túlélő apáca lett a család örököse. A (fiatalos nosztalgiából, szerelmi bánat­ból, vagy kisebb nagyobb kényszerből bekésztetett apá­cák közül mind többen men­tek vissza a világba szüleik halála után és ezek rend­szerint kikövetelték vagyo­nukat. Krisztusnak szánt ho­zományukat is a rendtől. — Legalább a bennlévő apácák visszatartására elrettentő példára volt szükség. Borbála élve eltemettetése Ubrylk Borbálát atyja szá­mításból, akarata ellenére adta zárdába. A krakkói ko­lostorban megismerkedett egy fiatalemberrel, aki meg­szöktette, de a fiataloknak nem volt szerencséjük: Bor­bálát elfogták és visszavit­ték. Második szökési kísérle­tét felfedezték és ekkor örök okulásul „élve való eltemet­tetésre” ítélték. Miután a kápolnában megfosztották megszentelt ruháitól, az egész kolostor égő gyertyák sorfala között a pince mélyére kí­sérte. ahol egy „cellának” ne­vezett lyukba a szó legszo­rosabb értelmében elfalazták. Élelmet egy nyíláson keresz­tül egy idős csökkent szel­lemi képességű mosogató asszony adott neki. Ez a jó­szívű. de akaratgyenge te­remtés több mint húsz évig őrizte a titkot, közvetlen fő­nöki parancsraj Kipattan a szenzáció Száz esztendővel ezelőtt egy fiatal pap került gyón­ta tónak az öreg kolostor fa­lai közé. Mikor töviről he­gyire bebarangolta a nagy épületet és a hatalmas park minden zegét-zugát, egyszer­egyszer szomorú elhaló éne­ket hallott A hang és az öreg mosoga tóasszony vezet­ték nyomra. Miután meg­győződött róla, hogy a fel­sőbb hatóságok mit sem sej­tenek a szörnyűségről, me­rész elhatározással a városi ügyészséghez fordult névte­len feljelentéssel. Leírta az esetet és saját magát, vala­mint a mosogató szolgálót jelölte meg tanúnak. A hatóságok a bécsi legfel­sőbb körökkel egyetértve mindent megtettek az ügy titokban tartására. Am a len­gyel hazafiak, akiknek min­denütt kiterjedt szervezetük volt, gondoskodtak róla, hogy a hír külföldre kerüljön. Ab­ban az időben a Habsburg Birodalmon belül még jól működött a hírzárlat, és egy- egy külföldi, jelen esetben párizsi tudósító útján fran­cia lapban jelent meg elő­ször a szenzáció. A külföldi lapok híreit azután a helyi sajtó is átvehette; A példátlan*? szenzáció — példátlan hatása A hír az egész világon mély ég őszinte felháborodást vál­tott ki. Csak olajat öntött a tűzre a huza-vona és a ha­tóságok elképesztő magatar­tása. A hamis bizonyítékok gyártása. a szemtanúk befo­lyásolása, az összes furfan- gok felvonultatása köteteket tenne ki. Végül az egész vi­lág haladó közvéleményének nyomására sikerült elérni, hogy az ügyben ne az egy­házi. hanem a világi ható­ságok folytassanak vizsgála­tot,. Az egész világon tünteté­sek,utcai botrányok, felvonu­lások kísérték az eseményeket. Követelték a szerzetesren- deik megszüntetését, az egy­házi bíráskodás teljes eltör­lését. az egyházi vagyon fel­osztását. Az eseményeket erő­sen kiszínezve, folytatások­ban megjelenő füzetes regé­nyek, a valamikori igazi ponyvák ismertették. Az apám, a múltban... Hát igen, volt egy kis vacak bőr­gyára. Tudom, hogy ez bűn, tudom én, hogy mindent apámnak köszönhetünk. Az én karrieremet is ö tette tönkre. Az ő eredendő bű­ne... — Szerkesztő úr, tessék en­gem felvenni. Kérem, adja meg az utolsó lehetőséget számomra. Bűnöm nincs, apámért én nem felelhetek. Igaz. ki akartam ugrani, ta­lán nem a leghelyesebb utat választottam, dehát minden­ki ezt teszi a szakmában. Csak az egyiknek sikerül, nekem — a másiknak — nem! — Kedves fiatal barátom, ne haragudjék, de igazán gyengék a kéziratai. Jobb, ha ezt becsületesen a sze­mébe mondom. És azért a napa miatt maga tanulha­tott vrlna. — És ön? Olvastam én ön­től kérem sok mindent. Ab­ban is akad marhaság, jócs­kán. Pedig magé sz-r’-esztő... Ránéztem, mór me id nem válaszoltam. de idejében megérettem: n-m s~auad. Mos* nz olvasónál. áVok szemben, és az olvasó szava az isten szava. Elbúcsúztunk, láttam, már nem is haragszik rám, hi­szen megmondhatta a ma­gáét. Odamentem az ablakhoz, kint a szél táncoltatta a hó­pelyheket, lenéztem az út­iesten a nagyfiam egy fekete trikóban hengergette a nyolc- mázsás rotációspapír-henge- reket, a raktár mindent el­nyelő éhes szájába. Igen, ő mar benne van a szakmában. Mínusz öt fokban fekete tri­kóban, amire az van írva fehér festékkel: hajrá Fradi. Három gimnáziuma van a gyereknek, ö így akar kiug- rani. Pedig a múltban édes­apja össztőkéje éppen egy ilyen fekete vagy bordó tri­kó volt. Elfogult vagyok, gondolat­ban megsímogotom a fiam feiét.. £z*án les-rlndnk hoz­zá, megkínálom egy Kossuth­tal. meghívom egy feketére azt mondja nem lehet. me~t ő nem szerkesztő és égeti őket a munka. Boldogan me­séli. hogy karácsony éjszaka jól keresett, dupla órabért fizettek. Igen, ez a fiú már benne van a szakmában Suha Andor Budapesten a Városliget volt akkor a nép szórakozó­helye. Itt drámát adtak elő a történésről és az egyes ké­pek szünetében kupiéba fog­lalt érzelmes dalokat énekel­tek Ubryk Borbáláról és el­adásra kínálták a versbe­szedett „igaz történetet”. Amilyen nagy volt a tényle­Ubryk Borbála Jászberényben Ezek után már nem is lát­szik lehetetlennek a Vasár­napi Újság következő hír­adása: (UBRYK BORBÁLA JÁSZ­BERÉNYBEN) a Margitszi­geten vasárnap felbocsátott apáca-léghajó, a J—K-p sze­rint Jászberényben ereszke­dett le. Varga Jánosné találta meg hétfő reggel a tanyáju­kat kerítő árokban. Igen mu­latságos nevezett nő előadása az ,,apáca’’ feltalálásáról. Ju­hászbojtárok fütykösökkel kí­sérelték meg az elfogást, de hősiesen visszarettentek, mi­helyt meglátták, majd végre maga Varga Jánosné ment ki. s a városba szállította. Varga Jánosné lakása ezután majdnem búcsújáró hellyé változott, mert már voltak babonáskodók, kik az „apá­ca látogatásához mindenféle jövendölgetést kötöttek. A hatóság azután megelégelte a komédiát, a lebontott ruha­neműt a találónál hagyván, s felvilágosítván az illetőket, a drótból és papirosból ké­szített alakot megsemmisítet­te. Hogy mennyi idő alatt tette meg a Margit-szigetről Jászberényig az utazást, biz­tosan nem határozhatni meg. mert a leereszkedést senki sem látta. Szomorú epilógus Elképzelhetjük mennyi íz­léstelenség és pénzcsikaró spekuláció kísérte egy ilyen léghajó felbocsátását a múlt század vége felé, miközben az agyonkínzott idegzetű ál­dozat utolsó óráit élte. A leg­gondosabb ápolás sem tudta megmenteni az életnek és bi­zonyára a sokszorosan kiál­tott izgalmak hatása alatt Ubryk Borbála 1870 elején meghalt, anélkül, hogy egyetlen egyszer is vallomás­ra nyitotta volna száját. A bírósági eljárást erre be­szüntették, hiszen a Krakkó­ban érvényben lévő Osztrák Polgári Törvénykönyv erre módot adott. Egyébként az eliáras a hatalmasok részé­ről egész idő alatt arra irá­nyult. hogv Ubryk Borbála gyengeelméjűségét bizonyít­sa. A nehézkes polgári bíró­ság nem boldogult a jezsui- tók vezette és tényleg min­den eszközt szentesítő szel­lemi párbajban, a napi és szerzetesi tanúkat pillanatok alatt át lehetett vezényelni a hatalmas birodalom távoli csücskébe, vasv ha kellett, szó szerint a világ végére is Ahol i lelki kényszer nem segített, ott ez a módszer mindig eredménnyel járt Legfelsőbb kormánykörök pe­dig megnyugodtak, hogy a szerencsétlen apácát csuoán ..saját érdekében” különítet­ték el -»érdatársaitól és azért nem pvilgvó<?v­intézetbe, mert itt a rend „szereti Gondoskodással ve- tdV körül. Mine a hfrésági szemle ki­szállt a bélszínre, frissen rnes-elt faiakkal várta a pin- ceodij a„ ipp-tekeseket. A fa­lakból azonban áradt a doh. a bűz. s a rothadás: látni való volt. hogv ott minden- m'nden megérett az elpusz­tulásra. Dr. Magyarka Ferenc Százéves szomorú szenzáció tscgig kerüli a krakkói apáca, Ubryk Borbála Jász herén 1/ be

Next

/
Oldalképek
Tartalom