Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1969. augusztus 3) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Ne szóljatok bele" A Szigligeti Színház együttesének sikere Színházi levél a fővárosból A ssáxharmincnegyedik nap Áz utolsó hídfő Kellemes sikert hozott a Szolnoki Szigligeti Színház budapesti vendégjátéka. Né­hány órás kikapcsolódást, könnyed szórakozást biztosít a Ne szóljatok bele című két részes musical. Az érzelgős hangulatoktól legtöbbször si­keresen elszakadó zene, a játékosan könnyű történet, az ügyes vígjátéki trükkök megtalálják *z utat a pesti nézőkhöz is. A rendezés és a színészi játék ruganyosán alkalmazkodik a nagyobb, nyitott színtér adottságaihoz. A szereplők többségükben fiatalok — úgy tűnik, szí­vesen játsszák ezeket a sze­repeket .amelyek némelyike saját fiatal életük minden­napjait viszi színpadra. Naív és meggondolatlan if­jú szerelmes pár. érdekes és csinos, „okos” kozmetikus­nő. a hozzájuk kapcsolódó ifjú és mafla intrikus egye­temi tanársegéd, aki egy ha­gyományos és jól bevált víg­játéki típus szerencsés fel­élesztése: az ifjú intrikus hálás szerepében ifj. Üjlaky László komikus hajlamai törhettek felszínre. nagyon tehetségesen. A színész kari- kírozó képessége figyelemre­méltó. mint ahogyan Krasz- nói Klári üde. temperamen­tumos éneke és tánca, érde­kes szépsége is. Sorolhat­nánk tovább a fiatal együt­tes többi tagját, akik erre a pesti előadásra úgy készül­tek. mint egy premierre. Az előadás szünetében velük beszélgettünk. — Közös álmunk, hogy jó zenés színházat sikerüljön teremtenünk — mondja Szombathy Gyula, az előadás férfi főszereplője, a kedves és vagány, tipikusan mai ifjú férj alakítója A Szabadtéri Játékok ren­dezői álmukban sem kíván­hatnak ideálisabb időt, mint amilyen pénteken este volt a Carmen bemutatóján. Jól lehűlt a levegő, nem az au- gusztuji éjszaka fülledtségé­től volt forró a Dóm téri este. A nemzetközi szereplőgár­dával francia nyelven elő­adott opera — az idei Sza­badtéri Játékok harmadik bemutatója volt — elbűvöl­te a közönséget. Bizet operájában — Pros­per Merimée elbeszélése alapján írtaik a szövegköny­vet — egyszerű emberek énekelnek szenvedélyeikről, vágyaikról. Katonák, dohány­gyári munkáslányok, csem­pészek. cigányok a Carmen színpadának hősei. Bizet muzsikája természetes én­jükből árad. a cselekvő, az emberi gyarlósággal terhes figurák mentesek minden torz, hamis, zenés színpadi megf oga Ima zástól. Az előadás rendezője, Mi- kő András érdemes művész, a leegyszerűsítés végső hatá­ráig elment, csak annyi teat­ralitást engedett meg amennyit a hatalmas szín-, pad jól elbírt. Kristálytiszta, mesterien építkező előadást komponált. Nehéz dolga volt pedig. hiszen különböző operastílust képviselő, Euró­pa különböző nagyvárosai­ban fellépő művészekkel dol­gozott, és a hatalmas szín­padtéren óriási statisztériá­val. A népséget, katonaságot azonban nem színes, nyüzsgő látványosságként szerepeltet­te, pontosabban nem első­sorban ekként hanem fontos miliő és hangulatfestő funk­ciót adott a háttérnek is. Ez­zel a megoldással — sok egyéb lényeges dramaturgiai tenyésző megfelelő exponálá­— Szolnokon ez volt az el­ső évadom, hat szerepet ját­szottam el, prózát és zenés darabot egyaránt. Nagyon jól éreztem magam, a kö­vetkező évadra is ott mara­dok. Szeretem a modem hangvételű, mozgalmas zenés darabokat, A pesti sikerért, úgy érzem, külön meg kel­lett dolgoznunk. Először lél­tünk is. hiszen a pesti sza­badtéri színpadokon elég sok színvonalas szórakozási le­hetőség között választhat a néző. Végül is a fővárosi kö­zönség jó szívvel fogadott bennünket, és ez a legjobb érzés. A társulat többi tagjai is büszkék a sikerre, s örülnek, hogy a jövő évadban is együtt maradnak Szolnokon. — Jó érzés volt az, hogy el akartak vinni bennünket máshová — jegyzi meg Ba­ranyai Ibolya. Mindegyikün­ket hívtak más színházhoz. Pestre is. de egyikünk sem megy. mert jól érezzük ma­gunkat a városban. Mind barátok vagyunk és ezert sikerült a darabot jól és lel­kesedéssel színpadra vinni. Remélem, hooy sok modem, zenés darabot komédiázha- tunk végig még együtt — Kár hogy csak néhány este játszunk a városmajori színpadon — mondja Krasz- nói Klári. Azt hiszem, le­hetne még több sikeres elő­adást is tartanunk. Én nem színésznőként indultam, ha­nem mint szólótáncosnő. De meg akartam szólalni a szín­padon, mert csak így tudom teljesebben kifejezni maga­mat. Ezért is örülök a sze­repnek. a darabnak. A szünetben találkoztunk ifj. Kalmár Tiborral, az egyik szerzőveL sa mellett — elkerülte a monstre szabadtéri előadások buktatóit. nemcsak látvá­nyos a színháza, hanem a szó legnemesebb értelmében színház, — bocsánat a kife­jezésért — nem cirkusz... A zenekart Roberto Berni, a Párizsi Nagyopera kar­mestere vezényelte. Erős tempót diktált, de a legap­róbb részt is kimunkálta. Nagystílűén, de Bizet for­manyelvének sajátosságai­nak teljes tiszteletben tartá­sával vezette a zenekart, amely hamar megérezte Ben- zi varázsát és szinte töké­letesen azonosult a karmes­terrel. A címszerepet Jane Rho­des, a Párizsi Nagyopera tagja énekelte. Gyönyörű hang, magasan kultúrált énektechnika, remek, minden mozdulatában kidolgozott, csiszolt színészi játék jelle­mezte alakítását. Nemcsak kitűnő énekes, de nagyszerű színész is. Carmenje, Bizet szépséges muzsikájában, em­lékezetesen él a hatalmas színpadon. Don Jósét, a szerelmes, el­hagyott katonát Jean Bon­homme a Londoni Covent Garden Operaház tagja ala­kította. Brillírozott, méltó partnere volt Carmen meg­személyesítőjének. Könnyed eleganciával énekelt és ját­szott — ő is milyen jól! — és megkapó. meghatódott szerénységgel köszönte meg az óriási tapsot. Escamillo, a bikaviador, Dan Jordachescu a Bukares­ti Operaház tagja volt. A két előző főszereplőhöz ké­pest mérsékeltebb teljesít­ményt nyújtott, nem tudott annyira eleven valóságot te­remteni maga körül, mint partnerei. — A Ne szóljatok bele cí­mű musical megalkotásába négyen is beleszóltak mint szerzők? — kérdeztük. — Nemcsak a szerzők szóltak bele. hanem a dra­maturg és a rendező is. Üj ötletekkel gazdagították, frissítették az előadást, meg­írtuk, aztán átírtuk, majd új­ra megírtuk a darabot. Sze­rintem a zenés színház kol­lektív műfaj, csak így lehet igazán jót csinálni. A lib­rettót Abai Pál barátommal írtuk. Már volt egy közös munkánk. Jól tudunk együtt írni. egymásnak adjuk a lab­dát, így csiszoljuk alakítjuk az új meg új ötleteket, Maj- láth Júlia zeneszerzőn kí­vül negyedikként Fülöp Kál­mán társult hozzánk. — örülök a darab sikeré­nek. a pesti sikernek külön, és annak, hogy ősztől kezd­ve ez a musical majdnem minden vidéki színházunk műsortervében szerepel, töb­bek között előadják majd Szegeden. Kaposvárott. Győr­ben és Pécsett, sőt Szabad­kán is. — Van-« valami további terve is a szerzőegyüttesnek? — Igen, már készül a Pi­ros jaguár, ez is fiatalokról szól. mai problémákról, sok zenével. Végezetül a rendezőt Bor Józsefet kerestük meg. — Nagyon szeretem színé­szeinket, örömmel dolgozom velük együtt. Az itteni siker várakozáson felüli. Szolno­kon kamara színpadon adjuk elő ezt a musicalt, itt a mé­retek miatt is nehezebb volt a közönséggel a kontaktus megteremtése. Az. hogy még­is sikerült, mindnyájunknak nagy öröm. Sz. J. Karikó Teréz Micaela pa­raszüány, jól érvényesült az erős nemzetközi gárdában, biztonságosan, pontosan, al- kaknazkodóam formálta sze­repét színészi játéka is tel­jes értékű. A kisebb szerepekben Varga Róbert, Miller Lajos, Várhelyi Endre, Tóth Sán­dor, Berdál Valéria és Ko­vács Eszter segítették a Dóm térj Carmen szép sikerét A szólót Emilia, Kirova. a Szófiai Operaház tagja, igazi délszaki temperamentummal táncolta, de nagy fegyelme­zettséggel igazodott az elő­adás visszafogott hangvéte­léhez. A díszlet. Vang a Mátyás Kossuth-díjas érdemes mű­vész munkája, egyszerűségé­ben monumentális, a XIX. századi Spanyolország leve­gőjét árasztja, praktikusan segíti a cselekmény kibonta­kozását A jelmezek Móric Tivadar Kossuth díjas érdemes mű­vész káprázatos színérzékét ég ötletességét dicsérik, a pontosan belépő és megfele­lően tolmácsoló kórusok pe­dig Oberfrank Géza éa Szá­lai Miklós karigazgatókat. A látványos, de sohasem öncélú koreográfia Barkóczy Sándor munkája, T. L. NEUMANN PROGRAM AUTOMATA VARRÓGÉP i A legújabb típus, világos és sötét szekrényes kivi­telben. Ára: 3760.— Ft. Budapest VIII., József krt. 37. A krízis perceiben minden pillanatnak jelentő­sége van. Július 30-át írtak; légszomj fojtogatta a forra­dalmat Gyötrelmes volt az éjsza­ka Cegléden is. a parancs­nokság vasúti kocsijában; A segédtiszt miniatűr fehér zászlót tett a térképen a Tisza és a Zagyva torkola­tához. Elesett az utolsó híd­fő. Kun Béla: — Még talán nincs vesz­ve... Landler: — Fegyver kell minden munkás kezébe! Vágó Béla is bizakodott: — Harcolnunk kell. Julier: — Káosz! Anarchia! Re­ménytelen, menthetetlen! A kormányzótanács lemondása szükségszerű. Landler és Vágó összei- néztek: — A katonák között a helyünk. Amikor Kun Béla drámai búcsúbeszédét mondta a bu­dapesti Központi Munkás- és Katonatanács ülésén. az utolsó hídfőben újra fellán­golt a harc. Hajnali bizakodás volt a támadás. „Még lük­tet a szívünk, az erek még friss vért hoznak, az eszünk és szivünk parancsára indu­lunk. Mégeavszer, utoljára'’. A reménytvesztett katonák újra fegyvert fogtak és el­indultak május 3-i győzel­mük útján. Elöl az 53. vö­rösezred harcosai; „•••a zász­lóalj megindult az éjszaká­ban az ellenség felé. Ügy meneteltek, mint egy béke­beli gárdaezred. Ropogott a kövezet lábaik alatt és vissz­hangzott Abony az Intema- cionálé hangjától”. Reggel váratlanul Abonyba érkezett Landler Jenő. a Vörös Had­serege főparancsnoka, aki az ezredparancsnoksággal meg­beszélte Szolnok visszafog­lalásának tervét Az ere­deti elgondolás szerint az 53. gyalogezrednek akkor kellett volna támadnia, amikor erő­sítésére úiabb egvségek ér­keztek. „Végre két üteg ér­kezett. Utánuk egy agyonfá- radt 68-as vörös gyalogzász­lóalj. amely össze-vissza száz puskát számlált. Nem lehe­tett tovább várni, meg kel­lett előzni az ellenség táma­dását. Az 53-asok feltartóz­tathatatlanul mentek élőre. Olyan pontossággal és biz­tonsággal mentek, hogy a harctér inkább gyakorlótér benyomását tette volna, ha itt-ott egy-eay srapnell nem ritkította volna meg az elő­renyomuló sorokat. Egy em­ber sem maradt le”. Egész éjszaka húzta a cigány a Nemzeti Szállo­dában. Daniel Pop román generális magyar csárdások­ra mulatott; — Ameb.nk móré abba­hagyja. kiköttetem! Három, rekedten berregő gép szálldosott a város fe­lett. Vörös papírlapok li­hegtek le az utcákra. ..Pro­letár Testvéreink! Román Katonák! A Ti ellenségeitek a nagy romániai tisztek. a bankárok és papok. Ök akar­ják a. ti halálotokat. Mi bé­kességben és jó harátsánhan akarunk élni veletek. Gyer­tek hozzánk! Mindenki áll­jon n vöröszászló alá. Ez a zászló van hivatna, arra. hogy megmentse a világot”. Reggel 9 órakor még min­dig szólt a zene. Sebesült román tiszt vágtatott a szál­ló elé. — Tábornok úr, a bolse­visták nagy erőkkel megtá­madták a várost. A hazaáruló tábornok. Panp Dániel generális. a fu­tártiszt képébe öntötte a borát — Ébredi fel. disznő. ne képzelődj Már nincsenek vörösök! Kipusztítottam őket. Mi történt a város szélén? Idézzük a később megielent ellenforradalmi lap krónikását: „Landler ka­tonái az arénák vadállatai­nak hősiességével vetették magukat a városra”. A ro­mán ágyúk csőolvadásig tü­zeltek. de hiába; A város nyugati perem- kerületében állt a harc. amikor újra előkerültek az eldugott puskák, géppuskák. A MÁV műhely munkásai a Tisza-parton törtek előre. Tébolyult asszony rohant végig a Szapáry utcán. Re­kedt eszelős hangja maga alá gyűrte a részeg táborno­kok mulatását is. — Elpusztultok! Az ura­mért... Megrohadtok! A tiszti pisztoly elcsende­sítette. A tábornokot ketten támogatták be a kocsijába. — Bekerítenek bennünket! Géppuska söpört végig a főutcán. A víztoronynál egy román zászlóalj letette a fegyvert A tábornokot Be- senyszög felé vitte az autó. Lapozzuk fel újra a kora­beli naplót: „Ha költő em­ber volnék úgy írnám meg. hogy piros volt a Zagyva vize. Nem volt az, de lehe­tett volna. Elnyelte a vért rögtön a föld a miénkét is. az ellenségét is. A Zagyvá­nak szorított szerencsétlen románok nem tudták, hogy tisztjeik már elmentek. Ke­gyetlen volt a mieink roha­ma. A háborúban sok vad attakot láttam, de ehhez fog­hatót nem. Mert olyanok voltak felbőszített katoná­ink. hogy a vaskerítést is el- rágták volna a fogukkal*. Amikor az új hadügymi­niszter közölte, hogy átveszi a főparancsnokságot és a további parancsokban már elhagyta a „vörös” jelzőt a hadsereg nevéből és tüntető­én utasította az alakulato­kat a nemzeti színek feltün­tetésére. a szolnoki házakra újra vöröszászlókat tűztek ki. Az utolsó hídfő még másnap is élt. Augusztus 2-re virradóra elterjedt ugyan a hír. hogy a tanács­kormány lemondott, de _ a katonák nem hitték el. *Á2 éjszaka folyamán át kellett kelnünk a Zagyván, az el­lenséget hátba kellett kap­nunk, mert Győzelmünk még nem volt tökéletes. Segítség nélkül azonban nem bírtunk előbbre vergődni. Egész éj­szaka szörnyű tűz alatt ál­lottunk. Reggelre meg vol­tunk tizedelve, de a csapat győzni akart és nem fegy­vert letenni”. A futóárkokböl lőszerért káromkodtak a katonák. Ä parancsnok. Seidler Ernő a telefonosokkal veszekedett. — Összeköttetést Pesttel1 Budapest nem felelt; A messzi szaladó drótok érces zúgása hallattszott csak a fülkagylókban; Hajnalban megindult a ro­mán gyalogság. A védővo­nalból erősítést kértek. Lo­vasfutárok rohangálták vé­gig a várost. — A Zagyvához! Minden­ki! Minden férfi... Négy rohamot visszaver­tek. A kocsikra feldobálták a sebesülteket. A halottak ma­radtak. Seidler megfigyelő pontja a Hitelbank tetején volt. — Zagyvarékas felől ro­mán tüzérségi felvonulás. — A tüzelőállásokat be­mérni. megsemmisíteni. A telefonos felkiáltott. — Parancsnok elvtárs, hangok a pesti vonatban. Seidler füléhez kapta a kagylót, hallózásra nyílt a szála, de elharapta a szót Sápadtan tette le a telefont; — Ne szóljanak senkinek. Pest alatt az ellenség. A di­rektórium szólítsa újra fegy­verbe a munkásságot. F. Bede lehajtott fővel állt. — Már az inasok is a tűz- vonalban vannak. Az asszo­nyok gyűjtögetik az elha­gyott lőszert. Az ezred parancsnokság fu­tárokat küldött északra, északnyugatra, hogy közeled­nek-e a felmentő csapatok. A felderítőket a határban Duskatűz fogadta. Dél körül újabb rohamot vert vissza a város. Ki szá­molta volna, hogy hányadi­kat már aznap. — A következő támadást már nem bírjuk feltartani. Fokorúpuszta felől fehér zászlós autó porzott. A par­lamenter román tisztek mind Jól beszéltek magyarul. — Két órát adunk az el­vonulásra. Tiszt urak. néz­zék meg a térképeinket. Tessék, megmutatjuk. hol állnak az ütegeink! Tudjuk, nem tudják őket megsemmi­síteni. Ellenőriztessék, hogy pontos adatokat szolgáltat­tunk-e. Másfélszáz lövegűnk­kel nyitunk tüzet a városra 16 órakor. A lázadók nincse­nek tisztában a helyzettel Önök már felismerhetik minden puskalövés hiábavaló'. Holnap már bent vagyunk a fővárosukban is. Adieu. A sebtében alakult kato­natanács küldöttségét me­nesztett az ezred parancsnok­sághoz hogy miért nem kap­nak utánpótlást. F. Bede a Kossuth teret nézte. Milyen gyönyörűen indult minden és most Szol­nok az utolsó vörös város. Seidler a torkát köszörülte. —■ A csatában vissza is le­het vonulni. Meg kell ts? Hogy erőt gyújtsunk. A Kossuth teret ékkor már ellepték a sebesültek.’ Fél három volt. A katonák egymástól várták a döntő szót. Mindenki tudta, hogy nincs értelme tovább. de senki sem vállalkozott az utolsó parancsra. A ház előtt lövés dörrent egy Lenin- fiú főbelőtte magát Senki sem mozdult. — Öt perc múlva három. •— Hátha becsaptak ben* nünket? A felderítők a fejüket rázták. — Nem. Félkörbe rakták az ütegeiket. Három órakor megmozdult a föld. A székek, az asztalok vitustáncot jártok. Csak egy pillanatig tartott. Ólomeső hullott a városra; — Ki veszi le a zászlót? A katonák eloldalogtak. A Zagyva mellett végigfutott a parancs, amelyet senki sem adott ki. — A fegyvereket megsem­misíteni. Kevesen maradtak Seidler vezényletével végig meneteltek a városon. A ha­tárban elnyelték őket a ku­koricások. A zászlót az intervenció- sok géppuskázták le a ta­nácsházáról. Nem akadt, aki önként levegye. Tiszai Lajos Carmen, a Dóm téren Bemutató a Szegedi Szabadtéri Játékokon A Jászberényi Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya betöltésére pályázatot hirdet IGAZGATÁSI CSOPORTVEZETŐI MUNKAKOR Jelentkezhetnek írásban, vagy személyesen azok, akik jogi végzettséggel rendelkeznek, esetleg tanul­mányaik befejezése előtt állnak; Fizetés megegyezés szerint útiköltséget felvétel esetén térítünk. — Cím: Jászberény, Hatvani út I. szám, Telefon: 415.

Next

/
Oldalképek
Tartalom