Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

1969. augusztus Ä SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Elbűvölő kalapok... Fényképfelvétel — őtmilliomod másodperc alatt A tudósok sokáig megoldhatatlan feladat előtt áll­tak, amikor rossz megvilágítási körülmények között, szemvillanásnyi idő alatt lejátszódó folyamatokat kellett volna megörökíteniük. Csak az elektronika nagymérvű fejlődésével valósult meg régi vágyuk: az ultrasebességű fényképező berendezés. A berendezés a vizsgált objektum képét elektroni­kus jelekké alakítja át, majd több tízezerszeresen fel­nagyítja azt. Ennek eredményeként az elektronikus-op­tikai átalakító képernyőjén olyan fényerejű kép jelenik meg, ami már fényérzékeny lemezre rögzíthető. A be­rendezés akár ötmilliomod másodperc alatt lejátszódó tüneményt is megörökít, így még egyetlen fényrészecske •— egy foton — is lefényképezhető. A képen a világ egyik legmodernebb ultrasebességű fényképező berendezése látható, a szovjet „LV—02” tí­pus, amelynek különösen nukleáris kutatásoknál veszik nagy hasznát. cióját némi túlzásnak tekin­tik. A kereskedő azonban váltig hangoztatta, hogy „egyszerű kirakat-dekoráció­ról” van szó; A rendőrök ekkor hatá­rozottan felléptek és követel­ték, hogy szüntesse meg ka­lapjainak ezt a kissé túlzott reklámozását. Fox megtagad­ta a rendőri utasítást, és így a rendőrök maguk vették kezükbe a dolgok irányítását és behúzták a kirakati füg­gönyöket. Nem a lányokat, hanem Foxot vitték be a rendőrség­re és az ötletes üzlettulaj­donosnak hamarosan a bíró­ság elé kellett állnia. 25 font pénzbüntetésre ítélték, „az utcai forgalom akadályozá­sáért’- : Áz új évad elé Egy kis HUMOR Bevallja — Sohase felejtem, el Je­nő, milyen ostoba képet vág­tál, amikor megkérted a ke­zeimet — Valóban ostoba is vol­tam drágám. . # Üzletember Párizsban egy amerikai tu­rista az Eiffel torony alatt áll és elragadtatással nézi: — Pompás torony] Mennyi olajat termelnek ki naponta? Bók a mamának — Hogyan tetszik önnek a kisfiam? — kérdezi a házi­asszony a vendégét. — Ó, nagyon rokonszenves gyerek. Szépen, illedelmesen viselkedik. Rólam) azonban azt hiszi, hogy orvos vagyok. Mióta megérkeztem, állandó­an a nyelvét öltögeti rám Minden relatív A vendég távozóban van egy párizsi hotelből, s sze­retne borravalót adni a szo­balánynak. de nincs aprója. Odamegy a portáshoz és megkérdezi tőle: — Tudna nekem ezer frankért aprót adni? — Nálunk kérem az ezer frank már aprópénznek szá­mit! — válaszolja ridegen <* portás. Megértő lélek A családi ház építtetője így szól a kőműveshez: — Tudja, mihelyt elkészül a ház. nyomban megnősülök. A kőműves sercint egyet, majd a megrendelőre cinkos pillantást vetve, megszólal: — Ha jó borravalót kapok, úgy intézem, hogy minél ké­sőbb készüljön el. Orvoshíárty tan csaknem mindenütt a világon Az orvosok párizsi világ- kongresszusa megállapította* hogy világszerte nagy az or­voshiány. Így például 1965- ben Albániában 100 000 la­kosra 48,3 orvos, ezzel szem­ben a Szovjetunióban 210 orvos jutott. Az orvoskong­resszuson képviselt országok többsége e két szélső érték között fogUl helyet. Svédor­szágban 100 000 lakosra 110 orvos, gz NSZK-ban 165 or­vos, az Egyesült Államokban 131 orvos, Franciarszágban 111 orvos jut. Vannak vi­szont olyon országok, ahol az egy orvosra jutó lakosok száma eléri a 40 000-et (Mali, Nigéria). Kambodzsában egyenesen 92 500 lakosra jut egy orvos. A mai napig nem oldódott meg a hitleristák által Carsz- koje Szelóban kirabolt és eddig meg nem talált új Bo­rostyán-teremnek a titka. Egy idő óta számos cikk je­lent meg erről a lengyel saj­tóban. A délutáni „Kurier Polski” napilap, amely fog­lalkozott ezzel a kérdéssel, sok levelet kapott olvasóitól, akik előttük ismeretes rész­leteket közöltek erről a tárgyról. Így például egy lódzi olvasó Írja, hogy jelen volt, amikor a neuhauseni vár pincéiben rejtettek el számos, a „borostyán-terem” gyűjteményeiből való tárgyat. Levelét a hozzá mellékelt vázlatrajzzal eljuttatták Ivan Szpaszkijhoz, az Ermitage igazgatójának helyetteséhez. Egy másik hír arról szól, hogy a borostyán-terem gyűj­teményeit a Schwerin-birto- kon rejtették el; ez a falu ma lengyel területen fekszik és Dzikowo Ilawieckie nevet visel. Sajnos, a rendőrségi Talán még egyetlen szezon kezdetekor sem voltunk any- nyi jó tanáccsal felszerel­ve: a színház a közérdeklő­dés fókuszába került. s minden jel arra mutat, hogy küszöbön áll egy alapos mű­vészi és strukturális válto­zás. — fordulat a minőség felé. Persze a sok tanács meg is sokszorozza a művé­szek és szánházvezetők gond­jait: az igazgatóknak a sok­féle. okos. vagy vitatható ta­nácsból játszható műsorter­vet kellett szerkeszteniük. S ez — mint minden lépés a tervtől a megvalósításig — sokkal nehezebb feladat volt. Különösen azért, mert ezek a tanácsok vitaformában ju­tottak el a színházhoz: nem­csak egymással perelő el­vekként hanem azzal a le­hetőséggel is telítetten, hogy ki-ki azt emelje ki belőlük, ami felfogásához legköze­lebb álL Közéleti színházat Az évadzárás és a nyári vi­ta csaknem minden résztve­vő részéről legalább két ponton határozott és egyér­telmű követelménnyel je­lentkezett: az egyik igény a határozottabb és igényesebb közéletiségert, a világosabb és nyíltabb színpadi elemzést követelte — a másik a húsz év óta változatlanul funkcio­náló színházi struktúra át­alakítását szorgalmazta. Ez utóbbi követelmény termé­szetesen nem néhány hetes kísérlet feladata, de még csak nem is egy évadé, mert alaposabb megfontolást, az elvek és lehetőségek gondos mérlegelését igényli. jólle­het. egyes elemei — példá­ul az önálló profil kidolgo­zása — nemcsak megvalósít­ható. hanem már több év óta állandóan napirenden szereplő. tendenciájában már meg is valósuló igény. A strukturális átalakulás te­hát távlati tervként illeszke­dik idei gondjainkba. Az első követelmény azon­ban már ebben a szezonban is jelentős segítség lehet: olyan ajtót nyitott ki. ame­lyet eddig nem igen próbált határozottan tágra nyitni a színházművészet Bár igaz­ságtalanok lennénk, ha egy- egy jelentős, ebbe az irány­ba mutató kísérletről megfe­ledkeznénk. így például a miskolci színház tavalyi Darvas bemutatójáról. (A térképen nem található cí­mű drámára gondolunk), a kecskeméti és veszprémi színház átgondolt műhely­munkájáról, melyben a poli­tikus dráma számára nyitott kísérleti lehetőség szép ered­ményeket hozott (A Szigli­főparancsnokság Bűnügyi intézete 9 évig tartó vizsgá­lata alatt sem talált ott olyan elrejtett kincsekre, amelyeken fel lehetne ismer­ni a borostyán-teremből va­ló származás nyomát. Végül felmerült még egy változat, amely szerint az értékes gyűjteményt 1945-ben a „Gustlof” hajóra rakták, hogy ily módon szállítsák a Birodalomba. A hajót azon­ban szovjet torpedólövés ér­te. A „Gustlof” roncsai ma a Balti-tenger fenekén fe- küsznek a lengyel tenger­parttól 20 tengeri mérföld távolságban. A Lengyel Hajózási Men­tőszövetség búvárai annak­idején meg is találták a „Gustlof’ roncsait, de nem "olt olyan műszaki felszere­lésük, amely lehetővé tette volna a hajó belsejében való hatolást. Az idén s „Poszej- don” tengeri klub búvárai olyan módszert dolgoztak ki, geti Színház, úgy gondoljuk, egyelőre még adós az ilyen kezdeményezésekkel.) A nyá­ri vita tehát ezt a már meglévő törekvést kívánta felerősíteni, mégpedig egy művészi kiteljesedés jegyé­ben: a műfaji sokféleség, és a színi megoldások többszí- nűségének jegyében. A szín­házak saját arculatának kö­vetelése így nemcsak önálló műsorpolitikát jelent. ha­nem elsősorban a színvonal- emelés szorgalmazását, va­lamint az új. ötletgazdag színi lehetőségek kidolgozá­sát is. S mindezt a mában élő drámai-színházi koncep­ció keretében. Jó mai magyar drámát Amikor az új évad műsor­terveit lapozgatjuk, kétség­kívül érezzük is a változtat­ni akarás szenvedélyét — a nyári vita nem múlt el nyomtalanul. Ezt a szenve­délyt elsősorban a magyar drámával kapcsolatos mű­helymunkán érezzük: az új tendencia azért látszik egész­ségesebbnek, mert a színvo­nalra, és nem a mennyisé­gi mutatókra törekszik Eb­ben az évadban talán már nem az lesz a fontos, hogy számszerint milyen arány­ban lehet emelni a hazai ter­més részesedését — a szín­házak inkább arra töreksze­nek hogy művészileg meg­alapozott és ígv közönségké­pes bemutatókkal tegyék vonzóbbá a kortársi magyar drámát Szolnokon Salamon Pál új darabjának tervezett bemutatója sorolható ide. Végre úgy látszik, közel ke­rül egymáshoz a művészi megalapozottság és — rossz kifejezéssel élve — a „mai­ság”. A másik reménytkeltő je­lenség, hogy kezd megszilár­dulni a vidéki színházak mű­hely-jellege: jelentős írók kísérletei, új megoldású da­rabjai először vidéken ke­rülnek bemutatásra, és a ió közönségvizsga után kerül­nek a pesti színházakba. Ma még ugyan ..előkelőbbnek” számít egy pesti ősbemutató, mint egy sikeres, de mégis­csak „vidékről felkerült” darab. Ezért még él az elő­ítélet, hogy egy kecskeméti vagy pécsi bemutató inkább kényszermegoldás, mint mű­hely-kísérlet Ez a gyakor­lat azonban már néhány je­lentős példát tart számon, ami előbb-utóbb ki fogja bő­víteni ezt az utat, és ehhez hozzájárul az idei év — ha szerényen is — néhány vidé­ki ősbemutatójával: amely — ha sikerül — le­hetővé tenné a „Gustlof” belsejébe való hatolást. A búvárok 1,6 m átmérőjű vízalatti házat építettek, en­nek a neve „Anna Mária”. A gömb alakú kabint egy hajóról kötélen 118 méter mélységbe bocsátják 15 ten­geri mérföld távolságban a Hel-félsziget északkeleti partjától. Az „Anna Mária” 111 órán keresztül — bele­értve a íebocsátáshoz és ki­emeléshez szükséges időt is — lakóhelyül fog szolgálni a búvároknak. A búvárok filmfelvevőt visznek maguk­kal, ásvány-próbákat vesz­nek a 120 m mélyen fekvő talajból, emellett megfigye­lik az emberi szervezet vi­selkedését ilyen nem min­dennapi körülmények között Ha a kísérlet sikerül, nem lesz semmi akadály,, a ..Gustlof” roncsaiba való be­hatolásnak és lehetségessé válik belsejének átkutatása. (Interpress Varsó) I Művészi árleszállítás Az egészséges tendenciák mellett néhány kevésbé ör­vendetes jelenségre is fel kell figyelnünk. E jelensé­gek közös forrása bizonyára a közönségtől való félelem: az új évadban — ha már számszerűleg egészségesebb arányokban is — de minő­ségben, ízléskultúrát illetően gyengébb, színvonaltalanabb összhatásban jelentkezik az operett, a könnyű műfaj, az olcsó szórakoztatás. Kissé gorombán fogalmazunk, s így igazságtalanul is. de tesszük ezt azért, mert úgy érezzük, ma már nem len­ne szükség erre a félelem táplálta minőségcsökkentés­re. Jól tudjuk, hogy műve­lődési térképünkön helye van az operettnek, a bör- leszknek, a könnyed vígjá­tékoknak —, de azt is tud­juk, hogy ez a műfajcsoport csak akkor nőhet kultúra- hordozóvá ha egy kialakí­tott program részeként és nem kényszermegoldásként, művészi árleszállításként visszük színpadra. Az ilyen átgondoltabb. a közönség adott igényeinek ismeretére és alakíthatóságára építő progiram aztán képes lehet arra is. hogy e műfajcsoport berozsdásodott elemeit mo­dernebbekre cserélje, bát­rabban éljen a musical, a zenés szatíra, kabaré stbj eszközeivel, s így megtalálja azokat az utakat, amelyek a „magasabb osztályba” ve­zetnek. A debreceni színház már megpróbálkozott ilyen megoldásokkal — és jelentős sikert mondhatott magáé­nak: fel tudta robbantani a bécsi operett avult stílus- és ízlésvilágát, és meg tudta kedveltetni a modernebb ze­nés műfajokat. (A musical, a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar formabontó játéka egyaránt sikeres kezdemé­nyezés és példamutató tö­rekvés volt.) Egyes színhá- zak_ programjában azonban inkább a félelem rossz ta­nácsait érezzük: „közönség- marasztaló” — azaz „kasz- sza-bemutatók”-ra építik az évad stabilitását. Bízni kell a közönségben Nem lenne igazságos, ha ezt a félelem diktálta érték- csökkenést kizárólag a szín­házak címére írnánk. Ezt a félelmet egy nem létező, vagy legalábbis más ará­nyokban jelenlevő veszélytől mai vitáink, folyóirataink­ban, napilapjainkban közzé­tett mozistatisztikák és a belőlük levont pesszimista következtetések is keltették, másszóval közösen alakítot­tuk ki azt a félelem-légkört, melyben egy nem létező ve­szedelemtől megrettenve ma­gunk teremtünk újabb ve­szélyeket. A közönségben bí­zó. azt ismerő és formálni is akaró színházak ellent tud­tak állni ennek a hangulat­nak — és az elmúlt évet is sikerrel zárták. és az új évadra ugyancsak alapos programmal, mondhatni „el- lenoffenzívával” készültek. S hozzá kell tennünk: ebben a törekvésükben az általuk is formált, szövetségessé meg­nyert helyi közönség is tá­mogatja. Mert a színházkul­túra nemcsak a vitafórumo­kon közügy, hanem a néző­téren is, sőt egy-egy város életében is. Ezalatt ma már azt is értjük, hogy a közön­ség és színházművészet ele­ven diskurzusa, egymást kor­rigáló dialógusa is hozzátar­tozik a műsortervezéshez, és a korszerű színházi művelő­déspolitikához. Az új évad — úgy látszik —, ennek a korszerűbb, a közönségbe jobban beépülő kapcsolatnak is próbaéve lesz: vidéki színházaink ver­senye erősebben széthúzó mezőnyt fog mutatni, s a színvonalban, művészi érté­kek sikerre vitelében ..győz­tes” módszerek gyorsabban fognak átkerülni az országé: gyakorlatba: Megtalálj a-e az „Anna Mária“ a borostyán-termet? Harry Fox londoni kalap­kereskedő fel akarta lendí­teni üzlete forgalmát és ezért hat rendkívül csinos fiatal lányt alkalmazott, akiknek nem volt más feladatuk, minthogy kiálljanak üzlete kirakatába — kalappal a fe­jükön — de mellőzve az egyéb ruhadarabokat. A járókelők lába termé­szetszerűleg gyökeret vert az üzlet előtt és lenyűgözve nézegették az elbűvölő ka- laipmodelleket. a forgalmat is akadályozó tömeg gyűlt össze végül is a kirakat előtt, amj felkeltette két rendőr figyelmét A rendőrök besiettek az üzletbe és közölték a keres­kedővel, hogy kirakatdekorá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom