Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

1969. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Német vendég a művész- telepen Klaus Matthäi. Zwickau- an élő fiatal grafikus au­gusztus 8-án érkezett Ma- yarországra. Négy napot Budapesten töltött, múzeu- aokat, kiállításokat látoga- ott. Négy nap után Szolnok- a jött. — A pusztát kerestem — aondja — azért akartam az Uföldre jönni. Szolnokot járUották. Pusztát ugyan iem találtam. legalábbis lem olyat, amilyet elképzel­em, de az itteni művészek llcalazuoltak Palotásra és Nagykörűbe. ahol rengeteg ajzot készítettem. A rajzok többsége villám- tyorsan fölvázolt portré. — Ivájcisapkás munkások, ka- apjukat a szemükbe húzó parasztemberek, öregasszo- lyok, széles mosolyú cigány- gyerekek. A Magyarországon készített ■zázhúsz rajz egy részét a nűvész pénteken este a mü- lésztelep kollektív műtermé­ben bemutatta szolnoki kol­légáinak és a megjelent ér- ieklődőknek. A jászárokszállási Táncsics Tsz autószervizének évi ter­ve négyszázezer forint. Kép ünkön egy Skoda Octavi- lemezmunkáin dolgoznak A. termelékenység emelésének útjai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése Gazdaságos-e a gépesítés? II. A gépesítést, a fejlesztést _ tegyük hozzá: helyesen — ma különösen körültekintő is szigorú gazdasági kalku­láció előzi meg üzemeinkben. A fejlesztés várható kiadá­saival szembeállítják az el­érhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, ál­lóeszközben stb., s a javasla­tok, a változatok közül vé­gül--is csak a legjobb hatás­fokú intézkedéseket valósít­ják meg. Azokat, amelyeknél legkedvezőbb a fejlesztés költségeinek és az elérhető megtakarításoknak az ará­nya. Az anyagmozgatás kor­szerűsítése ma még ritkán kerül ezek közé: informá­cióink szerint az idén pél­dául még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesztési hi­telt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével járó kiadá­sok ugyanis általában tete­mesek, „ mai számítási me­tódus alapján kimutatható megtakarítások viszont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a fel­szabaduló szállító-munkások bérét kalkulálják. A számí­tások végül is azt mutatják, hogy a szerény létszámmeg­takarítás révén legfeljebb 10 •—20 vagy még több év alatt térülhetnek meg a drá­ga fejlesztési, gépesítési költségek.-— 'Olcsó nálunk a munka­erő "és drága a gép, ezért gaz­daságtalan az anyagmozga­tás korszerűsítése — érvel­nek az illetékes vállalati ve­zetők. El, kell ismernünk, sok igazság van e megállapítás­ban. De az ipari forradalom küszöbén, a manufaktúrák időszakában is olcsóbb volt az ember, mint a gép — el­nézést a történetieden ha­sonlatért — a kapitalizmus azonban ennek ellenére lát­ványos gyorsasággal fejlő­dött. A jó kalkuláció ugyan­is * nem szatócs módjára, adom-kapom alapon készül, függetlenül a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzatai­tól, a várható hatásoktól. Je­lenleg például a korszerűt­len anyagmozgatás úgyneve­zett rejtett költségeivel álta­lában nem számolunk, holott ez többszöröse is lehet a nyilvánvaló költségeknek, a szállító-rakodó munkások bérének. Budapesten, az Alumínium Gyárban például nemrégen felsőpályás szállítószalagot, fejlesztés irányába hat, fo­kozva meglévő létszám- és termelékenységi gondjainkat. Sajnos a termelés vezető szerepét mechanikusan ér­telmezve népgazdasági mé­retekben is sokáig elhanya­golták a hatékony munka komplex feltételeinek vizs­gálatát, fejlesztését, a közle­kedés, az úthálózat, a keres­kedelem, a szolgáltatások stb. bővítését, korszerűsíté­sét. S ez az erősen leszűkí­tett termelési szemlélet nem egyszer még napjainkban is kísért; Kovács József Következik: Eszközök és módszerek NEHEZ NAPOK H Már jó óráia beszélgettem Mucsányi Józseffel, a Szol­nok megyei Vasipari Válla­lat jászberényi gyáregysége vezetőjével és Montvai Lász­ló párttitkárral. Mint „ma­gánemberekkel”. Időközben ugyanis interurbán keresték az igazgatót, döntse el, nyi­latkozhatnak-e ők hivatalo­san, vagy sem. Nem talál­ták benn. Lementem a műhelyekbe. Gergi I. Béla. Tizenöt éve dolgozik a vállalatnál. Laka­tos. A pártvezetőség egyik tagja. — Az üzemnek nincs jö­vője. ami egyenlő a létbi­zonytalansággal. A lengés- csillapítóknak nem sokáig lesz piaca. De fogalmunk nincs azután mi várható? Erre a telepre biztos nem költ a vállalat. Hogy az új meg mikor épül fel, még nem is sejtjük. Különben is, hol van munkánk, hol nincs. Tavasszal kényszerszabad­ságra küldtek bennünket. Nyárra nem maradt egy na­punk sem. Aztán hónapokra ..eladják” az embereket. Az egyik brigád a szolnoki jár­műjavítóban dolgozik, mások Törökszentmiklóson. vagy itt a műszerész ktsz-ben. Nem jól áll a sorunk. Az az igaz­ság. Jászberényben tárt ka­rokkal fogadják a vállalatok a jó munkásokat, s többet is fizetnek: Benke Tibor művezető. Annak idején őt is beválasz­tották a pártvezetőségbe. — Nem lehet idegekkel bírni ezt a tervszerűtlensé- get. kapkodást. A gyakorlott munkások elmentek, vagy hamarosan elmennek. Ha még néhányuk veszi a ka­lapját. ránk szakad a tető. Ezt én nem várom meg. Az Aprítógépgyárba tartok. Re­mélem, visszavesznek. Kosztyakov Pál volt gyár­egységvezető. Jelenleg cso­portvezető. — A törzsgárda legkeve­sebb annyi megbecsülést megérdemel, hogy mindig legyen munkája. Fájdalmas, hogy tizenötéves gazdánkat kell előbb-utóbb elhagyni. Nincs elég szerszámunk, gyártóeszközünk. Jóformán mindent kézzel csinálunk. A többi gyárban magas a tech­nikai színvonal. Nálunk meg­állt az élet. Ézsiás Antal fiatal betaní­tott munkás. Köszörűgépen dolgozik. — Jó munkaerő, lelkiis­meretes ember — jellemzi a párttitkár, majd hozzáteszi. Sajnos ő is elmenőfélben van. — Még nem döntöttem — igazította ki Ézsiás. De ha ez a hónap is olyan rossz lesz, mint a július volt, nincs más választásom ne­kem sem. Eezerháromszáz forintból nem lehet megél­ni. Hat forint az órabérem. A Hűtőgépgyárban a nyol­cat megkapom. — Csak a pénz? — Lesz munkánk 1970- ben? Az ő gépénél tudtam meg, három fiatal szakmunkás mondott búcsút az üzem­nek. Miért? Mert úgy talál­ták. szakmai fejlődésük nem biztosított. Anyagi előme­netelük sem. Mi a véleménye a műhely- bizottság titkárának? Ko­vács Péter ezt válaszolta: — Rosszak a munkakörül­mények. A szociális ellátás sem megfelelő. Férfiak, nők közös fürdőben. Az átlag bérszint nagyon alacsony. Az üzem ezen a telephelyen nem bővülhet. Technikai beru­házásra költeni viszont vé­tek volna. A vállalatnak be­látható időn belül nem lesz pénze új üzem építésére. Nem jó ilyen helyen dol­gozni. a Cikkünk nyomán Módosífották az állattartásról szóíó mezőtúri szabályrendeletet Má jus 27-i lapunkban „Ösz­tönzés helyett korlátozás?’1 című cikkünkben foglalkoz­tunk Mezőtúr város tanácsa által alkotott — állattartás­ról szóló — szabályrendelet­tel. Elismertük, hogy a ren­delet helyesen irta elő a köz­egészségügyi, tisztasági és elhelyezési körülményeket, ám egyes paragrafusaival nem értettünk egyet, mert véleményünk szerint korlá­tozták a háztáji állattartást és nehezítették az áruterme­lést. A II- fejezet 12. paragra­fusának 1. pontja például így rendelkezett: „Baromfi (liba, tyúk. kacsa, pulyka, stb.) a házi szükségletnek megfelelő számban... tartható”. A 4. pont így szólt: „Város bel­területén a baromfi üzem­szerű tenyésztéséhez, illetve hizlalásához előzetes állat- tartási engedély szükséges”. (Ezt a KÖJÁL helyi szerve adja, vagy tagadja meg) Hogy mennyi a házi szükség­let, mit jelent mennyiségben az üzemszerű tenyésztés, hiz­lalás, a rendelet nem szabá­lyozta. Megírtuk: „Ha a paragra­fusukat szó szerint értel­mezzük, baromfit és egyéb jószágot piacon vagy keres­kedelmi szerveknél nem le­hetne értékesíteni, mert az már meghaladja a „házi szükségletet”, s ennyi már nem tartható.” Cikkünk nyomán a városi tanács végrehajtó bizottsága gyorsan intézkedett. Ideigle­nes bizottságot alakított, mely felülvizgálta a tanácsrendelet vitás pontjait. A bizottság javaslatai alapján a városi tanács július 30-i ülésén is­mét megtárgyalta az állattar­tásról szóló rendeletet. Ha­tályon kívül helyezte a ko­rábbi rendelet azon parag­rafusait, amelyek a város belterületén a haszonállatok és a baromfiak lartását hát­rányosan befolyásolták volna. A rendelkezés alapgondo­lata helyes. A város fejlődé­se szükségessé tette — a környezet egészségügyi meg­javítása érdekében — az ál­lattartás szabályozását. Nem szabad megengedni, hogy az álatokat utcán legeltessék, s azok piszkítsanak, stb. Ezt a felszólaló tanácstagok is hangsúlyozták. Ezzel kapcsolatban az ideiglenes bizottság két al­ternatívát terjesztett a ta­nácsülés elé Az egyik: „Ba­romfit a város belterületére kiengedni felügvelet mellett sem szabad.” A másik: „A perifériás részeken, ahol nincs gyalogjárda. a barom­fiakat felügyelet mellett ki lehet engedni,” A városi ta­nács az utóbbi javaslatot el­utasította, s úgy döntött, hogy a belterületen tilos az utcán való legeltetés. Az új rendelet pontosan szabályozza: „A város belte­rületén 10 darabon felüli sertéshizlaláshoz előzetes ál­lattartási engedély szüksé­ges.” A régi rendelet általá­nosan ;h,ázi szükségletről” rendelkezett. Az új rendelet tehát ösztönöz az áruterme­lésre is. A nagyarányú hiz­lalást — közegészségügyi szempontból — viszont jo­gosan tiltja meg a belterü­leten­A baromfi tartás korlátozá­sa is megszűnt. A módosított pont így szól: „Baromfi (li­ba. tyúk. kacsa, pulyka stb.) a lakóépülethez tartozó ud­varban, vagy kertben elkü­lönített helyen, ólban, vagy ketrecben tartható. A barom­fiólakat tisztán, rágcsálóktól és élősdiektől mentesen keil tartani, az útvonaltól, lakás­tól 10 méterre, ásott kúttól 15 méterre.” Kimaradt be­lőle az általunk is bírált „házi szükségletnek megfele­lő számban” korlátozó meg­határozás. A felszólalt tanácstagok hangsúlyozták: nem szabad korlátozni az állattartást, mert fontos a háztáji áru­termelés. Lévai Zsigmond. a városi tanács vb-elnöke el­mondotta. hogy a közeljövő­ben a vb napirendre tűzi a háztáji árutermelést és in­tézkedéseket tesznek annak érdekében. A becslések szerint a me­zőtúri lakosság 7o százaléka tart baromfit. Korábbi cik­künkben a lakosság érdeké­ben emeltünk szót. Örömmel nyugtázzuk, hogy nem volt hiábavaló. Máthé László zete a fentiek alapján sta­bilnak látszik. Azonban a munkások kifo­gásai teljesen megalapozot­tak. Egyenetlen volt a mun­kaellátottság. A kényszersza­badságolásra nem volt pél­da az üzem fennállása óta. A legtöbben ezért arra gon­doltak. megingott a gyár alatt a talaj. Igazuk van ab­ban is, hogy a gyártóeszkö­zök nem megfelelőek, vagy éppen az nincs, ami kell. Például kölcsön dinamóval dolgoznak. A normák tagadhatatlanul rosszak. A személyi órabére­ket ugyanis csak jóval a 100 százalék feletti teljesít­ménnyel lehet elérni. Ez mintegy befagyasztja a jö­vedelmeket. Kedvét veszi a munkásoknak, mert hiába igyekeznek, az alapórabéren felül alig tudnak keresni. Mi a perspektíva? a Közelítsük meg a problé­mát most a tények, s nem az érzelmek oldaláról. A gyáregység az idei első fél­évben a tervezett 1,6 helyett 1,8 millió forint nyereséget produkált. Ez a vállalati ossz nyereség 22 százaléka volt. A csökkentett munka­idő bevezetése ellenére a bérek 4,7 százalékkal emel­kedtek. (1968 első félévében 9718 forint volt az átlagke­reset. 1969 azonos időszaká­ban 10 472, több mint a tervezett.) A termelékenység csak 1,7 százalékkal nőtt. A gyáregység gazdasági hely­Magyar Gyulát, a vállalat igazgatóját alig egy hónap­pal ezelőtt iktatták be tisz­tébe. A „voltért” nem fe­lelős. A jelenért ,és a jövő­ért igen. Az újságíró részle­tesen tájékoztatta őt a jász­berényi üzemben szerzett ta­pasztalatairól. — Őszintén sajnálom, hogy ennyire rossz hangulat ala­kult ki. Hiba volt, hogy a munkások nem kaptak kellő felvilágosítást az üzem hely­zetéről, jövőjéről. Bár rövid ideje vagyok a vállalatnál, már eljutottam a jászberé­nyi gyárba. Akkori tapaszta­lataim nem utaltak ilyen helyzetre. Gondolom, a kol­lektíva a legfontosabb kér­désekre vár megnyugtató választ. Megpróbálok azok­ra felelni. A gyáregység ka­pacitását a negyedik negyed­évre leterheltük. így senki­nek sem kell attól tartania, hogy nem tudjuk foglalkoz­tatni. 1970-re biztosított a munkaellátottság. Tízmillió forintos szerződést kötöttek a vállalattal lengéscsillapító gyártására. Az Aprítógép­gyártól 2—3 millió forintot kitevő vasszerkezeti megren­delésről tárgyalunk. A jövő kimenetele tehát egyáltalán nem bizonytalan. — Változtatnak-e a bérpo­litikán? — Elrendeltem a normák felülvizsgálatát. Azt szeret­ném elérni, hogy mindenki száz százalékos teljesítmé­nyért kapja meg a személyi órabérét. Ez annyit jelent, hogy változatlan munka be­fektetéssel többet fognak ke­resni. A harmadik negyedév végén módunk lesz a bérek javítására is. — Mikorra épülhet fel az új üzem? — A következő öt évben a jelenlegi telephelyen mara­dunk. Ez alatt kell előké­szíteni a beruházást. A jö­vő héten elmegyek Jászbe­rénybe. Magam akarok be­szélni. szót érteni a munká­sokkal. Hiszem, hogy a párt- szervezet segítségemre lesz. íme a bizonyság: mennyi­re fontos a munkáskollektí­va rendszeres, alapos tájé­koztatása. Ennek elmulasztá­sa hátrányos következmé­nyekkel járhat. A vállalat és a gyáregység vezetőségének oku'n'q kell a történtekből. 0 A pártszervezet számít az igazgatóra, az igazgató nél­külözhetetlennek tartja a kommunisták támogatását. A helyzet valóban nehéz. De nem annyira, hogy ne lehes­senek úrrá rajta. Közös erő­vel. Így természetes. Fábián Péter konvejert helyeztek üzembe a propán-bután gázpalack gyártására. Közvetlenül nem nagy összeget: hat dolgozó bérét takarították meg. A gyártás átfutási ideje viszont a konvejer alkalmazása ré­vén a felére csökkent, ami nem csekély forgóeszköz­megtakarítással járt. A ter­melt évi darabszám száz­ezerről 250 ezer gázpalackra növekedett! És megszűnt a zsúfoltság. A gyártás szerve­zése kényszerpályára került, a konvejersor anyagellátása nem tűrt fennakadást. Meg­szilárdult a munkafegyelem. Ahhoz, hogy a konvejer mozgása ritmikus legyen, közös nevezőre hozták, szin­kronizálták valamennyi gyártási művelet idejét. A szükségnek megfelelően ter­melékeny célgépeket szer­kesztettek. Ugrásszerűen nö­vekedett a termelékenység, javult a minőség, csökkent a selejt. A dolgozók könnyebb munkával, gyaloglás, cipeke- dés nélkül ma 10 százalék­kal többet keresnek, mint előzőleg. Javult a gépek, a termelő műhelyek, a raktá­rak kihasználása. Az utóla­gos kalkuláció bizony még az Alumínium Gyár vezetőit is meglepte: a nagy befekte­tés egy-két év alatt megté­rült. Az anyagmozgatás korsze­rűsítésével járó megtakarítá­sok egy része tehát teljes biztonsággal kalkulálható; a másik részénél viszont még a hozzávetőleges becslések esetén is bizonyos kockázat- vállalás szükséges. A teljes biztonság, a kockázatmentes­ség az anyagmozgatásban is, a gyártásban is a régi, ide­jét múlt módszerek konzer­válja. Azt például egysze­rűbb elhatározni, hogy még egy gyártóberendezést üzem­be helyeznek, ha mondjuk, az adott termék keresett, jó áron értékesíthető. Az érté­kesített termékek árában le­vő nyereségből általában rö­vid idő alatt megtérül a be­fektetés. Ilyenkor viszont többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a kész­termék nyílt és rejtett szál­lítási. raktározási, készletnö­vekedési stb. költségeit, mindazt, amit „ zsúfoltság, a szervezetlenség növekedé­se. általában a hagyományos módszerek konzerválása okoz. Jelenleg tehát információs rendszerünk, kalkulációs módszerünk is az extenzív

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom