Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
1969. augusztus SO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM VÖRÖS ZÁSZLÓ- BONTÁSA MÉSZÁROS LAJOS: TABÁNI HÁZAK ZELK ZOLIANt Strófák egy népdalra Énekeltünk, kóstolgatva valamennyi siót és úgy hogy az égő borral torkunkon lefolyt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...” Ügy daloltunk, minden csepp je a szívünkre folyt, hogyha gzólt, hát a szívünkre cseppent, csak ott szólt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...” Ezt fújtuk csak, hogyha mást is, ha más nóta szólt, abban is csak, mint csalithan hogyha madár szólt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...’5 Szekér az idő sarában, zörgött, zakatolt: alkonyaiból éjszakába, hajnalba hajolt — tiszta az ég, csupa csillag, mégsincs rajta Hold! Reggel aztán, ki látta meg? talán Irén szólt, ujjával az égre karcolt: ott repül a Hold — Megismertem: az én szívem, az én szivem volt! Ringott a táj és fölötte, mint sirály, a Hold Azért égett oly pirossal, mert a szivem volt: s a szerelem, a szerelem körülfogta volt... BENCZE JÓZSEFi Új kenyér Kemencében tölgytűzön sült fehér, foszlós búzakenyér, egy morzsádban mennyi munka szívégető fáradság fér. Fehérbelű, pufók élet, nem korpás és nem keserű, nem dohos és nem savanyú légmazsolás, puhabelű ,.. Mennyi rész is illet engem? dolgoztam én féltve érte, arattam és tudom nehéz Napba nézni fel az égre! Kévét hánytam asztagokba, fát vágtam a sütéshez, arcomról sós verejték benne van az ízében. DARAZS ENDREi Pékek A pékek általában vakarcs emberkék. Hiába komáznak a tűzzel, mégis. Már ifjan összemennek, mint rosszminőségű Felöltő, ami megázott. A legfinomabb péksüteményekkel ehetnék Degeszre magukat, de csak csipegetnek, Mint kedvenc rigóik, akiket a műhely Előtt kalácsmorzsa vár a hajnalok legkezdetén, Mikor még csillagok is vannak. nyokat ír. Amikor benn, az üzemben mondják, hogy olvastuk ám a férjed írását, Rozálka szerény arcot vág, de belül nagyon büszke, és olyankor megengedi, hogy Jupi Jupiter legyen. Pedig csak ő találta ki, hogy barátainak megmagyarázza csúfnevet, amit Rozálka ragasztott rá. Még udvarolt János — udvarolt!, tudott is ő udvarolni! — amikor egy hosszú sétájuk alkalmával (különben mindig hosszú sétájuk volt, ami abból állt, hogy Márta belekapaszkodott János könyökébe és zötyögöt mellette, mint egy utánfutó), hogy ugrassa a szótlan fiút, ráVÁRHELYI JÓZSEF: otthon, mint a villámos főisten az Olümposzon. Dünnyögött a muzsika Rozálka felkuporodott a megágyazott rekamiéra, úgy, ahogy az igazhívők szoktak leborulni a müezzin kiáltására. Arcát belefúrta a frissen mosott párnahuzatba. Rozálka ezt is nagyon szerette. Nem győzte magyarázni a hitetlenkedő Jupi- nak, hogy gyermekkorában mindig igy szokott elaludni, és az valami felségesen jó dolog volt. Most csak akkor űzi ezt a szertartást, ha friss ágyat húz, mert annak az illatát imádni kell. És úgy el lehet ringatózni benne, mint ahogy az egész lakásJELEK A VÉGTELENBŐL A szobában csak a tévé képernyője fénylett. Az óra sugárzó körén vidáman lopakodott előre a másodpercmutató, s a doboz halkan dünnyögött valami álmosító muzsikát. Kellemes meleg áradt, a kissé félrehúzott függöny mellett berezgett az utca fénye. Időnként elmosódott hangok, léptek kopogása szűrődött a lépcsőház felől. Az emeleteken kinyitott vízcsapok meghersegtették a falakat. Lefekvéshez készülődött a ház. Rozálka hálóingben, mezítláb állt a szoba közepén, és egyszerre érzékelt mindent. Pedig nem is figyelt semmire, csak befelé hallgatózott önmagába, élvezte az Idegeiben borzolódó jó érzéseket, a tompa fényeket, az érkező apró zajok hullámverését az agyában, a hálóing langy érintése nyomán végigfutó vibrálást a bőrén. Rozálka nagyon szeretett így álldogálni. Ilyenkor úgy érezte, hogy egy csodálatos lokátor, amely mindent felfog, ami körülötte létezik, sőt, ha akarná, odaseregle- nének köréje mind a bútorok, a virágok, egy intésére énekelni kezdenének a falak. A hálóinget is szerette, a pizsamával együtt a gyermekkorát is levetette, amikor férjhez ment — mondotta egyszer — meg különben is, a hálóing asszonyi mélóságot kölcsönöz, a nőnek. Persze, ezen Jupi csak csúfondároskodott és rögtön felállította ellen-elméletét, aminek ürügyén olyanokat mondott, hogy a borostás kaktuszok is elpirultak volna De nem kell komolyan venni. Például őt se Rózáikénak keresztelték, szép komoly neve van. Csendes Márta. Csak hát egyszer, amikor a haját két kis cicafarokba fonta, mint kislány korában, Jupi majd megpukkadt a nevetéstől és kijelentette, olyan mint a Rozálka a tanyai iskola első osztályából. Azóta rajta ragadt a név. A fürdőszobában valami csörömpölt. Rozálka ezt is úgy érzékelte, mint a többi neszt, csak egy rezzenésnvit elmosolyodott. Jupi biztosan levert valamit, hát hogyne vert volna, amikor olyan ügyetlen. Persze, Jupi se ezen a néven szerepelt a matrikulá- ban, hogyan is lehetne ilyen mulatságos neve egy komoly tanárnak. Vass János a becsületes neve. Félelmetesen tudja a történelmet és szenvedélyesen érdekli a politika. A zsebéből folyton újságok állnak ki, és mindenféle cikkeket meg tanúiméi nevetett: — No, mit jelentett ma az UPI? János felhorkant és felvilágosította, hogy az nem upi, hanem ju- pi-áj. Mártika megsértődött, és ráöltötte a nyelvét a nagyokosra: Jól van, te Jupi! — János ezen úgy meghökkent, hogy még máig is nevetnie kell, ha r'egrőkö- nyödött arcát maga elé idézi. Azóta is ez maradt, a barátai előtt úgy magyarázta meg, hogy az a Jupiter rövidítése, mert ő akkora úr ban, amely ugyan nem több egy szoba összkomfortnál, de még egyen elférnek benne majd. Mert Jupi, azaz ebben a vonatkozásban János, azt mondta, hogy jövőre eggyel biztosan többen lesznek. És ha ő mondta, akkor úgy is lesz. A muzsika elhalt, a lépegető mutató finom füttyöket hallatott. A tévé-híradó következett. Rozálka fel se emelte a fejét, mégis tudta, hogy Jupi ott áll a fürdő Az 1848—1849-es szabadságharc után, 1867-ig, mintegy 300 ezerre nőtt a munkások száma a 15 milliós, soknemzetiségű Magyarországon. Ez a mennyiségi gyarapodás politikai, munkásmozgalmi oldalról tekintve. minőségi változásokkal is járt. A munkások különféle szakmai, érdekvédelmi, önsegélyező és kulturá-. lis egyleteket létesítettek. Többféle tényező segítette elő a fejlődést. Mindenekelőtt az •ipari munkásság elkeseredése. A munkahét 7 napos volt, tehát vasárnap is dolgoztak. A munkanap maximuma 16 óra, a minimuma 12—13 óra. A bér alacsony. A lakbér magas és a lakáshiány elviselhetetlen. Nem csoda, hogy a külföldről érkező és az l. Internacionálé tanításaival felfegyverzett munkások buzdítására kísérletek történtek egv általános munkásegylet megszervezésére, a szétforgácsolt erők összefogására. a szocialista tanok terjesztésére. Ekkoriban még általános szokás volt a valcolás is, a magyar munkások külföldi ..tanulmányútja”, amely a hazatért munkások révén elősegítette a dolgozók általános felvilágosodását, öntudatosodását. Többféle próbálkozást követően 1868 februárjában alakult meg Pesten az első szocialista munkás-szervezet, az Általános Munkásegylet. Ez osztályharcos alapon akarta tömöríteni a magyar- ország munkásságot „szellemi és anyagi érdekeinek” védelme céljából. Lényegében a nemzetközi munkás- mozgalom elveinek, szervezkedési módszereinek erélyes jelentkezése volt ez Magyar- országon. Az Általános Munkásegylet első vezetőinek és alapító tagságának aktivitása folyamatosan gyorsult. Táncsics Mihályt 1869 májusiban választották meg elnöküknek, aki átadta nekik hetilapját. az Arany Trombi- tá-1. Osztályharcos élveik terjesztése céljából 1869 márciusában előbb Pozsonyban, majd 1869 augusztusában Pesten nyilvános gyűlést tartottak. A pesti népgyűlésre kétnyelvű plakátot adtak ki szoba ajtajában, a szája szélén fehérük a fogkrém habja. s nyomban kérdezni fog: — Rozálka. mi lesz a híradóban? így aztán még el se hangzott a kérdés, már mondta is: — Csúnya, buta emberek csúnya, buta dolgokat művelnek egyrészt, okos jó emberek, okos szép dolgokat művelnek, másrészt... Rozálka ezt egy szuszra hadarta és oda se figyelt, mit istentelenkedett vissza a párja. A vánkos átmelegedett az arca, a melle alatt, jól érezte magát, tovább akart gondolkodni. Igen, akkor is így dünnyögött a televízió. Ő már kissé álmos is volt, de Jupi biztatóan rá- mosolygott és átnyúlt, hogy megsimogassa. Forró tenyere a mellét érte, és ő később már csak arra eszmélt, hogy valami jelek érkeznek a végtelenből... Amikor pedig a képernyőn felsugárzott n semmi fehér fénye. Juoi szeme úgy égett, akár a csillag és azt mondta: — Meglátod, kislány lesz, olyan mint te voltál kicsi korodban. Két cicafarokba fonjuk a haját, és tizenhárom szeplő lesz az orrán. Azóta Rózáik., sokat gondol erre, és az esti álldogá- lások, meg a mohamedán álmodozások új színekben tündökölnek. s néha azon tűnődik, nem lenne-e becsas ebben megjelenésre szólították fel ,.Pest-Buda. Ö-Bu- da. Üj-Pest, Kőbánya és vidéke összes lakosait”. A népgyűlést „Pesten, a Kerepesi úton lévő gázgyár előtti téren”, a mai Köztársaság télen kívánták megtartani 1869. augusztus 20-án, rossz idő esetén két nappal később. Valóban, augusztus 22- én. vasárnap délután 4 órakor. mintegy 12 ezer pesti munkás vonult fel példás rendben. Ez a tömeg akkoriban igen jelentősnek számított, de az esemény igazi történelmi jelentősége az, hogy a nagy nyilvánosság előtt ekkor bontották ki nyíltan a vörös zászlót, a munkásmozgalom harci lobogóját és hirdették meg az egylet osztályharcos, szocialista programját. Követelték az egyesülési jogot, a sajtószabadságot, az állandó hadsereg megszüntet'".sét. az általános népfelfegyverzést, az iskolák államosítását (az állam és az egyház kettéválasztását), a nemzetiségek egyenjogúságán alapuló független Magyarországot, a beleszólás jogát a törvényhozásba. általános választójogot. adórendezést a progresszivitás alapján, és végül a papok kezén levő javak kisajátítását a népoktatás céljaira. Az Általános Munkásegylet tevékenységét figyelemmel kísérte az 1. Internacio- nálé Főtanácsa is. amely 1869 nyarán Farkas Károly gépészt nevezte ki magyarországi főmegbízottjának. Az Általános Munkásegylet szervezetileg. politikailag és ideológiailag sikeresen fejlődött Elvi következetességét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az idős Táncsics tervét az állami szubvenció elfogadására — határozottan elutasította. Az 1869 augusztus 22-i nagy munkásdemonstráció mindenképpen nevezetes történelmi esemény. Ezen a napon a munkások ezrei és ezrei kaptak közvetlen poüti- kai tájékoztatót és lelkesítő impulzust arra, hogy a saját kezükbe vegyék sorsuk intézését F. M. pás, ha mégis fiú lenne, és az apjára hasonlítana. Ezen még gondolkodni fog, határozta el újból, amikor kopogtatást érzett a háta közepén. — Talán odébb vinné kartársnő, a mérhetetlen hátulját! Rozálka pontosan tudta, hogy anatómiája szinte tökéletes. Nem sértődött meg tehát, hanem ahelyett, hogy mozdult volna, feltételt szabott. — Csak akkor, ha dör- mögsz, amikor bemászol. Ez is olyan játék volt, amit Jupival nagyszerűen lehetett játszani. Dörmögött. brumolt, amikor a fal felőli részre bevackolt, és sose lehetett tudni, komolyan csinálja-e vagy csakugyan játszik. — De előbb fújd el a tévét, álmos vagyok. Ha Rozálka álmos, nincs erő, ami ébren tartsa. János tehát odaballagott a készülékhez és engedelmesen legombolta. Mire beóvatoskodott a helyére, Rozálka már aludt is. Odakünn egyre sűrűbben szövődött az éjszaka. Nagy, várakozó csend ült a világra. És amikor a lámpák fénve sápadni kezdett, a kukások megdöndítették kannáikat a kapu alatt. Rozálka meemo- corgott, mint az álmában pityegő madár. _ Ugye, de nem tizenhárom lesz... — motyogta és boldog szuszo* gással aludt tovább.
