Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

1969. augusztus 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyár a Duna medrében Ahány ház, annyi szokás Nők véleménye a mindennapi íőzésiől Tudományos világszenzáció az Ostromoson Ä család ellátása, a gyer­meknevelés elsősorban a nő­re, az asszonyra hárul, A má­sodik műszak terhei között jelentős tétel a mindennapi főzés. Napról napra valami újat kitalálni, azt anyagilag kikalkulálni, megvásárolni a hozzávalót, s elkészíteni. A dolgozó asszonyok vélemé­nye megoszlik, sokan előny­ben részesítik a házikosztot, a vendéglői ebédeknél, vacso­ráknak, már kevés híve van. Miért? — mondják el az il­letékesek. SZABÓ KÁROLYNÉ TISZTVISELŐNŐ Kell főzni. Legalább is va­csorát. Igaz, az üzemi koszt olcsóbb, de nem lehet vele jóllakni. Estére éhes a csa­lád, s valami tartalmasat ennének. Négy embernek hu­szonöt—harminc forintból ki lehet hozni egy egyszerűbb meleg vacsorát. Hideget már nem. Nyáron, természetesen könnyebb összeállítani a me­nüt, de a főznivalók beszer­zése most sem egyszerű. Dél­után négy, fél öt tájban a piacon és az üzletekben is már csak a kiválogatott, gyengébb minőségű áruból vehetünk. DRAGONY ÁKOSNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS A férjem is, én is a papír­gyárban ebédelünk, heti 50 forintból. A gyerek a napkö­ziben eszik, nyáron a nagy­mama főz neki. Az üzemi koszt jó, olcsóbb, mintha én főznék, s mi jól is lakunk vele. A háztartásban is elő­fordul, hogy egyszer jobban, máskor rosszabbul sikerül egy étel, s a primőrárut mi sem vesszük meg előbb, mint ahogy az az üzem konyhán megj élénk. Vasárnap termé­szetesen főzök, olyankor jót eszünk és abból hétfőre is marad, A vendéglői kosztot nem szeretjük, mert kevés és négytagú családnak nagyon sokba is kerül. DR. GYŐRY FERENCNÉ TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ Mindennap főzök, reggel vagy este. Délben hazaszala­dok megebédeltetni a csalá­dot. Három jó étvágyú, spor­toló gyerekem van, nekik nem elég, amit a napköziben kapnak. S ha már nekik fő­zök, a férjem is, én is ott­hon étkezünk. Nem számolva a munkadíjat és a fáradsá­got, szerintem a házikoszt gazdaságosabb és táplálóbb az üzeminél, illetve a ven­déglőinél. Nálunk hideg va­csoráról legfeljebb a meleg étel után lehet szó, mert ha csak felvágott van, megkér­B oldogult anyám máso­dik unokatestvére, Fü- löp bácsi felhívott telefonon, és tudtomra adta, hogy va­sárnap lesz Ilonka esküvője Danival, feltétlenül jelenjek meg az anyakönyvvezetőnél, vagy ha ott nem, hát gratu­lálni Elviráéknál, jónéven fogják venni. — Béluskám, — mondta Fülöp bácsi —, feltétlenül ott kell lenned, amúgy is olyan ritkán jársz a család körébe, hogy abszurdum. Megígértem, hogy ott le­szek, és megkérdeztem: — Ki az az Ilonka? — Szegény édesanyád uno­katestvérének a mostohalá­nya. — Aha. És ki az a Dani? — Nagyon rendes gyerek, műszerész egyébként. — No, de ki az az Elvira, Fülöp bátyám? — Ilonka mamája... — Ja úgy!? Köszönöm az értesítést — mondtam. — Hol laknak? — Mézga utca 6. A szóban forgó vasárna­pon vásároltam egy csokor szegfűt, és megjelentem a szóban forgó Mézga-utca 6- ban. Minthogy Elvira néni vezetéknevét nem tudtam, dezik tőlem a gyerekek, és a vacsora? Természetesen so­kat költünk így az étkezésre. RAGÓ ISTVÁNNÉ FŐKÖNYVELŐ Amióta dolgozom, tizenki­lenc éve, a cukorgyár üzemi étkezdéjében ebédelek, s a fiam is onnan hordja az ebédet. Nekem négy forint egy adag, az övé tíz. Ennyi­ből meleg ételt kiállítani nem lehet. Mi elégedettek is va­gyunk, mer tartalmas, vál­tozatos az étrend, s délre bő­ségesen elég. Hét közben na­gyon ritkán főzök. A vacso­ra általában felvágott. Va­sárnap azonban mindig ott­hon eszünk, mert a vendég­lői kosztot sem mennyiségi­leg, sem minőségileg nem tar­tom kielégítőnek. TARJÁNYI JÓZSEFNÉ TSZ-TAG Egész nap szárazkoszton vagyunk. Estére, mire a gyár­ból hazajön a család, vagy lebbencset, vagy paprikás­krumplit, vagy valami főze­léket készítek. Itt, Beseny- szögön, ha az üzletben hús van, sorba kell érte állni, így vasárnap inkább a saját ba­romfiból vágok. A vendéglő­ben előfizethetnénk ebédre, de az drága. Hat forint egy adag, s a félfogunkra sem elég. Otthon meg a saját krumplimból, zsíromból, lisz. temből majdnem ingyen megfőzöm az egytál ételeket DR. HERCEG GIZELLA ORVOSNŐ A gyerek az óvodában, a férjem az üzemi konyhán étkezik. Ide a rendelőbe, a Béke étterem szállítja az ebé­det. Esténként két nagy sza­tyorral cipelem haza a va­csorának valót, s a másnapi reggelit. Aztán gyorsan va­lamilyen egytál ételt készí­tek. A Nők Lapjából szok­tam ötleteket meríteni, hogy minél változatosabb legyen az étrendünk. Vacsorára ed­dig általában 30 forintot köl­töttem, de amikor magasak voltak a zöldség- és gyü­mölcsárak akkor, ezt emelnem kellett. Én azt hiányolom, hogy a húsfélékből, elsősor­ban a belsőségekből nagyon kicsj a választék, májat, ve­lőt, tüdőt csak a vendéglő­ben ehetünk. Ahány ház, annyi szokás. Egy biztos, a főzés gond. Mégis sokan vállalják, mert úgy vélik, hogy a házikoszt tartalmasabb és többnyire olcsóbb az étkezdeinéi. Nem is a főzésről akarjuk lebe­szélni tehát az asszonyokat, bekopogtam a házmesterhez. — Kérem... Melyik lakás­ban van itt ma lagzi? — Első emelet nyolc. -­Megigazítottam a nyak­kendőmet, torkomat köszö­rültem. Idős hölgy szaladt elém, lelkendezve: — Látja, ez kedves magá­tól Jenő... — modta és át­ölelt. Nem vagyok ugyan Jenő — gondoltam —, de 20 éve nem láttam Ilonkáékat, s nem kí­vánhatom, hogy a nevemre is melékezzenek. Elvira néni belém karolt, és bevezetett a belső szobá­ba, ahol vagy harmincán nyüzsögtek már. Egy bajú- szos úrhoz vezetett és így szólt: — Nézze, Zsiga bácsi, Jenő is eljött... Zsiga bácsinak csak a ne­vére emlékeztem. Tudom, hogy gyermekkoromban egy­szer nyaraltam náluk Bodaj- kon vagy hol. Zsiga bácsi magas és sovány ember volt, most alacsony és kövérkés... Hogy múlik az idő... — Szervusz, Jenőkém — nyújt' tta a kezét Zsiga —, no \e ugyan megnőttél Amikor legutóbb láttalak, ilyen kicsi voltál... inkább problémáikra szeret­nénk felhívni a figyelmet. Az esténként vacsorát ké­szítő asszonyok szinte mind­annyian kifogásolták a dél­utáni áruválasztékot. Gyak­ran nem kapnak tejet, vagy ha igen, nem egyszer eny­hén savanykás az íze. Friss hús, hentesáru pedig este már alig van az üzletekben, nem beszélve a friss kenyér­ről, illetve péksüteményről. Sokat segítene rajtuk, ha a délutáni csúcsforgalomra a nagy forgalmú üzleteket még egyszer feltöltenék friss áru­val, többek között zöldség­félékkel és gyümölccsel is. Kevesen ismerik, és még kevesebben veszik igénybe az üzleteknek azt a szolgáltatá­sát, hogy a háziasszony reg­gel beadja a kosarát, felírja mit kér és munkából jövet már csak ki kell fizetnie az árut. Ez a módszer meggyor­sítja a bevásárlást, s megkí­méli a nőket a sorbanállás- tól. Nem terjedt még el az üzletek házhoz szállítást ak­ciója sem, arnikor a vásár­lónak csak a megrendelést kell leadni és az üzletből la­kására szállítják az árut. Igaz, ez csak néhány nagy üzletben lehetséges, de még ezt sem reklámozza eléggé a kereskedelem. Fantázia kell ahhoz, hogy mindennapra más étrendet találjon ki a háziasszony, mert a család nem szívesen eszi meg a másnapos ételt. Ezért szükség lenne több olyan olcsó szakácskönyvre is, amelyek gyorsan elkészít­hető, egyszerű és olcsó va­csora ételek receptjét teszik közzé. Horváth Mária Sikeresen próbálták ki a Metró Népstadion-állomáson a Híradástechnikai Ktsz kí­sérleti ipari televízióját. Megállapították, hogy a tran­zisztoros, fényautomatikáva' működő kamerák jól alkal­mazhatók a forgalom irányí­tásában. Állomásonként 4— 4 kamerát szerelnek majd fel, ezek két-két megfigyelő monitorhoz továbbítják a ké­pet. A Híradásteohnikai Ktsz külföldre — főleg a Szovjet­unióba —: szállít ipari tele­És mutatta a kezével, hogy milyen kicsi voltam leg­utóbb. Csakugyan, alaposan megnőttem. — Hogy vannak Friciék? — kérdezte. TAItl LÁSZLÓ t Zavarba jöttem. Friciékről évtizedek óta nem hallottam. Disznóság, hogy nem isme­rem a családot... — Hát csak megvannak, Zsiga bátyám... Élnek, élde­gélnek, hehe... — Az a fő! Mert úgy hal­lottam, hogy Frici, szegény halálán van... — No, az túlzás... Meg van hülve egy kicsit... Sötét ruhás, piros arcú fia­talember közelített hozzám tárt karokkal. Akárcsak Hollandiában Nyergesújfelun is a víztől hódítják vissza az értékes szárazföldet. A helyszűkével bajlódó etemitgyár 62 ezer négyzetméternyi területet „rabol el” a Dunától. Nyer­gesújfalunál a Duna ugyanis rendkívül széles, nagy ív­ben kanyarodik és a mostani munkával tulajdonképpen a pangó vizű, hordalékkal fel- töltött, hajózásra is alkal­matlan kanyarból „vágnak le”, hódítanak vissza egy ívet. Először óriási mennyi­ségű, nagyméretű kővel, majd apróbb zúzalékkal töltik fel a medret. Így víznívó fölé emelkedik a töltés és amint szerkezetileg is megállapo­dik. az új partszakaszra már építhet az eternitgyár. A te­rületrablással a Dunának ezen a szakszán javítanak a folyam áramlási viszo­nyain. a kanyarban kisebb lesz a feltöltődés és gyorsul az öntisztulási folyamat. A munka több évig is el­tart és a költségek mégha ■ ladják a húsz millió forintot. A vízszakasz leválasztását most kezdték meg. Dunabog- dányiból uszályokon szállít­ják Nyersgesűjfalura a ter­méskövet, s ezzel töltik fel az átlag négy és fél méteres vízmagasségú folyamrészt. A népművelés tudományos kutatói s egyetemeink és fő­iskoláink népművelés-oktatói az idén Nyíregyházán gyűltek össze nyári tanácskozásukra. E XV. szakmai találkozót a víziót. A moszkvai KGST- palotában az előadótermek­ből 32 magyar gyártmányú kamerával közvetítik az elő­adásokat az épület többi he­lyiségeibe. a Lenin születé­sének 100. évfordulójára ké­szülő Lenin Múzeumnak a szövetkezet 8 kamerát szál­lít. Ezeikkel egyszerre sok látogatónak tudják majd be­mutatni a közszemlére még nem tett Lenin relikviákat A ktsz termékeiből egyéb­ként a Szovjetunió az idén összesen 3 millió rubel ér­tékűt rendelt. — Szervusz, Miska! Már te is itt vagy? Rögtön láttam, hogy a vő­legény. Mondtam is neki: — Szervusz Danikám, hogy- smint? — Családot alapítok... — Jó az ilyenkor, hehe... Dani méltatlankodott: — Ha Aurél bácsi nem ír neked, talán felénk sem sza­golsz... — Ó, mindenképpen felé­tek szagoltam volna... — szabadkoztam meggyőződés nélkül, s azon töpregtem. hogy ki lehet az az Aurél bácsi, akinek a levelét nem kaptam meg. De nem volt időm töprengeni. Dani be­mutatott ismerőseinek: — Ez az én kedves Miska Tudományos világszenzációt jelentő eredményt hozott az a feltárás, amelyet dr. Já- nossy Dénes, a Természettu­dományi Múzeum osztály­vezetőhelyettese. az ásvány- és földtani tudományok dok­tora vezetett Bódvaszilas kö­zelében, az Ostramos-hegy nagy kőfejtőjében. A lelő­hely egy évmilliókkal ezelőtt keletkezett hasiadék. amelyet később a vízmosások valósá­gos barlanggá tágítottak. Eb­ben a barlangban az idők folyamán körülbelül négy méter széle® és tizenkét mé­ter magas üledék halmozó­dott fel. benne az ősi állat­világ csontmaradványadnak tömegével. A lelőhelyen az őslénytani és földtani kutatók, valamint az irányításuk alatt dolgozó egyetemi hallgatók és közép­iskolás diákok fáradozása nyomán 700—800 ezer éve élt szarvasok, medvék és más nagyemlősök töredékes csont­jain kívül igen sok kisemlős — denevérek, cickányok, pockok, ürgék, mókusok, hör­csögök, erdei egerek, földi tanárképző főiskola nagy előadótermében Ács Miklós- né. a Népművelési Intézet igazgatója nyitotta meg. Csütörtök délelőtt Sárái Lajos, a Művelődésügyi Mi­nisztérium közművelődési fő­osztályának vezetőhelvettese tartott „A nemzetközi és nemzeti történelmi évfordu­lók megünneplésének nép­művelési feladatai’’ címmel előadást. Ünnepeinkre felkészülve — fejtegette — sokat tehet a népművelés is a tömegek szo­cialista tudatának formálásá­ért a társadalmilag értékes szokások, magatartási formák kialakításáért. Felszabadulá­sunk negyedévszázados ün­nepére éppen ezért úgy kell felkészülni, hogy a tömeg­kulturális tevékenység is se­gítse ez ünnep nemzeti, nem­zetközi és szocialista jellegé­nek széles körű tudatosítását. A népművelési munkának ebben az időszakban majd biztosítania kell, hogy a la­kosság „újra találkozzon” az elmúlt huszonöt esztendő alatt született kulturális ér­tékekkel. minél többen is­merjék meg az elmúlt ne­unokaöcsém Mátészalkáról... Rövidesen kiderült, hogy valami Ferkó bácsi együtt szolgált apámmal az idegen­légióban. Szidónia néni pedig ismerte az anyámat Palics- ról, ahol én születtem. — (Anyám, anyám, miért mond­tad, nekem, hogy Esztergom­ban jöttem a világra?) Egy­szerre csak felkiáltott Dani: — Miskának remek jó hangja van! Énekelni fog! — Éljen, éljen! — tapsol­tak a többiek. Nekem remek hangom? — Még olyan szörnyű hangot nem hallott a világ, mint amilyen az enyém. Micsoda otromba vicc ez? — Halljuk Halljuk! — kiáltották többen. Egyedül álltam a szoba közepén, pirosán, mint egy vérbélű narancs. Kétségbees­ve tekingettem széjjel. — De kérem... — Ne kéresd magad. Miska! — Ne gyégyellje a tehet­ségét! — Nótázzon egyet és passz! Mit affektál? Mit tegyek? Nemhogy han­gom nincs, de még egy négy­soros nótát sem tudnék vé­gigénekelni; Pedig megér­kutyáfk. füttyentő nyulak, pelék stb. — maradványai kerültek napvilágra- a nagy esemény azonban egy lem­ming és csaknem száz mio- cénegór csontjainak előbuk­kanása volt. Még pedig kél okiból is. Ez először is azért jelentős, ment az a lemming, amely­nek maradványai most elő­kerültek, körülbelül 700—800 ezer évvel ezelőtt élhetett, és így az egész világon leg­alábbis „holtversenyben”, de valószínűleg abszolút érte­lemben is a legrégibb letrn- miing-leiet. Másodszor — és ez még ennél is nagyobb je­lentőségű — a két leletanya« együtt olyan rejtélyt hozott felszínre, amely hatmillió évet hidalt át. A miocén egerek ugyanis, amelyeknek csontjait most ezek között a nem egészen egymillió éves maradványok között találták meg. a tudomány mindeddig általánosan elfogadott állási- pontja szerint körülbelül hét millió éve éltek. A lelet sze­rint tehát ez a faj több mint hatmillió évvel élte túl saját feltételezett kipusztulását. gyedszázad alatt született maradandó értékű nagy iro­dalmi és művészeti alkotáso­kat. Találkozhasson e mű­vekkel az az ifjú nemzedék is, amely e művek megszüle­tésének idején még gyermek­korát élte, vágy éppen e mararténdó értékeket hordo­zó alkotásokat követő idők­ben látta már meg a napvi­lágot. Pénteken, a tanácskozás második napján dr. Karsai Károly, a Népművelési Ér­tesítő főszerkesztője, a neve­léstudományok kandidátusa tartotta meg „A nevelésügyi kongresszus tézisei a népmű­velő szemével” című előadá­sát. Az előadó rámutatott: felszabadulásunknak jubileu­mi évében ül össze a neve­lésügyi kongresszus. E kong­resszusnak tézisei hangsú­lyozzák. hogy az iskolai ne­velés mellett új és erős ható tényezők jelentkeznek ma már társadalmunkban. Ezek közül „egyesek esetleg na­gyobbak is lesznek, mint az iskola”. demlenék, hogy énekeljek... Legalább Fülöp bácsi itt len­ne, aki idecsődített. Elöntöt­te fejemet a vér, felkiáltot­tam: — Hol van Fülöp? Harsány nevetés rózkód­tatta meg a falakat. — Nagyszerű! — zengte egy férfihang. — Ez valami kupié lesz' „Hol van Fülöp?” Nagyon jó! Halljuk! — Semmiféle kupié! — je­lentettem ki erélyesen. — Hanem én igenis Fülöp bá­csit keresem! A házigazda elém állt: — Az egész családomban nincs Fülöp! — Dehogy nincs! Ö hivott meg az Ilonka esküvőjére. A kövér hölgy, aki jöttöm- kor fogadott, ijedten csapta össze a kezét. — Te jó isten! Az úr a Grepák Ilonka esküvőjére jött! — Igen! Grepák! Most már emlékszem! — helye­seltem. — Hát kérem, Grepákék az első emeleten laknak. Itt Mihók Annus eljegyzését tartjuk. Ki támolyogtam, és megát­koztam minden házat, ahol félemelet van. Magyar ipari tv a moszkvai Lenin-múzeumban HOL VAN FÜLÖP ? Nyíregyházán megnyílt a népművelők XV. nyári tanácskozása Kiküldött munkatársunk jelenti:

Next

/
Oldalképek
Tartalom