Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

1969. augusztus 15; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 DIPLOMÁVAL A SZÉRŰN Leváltottak egy agrármérnököt Tájékoztató a kisipari, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre vonatkozó jogszabályokról A jászberényi Kossuth Tsz egyik tanyaközpontjában ele­vátor rakodik; Mellette em­berek igazgatják a száraz lucernát, formálják a kazlat. Ott dolgozik Szabó Ferenc agrármérnök is, aki május­ban kapta meg a diplomáját a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, s egy hónappal később leváltották főállatte­nyésztői beosztásából. Pedig a szövetkezet, taníttatta hat éven át, sok-sok fizetett sza­badságot adott neki, míg a levelező szakra járt. Most viszont nem tartanak igényt szaktudására, évtizedes ta­pasztalataira. Már önmagá­ban ez a tény is meghökken­tő. Ám a harmincvalahány éves Szabó nem távozóit a szövetkezetből, beállt fizikai dolgozónak. A városiban több helyre hívták megfelelő be­osztásba, de ő nem ment. A vezetők szerint összeférhetetlen Szabó Ferencet a szövetke­zet vezetői tíz évvel ezelőtt kérték ki a városi tanács mezőgazdasági osztályáról, ahol földnyilvántartó volt az akikor középfokú technikum­mal rendelkező fiatalember. Ismerték jó tulajdonságait és hibáit is. Deme János — a tsz-mek már húsz éve el­nöke — és a többi vezető is bízott benne. Kezdetben be­osztott mezőgazdász. majd évekig főmezőgazdász volt. Két éven át főállattenyésztő­ként működött. Talán nem is rosszuk A Kossuth Tsz most a vár ros legjobb szövetkezete; A többi négy gyengén működik, egynéhány krónikus mérleg­hiánnyal küszködik. Ez a 4139 holdas gazdaság viszont egyre fejlődik, építkezik. Ta­valy átlagosan több mint 24 ezer forintot osztott tag­jainak. Nyilvánvaló, hogy a tagok szorgalma, a vezetők, a szakemberek hozzáértése révén születtek az eredmé­nyek. Senki sem tagadhatja, Szabó Ferenc is hozzájárult azokhoz. Szakértelmét nem is vitat­ják a szövetkezetben. Annál inkább bírálják magatartá­sát. A vezetők azt mondják róla; nagyképű, összeférhe­tetlen. Az elnöknek odavág­ta: minek szól bele, ha nem ért hozzá. A főagronómusról kijelentette: a takarmány szabványt se tudja összeál­lítani. Tromfos András tehe­nészt — most állattenyésztési brigádvezető — azzal sértet­te meg: Ne szólj bele, te nem értesz hozzá. Az egyik küldöttgyűlésen így nyi­latkozott sokak megbotrán­kozására: én csak diplomá­sokkal tárgyalok; A pártszervezet figyelmeztetése Súlyos vádak ezek, senki­től sem lehet kívánni, hogy szó nélkül tűrje a sértege­téseket. A tsz pártszervezetében többször bírálták Szabó Fe­renc magatartását. Togyela István párt titkár tói értesül­tem: „Hatszor tűztük napi­rendre a Feri viselkedését Türelemmel foglalkoztunk vele. de nem sok sikerrel. Három évvel ezelőtt határo­zottabban kellett elítélnünk a kommunistáktól idegen magatartását. Ám azóta sem változott. De mint szakem­ber többre, jobbra töreke­dett”. Szabóval a tsz függetlení­tett vezetői egységesen szem- befordultak. A brigádvezetők úgyszintén; Mindannyian ki­jelentették: tovább, nem dol­goznak véle, vagy k, vagy Szabó. A gazdaság vezetősége június 9-i ülésén úgy döntött, hogy leváltja főállattenyész­tői beosztásából. Indok: ösz- szeférhetetlerg «Nekünk semmi bajunk nem volt vele" Négy állattenyésztő tele­pen jártam, kíváncsi voltam az ott dolgozók véleményére. Vajon milyen volt a viszo­nya a kétkezi dolgozókhoz? Tromfos András és Tani Sándor brigádvezetők kivé­telével csak egyetlen állat­tenyésztési dolgozó kifogásol­ta a főállattenyésztő visel­kedését. Pedig huszonöt-har­minc embertől kértem véle­ményt. A beszélgetéskor a sertéshizlaldában és a juhá­szoknál Tart Sándor brigád­vezető is jelen volt. íme az állattenyésztők véleménye: Pintér Ferenc sertésgondo­zó: Szabó Ferenc sokat tett a tsz-ért. Jóidéig egyedüli szakember ' volt. Én is tanu­lok, negyedéves technikumi hallgató vagyok. Ekkora tsz- nek több szakemberre van szüksége. Nem volt helyes a leváltása. Kiss János sertésgondozó: Engem sohasem bántott, és hasonlóan nyilatkozott Víz­A volt főállattenyésztővel a szérűn -beszélgettünk. „Tíz évet lehúztam itt, most jó a szövetkezet. Minden barázdát ismerek, minden hozzám nőtt. Miért menjek el? Különben is öt évre szóló szerződést kötöttem a tsz vezetőségével, hogy a tanulmányaim befe­jezése után maradok. A több­ség bízik bennem. Néhány vezetővel, meg egy-két em­berrel volt csak vitám. De kell a vita, hisz ez viszi előre az ügyet. Egyébként, törvénytelenül működő veze­tőség váltott le, -amelynek nincs joga ehhez. Utoljára 1959-ben — tíz évvel ezelőtt — választották újjá. Az alap. szabályt se tartják be, Sása Józsefet már a III-as tör­vény megjelenése óta vá­lasztották meg az ellenőrző keleti Imre, Taxi Sándor ju­hász, Molnár Sándor. Koczka János és mások. Az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy a tsz. tagok vajmi keveset tudtak a vezetőség, illetve a szakemberek és Szabó Ferenc közötti viszonyról. A függetlenített vezetők azt is szemére vetik Szabó­nak, hogy miaitta távozott több szakember a tsz-ből. Olyan vádak ezek. melyeket most nehéz bizonyítani, de cáfolni is. Talán egyetlen személy kivételével, aki a közösben tartotta pulykáit, s ezt ő akkor nem tűrte el. bizottság elnökéül. Ha a tör­vényesen választott vezető­ségnek sem kellek, elme­gyek”. Az 1967. évi III-as törvény kimondja; a tsz-ek vezetősé­geit ellenőrző bizottságait négy évenként, titkos szava­zással kell megválasztani. Ezt a Kossuth Tsz-ben saj­nos elmulasztották, s erre a törvény betartásán őrködő tanácsi szervnek előbb kel­lett volna rájönnie, nem most, hogy vita keletkezett egy szakember leváltása kö­rül. A hibát korrigálják, pár héten belül közgyűlésen újjá­választják a vezetőséget és az ellenőrző bizottságot. Er­re a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya is utasítást adott. A Minisztertanács csütör­töki ülésén foglalkozott a kis­ipari, illetve a fogyasztási és étékesítő szövetkezetekre vo­natkozó új jogszabályokkal. Ezzel kapcsolatban az Igaz­ságügyminisztérium illetéke­sei elmondották az MTI mun­katársának: — A kisipari és a fogyasz­tási szövetkezetek jelentős részt vállalnak az ország áruellátásából. a dolgozók széles tömegeit foglalkoztat­ják, s fontos szerepet tölte­nek be a szövetkezeti moz­galomban. Elsőrangú gazda­sági és társadalmi érdek te­hát, hogy ezek a szövetkeze­ti ágazatok — jelentőségük­nek és társadalmi megítélé­süknek megfelelően tovább­fejlődjenek. — Ennek érdekében a kormány ez év februárjában meghatározta azokat a leg­fontosabb elveket, amelyek jogi helyzetüket rendezik. — A szövetkezetek már megkezdték önálló alapsza­bályaik megalkotását, s az év végéig várhatóan ezek álla­mi jóváhagyása is megtörté­nik. Hozzáláttak azokhoz a jogszabály-előkészítő munká­latokhoz is, amelyeknek cél­ja, hogy átfogó, tehát vala­mennyi szövetkezetre érvé­nyes egységes szövetkezeti törvény készüljön, s a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetekhez hasonlóan e két nagy szövetkezeti ágazat vi­szonyait magasszintű jogsza­bályok rendezzék. — A kormány, legutóbbi ülésén olyan határozatot ho­zott. amely a törvényi sza­bályozásig szükséges — tehát átmeneti jellegű, de már a jövőbe mutató — rendelkezé­seket foglalja össze. A szö­vetkezetekre vonatkozó ko­rábbi rendelkezések kiegé­szülnek azzal, hogy e szövet­kezetek a jövőben a mező- gazdasági termelőszövetke­zeteknél érvényesülő társulá­si formákat is alkalmazhat­ják: egymással és más gaz­dálkodó szervezetekkel egy­szerűbb gazdasági együttmű­ködést és közös vállalkozást létesíthetnek, illetve szövet­kezeti közös vállalatot is alapíthatnak. —■ A szövetkezetek orszá­gos és területi szövetségeire vonatkozó rendelkezések nyomán megszűnik a szövet­ségek irányító, igazgatási jel­lege Az országos szövetségek a jövőben — kötelező erejű utasítások helvett — érdek­képviseleti feladatkörükben felhívásokat és ajánlásokat adhatnak a szövetkezetek számára. Ezeket a szövetke­zetek illetékes testületi szer­vei kötelesek megtárgyalni, de elfogadásuk felől belá­tásuk és érdekeik szerint dönthetnek. — A határozat új alapok­ra helyezi a szövetkezetek ágazati irányítását Azt, hogy az ágazati irányításra me­lyik miniszter illetékes, a szövetkezetnél folyó gazda­sági tevékenység alapján kell megállapítani; vegyes profil esetén az ágazati irá­nyításból adódó feladatokat — szakterületét illetően — valamennyi érdekelt ágazati miniszter gyakorolja. Ilyen módon kellő figyelemben ré­szesül a szövetkezet mellék- tevékenysége is a gazdasági ösztönzők kialakításánál, a gazdasági információk to­vábbadásánál és más köz­ponti irányító tevékenység­nél; — Egyidejűleg szabályoz­ták a szövetkezetek állami felügyeletét is. A társadalom, a szövetkezet és az egyes ta­gok érdekei közötti össz­hang megvalósítása, a szövet­kezeti demokrácia érvénye­sítése jegyében az állam felügyeletet gyakorol a szö­vetkezetek felett A törvé­nyességi felügyelet célja, hogy a szövetkezet működése megfeleljen a jogszabályok és az alapszabály rendelkezé­seinek. Ez — a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek ál­lami felügyeletéhez hasonló­an — nem jelent beleszólást a szövetkezet gazdálkodásá­ba és belső önkormányzatá­ba; A felügyeletet az illeté­kes járási (városi, városi ke­rületi) tanács végrehajtó bi­zottsága gyakorolja. — A SZÖVOSZ okmányai­nak alaptétele, hogy az or­szágos és területi szervek — a föderatív elveknek és az arányos képviseleteknek meg­felelően — ellátják a lakás- és takarékszövetkezetek ér­dekképviseletét is. AzOKISZ területén a megyei, területi szövetségek mellett az egyes ipari ágazathoz igazodó szak­mai szövetség alakítására is van lehetőség. A szövetségek szervezeti átalakulása folya­matosan megy végbe. A kö­vetkező lépés a területi (szakmai) szövetségek alap­szabályainak megalkotása. Ezeket 1970. március 31-ig kell jóváhagyásra benyújtani az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságához. Tanulságok Így tehát a törvényesen újjáválasztott vezetőség elé kerül minden bizonnyal Sza­bó Ferenc ügye. A jelenlegi vezetőség kétségtelenül elha­markodta leváltását; Drákói intézkedést hozott ellene, hisz a leváltása előtti idő­szakban semmi újabb „bűnt’? nem követett el. Talán más módon is — megfelelő hatá­rozottsággal — felelősségre lehetett volna őt vonni. Szabó Ferencnek is tanul­sággal kell szolgáljon ez az eset. Magatartásán változtat­nia kell akár marad, akár más gazdaságba megy dol­gozni. Sehol sem tűrik el a sértegetéseket, fölényeskedé­sét. Ha a szakmai irányítás­ban, vezetésben nincs kellő összhang, előbb-utóbb a gaz­daság közössége sínyli azt meg. Az is igaz, hogy nem tartunk ott, hogy a nagy költséggel taníttatott szak­emberek — diplomával a kéz­ben — szénakazlakat rakja­nak. Am ők se felejtsék el, hogy kinek a pénzén tanul­tak. hová tartoznak. Máthé László «Törvénytelenül működő vezetőség váltott le" PISTER ISTVÁN: TEA 5 DOLLÁRÉRT Hivatalosan közük: Mr. Kása ártatlan, de „vörös ügynöknek kell maradnia — így nem sikerül a szabadságba kóstolni — Látja, ebben megegye­zik a véleményünk Csánkó- ékkal. Hogy miket mesél a Nánássy Temerről! Például azt, hogy hat éve átdobott hat ügynököt. Egy csomó pénzt kapott a felszerelésük­re, de mert olcsón jutott hozzá, mind a hatnak egy­forma órát és táskát vásá­rolt. Az odaátiak az első ügy­nök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyentáskájuk és egyenkarórájuk volt. Amikor a kémek lépre mentek, mind­össze egy misét mondatták a lelkiüdvükért, de tízet szá­moltak el a főnökeiknek. őszintén szólva, untam már Mr. Lewis beszámolóját És szégyelltem magam. Hi­szen végtére is én éppúgy Magyarországon születtem, mint Csánkó, Nánássy, vagy Terner. Vajon mit gondol ró­lunk, magyarokról, ez az amerikai, és a többi ame­rikai? — Elnézést kérek, Mr. Le­wis, de szeretnék elmenni hazulról. Ruth talán már... Lewis megrázta a fejét. — Szó sem lehet róla! Itt kell maradnia! Abban álla­podtunk meg, hogy minden­ben aláveti magát az utasí­tásainknak. A legjobb, ha ki se mozdul. Akármikor szük­ségünk lehet magára, az ut­cán viszont különböző veszé­lyeknek teheti ki magát. Bízzon bennem, üljön itthon. Holnap délután együtt elme­gyünk a teára, és utána örökre elbúcsúzunk. A barát­nőjét pedig én értesítem, hogy keresse fel magát. Most én ráztam meg a fe­jem, de nagyon szomorúan. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony, — Volt szerencsém tapasz­talni, amikor becsöngettem. No, de mindegy, ő még min­dig jobb, mint az Emigration Service fogdája. A viszont­látásra! Szólt és elment. Az órám­ra néztem, még csak dél volt. Hogy fogom eltölteni az időt holnap délutánig? Unal­mas délutánom és unalmas estém ígérkezett. A délután azonban izgal­masabbnak bizonyult, mint vártam, sőt annál is, ahogy szerettem volna. Három óra tájban Mrs. Brown kíséreté­ben egy férfi lépett a szo­bámba. Kifogástalan, hátul két oldalt slicceit zakót vi­selt. Negyven év körüli lehe­tett, de a halántékán már őszült. Filmszínésznek néz­hette volna az ember. — Banless vagyok, a CIA embere — mondta, miután Mrs Brown kiment —, Theo­dor Banless. Nem tudtam, hogy a vá­lasztékosságán lepődjem-e meg, vagy azon, hogy ez a nagy és félelmetes szervezet szerény hónaposszobámba el­küldi munkatársát. — Mit óhajt? — kérdez­tem a tőlem telhető legna­gyobb eleganciával. — Kérem, hivatalom meg­bízásából jöttem. A legjobb, ha mindjárt a tárgyra té­rek... Invitálásomra leült. Pipát vett elő, rágyújtott. — Hivatalunk tudomására jutott — kezdte sejtelmesen Mr. Banless —, hogy ön Mr. Kása, bizonyos emberek os­tobasága miatt kényes hely­zetbe került. Hivatalom ne­vében bocsánatot kell kér­nem, hogy ezt nem akadá­lyoztuk meg idejében. A mu­lasztás elkövetői megfelelő büntetésben részesültek, de ez nem segít a dolgon. Nagyot sóhajtottam. Meg­állapítottam magamban, hogy tévedtem, amikor a CIA em­berének látogatásában újabb kellemetlenséget szimatol­tam. Lám, ez a kifogástala­nul öltözött és behízelgő mo­dorú úr azért keresett fel, hogy elnézést kérjen tőlem. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy mindent tisztáztak, en-; gém nem gyanúsítanak töb­bé semmivel, és tíz perc múlva elmehetek Rúthoz. Csak otthon legyen. — önök tehát tudják, hogy ártatlan vagyok — szóltam magabiztosan. — Ennek na­gyon örülök. Igazán nem ne­heztelek senkire, mert egy akkora nagy országban, mint az Egyesült Államok, bizo­nyára sok kormánytisztvise­lő van, akik közül egyesek néha elkövetnek hibákat. A magam részéről a dolgot el- intézettnek tekintem, s leg­feljebb az a kérésem, hogy mivel az: ügyből kifolyólag a munkámat is elvesztettem, szíveskedjenek volt munka­helyem tudomására hozni, — hogy nyugodtan alkalmaz­hatnak továbbra is... — Sajnos —, mondta Mr; Banless —, a helyzet nem olyan egyszerű. Azok az emberek, akiknek ostobasá­ga folytán oly kényes hely­zetbe került, bizonyos okok miatt fontosak számunkra. S emiatt nem engedhetjük meg, hogy lejárassuk őket. Sajnos nincs mód rá, hogy önt ilyen formán tisztázzuk. Önnek a nyilvánosság előtt továbbra is vörös ügynök­ként kell szerepelnie. — Ezt nem értem — nyög­tem, és éreztem, hogy elönt a veríték. — Pedig a dolog rendkívül egyszerű. Nem vallhatjuk be az újságolvasók millióinak, hogy az FBI tévedett. A sza­bad és demokratikus Ameri­ka biztonságának védelme szempontjából elengedhetet­len, hogy a közvéleményben szüntelenül fenntartsuk a kommunisták részéről fenye­gető veszedelem érzetét, ön­nek tehát továbbra is meg kell maradnia vörös ügynök­nek; — Nem hiszem, hogy akad­na bíróság, amely elítélne engem olyasmiért, amiben nem vagyok bűnös — érvel­tem. Mint tapasztalt tisztviselő, akinek kitűnő a minősítése, és szakmai körökben becs­ben áll, csak azt tudom ja­vasolni önnek, hogy ne pró­bálja ki ezt a lehetőséget. Ha a szabad világ védelméről van szó, bármennyire fájdal­mas is számunkra, időnként fel kell áldoznunk egy-egy embert. Én most nyíltan be­szélek magával, hiszen négy- szemközt vagyunk, és szük­sége van rá, hogy tájékoztas­sam. Mi rendkívül sokat köl­tünk Csánkőra meg a szer­vezetére, és ha most kiderül a szélhámosságuk, aligha ve­hetjük hasznukat a későb­biek folyamán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom