Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. augusztus 15. Korea ünnepén /€ z évforduló nem kerek- számú, de vannak ün­nepek, amelyek tanulsága mindig időszerű. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság népe augusztus 15-én hazája felszabadulásának napjára emlékezik. Arra a napra, amikor az előnyomu­ló szovjet csapatok és a Kim ír Szén vezette partizánok végleg megtisztították a ko­reai félsziget északi felét a japán megszállóktól. E két augusztus, az 1945- ös és az 1969-es között sok víz folyt le a sebes sodrú Tedong folyón. A felszaba­dulás megnyitotta a népi Korea előtt azt az utat ame­lyen haladva oly jelentős si­kereket ért el a szocialista társadalom építésében. E si­kerek értékét csak növeli, hogy tudjuk: röviddel a fel- szabadulás után, 1950-ben újabb háború, három éves pusztítás szakadt a koreai népre. Az imperialista ag­resszió azonban nem érte el a célfát: a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, amely a nehéz napokban ma­ga mellett tudhatta segítő­kész barátait, a szocialista országokat, tiszteletet érdem­lő erőfeszítésekkel begyógyí­totta a háború ütötte sebe­ket és folytatta a megkezdett ország- és társadalomépítő munkát. A mai ünnepre azonban változatlanul nehéz külső körülmények közepette kerül sor, amelyek a koreai népet szüntelen készenlétre intik. Emlékezetes az amerikai kémhajó, a Pueblo provoká­ciója, amelyet később még számos kisebb-nagyobb pro­vokáció követett. A ketté­szakított Korea Északot és Délt elválasztó határán ugyancsak sorozatosak az imperialista sugalmazású ka­landor akciók És a dél-ko­reai rezsim, amely elkötele­zettségében odáig merészke­dett, hogy még az Egyesült Államok vietnami háborújá­ban is cselekvő részt vállalt, éppen ezekben a napokban készül arra, hogy egy alkot­mányos komédia keretében konzerválja Pák Csöng Hi diktatúráját, s vele azt a rendszert, amely egyre újabb mesterkedésekkel igyekszik fenntartani Korea megosz­tottságát: 1WM i szolidárisak vagyunk a koreai nép jogos igé­nyével, hogy szabad és egy­séges hazában, békében és biztonságban élhessen, s a felszabadulás évfordulóján újabb nagy sikereket kívá­nunk koreai barátainknak hétköznapjaik békés ország­építő munkájában. (S.) Tengerikígyó a nádasban Az akták kilókat nyomnak. A bíróságon így ismerik az ügyet: Szabó János — kont­ra Kőolaj. A tíz éve húzódó pereskedés okait keresve a következőket sikerült meg­tudni. □ Több mint tíz éve, hogy az Alföldi Kőolajfúrási Üzem két kutat fúrt a Körösi úti telepén. Az egyik kút vize a vállalat fürdőjét látja el. A másik kút vizével a gépeket mossák. Az elhasznált szennyezett víz aztán — amely meleg és olajos — csatorna híján a Görbe érbe folydogál. Ez a terület vala­mikor szántóföld és kaszáló volt. Igaz, a mélyebb részein régebben is összegyűlt a ta­lajvíz, a melegebb idő bekö­szöntővel azonban kiszáradt a tányér formájú mélyedés. Ma már állandó tavacskává duzzadt ez a lápos rész a belefolyó elhasznált víz ha­tására. Harminckét tulajdo­nos földdarabkájának kisebb nagyobb része vált így ter­méketlenné. A tulajdonosok beperelték a vállalatot. A bíróság helyt adva a kereset­nek, minden évben kártérí­tésre kötelezte a vállalatot, amely fizetett is. Két-három év óta a mesterséges tavacs­kában takaros nádas serkent. A vállalat szerint tehát az elöntött föld már nem szá­mít terméketlennek, hiszen a nád kévéjének ára 6—8 fo­rint. Ha ezt a tulajdonosok kitermelnék, csinos jövede­lemhez juthatnának — amit természetesen le lehetne von­ni a kártérítés összegéből. Röviden ennyi a tényállás. Most pedig hallgassuk meg az érdekeltek véleményét: a A vállalat képviselője sze­rint a kocsimosóból a Gör­be-ér területére folyó víz mennyisége jelentéktelen. Szerintük már 1953 ban — tehát a kút fúrása előtt — is vizes, terméketlen volt a terület egy része. A mocsa­ras terület egyik végében egy 60 centiméter vastagsá­gú áteresz lenne hivatott a víz lecsapolására. Azonban az áteresz eldugult, talán ha 10 centiméteres átmérőjű lyukon tud folyni a víz és ez természetesen nem elég ahhoz, hogy az ott felgyülem­lett csapadék elfollyon. A mocsaras területet borí­tó nád kitermeléséhez a vállalat természetesen ra­gaszkodik. Szakértő vizsgálja a nádas minőségét és érté­két. Mit szólnak ehhez a káro­sultak? a Kántor Mihály háza ott áll j, Görbe ér partján. Reg­gel a mocsár felől fúvó szél a szobába is behozza az olaj­szagot. Régóta lakik itt. így hát tudja, hogyan nézett ki ez a terület azelőtt, mielőtt még az olajosok elhasznált vize nem veszélyeztette a területet. — A mélyebb részeken mindig volt egy kis víz — mondotta — különösen a negyvenes években gyűlt össze a csapadék. Szemem előtt nőtt, növekedett azon­ban mocsárrá ez a rész a be­lefolyó meleg víz miatt. Mi a véleménye a nád ki­termeléséről? — Nem hiszem, hogy vál­lalkoznának rá a tulajdono­sok. Hiszen a bele folyó me­leg víz hatására a mocsár egy része télen sem fagy be. Így jégről nem lehetne vág­ni a nádat. A csónakról való kitermelés pedig nagyon ne­héz és költséges lenne. Ne­kem és testvéreimnek van itt a legnagyobb területünk. A kártérítés, amit a válla­lattól kapunk, több mint négyezer forint. Ha a csator­názás megoldódna, rövidesen termővé tennénk a nádas he­lyét. El A városi tanács végrehajtó bizottsága egyik ülésén tár­gyalta f, környék csatornázá­sának ügyét. Ügy találták, hogy szükséges a csatorna építése. Vízgazdálkodási Tár­sulat alakult, melynek tag­jai az érdekelt vállalatok és állami szervek. Amint Barna Gábor főmérnök, a Szolnok városi tanács vb építési és közlekedési osztályának ve­zetője elmondotta, a csatorna építése még az idén elkez­dődik. A 17 millió forintos munkálatot 1971. tavaszára szeretnék befejezni. Ezzel úgy látszik pont kerül a több mint tíz éve tartó pereskedés végére. Hiszen az épülő csa­torna biztosítani fogja a víz elvezetését. Így a Görbe-ér tengerikígyója „szárazra” ke­rül. — Pb — ELOLENYEK és a REPÜLÉS Áz élőlények, — madarak^ denevéreik, rovarok — repü­lése már akkor felkeltette az érdeiklődő ember figyel­mét, amikor a repülés egyet­len eszköze még a léggömb volt. Az állatok repülésének törvényszerűségei jelentős szerepet játszottak a repülés elméleti alapjainak kidolgo­zásában. De ennél tovább nem léptek, _mert a repülés egyszerűbb úton haladt to­vább. A repülőgép esetében a felhajtóerő a mozdulatlan, szárnyakra hat, a vonó. illet­ve tolóerőt a légcsavar vagy a hőlégsugaras hajtómű szolgáltatja. A felemelkedés­hez szükséges aerondinami- kai erőt mozgatható szár-1 nyakkal a technika mindez- ideig nem tudta előállítani. A természetben viszont ez mindennapos. A bionika fejlődése azon­ban ismét felkeltette az élő szervezetek repülése iránti érdeklődést. A bionika fel­adata, hogy feltárja és a gyakorlatban alkalmazza azo­kat a konstrukciós megoldá­sokat, amelyekben az élő természet felülmúlja a jelen­legi technikai vívmányokat. Az élőlények repülésének „gazdaságossága” például fontos kérdés. Érdemes-e időt és anyagi eszközökéit ál­dozni a kutatásra? Előfor­dulhat ugyanis, hogy a vizs­gálat kideríti, hogy a repü­léshez szükséges energiará­fordítás nagyobb, mint a re­pülőgépek esetében. Elvileg a kérdés megvá­laszolása egyszerű; hasonlít­suk össze a repülő madár vagy rovar által, — egy óra alatt, egységnyi testsúlyra, — felhasznált kalóriát a re­pülőgép azonos körülmények között felhasznált üzemanya­gának kalóriájával. Az egy­szerű elv ellenére azonban ezt a számítást nem tudjuk elvégezni, mert nem sikerüli megmérni a madár repülésre felhasznált energiamennyisé­gét Nemzetközi brigádok dolgoznak a csillebérci (Jttörő- városban. A Szovjetunióból, NDK-ból Bulgáriából érke­zett egyetemisták magyar gimnazistákkal együtt úttörő­város bővítésében segítenek. Most nagyrészt erdőt irta­nak. A tervek szerint új pavilonok épülnek, a tábor az Üttörővasút mindkét oldalára terjeszkedik. Az így kelet­kezett két telepet felüljáróval kötik össze. Képünkön: erdőirtáson a Moszkva brigád tagjai, (MTI foto) A repülő madár energia szükséglete Az ember, a kutya, a ló stb. ilyen vizsgálata nem ütközik legyőzhetetlen aka­dályokba. Minden élettani tankönyvben látható olyan kép, amelyen rögzített kerék­párt hajt egy férfi, arcát maszk takarja, amelyből cső vezeti el az elhasznált leve­gőt. Az összegyűjtött gáz elemzése megmutatja az iz­mok által termelt energia mennyiségét. A repülő madarakat azon­ban ilyen berendezéssel nem vizsgálhatjuk. Így szin­te természetes, hogy a ma­darak és rovarok energia­felhasználásáról teljesen el­lentmondó feltételezések lát­tak napvilágot Egyesek azt állították, hogy hatalmas mennyiségű energia szüksé­ges, mások pedig jelenték­telen energiafelhasználás mellett törtek lándzsát. A vita meglepetésszerűen dőlt el. A kísérleti élettan módszerei az utóbbi két-há­rom évben rohamléptekkel fejlődték. Sikerült megmér­ni a madarak és rovarok anyagcseréjének mértékét szélcsatornában való lépte­téssel. A szélcsatornát lég­mentesen lezárták. A kísér­leti alannyal szemben, — repülése sebességének meg­felelően, — áramoltatták a levegőt. Szárnyalás közben pedig állandóan elemezték a levegő összetételét, vagyis mérték az elhasznált oxigén mennyiségét. A vizsgálat eredményei azt jelentették, hogy megbízható módszerrel rendelkezünk a madár repülésére felhasznált energia mennyiségének a megállapítására, vagyis ösz- szehasonlíthatjuk az élőlé­nyek és a repülő szerkezetek repülési energiaigényét. A madarak és rovarok repülés közben egy gramm testsúlyukra, — egy óra alatt, — 60 kalóriát használ­nak fel. A légcsavaros repü­lőgép viszont átlag 245, a hő­légsugaras gépek 600,’ egyes helikopterek pedig több mint 1000 kalóriát használnak fel testsúlyuk minden grammjá­nak levegőben tartására — egy óra alatt. Négyezer kilométer egy húzómban A madarak hatalmas tá­volságokra képesek repülni. Van olyan költözőmadár, amely Alaszkából egészen a Hawai szigetekig repül. A mintegy 15 dkg súlyú madár négyezer kilométert repül pihenés nélkül. Ekkora utat csak a legkorszerűbb repülő­gépek képesek megtenni egy­huzamban. A madárka ener­gia szükséglete erre az útra csupán 18 gramm zsír, A Rajna vize, amely 100 tonna halat mérgezett meg. és zavarokat okozott Hollan­dia vízellátásában, csak vi­szonylag ártalmas: nemcsak a Rajna szennyezett állandó­an. hanem a Szajna és — szerencsére kisebb mérték­ben — a Temze is. De a folyók, a tavak és a tengerek szennyezettségébe nem szabad belenyugodni, és azok. akik ismerik a ténye­ket, már régóta aggódnak. Tizenkét évvel ezelőtt öt or­szág képviseletével létrehoz­tak egy bizottságot a Rajna vizének védelmére, de a bi­zottság alig végzett többet, minthogy egységes normá­kat állapított meg a szeny- nyeződés mérésére. Az Euró­pai Gazdasági Bizottság 1955 óta foglalkozik ezzel a kér­déssel, s noha van már bi­zonyos fejlődés, eddig egyet­len testületnek sem sikerült megvalósítania egy hatásos riasztó rendszert. Az angol vizek tisztábbak, de korántsem kielégítően. Egy londoni egészségügyi ta­nácskozáson két évvel ez­előtt megállapították. hogy körülbelül 1200 folyami mér­földön a folyók annyira szennyezettek, hogy semmi nem tud megélni bennük. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a probléma megoldható. A múlt évben csukát fogtak a manchesteri dokkoknál, az elsőt, amióta 1894-ben a hajózási csator­nát megnyitották. Két évvel ezelőtt a londoni kikötői ha­tóság a Temze vizének tisz­tulásával kapcsolatban fejlő­désről számolt be. Az Egyesült Államokban még az Ohio is kevésbé pisz­kos ma már. mint régebben volt. Ez 400 millió fontba ke­rült, s a további tisztogatási munkálatokhoz még kétszer ennyi pénzre van. szükség. A mindennapos szennyező­dés természetesen még nem halálos, de ami a Rajna ha­laival történt, arra figyel­meztet, hogy az ipari társa­dalmakban bekövetkezhetnek olyan katasztrófák, amelyek a régi dögvészekhez, árvizek­hez és viharokhoz hasonlít­hatók. Eddig még beválik a megelőzés, az ipari levegőt és a vizet itt-ott megtisztít­ják. amikor erre nagy szük­ség van. Az olajszennyeződé­sek után már a tengerek vi­zének ellenőrzése is megkez­dődött. A megelőzés energi­át leleményességet és pénzt kíván, de ha nincs nagy baj. e feladatot nem tartják elég fontosnak. Európában még mindig nincs szennyezettség elhárí­tására vonatkozó nemzetközi megállapodás. Az Európai Gazdasági Bizottság szeny- nyezettséggel foglalkozó al­bizottsága 1965-ben némi ci­nizmussal állapította meg, hogy csak egy vagy két sú­lyos járvány kellene ahhoz, hogy az emberek ráébredje­nek a veszélyre. A washingtoni dohányháború Washingtonban ismét fé­nyek lobbannak fel. füst és láng Ezt a háborút két mi­nisztérium vívja, a mező- gazdasági és az egészségügyi minisztérium, mégpedig a dohány miatt. Az egészségügyi miniszté­rium nyilvánvalóan tudo­mást szerzett arról, hogy a mezőgazdasági minisztérium külföldön reklámozza az amerikai dohányt. Állítólag a világ összes cigarettagyára­it arra buzdítják, hogy több amerikai dohányt használja­nak. „Hogy tehettek ilyet?” — mondják az egészségügyiek. „Pillanatnyilag elkeseredet­ten harcolunk azért, hogy a világ hagyjon fel a dohány­zással!” A mezőgazdasági miniszté­rium azt feleli, hogy propa­gandája dollárt és centeket hoz az amerikai zsákba és hogy sok amerikai farmer kenyerét és vaját a dohány­exportnak köszönheti. Ta­valy az Egyesült Államok 524 millió dollár értékű do­hányt exportált, és ez jelen­tős összeg. Egyébként a mezőgazdasá­gi minisztérium dohányszak­értői csak vállukat vonogat- hatiák, amikor a televízióban a dohányzást támadják. „Hagy­jatok fel ezzel az ostoba szo­kással” — mondja egy férfi. „A dohányzás nyolc évvel röviditi meg életeteket!” — figyelmeztetik éiiel-nannal a társadalmat a képernyőn. Ki fogja a washingtoni do­hányháborút megnyerni? Va­lószínűleg nem az egészség- ügyi minisztérium. hanem inkább a gyakorlati érzékkel rendelkező mezőgazdaságiak. Humphrey nem éhesik! Nem kell aggódni Humph­rey volt amerikai alelnök miatt, aki a legutóbbi el­nökválasztásokon megbukott Nixonnal szemben. Van ami­ből „pénstf csináljon”. A nem­zetközi jog és politika tan­székén működik St. Paul vá­ros egyetemén (Minnesota állam), ahol 25 éven át elő­adott. mielőtt alelnökké vá­lasztották volna. Ezenkívül tanári állást vállalt a min- neapolisi egyetemen. Profesz- szori működésén kívül meg­bízták az Encyclopaedia Britanmca amerikai igazga­tói posztjának ellátásával is. Továbbá szerződéseket írt alá, amelyek alapján könyvet ír a Johnson-kormány mű­ködéséről. A sokoldalú és jövedelmező elfoglaltság nem akadályozza meg abban, hogy előadói körútra indul­jon. a hatmillió dolláros vá­lasztási adósság törlesztésé­re. Elvbarátai szerint 1970- ben szenátori állásra fog pályázni Minnesota állam­ban, ahol jelenleg régi ellen­fele. Eugen McCarty a sze­nátor. Családi vessehedések statisstikája Normann Smith Los Angeles-i amerikai féri 40 éven át naplót vezetett a feleségével folytatott veszekedések­ről és a 40 éves házassági évfordulójukon vastag köny­vet nyújtott át nejének. A könyvben pontosan szerepelt minden veszekedésük oka. Veszekedtek; 1897-szer. mert az ebéd nem készült el időben, vagy pedig rossz volt, 1457-szer. mert az asszony pénzt kért a férjtől, vagy nem jött ki a háztartási pénzből. 734-szer. mert nem készítette elő a borotválkozó vizet, 687-szer. mert az asszony túlságosan elkényeztette a gyerekeket, 617-szer. mert a férj túlságosan elkényeztette a gyerekeket. 517-szer, mert a férj kárörvendően kinevette az asszonyt, 497-szer, mert hideg volt a lakás. 387-szer. mert elromlottak az ételmaradékok. 307-szer, mert a férj túl későn jött haza. 241-szer, mert a fürdővíz túl forró volt. 85-ször, mert a férj elvesztette a zsebkendőiét. 68-szor. mert a féri túl sokat dohánvzott, 51-szer. mert az asszony elfelejtette felvarmi a gombot. 28-szor. mert a félti vagy feleség ok nélkül ve­szekedni kezdett. 17-szer, mert a férj túl hangosan kiabált, 13-szor. mert a férj nem akart sétálni menni a fe­leségével, 11-szer. mert eltörte a porcelánt, 8-szor. mert a féri bosszantotta a macskát. Ez bizonv több mint 7009 veszekedés. 40 évi házasság 14 600 nap. A Los Angeles-i Smith-ék otthonában tehát átlagosan minden második nap összeveszett a féri meg a feleség... Nem. a Rajna ax egyetlen piszkos folyó

Next

/
Oldalképek
Tartalom