Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

1969. augusztus 14.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szegény a város fényreklámokban. Aki este 9 óra tájban végig sétál a főutcán meggyőződhet róla, hogy még a meglévő fénycsöveknek is több, mint a fele burkolózik jótékony homályba. mm< 1 ' S f Árnyak és fények Szolnokon A város legnagyobb neon­reklámja az I-es számú Iro­daház tetején levő „OTP a lakosság szolgálatában” fel­irat csak nappal látható. És hosszan sorolhatnánk az ut­cák vak reklámjait. A Szolnok megyei Építő­ipari és Javító Vállalat neon részlegét a megyén kívül is ismerik. A megyében pedig szinte minden neonreklámot a vállalat készít és javít. Tervezőjüket, Tóth Tibort a jövő terveiről kérdeztük. Milyen új fénnyel gazdago­dik a város? A Tomi neon tervei A közeljövőben kigyullad a 60-as csemegebolt reklám­ja. A város egyik legszebb esti színfoltja lesz majd. A Tiszamenti Vegyiművek To­mi mosóporának is most ké­szítjük a neonterveit. _ Nemrég készült el a fel­épülő új városközpont tanul­mányterve. A ragyogó épü­letekhez igyekeztünk hasonló színvonalú reklámot tervez­ni. Sokszínű, figurális rek­lám tervezésére törekedtünk; Újdonság lesz a tranziszto­ros, beprogramozható neon. Különösen a vásárcsarnok lesz színpompás. Villogó, több színben pompázó neo­nokat terveztünk oda. Egy épület már eleve meghatá­rozza a ráhelyezett neon nagyságát, stílusát. Ha még­sem olyan fényreklám ke­rül egy épületre, amilyet a Fé l évig A részlegünk természete­sen javítással is foglalkozik —- mondotta. — Azokat a neonokat, amelyeket nálunk rendeltek meg, fél évig in­gyen javítjuk. Később pedig a javítására szerződést kö­tünk. A hozzánktartozó fel­iratok kiégett betűit egy na­pon belül megcsináljuk. A városban azonban nem min­den neonreklám tartozik hoz­zánk; Sokan drágának talál­ják a havi 200 forintos kar­bantartási költséget. Ezért az elromlott neonokat vagy nem javíttatják meg, vagy pedig más vállalattal igye­létesítmény rangja megkí­vánhat, annak általában min­dig az az oka, hogy a mi munkánk az építés utolsó fázisa. Mire sorra kerülünk, elfogy a pénz. Így gyakran nem az építményhez, hanem a megadott pénzhez kell ter­veket készíteni. Talán ez a magyarázata annak, hogy a megye kisebb városaiban, községeiben gyakran színvo­nalasabb, nivósabb reklámot készíttetnek, mint a megye- székhelyen. A neon meglehetősen költ­séges formája a propagan­dának. Ezért csodálkozunk azon, hogy a sok pénzen fel­szerelt fényreklámok sötét­ségre vannak kárhoztatva. A javítás lehetőségeiről meg­kérdeztük Papp Lászlót, az Építőipari és Javító Válla­lat építésvezetőjét. ingyen keznek elháríttatni a hibát. Természetesen olyan javítást is vállalunk, amire nem kö­töttünk szerződést. Ezeket a munkálatokat azonban nem tudjuk olyan rövid idő alatt elvégezni. A neonrészlegnél jelenleg tizenegyen dolgoznak. Szá­muk azonban rövidesen nö­vekedni fog, hiszen az új városközpont terve világvá­rosi fényreklámot sejtet. Ad­dig is azonban, amíg ez meg­valósul, a meglevők fényét is ott szeretnénk látni az esti Szolnokon. — palágyi —i ■* Sok Éva — még több László Keresztneveink között év­századokon keresztül vezetett a János és a Mária. Hegemó­niájuk csak az utóbbi évti­zedekben tört meg. Ma már a János szerepét visszavon­hatatlanul átvette a László, a Máriáét az Éva. A múlt évi statisztikai adatoknak ilyen­irányú adatai még nem álla­nak rendelkezésünkre, de az 1967-es statisztikai kimuta­tás alapján megállapítható, hogyan oszlottak meg az anyakönyvi névbejegyzések. Az említett évben bejegyzett 149 422 újszülött közül 76 732 fiú és 72 696 leánygyermek volt. A fiúknak közel tíz szá­zaléka kapott László nevet. Számszerint 6886. Utánuk következtek Zoltán 5919, Ist­ván 5601 bejegyzéssel. ötezren felül vannak még a Józsefek, pontosabban 5086- an. Csak utánuk következik az egykori listavezető János, majd Attila, Sándor, Tibor, Ferenc, Zsolt, Gábor és Csa­ba. A valamikor éllovas Pál a 25. helyre szorult. Orszá­gunkban mindössze 621 új­szülött kapott ilyen nevet ebben az esztendőben. Még a Róbert is megelőzte. & főváros névdivatja vi­szont úgylátszik eltér az or­szágostól. Itt ugyanis a Zol­tán vezetett 1084 bejegyzés­sel, László csak második volt 1030-as számmal. Pál itt is pontosan a 25. helyen fek­szik. Csak 82-en kapták ezt a nevet. A nők úgylátszik követke­zetesebbek. Most is ragasz­kodnak az első nőhöz, Évá­hoz, míg a férfiak Ádámot már úgyszólván teljesen el­felejtették. 4285 Évát jegyez­tek be 1967-ben a magyar anyakönyvekbe. A főváros­ban viszont csak az ötödik helyen állanak. Számuk 606. Itt az Andreák vezetnek 807- es számmal. Ókét követi Il­dikó, Krisztina, Katalin. Nagyon megfogytak a haj­dan annyira népszerű Máriák és Erzsébetek. Máriáék orszá­gos viszonylatban még tart­ják a második helyet, de az Erzsébetek már csak a hete­dik helyen vannak. A fővá­rosban mégrosszabb a hely­zetük. Itt Mária a 11., Erzsé­bet meg éppenséggel a bal­jóslatú 13, helyre került. Uj gazdaság- politikai könyvek Beat hangverseny a szolnoki Szabadtéri Színpadon Rokonszenves angol beat együttes — a Unit four plus two — adott műsort kedden este a szolnoki Szabadtéri Színpadon. Világjáró kőrút­juk során jöttek* hazánkba, hangversenyeztek már Ame­rikában, Ausztráliában és Európa számos országában, annak ellenére, hogy elég fiatalok. Russ Ballard (szóló gitár) még 17 éves sincs, ma­ga az együttes is mindössze három éve alakult. Még nem jegyzik őket a nemzetközi „beat tőzsde” legnagyobb tétjei között, egyéni, nagyon sajátos stílu­suk most van kiforróban. Ér­dekes, néha-néha felemás­nak tűnő, de összességében igen frappáns irányzatot kép­viselnek. Az együttes „legöregebb” tagja, Tommy Moeller, azon­ban az Anyag és agyag cí­mű számával már négymillió lemezes — rock and roll ki­rály volt. Szolnoki műsorá­ban is jónéhányat előadott szerzeményeiből. Hanganya­ga kitűnő, a „klasszikusan” értelmezett rock and roll beat stílben való előadására is jól képzett, a műfajon be­lül zenej bravúrokra képes, ragyogó előadókészségű éne­kes. Érthető, hogy az együttes műsora nagymértékben Tommy Moellerre épül — nemcsak nemzetközi hírneve miatt. Az ízléses műsort Dévényi Róbert, a „beat — showman” mértéktartóan vezette. — ti — Előtérben a gazdaságpoli­tikai témák — ez jellemzi a Kossuth Könyvkiadó legfris­sebb és a közeljövőben vár­ható termését. Külkereske­delmünk reform-gazdálkodá­sának elmúlt évi tapaszta­latairól ad részletes elemzést Czeitler Sándor könyve. A vándorkereskedelemtől a marketingig címmel jelent meg dr. Forgács Tibor mun­kája, a fogyasztók és a ke­reskedelem kapcsolatáról. Az 1969-es hitelpolitikai válto­zásokat is bemutatja „A hi­tel gyakorlati szerepe a gaz­dasági reform első évében” c. elemzőtanúlmányában, dr. Tallós György rövidesen meg­jelenteti a kiadó azt az interjú­kötetet, amelyben 25 idősze­rű gazdaságpolitikai kérdés­re válaszolt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja Garam József­nek. „Drága föld, szülőhazámnak •••" Mindenki ismeri a Moszk­vai Rádió szünetjelét. Nincs a világon egyetlen ország, ahol munkások, földmunká­sok, dolgozó kisemberek, művészek, alkotó értelmisé­giek ne hallgatnák az adást. A bemondó jól ismert hang­ját: „Itt Moszkva, Moszkva be­szél...” Az egyik kisújszállási ve­terán harcos mesélte egyszer1 „Amikor a két világháború között elvesztettem kapcso­latomat az illegális párttal, annak szervezetével, minden este lakásomon, titokban Moszkvát, s a Kossuth adót hallgattam, s ami hírt onnan megtudtam, a vasúti váróte­rem falain levő plakátok szélére írtam nyomtatott be­tűvel, hogy tájékozódjon a közvélemény valahogyan a városban”. Akkor így folyt a harc a tömegtájékoztatásért. S ak­kor — ezer veszéllyel küzd­ve és dacolva — gyűlt a moszkvai rádió magyar adá­sai köré hazánkban a hall­gatóság. Ma már széles tá­bora van a Moszkvai Rádó magyar adásainak. Az adá­sok hírt adnak a világból, megismertetik a hallgatókat a Szovjetunió külpolitikájá­val, a hatalmas országban lezajló eseményekkel. Tájé­koztatnak a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődéséről. A Moszkvai Rádió a kö­vetkező rovatokat rendsze­resítette magyar nyelvű adá­saiban: „A szovjet tudomány és technika világában” címmel minden kedden 21.30 órakor közvetít műsort az űrhajózás, az atomenergia, a biológia, a lélektan, a szocio­lógia s a műszaki és a me­zőgazdasági tudományok eredményeiről. Minden vasárnap és pén­teken délután hat órai kez­dettel ifjúsági műsor hallható. Zenés vidám össze­állítás. A hónap első és harmadik szombatján közvetítik „A Szovjetunió rádióké­pekben” elnevezésű sorozatukat. (Ké­peslapgyűjtők, figyelem! Ezt az adást hallgatók részére — kérésükre — elküldik azok­nak a vidékeknek, városok­nak látképeit, amelyekről a műsor keretében szó esett.) Minden szerdán az első adásnak keretében „Magyar témák a szovjet sajtóban” címmel hangzik el lap- és folyóiratszemle. Ezen kívül „Utazások barátaink orszá­gában” címmel rendszeresen közöl tudósításokat, útirajzo­kat a Moszkvai Rádió. Ennek keretében a Magyarországon járt szovjet emberek és a Szovjetunióban járt magya­rok számolnak be rendszere­sen élményeikről. Vasárnaponként 21.30 órai kezdettel sugározza a Moszk­vai Rádió „Válaszolunk magyar hall­gatóinknak” című műsorát. Több olvasónk kérésére közöljük a Moszkvai Rádió magyar adásainak időpont­jait és hullámsávjait. Naponta 18 órától 18.30 óráig jelentkezik a magyar adás a 19, 25, 31 és a 194 méteres, 21.30 órától 22 óráig pedig a 25, 31, 49 és a 194 méteres hullámhosz- szokon. A Moszkvai Rádió kéri magyar nyelvű adásainak hallgatóit — s a lapunkhoz érkező levelében külön Szol­nok megye lakosságát — ke­ressék fel az adások hall­gatói leveleikkel a rádiót, írják meg, mi érdekli a Szol­nok megyei hallgatókat a szovjet nép életével, munká­jával kapcsolatban. Minden levélben közölt kérést igye­keznek teljesíteni. Címűk: Moszkva, Rádió Magyar Osztály. A leveleket nem kell fel­tétlenül a moszkvai rádió cí­mére küldeni. Szívesen vál­lalja továbbításukat szerkesz­tőségünk és a megyei párt­bizottság művelődési és pro­paganda osztálya is. PINTÉR ISTVÁN t TEA 5 DOLLÁRÉRT Mr. Kását megnyugtatják, hogy nem lesz belőle újságíró — Megkönnyebbülten felsóhajt: jobb így, mert még rákos Nem állhattam, meg neve­tés nélkül. Igaz. pácba ke­rültem, de a dolog azért mu­lattatott is. A két vén sze­nilis marakodik. Közben az egyik bukméker irodát tart fenn, a másik meg a jó ég tudja, miből él. És ráadásul tizenöt éve legfeljebb csak fényképen látták Magyaror­szágot. Majd éppen rájuk várnak az otthoniak! Másnap azonban megtud­tam. hogy nem is olyan je­lentéktelen emberek ezek a Csánkóék. Lewis jött, az új­ságíró. Elmondta, hogy el­ment abba a bizonyos buk­méker irodába, és sikerült megismerkednie vitéz alsó- nánási Nánássy Tódorral, a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének amerikai fő­igazgatójával. — Nagy élvezet lehetett — jegyeztem meg — Nagy is — mondta az újságíró —, mert én igen szeretem a whiskit. Azt it­tunk azzal a kimondhatatlan nevű fickóval. Nagy riportot is lehettem volna akarok írni a vörösök készü­lő merényletéről, hát fizet­tem neki. s ő beszélt, mint a vízfolyás. — Ha csakugyan arról akar írni, akkor én nem ér­tem az egészet... Komolyan mondom, ha ebben a készülő merényletben én vagyok a bérgyilkos, akkor szó sincs semmiféle gyilkosságról. És különben is, ha így van, ak­kor miért intéztette el, hogy óvadék ellenében szabadláb­ra kerüljek, és miért tették le a tízezer dollárt? Lewis nevetett, — Fiatalember, nem ért maga az üzlethez, a szenzá­cióhoz. Soha nem lesz ma­gából újságíró. a vörösök merényletet készítenek elő egy volt magyar tábornok, az an ti kom mun ista magyar emigráció vezetője ellen. Ezt már megírta a New York News. Én viszont az Evening Newstői kapom a béremet, nekem ennek a lapnak kell szenzációról gondoskodnom. Ha most megírom, hogy a sok idegességtől Csánkó közönséges szélhá­mos. az már érdekes lehet nekünk. És ráadásul kelle­metlen a New York News- nák. Ért engem? — Idáig értem. De mi ér ezen tízezer dollárt — Igaza van. Ez nem ér meg száz dollárnál többet. De hát a tízezer dollárt vissza­kapjuk, hacsak maga meg nem szökik. De miért is szökne, hiszen teljesen ártat­lan! És a szökésihez pénz kellene, pénz, ami magának nincs. Meg aztán azt se fe­lejtse el, hogy a két FBI-os állandóan itt strázsál a ko­csival a ház előtt... De pe- chük van: sebezhetetlem va­dat üldöznek. Legfeljebb ba­kot lőnek... — Maga olyan biztos az ártatlanságomban, Mr. Le­wis? — Persze. Már abban a pillanatban biztos voltam, amikor ott ültem a Csánkó- féle sajtóértekezleten. Azért nem is írtam meg, amit mondott. Szélhámos társaság. nak látszottak az első pillan­tásra. Aztán meg nagyon jól tudom, hogy a vörösöknek eszük ágában sincs semmi­féle merényletet elkövetni. Húsz éve foglalkozom politi­kával... — A lapok tehát minden­nap hazudnak a kiagyalt merényleteikkel? Még jó, hogy nem leszek újságíró. Rákot kapnék a sok ideges­ségtől. — Meg kell győzni az Ol­vasókat, hogy milyen ve­szélyt jelentenek a vörösök Amerika számára. Ezért, kell ilyesmivel traktálm őket. Csakhogy én újságíró vagyok és nem újságolvasó. Nekem nem szabad mindent elhin­nem, amit írunk, mert... Nem fejezte be a monda­tot, alighanem megijedt a sa­ját őszinteségétől. Rágyújtott, olyan mélyre szívta le a füs­töt hogy azt vártam, a cipő­jéből jön ki... Türelmesen vártam, mert akármilyen furcsa és ellenszenves filo­zófiával szórakoztatott is, mégiscsak ő volt az egyetlen, akire számíthattam. — Nos folytatta nagysoká­ra —, magát persze az ér­dekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássvból. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azonban el­mondta, hogy a vörösök me­rényletterve Csánkó ellen nemcsak a neves katonát és politikust. hanem a CIA egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi emberét — csodálkoztam. Tudtam, hogy a CIA az amerikai tit­kosszolgálat. amelynek élén a híres Allan Dulles áll. — Mi köze lehet Csánkónak a CIA-hoz? — Gondolkozzék csak fia­talember — bíztatott az új­ságíró. — A CIA-nak embe­rekre van szüksége, akik be­jutnak a vasfüggöny mögé és megszerzik a kommunis­ták titkait. Ezeket azok kö­zül lehet a legjobban kivá­lasztani, akik a vörösök elől szöknek meg. Csánkó szer­vezetében sok olyan magyar van, aki gyűlöli a mai hazai kormányt, de jól beszél ma­gyarul, ismeri az otthoni kö­rülményeket, s ráadásul nem­igen dúskál a dollárokban. — Ez aljasság! Én soha nem lennék képes rá. hogy Magyarország ellen kémked­jek. Végtére is, az a hazám... — Utoljára a vasárnapi iskolában hatódtam meg eny- nyire! — mondta. — Jól van fiatalember, én szeretem a? idealizmust. Valaha magam is idealista voltam. De az új­ságírás nem kedvez a lírikus lelkeknek. Itt az ember any, nyi mindent megtud, hogy... Nagyot nyelt, elnyomta a csikket. — Nánássy viszont semmi kivetnivalót nem talál ab­ban, hogv a CTA-val vannak kapcsolatban. Sőt büszk» rá. Eldicsekpdett nekem. hogy ők mindig elsőrangú ember­anyagot szállítanak, akiknek jó hasznát vették a legké­nyesebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat je­gyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Le­wis. — Megírhatom, de úgy­se jelenne meg. A szenzáció­nak is vannak határai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, . amilyennek gondolná. — Azt hitte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél. — Maga megmondta, hogy újságíró?! — Persze. De az exezredes meg volt róla győződve, hogy valójában a CIA tisztviselője vagyok. Kissé titokzatosan viselkedtem. Ennyi az egész. Minden szakmának megvan­nak a maga fortélyai, a mi­énknek is. Képzelem, milyen elégedett most Nánássy. hogy a CIA emberénél, vagyis nálam, sikerült eláztatni a konkurrenciát. — A konkurrenciát? — Igen. Azt a bizonyos Temer nevű alakot, aki meg­látogatta Ruthot, és külön­böző gorombaságokat írt Csánkóról a New York News levelesládájába. Elmondta, hogy Temer jórészt elsik­kasztotta a pénzt. amit a CIA-tól kapott ügynökök kiképzésére és felszerelésére. — Ezek szerint Temen is a CIA-nak dolgozik? — kérdeztem. — Micsoda gaz­ember! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom