Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

1969. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nem rágyújtani, — gyűjteni A gyűjtemény legszebb darabjai — Akit eltiltanak az evés­től, ivástól, annak mi marad más, mint a dohányzás. Én is így jártam; Négy éve, hogy orvosi tanácsra mértékletes­nek kell lennem az étkezés­ben. Azóta szinte minden do­hányzó cikket összegyűjtők. Pipát, cigarettát, öngyújtót, gyufát, szivart. A leggazda­gabb a cigarettagyűjtemé­nyem, de szivarból is őrzök néhány ritka példányt, — mondja dr. Csath András, a Mezőtúri Állami Gazdaság igazgatója. A 98 doboz magyar ciga­retta között az utolsó négy esztendő szinte minden ha­zai terméke megtalálható. Talán sokan nem is hallottak az OTP, MAHART és KNER cigarettáról. A külföldiek közül ritka­ság a diszkiadású egyiptomi Dr. Csath András szivarra gyújt könyv-öngyújtójával »Női dolgok“ MONGÓLIÁBÓL A mongol nők hagyomá­nyos nemzeti felsőruhája — a deli — hosszú köpenyféle. A gallérja magas, az ujjai hosszúak és bővek. Szabása mindig egyforma, csak az anyaga változik, az évszak­tól és a deli rendeltetésétől függően. A kényelmes, bő delit selyemöv fogja össze a derékon; Régebben a mon­gol nők ruházatának fontos résize volt az ezüstbrokátból vagy más élénk színű anyag­ból készült, arany hímzés­sel szegélyezett pelerin. A nők ünnepi ruhájának sza­bása általában olyan, mint a hétköznapi ruháé, csak a díszítése gazdagabb. A mongol férfiak és nők többnyire csizmát hordanak. A férfi- és a női csizmák fazonja nagyjából egyforma. A csizma bőrből készül, az orra kissé felfelé hajlik, a talpa több réteg steppelt ne­mez, vagy vastag bőr. A csiz­mát is nemzeti motívumok­kal díszítik. A mongol nők sokféle fej- revalót viselnek, a legelter­jedtebb azonban a különbö­ző anyagból készült, hímzett kerek sapka, a torcog. A lányok régebben tíz vé­kony copfba fonták a haju­kat és karperecén, nyűrűn, fülbevalón kívül nem visel­tek semmilyen más ékszert, vagy díszt. Amikor a lány férjhezment, a szülők nagy lakodalmat rendeztek, két copfba fonták a haját, a fü­lébe pedig hal formájú füg­gőt akasztottak. Ez annak a jelképe volt, hogy a szülők áldásukat adják férjhezme- nő lányukra és sok gyerme­ket kívánnak neki. A gazdag családok asszonyai drágakö­vekkel, türkizzel, korallal dí­szített fülbevalót viseltek. A mongol nemzeti viselet legfontosabb darabjait^ — a delit, a subát. a kunkon or­rú csizmát a kerek sapkát ma is ho>- Mongóliában. Főleg a nők ’-»'-ívelik a nem­zeti viseletét, amely nagyon jól áll nekik. 'szivarka, dobozán ősz-szakál­las, fezes, tisztes arab. Plilip Morris exkluzív alufóliás cso­magolásban és a franciák kedvelt cigarettája a méreg­erős CaporaL Közel kétszáz érintetlen doboz sorakozik itt a világ minden tájáról. Füs­tölni való az öt világrészből. Alumínium, üveg és bádog hüvelyben vaskos szivarok. Némelyik pezsgő módjára erősen ledugaszolva. Holland szivárog doboz bordó bár­sonnyal bélelve. Benne koro­nás, címeres füst rudak. Egyszerű celofánba csoma­golva, címke nélkül szerény­kedik egy hosszú kubai. Fi­del Castro reprezentációs szi­varjából való. Díszes fém hüvelyben szivar a Lordok Olyan szívósan invitált az öreg, mintha valami különös érdeke lett volna, hogy meg­nézzem a házát meg a kert­jét. Fogtam hát magam, s amikor már vagy hetedszer jött értem, felkerekedtem. (Közbevetőleg gyorsan ide­írom, hogy az „öreg” B. S. nyugalmazott tanácsjegyző. s itt ismerkedtünk meg Tisza- gébicsen, ahol én nyaralok. Ó télen-nyáron itt lakik). — Látja ezt a házat? — kérdezte, amint megálltunk egy szerény, de kedves csa­ládi ház előtt. — Látom — feleltem, mert a tagadást céltalannak talál­tam. — Olvassa el. mi van a homlokzatára írva. ott a pad- láslyuk alatt. „Magamcsináltalak?’ — volt odaírva. — Ügy nézze meg uram, ezt a házat) — folytatta már bent a szobában, miközben Házából, — persze koronával. Ez a „House of Lords5’ csak ott kapható. És persze Cson­gor és minden.. ; Pirosfedelű kis könyvben lapozok: Világatlasz. — A házigazda kiveszi a kezem­ből és rágyújt vele. Mire? Egy szivarra. Itthon nem pi­pázik, csak a munkahelyén. A lakásban csak cigaretta „járja”. És néha egy-egy szi­var. Búcsúzóul rágyújtunk. Hosszas keresgélés után egy Fecskét választok. A kollé­gám Szimfóniát A házigaz­da is egy felbontott Fecs- kés dobozba nyúL Hja, más a gyűjtés és más a füstölés... a felesége uzsonnához terí­tett —, hogy ez a ház az első szegtől az utolsóig nem­csak hogy az enyém, de a kezem munkájának eredmé­nye is. Halkan és elismerően füty- tyentettem. hogy én is részt vegyek a társalgásban. Ö folytatta: — Sohasem voltam nagy­jövedelmű ember. Harminc esztendeig tartott, amíg ezt ÍQV. ahogy van, meg­csináltam. — Magam ön­töttem a vályogot. Magam ácsoltam a tetőgerendákat, de még az ablakkereteket is ma­gam gyalultam. A kollégáim hivatalos óra után mentek tarokkozni meg kuglizni. Én siettem ide az én kis telkem­re és ácsoltam, szögeztem, fúrtam, faragtam. Mindent magam! — De hiszen ön ezermes­ter! — kiáltottam fel. ■— Minimum felelte, — — Pb — TABI LÁSZLÓ: Első szegtől az KORONÁS CUKRÁSZOK Tízezer szerelmeslevél — Negyvenezer krémes Szolnokon az 1. számú cukrászüzemben Vári Fe­renc, az üzem vezetője fo­gad. Rövid beszélgetés után magam is fehér köpenybe bújok, s aztán kezdődik min­den az elején— Egyelőre egészen az elején. A raktárban vagyunk. Lá­dák, zsákok, üvegek, hatal­mas tálak sorakoznak. Az egyik sarokban többezer to­jás, a másikban friss gyü­mölcs, szemben színes papír- dobozok telisteli citrommal. Naponta kemény ezrek érté­Mellettünk Billédi Géza a pogácsák „atyamestere” szor­goskodik. Kezében nyújtófa. megmozdítom, lehet vagy 10 kiló. A receptet, a cukrász­titkot magyarázza, hogyan kell könnyű, omlós, leveles pogácsát készíteni. Bizonyí­tékként egy adag friss sütést mutat, mely néhány perce még a gázsütőben volt Valamivel odébb a cseme- gések birodalma. Móra Lász­lóval beszélgetek, aki most végezte a vendéglátóipari technikumot, s máris tovább készül, jövőre már Budapest­re, a felsőfokúra szeretne járni. Segédje, Nagy András sem akárki a szakmában. A cukrásztanulók országos ver­senyében a harmadik helyen végzett, pedig a nagyhírű pesti cukrászdák — Vörös­marty, Ruswurm — ifjú mesterei is ott voltak. Ju­talmul fél évvel korábban fejezhette be tanulóidejét. Most éppen két gyerektortát díszít Az egyiken Hófehér­ke személyesen, ráadásul a kében kerül ki innen a nyersanyag, s egy hónapban ez az összeg eléri a félmil­liót is. Követjük a nyersanyag út­ját, s a mosón keresztül az üzem „szívébe”, a konyhába jutunk. Hatalmas, világosra súrolt faasztalok körül fehér köpenyes mesterek és kuk­ták sürögnek. Mindenki fe­jén korona, igaz nem arany­ból hanem csak papírból, s ez most nem királyi rangot, hanem csak tisztaságot, biz­tonságot jelent hét törpe, a másikon pedig erdei manók sorakoznak, per­sze marcipánból. Közben el­méletben megtanulom azt is, hogy hogyan lehet kockacu­korból olyan gyönyörű ró­zsákat varázsolni az ünnepi torták tetejére. A konyhából a kész süte­mények gyűjtőhelyére me­gyünk. Ez az utolsó állomás a kiszállítás előtt Nem tu­dom, hova nézzek, nem tu­dom, mit csodáljak. Itt tor­ta. ott krémes. itt mignon, ott rétes, a sütemények számtalan fajtája. Az aszta­lon néhány újdonság, a na­pokban kerülnek majd for­galomba; A barangolásnak még nincs vége, most jön a hely, ahol a fagylalt készül. Ügy látszik, nincs szerencsénk, mert az ajtó zárva. Később kiderül, ez is csak biztonság, a tisztaság érdekében. Az üzem fennállása óta nem történt fagylaltmérgezés. Az ajtónyitó Kozák Pál. Szol­nok és közvetlen környéké­nek „fagylaltgyárosa”. Mint megtudom, naponta három­kor kel, s mire befejezi munkáját, legalább egy va- gonnyi kannát, tálat, ládát mozgat meg, de kánikula idején még többet is. Forr a fagylalt A sarokban egy hatalmas üstben fagylalt forr. Szeren­csére megnyugtatnak ez hoz­zá tartozik az ügyhöz, s kü­lönben is percek kérdése és a folyadék már hideg. Vaní­lia, csokoládé, puncs, kókusz, ki győzi végig sorolni. Jú­niusban 258 mázsa fogyott el. de bíznak benne, hogy lesz ez még jóval több is. A körútnak vége. Most az irodában ülünk. Szinte per­cenként cseng a telefon. Jönnek az előzetes megren­delések, esetleg a pótrende­lések. Szolnok minden eszp­resszója, élelmiszerüzlete, csaknem minden vendéglátó­ipari létesítménye, számos üzemi konyha innen kapja az árut. Ehhez jönnek még ráadásként a környező köz­ségek is: Martfű. Tószeg, Ve­rseny, Tiszavárkony, Zagy- varékas, Besenyszög, Nagy­körű. Az elmúlt hónap statiszti­káját lapozgatom: 40 ezer krémes, 28 ezer mignon. 30 ezer tortaszelet, 10 ezer sze­let rétes. 10 ezer szerelmes­levél... Nem, ne folytassuk, úgy sem hiszem el, hogy ezt mind mi ettük meg. Vári Ferenc csak nevet, s bólogat: pedig ez így van. Hérész Dezső Tíz kilós nyújtófa Csikós kötöttkabát Ä kabátkát két színből, hosszanti irányban, vastag kötőtűvel, lazán kötjük. 1. sor: A kezdő szem után, az első szem mögött először a másodikat kötjük le simán, egyelőre a tűn hagyjuk, majd az első szemet is si­mán lekötjük, s a kettőt egy­szerre engedjük le a tűről. 2. sor: Itt ugyancsak a má­sodik szemet kötjük le, for­dított kötéssel az első szem előtt, majd az első szem for­dított lekötése után a kettőt egyszerre emeljük le a tűről. Arra ügyeljünk, hogy ha az első sor (a szélszemet nem számítva!) párosán végző­dött, akkor a másodiknál pá­ratlanul kezdünk, vagyis egy szemet lekötünk, s csak az­után kezdjük a kereszte­zést. így alakul ki az egyen­letes, szövésre emlékeztető minta. A csíkozást egy-egy szín oda-vissza kötésével érjük el. Mivel a keresztezett sze­mek az anyagot egy kissé összehúzzák, ajánlatos előbb húsz szemből mintadarabot készíteni, ennek segítségével a kezdő szemek számát könjK- nyen kiszámíthatjuk. F. I. utolsóig Nézze ezeket a csendéleteket a falon. Például ezt a három dinnyét a kancsóval. — Nagyon megkapó. — Magam festettem 1906 nyarán. De magam keretez­tem is be. Mert ahhoz is ér­tek ám. Éppen esni készültem az egyik bámulatból a másikba, amikor hirtelen megragadta a váltamat: — Jól ül? — kérdezte. — Pompásan. — Azt meghiszem — bó­logatott büszkén — masszív székek ezek! Két hétig csi­náltam egy széket. De ezek aztán székek ám! Magam raktam a kályhát, magam üvegeztem az ablakokat, és nicsajc milyen pompás pan­tallót varrtam magamnak a múlt nyáron! Megtekintettem a nadrág­ját és megelégedésemet fe­jeztem ki a látottak felett. Ezek után karonragadott és hátravitt a kisudvarba. — Hogy a kertemet magam művelem, azt mondanom se kell. Magam ültettem a gyü­mölcsfáimat, magam oltom őket. de nem bocsátom ám áruba a termésemet! Magunk esszük meg az egészet. Olyan büszkén nézett kö­rül, mint az úristen, amikor a világot megteremtette és az utolsó emberrel is készen volt. Kezdtem irigyelni ezt az embert. Életműve látható és megfogható, teljes és befe­jezett egész. Kevesen mond­hatjuk el ezt magunkról. Nem tudom, nem több-e megcsinálni egy tökéletes széket, mint irni egy tökélet­len elbeszélést — erre gon­doltam. Ez az ember még a vizet is másként issza, mint én. Mert ö ásta a kutat (ter­mészetesen), és ő csinálta a vödröt is (természetesen). Neki itt minden szöghöz sze­mélyes köze van. Némelyik­ről talán tudja, hogy az ujja­ra ütött, amikor beverte. De persze azért. azt a szöget is szereti. Sőt. talán még jobban. — Tudja, mivel volt a leg­több vesződségem? _ kér­de zte. — A kutyaházzal. — Két óra alatt készült! — kacagott jóízűen. — Hát akkor a rádióval. — Ne vicceljen. Rádiót minden kölyök tud csinálni. — Hát akkor nem tudom. — A súrolókefével. Sehogy sem tudtam jól összefogni a sörtét. De három hét alatt azért megvoltam azzal is. — Hát mindent maga csi­nált? — Mindent. Magas, húsz év körüli fiú tíLnt fel a kertajtóban és ment fel a tornácra vezető lépcsőn. — A fiuk? — kérdeztem. — Igen. De nem a saját fiam. Minthogy az asszony húsz év alatt se lett amúgy, most húsz éve örökbefogad­tam egy fiút. Büszkén csillogott a szeme, ahogy hozzátette: — Magam mentem érte a lelencházba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom