Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
1969. július ti.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tudomány és társadalom Ahol egy folyó véget ér A gát egyik oldalán címerét hányja a tengeri, a má- sik oldalt a megáradt Körös ostromolja. Terebélyes füzek felé. Vízben áll. Kinőtte megszokott medrét a folyó, bár az apadás már megkezdődött. torkolatban apró tengerré szélesedik a víztükör. Száz kiló a varsában Kishíján hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy bizton állíthassuk: a XX. — a szocialista társadalmi forradalom és a technikai-tudományos forradalom évszázada. Nem véletlen, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a korszak igényei kényszerítik, a történelemtől a kielégítésükre szolgáló eszközöket. A mai világnak szüksége van a szocializmusra és a szocializmus csak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak segítségével hódíthatja meg a világot. Azok a roppant ellentétek, amelyek társadalmi osztályok, országok, sőt ma már világrészek között feszülnek, végsősoron mind szükségből, hiányból fakadnak. Feloldani az ellentéteket, megoldani az emberiség problémáit, világpusztító háború nélkül, csak újfajta, szocialista típusú társadalmi berendezkedéssel lehet és az ellentétek forrásául szolgáló tömegköveteléseket kielégíteni csak azoknak az erőknek felhasználásával sikerülhet, amelyeket a tudomány juttat el az ember számára, Äs emberiség javára Tudomány és társadalom kapcsolatát a mi korunkban sokféle szemszögből vizsgálhatjuk, az alapvető azonban az; a társadalom életét úgy kell megszervezni, hogy a tudomány és a technika vívmányait az emberiség javára használjuk fel, azok ne egy kisebbség hatalmát, gazdagságát, vagy éppen ártó szándékát szolgálják, hanem az embert Ahhoz pedig, hogy a tudomány ne az emberiség fenyegető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudománynak, a társadalomtudományok segítsége szükséges. Az a tudományág, amely az emberiség békéje, boldogsága és haladása feltételeinek megteremtésével foglalkozik, a marxizmus—leninizmus, maga sem lehet meg a többi tudományág fejlődése, eredményeinek állandó számbavétele nélkül. Annak a pártPártsserűség a A párt álláspontja tudomány és társadalom kapcsolatáról lényegében a következőkben foglalható össze: marxizmus—leninizmus, mint tudományos világnézet és munkamódszer csak egy van, de ennek lényege, hogy biztosítja ff kutatás, a tudományos viták, a problémák különböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stratégiailag, a tudományos elemzések és vívmányok eredményeire építik, de nem rendelik alá a tudományt a napi politikának. A pártszerűség, a tudományban azt jelenti, hogy a tudós járuljon hozzá a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a pártvezetés a tudományban azt jelenti, hogy a párt felkutatja és megjelöli a tudomány számára a társadalom igényeit, de nem frja elő azt, hogy a tudósok milyen következtetésekre juthatnak ez igények kielégítése tekintetében. A társadalom feladata a tudománnyal szemben, hogy lehetőségeihez képest biztosítsa a kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalommal szemben, hogy ezeket a lehetőségeket legjobb tudása szerint az egész társadalom javára használja fel; A társadalom és a tudomány viszonyának problémái nem elvontan, nagyon is gyakorlati módon jelentkeznek nálunk. Az egyik, a legnagyobb probléma, hogy kicsiny ország vagyunk és az iparilag fejlettebb országokhoz mérve kevés pénzünk van tudományos kutatásra. Ma a kutatás — sok tudományElmélet és Rövidlátás lenne azt követelni a tudósoktól, hogy csak olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek közvetlenül és nyomban hasznosíthatók egy üzemben, az egészségvédelemben vagy a mezőgazdaságban. Alapkutatások, elméleti munka nélkül nincs gyakorlati eredményeket hozó tudomány. De az sem lehetséges, hogy szaka- jdek tátongjon az ország ege* nak, amely a marxizmus— leninizmus alapján arra vállalkozott, hogy a haladás útján a szocializmushoz vezeti el a nemzetet, a m; korunkban különös figyelmet kell fordítania a tudományokra. Manapság a politika sem lehet meg a tudomány nélkül és, ami a legfontosabb: megfordíthatatlan sorrend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra építeni és nem a napi politikának kell alárendelni a tudományos kutatásokat. De az a tudomány sem ér semmit az emberiség számára, — amelynek művelői nem érzik kötelességüknek a nép, a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatát; Mindezt fontolóra vették most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat hozott tudományos életünk fejlesztésére. tudományban ágban — valóságos iparág. A tudományos munkások és „segédmunkások” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kell felépíteni a kutatók számára, figyelemmel kell kísérni ^ világtudomány, a más országokban folyó kutatások eredményeit stb. A tudománypolitika dolga, hogy kiválassza azt a néhány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredményesen kutathatunk, nálunk Magyarországon és a társadalom, a helyi közösségek dolga, hogy a maguk erejéből megtoldják azokat az anyagi lehetőségeket, amelyeket központilag biztosítanak a tudományos kutatás számára. A helyi önkormányzati szervek, különösen az egyetemi városokban, s mindenütt, ahol kutatóintézetek vannak, nagyon sokat tehetnek azért, hogy megfelelő légkörben, a hétköznapi gondoktól lehetőleg mentesen folytathassák tudósaink azt a kutatómunkát, amelynek a társadalom látja hasznát, ma, holnap, vagy esetleg csak a távoli jövőben. Ami a társadalom- tudományokat, különösen a szociológiát illeti, abban még több segítséget adhatnak a helyi erők, pedagógusok, diákok, hivatali szervek, üzemek. Jó politikát nemcsak országos, hanem helyi, üzemi méretekben is csak reális, alapos helyzetfelmérés alapján lehet folytatni. Helyzet- felmérésben pedig számottevő csoportok vehetnek részt, ha van, aki megtanítja őket az eszközökre, módszerekre, s ha érzik, hogy munkájukat igénylik, s a helyzetfeltárásnak van konstruktív következménye. gyakorlat tő szükségletei és a tudósok kutatómunkája, erőfeszítései között. Legfőbb ideje, hogy a párt tudományra vonatkozó határozata alapján a helyi közigazgatási és társadalmi szervek számvetést ké- szitsenk arról, milyen tudományos erők találhatók területükön, milyen módon használhatnának azok a folyó problémák megoldásában, hogyan lehetne hasznosítani eddigi eredményeiket, elősegíteni tevékenységük koordinálását stb. Nálunk gyakran előfordul, hogy értékes munka folyik különböző tudományos műhelyekben, sokszor egymással párhuzamosan és e munka hatékonyságát megsokszorozhatnék pusztán azzal, hogy összehangoljuk ezek tevékenységét, elősegítjük, hogy tudjanak egymásról és együttműködhessenek. A tudomány területén is nagy visszahúzó erő a hatalomvágy, a hiúság, a monopóliumra való törekvés, a maradiság — hiszen emberek dolgoznak itt is. Szembeszállni ezzel, türelmesen, de határozottan összefogni, hasznos csatornákba terelni, termelékennyé tenni a tudományos erőfeszítéseket, ez is a társadalom kötelessége a tudomány iránt. A kultúra nem áru Mi kimondtuk, hogy a kultúra nem áru, azt egész népünkhöz kell eljuttatni, nemcsak azokhoz, akik meg tudják azt fizetni. A tudományra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám, amelyet kész határozatok, már kialakult helyzetek propagálására lehet felhasználni. De éppen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kérdés is, a tudományt is segítségül kell hívnunk az idegen, ellenséges ideológiák elleni küzdelemben. Elsősorban a társadalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a hamis ideológiák leleplezésében. Ám nemcsak a tudósok, hanem a propagandisták, pedagógusok, társadalmi szervek feladata, hogy merítsenek a tudomány forrásaiból és vigyék azt el a tömegekhez. A mi feladatunk, hogy bensőségesebb, közvetlenebb kapcsolatot teremtsünk a tudomány és a nép között: ez az igazi népnevetői munka ma. Patkó Imre derékig vízben állva egyhangúan nézegetik lombjukat a folyó tükrében. A bokrok alján tenyérnyi napfény csillan. Az ártéren csenevész kukorica segélyt kérőn nyújtja sárgult levélkarját a nap A gáton haladva odaérkezünk,'hol a halódó Körös bírókra kel az erősebb Tiszával. örvénylik, vonaglik, hullámtaraját borzolja, a part mentén visszafolyik kissé, aztán megadja magát. — A Ott, ahol a két parti füzes ékalakban összefut, öreg halász vív harcot a varsával. Part közelébe vonja a nehéz terhet. A víz szinte forr a vergődő halak csapásaitól. Benke István, a csongrádi A szerencsés halász és a zsákmány Halászati Tsz halásza három óriási harcsát fogott ezen a délelőttön. A legnagyobb több fél mázsánál, de a legkisebb is megvan jó húsz kilós. Háromezer forintnál többet ért ez a szerencsés fogás a halásznak. Ladikon a limányban — Három ladikja és személyzete rendelkezésükre áll, — így invitál „vízisétára” a révész; Tari György májusban a Körös partjára rakja nyári fészkét, ahol novemberig lakik népes családjával. Ezalatt ladikján utasokat szállít a túlsó partra és vissza. Nehéz itt a révészmesterség. Ismerni kell a torkolat minden áramlatát. A part mentén a Körös folyásával szemben csurog a ladik. Ez a limány. Középen, ahol a két folyó összefut, megáll akár a tó vizén. Mintha az egymással harcoló folyók küzdelmük hevében elfeledkeznének a hátukon hordott utasokról. A révész nyárt lakában magyaros vendéglátás helyett Megérdemelt pihenő Az iskolaév befejeztével a pedagógusok is megkezdik nyári pihenőjüket. Sokan irigylik is őket, mondván, milyen jó dolguk van. Két hónapon át feléje sem kell néznéniük az iskolának. Nem úgy mint másoknak, akik be kell hogy érjék az évi két-háromhetes szabadsággal. Nagyomis megérdemelt, megszolgált pihenő a tanárok, tanítók nyári vakációja. Tíz hónapon át megfeszített figyelemmel, mérhetetlen türelemmel tanítani, nevelni a fiatalok sokaságát, teljes embert kívánó nagy dolog. Mindig felkészülten, úgy állni a gyerekek elé. hogy minden óra a tudást, az értelmet, az érzéseket gyarapító hasznos foglalkozás, maradandó élmény legyen. s közben állandóan figyelni, hogy a különféle rátermettségű, talentumú gyerek mennyit fejlődik, gyarapodik. Ez a tett sokszor szinte már a varázslathoz hasonlatos. S a jó pedagógusból. áradó varázs nem csupán egyéni adottság. Nagy és megfeszített munka, szakmai jártasság, gondos és mindenre figyelő előkészület áll mögötte. Az is közismert, hogy a pedagógus számára a leadott órákkal még nem ér véget a munkanap. A másnapra való felkészülés, a kijavítatlan dolgozatok, a társadalmi kötelezettségek sokasága várta. Aki mindennek lelkiismeretesen, hivatása magaslatán tesz eleget, bizony tíz hónap alatt bőven dolgozik egy esztendőre valót. Az sem úgy van ám, hogy a nyári két hónap pihenés elejétől a végéig csupán idegmegnyugtató szórakozás, kikapcsolódás. Ha az iskolai munka, a mindennapi kötelezettségek nem is kötik a pedagógust a hivatás nyárra is megszabja a tennivalókat. Továbbképző tanfolyamok, tanulmányutak töltik ki a nyári vakáció egy hányadát. Sok-sok pedagógus indul el országot látni, ismereteit bővíteni, hiszen kevés hivatás követeli meg úgy a friss élményeket; a haza, a nagyvilág tájainak, embereinek Jó ismeretét, a világ dolgaiban ,raló biztos eligazodást, mint a pedagóusé. S hány pedagógus tölt szabadságából jo néhány hetet nyári táborokban, ott is nevelgetve, tudásban gyarapítva a gondjaira bízott gyerekeket. A pedagógus közéleti ember. Hivatása természeténél fogva sem tud kiszakadni közössége életéből. Társadalmi kötelezettségeit nem pihentetheti a nyári vakáció idején sem. Hogyan is lehetne például az egész sor funkciót betöltő falusi pedagógusnak két hónapon át karbatett kézzel szemlélnie a körülötte zajló életet S éppen nyárban, amikor mindenki keze munkával van tele. Amikor minden szerszámot fogható ember a serdülő gyerektől az aggastyánig a maga erejéhez képest megpróbálja továbblendíteni a közös boldogulást. S ráadásul a kéthavi vakáció nem csupán a múlt tanév fáradalmainak kipihenésére szolgál, hanem felkészülés is a következő esztendőre. Mert bizony, a gondos felkészülés nélkül a legjobb pedagógus is megrekedne. Ma. amikor rohamléptekkel fejlődik a világ, és a világ megismerése, nem csak a diákoknak van tanulni valójuk, hanem a tanítóiknak is. Elővenni a könyveket, amiknek elolvasására a tíz hónapi megfeszített munkája közben nem volt idő. Sorra szedni a legújabb szakmai tudnivalókat, felfrissíteni, korszerűsíteni az eddig begyűjtött és elraktározott ismeretanyagot: a pedagógus számára ez is a nyári pihenéshez tartozik. A jó pedagógust a nyári vakáció tehát leginkább csak az iskolai elfoglaltságtól mentesíti. Az ifjúság' korszerű nevelésének, oktatásának magas felelőssége na- gyonis aktívvá, tevékennyé teszi számára a megérdemelt nyári pihenőt. EL üy (Foto: N. Zs.) brazilosban van részünk. Vörös bor helyett kávéval kínál. Mivel vihar előszele borzolja a víztükröt, indulunk vissza a túlsó partra. Búcsú- pillantás a két folyóra. Lenyűgöző látvány a Körös, mely minden pillanatban meghal — és mégis továbbél. Palágyi Béla
