Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
1969. július 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hálózatfejlesztés az állami és szövetkezeti kereskedelemben A megyei NEB vizsgálata A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek hálózatfejlesztési politikáját. Ellenőrizte az új termékforgalmazási rendszer tapasztalatait, a kereskedelmi szervek ár- és pénzügyi politikáját és bér- gazdálkodását. A vizsgálatban részt vettek a városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottságok is. A NEB tagok népi ellenőrök — szakértők bevonásával — 35 egységbe látogattak el. A terv és a valóság A Szolnok megyei tanács 1966. június 30-án határozatot hozott a megye kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatának korszerűsítésére, fejlesztésére, a III. ötéves terv időszakára. A megyei tanács határozata irányelvként szolgált a gazdálkodó szervek részére. A programot a kereskedelmi vállalatok. szövekezetek vezetőinek egyetértésével dolgozták ki. A döntési jog azonban nem a tanácsé, hanem a ke- kereskedélmi vállalatok, szövetkezetek vezetőié. A NEB most megvizsgálta, hogy a III. ötéves terv első három évében hogyan alakult, valósult meg a hálózatfejlesztési program. Sajnos a tapasztalatok kedvezőtlenek. Az állami és szövetkezeti szektor összesen száztizenegy kiskereskedelmi egység felépítését tervezte öt év alatt, melyből csak harmincegy valósult meg három év alatt. A tervezett bekerülési érték 80 millió forint volt, melyből 20,1 millió forintot ruháztak be., A vendéglátóiparban ennél is rosszabb a helyzet. A tervezett 72 egységből csak 15 épült fel. A tervezett 46,6 milliós bekerülési értékből mindössze 4,7 millió forintot fordítottak fejlesztésre. A kiskereskedelemben az időarányos 60 százalék helyett 27,9, illetve 26,2 százalékos a teljesítés. A vendéglátóiparban pedig csak 20,8, illetve 10,8 százalékos. A lemaradás tehát igen nagy. Mi okozta a lemaradást? A NEB kutatta a lemaradás okát is. 1968. január 1- én új közgazdasági szabályzók léptek életbe. A gazdálkodó egységek most nem rendelkeznek olyan nagyságrendű fejlesztési alappal, mellyel a korábbi — a tervezett állami juttatást, vagy bankhitelt pótolhatták volna. A NEB megállapítása szerint a lemaradást ez okozta. A program teljesítését az igényekben bekövetkezett változások, a termelői és kivitelezői, kapacitás hiánya is befolyásolta. A helyszíni vizsgálatok, felmérések arra engednek következtetni, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelmi szervek a tervidőszak hátralévő két évében a nagyfokú lemaradást már megközelítően sem tudják pótolni. A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek az 1968. évi eredményből fejlesztési alapot képeztek. Az amortizációs alappal együtt ez a tanácsi kiskereskedelemben 8,9, a szövetkezeteknél 23,4 millió forint volt A pénzügyi fedezethiány arra készteti a gazdálkodó szerveket, hogy a fejlesztési alap na-v gyobbik hányadát forgóeszköz feltöltésére fordítsák. Így 1969-re a tanácsi kereskedelemben csak 2,2, a szövetkezetinéi 9,8 millió forint jut hálózatfejlesztésre. Különösen azoknál ^ a létesítményeknél várható nagyobb elmaradás, amelyeknél az átlagosnál rosszabb a megtérülési idő, a várható nyereség. Ezeket az egységeket viszont az úgynevezett ellátatlan körzetekbe tervezték, s a lemaradás veszélyezteti a lakosság ellátását. Mindkét szektor a fejlesztési alapot főként a települések központjaiban a gyorsan megtérülő beruházásokra fordítja. Például az énülő jászberényi szövetkezeti áruház elősegíti a jobb iparcikk ellátást. Am egyik szektor sem korszerűsíti a vendéglátóipari hálózatot, s nem oldja meg a város három ellátatlan körzetének problémáját. Ez is igazolja: a hálózat- fejlesztésnél döntő a gazdaságosság és csak másodlagos a lakosság ellátása. A NEB ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsi szak- igazgatási szerveknek nagyobb jogkört adjanak, egves nagyobb fejlesztések engedélyezésénél, s az ellátatlan kereskedelmi körzetek megszüntetésénél. Hosszú évek óta megoldatlan Martfű — 8—9 ezer ember — kereskedelmi ellátása. A korszerűtlen, régi felvonulási épületekben levő boltok képtelenek az igények kielégítésére. Az ott lakók — sorbanállás helyett — a szabad szombaton kénytelenek Szolnokra, Tiszaföld- várra utazni vásárolni. Országos vidéki átlag alatt Egyes esetekben a magán- tulajdonban levő egységekben a fejlesztéshez, bővítéshez a tulajdonos sem járul hozzá (jászberényi ÁFÉSZ két boltjánál). A NEB javasolja, hogy e problémát központilag rendezzék, a szükséges korszerűsítések érdekében. A tanácsoknak is nagyobb jogkört kellene adni. Néha gazdálkodási okok miatt maradtak el beruházások. Például a jászfénysza- rui, jászárokszállási ÁFÉSZ az állami dotáció megszüntetése miatt nem létesít üdítőital üzemet. A NEB vizsgálta a kereskedelmi egységekben az eladótér nagyságát. Ennek növekedési ütemében is elmaradtunk. Ezer lakosra az országos vidéki átlag szerint 226 négyzetméter, Szolnok megyében csak 223 négyzet- méter eladótér jut. Egyes helyeken a kiemelt népgazdasági ágak jelentős fejlesztése tette szükségessé a kereskedelem nagyobb arányú bővítését. (Például Tiszafüreden a kiskörei vízlépcső építése.) Ám a vendéglátó egységek ott is korszerűtlenek. Igen jelentős az elmaradás a kereskedelmi dolgozók egészségügyi-szociális körül-' ményeit javító beruházásoknál. A NEB azt is megállapította, hogy a tsz-ek, a különböző vállalatok, a MÉK, tavaly jelentős számban hoztak létre saját elárusító helyeket — zöldség, gyümölcs — ezzel segítették az ellátást A NEB megállapította, hogy az egyes népgazdasági ágak beruházásainál alkalmazott egységes közgazda- sági szabályzók nem biztosítják a kereskedelemben a forgalom növekedésével kapcsolatos hálózatbővítést, a kulturáltsági színvonal anyagi feltételeit A NEB javasolja a jelenlegi forgóeszköz finanszírozási politika felülvizsgálatát és a kereskedelem — átmeneti tárolási funkcióit figyelembe vevő — hitelezés bevezetését Végül; a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának javasolja: az állami és szövetkezeti szektor fordítson nagyobb gondot saját területén a hálózatfejlesztésre, az ellátatlan körzetek felszámolására. A szakigazgatási szervek ezt segítsék elő. Fokozottabban kell segítenie Szolnok és Martfű kereskedelmi hálózatának fejlesztését — m. I. — Elballagott az ökrösszekér... II. A nagy változások tettenérése Csataszögön Az üzemi ebédlőben többszörös meglepetés ért. Az első, maga az üzemi étkezde. Csataszög csak kis település — Nagykörű külterülete — 105 házzal, háromszázhetven •lakóval, egy iskolával, egy kultúrházzal és egy bolttal. Étterem még tízszer ekkora falvakban sincs. ‘Itt se volt még a tsz és az fmsz együttesen át nem alakította az italboltot. Nem ment köny- nyen. Sokan a tegnapban élnek még; a parasztember tejen, szalonnán, kenyéren él — mondták. Otthon főz az asszony estére. Azon a napon, mikor kinnjártam. az ebéd krumplilevesből, tökfőzelékből, sertéssültből áll. ötvenkilencen fizettek be arra a hétre. A tagok 7 forintot fizetnek az fmsz főztjéért, ezt még a termelőszövetkezet 1,80 forinttal megpótolja. — Mihelyt százan ebédelnek, abban a pillanatban magunk állítunk fel üzemi konyhát — mondta az elnök. Eke-gyáriakat, kombájnosokat, fogatosokat. állattenyésztőket mutatott az étkezdében. És a Tóth családot. Tóth Mátyás szabadságon volt azon a napon, a felesége a lucernaföldre készült délutánra, a nagylány Piroska éjszakai műszakot töltött előtte a baromfitelepen. Az itteni baromfitelepet inkább baromfi gyárnak lehetne nevezni. Most 600 ezret nevelnek, de 1971-ben már — 3 új épületet húznak még fel — egymilliót. Bábolnai hús- hibrid fajta. Ez a csirke szinte gyári termék. Azelőtti éjszakán hoztak éppen az egri keltetőüzemből 53 ezret. Camion kocsiban szállítják, egyszerre 24 ezret. A kocsiban hignykapcsolású fűtőhálózat van. Ha a hőmérséklet 34 fok fölé emelkedne, azonnal leáll a fűtőtest. A telepen 110 ezer csibe van egyszerre. Méghozzá úgy. hogy a napfény nem is éri őket. Teljesen zárt nevelőkben éj jel-nappal neonfóny világít A bejárati ajtónál a falon kapcsolósor. — Nyomja csak meg kislány. Egy kattanás. Elindul az önetető szerkezet, egy kör- beforgó vasvályú tulajdonképpen. s viszi a tápszert körül az épületben. Amelyik csibe éhes, odamegy és eszik belőle. Hasonlóan történik az itatás is. A neveidébe az olajkályha melegét kompresz- szor nyomja be. S ha ammóniaszagot érez a gondozó, megnyom egy gombot, felzúgnak a szellőztető ventillátorok. Gombnyomásos csibenevelés. A havi kereset 2600 forint. — Nem sok ilyen könnyű munkáért? — Nem a munkát, a szaktudást fizetjük. Az előbbi kislány az állatorvos lánya volt. A telepen szakmunkások dolgoznak, betanított munkás csak hárofn. Tóth Piroska a KISZ- titkár is szakmunkás, három évig tanulta Jászaprtjn a baromfitenyésztést. — Különben nem tudná? A fekete hajú kislány rám néz: — Ugyan honnan? Honnan tudnám, hány napos korban, hány fokos meleg kel) a csibének? Honnan ismerném fel a betegségi tüneteket? És egyáltalán: kisebbségi érzésem lenne szaktudás nélkül. A baromfinevelőben olyan a szolgálat, mint a vasútnál. Tizenkét óra munka, 24 óra szabad idő. Pontos- napirend írja elő hánv óra hány perckor mi a gondozó teendője. A telepet technikus vezeti. — Nem szorítják ki a gépek az embereket? — kérdezem. — Csak átalakítják az életüket — válaszolják a csataszögiek. Másfél éve működik a gör- gősekegyár. Ebben az évben már ezret készítenek, s már nem is csak Európába. Ott- jártamkor éppen damaszkuszi szállításról tárgyalták. Az üzem vezetője Emesz Ferenc technikus. — Az volt csak nagy változás, mikor felszedték a cukorrépát letörték a kukoricát ősz- szei, és jöttek az ekégyárba. . Mikor a határban végetér a munka, akinek nincs állandó elfoglaltsága tavaszig, megy az ekeüzembe. Betanított munkásként dolgoznak. S keresnek egész évben. Van mikor a melléküzemág segíti ki a főüzemet. — A gyalogmunkás élete nem változott semmit? Megállítunk egy lucernával megpakolt szekeret. Lázár Bertalan rakodó ül a kocsis mellett. Lázár Bertalan kinn lakik tanyán, a Rékasi Rátán. Tanyasor neve volt ez. de már egyedül csak az övé áll ott. Lázár Bertalannak nincs szakmája. A többiek jórészt 1959 óta tanultak mesterséget. Neki a villa, a kapa, a lapát a szerszáma egész éven át. Mikor hol, milyen munka van. A kasza már nem. — Utoljára még egyéni koromban 1959-ben arattam. Tíz tanya maradt még ösz- szesen a szövetkezet földjén. Persze: aki beépíti a házát Csataszögre, annak ingyen ad telket a tsz, ingyen kap építési tervet is. A szövetkezet ingyen odaszállítja az építőanyagot. j^árhonnan. A sódert például Vecsésről hozzák. Egyszóval, legalább 15 ezer forinttal beszáll a tsz a házépítésbe. Csak annak, aki Csataszögre épít. Az elnök Szolnokra telepedett, semmi kedvezményt nem kapott. Pomázi Lajos traktoros Csataszögre költözött be a tanyáról, most rakják az új ház falát. Az elnök elment meglátogatni. Csak nézte a sok helyiséget. — Hány szobás lesz ez, Pomázi elvtárs? — Hát A két lakószoba, '•az előszoba, a lürdőszoba, a spejz, a konyha és az étkező konyha. — Tessék. — ámult el az elnök, — étkező konyha? Feltűnt, hogy gyerekeket nem nagyon láttam Csataszögön. Kinn vannak libát őrizni? — Libát? — nevetett Tóta Ernő párttitkár. Táborba mennek. A szövetkezet minden tag gyereke után 300 forintot befizet az iskolának. Tavaly 11 ezer forintot adtunk, akkor a Mátrában táboroztak, most Pécs mellé mennek. Elfelejtettem megkérdezni maguk sütnek, főznek-e a táborozó pajtások. A sütésfőzésről azonban hallottam több érdekes dolgot. Azt mondják kenyeret senki nem süt már Csataszögön. Talán Filó Sándorék. de azok is villanysütőben. Az asszonyok kétharmadának állandó munkája va.n a településen. A kisboltban nagyon kelendő a húskonzerv, a konzervleve- sek. Vaj. sajt. tejtermék csak addig tart, míg kihozzák. Nagy sláger a hal. Ött nem lehet kapni, bejárnak érte Szolnokra. — Az avas szalonnát nem eszi már meg senki — mondta Tóth Mátyás. A bolt nyitvatartása miatt nemrégen kitört a háború. Reggel 8-tól délután 4-ig tartott nyitva az üzlet. Pont munkaidőben, s nem tudtak vásárolni. — Azt hiszik, még mindig úgy megy, mint a régi faluban. Sokan nem igazodnak a változásokhoz. Még él egy kép a faluról: a lassan ballagó ökrösszekér bakján csendesen pipázó parasztember. Hát ez az ökrösszekér örökre kiballagott a magyar faluból — mondta az elnök. Én is ezt láttam Csataszögön. Borzált Lajos Felkészülés a nagy öntözésre Holland csatornatisztító gépsor bemutatója Szarvason (Tudósítónktól.) A II. Tiszai Vízlépcső és a hozzátartozó öntözőrendszer elkészülte után számtalan csatorna hálózza majd be gz Alföld mezőgazdasági nagyüzemeinek földjeit. Karbantartásukra már most gondolnak a szakemberek. A jelenleg meglevő csatornák állapota ugyanis többnyire igen rossz, legjobb esetben kielégítő. Az eliszaposodott, gyomokkal benőtt csatornák vízszállító képessége gyakran egyharmadára, felére csökken. A közös gazdaságok tehetetlenek, hiszen úgyszólván az egyetlen lehetőség: kézi munkaerővel tisztántartani a csatornákat. Kézi munkaerő viszont nagyon kevés helyen van elegendő, különösen egy ilyen — a termést közvetlenül nem befolyásoló — munka elvégzésére. Éppen ezért érthetően nagy érdeklődéssel vizsgálták a meghívott szakemberek a Szarvasi Állami Gazdaságban bemutatott holland csatornatisztító gépeket csütörtökön. Hollandia fejlett csatorna- hálózata világszerte ismert. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy az ottani gazdákat törvény kötelezi a csatornák rendszeres karbantartására. Mi sem természetesebb, mint hogy a hollond gépgyártás igyekszik messzemenően kiszolgálni a fokozott követelményeket támasztó mezőgazdaságot. A gépeket a Szarvasi Állami Gazdaság legelhanyagoltabb csatornaszakaszain mutatták be. Az öt tagból álló gépsor a gyomokat lekaszálja. összegyűjti kiemeli a csatorna partjára, majd szétteríti. Elvégzi továbbá az iszap kiemelését és az árok rézsűjét is rendbehozza. A holland Vavee cég képviselőinek véleménye szerint egyetlen ilyen gépsor elegendő egy 200—300 kilométernyi csatornahálózattal ellátott nagy öntözőtelep rendbentar- tásához. A hollandok előzetesen már tanulmányozták a nálunk használatos traktorokat, s az új csatornatisztító gépsort azokhoz alakították ki. Sajnos az ára ennek a génsornak is elég magas. Bizony nem valószínű, hogy egy kisebb termelőszövetkezet különösebb anyagi erőfeszítés nélkül be tudná szerezni. Ám egy nagyobb gazdaság számára már feltétlenül kifizetődőnek látszik. Több termelőszövetkezet, ösz- szefogva ugyancsak megvásárolhatja a gépsort. Vass I. Zoltán _ *• A GYUMOLCSFOLT Sok emberi gyarlóságaimnak egyike az. hogy gyümölcsevés közben nem tudok vigyázni a ruhámra. Főként nyári fehér ingeim és fele ségem idegei sínylik meg a szám szélén lecsorgó gyümölcslé rendkívüli szín- t art óságát. Azt hiszem ebben a ross? szokásomban nvég fellelhető valami az ősember primitív viselkedéséből, a nyershúst marcangoló és a gyümölcsöt kétpofára habzsoló zabálásából. Egyszóval itt a gyümölesszezon s rövidujjú lenge ingeim nagyrésze használhatatlannl. rikító piros meggy- foltokkal és csúnya sárga barackfoltókkal éktelevltve hever a ruhásszekrény polcán. Egyik nap feleségem kifakadt és elküldött a... háztartási boltba, keressek valami csoda-vegyszert, amely kiveszi az ingekből a gyümölcsfoltot. Végül nem olt, hanem az ARC áruházban fedeztem fel a német gyártmányú gyümölcsfolt tisztító szert. Hét forintba kerül egy kis tubus. Nem is nagyon drága. örvendeztem. A vegyianyagok polcaitól a zöldség és gyümölcs- részleghez indultam. Mielőtt azonban vásárlásra szántam volna magamat, előbb az árakat tanulmányoztam. Újabban az árak és bérek összefüggőiének személyemre szóló hatását értékelve royre gyakrabban teszem ezt. Nézzük csak• őszibarack 15 forint, sárgabarack fi forint meggy 14 forint. Veszek fél kiló meggyet, szántam el magamat. De nem! Egy egész kilót veszek. — ujjongtam fel az agyamból kivattant csodálatos gondolatra. „Tedd visz- sza a folttisztítót, hiszen ezért fél kiló menayet kapsz C Igazad van, gyomrom jó szelleme, visszateszem. S különben is, pont ezen a nyáron tüntessem el ingeimről a gyümölcsfoltokat? Majd bolond leszek. Hadd lássa mindenki milyen jól megy nekem! — bognár —
