Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-30 / 174. szám
1969. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A z „Időalapút” című amerikai fantasztikus leveliim sorozatnak eddig minden folytatását láttáim. Megvallom őszintén. hogy vegyes érzelmekkel ülök a készülék elé vasárnap délelőttönként. Józan eszem tiltakozik a látottak ellen és mosolygok. A csodálatos gépezet nem ismer lehetetlent térben és időben. A két időutazó fiatal tudós a Titanic fedélzetén kezdte „pályafutását”, a következő vasárnap egy Mars-rakétán folytatta, majd a Krokatou vulkáni szigeten keresztül a trójai háború kellős közepébe csöppent. Számít az az időalapúinál, hogy a Csendes-óceánról az amerikai kontinensre, onnan Szumátra ég Jáva közé, s tovább. Kisázsiába helyezze át hőseinket évtizedes, évszázados. vagy évezredes időeltérésekkel? Nem. Elképesztő dolgokat produkál. A következő percben azonban már nem mosolygok és nem hitetlenkedem, mert eszembe jut szegény, meg nem értett Verne. ft Megfigyeltem, amikor a két időutazót az időalagúttöl valamely más időbe és térbe helyezik át. másodpercekig zuhannak a semmiben és földreérés után megkérdezik egymástól: — Nem ütötted meg magad? Fantasztikus 1 — Nem. Ég te? — Én sem. Ez nem fér a fejembe. Évtizedekre, évszázadokra mennek vissza az időben és soha nem ütik meg magukat. Hát nem érdekes? Volt egy ismerősöm, Gyűjt Ödön főkönyvelő, aki csak két évet ment vissza az időben, — a számlákon — s évek múlva, amikor újra találkoztunk, keservesen panaszkodott, hogy mennyire megütötte a bokáját. ☆ A legutóbbi, az elmúlt vasárnapi adás — ügye emlékeznek rá — arról szólt, hogy a két fiatal tudós a trójai háború kellős közepében ért földet. Tartott a ceremónia, s eközben hőseink életveszélybe kerültek. Az alagút kezelői jónak látták, ha közbelépnek. A nagy igyekezetbe nem is csoda, ha egy kis hiba is becsúszott. Az időgépen véletlenül egy trójai harcost hoztak vissza a mába. akit azután csak nagy nehézségek árán tudtak yisszatuszkolni az alagútba és a XIII.—XII. századba. Ebben a pillanatban fogant meg agyamban egy nagyszerű gondolat, mert én az évezredekkel korábban történteket nézve is a mai problémákra gondolok. (Nem nagyképűség és hencegés.) Szóval azt a trójai harcost sikerült visszahozni a mába. Hurrá! Itt jón az én ötletem. Baj van az M—1-es főútvonallal. olvashatjuk az új- ságokbna, halljuk a rádióban. Két évet is alig birt ki, újjá kell építeni sok-sok millióért. Az időalagút segítségével mindez elkerülhető lenne. Be kell állítani az időkoordinártán i. e. 105. évet, a tér koordinátán pedig a Duna mentét. Ebben az időben élt ugyanis Traia- nus Marcus Ulpius római császár, aki 98—117 között uralkodott, nevét többek között nagyszerű útépítéseivel örökítette meg. Az általa építtetett út az Aldunán még évszázadok múltával is jobb volt. mint a mai M—1-es. Ha az időszámítás előtti XIII. vagy XII. századból sikerült valakit visszahozni, akkor nagyon kérem. hozzunk vissza az időalagúttal égy brigádot Traianus útépítő munkásai közül. — bognár — PINTÉR ISTVÁNt TEA 5 DOLLÁRÉRT Tervezgetés a nászéjszakára, míg két tagbaszakadt férfi miatt füstbe nem száll az álom ; 3. Ez vasárnap történt, délután moziban voltam. Egyedül. Ruth nélkül. Azon a héten délután dolgozott a drága, csak íutólag találkozhattunk. mert éjfélkor véglett. én pedig reggel hétkor kezdtem* s így nem adódott alkalom a találkozásra. Hétfőtől ő is reggel héttől dolgozik. egy héten át. És ez nem akármilyen hét lesz! Végre beleegyezett. S akármilyen hosszú és tartós dolognak ígérkezett is az ügy. alig vártam az első alkalmat. Illetőleg, az első alkalmakat. Ha nem is esküdtünk össze, mézeshétfélére számítottam. Az vesse rám az első követ, aki harmincéves, ki ne várna egy találkozást egy olyan pompás lánnyal, mint Ruth. A haja fekete volt. a szeme kék. a dereka karcsú. a lába formás. A moziban nagyon unatkoztam, valami * ostoba filmet játszottak.- Arról szólt, milyen hősiesen viselkedik a CIA embere az egyik vasfüggöny mögötti országban. A mozi közönsége korántsem unta úgy a dolgot, mint én. ök nagyon drukkoltak a kémnek, aki természetesen, folyton győzött, s végül is elvitte a vörösök fegyverének titkát Washingtonba. Persze, könnyű dolog volt. A történet írója és a filmrendező csupa ügyefogyott figurát állított vele szembe. A nézőknek ez aligha tűnt fel. hiszen ők a mozikban és az újságokból szerezték ismereteiket. Én viszont magam is odaátról érkeztem, s valóban meg tudtam ítélni, mennyi az igazság az ilyen filmekben. Az egyik ismerősöm daikameséie jutott eszembe. Azt állította, hogy a Bükkben puszta kézzel fogságba ejtett egy oroszlánt. amely a háború idején a londoni állatkertből szabadult el. s onnan került Szilvásvárad mellé... Vasárnap este abban a boldog tudatban hajtottam párnára a fejem, hogy másnap este Ruth vállán fogom pihentetni. Erről álmodtam egész éjjel. Nem volt velem álmoskönyv, de hamarosan tapasztalnom kellett. hogy kellemetlenséget jelent. ha az ember kék szemű, fekete hajú Ruth nevezetű lánnyal álmodik. i Reggel hatkor harsány berregés vert fel. Az ébresztőóra otthonomban is megmérgezte az életem. Gyorsan bekaptam a reggelimet, amelyet Mrs. Brown már előkészített. és elindultam a gyárba; Űtközben azon gondolkoztam. mennyivel jobb reggeli a gyulai kolbász, mint a zabpehelvkása; A háziasz- szonyom ugyanis zabpehely- kását etetett velem, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy akit Kásának hívnak, úgy kell neki: egyen kását! A gyárban aztán hozzáláttam. hogy a halálosan unalmas ébresztőórákat ellássam a szükséges kallan- tyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tudtam minden egyes mozdulatot, hiszen akkor már sok százezer kallantyú állt mögöttem. Így hát ébren folytathattam az álmodozást: mi történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perctől kezdve, hogy Ruthtal találkozom, addig a percig, amikor a szálló portása ébresztőül bekopogtat az ajtón s én visszatérek a kallan- tyúk kicsiny, de számomra sajnos napi nyolc órát betöltő világába. A dolgot már Ruthtal is alaposan elterveztük. A lány is keddre tette a szabadnapját. hogy alaposan kipihenhesse magát, és ne kelljen végigszenvednie a karikás szemekre tett megjegyzéseket. Az efféle megjegyzések ugyanis felettébb kínosak lehetnek egy lány számára. Én alig vártam, hogy valaki eltréfálkozzon velem a szemem alatti karikákról. Nemcsak a férfidicsőség miatt kívántam ezt. társra vágytam. Az amerikaiak egymással sem nagyon barátságosak és közlékenyek. Jöttek, munkaruhába öltöztek, nekiláttak az ébresztőórák összeszerelésének. aztán átöltöztek és hazamentek. Akadtak itt emberek, akik tíz év óta ültek a szalag mellett, de összesen tíz mondatot sem szóltak a társaikhoz. Munka után fütyürészve indultam el. Még volt másfél órám a randevúig, s ezért elhatároztam. hogy sétálok egyet. Nem levegőzni akartam mert azt New Yorkban nem lehet. A füst és a por ellep mindent. Körül akartam nézni egy kicsit az' utcákon. hiszen csak eav éve éltem New Yorkban, és bizony alig ismertem valamit a városból. Am alig egy félórácskát nézegethettem az épületeket, a forgalmat. « kirakatokat. Észrevettem ugyanis. hogy két tagbaszakadt férfi van a nyomomban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet. rohan, mintha állandóan menekülnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sétálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbirkózóra hasonlítottak. Csodálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre én jártam. Ha megálltam egy kirakat előtt, ők is megálltak, s egy hirdetőoszlopot kezdtek tanulmányozni. Ha meggyorsítottam lépteimet, ők sem értek rá. Ha befordultam egy mellékutcába ők is arra vették útjukat. Meg akartam bizonyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét. ahol Ruthtal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagbaszakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok mindenfélét rendeltek, és enni. inni kezdtek. Én azonban tudtam, hogy pillanatnyilag .semmi egyébbel nem törődnek, csak velem. Elhatároztam. hogy megsétáltatom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiség felé. Az egvik tagbaszakadt még a falattal a szálában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer megtettem ezt a sétát, mint aki megfázott vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem, ök nem fizettek. Persze, hogy nem. hiszen ahogy kihozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát, és zsebre gyűrték. Fogalmam se volt. hogv kinek a költségén esznek- isznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem mondom. kissé nyugtalankodtam. Ha egv úriember egv hölggyel szállodába készül. elemi kötelessége, hogv ne kompromittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan telt. Ruthnak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Arra gondoltam, ő jobban ismeri az amerikai viszonyokat, majd megmondja, hogy mit tegyek. (Folytatjuk.) A mentőautó már hiába érkezett. A szerencsétlen emberen már nem tudtak segíteni. Egy fehér papírral takarták le a halottat. Hozzátartozói azon az estén már hiába várták haza Bak András 52 éves rakodómúnkást szállító lovaskocsi haladt az országúton. Az AD 39—22 forgalmi rendszámú szürke Mercedes három emberrel széna tetején ült — leesett a kocsiról és szörnyethalt. A Mercedes eleje összetört. — Tíz éve gépkocsivezető nálunk Dévényi Béla... az Országos Meteorológiánál-•• soha nem volt baleset»... — mondja egy férfi, a Mercedes egyik utasa. — Nyíregyházán voltunk kiszálláson, hazafelé igyekeztünk Budapestre... — Ma neki. holnap nekem — szólt egy másik ember. — Hát igazán nem tudnak tenni azért, hogy ne közlekedjenek kivilágítatlan parasztkocsik este az országos főútvonalakon? Hallottam, a balesetet okozó gépkocsivezetőt a rendőrség őrizetbe vette. S a kivilágítatlan kocsi hajtójával B. Nagy Tamással mi lesz? Ha hibás a gépkocsivezető, úgy nála sokkal hibásabb az t>7. ember, aki úgy „ítélte halálra” a másikat, hogy nem tett egy viharlámpát a kocsija végére. Jelzést: ott egy jármű halad a forgalmas országúton. Egy viharlámpa 27 forintba kerül. Kapható is az üzletekben. Hát csak ennyit érne egv ember élete? V.. V. arra tartott. A gépkocsivezető későn vette észre a sötétben baktató kocsit. előzni akart, de nem tudott, mert szemben is egy autó közeledett — a kunhegyesi Vörös Csillag Termelőszövetkezet Volga gépkocsija. Fékezett — de mégsem tudta megálBefejeződött a nyomozás Lapunkban annak idején felhívást tettünk közzé a törökszentmiklósi cserbenha- gyásos balesetről. Az eredményes rendőri munka most kiderítette a lelkiismeretlen gázolót: Kovács Gábor békési lakost. Kovács Gábor, a békéscsabai 8. sz. AKÖV dolgozója XB 51—14 rendszámú tehergépkocsijával 1969. május 28-án késő este indult útnak, hogy gépkocsiját Budapestre vigye nagyjavításra. A kocsin komoly hiányosságok voltak: dinamója nem töltött, akkumulátora zárlatos volt jobb oldalfalát nem lehetett rögzíteni. A rossz akkumulátor miatt világítása alig-alig működött. így csak későn vette észre, a törökszentmiklósi határban taligát toló Guttyán Mihályt. Balra rántotta a kormányt, hogy elkerülje az összeütközést. azonban, itt bosszulta meg magát a gépkocsi rossz műszaki állapota. A lelógó. rögzítetlen jobb oldalfal leütötte Guttyán Mihályt.' Kovács Gábor fittyet hányva minden rendelkezésnek és lelkiismereti parancsnak, megállás nélkül továbbhajtott. A nyomozás során a rendőrség szinte átrostálta az ezen az úton haladó összes gépjárművet. Szemtanúk emlékeztek egy igen gyorsan haladó kocsira — így egyre jobban szűkült a kör a gázoló körül. Végül is a bűnügyi technikai vizsgálat hozta meg a biztos eredményt — a festékazonosítás kimutatta Kovács Gábor bűnösségét. A közúti balesetek közül az ilyen esik a legsúlyosabb elbírálás alá — ha a vezető nem tesz eleget elsősegély- nyújtási kötelezettségének. Nemcsak a paragrafusok szorítják erre a gépkocsivezetőket. hanem az embertársi. erkölcsi kötelesség is. Kovács Gábor nem tett eleget ezeknek a követelményeknek. pondatlanságával egy ember halálát okozta. A rendőrség ügyét vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. — kékesi — Egy viharlámpa =r egy emberélet Késő este volt, hazafelé igyekeztünk. A sötét országúton, autónk lámpájának fényében embercsoportra, egy veszteglő autóra lettünk figyelmesek. „Biztos valami baleset történt!” — mondta gépkocsivezetőnk és fékezett. — Béla hallod Béla. nyugodj meg! — mondogatta egy vékony sovány férfi egy szemmel láthatólag idegileg megroppant férfinak. — Nyugodjak meg?! Hogy mondhatsz ilyet! Ott a halott nézd... Nekem két gyerekem van odahaza— Dehát nem tehetsz róla... — Első karambolom. és halálos-.■ nem. ezt nem lehet ép ésszel elviselni... két gyerekem van és még ki tudja, mi lesz... Mi történt? Az emberek egymás szavába vágva magvarázták az eseményeket: egy kivilágítatlan szénát lítani az autót: alácsúszott a szénát szállító kocsinak. Egv ember — Bak András, aki a Az országútokról felöntjük Dévényi Béla, a Mercedes vezetője a féknyomokat mutat ja a balesethez érkező rendőrnek
