Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

1969; július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A „Tisza“ Szegeden r ff „Piackutatás bevásárló szatyorral Képek Kisköréről l ■ ■ : ., -í f xt, : Wí ■l*pi 1 . Építik a Kiskörei Vízlépcső erőművének vasbeton alap* lemezét Óránként 30 köbméter beton előállítására alkalmas be­tongyár a Kiskörei Vízlépcső építésénél Az őstermelő standján két halom zöldpaprika, az egyik­ből 1.20-ért, a másikból 1.50 forintért lehet vásárolni. Be- lémbújt a kisördög, kíváncsi voltam, hogyan reagál a kofa, ha még ennél is drá­gábban szeretnék tőle pap­rikát venni. — Kétforintos nincs? Rámnézett, mint aki nem jól hall. — Egyötven. Nem felel meg? — Nem, nekem kétforintos kellene. Csak nézett rám, úgy mint­ha nem lennék észnél. Ma­gamban kuncogtam és to­vább léptem, a következő bódéhoz. Talán két perc sem telt el, amikor a hátom mö­gött megszólalt: — Fiatalember! Ez megfe­lel? A tenyerén a drágábbik halomból kiválogatott jól kifejlett paprikákat muta­tott. — KettSért? — kérdeztem. — Kettőért — válaszolta. Ügy nevettünk, hogy a könnyünk is kicsordult. Én ezt a tréfát nem adtam vol­na két forintért— Ebben a kis epizódban »piackutató” utam során — Karcagon volt részem. Ké­sőbb azonban, amikor négy városban — még Törökszent- miklóson, Kisújszálláson és Túrkevén —r szerzett ta­pasztalataimon gondolkoz­tam, elment a jókedvem. Ha kicsit túlozva is, de ez a kis történet jellemzi az idei gyü­mölcs- és zöldség árak ala­kulását. Nem akarok vitatkozni senkivel azon. hogy néhány gyümölcs- és zöldségfélére rossz hatással volt a hűvös idő, megkésett az érésük. — Fogadjuk el ezt így: De csak ezt, mert ezenkívül nagyon sok mindennel nem lehet egyetérteni. Többek között azzal sem, amivel a törökszentmiklósi piacon találkoztunk, július 23-án, szerdán. Éppen meg­állt a tsz pavilonja előtt a Ä férfi, aki útitársam volt Budapestig a személyvona­ton, hosszú éveken át ma­gukra hagyott öregek és gye­rekek patrónusaként tevé­kenykedett. Nemcsak a ha­vi fizetésért dolgozott nem­csak azért, mert dolgozni kelL ha az ember élni akar: benne rejlett tetteiben az emberség, az együttérzés az elesettekkel, a szomorú sor­sokon segíteni akarás; — Boldog vagyok, ma ló napom van — mondta ta­lálkozásunkkor. — Boldog? — Igen. Tudja találkoz­tam Senki Pistával— — Senki? — Mert nem volt senkié. Néhány falusi öregasszony ragasztotta rá ezt a nevet — De miért? * j tt I Már jócskán benne vol­tunk a háborúban, a front egyre közeledett. Rónai Ba- lázsné egy alkalmi kocsival útrakelt a városba, hogy ha­zavigye a faluba a húgát. Féltette a ‘ kislányt Agnes asszony akkor már öt éve volt férjes, de gyermekük nem született. Pedig nagyon szerettek volna egvet. sző­ke. selymeshajút. Hiába! A városban a méltóságoséknál — ott cselédeskedett a kicsi második esztendeje — Ágnes asszony gyorsan összepakol­ta húga motyóját. Sietett, mielőbb hazn akart érni. A kocsi, amelyik utaztatta vol­na őket késett. Ácsorogtak egy kopott ház előtt. A porig rombolt állomás felől egy •«asszony közeledett, kar­gumikerekű fogat tele zöld­paprikával, amikor oda ér­tünk. Kérdeztem az eladót mennyiért fogják mérni ki­lóját. Azt mondta húszért. Megkérdeztem a kocsist, mi­óta szedik a szántóföldi pap­rikát. Azt mondta három napja. A meglepetés ezután ért. Az őstermelőknél semmi­vel sem kisebb zöldpaprikák­ból 12—IS forintért kapott a vásárló (!) Különben a piac dugig volt áruval, az öklömnyi ősziba­racknak hét forintért mér­ték kilóját. Több háziasz- szonyt megkérdeztem, elé­gedettek-e a piaccal, — azt mondták nagyon jó a fel­hozatal. A baromfipiac ellen­őre azonban elmondotta, — hogy a termelőszövetkezetek nem hoznak baromfit, ezért a vevők ki vannak téve az őstermelők kénye-kedvének. Egy pár alig tollas csirkét 46 forintért kínáltak. Kisújszállás zöldség-gyü­mölcs helyzete már rosszabb. Nem olyan változatos és bőséges a felhozatal, mint Törökszentmiklóson, s az árak is magasabbak valami­vel. A város ellátását össze­sen 22 üzlet, plusz az őster­melők biztosítják. Az Ady Tsz pavilonjában még akkor is 1 forint volt a paprika da­rabja- amikor másutt már kilóra adták. Az fmsz keres­kedelmi osztályvezetője el­mondotta, hogy a zöldséget és a gyümölcsöt Szentes és Makó környékéről, valamint Debrecen mellől szerzik be. Szebb az árujuk, mint a helybelieké és még fuvarral terhelve is olcsóbb, mint a kisújszállási tsz-eké. Túrkevén is hasonló a helyzet. Például a dinnyét az fmsz Abádszalókról szállítja a városba, annak ellenére, hogy helyben is nagyon sok terem. Az abádszalóki diny- nye fuvarral együtt is ol­csóbb, mint a kisújszállási. Talán az egész megyében Karcagon a legdrágább a zöldség és gyümölcs. Nem lehet magyarázatot találni rá, hogy a majdnem egymás mellett lévő két bódéban — ján kendőbe bugyolált pó- lyással. Ágnes asszony meg­állította. — Mutassa már — kérte a gyermek után vágyó asz- szonyok kíváncsiságával. — Az unokája? — Nem nem unokám... — felelte az öreg. — Milyen szép. de szíve­sen elfogadnám — szólt Ágnes. Az öregasszony egy pilla­natig vizsgálódva nézett rá. aztán megkönnyebbülten Ág­nes kezébe nyomta a pólyát. — Itt van. legyen a magáé. — No de... — hökkent meg Ágnes. — De aztán vigyázzon rá, maid egvszer keressen meg, özvegy Kovácsné a nevem, itt lakom a szomszéd falu­ban... Majd a háború után... — mondta és mielőtt Ágnes meg a húga felocsúdhatott volna, már el is tűnt a ro­mos utcasarkon. A faluban nem értették Ágnest. Ilven bizonytalan vi­lágban ekkora nyűgöt venni a nyakába...! Az ura is kér­dőn nézett rá. amikor gyer­mekkel karján leszállt a kocsiról. Ágnes csak állt. állt. bízva és kétkedve, de erős eltökéltséggel; — Ha már elhoztad, akkor felneveljük. — mondta hal­kan az ember mint aki na­gyon jól érti. mi is történt igazában. Amikor a pólyát kibontot­ták. kusza betűkkel írt pa­pírlapot találtak benne: ..A gyereket Pistának hiiiák. Jó emberek, ha még életben ta­láljátok. neveljétek fel. Az isten megáld érte.” egyik a tsz-é, — a másik a MÉK-é — hogyan lehet ilyen óriási árkülönbség a paradi­csomnál. A tsz 6 forintért, a MÉK 4.50 forintért árusí­totta. Burgonyát egyik szö­vetkezeti pavilonban sem le­het kapi, az eladók szerint a termelőszövetkezetek az idén nem termesztettek. Karca­gon kevés a burgonya, ami­kor másutt most van belőle a legtöbb. A zöldség- és gyümölcs a népélelmezésben egyre jelen­tősebb szerephez jut, — az egészséges táplálkozásnál nélkülözhetetlen. Egyetlen város, Túrkeve fogyasztási statisztikáját nézve elégedet­ten tapasztaltuk, hogy a ta­valyi félévhez viszonyítva kb. 32 százalékkal fogyasztottak belőle többet a túrkeveiek. Az I. félévben az fmsz 1.3 millió forintot forgalmazott a két áruféleségből, sajnos az áruknak csak a 94.2 szá­zaléka érkezett a tavalyi árban. A tavalyi és az idei árak összehasonlításánál sokkal fontosabb és figyemeztetőbb dologra a megye városaihoz tartozó tsz-ek szemléletmód­jára, fokozott nyerészkedési hajlamára kell felfigyel­nünk. Talán már általános jelenség, hogy a helyi ter­melőszövetkezetek sokkal ol­csóbban adják el árujukat a konzervgyáraknak és szállít­ják a fővárosba, mint a he­lyi felvásárló szerveknek. — Konkrét példák tömegét tud­nánk felsorolni, helyszűke miatt azonban a túrkevei Búzakalászt említjük, amely a primőr paradicsomot 60 forintért szállította a fővá­rosba, s helyben ugyanezt 80 forintért adta. Nem keve­sebbért, de legalább ugyan­ennyiért az fmsz-nek, a he­lyi lakosságnak is adhatta volna« — bognár —s Teltek az évek. • Lassan gyógyultak a háború ütötte sebek. A megyei tanács gyámügyi előadójához egy délelőtt barna hajú, barna szemű asszony nyitott be. öt év körüli kisfiút vezetett. — A gyerek ügyében jöt­tem — mondta, miután kö­szönt. — Milyen gyerek ügyében? — Hát Pista miatt, emi­att a kis legényke miatt. ni. — A maga fia? Ágnes asszony elbeszélte a kis legényke. Pista — Senki Pista, ahogyan akkor már a faluban nevezték — törté­netét. — Most már szeretnénk örökbefogadni. De valami hi­vatalos írás is kellene hoz­zá — mondta. — Nem is sejtik ki a gye­rek anyja? Az asszony tanácstalanul ingatta fejét; — Nem tudjuk. Csak azt hogy a nevünkre Íratnánk: ö hozta meg a mi boldog­ságunkat. Mert született ám még három gyerekem. de én Pistát úgy szeretem, mint a magaméit. Talán az az öregasszony, ha még él. se­gíthetne. A gyámügyi előadó né­hány nap múlva elutazott R-be. Meg is találta özvegy Kovácsnét. Ám akárhogy is faggatta az öregasszonyt, az csak annyit mondott, hogy egy J-be való nő — leg­alábbis az azt mondta ma­gáról. ott lakik — adta neki a gyereket Isten nevében az állomáson, mert hogy meg­esett vele és most szégyell a gyerekkel a karján beállí­Az idén negyedszer rende­zik meg a Szegedi Ünnepi Hetek keretében a Szakszer­vezeti Néptáncfesztivált. A bel- és külföldi öntevékeny táncegyüttesek találkozója már évek óta eleven színfolt­ja az Ünnepi Hetek rendez­vénysorozatának. Az idén is nagysikerűnek ígérkezik a néptáncosok találkozója. összesen hét belföldi és három külföldi együttest lát vendégül Szeged. Részt vesz a fesztiválon a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Együttese, a Helyi­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének Bihari Együttese, a Törekvés Együttes, a szolno­ki Tisza Együttes, az Ózdi Kohászati Művek Tánccso­portja, az Építők Hajdú Együttese és az ÉDOSZ Sze­ged Tánccso portja. Jeles külföldi táncegyütte­sek is fellépnek a műsorban. Bolgár, román és csehszlovák táncegyüttesek teszik majd gazdagabbá a szegedi nép­táncfesztivál műsorát. A csoportok július 30-án érkeznek a Tisza-parti vá­rosba és a néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját ha­gyományok szerint 31-én ren­dezik meg a város főterén, a Széchenyi téren. Ugyanezen a napon este az újszegedi szabadtéri színpadon tartják meg a csoportok bemutató­ját. Augusztus 1-én szintén itt tartanak előadást, s a harmadik napon q szakmai bemutatókra kerül sor. A magyar együttesek művészeti vezetői szakmai vitán össze­gezik a fesztivál tapasztala­tait. A záró rendezvény a fesztivál bál lesz, amelyen a házigazda szerepét az ÉDOSZ Szeged együttese töl­ti be. Itt bonyolítják le a szólótáncversenyt A legjobb teljesítményt nyújtó fiútán­cosokat az „aranyfokos”, a lányokat az „aranypapucs” díjával jutalmazzák. A műsor érdekessége lesz, hogy a kül­földi csoportok részére csár­dásversenyt rendeznek. A Tisza Táncegyüttes Vár­helyi Lajos koreográfiájával, a Hej, halászok című kom­pozícióval és a Zorba misz­tériummal vesz részt a fesz­tiválon« tani falujába a szülői ház­hoz. Az előadó elutazott J-be is. Érdeklődött kutatott, lé­tezik-e ilyen nő •> faluban. És maga sem hitte eh ami­kor kiderült, igen: igen itt él az az asszony, aki szégyené­ben eldobta masától magza­tát. Férjhez ment azóta még két gyermeke született és azokat szeretettel, becsülettel neveli. Késő délután volt amikor az asszony lakásá­hoz ért — Nagy Istvánnét kere­sem — mondta az ajtót nyi­tó férfinak. — Milyen ügyben keresi a feleségemet? — Azt csak neki mondha­tom meg négyszemközt A férfi néhány pillanatig hallgatott, majd beljebb tes­sékelte a váratlan vendéget. Két csodálkozó szemű kisfiú üldögélt a konyhai lócán egy­más hlellett, egy vékony asz- szonykfj pedig a tűzhelynél ételt kavargatott egy lábas­ban. — Annus, téged keresnek — mondta ellenségesen az ember és kiment a konyhá­ból. Az asszony várakozással nézett a férfi vendégre. — Mondja, csak ez a két gyermeke van magának? Az asszony lesütötte a sze­mét. félrefordulva válaszolt: — Miért? Mit akar? — Nem született magának a házassága előtt egv gyere­ke. akit csak úgy elhagyott valahol? Én a megvei gyám­ügyi előadó vagyok. Az asszony megbénult Állt állt tanácstalanul, az­tán hirtelen kibuggyant be­lőle a zokogás: — Tud valamit az én Ju­liskámról? A gyámügyi előadónak reszketni kezdett a térde; — Juliskáról? —- Igen. a kislányomról. Vagy nem róla van szó? — Asszonyom, biztos, hogy kislány volt? A nő rámeredt a férfira. — Hát hogyne lennék biz­tos. én hoztam a világra a Városban. Pesten szolgáltam, aztán... Szégyelltem. letet­tem az állomáson a kicsit... Igazuk volt. amikor elítéltek a tettemért. — Elítélték? — Igen. Leültem a bör­tönbüntetést. A gyerek nem lett meg többé. De hát mit akar tőlem? — Kérem bocsásson meg. hogy felszaggattam a régi se­beket. de én egy kisfiúnak az anyját keresem, akit szin­tén a háború alatt a város vasútállomásán hagytak. Az asszony elhallgatott mint aki hirtelen hangját ve­szítette. S csak amikor a váratlan vendég búcsúzott susogta: „Szóval nem az én Juliskámról hozott hírt...” Senki Pista felett is múl­tak s* évek. élt. mint a többi gyerek. Kijárta az ál­talánost. s hogy jó tanuló volt nevelőapja a középisko­lába is beíratta. Hivatalosan már a nevelőszülők nevét vi­selte. de a faluban még min­dig akadt néhány öregasz- szony. aki néha nagy „szána­kozással” simogatta a fejét: „Te kis Senki!” A gyámügyi előadót lelke mélyén sokáig nem hagyta nyugodni a fiú sorsa, meg a saját kudarca. Az évek pe­dig gyorsan teltek csak egy- egy ősz szálat hagytak hajá­ban emléknek. És amikor már nem is gondolt a kis Pista esetére, meglátogatta az egyik szociális otthont. És megtudta, hogy ott él öz­vegy Kovácsné. ..No — gon­dolta magában — most már nem hagyom. Megszoronga­tom az öregasszonyt, ki kell vallania, kik a szülei a fiú­nak. egyáltalán hogy ke­rült hozzá annakidején a gyerek.” Az öregasszony a betegszobában feküdt, meg­ismerte a látogatót és már messziről mosolygott felé. amikor belépett hozzá. — No mamám, most már színt kell vallania, mondja csak meg kinek a gyereke a Pista? Az öregasszony nem szólt. — Nézze néni a gyerek érdekében meg kell tud­nunk az igazat, hisz mahol­nap már felnőtt. Nem le­het örökké Senki Pista, ért­se már meg végre. Csak ma­ga segíthet A néne csak nézett, aztán elsírta magát. Az ápolónő szólt közbe. — Zentai elvtárs. ne tes­sék kérdezni, a néni nem tud felelni, szél érte és meg­bénult. — Imi sem tud? — Nem! A férfi még akkor is ma­gán érezte az öregasszony könyörgő. esdő tekintetét, amikor odahaza a saját laká­sában feküdni készült. „Most már végérvényesen lezárult Pista ügye. Soha nem tud­hatjuk meg. kié is a gyerek tulaj donképpen.” — S a boldogság? — kér­deztem utitársamat. — Hon- nét a boldogság? — Találkoztam Rónai Ist­ván mérnökkel. Megnősült, van egv kétéves kisfia. Már mindenki elfelejtette hogy őt egykor Senkinek nevezték. Varga Viktória SENKI PISTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom