Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
1969; július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A „Tisza“ Szegeden r ff „Piackutatás bevásárló szatyorral Képek Kisköréről l ■ ■ : ., -í f xt, : Wí ■l*pi 1 . Építik a Kiskörei Vízlépcső erőművének vasbeton alap* lemezét Óránként 30 köbméter beton előállítására alkalmas betongyár a Kiskörei Vízlépcső építésénél Az őstermelő standján két halom zöldpaprika, az egyikből 1.20-ért, a másikból 1.50 forintért lehet vásárolni. Be- lémbújt a kisördög, kíváncsi voltam, hogyan reagál a kofa, ha még ennél is drágábban szeretnék tőle paprikát venni. — Kétforintos nincs? Rámnézett, mint aki nem jól hall. — Egyötven. Nem felel meg? — Nem, nekem kétforintos kellene. Csak nézett rám, úgy mintha nem lennék észnél. Magamban kuncogtam és tovább léptem, a következő bódéhoz. Talán két perc sem telt el, amikor a hátom mögött megszólalt: — Fiatalember! Ez megfelel? A tenyerén a drágábbik halomból kiválogatott jól kifejlett paprikákat mutatott. — KettSért? — kérdeztem. — Kettőért — válaszolta. Ügy nevettünk, hogy a könnyünk is kicsordult. Én ezt a tréfát nem adtam volna két forintért— Ebben a kis epizódban »piackutató” utam során — Karcagon volt részem. Később azonban, amikor négy városban — még Törökszent- miklóson, Kisújszálláson és Túrkevén —r szerzett tapasztalataimon gondolkoztam, elment a jókedvem. Ha kicsit túlozva is, de ez a kis történet jellemzi az idei gyümölcs- és zöldség árak alakulását. Nem akarok vitatkozni senkivel azon. hogy néhány gyümölcs- és zöldségfélére rossz hatással volt a hűvös idő, megkésett az érésük. — Fogadjuk el ezt így: De csak ezt, mert ezenkívül nagyon sok mindennel nem lehet egyetérteni. Többek között azzal sem, amivel a törökszentmiklósi piacon találkoztunk, július 23-án, szerdán. Éppen megállt a tsz pavilonja előtt a Ä férfi, aki útitársam volt Budapestig a személyvonaton, hosszú éveken át magukra hagyott öregek és gyerekek patrónusaként tevékenykedett. Nemcsak a havi fizetésért dolgozott nemcsak azért, mert dolgozni kelL ha az ember élni akar: benne rejlett tetteiben az emberség, az együttérzés az elesettekkel, a szomorú sorsokon segíteni akarás; — Boldog vagyok, ma ló napom van — mondta találkozásunkkor. — Boldog? — Igen. Tudja találkoztam Senki Pistával— — Senki? — Mert nem volt senkié. Néhány falusi öregasszony ragasztotta rá ezt a nevet — De miért? * j tt I Már jócskán benne voltunk a háborúban, a front egyre közeledett. Rónai Ba- lázsné egy alkalmi kocsival útrakelt a városba, hogy hazavigye a faluba a húgát. Féltette a ‘ kislányt Agnes asszony akkor már öt éve volt férjes, de gyermekük nem született. Pedig nagyon szerettek volna egvet. szőke. selymeshajút. Hiába! A városban a méltóságoséknál — ott cselédeskedett a kicsi második esztendeje — Ágnes asszony gyorsan összepakolta húga motyóját. Sietett, mielőbb hazn akart érni. A kocsi, amelyik utaztatta volna őket késett. Ácsorogtak egy kopott ház előtt. A porig rombolt állomás felől egy •«asszony közeledett, kargumikerekű fogat tele zöldpaprikával, amikor oda értünk. Kérdeztem az eladót mennyiért fogják mérni kilóját. Azt mondta húszért. Megkérdeztem a kocsist, mióta szedik a szántóföldi paprikát. Azt mondta három napja. A meglepetés ezután ért. Az őstermelőknél semmivel sem kisebb zöldpaprikákból 12—IS forintért kapott a vásárló (!) Különben a piac dugig volt áruval, az öklömnyi őszibaracknak hét forintért mérték kilóját. Több háziasz- szonyt megkérdeztem, elégedettek-e a piaccal, — azt mondták nagyon jó a felhozatal. A baromfipiac ellenőre azonban elmondotta, — hogy a termelőszövetkezetek nem hoznak baromfit, ezért a vevők ki vannak téve az őstermelők kénye-kedvének. Egy pár alig tollas csirkét 46 forintért kínáltak. Kisújszállás zöldség-gyümölcs helyzete már rosszabb. Nem olyan változatos és bőséges a felhozatal, mint Törökszentmiklóson, s az árak is magasabbak valamivel. A város ellátását összesen 22 üzlet, plusz az őstermelők biztosítják. Az Ady Tsz pavilonjában még akkor is 1 forint volt a paprika darabja- amikor másutt már kilóra adták. Az fmsz kereskedelmi osztályvezetője elmondotta, hogy a zöldséget és a gyümölcsöt Szentes és Makó környékéről, valamint Debrecen mellől szerzik be. Szebb az árujuk, mint a helybelieké és még fuvarral terhelve is olcsóbb, mint a kisújszállási tsz-eké. Túrkevén is hasonló a helyzet. Például a dinnyét az fmsz Abádszalókról szállítja a városba, annak ellenére, hogy helyben is nagyon sok terem. Az abádszalóki diny- nye fuvarral együtt is olcsóbb, mint a kisújszállási. Talán az egész megyében Karcagon a legdrágább a zöldség és gyümölcs. Nem lehet magyarázatot találni rá, hogy a majdnem egymás mellett lévő két bódéban — ján kendőbe bugyolált pó- lyással. Ágnes asszony megállította. — Mutassa már — kérte a gyermek után vágyó asz- szonyok kíváncsiságával. — Az unokája? — Nem nem unokám... — felelte az öreg. — Milyen szép. de szívesen elfogadnám — szólt Ágnes. Az öregasszony egy pillanatig vizsgálódva nézett rá. aztán megkönnyebbülten Ágnes kezébe nyomta a pólyát. — Itt van. legyen a magáé. — No de... — hökkent meg Ágnes. — De aztán vigyázzon rá, maid egvszer keressen meg, özvegy Kovácsné a nevem, itt lakom a szomszéd faluban... Majd a háború után... — mondta és mielőtt Ágnes meg a húga felocsúdhatott volna, már el is tűnt a romos utcasarkon. A faluban nem értették Ágnest. Ilven bizonytalan világban ekkora nyűgöt venni a nyakába...! Az ura is kérdőn nézett rá. amikor gyermekkel karján leszállt a kocsiról. Ágnes csak állt. állt. bízva és kétkedve, de erős eltökéltséggel; — Ha már elhoztad, akkor felneveljük. — mondta halkan az ember mint aki nagyon jól érti. mi is történt igazában. Amikor a pólyát kibontották. kusza betűkkel írt papírlapot találtak benne: ..A gyereket Pistának hiiiák. Jó emberek, ha még életben találjátok. neveljétek fel. Az isten megáld érte.” egyik a tsz-é, — a másik a MÉK-é — hogyan lehet ilyen óriási árkülönbség a paradicsomnál. A tsz 6 forintért, a MÉK 4.50 forintért árusította. Burgonyát egyik szövetkezeti pavilonban sem lehet kapi, az eladók szerint a termelőszövetkezetek az idén nem termesztettek. Karcagon kevés a burgonya, amikor másutt most van belőle a legtöbb. A zöldség- és gyümölcs a népélelmezésben egyre jelentősebb szerephez jut, — az egészséges táplálkozásnál nélkülözhetetlen. Egyetlen város, Túrkeve fogyasztási statisztikáját nézve elégedetten tapasztaltuk, hogy a tavalyi félévhez viszonyítva kb. 32 százalékkal fogyasztottak belőle többet a túrkeveiek. Az I. félévben az fmsz 1.3 millió forintot forgalmazott a két áruféleségből, sajnos az áruknak csak a 94.2 százaléka érkezett a tavalyi árban. A tavalyi és az idei árak összehasonlításánál sokkal fontosabb és figyemeztetőbb dologra a megye városaihoz tartozó tsz-ek szemléletmódjára, fokozott nyerészkedési hajlamára kell felfigyelnünk. Talán már általános jelenség, hogy a helyi termelőszövetkezetek sokkal olcsóbban adják el árujukat a konzervgyáraknak és szállítják a fővárosba, mint a helyi felvásárló szerveknek. — Konkrét példák tömegét tudnánk felsorolni, helyszűke miatt azonban a túrkevei Búzakalászt említjük, amely a primőr paradicsomot 60 forintért szállította a fővárosba, s helyben ugyanezt 80 forintért adta. Nem kevesebbért, de legalább ugyanennyiért az fmsz-nek, a helyi lakosságnak is adhatta volna« — bognár —s Teltek az évek. • Lassan gyógyultak a háború ütötte sebek. A megyei tanács gyámügyi előadójához egy délelőtt barna hajú, barna szemű asszony nyitott be. öt év körüli kisfiút vezetett. — A gyerek ügyében jöttem — mondta, miután köszönt. — Milyen gyerek ügyében? — Hát Pista miatt, emiatt a kis legényke miatt. ni. — A maga fia? Ágnes asszony elbeszélte a kis legényke. Pista — Senki Pista, ahogyan akkor már a faluban nevezték — történetét. — Most már szeretnénk örökbefogadni. De valami hivatalos írás is kellene hozzá — mondta. — Nem is sejtik ki a gyerek anyja? Az asszony tanácstalanul ingatta fejét; — Nem tudjuk. Csak azt hogy a nevünkre Íratnánk: ö hozta meg a mi boldogságunkat. Mert született ám még három gyerekem. de én Pistát úgy szeretem, mint a magaméit. Talán az az öregasszony, ha még él. segíthetne. A gyámügyi előadó néhány nap múlva elutazott R-be. Meg is találta özvegy Kovácsnét. Ám akárhogy is faggatta az öregasszonyt, az csak annyit mondott, hogy egy J-be való nő — legalábbis az azt mondta magáról. ott lakik — adta neki a gyereket Isten nevében az állomáson, mert hogy megesett vele és most szégyell a gyerekkel a karján beállíAz idén negyedszer rendezik meg a Szegedi Ünnepi Hetek keretében a Szakszervezeti Néptáncfesztivált. A bel- és külföldi öntevékeny táncegyüttesek találkozója már évek óta eleven színfoltja az Ünnepi Hetek rendezvénysorozatának. Az idén is nagysikerűnek ígérkezik a néptáncosok találkozója. összesen hét belföldi és három külföldi együttest lát vendégül Szeged. Részt vesz a fesztiválon a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Együttese, a Helyiipari Dolgozók Szakszervezetének Bihari Együttese, a Törekvés Együttes, a szolnoki Tisza Együttes, az Ózdi Kohászati Művek Tánccsoportja, az Építők Hajdú Együttese és az ÉDOSZ Szeged Tánccso portja. Jeles külföldi táncegyüttesek is fellépnek a műsorban. Bolgár, román és csehszlovák táncegyüttesek teszik majd gazdagabbá a szegedi néptáncfesztivál műsorát. A csoportok július 30-án érkeznek a Tisza-parti városba és a néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját hagyományok szerint 31-én rendezik meg a város főterén, a Széchenyi téren. Ugyanezen a napon este az újszegedi szabadtéri színpadon tartják meg a csoportok bemutatóját. Augusztus 1-én szintén itt tartanak előadást, s a harmadik napon q szakmai bemutatókra kerül sor. A magyar együttesek művészeti vezetői szakmai vitán összegezik a fesztivál tapasztalatait. A záró rendezvény a fesztivál bál lesz, amelyen a házigazda szerepét az ÉDOSZ Szeged együttese tölti be. Itt bonyolítják le a szólótáncversenyt A legjobb teljesítményt nyújtó fiútáncosokat az „aranyfokos”, a lányokat az „aranypapucs” díjával jutalmazzák. A műsor érdekessége lesz, hogy a külföldi csoportok részére csárdásversenyt rendeznek. A Tisza Táncegyüttes Várhelyi Lajos koreográfiájával, a Hej, halászok című kompozícióval és a Zorba misztériummal vesz részt a fesztiválon« tani falujába a szülői házhoz. Az előadó elutazott J-be is. Érdeklődött kutatott, létezik-e ilyen nő •> faluban. És maga sem hitte eh amikor kiderült, igen: igen itt él az az asszony, aki szégyenében eldobta masától magzatát. Férjhez ment azóta még két gyermeke született és azokat szeretettel, becsülettel neveli. Késő délután volt amikor az asszony lakásához ért — Nagy Istvánnét keresem — mondta az ajtót nyitó férfinak. — Milyen ügyben keresi a feleségemet? — Azt csak neki mondhatom meg négyszemközt A férfi néhány pillanatig hallgatott, majd beljebb tessékelte a váratlan vendéget. Két csodálkozó szemű kisfiú üldögélt a konyhai lócán egymás hlellett, egy vékony asz- szonykfj pedig a tűzhelynél ételt kavargatott egy lábasban. — Annus, téged keresnek — mondta ellenségesen az ember és kiment a konyhából. Az asszony várakozással nézett a férfi vendégre. — Mondja, csak ez a két gyermeke van magának? Az asszony lesütötte a szemét. félrefordulva válaszolt: — Miért? Mit akar? — Nem született magának a házassága előtt egv gyereke. akit csak úgy elhagyott valahol? Én a megvei gyámügyi előadó vagyok. Az asszony megbénult Állt állt tanácstalanul, aztán hirtelen kibuggyant belőle a zokogás: — Tud valamit az én Juliskámról? A gyámügyi előadónak reszketni kezdett a térde; — Juliskáról? —- Igen. a kislányomról. Vagy nem róla van szó? — Asszonyom, biztos, hogy kislány volt? A nő rámeredt a férfira. — Hát hogyne lennék biztos. én hoztam a világra a Városban. Pesten szolgáltam, aztán... Szégyelltem. letettem az állomáson a kicsit... Igazuk volt. amikor elítéltek a tettemért. — Elítélték? — Igen. Leültem a börtönbüntetést. A gyerek nem lett meg többé. De hát mit akar tőlem? — Kérem bocsásson meg. hogy felszaggattam a régi sebeket. de én egy kisfiúnak az anyját keresem, akit szintén a háború alatt a város vasútállomásán hagytak. Az asszony elhallgatott mint aki hirtelen hangját veszítette. S csak amikor a váratlan vendég búcsúzott susogta: „Szóval nem az én Juliskámról hozott hírt...” Senki Pista felett is múltak s* évek. élt. mint a többi gyerek. Kijárta az általánost. s hogy jó tanuló volt nevelőapja a középiskolába is beíratta. Hivatalosan már a nevelőszülők nevét viselte. de a faluban még mindig akadt néhány öregasz- szony. aki néha nagy „szánakozással” simogatta a fejét: „Te kis Senki!” A gyámügyi előadót lelke mélyén sokáig nem hagyta nyugodni a fiú sorsa, meg a saját kudarca. Az évek pedig gyorsan teltek csak egy- egy ősz szálat hagytak hajában emléknek. És amikor már nem is gondolt a kis Pista esetére, meglátogatta az egyik szociális otthont. És megtudta, hogy ott él özvegy Kovácsné. ..No — gondolta magában — most már nem hagyom. Megszorongatom az öregasszonyt, ki kell vallania, kik a szülei a fiúnak. egyáltalán hogy került hozzá annakidején a gyerek.” Az öregasszony a betegszobában feküdt, megismerte a látogatót és már messziről mosolygott felé. amikor belépett hozzá. — No mamám, most már színt kell vallania, mondja csak meg kinek a gyereke a Pista? Az öregasszony nem szólt. — Nézze néni a gyerek érdekében meg kell tudnunk az igazat, hisz maholnap már felnőtt. Nem lehet örökké Senki Pista, értse már meg végre. Csak maga segíthet A néne csak nézett, aztán elsírta magát. Az ápolónő szólt közbe. — Zentai elvtárs. ne tessék kérdezni, a néni nem tud felelni, szél érte és megbénult. — Imi sem tud? — Nem! A férfi még akkor is magán érezte az öregasszony könyörgő. esdő tekintetét, amikor odahaza a saját lakásában feküdni készült. „Most már végérvényesen lezárult Pista ügye. Soha nem tudhatjuk meg. kié is a gyerek tulaj donképpen.” — S a boldogság? — kérdeztem utitársamat. — Hon- nét a boldogság? — Találkoztam Rónai István mérnökkel. Megnősült, van egv kétéves kisfia. Már mindenki elfelejtette hogy őt egykor Senkinek nevezték. Varga Viktória SENKI PISTA