Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 23. Schwerínben éppúgy, mint az NDK más nagyvárosai­ban, sok középiskolában működnek csillagászati szakkö­rök. Felszerelésük olyan korszerű, hogy rendszeres tudo­mányos mérésekre is vállalkozhatnak, például műholdak megfigyelésére. Az egyik schwerini iskola csillagászai a közelmúltban rekordot állítottak fel: egy éjszaka leforgása alatt 19 műhold megfigyelése és követése révén 75 mé­rést sikerült végrehajtaniuk. A mérési adatokat egyene­sen a moszkvai „Kozmosz” adatfeldolgozó központba to­vábbítják kiértékelésre. A képen látható csillagászati mű­szer félautomatikus, lyukszalagos vezérlés segítségével látja el feladatát. Magyar járművek a trópusokon MeghívótiSömping és uborkaszezon Tizenhárom évvel ezelőtt jelentek meg az első magyar gyártmányú gépkocsik a for­ró égövi tájakon. Most 17 or­szágban közlekednek magyar gyártmányú teherautók, döm­perek, autóbuszok és speciá­lis szállítókocsik, a többi kö­zött Jemenben, Nigériában, Pakisztánban, Indonéziában, Indiában, Ghanaban, Irak­ban, Szudánban, Líbiában, Kuwaitban. az Egyesült Arab Köztársaságban, Vietnamban. A különleges klíma, a szo­katlan útviszonyok, a trópusi „kresz” magas követelménye­ket ró a forgalomba állított járművekre. A nedvességgel váltakozó szárazság, a nagy hőség és a rossz utak leküz­désére az egyik legfontosabb műszaki követelmény a köny- nyű és biztos kormányozha- tóság. Különleges szűrőbe­rendezés óvja a sivatagi autó motorját a legnagyobb ellen­ségtől, a portól, a puderfi- nomságú homoktól, a szavan­nák állandóan lebegő por­felhőitől. Szúnyoghálót erősí­tenek a vezetőfülke ablakai­ra, a motorházra pedig sűrű védőrácsot szerelnek, így vé­dekeznek a levegőben repke­dő apró bogarak hadától. Meghívódömping volna ? Ha csak a színes kartonla­pok halmát nézem, erre is gondolhatok. Ezek a meghí­vók azonban — így együtt — nyaraink új jellegzetességére is figyelmeztetnek. Mi min­den volt és lesz ezek szerint 1969 nyarán a magyar vidé­ken? Képzőművészeti kö­rök VIII. országos kiállítása Debrecenben, Várfesztivál Siklóson, Rábaközi Napok Csornán, Honismereti Napok Kapuvárott, Eszperantó Nyá­ri Egyetem Gyulán, Szocia­lista Brigádok Műszaki Ve­télkedője Kunhegyesen, Bar- kács szakköri kiállítás Tö- rökszentmiklóson, Országos Társastánc Konferencia Bé­késcsabán és így tovább. Véget ért volna népműve­lésünknek az a fejlődési sza­kasza, amelyben kényszerű uborkaszezon volt a nyár? Csakugyan szaporodnak az okos és hasznos nyári nép­művelési események. De az is igaz: onnan, ahol semmi sem történik „ nyáron, nem küldenek ezt bejelentő nyom­tatványt. És óhatatlanul ar­ra gondol az ember, vajon mi lesz a forró mezei mun­kák hónapjaiban a tanya vi­lágban; mi az apró falvak­ban, ahol nincs olyan helyi­ség se, ahol akár egy hak­ni brigád fellépjen; mi tör­ténik ott, ahol nincs még alkalmas ember arra, hogy megszervezzen bármit, ami a népművelési tevékenység folyamatosságát biztosítaná a nyári hónapok, ban is. Bár napjainkban — sze­rencsére — túl vagyunk azon az állapoton, amelyben csak az és csak úgy történik a falu kulturális életében, amit valamiféle nagy tervbe föl­vettek, engedélyeztek, istá- poltak. Hogy mást ne említ­sek a 2000 ifjúsági klub, melyeknek háromnegyedét a községek fiataljai szervezték, bizonyosan szervez tagjainak nyári elfoglaltságot. Mind gyakrabban hallunk a tsz-ek nagy nyári kirándulásairól is. Ezek már a falusi mun­kamegosztás egy magasabb szintjét jelzik. Arra utalnak, hogy az aratás, cséplés nem szögezi a gabonaföldekhez az egész falut, mint nemrég. — Még nyáridőben is kínálko­zik idő és mód arra, hogy a tsz-ek tagságának egy ré­sze szétnézzen az országban, hiszen hazánk ezekben a hónapokban a legszebb. Nyilvánvaló, hogy a nagy fizikai erőpróbát jelentő nyár nem kedvez a művelődés in­tenzívebb módjainak. Bizo­nyos, hogy a könyvtárak forgalma kisebb lesz augusztusban, mint amilyen tavaly októberben vagy de­cemberben volt. Ez, ha nem is örvendetes, de érthető — Mint ahogy a nyári életmód­dal kapcsolatos okai vannak bizonyos szakköri munkák átmeneti pangásának is... Vannak az életnek olyan té­nyei, melyeket csak tudo­másul vehetünk, nincs értel­me, hogy pörlekedjünk miat­tuk. Hiszen a kombájnvezető a munkacsúcsok idején alig­ha vágyik arra, hogy fárasz­tó elfoglaltsága után az esti pihenés helyett valamiféle művelődéspolitikai ankéton vegyen részt... Ugyanígy maximalizmus volna azt hin­nünk, hogy nyár derekán helytállhat bárhol is az a színjátszócsoport, melynek tagjai például egy szállító­brigádban éjjel-nappal ingajá­ratban fuvarozzák falujuk és Budapest között a zöldségfé­léket. E kényszerű korlátozottság Párbeszéd a nagyvilággal címmel érdekes sorozatot in­dít a Magyar Rádió. A ter­vezett műsor első beszélgeté­sét Arnold Hauser magyar származású professzorral folytatta a rádió budapesti stúdiójából Lukács György, Ortutay Gyula, Huszár Ti­bor és Kézdi Beatrix. A több mint négy évtizede külföl­dön élő professzorral mintegy 50 perces beszélgetést rögzí­tettek telefonszalagra. A szá­mos témát felölelő eszmecse­re érdekessége, hogy Hauser ellenére azt kell mondanunk, a nyár nemcsak a földeken — fákon érlel gyümölcsöt. A sokasodó fesztiválok, ta­lálkozók, seregszemlék a fo­lyamatossá váló népművelési tevékenység megnyilvánulá­sai. Mint ahogy részben ezt szolgálják a nyári népművelési továbbképző tanfolyamok is. Ezeken mind gyakrabban kerül sor módszertani újítá­sokra. Például arra, hogy a hagyományos előadások he yett beszélgetéseket szerveznek, s azok során a falusi munka részesei megosztják társaik­kal tapasztalataikat, számot adnak kudarcaikról, csak­úgy, mint a munka javítását szolgáló elképzeléseikről. Ideje, hogy mind széle­sebb körű disputa alakuljon ki e kérdésekről Az ősszel sor kerül az Országos Nép­művelési Konferencia össze­hívására. Bár már 24 téma­bizottság dolgozott ki anya­got a konferenciához, a nagy tanácskozás csak akkor éri el célját, ha a gyakorlat embe­reinek mind több tapaszta­lata kerül a résztvevők elé. Az biztosíthatja a termé­keny vitát és a munka mód­szereinek, tartalmának meg­újhodását. Az idei nyáron tapasztalható mozgás talán már ezt is sejteti. Bajor Nagy Ernő professzor a beszélgetés idő­tartama alatt a BBC londoni stúdiójában hallgatta a kér­déseket. illetve válaszolt azokra. A sorozatban legkö­zelebb Szentgyörgyi Albertet szeretnék megszólaltatni, ezt követően' pedig stress kuta­tásaival is világhírt szerzett magyar származású kanadai élettankutatóval, Selye Já­nossal folytatnak párbeszé­det. A párbeszéd a nagyvi­lággal című sorozat első mű­sorát július 30-án sugározza először a rádió. Az EAK ünnepén TIZENHÉT esztendővel ezelőtt kergették el az egyip­tomi trónról a korrupciót és az imperializmussal való kol- laborációt megtestesítő Faruk királyt. E forradalmi válto­zás szervezői a „Szabad Tisz­tek” voltak, Gamal Abdel Nasszer vezetésével, utat nyitva annak az útnak, ame­lyen haladva ma is fejlődik az arab világ legnépesebb országában. Pedig mi mindent megtett az imperializmus annak érde­kében, hogy elgáncsolja az Egyesült Arab Köztársaság antiimperialista, antifeudális mozgalmát. 1956-ban az an­gol—francia—izraeli hármas agresszió megtámadta Egyip­tomot, amiért államosítani merészelte a nagy jövedel­met hajtó Szuezi Csatorna Társaságot. Tizenegy eszten­dővel később Izraelt használ­ta fel az imperializmus ar­ra, hogy felszámolják a progresszív egyiptomi rend­szert. , Két háború terhei, a gyar­mati múlt súlyos öröksége ellenére sem torpant meg az a fejlődés, amely Faruk el­űzése után vette kezdetét. A magas népszaporulat ellenére az EAK-ban gondoskodnak a lakosság ellátásáról, az ipa­rosítás pedig a terveknél na­gyobb méretekben valósul meg. Az asszuáni óriásgát, a Sadd el Aali turbinái már áramot szolgáltatnak Kairó­nak és a heluáni új acélmű­vek, nagy állami mintagaz­daságokat létesítettek, az egyiptomi gyapot jelentős részét már az arab ország­ban dolgozzák fel, akárcsak a kitermelt kőolaj tekinté­lyes hányadát. A SZOCIALISTA orszá­gok segítségnyújtása is érlel­te annak felismerését, az egyiptomiakban, hogy termé­szetes szövetségeseikre kell támaszkodniuk függetensé- gük megvédésében, az izraeli agresszió maradványainak felszámolásában. Ennek jer gyében fűződnek szorosabbá kapcsolataink, s ennek egyik példája volt a közelmúltban, hogy az EAK diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Demokratikus Köztársasággal. S. T. Á rádió új sorozata Barátság vonattal a Szovjetunióban Részletek a szolnoki Kodály kórus egyik tagjának naplójából A szolnoki Kodály kórus tagjaként a Barátság-vonat­tal 11 napot a Szovjetunió­ban töltöttem. Először talán el se hittük, talán komolyan se vettük az utazást. Am, hogy telt az idő az indulásig, úgy vált egyre kézzelfogha­tóbb valósággá. Több próba. Űjabb mű­vek megtanulása, a régiek felújítása. Hosszabb hang­képző gyakorlatok. Csökken­tett cigarettaadag, fagy­lalt nincs! Sóhajtva néztem a hűtőszekrényből kiemelt szódavizei: nekem meg kell melegíteni. Június 23, hétfő: Felkelés hajnalban — indulás az ál­lomásra. Bőröndök cipelése. a szokásos, néhány percig tartó zűrzavar. Lassan indul a vonat. Csapon átszállás a szovjet szerelvényre. És sor­ba tűnnek fel az egyre ma­gasodó hegyek: a Kárpátok­ban vagyunk. Hatalmas fenyvesek, lent a. fűben páf­rányok csoportjai, egyre na­gyobbak, egyre sűrűbbek. Hegyipatak kísér bennünket hosszan. Hol az egyik, hol a másik oldalon tűnik fel. Megbámuljuk a furcsa mór dón, hegyesen felrakott bog­lyákat a mesébe illő kis fa­házakat széles fehér ablak­keretekkel. Észre sent vesszük, hogy ránksötétedett az első este a Szovjetunióban. Egy gyors énekkari próba az étkezőko­csiban: a reggelt már a ki­jevi pályaudvaron köszön­töttük az orosz és magyar népdalokkal. Kijevben csak egy napot töltöttünk. Meg­ismerkedtünk a Szovjetunió legzöldebb városával. Való­ban rengeteg a fa, gyönyö­rűek a parkok. Az emeletes lakóházak erkélyein szinte kivétel nélkül virágok, futó növényzet van. Kijev leg­magasabb pontjáról elmerül- ten szemléltük a Dnyeper völgyét, a magasból aprónak tűnő házakat, hidakat. Délután az énekkar nem vett részt a hajókirándulá­son. Próbálunk az esti hang­versenyre. Szorít az izgalom. Itt va­gyunk az ukrán fővárosban, itt énekelünk Ukrajnáról, legnagyobb költőjéről: Sev- csenkoról. a Honvédő Hábo­rúról, melynek annyi hőse élt ebben a városban. A szabadtéri színpadnál már várnak bennünket a vendéglátók — és a nagy­számú melegszívű közönség. Kitűnő az akusztika, így a szabad tér ellenére megpró­bálkozhattunk a finomhang­vételű madrigálokkal is. Magyar népdal-feldolgozása­ink sikerét lemérhettük a közönség tapsaiból és egyre növekvő létszámából. A parkban sétáló emberek elő­ször megálltak, mindig köze­lebb jöttek, majd leültek a nézőtéren. A taps egyre tö­mörebben csattant, mi is egyre jobban belejövünk az éneklésbe. Dal Leninről. Szé­ki Sándor szólójával egyik legnagyobb sikerünk. Majd a csúcspont: Poéma Ukrajná­ról. A hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása a közönség részéről: mozdulat­lanul hallgatják a szólista hangját, n. kórus pianóit és fortisszimóit: Szép ukrán ha­zánk — most szabad már is­mét a táj — meghajlik bár a fűznek ága — de bármi vész jön: él tovább! Az utolsó hangok után egy pil­lanatig néma csönd, aztán zúg a taps lelkes emberek kiáltanak fel ukránul n szín­padra. Az előadás után na­gyon szép és számunkra szo­katlan gesztus: a közönség egyetlen tagja sem távozott addig, amíg le nem jöttünk a színpadról. A nézőtérről integettek a sorban kigördü­lő autóbuszok után. Vi­szontlátásra, kedves kijevi barátaink! (Folytatjuk.) K. A. Élt-e Herkó páter ? Herkó Páter régi szólás­mondásainknak aféle gyer­mekijesztő mumusa volt. Fő­leg a Szepességben, Gömör-, Abauj-Tolna s Heves megyé­ben emlegették. Régebben úgy vélték, hogy egyszerű mese-alak s neve nem egyéb, mint a német Herr Gott Va­ter (Atyaúristen) magyar alakja. A történészek kiderí­tették azonban, hogy Herkót páter nem volt isten, csak pap. Alakját, mint a „balogi barátét”, Tompa Mihály is megénekelte Szuhay Mátyás c. történeti elbeszélő költe­ményében. Az adatok azt mutatják, hogy Herkót, vagy Hirkót páter a XVII. század­ban élt. Kimutatták, hogy a szenvedélyes protestáns-üldö­ző barát valaha a gyöngyösi ferences kolostor lakója volt. Szőnyi Nagy István tornai református pap 1676-ban megjelent emlékiratából tud­juk, hogy Herkó páter, „a palóczok apostola”, annak a három katolikus papnak egyi­ke, aki 1671. március 12-én megrohanta és elfoglalta a tornai református templomot. E tüzes vallás-harcosnak egy sajátkezével írt, latin nyelvű levele is fennmaradt Ezt 1676. július 6-án úgy írja alá, mint Hirkő János páter, Pásztó város plébánosa. (Pa­ter Johannes Hirko Plebanus Oppidi Pásztó.) Ijesztő alakja nyilván á felvidéki protestánsok köré­ben terjedt el. Kijevi panoráma

Next

/
Oldalképek
Tartalom