Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 22. Egy nemzet újjászületése danskban, a Westerplat- ten emelt kis dombon monumentális emlékmű áll. A második világháború kitö­résének színhelye ez, áhol 1939. szeptember 1-én, 182 főből álló lengyel helyőrség hősiesen harcolt a hazájára zúduló náci túlerővel. Mér­hetetlen tragédia és szenve­dés kezdete volt ez a len­gyel nép számára. Nemcsak pusztulást, elnyomást jelen­tett, hanem veszélybe sodor­ta a lengyel nemzet létét. Az állam több mint 1000 eszten­dős történelme során Len­gyelország harmadszor töröl­tetett le a térképről. Most ugyan nem 130 esztendőre, mint a XVIII. században, amikor Poroszország, Auszt­ria és a cári Oroszország osztozkodott testén, de a történelem gyorsuló mene­tét tekintve ez az öt év hat­ványozott szerencsétlenséget zúdított az országra. Lélek- ' ben számolva 6 millió ál­lampolgár esett áldozatul a nácizmus pusztító dühének. ,25 évvel ezelőtt, 1944. jú­lius 22-én tette közzé a Jú­liusi Kiáltványt a hitleristák igája alól felszabaduló Len­gyelország első kormánya. A Kiáltványt, sajátos módon, azoknak a plakátoknak a há­tára nyomták, amelyeken a Sonder-kommando, a német hatóság, deportálásokról, ki­végzésekről, megtorló intéz­kedésekről tudósít. A pla­kát másik oldala a lengyel néphez szól, és harcra hív a fasizmus teljes és végleges kiűzésére. A Kiáltvány közreadásá­nak napjától keltezik a szov­jet hadsereg és az oldalán harcoló lengyel egységek hő­si küzdelme nyomán szabad­dá lett Lengyelországot — bár akkor még csak az or­szág egy kis keleti része, Lublin és környéke volt sza­bad. A Júliusi Kiáltvány programja a kommunisták, a munkásosztály és minden lengyel haladó erő legfon­tosabb követeléseit tükröz­te: a hazát újjá kell építe­ni, az Oderától a Neisseig terjedő történelmileg igazsá­gos határok között. És a kommunisák vezeté­sével a haza újjáépült. Ne­gyedszázad telt el Lengyel- ország újjászületésének nap­jától és ma, a 25. évfordu­lón barátot és szövetségest köszöntünk. A lengyel nép történelmének fontos mér­földkövét jelzi a mai dá­tum. A fasiszta német hó- ■ dítók elnyomása alóli felsza­badulás csak a több mint ezer év előtti mérföldkőhöz, a lengyel állam megalapítá­sához mérhető. A 25 év előt­ti felszabadulás óta a len­gyel nép, a nemzeti alkotni- vágyás légkörében, szünte­lenül szilárdítja új életének alappilléreit. A népi hata­lom megvalósította a földre­formot, államosította a leg­fontosabb iparágakat, fej­lesztette a közoktatást, meg­teremtette a feltételeket a tu­domány és a technika felvi­rágzásához, megjavította az ország létfeltételeit. A fel- szabadulás eredményeként az ősi lengyel földeket északon és nyugaton ismét egységes, modern államszervezet for­rasztotta egybe. A mai Lengyelország az elmúlt 25 év előtti elhanya­golt mezőgazdasági államból a modern ipar és technika államává fejlődött. 1938-hoz viszonyítva 13-szorosára nőtt az ország ipari termelése. Gyökeresen megváltozott az ország gazdasági struktúrája. Míg 1959-ben nemzeti jöve­delmének csak 37 százaléka származott az iparból, ma ez meghaladja az 54 százalékot. A lengyel ipar ma egy hó­nap alatt többet termel, mint a háború előtti egy esztendő alatt Üj termelési ágak jöt­tek létre, mint például a kohászat, a gépkocsigyártás, a hajóépítés, az elektrotech­nika és a vegyipar — ezek­ben Lengyelország világvi­szonylatban is jelentős he­lyet vívott ki magának. z ország gazdasági szer­kezetének változását tükrözi, hogy 1939. előtt a lakosság 27 százaléka élt városban, ma a lengyelek többsége városban él. A 25 év alatt megsokszorozódtak az eredmények, a tudomány és kultúra területén is. Nagy mértékben kibővült az isko­lai hálózat, az általános is­kolát végzettek mintegy 80 százaléka tanul tovább, a 79 felsőfokú iskolában és az egyetemeken pedig 300 ezer a hallgatók száma. A magyar népet sok év­százados hagyomány és test­véri érzés köti össze a len­gyel néppel. Napjainkban a barátság szálai a proletár in­ternacionalizmus elveit kö­vetve, minden eddiginél job­ban megerősödtek. Szövetsé­gesek és társak vagyunk, kö­zösek eszméink, céljaink, szorosan együtt munkálko­dunk védelmi szervezetünk­ben, a Varsói Szerződésben és a szocialista országok gaz­dasági erőfeszítéseit össze­hangoló KGS.T-ben. Lengyel- ország újjászületésének nap­ján, barátaink legnagyobb nemzeti ünnepén, velük együtt tisztelgünk a fasizmus elleni harcban elesett hősök emléke előtt, velük együtt örülünk impozáns eredmé­nyeiknek, s őszinte szívvel kívánjuk, hogy együttműkö­désünk tovább fejlődjék né­peink és az egész szo­cialista közösség, az európai béke és biztonság javára. Megszületett a végleges dön­tés a Budapest, Szabadság tér 17. szám alatti tv-szék- ház és a Technika Háza sor­sáról. Eszerint az épületből nagyrészt már kiköltözött Műszaki Természettudomá­nyi Egyesület egész helyét átadja a Televíziónak. A GB-határozat értelmé­ben az MTESZ október 31- ig 1800 négyzetméter alap- területű palotarészt köteles átadni. A Technika Házában levő többi helyiséget is folyama­tosan kiürítik és átadják a' gyorsan fejlődő társbérlőnek: a Televíziónak. Az MTESZ részére új, modem 11—12 ezer négyzetméter összalap- területű székház épül a Már­tírok útján, addig is a kite­lepített részleg a VI. kerületi Anker közbe költözik A Televízió a fokozatosan Hold­folyóirat A Hold iránt az utóbbi időben — érthető módon — világszerte felfokozódott az érdeklődés. A tudományos folyóiratairól világhírű hol­landiai Reidel Publishing C ompany ezért elhatározta, hogy új, kifejezetten csak a Holddal foglalkozó folyóira­tot indít. Az évente négy íz­ben megjelenő kiadvány első száma még ebben az eszten­dőben, valószínűleg szeptem­berben vagy októberben lát napvilágot. Évente mintegy 500 nyomtatott oldal terjede­lemben foglalkoznak majd a holdkutatás legújabb ered­ményeivel. A folyóirat szerkesztőbi­zottságában huszonhárom, nemzetközi hírű csillagász neve szerepel, közöttük egy­aránt találunk a szocialista államokban és a nyugati ál­lamokban élő tudósokat. A >,The Moon” című kiadvány­nak három főszerkesztője van: H. Alfvén stockholmi egyetemi tanár, Z. Kopal, a manchesteri egyetem pro­fesszora és H. C. Urey No- bel-díjas amerikai fizioké- mikus, a nehézvíz felfede­zője. kiürülő palotarészekben a rövidesen induló heti 7 na­pos fekete-fehér műsor és a heti 3 napos színes mű­sor összeállításához új stú­diókat. irodákat, műsorszer­kesztőségeket rendez be. Az Aranyhegyre tervezett tévépalota tervét egyelőre elvetették a szakemberek azzal az indoklással, hogy a Televízió a színes adás be­vezetése és más fejlesztések miatt várható gyors fejlő­dése következtében a most építendő, s ma még modern­nek tetsző székház 5—6 év múlva már nem felelne meg rendeltetésének. Így járt a francia televízió: néhány éve új palotát kapott, s azt már „kinőtte”, alig tudja használni. A Magyar Televí­zió új aranyhegyi palotája előreláthatóan csak 8—10 év múlva épül meg. Televíziópalota lesz a Technika Háza Szenvedély Apák napja volt. Kabátorr» felső zsebében szívmelegítő- en lapult a fizetési boríték. Éppen hazafelé indultam, amikor hirtelen elém top­pant Kemény. más néven Könyvkukac, és rám kiál­tott: — Na megyünk az antik­váriumba?! Könyvkukacról tudni kell, hogy megrögzött könyvvá­sárló. Minden pénzét köny­vekre költi. Rongyos az in­ge, a kabátujja, a nadrágjá­nak fényes és átlátszó az ülepe, de ő mit sem törődik ezekkel a dolgokkal. A sze­me karikás a sok olvasástól, a bőre sárga, mint a régi könyvek lapjai. Már elvonó­kúrán is volt, ahol Be- niczkyné Bajza Lenkét és Földi Mihályt olvastattak vele. de nem értek el sem­mi eredményt. Fél évig szo­lidan élt, csak rumot ivott, aztán ismét elkapta a régi szenvedély. — Nem megyek. Könyv- Jcukac! — mondtam büszkén és határozottan. — Hiába is csalogatsz, nem megyek könyvet venni. Odahaza vár a feleségem és várnak a gyermekeim. Nem ,megyek és punktum. Üj életet kezd­tem... — Na, ne izélj! — lökött oldalba Könyvkukac. — Csak egy brosúrát, az én egészségemre. Ma van a szü­letésnapom. Fizetem. A ven­dégem vagy! — A múlt héten is szüle­tésnapod volt. Mondom, hogy nem) megyek, és ha én egyszer azt mondom, hogy nem megyek... Aztán mégis elmentem v&i le, de mielőtt beléptünk volna a boltba, felemeltem intő szavamat: — Csak egy brosúrát! Barátom bólogatott, és es­küre emelte a kezét. Amikor átléptem a küszöböt, megfo­gadtam magamban. hogy utoljára jövök ide, ez tu­lajdonképpen egy búcsúláto­gatás. Ezentúl még a tájé­kára sem jövök az antikvá­riumnak. Az üzlet, mint minden fizetésnapon, tele volt. Züllött csend fogadott, csak a könyvek lapjai zizeg­tek. A haverok, a törzsven­dégek felemelték a fejüket a könyvekből, és halkan kö­szöntöttek; de szép számmal akadtak olyanok is, akik már annyira mámorosak voltak, hogy meg sem is­mertek. Zavaros tekintettel bámultak rám a szemüve­gük mögül, és aztán gyorsan visszadugták fejüket a köny­vekbe. Barátom lázasan túr- kálni kezdett a könyvekkel teli ládában, és teljesen el­feledkezett rólam. Én meg tétova léptekkel odamentem az egyik polchoz, és találom­ra kihúztam egy könyvet. Szerencsém volt, épp azt a könyvet kerestem már he­tek óta. Szomjasan, mohón belelapoztam, aztán lehunyt szemmel megszagoltam. Kel­lemes doh szaga volt. Érez­tem. hogy az agyam lassan etbódül, a szivem pedig könnyű lesz. mint a pille. — Ezt megveszem... —* motyogtam, de aztán meg­néztem) az árát. és rögtön kijózanodtam. Szótlanul visszatettem a könyvet n he­lyére, és magabiztos lép­tekkel, nyílegyenesen megin­dultam az ajtó felé. Könyv­kukac utánam szaladt. — Hová mész? — suttog­ta. Mindkét keze tele volt könyvekkel, és a szeme Ke­resztbe állt a gyönyörűség­től. Gúnyosan mosolygott, poros orrát közel dugta az arcomhoz, és megvető han­gon azt kérdezte: — Me­gyünk haza a mamához? — Gyere te is! — könyö­rögtem. Míg nem késő!... — Te csak ne félts en­gem! — mondta durva, re­kedt hangon: — Te mehetsz, ahová akarsz. Én maradok. Én nem félek a feleségem­től. Én nem számolok el minden fillérrel mint te. Én nem sétálok cilinderben az ágy alatt, mint te. De ha akarsz, csak menj, senki sem tartóztat. Juszt se mentem. Majd én megmutatom a haveroknak, gondoltam, hogy nem félek én senkitől és semmitől. Visszamentem a könyves­polchoz. Könyvkukac utá­nam jött, és most már ba­rátságosan azt súgdosta a fü­lembe: — Csak egy-két könyvecskét veszünk. Bizis- ten. Aztán, aló mars haza! Bizisten! Félóra múlva már nyolc könyv hevert előttem. é* megbújva egy hűvös, pókhá­lós sarokban, a régi szép időket emlegettük Könyv­kukaccal, amikor az egyik antikváriumból mentünk a másikba amikor az egész fi­zetésünket ellumpoltuk egy teljes sorozat Pallas lexikon­ra. vagy egy ritka, első ki­adású könyvre. Könyvkukac még azt is felelevenítette, meghatottságtól remegő han­gon, amikor egy közös ba­rátunktól elloptuk a százkö­tetes Jókait. Záróráig maradtunk. A jó öreg antikvárius többször is felszólított minket, hogy távozzúnk. be akarja zárni a boltot, de mi még mindig a könyvek között bóklásztunk, és válaszképpen elénekeltük a „Nem, nem, nem. nem megyünk mi innen el...” cí­mű dalt természetesen pia­no. a helyhez illően. Az üzlet előtt csókkal bú­csúztam el Könyvkukactól, aki állandóan testvérkém­nek nevezett, és könyvekkel megrakodva, jókedvűen el­indultam hazafelé. A feleségem már várt, — Szabad tudnom. hol voltál? Ez a néhány szó hideg zu­hanyként hatott rám. Elő­ször csak hebegtem-hatíog- tam. majd így mentegetőz­tem: — Az úgy volt anyukám, hogy az a marha, könyvbo­lond Kemény. tudod, a Könyvkukac, becsalt az an­tikváriumba egy brosúrát venni... Mikes György Gyógyszerek születése 1953-ban az egyik nyugat­német gyógyszergyár új al­tatószert állított elő. Huza­mosabb szedése sem okozott hozzászokást vagy mérgezést, nem úgy, mint a legelterjed­tebb barbitursav-származé- kok (pl. a Sevenal). Az új altatót évekig tartó állatkí­sérletek és klinikai próbák után csak 1957-ben hozták forgalomba és. gyorsan el­terjedt Európában. 1958-ban a Thaliomid (másnéven: Contergan) iránt az Egyesült Államok is érdeklődött, az egyik nagy gyár megszerez­te a szabadalmi jogot, és sa­ját állat- és klinikai kísér-, lete után 1200 orvosnak két és fél millió tablettát adott kipróbálásra. Az NSZK-ban ekkorra már havonta két­millió tablettát adtak el. A következő évben az NSZK-ban és Angliában ar­ról számoltak be, hogy ug­rásszerűen megnőtt a torz­szülött, láb és kéz nélkül született csecsemők száma. A lett. A vizsgálatokat önként jelentkezőkön végzik, úgy, hogy az egyik önként jelent­kező minden alkalommal 30 százalékkal nagyobb adagot kap (nem kívánt hatás ese­tén így csak egy embert kell kezelni). Ezt követik a kór­házi-klinikai vizsgálatok, ahol a próba szélesebb be­teganyagon folytatódik. A gyógyszer forgalomba hozatalát, a vizsgálatok ered­ménye alapján végül is hi­vatalos szervek döntik el, ná­lunk az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács. Ezután törzs­könyvezik a gyógyszert, és a gyógyszer minden fontos ada­tát szabványba rögzítik. A gyógyszer neve védjegyzelt, ún. fantázianév, amely köny- nyen leírható, megjegyezhe­tő. A védj egy zett nevek fon­tosságáról mondta egy angol cég elnöke: „nálunk két fő­osztály van. Az egyikben új vegyületeket hoznak létre, a másikban . ugyanakkor új gyógyszerneveken törik a fe­Sok-sok műszeres vizsgálatot, állatkísérletet és klinikai próbát végeznek, amíg a vegyszerből gyógyszer lesz tragédiát a Thaliomidnak tu­lajdonították, amelyet terhes anyák is szedtek nyugtató­ként. A világ minden tájáról érkezdek a hírek a torzszülöt­tek szaporodásáról, ezért 1962-ben minden országban betiltották a használatát. Ké­sőbb megállapították, hogy káros tulajdonságait a korai terhességnek csak egy rövid időszakában (kb. a 2. hét után) fejti ki. Századunk elején az orvos különböző alapanyagok fel­írása útján készíttette el a gyógyszerésszel a beteg gyógyszerét. A gyógyszer- ipar akkor azt állította elő, amire az orvosnak szüksége volt, ma az orvos azt írja fel a betegnek, amit a gyógyszeripar előállít. Egy anyagnak, amely ké­sőbb gyógyszerként kerül for­galomba, sok-sok szűrőn kell átjutnia. — A vegyületek, amelyről gyógyszerhatást té­teleznek fel, előbb egér- és patkánykísérleteken kell át­esni, ami eldönti: rendél- kezik-e valóban a vegyület a kívánt hatással? Ha a vá­lasz kedvező, további bioló­giai kísérletek következnek, rendszerint nagyobb állato­kon. Ilyenkor kapnak vá­laszt az esetleges mérgező tu­lajdonságokra és mellékhatá­sokra. Mivel az élő szerve­zetre minden anyag mérgező lehet, az ún. toxicitási vizs­gálat dönti el azt az adagot, amellyel az anyag gyógyító hatását még kifejti, anélkül, hogy már káros lenne. Kedvező eredménnyel zá­rult állatkísérletek után ke­rült sor a klinikai vizsgála­tokra. A kísérlet itt már be­teganyagon folytatódik, szi­gorú orvosi ellenőrzés mel­jüket. Aki egy gyógyszernek új nevet talál ki, éppen úgy elismerésben részesül, mint az, aki feltalálta”. Hazánkban is nagy körül­tekintéssel folyik a gyógy­szerkutatás. A Halidor néven forgalomba került új nyug­tatóval kapcsolatos vizsgála­tok pl 1962-ben kezdődtek el, és 1964 végéig tartottak. A munkában 53 vidéki, 66 bu­dapesti és 21 külföldi kutató- csoport vett részt. A kuta­tás céljaira 1 millió tablet­tát és 111 ezer ampullát használtak fel. A gyógyszer­rel kapcsolatban 84 dolgoza­tot és 92 orvosi bizonylatot adtak ki, 3400 beteg vizsgá­latával számolva be. — A Halidor dokumentációja — amely több nyelven is meg­jelent — 172 kötetet tesz ki, 2373 oldalon, összesen 49 q papír felhasználásával. És ennyi vizsgálat, gon­dosság ellenére sincs kizár­va, a kockázat. Számos bi­zottság állapította meg, hogy a Thaliomid forgalomba ho­zatalának az útja nem külön­bözött más gyógyszerekétől. Sőt, még egyszer átesett a klinikai szűrőn, amikor az Egyesült Államokban is ki­próbálták. A hiba inkább ott volt, hogy sem a Thaliomid, sem más gyógyszer nem próbálható ki terhes anyá­kon. Az orvosok terhes anyáknál csak ritkán, a leg­szükségesebb esetben fordul­hatnak gyógyszeres kezelés­hez. Az új gyógyszer bevezeté­sének tehát mindig van kockázata, a gondos kipró­bálásnak és az orvostudo­mánynak pedig az a felada­ta, hogy a kockázatot ész­szerű határokon belül tartsa. H. í» j

Next

/
Oldalképek
Tartalom