Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 18. Á tiszta, virágos Szolnokért? Szeméttelep a Centrum udvarán, az utcákon — Legyek, szúnyogok, patkányok tanyája Hatalmas pénzösszegek, — sok társadalmi munka árán szépül városunk. A krónikások feladata — ezt meg is tesz- szük — hogy dicsérjenek minden kezdeményezést, munkát, — ami mindannyiunk, a város szépítése érdekében történik. A kezdeményezésért, a tiszta és virágos Szolnokért tenni kell. — Alkotni, mint ahogy az ember alapvető tulajdonsága, hogy környezetét igyekszik csinosítani, a higiéniai szabályoknak eleget tenni. A szebbre vágyó emberek keze nyomán sarjad eleven-zölden a fű, hajlado- zásuk árán serken a virág. Dolgos kezük munkáját dicsérik a színpompás erkélyek, a vidám és eleven parkok. Sajnos nemcsak ilyen kezek tevékenykednek Szolnokon; Egy nap alatt szemétdombok nőnek, kis fák kó- kiadnak, törnek le a rájuk terpeszkedő emberek súlya alatt, kitépett virágok csúfítják az utcát. A tereken vad táncra kel a szemét, portölcsérek kavarognak. Néhány háztömbben most folyik a cserépkályhák átrakása, szétszerelése. Ennek biztos jele a háztömbök előtt a szemétkupac. Kényszerű kellemetlenség — mondanánk — ha nem néznénk meg közelebbről a törmelék-, halmot. Bizony, más szemét is akad ott, mint építési hulladék. Öcska vulkánfíber bőrönd, elszáradt virágok, — rongydarabok, — háztartási hulladékok. Megnéztük a szeméttartályokat — üresek voltak. Néhány lépésen múlik csupán az egész, csak föl kell emelni a kuka fedelét. Mégis szívesebben öntik a szemetet az új kupac mellé. Házuktájáti csúfítják. Az utcai szemétgyűjtők környékét papírgalacsinokkal, csikkekkel dekorálják; Sajnos nemcsak az egyének, hanem a közületek is „ártanak” a város tasztasá- gának. A MÁV-kórház mögötti derítő szinte állandóan tenyészti a legyeket, a szúnyogok ármádiája dong a környéken. A patkányok is nagyon szívesen korzóznak a Zagyva-gáton. Ha beljebb kerülünk a városba, ott is elszomorító képet látunk. Elég csak a Centrum áruház udvarára benézni. Mementóként merednek az égre az üszkös gerendák. S ami még elkeserítőbb, hogy három hónappal a tűzeset után is pernye, égés-szag áramlik a lakásokba. Ha esik az eső, dág- vány képződik az udvaron, a legyek, szúnyogok és egyéb bacilushordozók legjobb bölcsője. A szemét barátai, a patkányok sem hiányoznak innen. Ideje lenne már eltakarítani a romokat, az égési hulladékot, és megjavítani a lépcsőház világítását, hogy ne kelljen sötétben botorBede Lászlónéval, Szolnok megye úttörő titkárával beszélgettünk a nyári programról, pontosabban az úttörő vezetők nyári képzéséről. — Megtudtuk, hogy a szokáshoz híven az idén is a kellemes környezetet nyújtó Ti- sza-ligetben tartják a vezetőképző tábort. Július 6-tól 13-ig első csoportként a kunszentmártoni járás kilencven úttörője népesítette be a Tisza-ligetet, olyanok, akik úttörő őrsvezetők lesznek; Ezen a héten a jászberényi járás százhatvan és a törökszentmiklósi járás- város százhúsz úttörője táborozik Szolnokon, őket követik a tiszafüredi járás és a szolnoki járás pajtásai, összesen kettőszáznyolcvanán^ majd augusztus 1-től 8-ig a mezőtúri úttörők és az úttörő kálniok az ott lakóknak. Mindenkinek, aki szereti Szolnokot, gondot kell fordítania saját házatája tisztaságára. Így összefogva érhetjük el a kitűzött célt- a tiszta, virágos Szolnokot. modellezők veszik birtokukba a tábort. A modellezők képzésében a megyei úttörő elnökség együttműködik az MHSZ-el. Augusztus ll'-től 18-ig százhetven pajtás érkezik a megyéből a Tisza-li- geti táborba, azok akik az új tanévben majd kisdobos őrsökét vezetnek. A Tisza-ligetben elméleti és gyakorlati foglalkozással és természetesén sok játékkal, szórakozással telnek a napok. Olyan dolgokról hallanak, tanulnak, mint például az őrsök megalakításával kapcsolatos tennivalók, a tisztségviselők feladatai, az őrsi naptár készítése és a különböző foglalkozások, — kulturális, sportrendezvények szervezése. Gyakorlatban próbálgatják a sátorverést. ismerkednek az útjeHal a vízben Az idei hosszantartó magas vízállás módosította a szolnoki Felszabadulási Halászati Tsz fogási eredményeit is. A Tisza tiszaburai szakaszán valamivel átlag alatt maradtak a fogási eredmények, míg Szolnok és Ve- zseny környék halászainak jobban kedvezett a szerencse. A halak közül különösen sok ponty került a hálókba. Volt olyan hét, hogy 40 q ponty volt kénytelen búcsút mondani éltető elemének, a víznek, a halászok jóvoltából. Kiállítás „A magyar—lengyel kapcsolatok ezer éve” címmel 1970-ben nagyszabású kiállítást rendeznek a két ország múzeumai. A kiállítást először Krakkóban, majd Budapesten mutatják be. A Nemzeti Múzeum kéri azokat, akiknek birtokában a magyar—lengyel , kapcsolatoknak, főleg az utolsó ötven évére vonatkozó tárgyak, dokumentumok. fényképek, vagy egyéb emlékek vannak, hogy az anyagok . eladása, vagy kölcsönadása céljából jelentkezzenek a Magyar Nemzeti Múzeum Főigazgatóságán (Bp. VIII., Múzeum körút 14---16.) lekkel^ a térképészettel, az őrsi portya szervezéssel. Szabadidőben dalokat tanulnak, akadályversenyt rendeznek, tábortűz mellett mutatják be rögtönzött műsorukat. A táborvezetőket minden turnusra a járási úttörő elnökségek biztosítják. Rajvezetőhelyettesként és különböző reszortosokként ifivezetők is táboroznak az úttörőkkel. Több városban, — például Szolnokon, Jászberényben, Karcagon és Túrkevén, ahol úttörőház működik, évközi vezetőképzést szerveznek azok pedig, akik az új tanévben kapnak megbízatást, a Tisza-ligeti táborban szereznek ismereteket, tapasztalatokat munkájukhoz. N. K. K. Gy. Ami még nem szúrt szemet a KÖJÁL-nak, a Centrum áruház csatatérhez hasonló udvara. ff Őrsvezetők lesznek Úttörők népesítik be a Tisza-ligeti tábort Londoni levél: FIÚK A BELSŐ SZOBÁBÓL A háború alatt Churchill-nek volt egy kedvenc vadnyugati filmje, amelyből különösen egy dalocska tetszett az öregúrnak. A dalt a világhírű német színésznő, Marlem Dietrich énekelte. A címe az volt, hogy „Nézd csak mit csinálnak a fiaink a belső szobában” és arról szólt, hogy bármilyen parázs vita folyik a bárban, bármiről is vitatkoznak a cowboyok, az igazi politikát valahol az épület mélyében rejlő „belső szobában” csinálják, ahova a beavc- tatlanoknalá tilos a belépés. Közismert lett, hogy Churchill- nek tetszett ez a dalocska, s megszületett a mondás: „Fiúk a belső szobából”. Ezt azokra a politikusokra mondták, akik- a kulisszák mögött igyekeztek elérni céljaikat. Legutóbb a brit munkásmozgalom egyik legsúlyosabb konfliktusát többször is vitatták a Downing-Sreet-i „belső szobában”. Különböző megoldások, különböző javaslatok születtek, de minden döntés a dolgozók érdekei ellen irányult volna. Ennek ellenére a proletariátus mégis olyan történelmi győzelmet aratott, amely gyakorlatilag megmentette magát a brit Munkáspártot is. A konfliktus így kezdődött: a kormány elhatározta, hogy érvénybe lépteti a munkásellenes törvényt, amelynek alapján különleges sztrájkbíróságok a munka embereit pénzbírsággal, vagy büntetéssel sújthatják. A brit szakszervezetek rendkívüli kongresszusán elutasították ezt a törvényjavaslatot és felvetették a „szakszervezeti mozgalom reformjának’ elvét, A Wilson-kormány szándékait ezzel keresztülhúzták. Hogyan sikerűit »kompromisszumra?’ jutni, milyen érvek hatottak a miniszterelnökre ilyen *udikálisan — ezt aligha tudjuk meg valaha is. Minden úgy oldódott meg mint Churchill kedvenc filmjében, csak Marlene Dietrich és a dal hiányzott. A kormány szépen számotvetett azzal, hogy ha továbbra is erőszakolja a törvényjavaslat elfogadtatását, akkor súlyos csapást mér Nagy-Britannia egész munkásmozgalmára. Mégis egészen az utolsó pillanatig kitartott álláspontja mellett és követelte, hogy a sztrájkoló dolgozókat meg lehessen büntetni. A kormány erről az álláspontjáról most sem mondott le annak ellenére, hogy a hírhedt Fehér Könyvre alapozott törvényjavaslatot formálisan törölték a napirendről. Most már csak az a veszély, hogy a kormány a szak- szervezetek főtanácsára hárítja a vemhivatalos sztrájkokban részt vett dolgozók felelösségrevonásának „feladatkörét”. A szakszervezetek ugyan elutasították ezt a gondolatot, de a vezetők megígérték, hogy „rendre intik” azokat, akik megszegték a rendelkezést. Wilsont kényszerű meghátrálása kissé nevetségessé tette a konzervatívok szemében. Barbara Castle munkaügyi miniszterről pedig, aki személyében a legteljesebben felelős a munkásellenes törvénytervezetért, a Times a következőket írta: A kompromisszumos döntést rosszul leplezett örömmel fogadta. Öröme azonban hamis volt, hiszen ő az, aki régóta szeretné meggyőzni a dolgozókat, hogy a sztrájkolok megbüntetése magának a munkásosztálynak az érdekét szolgálja. Nos, a törvényjavaslatot levették a napirendről, de a. konfliktus nem ért véget. Ellenkezőleg, napról napra éleződik, s ez érthető is. Hiszen Jenkins brit pénzügyminiszter nemrégen, amikor átvette a nemzetközi valutaalap soron- következő adományát, biztosította a bankárok nemzetközi kartelljét, hogy a kormány továbbra is törekedni fog a belső fogyasztás csökkentésére. Jenkins megígérte, hogy a munkáspárti kormány folytatja ár- és jövedelempolitikáját, amely az angolok munkabérének befagyasztására irányul. Nos, a „fiúk a belső szobából”, a Downing-Street-en, kompromisszumról döntöttek, de a harc folytatódik, mert a dolgozók nem hajlandók idegen váltókért kereskedni. James Aldridge Egész Európa az idegen- forgalmi idényre készülődik. Erre készülődik számos angol lord is, ám nem mint aktív turista, hanem éppen ellenkezőleg, mint idegenforgalmi vállalkozó. A tiszteletreméltó angol lordok még mindig ódon kastélyokban és várakban laknak az angol és a skót grófságokban, de nagy anyagi gondokkal küzdenek. A hatalmas kastélyok fenntartása és a cselédség sokba kerül, márpedig a 'lordok pénztárcájában mind kevesebb lesz*a font. Hihetetlen de igaz: sok angol lordnak egyszerűen pénz után kell néznie! Többségük azt adja el, — jelképesen és ténylegesen — amije van: kastélyát, várát, lordságát. Angliában idegen- forgalmi látványosságként ajánlgatják a régi nemesi fészkeket tulajdonosaik a külföldieknek, főleg a gazdag amerikaiaknak. Egy-két dollárért a turisták a legapróbb zugig, a fegyverteremtől a hálószobáig megtekinthetik ezeket a valaha megközelíthetetlen kérkedő, gőgös kastélyokat, s ha esetleg valamennyit még ráfizetnek, akár a oompás ebédlőkben is elfogyaszthatják ebédjüket vagv vacsorájukat Egyes lordok leleményességükben odáig mentek, hogy különdíjazásért (2—5 dollár) hajlandók együtt vacsorázni az amerikai turistákkal. S amilyen sznobok az amerikaiak, készségesen fizetnek az ilyen valóban nem mindennapi idegenforgalmi atrakcióért. Egyes lordok és „kisebb” angol nemesek már annyira beleélték magukat az idegen- forgalmi üzletbe, hogy különféle exkluzív látványosságokat is kitaláltak látogatóik számára. ☆ Bedford 13. grófjának a Wobum Abbey-i várat körülvevő parkiában nagy bölénycsordája van amelyet a vendégek szabadon fényképezhetnek az értékes Dávid szarvasokkal együtt S hogy az ötlet jó. azt az alábbi adat bizonyltja: tavaly Woburn Abbey-ben több mint 100 ezer turista fordult meg. A 12 shillinges belépődíjjal számolva (fél dollár) egészen elfogadható kereset ☆ Bath grófja más látványosságokkal kedveskedik: a kastélyát körülvevő hatalmas parkba tucatnyi afrikai oroszlán van. A látogatók zárt autójukból fénykép- és filmfelvételeket készíthetnek róluk, igaz. hogy a mulatságot jól meg kell fizetni. A yorkshire-i Lord Chichester „kocsi-múzeumot” rendezett be kastélyában, s az idei szezonra régimódi vasutat is építtetett, gőzmozdonnyal és történelmi kocsikkal. * Az angol lordok leleményessége határtalan. A reklámtól sem riadnak vissza, s az angol, de főleg az amerikai sajtóban rendszeresen közzétesznek hatalmas hirdetéseket és ismertetőket; amelyek a különböző kastélyokba és várakba csábítják a turistákat, a legváltozatosabb élményeket és mutatványokat ígérve. Tény. hogy tavaly csaknem 11 millió fizetővendég látogatta meg az angliai és skóciai nemesi fészkeket, s ez mindent elárul. A reklámozás tehát kifizetődik. S ha már angol lordokról és nemesekről van szó reklámjuk jellege is ha- misíthatatlanul angol: „S ezenkívül valódi hamisítatlan kísértettel is szolgálhatunk. amely kastélyunkban már évszázadok óta ki- 1 sért. Méghozzá ingyenNemzeti parkok a tengerben A különféle formájú és méretű százazföldi nemzeti parkok ma már mindennaposak a világ sok országában. A tengeri természetvédelmi területek azonban kevéssé ismertek, pedig elég sok van belőlük. Az angol Állatvédelmi Egyesület folyóirata az „Oryx” legújabb száma egy érdekes tömör beszámolót közöl róluk John E. Randall tollából. Elsődleges rendeltetésük az (vagyis indulásukkor az volt), hogy olyan környezetet őrizzenek meg és teremtsenek, amelyben a tenger szép és érdekes teremtményeinek életfeltételei biztosítottak. A jól szervezett „tengeri parkokban” és rezervátumokban az emberek, még a nem tudományos érdeklődésű emberek is, rendkívül érdekes, lenyűgöző bepillantást nyerhetnek a tenger élőlényeinek változatos világába. (A vállalkozó szelleműek búvár szemüveggel a kevésbé bátrak üveg fenekű hajókon és vízalatti alagutakba.) Nem meglepő, hogy ezek a tengeri parkok az angol vizeknél melegebb tengerekben létesültek elsősorban, olyan helyeken, ahol vízalatti úszás önmagában is élvezet. Randall sok ilyen helyet említ; a kenyai tengerpart vidékét, az Akabai öblöt, az ausztráliai Nagy Korállzátonyt és a Csendesóceán különböző szigeteit. Ö maga a Hawaii Tengeri Biológiai Intézetben dolgozik. De mindenütt ugyanazok az elvek érvényesülnek. A legelső dolog hogy védelmezzék a tengeri életet az ember keltette veszélyektől; (Randall cikkének címe sokatmondó: „A tengeri lények védelme — beszámoló a tengeri parkokról”.) Ha a tengert ritkaságok élete már védett, akkor az emberek bejutása is megoldható és ez tovább ösztönzi a természet- védelmet. A tenger élőlényeinek tekintélyes számú közönsége akadt. A Buck szigeten (a nyugat-indiai Virginiai-szigetek egyikén) a vízalatti természetvédelmi terület fennállásának első évében hatszázan látogatták meg, s három évvel később, ahogy a hír elterjedt, 15 000-nél is többen. A Virgínia szigeteken a látogatók körbeúsz- kálhatnak és ha már elfáradtak. tutajokon pihenhetik ki magukat. Randall egy másik érdekességet is említ: dr. Piccard épített egy „panoráma tengeralattjárót”, amely 40 utast visz körutazásra a Genfi-tó mélyére. De nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek a rezervátumok pusztán az állatkertek egy fajtája. Természetes életet élnek bennük azok az őshonos populációk, amelyeket védelmezni kell, mert máskülönben kivesznének. Pénzérme — búzafajta tiszteletére Azok a szurkolók. akik majd részt, vesznek a Labdarúgó Világbajnokság döntőin, 1970-ben, olcsó emléket vihetnek haza: egy 25 peso értékű mexikói pénzérmét Ez az emlékérme nem sporteseményt ábrázol, mint az 1968-as Olimpiai Játékok emlékérme, hanem Mexikó jelentős hozzájárulását jelképezi az emberiség jólétének javulásához. Témája a nagyhozamú búzafaita. amelyet MeyiVében 19^6 és 1960 között honosítottak meg. Ez az emlékérme egyike lesz azoknak, amelyekkel elárasztják a világot a FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervezete) felkérésére, az élelmiszer- ipar termelés támogatása céljából. mmmmmmmmmammmmmmmmmmm hmmim Angol lordok 1969-ben
