Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-17 / 163. szám
1969. július n. SZOLNOK MERTE! NÉPLAP 7 HÓRA FERENC: HOMÁLY * Az én íróasztalomon már bosszú idők óta nincs se olló. se kés, se semmiféle vágó vagy szúró eszköz. A papírvágó késem is csak fából való. Papímyomó nehezéknek nyirfadarabkákat használok, mert ha azokat hozzá találnám is vágni valakinek a fejéhez, az azt mondaná rá, hogy „még egyszer!”. Tudniillik azt gondolná. hogy kalácscipónak a belével hajítottam meg — olyan könnyű fa a nyírfa. Mindezek a berendezéseik azoknak a látogatóimnak a védelmére szolgálnak akik engem kéziratokkal keres nek föl, akár mint költők akár mint prózaírók Én nagyon elnéző vagyok mind a két emberfajjal szemben, mert szögrül-végrül magam is beletartozom hol egyikbe, hol másikba — de azért nem állok jót magamért, hogy nem teszek-e kárt bennük ha rosszkor jönnek... De most már mit lehessen csinálni azzal, aki nem a fejét küldi előre, hanem a vizitkártyáját? Jő név. rendes ember, sose jutott eszébe olyan bolondságot művelni hogy széles papíron rövid sorokat írjon. Gazdag ember is, éppen minap hallottam a feleségemtől, hogy tíz tojást is vett egyszerre a felesége. Aztán mindenekfölött: öreg ember. Márpedig én is szeretnék öreg ember lenni egyszer, s én se szeretném, akkor, ha azt üzennék ki, hogy ..jöjjön máskor!” — Tessék Engedjék be. öt percig bemutatkozunk s mondunk egymásnak mindenféle szépeket. A hatodik percben már olvassa az első felvonást. Nagyszerűen kezdődik Egy romantikus hajlamú hagymakereskedő a Végrendeletét diktálja a közjegyzőnek. Végakaratának első pontja, hogy őt. ha meghal, tegyék ágyúcsőbe, és úgy lőjék ki a végtelenbe. — Ugyebár, az expozíció érdekes? — Hogyne — mondom —; bár még érdekesebb volna, ha élve tennék a hőst ágyúcsőbe. Megérdemelné a gazember, aki hagymakereskedő létére ilyen romantikus. — Tessék csak kivárni; kérem — mosolyog hamiskásan az író. —' A második felvonás meg fogja önt lepni. —- Hány felvonás lesz? — Ez csak öt. De ez tulajdonképpen egy trilógiának az első része. Shakespeare is próbált ilyent csinálni. — Szabadna arra kémem; hogy talán csak vázlatosan méltóztassék elmondani a mesét. — Kérem — mondja egy kicsit sértődötten. De aztán, hogy belejön az elbeszélésbe, megmámorosodik a saját szavától és most már se hall, se lát. Nem veszi észre, mikor én elrakom magam elől még a fakést is, hogy kísértésbe ne vigyen, aztán a tenyerembe hajtom a fejem, és csöndes megadással hallgatok. hallgatok, míg föl nem riadok egy nagy csat- tanásrá. — Ezzel a dördüléssel fejeződik be a darab — kapja föl az öklét az asztalról, amihez jó erősen odaütötte csattanónak. — De nem tetszik gondolni hogy ez egy kicsit homályos? Nagyon őszintén feleltem neki, hogy igaza van. itt mintha nem volna egészen világos a dolog. (Nekem nem is volt az, mert én az egész drámát végigbóbiskoltam.) — Hát hogy lehetne ezen segíteni, könyörgöm? Éppen azért fordultam önhöz bizalommal. Talán jobb volna, ha Genovéva nem itt idézné fel a bosszú szellemét, hanem már a harmadik felvonásban? Ha gondolni tetszik, átdolgozom. — Hát így hirtelen nem tudok hozzászólni — mondom elkomorodva, amit ő a tragédia hatásának hisz, pedig engem csak az rendít meg. hogy ebből még egy látogatás lesz. most már szerzett jog alapján. — Ha szakíthatna rá egy kis időt. talán tessék rajta gondolkozni, és egypár sorban tudatni velem mikor nem leszek alkalmatlan. Inkább itt hagyom a névjegyem. Ja, hiszen itt is van, csak ráírom a lakásomat, így ni. Én pedig ráírom, hogy homály, s aláhúzom kétszer is. Hadd lássa ez az őslény, mennyire szívemen viselem az ügyét Melegen megrázzuk egymás kezét, és biztosítjuk róla egymást, hogy nagyon örültünk, s még alig van kint az ajtón, mikor már megint itt van a Cerberus, és jelenti. hogy valakinek már megint nem harapta le a fejét. — Küldje pokolba, János! Megálljon csak! Kiféle az az úr? r— Nem űr az. csak olyan nevendék. Szóval valami szegény nagyhajú deákgyerek. Hát persze, hogy azt nem lehet elkergetni. — No hamar, jöjjön! Félénk kopogás. Félretaposott cipó, kitérdesedett nadrág, fekete bozont ragyogó szem. A kezeivel nem tud mit csinálni. Mintha csak magamat látnám huszonöt esztendővel ezelőtt. De hát engem se szabadított a nyakára senki, ennélfogva erőt veszek magamon, és izoláló hangon kérdem, nyújtva a kezemet: — öda? Elégia? Ballada? — I-igen. Ballada; — Hát csak gyorsan, fia- am. mert nem érek rá. — 1... így nem adhatom oda. Még hiányzik belőle valami ... Talán a tartalmi kivonatát. ha meg tetszenék engedni... VIDEOTON Rádió és Televíziógyár felvesz: most végzett gépésztechnikusokat, valamint híradásipari technikusokat Jelentkezni lehet Videoton Rádió és Televíziógyár Munkaerőgazdálkodási osztályán. Székesfehérvár, Berényi u. Ez aztán derék fiú. Megenyhülve mondom neki, hogy csak rajta! — Éj van..: — Persze, rémes éj.- És vad vihar vonyít az éjben. — De kérem... — mondja hebegve, és kerekre tágul a drága ragyogó szeme —, szóról • szóra így van. Hát honnan tetszik tudni? — Régi prakszisból, gyerekem. — Akkor talán azt is tetszik tudni, mi jön tovább. A vad éjszakában vadul vágtat a ló, és rajta kivont karddal a lovag. — És leszúrja? — Igen. Leszúrja Ed- mundot. — Nagyon okosan. Es ezzel kész? — Kész, csak a balládai homály hiányzik. — Homály? Homály? — tűnődöm el az önképzőköri emlékeken. A szemem rátéved a drámaíró névjegyére. Rajta a homály, kétszer aláhúzva. — Ismeri ezt az urat. fiam? — kérdem felsőbb sugallattal; — Nem, kérem. — Hát majd megismeri, ha elmegy hozzá. Mondja csak neki. hogy én küldtem a homály-ügyben. A fiú elment, azóta se ő nem járt nálam, se a tragédiaköltő, tehát azt hiszem, rendbe jöttek egymással. A drámaíró átengedett a fölöse leges homályból a balladaírónak. s így mindketten jól jártak. De rosszul jártam én. mert most ezek mind a ketten azt a hírt fogják terjeszteni rólam. milyen derék, jó ember vagyok én, és be fognak ajánlani az összes homálykereskedőknek. Éppen ezért hozom nyilvánosságra a dolgot idejekorán. Tiltakozom az ellen, hogy én jó ember vagyok, és tudatom mindenkivel, hogy papírvágónak most már kaukázusi cserkesz kindzsált vezettem be. a papímehezékeim pedig a Keopsz piramisából való gránitkockák. • Részlet a szerző Hogy keveredik az ember jó hírbe? című karcolatéból. Az írást Móra Ferenc, a XX. századi magyar prózairodalom kiemelkedő alkotója születésének 90. évfordulója alkalmából közöljük; PIHENŐ (MTI foto — Kácsor László felvétele) Júliusi folyóiratokban olvastuk FIATAL KÖLTŐK Néhány év óta egyre több szó esik a folyóiratokban és a lapokban is a fiatal írók — költők helyzetéről, elsősorban a legfiatalabbakéról, akiknek még nem jelent meg könyvük, így kevésbé figyelhetett fel rájuk a kritika. — „A folyóiratolvasók szinte hónapról hónapra tehetséget ígérő fiatalok erős áradatával találkoznak. Észleljük az új irodalom rajzását, de irányát, természetét és minőségét kevésbé ismerjük” — olvashattuk az "Üj írás júliusi számának előszavában, Sokáig hiányzott a gondos figyelem, az értékes és az értéktelen szabatos megkülönböztetése, az arra méltók segítése. Kevés volt a közlési lehetőség is. a fiatalok elszórtan, ritkán jutottak szóhoz az új irodalmi rajzás nem állt össze nemzedékké. Az eddigi helyzet változását ígéri, hogy ebben a hónapban két folyóirat is jelentős helyet szentelt a fiatal költőknek. Az Üj írás tizenkét költőt mutat be. Legtöbbjük 20—25 éves, folyóiratokból már sokuk nevét ismerjük; A válogatás nem akart keresztmetszetet adni a fiatal nemzedékről, tizenkét költő bemutatásával ezt nem is tehette. Sikerült viszont színvonalas anyagot összeállítani, olyat, amely jól jelzi egy nemzedéknek az alkati és egyéb különbségek ellenére is meglévő egységét. Az alaphang markáns, — szenvedélyes. Néhol türelmetlen, de ez a még jobbra, igazabbra vágyakozás türelmetlensége. Túlzásaik is rokonszenvesek. Nehéz költőket és verseket kiemelni az egészből, mert nincsenek lényeges színvonalbeli különbségek, az összeállításban. — Rózsa Endre „Az elsüllyedt csatatér”, — Péntek Imre ,.Van-e jogunk?” Kertész Péter „Toborzó”, Urbán Gyula „Profil” című versét azonban külön is érdemes megjegyezni. A „Mérleg” rovatban huszonhat beérkezett író vall 6aját indulásáról és a mai fiatal írókról, költőkről. Az augusztusi és a szeptemberi Űj Írás is jórészt a fiataloké lesz. A következő számokban a folyóirat fiatal prózaírókat mutat be és maguk a szerzők is elmondják véleményüket a mai magyar irodalomról, saját helyzetükről és elképzeléseikről. A Tiszatáj is jórészt a fiatal költőKnek szenteli a folyóirat szépirodalmi részét. Az összeállítás egyik érdekessége, hogy bőven közöl verseket a környező országok magyar nyelven író fiatal költőitől is. A Tiszatáj kis antológiájának versei jóval líraiab- bak, oldottabbak, mint azüj Írásban olvasott költemények. A kétféle hang jól kiegészíti egymást, s így együttesen már adnak valamelyes, ha nem is teljes képet a legújabb magyar költészetről. Meg lehet említeni Haraszti Miklós „Barátom lakása”- Szentmihályi Szabó Péter „Ölomsúlyos vértben” című versét, valamint Szepesi Attila és Veress Miklós költeményeit. A két folyóirat figyelemre méltó kezdeményezése remélhetőleg nem ér véget a nyárral, s a jó példát mások is követni fogják. B. A. CSÍPŐS téma Azok akik már vásároltak a Centrum áruháznak az Űttörőházba költözött osztályain, érezhették azt az átható illatot. ami könnyet csal — különösen nagy meleg esetén — még a rövid ideig ott tartózkodó vásárló szemébe is. A ruházati és illatszer osztályon némi huzat lengedez, ott hát tűrhető a helyzet A divatcikk-osztályon azonban csukott ablakok mellett dolgoznak az eladók. Egyhangú véleményük szerint csípi a szemüket a műanyagholmikból kiáramló szúrós, kellemetlen szag. Pásztor László, a Centrum áruház áruforgalmi osztály- vezetője szerint ilyen panasznak semmi alapja nincs. Valóban volt kezdetben olyan, hogy a frissen festett műszálas anyag tüsszentésre, könnyezésre ingerelt. De ma már ez megszűnt. Szerinte a szellőzés is kielégítő. Sőt az illatszerosztályon huzatra panaszkodnak a kiszolgálók. Űjra visszamentem a divatcikk osztályra. Felelősségem teljes tudatában szippantottam az ingerlő ájer- ből. Bizony csípett az. És erről a kiszolgálók újra megerősítettek. így hát a vásárlók és az ott dolgozók érdekében továbbra is kérjük az áruház vezetőit, hogy a magasban levő, kiemelhető ablakok kinyitásával, vagy ventillátor felszerelésével tegyék elviselhetőbbé az ott dolgozók munkakörülményeit. És a vásárlók szemébe se csaljanak könnyet. F. B. A „RA" újabb rádióüzenete SAINT PETERSBURG Ä UPI jelentése szerint a Florida állambeli Saint Petersburg városkában egy rádióamatőr kapcsolatba lépett a tengeren hánykolódó „Ra” navigátorával, Norman Be- kerreL Heyerdahl papirusz hajóját — mint az újabb rádióüzenetből ismeretessé vált még mindig három-négy méteres hullámok ostromolják, de a metsző szél ellenére a személyzet bízik abban, — hogy egy-két napon belül ki tudják javítani a szárnyvitorlát, amely eltört ugyan, de nem vált le. A vihartépte vitorla pótlására is megvan a remény. A kis hajó jelenleg körülbelül 480 kilométernyire van Barbados szigetétől, — az amerikai földrész legközelebb fekvő szigetétől. A „Ra” kedden rádiózott Barbadosra és kérte, készítsenek fel mentőhajókat, hogy szükség esetén a tengeren hánykolódó világutazók megsegítésére indíthassák őket. Bárhogy végződjék is a merész vállalkozás, Heyerdahl —. máris bebizonyitott- nak látja feltevését, vagyis azt, hogy az egyiptomiak papiruszhajókon igenis eljuthattak az amerikai földrészre. A „Ra” ugyanis jóval nagyobb utat tett már meg eddig, mint a legkisebb távolság Afrika és amerika között. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Törökszentmiklósi Gyára azonnali felvételre keres LAKATOS és HEGESZTŐ szakmunkásokat. Jelentkezés a gyár üzemgazdasági osztályán.
