Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

1969. Július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÉPÍTŐTÁBOR 69 Munka és jókedv Tabdiban és Lakitelken Munka és jókedv — a látot­tak alapján ezt írhatnánk az építőtáborok zászlajára, ha len­ne. Megyénk kiszesei az idén a lakiteleki és a Kiskörös—tabdi állami gazdaságban dolgoztak két hetet. Szőlőt kácsolták és kötöztek, kapáltak, gyomláltak. A lányok közöl a törökszent- miklósiak bizonyultak a leg­szorgalmasabbaknak — volt ami­kor személyenként 128 forint értékű munkát végeztek egy nap. A fiúk munkájával is — bár sérelmezték, hogy női munkát végeztetnek velük, — elégedet­tek voltak a gazdaság vezetői, mert átlagbán ők is 144 száza­lékra teljesítették túl a napi normát. Az asztali focimeccs is sokakat vonz. Legnagyobb közönsége esténként a gitáros fiúnak van. Serények a törökszentmiklósi lányok. Kitüntetések, soronkívüli előléptetések a vasutas napcn Szolnok és a Nyugati-pályaudvar között közlekednek a menetrendben megjelölt villanyvontatású szerelvények Országszerte vasárnap ün­nepelték az egyik legtöbb mukást foglalkoztató és leg­több embert érdeklő üzem­ben, a MÁV-nál a szokásos vasutas napi ünnepségeket. Szolnokon a rendezvények jelentős részét már szomba­ton lebonyolították. Tizen­kettedikén délelőtt került sor a fűtőháznál Hoksári János emléktáblájának megkoszo­rúzására, itt tartottak meg­emlékező ünnepséget a for­galom, a vontatás és a pá­lyafenntartás dolgozói. Délután a csomóponton üzemenként jutalmakat, ki­tüntetéseket és soronkívüli előléptetéseket adtak át. A vasútállomás dolgozói között összesen több mint 93 ezer forint jutalmat osztottak ki, ötvennégyen kaptak Kiváló dolgozó címet, huszonnégyen pedig soronkívülj előléptetés, ben részesültek. Retkes Ist­ván főintéző térfőnök pedig Kiváló vasutas, Lauer István főintéző pedig Érdemes vas­utas címet kapott. A legjelenősebb eseményre azonban vasárnap a délelőtti órákban került sor, amikor a Budapest Nyugati pályaud­varról induló villamosvonta- tású mozdony a Szajolig el­készült villamosvezeték se­gítségével áthaladt a váro­son. Mind a vezeték építői, mind a vasút dolgozói közül sokan résztvettek az ünne­pélyes eseményen. A villamosvezeték meg­építésével és átadásával egy- idóben megindult a menet­rendben megjelölt villamos- vontatású vonatok közleke­dése Szolnok és a Nyugati pályaudvar között. A frissek már vásárolnak Nyolcszáz csomag osztályonként Minden üzlet felkészült Szolnokon a megyei Ipar­cikk Kískerleskedelmi Vál­lalat 12. számú papírboltjá­ban már minden iskolai fel­szerelés kapható. Eddig több mint kétszáz csomagot ad­tak el, többet mint tavaly július közepéig. Az ellátás, ahogyan a bolt vezetője er­ről tájékoztatott, jelenleg a lehető legjobb. Bőven van a különböző kazettás és dobo­zos vizfestékekből, műanyag tolltartókból, vonalzókból. Tinta és olcsóbb, 10.50 fo- rititos diáktoll is kapható, de van drágább, jobb minő­ségű is. Nincs hiány a kü­lönböző szakrajzokhoz szük­séges toliakból sem. Ecsetek­ből, színes- és grafitceruzák­ból, bel- és külföldi gyárt­mányú egyaránt kapható. Eddig mintegy 720 ezer forint értékű iskolaszert vett át az üzlet a nagykereske­delmi vállalatoktól és osz­tályonként 800 csomagot ké­szítettek el. Kék borító-pa­pírból pedig 300 ezer ív van raktáron és ugyancsak van műanyag füzet- és könyvborító, amit eddig sok­szor hiába kerestek az is­kolások. Táskából jelenleg mintegy 17 féle van a boltban, minő­ségben és árban különböző, 69 forintostól 270 forintosig; Egyedül az olcsó hátitáska nem érkezett még meg. Az iskolások örömére pedig eb­ben az évben már minden füzet margózott lesz, amit boltokban árusítanak. Ha­sonló választékkal készültek fel a megye más tanszert árusító boltjai is az iskolai szezonra. — A vásárlásban egyelőre az első osztályosok a legszorgalmasabbak, — de napról napra többen vannak* akik nem várnak a vásár­lással szeptemberig. Több gép—tisztább ruha, rövidebb munkaidő Az idén az első félévben 500 mázsával több ruha mo­sását és vasalását vállalta a Szolnok megyei Patyolat Vállalat Ez azt jelenti, hogy a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva 8 százalék­kal nőtt a forgalmuk. Érte­sültünk arról is, az idén ősz­szel a 44 órás munkahét be­vezetését tervezik. vagyis naponta 40 perccel megrövi­dítik a munkában töltött időt. — A forgalom nő és csök­kentik a munkaidőt? Hogyan elégítik majd ki az évről évre növekvő mennyiségi és minőségi igényeket? — Csökkentjük a munka­időt, de növeljük a teljesít­ményt — válaszolta kérdé­sünkre Bencsik Antal a vál­lalat igazgatója. — Hogyan? Üj, nagyobb kapacitású gé­pek munkába állításával.-r Az NDK-ból importál­tunk két automata mosó­gépet és egy köpenyvasaló­sort. Ezek a nagyobb meny- nyiségű munkát az eddigi­nél jobb minőségben végzik. * A 223 ezer forintos mosó­gépben egyszerre 45 kilo­gramm ruhát mosnak tisztá­ra, vagyis két műszakban 4 , mázsával többet, mint a ré­giekkel. A köpenyvasalógép csaknem 250 ezer forintba került, de megérte, mert munkájával 4—5 kézi vasa­lót helyettesít. Napi teljesít­ménye 250—300 köpeny ki- vasalása. Kezeléséhez elég egy szakember. Az említett gépek már a végleges helyükön várják a bekötést, s hogy a német szakemberek megindítsák a munkafolyamatokat. — A korszerűtlen szárító- berendezést helyettesítő há­rom magyar gyártmányú szárítógépünk már működik is. Az ügyes masinák gyor­sabban szárítanak, kevesebb helyet foglalnak el, s keze­lésük ugyancsak egy ember feladata. Az idei beruházásokon kí­vül „ipartelepítésen” is tör­jük a fejünket. Azt tervez­zük, hogy a Jászság jobb, gyorsabb ellátására Zagyva- rékason a helyi tanács tá­mogatásával vasaló üzemet rendezünk be. Ez a szállítási költségek és a berendezések miatt nem jelent különösebb nyereséget a vállalatnak. — azonban a műhelyben jóné- hány zagyvarékasi háziasz- szonynak az otthonukhoz közel adhatnánk munkát. — Ugyanakkor a főszezonban két-három hétre csökkent- hetnénk a négy—hathetes vállalási időt. H. M. A férfi kilépett az Amo­parti szálloda kapuján, és a Ponté Vecchio felé in­dult. Firenzében vannak nyári délutánok, amikor úgy tűz a nap, hogy ezt a kétperces utat is futva kell megtenni az árnyékot adó hídfőig. — Mindenütt forró kövek és sustorogva lobogó napfény, a kis régiségkereskedések kü­szöbig rántják függönyeiket, lélek sem mutatkozik a ré­szegen ingó kőparton. Néha azonban olyan sűrűn és éde­sen csurog a nap, mint a méz. Ezek a szelídebb dél­utánok: ilyenkor nem lehet futni, minden lassúdik. a lé­legzet is álmosodik. A férfi azonnal érezte ezt a lassúbb, kedvére való időt: itt kell maradni a hídon, nem szabad továbbmenni. Aki dologtalanul járkál a városban, és nem siet sehová, most kedvére ácsoroghat az ezüstárusok kirakatai előtt. Még egy tanács: marad­junk a jobb oldali járdán. Itt csak ezüstösök vannak; a túloldalon már arany és por­celán is belekeveredik a ne­mes alapszínbe. Az ezüst a legtisztább, legnemesebb fém. Mennyi kis bolt. mennyi kis harang, gyűrű, liliomos kis- kanál. melltű, zászlótartó­oroszlán. Mind-mind ezüst. Tompa, tartózkodó ragyogás, fátyolozott fény. A férfi átsétált az Arno túlsó partjára, egészen a , Via dei Guicciardini sarokházig; itt már olyan józan és ki­ábrándító az utca mint egy zátony. Visszafordult, és amikor ismét a mozdulatlan Amót érezte a járda alatt, az álom és szédület észrevét­lenül jelentkezett. Megállt a híd közepén, a hármas bolt­hajtásban. innen láthatta a sötétzöld folyót és jobbra- balra az ezüstösök fecske­fészkeit. Később sokáig álldogált egy keskeny kirakatüveg előtt. végre belépett a boltba. Azt hiszem, kicsi. Egy női csuklóra gondolt, egy távoli Csuklóra, s úgy érezte: a szép ezüstszalag nem éri körül azt a távoli ízületet. — Tessék, nézzen ide! — és könnyű, alig rebbenő moz­dulattal saját csuklójára kat- tantotta az ékszert. A -férfi elmerült arccal ILLÉS ENDRE: Ezüstlánc Sápadt,' magas lány jött ki a folyóra néző belső szobá­ból; látta, hogy idegennel áll szemben, franciául köszönt. Olyan sovány és finom volt a lány arca, mintha egy sienai festő húzta volna meg a vonalait. A férfi előbb néhány gyű­rűt nézett, majd szemet ve­tett egy kis harangra, végül karpereceket kért. Megálla­podott egy széles ezüstlánc- nál. A széparcú lány elmagya­rázta. hogy ez a koronás sár­kány a karperecén Siena egyik pajzsáról való, a me­nyétet és az elefántot is on­nan másolta az ezüstműves. Sorjában bemutatta a többi alakot is. A férfi hallgatta a lány hangját, majd megálla­podtak az árban is. A lány hosszú dobozkát vett elő, vattával ágyazott, és éppen belefektette volna az ékszert, amikor a férfi visszakérte a karperecét. — Kicsi... — mondta- — nézte. A karperec valóban könnyedén csúszott fel és le a franciául beszélő lány kar­ján : bizonyosan ugyanilyen szépen átéri majd azt a má­sik csuklót is. „Santa Bar- berához hasonlít — nézett a férfi a lányra; Santa Barbe- rához a sienai San Domenicó- ban”. Fizetett. A lány átvette a pénzt, és éppen le akarta venni a kar­perecét, amikor a férfi mo­solyogva. felszabadultan meg­állította. i — Ne. hagyja... A lány arcába nézett. — Szépen illik a karjához. Hagyja csak rajta. Amikor néhány nap múlva idehaza elmondta kalandját, barátja így fogalmazta meg kritikáját: — Nyugodt lehetsz, még aznap visszatette a kirakat­ba. Te kifizetted, és ő má­sodszor is eladta. Csak sem­mi érzelgősség, öregem. Két év múlva ez a barát­ja fiatal feleségével végig­ment a Ponte Vecchión. — Ajándékokat vásároltak az otthoniaknak, éppen elutazó­ban voltak Firenzéből. Az egyik kirakat előtt eszükbe jutott a régi történet — a sienai lány és a karperec. — Keressük meg! — mond­ta-a férj. A harmadik boltban meg­találták a lányt. Csuklóján ott volt a karperec. — Ez a karperec tetszik, itt a csuklóján, a magáé... — mondta hosszabb váloga­tás után a férj. és a lány karjára mutatott. — Meg­venném. — Az enyém ném eladó — felelte egyszerűen a lány. Most is franciául beszéltek. A férj ekkor szemtelen, sértő tekintettel belenézett a lány arcába. — Nem emlékszik? Én hágytam itt a karján. Most megvenném másodszor is. A feleségemnek. A sápadt lány előbb rá­nézett a férfira. Azután mé­lyen elpirult. De már nem habozott: lecsatolta csukló­járól a sárkánvos. menyétes karperecét. szó nélkül át­nyújtotta az asszonynak. Amikor ezt a remek tréfát a jő barát idehaza, társaság­ban elmondta, a férfi, aki két éve járt Firenzében, émelygést érzett. — Persze hogy a magáé — mondta később az as­szonynak, a barátja felesé­gének. — Ügyesen szerezték meg, nagyon ügyesen. A ma­gáé. Elfordult, továbbment

Next

/
Oldalképek
Tartalom