Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
iWUf, JQTIIUB AVi szuLTOK nEnra Nimr MÉSZÁROS LAJOS: AKT BOKROS LÁSZLÓ: TANULMÁNY Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe „Egy utas melletted áll a körúti 4-es villamoson. Lágymányosról jön”. Ki ez a közöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvetlen módon varázsol elénk Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentumregényében? Skolnik József élete megegyezik azokéval, akik a nép sűrűjéből indultak és a munkásmozgalom bátor harcosokká edzette, majd vezetőkké emelte őket Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik hadműveleti központja volt Az ottani proletárgyermekek életében mély nyomokat hagytak a csepeli vörös tüzérek és a tizenhatos szlovák vörösbakák nagyszerű tettei és meggyőző szavai. A suszterinas Skolnik Józsefben is már akkor érlelődött az elhatározás: vállalja a kommunisták veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli sorsát A későbbi csapások, állásvesztés, börtön, számtalan kínzás, vallatás sem tudta letéríteni a vállalt útról. Csehszlovákiában és Magyarországon (ahol az illegális Kommunista Párt funkcionáriusa, az 1940—42-es Központi Bizottság titkára volt., egyaránt odaadóan teljesítette a párt megbízatásait. Ezt az élményanyagot emeli irodalmi rangra Vadász Ferenc, miközben hű korraj zot ad az akkori csehszlovák és magyar munkásmozgalomról. A felszabadulásig követhetjük nyomon Skolnik József életútját, a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek kitűnő emlékeztető. a fiatalabbaknak pedig tanulságokban bővelkedő izgalmas olvasmány. (Kozmosz könyvek, 1969) Mesterrajzok Lipcséből Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Árpád népét megelőzték A tudós régészt igazolja az amatőr nyelvész a „Két honfoglalás* kérdésében A napokban a kecskeméti művelődési központban ülést tartott a helyi népkutatóhonismereti kör. Török Sándor kutató ismertette azokat az újabb adatokat, amelyeket a nyelvészet, az etimológia eszközeivel állapított meg a magyar nép honfoglalás előtti életéről, történetéről. A többi között elmondta, hogy az V. századtól kezdve egv-egy nép egyik részét feketének, másik részét fehérnek nevezik korabeli források. így voltak fehér és fekete kazárok, fehér hunok, fekete ugorok, stb. Nestor orosz krónikás például Árpád népének Ki- jev alatti elvonulásáról megjegyzi, hogy ezek voltak a fekete ugorok. A török népeknél az „ak”, „ax” fehéret jelentő szavakkal a női nemet illetik még ma is. Így van ez a kirgizeknél, a baskíroknál, a csatává jóknál, de nálunk is él még 9 „fehérnép” kifejezés. A kínai évkönyvek viszont arról tanúskodnak, hogy az ujgurok, az avarok, s az ázsiai vagy fehér hunok az égtájakat színekkel jelölték. Nyugat volt a fehér, észak a fekete, kelet a kék, dél a vörös. Ezek összevetéséből az tűnik ki, hogy a „fehér—fekete” megkülönböztetés nem bőrszínen alapult, tehát nem faji jellegű volt, hanem a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözte a matrvarc- hátusból a patriarchiátusba való átmeneti korszakban, amit dr. László Gyula régész professzor sejtett meg először. s aminek bizonyításában nagy szerepe lehet a nyelvészetnek is. Ha a „fehér” szót, amely a nő fogalmát takarta, kapcsoljuk az égtájak színjelzéseihez, akkor kitűnik, hogy ez a szokás az anya jogú társada Imák ba nyúlik vissza, mikor a nagycsaládon belül a női-ág a nyugati (fehér) oldalon, a családfő az északi (fekete), a férfi-ágak pedig a keleti (kék) oldalon helyezkedtek el. Hasonló elrendezésűek voltak a törzsek, törzsszövetségek is. Később, a férfi-ág fölülkerekedésével, ez nyilván nem ment végbe békés úton — két „pártra” szakadtak Ázsia népei; fehérekré és feketékre. Ez történt őseinkkel is. A fehér magyarok — az anyajogú-pártiak — eljöttek, a feketék pedig továbbra is ott maradtak Ázsiában. Nem véletlen, hogy Árpád népét „fekete magyarokénak nevezik a korabeli források. sőt lakhelyük után a Volgát fekete folyónak emlegetik és környékét is a feketét jelentő „kara”, „gara” jelzővel illetik. A kutató — az eddigiektől eltérően — innen származtatja „magyar” népnevünket. Szerinte ez a terület elnevezés szolgált alapul nemzet nevünkhöz. A „maa” finn-ugor és a „gara’> ó-török szavak összetételénél keletkezett a „magara” (később magyar) szó, amely fekete országot, fekete földet jelent Érdekes a fehér-magyarokkal kapcsolatos következtetés. Közismert hogy a a környező népeknél a magyarságnak általában az ongar. ungar neve terjedt et E név pedig pontosan megegyezik az „avar” népnév jelentésével és szószerinti fordításban anya-férfit, vagyis az anya leszármazottját, a fehér oldalon állót jelentette. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a környező népeknél az ungar népnév már ismert volt Árpád honfoglalása idején még akkor is, ha erre a korabeli forrásokból nem rendelkezünk adattal. De ide vezet a középkori történetírók munkáiból ismert onogur, illetve ogur gyűjtőnév fogalmának a vizsgálata is. Az og, ong, onog szó jelentése az anya, a jobb oldal, a nyugat fogalmát takarja. A szó végén lévő „ur”-t pedig akár a törökből, akár finnugorból fordítjuk le. egyaránt törzset, nemzetséget, leszármazottat jelent. Az előadáson elhangzott nyelvészeti következtetések igazolják dr. László Gyulának. az ELTE régész-professzorának azt a feltételezését, hogy a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban történt, hogy a magyarság anva-ági csoportla. a „fehér magvarok” 200— 250 évvel megelőzték Árpád „fekete magvarjait” a Kárpát medencében. Százhuszonegy éve alapították a Lipcsei Képzőművészeti Múzeumot és a város határain kívül ez az első kiállítás, amely most a budapesti Szépművészeti Múzeumban nyílt meg. A vásárváros múzeuma öt évszázad grafikusainak mintegy negyvenezer rajzát foglalja falai közé. Száznegyvenhárom remeket válogatott első „külföldi vendégszereplésére” a lipcsei közgyűjtemény, és a budapesti kiállítás félezer év német, olasz, francia és németalföldi grafikáját reprezentálja kitűnően. Hiszen olyan ritkaságokkal kezdődik a bemutató, mint a Házikönyv Mesterének Szerelmespár sólyommal című alkotása. A név szerint ismeretlen, 1500 körül tevékenykedő német művész legismertebb alkotása, az úgynevezett „Hausbuch” alapján tartja számon a művészet- történet, és ez az. ezüstvesz- szővel rajzolt finom, lírai alkotás kevés fennmaradt műve között a legszebbek közé tartozik. Martin Schongauer- nek, a nagy Dürer elődjének és példaképének tollrajzát látjuk mellette, majd a német reneszánsz olyan, Dürerhez méltó hatalmas alakjai következnek, mint az ifjabb Hans Holbein és az idősebb Lucas Cranach. Bernininek, a kor hatalmas szobrász-grafikus-építé- szének, a római Szent Péter templom és a párizsi Louvre mesterének életművéből százharminc grafikai lapot őriznek Lipcsében, s a hozzánk érkezett öt mű között megtaláljuk egy átszellemülten mozgalmas Térdelő angyai festőién finom fekete krétarajzát Nápolyban dolgozott a nápolyi születésű Bernini kortársa, Salvator Riasa, akinek ugyancsak kétszáz rajzát őrzik Lipcsében, s a kétszázból hatot küldtek Budapestre, köztük a könnyedén .mozgalmas, bravúros Lovas csatét. S még egy világhírű mestert említsünk Itália ege alól: Piranesit, akinek most bemutatott Építészeti vázlata, egy a római mester megszámlálhatatlan híres épületgra- fikájábóL A holland—németalföldi művészek bőséges anyagánál is meg kell elégedni Ruisdael, Ostade, Avercamp, Bloemaert nevének említésével. Az óriás Rembrandt tollal és ecsettel készített raj- zára — egy Háttal álló nőt ábrázoló tömör és jellemzőerővel teli lapjára — sem jut hely néhány szónál több az ismertetésben, ha nem akarjuk említés nélkül hagyni a lipcsei múzeum talán leggazdagabb rész-gyűjteményét, a múlt századi és modern német gráfi kusok munkáit őrző részleget. s mellette a kitűnő modem szobrász egyik szénrajz-váz- latát. A múzeum hajdan gazdagabb volt ilyen remekművekben, ám a hitleri kultúrpolitika 1937-ben többszáz remeket modem és baloldali művészek alkotásait tépte ki a gyűjteményből. A megmaradtak közül most annál nagyobb örömmel fogadjuk Budapesten az egyetemes művészetnek olyan képviselőit, mint a lenyűgöző vízfestményekkel szereplő mester, Emil Nolde, az egykor üldözött, most NDK-ban élő expresszionista Schmidt-Rottloff Házikönyv Mestere: Szerelmes pár sólyommal A modem német művészet alkotásait a művek születésével egyidőben kezdte gyűjteni a lipcsei múzeum, és ez a hagyomány ma, az NDK művészeinek gyűjtésében is tovább él. A század elejéről Käthe Kollwitznak. a forradalmár művészasszonynak döbbenetes rajzait láthatjuk, és a társadalomkritikával teli Otto Dix művészetét. Az NDK-beli kortárs művészet skálája Hans Theo Richtertől Lea Grundigig, Otto Nageltöl Max Schwim- merig terjed, s gyűjteményük erősíti azt a véleményt, hogy nagyszerű kiállítás tárul a látogató elé. Zs. A. ■ .11 — ......................I CZ INE MIHÁLY: Móricz Zs a Tanácsköztársaság szolgálatában \ Tanácsköztársaság kezdetén, ha lehet, még sokrétűbben indul munkássága. Adyt nemrég búcsúztatta, édesapját március elején temette; azt is megérthetnénk, ha a veszteségek egy időre magányba falaznák. A forradalom lüktetése azonban személyes bánatát is elviselhetőbbé teszi. A nagy érzés, hogy most a magyarság valósággal „népmeséi dolog véghezviteléhez” kezdett — felemeli, megsokszorozza erejét és életkedvét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert álmával magára maradva, a mesterüket vesztett tanítványok pünkösdi nyelvén kell szólnia. Tovább szerkeszti a Néplapot, főmunkatár- sa lesz a Világszabadságnak: ír a Pesti Futárba, az Emberbe, a Vörös Lobogóba, a Somogyi Vörös Újságba, az Érdekes Újságba és az Ifjú Proletárba. Tagja lesz az írói Direktóriumnak és az írók Szakszervezete Végrehajtó Bizottságának. És megint járja az országot. Most a Dunántúlt, Hamburger Jenő népbiztos társaságában. Míg vállalni tudja az eseményeket a fő sodorban halad; a proletárforradalom legszebb hadijelentéseit ő írja. Ahogy mondta somogyi riportjairól: himnuszokat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, élén ragyogott az embereknek. Rapi Miklós — emlékszik vissza erre az időre (Misanthrop). A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság sorsa foglalkoztatta legtöbbet. A kultúráé, amelyen keresztül — így tudta — az ember belső értékei kivirá- gozhatnak. Négy napoal a Tanácsköztársaság kikiáltása után a Nemzeti Színházban új közönséggel találkozik. Á gróf Széchenyiek páholyából fejkendős nénik és dohánygyári lányok nézték Herman Hevermans Reményét. „Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívbe veszi az igazságot, s nem engedi kiütni onnan. Ezt áhítattal lehet megközelíteni, ennek lehet értelmes szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlött habitüé. ennek nem kell roszszagú iparművészet: ez ember, ez él, ez igazságítélö lélek. Egészen megujhodtam ezen az estén. S valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról". Ez az élmény nemcsak Móricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek legtöbbjénél most oldódott fel a művészet és a szocializmus heinei dilemmája, legalábbis időlegesen. Korábban talán csak Ady emelkedett felül e hamis alternatíván, felismerve a forradalmi munkásságban a „kultúra igézett népét” is. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját, művészetpártolását látva, szinte mindenki a szocializmustól kezdte várni a művészetek s tudományok felvirágzását. A kulturális felemelkedés lehetőségét meglátta Móricz Zsigmond a parasztságnál is. A Tanácsköztársaság közoktatásától egyik legkínzóbb problémájának megoldását várta, az elsikkadó népi tehetségek, a Rojtos Bandik a gyermek Túri Danik szabad kibontakozását A megújho- dó művészetektől és tudománytól pedig az emberi gondolkodás és érzés felszabadítását, közreműködését a „világszabadság új boldogságának” a felépítésében. Ezért ír olyan lelkesülten a szentjakabi kopott iskolróL * Részlet a szerző Móricz Zsigmond útja a forradalmakig című kötetéből. Az írást nagy írónk születésének 90. évfordulója alkalmából közöljük. Élén ragyogtam az embereknek és minden szabad volt nekem. Fáklya volt kezemben és mindenki látni akart annak a lényénél s toltak, toltak előre és előre és én magasra tartottam elől a sorban, hogy világoljak nekik...
