Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

1969. június l: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kétmillió felnőttet vár az iskola Azt mondják: tanuló nem­zet vagyunk. Vonaton, bu­szon. villamoson minden második ember kezében tan­könyv, nyelvkönyv, jegyzet. Felnőttek százai, ezrei jár­nak esti, vagy levelező hall­gatóként gimnáziumba, tech­nikumba, egyetemekre. Mégis, Magyarországon kétmillió (!) a 16 és 50 év közötti munkaviszonyban álló felnőtt, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát sem. Köztük 98 000 analfabéta. A fél-analfabé­tákról. a gyakorlatilag írni, olvasni alig tudókról nincs statisztika. A dolgozók általános isko­lájának nyugdíjas igazgató­nője meséli a „hőskorról”, az 1948-tól 52—53-ig tartó idő­szakról : — Annyi volt a felnőtt ál­talános iskolás, mint még soha. Azok jöttek tanulni, akiknek azelőtt nem adatott lehetőség. Soha nem felejtem el azt a 8 analfabétát, aki rongyos ruhában. de tele tudni-aknrással. váagyal jött az iskolába. A vizsgán ma­guk szedte gyöngyvirággal köszöntötték a tanári kart. Aztán megtorpant a fel­nőttoktatás. Csak a hatvanas években született újjá — fejlődtek. differenciálódtak formái, bővült tovább a dol­gozók iskolájának országos hálózata. Elkezdődtek a fel­nőttoktatás tantervi és me­todikai munkái. Ennek ellenére újból roha­mosan csökken a felnőtt álta­lános iskolások száma. Méé az 1963—64-es tanévben 116 670- em jártak a dolgozók általá­nos iskolájába, 1968—69-ben már csak 27 983 hallgató je­lentkezett. Miért? Miért ilyen kevesen? — keresem üzemben, tsz- ben, fiatalok és öregek közt 29 éves fiatalember. Erős, egészséges. Gyári segédmun­kás. Darura, vagdnokra rak­ja. rögzíti a ládákat. Óra­bére 7 forint. öt osztályt végzett. — Jó nekem így is. Sose szerettem tanulni. Nem sok­kal keres többet a barátom, aki szakmunkás lett. tanult, technikumba járt. A művezető azt mondja: azonos körülmények között az a betanított munkás, aki 4 elemit végzett, többet ter­miéi, mint a másik, aki most technikumba jár. Hallottam, van munkahely, ahol éppenhogy nehezítik a/ tanulni akarók helyzetét — 3 műszakba, más munkakör­be helyezik őket. B. községben teljesen meg­szűnt a dolgozók általános iskolája. Közel a város, a bent dolgozóknak utazással telik el napi 2—3 órájuk. A tsz-tagok öregek, 55 év fö­lött !az átlag életkor. Azokat a fiatal technikusokat sem nézik valami nagy rokon- szén wel. akik visszajöttek a faluba. A tsz-etaök visszakérdezd — kit küldjön iskolába, ho­gyan? Az állatgondozót? A traktorost? örül, ha meg­birkózik a napi munkával. Ilyen elszomorító lenne a kép? A statisztika szerint leg­inkább a mezőgazdasági jel­legű megyékben, járásokban csökkent a dolgozók iskolá­jába járók száma. Ipari he­lyeken még úgy-ahogy tart­ják a létszámot. Legtöbb beiratkozott hall­gatója a dolgozók általános iskolájának Borsod, Győr, Hajdú, Pest. Szabolcs. Szol­nok, Csongrád és Bács me­gyében van. Beszéltem olyan munká­sokkal. akik dicsérték mun­kahelyüket — állandó dél­előtti műszakkal segítik, hogy nyugodtan járhasson iskolá­ba. Másutt külön jutalomban részesítették az eredményes vizsgázókat. A közlekedési dolgozók műveltségének eme­lését segíti például az az intézkedés amely szerint a 30 éven aluliak csak a 8 ál­talános elvégzése után kap­hatnak gépkocsivezetői jogo­sítványt. Hajdű megyében az anal­fabéta oktatást társadalmi üggyé tették. A megyei ta­nács vb a járási, városi, köz­ségi tanácsok vb-elnökeit, helyetteseit, személy szerint tette felelőssé, néhány írás- tudatlan sikeres vizsgáztatá­sáért. Módszertani tanfolya­mot rendeztek. Nagylét-ári minta tanmeneteket, óravázla­tokat adtak ki. Baranyában nyugdíjas pedagógusok láto­gatják, tanítják írni-olvasni a cigánycsaládokat. Követen­dő példákat szolgáltatnak a tatabányai, a kecskeméti, a dunaújvárosi, a budaörsi dol­g ozók általános iskolája is. segíthetnek a munkatár­sak. a családtagok is. Fűzfőn a fizetési jegyzéket aláírni nem tudókat társaik addig serkentették míg _ be nem iratkoztak az iskolába. A pedagógusok csaknem mind lelkesek, hivatástudat­tal tanítják, nevelik a fel­nőtteket. Azt mondják: leg­nehezebb a nyelvtant. a számtant, a kémiát tanítani. Vizsgák előtt legépelik a té­teleket, vázlatokat készíte­nek, másutt fénymásolt nyelvtani táblázatokat adnak a hallgatóknak. Kevesen és egyre keveseb­ben vállalják a pillanatnyi előnyöket nem tartalmazó általános iskolai tanulást. Még akik beiratkoznak azok sem valamennyien járják végig a tanévet. Sok a le­morzsolódás. Pedig sokféle kedvezmény, egyszerűsítő törekvés megva­lósult miár a felnőttek okta­tásában. Osztályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészülés­sel. elvégezhetnek egyszerre két osztályt tanulhatnak esti vagy levelező tagozaton, A mezőgazdaságban dolgozók részére külön 5 hónapos ta­nulmányi idővel működő is­koláikat szerveztek. Az általános iskolai tan- tarv-reform közelebb hozta a tananyagot a felnőttek igé­nyeihez. gondolkozás-módjá­hoz. Szépek és nagyon jól használhatók a sok ábrával, szemléltető rajzzal teli tan­könyvek. (Az alsó tagozatos osztályok tanulói ingyen kapják a könyveket). Ahol a munkahely kapcso­latot tart az iskolával, támo­gatja tanuló dolgozóit. ott kevés a probléma. Ahol a tsz közgyűlés a tanulás mel­lett foglal állást, ahol tanu­lásra, művelődésre használ­ják fel a megnövekedett sza­badidőt, a szabad szombatot, ahol szorgalmazzák a felnőt­tek oktatását, képzését — ott nem kell bezárni a dol­gozók iskoláit. Hiszen sem a korszerű termelést, sem a szakmai képzést nenj lehet az általános műveltség nél­kül megoldani, biztosítani. A dolgozók általános isko­láiban is elkészültek^ a jövő tanév tervei. Elküldték a fel­hívásokat, a plakátokat az üzemekbe, a tsz-ebbe. gaz­daságokba. iskolákba. A szü­lőket iskolás gyermekeik út­ján is értesítik a tanulási lehetőségekről. Munkahelyen, művelődési házakban hirde­tik, népszerűsítik a dolgozók iskoláit. Az általános, isko­lák 2 millió felnőttet várnak! Hangverseny egy jubileumra Énektanári működésének 25 éves évfordulóját ünnepli Kazacsay Irén, a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskola mű­vésztanára. Ez alkalomból hétfőn este volt növendékei közreműködésével hangver­senyt rendeztek a Ságvári Endre megyei Művelődési Házban. Gazdag, eredményes pályát jelez a 25 éves év­forduló, hiszen a békéstar- hosi és a debreceni eszten­dők után, 15 éve Szolnokon tanítja és neveli a dal, a muzsika rajongóit, akik kö­zül nem egy határainkon túl is jól ismert művész lelt. Fo­dor János, Tiszai Magda, Jo- vicki József a legkiválóbbak a kiválók közül. Sajnos, ők nem tudtak résztvenni a ju­bileumi hangversenyen, de a fiatalabb, a most feltörő volt tanítványok így is mél­tóképpen fémjelezték a ki­váló pedagógus eredményes munkáját. A nagyon színvo­nalas, nagy gonddal összeál­lított műsor az úgynevezett „nehéz” produkciók közé emelte az ária és dalestet, s a közreműködők tehetsége és tudása alapján az idei hangversenyévad méltó be­fejezése volt. Nincs értelme itt rangsorolni, de meg kell említeni névszerint is a köz­reműködőket: Evinich T~'- ria, Jánoky Judit, Járay Jó­zsef, Széki Sándor a volt növendékeket, Bollók Mari­ann és Széplaki Katalin pe­dig a jelenlegieket képvisel­ték. Az ismert és kevésbé is­mert nevek pedig múr a műsorra is utalnak. Kutas J. Kádár Márta MEDNYANSZKY EMLÉKKIÁLLÍTÁS A DAMJANICH MOZEL/MBAN... A Damjanich János Múzeumban június 15-én 11 órakor nyitják Mednyánszky László gyűjteményes kiállítását. Mednyánszky egyik kivételes tehetségű különös egyéniségű művésze 19—20. szá­zadi festészetünknek. Bár több tanul­mány, monográfia, cikk méltatta munkás­ságát, foglalkozott egyéniségével, mégis, életrajzában több felkutatásra váró ho­mályos részt találunk. Művei nehezen da­tálhatok, több munkája ismeretlen helyen lappang. 1852-ben született Beczkón. Családja egyike a legősibb magyar családoknak, származása a középkorig vezethető visz- sza. Nagy műveltségük, vitéz kardforgató, arisztokrata ősök gyenge lelki és testi al­katú, enervált, miszticizmusra hajló utód­ja. Örök nosztalgia élt benne a testi erő, szépség után. Gyermekkorát Beczkón és Nagyőrön, a család romantikus-félelmes kastélyaiban, őseinek emléke között tölti. Itt végzi magántanulóként iskoláit is. Nagyőrön kezdi meg első rajzleckéit Tho­mas Ender bécsi festőtől. Később Mün­chenben, majd Párizsban tanul. Nehéz lenne követni utazásait, hiszen nála nyugtalanabb, hajszoltabb lelkű mű­vészt alig találni a magyar művészet- történetben. Egész életén keresztül ván­dorolt, sokszor a szó szoros értelmében, egyetlen szál ruhában, szakállasán, vázlat­könyvével zsebében járja a Tátrát, a Fel­vidéket, Olaszországot, Franciaországot, Galíciát, él felváltva Budapesten, Bécs- ben és Beczkón. Alig egy-két hónapot tölt egy helyen, nyughatatlan vére tovább űzi Alszik elegáns szállodákban és szénégetők vackán, ünnepel arisztokratákkal és ko­csisokkal. Megjegyzendő, hogy utóbbiak­kal sokkal szívesebben. Közben folyton fest, rajzol és elmélkedik az életről, a szenvedésről, a művészetről. Különös súllyal viseli a szociális problémákat. Le­velei, ránk maradt naplója bizonyítják, milyen nehéz időszakokat hozott számára egy-egy szerencsétlen ember pusztulása, nyomora. Milyen emberfeletti anyagi erő­feszítéssel próbálta legalább közelebbi is­merőseit, alsóbb néposztályból származó barátait, f elkarolt jait segíteni. Ö maga maximális igénytelenséggel élt, vagyonát, képeiért kapott honoráriumot apránként szétosztogatta a rászorulóknak. Csepp a tengerben! Mednyánszky szeretett volna egy segélyegyletet létrehozni, amely a leg­nyomorúságosabbak életét lett volna hi­vatva enyhíteni, segíteni. Utópisztikus el­képzelései voltak a nyomor elkerülhető­ségéről. „... Idealista létére erkölcsi jó­példával akarja észretéríteni és a sürgőssé vált szociális engedményekre bírni a ma­radi kormányzatot. Azt hiszi, hogy ha az önként vállalt, tisztes, dolgos szegénység és a kölcsönös segítség gondolata jegyé­ben ápoló- és segély-egylet létesülne, ez az egylet széles mozgalommá fejlődhet­ne és arra indítaná a kormányzatot, hogy intézményesen, felülről oldja meg az igaz­ságos társadalmi egyensúly problémáit.” — írja Kállai Ernő Mednyánszkyról ké­szített monográfiájában. Ha az elképzelés naiv volt is, a művész maga számára megvalósította az igénytelenség, a lemon­dás, az önzetlen segítségnyújtás gondo­latát. Naplója, amelyet 1892-től 1911-ig vezetett, sok támpontot ad művészi mun­kásságára, terveire vonatkozóan. Magya­rázatot lelünk végtelen érzékeny, áttet­sző-ködös tájaira, lélekbemarkoló, döb­benetes csavargóira. A világháborúban, mint haditudósító dolgozott a Budapesti Hírlap és az Űj Idők számára. Az olasz fronton meg is sebesül. Élete utolsó évei­ben felfokozódik benne a nyughatatlan- ság, érzi nincs sok ideje hátra, egészsége egyre inkább megromlik, egyre jobban akadályozza munkájában. Több festői, technikai és kompozicionális megoldást ta­lál, melyeket szeretne még megvalósítani. Rengeteget utazik és még többet dolgo­zik, 1919, áprilisában szervezete felmondja a szolgálatot. Mednyánszkynak Szolnokon még nem volt ilyen nagyszabású, gyűjteményes ki­állítása, munkái csak a Nemzeti Galériá­ban láthatók nagyobb számban. Számunk­ra azért jelentős művészete különösen, mert vándorlásai során két ízben is elju­tott Szolnokra, baráti kapcsolatban állt Deák-Ébner Lajossal. Bécsben megcsodál­ta a Szolnokon is dolgozó Tina Blau mun­káit és ő maga is több képet festett az Alföldön, a Tisza partján. Szolnoki tar­tózkodása, munkásságának szolnoki sza­kasza, vonatkozásai még felkutatásra vár­nak. Tény, hogy 1899-ben ő is aláírja azt a beadványt, amellyel a szolnoki Művész­telep létrehozását kérik a kultuszminisz­tériumtól az akkor itt dolgozó, vagy ide kívánkozó művészek. Mire azonban fel­épül a műteremház. Mednyánszkyt már más problémák foglalkoztatják, többé nem jár Szolnokon. A kiállítás rendezésének célja, hogy a festmények bemutatása mellett a közön­ség képet kapjon Mednyánszky művészi és emberi arcáról is. A ,tárlat érdekessége, hogy a festmények, grafikák mellett több eredeti vázlatkönyvet, noteszt is megte­kinthetnek a látogatók. Egri Mária Változik a mezőgazdasági szakmunkásképzés rendszere A kunhegyest iskolától sokat várnak Folytatódtak a vízlépcső védnökségi napok (Tudósítónktól) Szerdán folytatódtak a II. Tiszai Vízlépcső KISZ véd­nökségi napjai. Ezúttal a Középtiszai Állami Gazda­ságban, Bánhalmán tartot­tak szakmai tanácskozást a kialakuló öntözőrendszer mezőgazdasági szakmunkás gárdájának neveléséről. Az ország különböző részéről több mint háromszáz mező- gazdasági szákember nézte végig az öntözéses növény- termesztő gépésztanulók gyakorlati vetélkedőjét, s hallgatta meg dr. Kasza Bé­la bevezetője után dr. Szűcs Kálmánnak, a MÉM szak- oktatási főosztályvezetőjének előadását. Szűcs Kálmán elmondta, hogy a félmillió holdas kor­szerű öntözőrendszerben minden 1500—2000 holdas öntözőfürtre öntöző szak­mérnököt 500 holdas terü­letenként öntöző szaktech­nikust, két öntözőtechnikust és minden öntözőegységre egy szakmunkást és két be­tanított munkást számítanak. A minisztérium kellő idő­ben felkészült erre. Még 1965-ben elkezdődött az ön­töző szakmunkásképzés. A múlt évig hétezerkétszáz fel­nőtt es nyolcszázharminc fiatal tett szakmunkásvizs­gát. Üjabb félezren betaní­tott munkás vizsgát tettek. Bejelentette, hogy az ön­töző növénytermesztő gépész szakma külön oktatását megszüntetik. A jövőben a növénytermesztő gépész, a zöldségtermesztő, a gyü­mölcstermesztő, «a szőlőter­mesztő szakmunkás bizo­nyítvány tulajdonosai tovább­képzéssel szereznek öntözési ismereteket. Ügy tervezik, az újrendszerű öntöző szak­munkásképzést az ország­ban négy szakoktatási in­tézményre bízzák. A kun­hegy esi, a békési, a hajdú- szoboszlói és a hevesi isko­lára. A négy intézmény évenként ezer öntöző szak­munkást biztosít majd az országnak. Korszerű öntöző­gépekkel, technikai berende­zésekkel ellátják az intéze­teket, tantestületüket pedig úgy alakítják ki. hogy az elméleti oktatást szakmér­nökök, a gyakorlati munkát szaktechnikusok irányítják. A bánhalmi tanácskozás résztvevői délután a kiskörei vízlépcsőépítkezéssel ismer­kedtek. — vágási — Előtérben a területi szociális gondoskodás fejlesztése Többszáz egyedülálló, hatvan éven felüli nyugdí­jasnak tették fel a geronto­lógusok a kérdést, hogy je­lenlegi megszokott környe­zetét — amelyben meglehe­tősen magányosan él — fel- cserélné-e szociális otthoni hellyel? A közvéleménykutatás idős alanyainak egybehangzó válasza volt, hogy akkor is szívesebben maradnak mos­tani lakóhelyükön, ha a csa­ládtagok. rokonok, ismerő­sök csak nagyritkán nyitják rájuk az ajtót, s ha a szo­ciális otthoni ellátással szemben saját lakásukban jóformán mindenről önma­guknak kell gondoskodniok. A szociális otthoni ellátás­sal, gondozással szembeni fenntartások több forrásból táplálkoznak. A viszolygás egyik legfőbb indítéka — mint arról az öregek őszin­tén be is számoltak — hogy tudatukban, emlékezetükben a mai szociális otthonok azo­nosulnak a felszabadulás előtti szeretetházak. szegény­házak fogalmával. A szociá­lis otthonokkal szembeni el­lenérzést az is táplálja, hogy lehangoló, nyomasztó hatás­sal van rájuk a hozzájuk hasonlóan magaskorú, bete­geskedő, ápolásra szoruló emberek társasága. Megint mások azzal indokolták a gondozóintézetekkel szemben érzett bizalmatlanságukat, hogy bár tudomásuk szerint jó, bőséges az ellátás, szak­szerű a gondozás — nem szívesen vállalják a beillesz­kedést az új közösségbe. Az öregek válaszaiból a gerontológusok egyértelműen azt a következtetést vonták le. hogy a nyugdíjkorhatáron túli idős generáció életkörül­ményeit elsősorban a területi gondozás, a lakóhelyen tör­ténő ellátás színvonalának emelésével lehet és keli ja­vítani. é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom