Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1869. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vallanak a tu Fizikai munkásokat kér­deztem meg. tulajdonosnak érzik-e magukat az üzemben. Vallomásaikat szívesen hall­gattam és szívesen írom le. Menko Lajosné bútorgyári meós. — Hat éve dolgozom itt, s most hogy befejeződött a gyár felújítása, csodálatosan szép. kényelmes lett az üzem, nem válnék meg tőle semmiért. Dolgoznom teljes erővel kell, naponta 600 konyhaszekrény-ajtót, kisebb darabokból pedig ezret is megforgatok. — Két és féléve végzem ezt a munkát. Egymáshoz nőttünk én és az alkalmaz­kodó faanyag. Segédmunkás­ként jöttem ide, akkor négy forint volt az órabérem, most 6 80-at kapok. Május 1-e óta pedig 44 órás munka­hétben dolgozunk. Mikor ide jöttem magam sem hittem, hogy ennyire viszem. Az üzem segített abban, hogy el­végezzem a VII—VIII. osz­tályt. most gyors- és gépíró iskolára pályázom. — Férjem is itt dolgozik. Itt végezte el az általános iskola felső osztályait, itt ta­nult szakmát, most műveze­tő. A gyár segítségével kap­tunk januárban szövetkezeti lakást és nem mondhatok mást. teljesen innen az üzemből élünk. Én pedig annyival tudom ezt viszo­nozni, hogy a legapróbb da­rabokat is úgy féltem, mint a saját holmimat. Egy-egy alkalommal el kell mondani az új munkásoknak, hogy egyetlen ajtó 66 forintjában van a gyárnak és egy kis karcolás is veszteség és dup­la munka. Megszólítom azo­kat is. akik locsolnak, ta­karítanak: a bútoranyagot össze ne vizezzék, mert az­zal romlik a minősége. Tu­lajdonos vagyok igen, s ezt a tulajdont saját családom él­vezi. II. Béres László, gépbeállító. — Tíz évvel ezelőtt azzal kezdtem itt a bútorgyárban, elvégeztem egy kétéves gép­munkás tanfolyamot. S mió­ta ilyen nagyszerű drága gé­peket szereltek fel nálunk, ennek a tudásnak nagy hasz­nát veszem, ezeket is tudom kezelni. — Sose volta'm vándorló természetű, maradok is itt. mert most az átalakítás óta egészséges, tiszta, szép ez a műhely. Rajtam kívül is na­gyon sokan tulajdonosnak érzik itt magukat, különben nem vállalták volna mind­azt, ami az átépítés (idején volt. Télen, hidegben, por­ban. piszokban dolgoztunk, de akkor is mindenki min­denre vigyázott. — Sokan jönnek újak, aki­ket erre nekünk kell rászok­tatni. Van itt egy asszonyka, aki kezdetben sokat lazsált, neki kiszámítottam, hogy az­zal a szorgalommal napi 20 forintnál többre nem számol­hat. Mostanában nincs rá pa­nasz. — Hogy valóban tulajdo­nosnak érezhetjük magunkat, azt a napokban tudtuk meg igazán. Az üzem vezetősége egy nagy kérésünket foga­dott el a pártszervezet javas­latára. Bevezettük ugyanis a szabad szombatot, de a mű­szakváltással voltak gond­jaink. Most segítettek elren­dezni azt, hogy igazságos és mindenkinek a legmegfe­lelőbb legyen a műszakbe­osztás. III. Varga Sándor, papírgyári kiszerelő: — Tudja, milyen régen volt 1934? Akkor kerültem ide és a gyár fundamentu­mának a kubikolásával kezd­tem. A szakmám szobafestő és mázoló. Ebből itt csak annyit hasznosítottam, hogy gépeket festettem. Azután beléjük szerettem és itt ma­radtam. 1941-ben kerültem ide a kiszerelő terembe, azó- •ta minden gépen dolgoztam már. És akár hiszi valaki, akár nem, itt szinte jobban érzem magam, mint otthon. Nem is tudom mi lesz ve­lem, ha két hónap múlva nyugdíjba megyek. — Munkakezdés előtt egy órával már itt vagyok, fog­lalkozom az iparitanulókkal. Ök áz én fiaim, mert a sa­ját gyerekem huszonegy éves korában meghalt. Ezért sze­retem őket annyira, bár ők sem egyformák. Itt van a kis Kovács Jóska, Besenyszögről jár be. olyan hűséges, akár egy kiskutya és olyan szor­galmas, hogy minden gépet rá lehet bízni. — Ebből és ebben a gyár­ban éltem 40 éven át, s amit ráhagyok, az a néhány szak­munkás. akiket - neveltem. Amit kaptam tőle az életem értelme. Fejlesztik a mezőtúri könyvtárat Á Mezőtúri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén a Móricz Zsig- mond könyvtár munkáját vizsgálta. A könyvtár 1950-ben ala­kult, meglehetősen kezdetle­ges körülmények között. Tényleges fejlődésről csak 1958. óta beszélhetünk, ami­kor is a város vezetői foko­zott figyelmet szenteltek a könyvtár egyre sokasodó gondjai megoldásának. Jelenleg mintegy 37 ezer kötetet tesz ki az állomány, az olvasók száma pedig eléri a háromezret. Két fiók- könyvtár. négy könyvköl­csönző, valamint nyolc olyan állomás tartozik a központi könyvtárhoz, ahová a műve­lődési autó rendszeresen ki­jár. A kölcsönzött kötetek évi mennyisége lassan meg­haladja a 120 ezret. A könyvtár fejlődésében azonban újabb feladatok je­lentkeznek. A könyvtár alap­területe 238 négyzetméter. A hivatalos norma szerint eny- nyi könyv, mint itt van; legkevesebb 800 négyzetmé­ter területet igényelne. Az amúgyis meglehetősen gyen­gén növekvő állomány elhe­lyezése ezért egyre nagyobb gond. Nincs elég polc sem. A könyvek jelentős része hozzáférhetetlen helyen, rendezetlenül, kihasználatla­nul porosodik. Hiányzik a megfelelő ku­tató- és olvasóterem, vala­mint a gyakori könyvtári rendezvények lebonyolítására alkalmas klubhelyiség is. Á tervezett könyvkötőüzem megvalósítása jelentősen meghoszabítaná a könyvek élettartamát. Egyre inkább bebizonyoso­dik az is, hogy a két gyen­gén felszerelt fiókkönyvtár sem képes megoldani a peri­férikus részek ellátását. A most kidolgozott határo­zati javaslat értelmében meg kell teremteni a lehetősége­ket a könyvtár bővítésére. Ezt sürgeti az olvasók nö­vekvő létszáma és a könyv- állomány mennyisége is. Be­bizonyosodott, hogy a könyv­tár rendelkezésére álló je­lenlegi pénzfedezet csak a kötelezően előírt törzsanyag beszerzésére elegendő. Ezért a tanács 1970-től folyamato­san, évi 120 ezer forintot biztosít erre a célra. Ez az összeg az eddiginek csaknem kétszerese. Az ezévi keret ki­egészítésére pedig a többlet- bevételből adnak a könyv­tárnak 50 ezer forintot H. D. Szombati szemle a szolnoki piacon Megjelent Szolnokon a várva- várt uj burgonya. A szolnoki ÁFÉSZ 11 mázsát szállított a hé­ten a város üzleteibe, a késői megjelenéshez mérten aránylag nem túl magas áron, 15 Ft-ért mérték kilóját. A tiszakécskei Üj Élet Tsz a jövő hét csütör­tökén kezdi piaci pavilonjában árusítani, hogy mennyiért, az majd a felhozataltól függ. Min­denesetre árcsökkenést várnak. Előreláthatólag minden zöldáru olcsóbb lesz a jövőhéten. A friss fejeskáposzta például ma még 10 Ft-ba kerülne, ezért nem ren­delt belőle a Kossuth-téri zöldség bolt, remélve, hogy jövő hét keddjén vagy szerdáján hozzá­férhető, 6—7 Ft-ös áron adhat­ja majd. Olcsóbb árajánlatot kaptak a jövő heti paradicsom­szállítmányra is, a ma még vál­tozatlanul 70 Ft-os árát, 55—60 Ft-ra tudják leszállítani. Ugyan­ezt várják a melegházi csemege uborkánál is, most még 'drágán, 25 Ft-ért adják kilóját. Jövő­héten várható a szabadföldi uborka megjelenése is. Sokkal több zöldárut és álta­lában kedvezőbb árakon adtak el a múlthetinél mind a pácon, mind az üzletekben. Különösen vonatkozik ez a zöldborsóra. Csak a Kossuth-téri zöldségbolt­ban 10 mázsa zöldborsót vásá­roltak a héten 9 Ft-ért a szol- nokaik, a szombati piacon pedig majd 9 mázsa fogyott el, a pén­teki 12 Ft-al szemben 6—7 Ft-os áron. Karalábot 80 fillérért, a kelkáposztát változatlanul 8—10 Ft-ért árultak. Saláta is több volt, 50 fillérre mondtak egy-egy fejet, de többnyire 3 fejet adtak egy forintért. 677 csomó zöld­hagyma kelt el l—l,20-as áron, a nagyobbakat 30 dkg-os cso­mókba kötve főzőhagymaként árusították 1,50 Ft-ért. A retek változataimul 1—1,50 Ft-ba került. Karfiolt 116 kg-ot szállítottak a szombati piacra és most sem adták olcsóbban 14—20 Ft-nál. P. J. Megvonták tőle a bizalmat Tizennyolc után nem választották újjá a jászladányi Haladás Tsz elnökét A vezetőség négy évre szóló mandátuma lejárt. A közgyűlésen megválasztott jelölőbizottság munkához lá­tott a jászladányi Haladás Tsz-ben. Ágazatonként, kis- gyűléseken ismertették ja­vaslataikat a szövetkezet tag­ságával. Bár Cseh Mihályt újból ajánlották elnöknek, nem hallgatták el hibáit sem. A jelölőgyűléseken töb­ben jelezték: az elnök nép­szerűtlen az emberek előtt. Ilyen előzmények után ke­rült sor az április 24-i köz­gyűlésre. A titkosan leaodtt 299 szavazatból Cseh Mihály csak 155-öt kapott. A szövet­kezeti törvény előírja: az el­nök megválasztásához két­harmados többség szükséges. S ez hiányzott Jászladányon. A május 13-án megismételt közgyűlésen ismét Cseh Mi­hályt javasolták megválasz­tani. Akkor már a szavazó­lapra való felvételhez szük­séges 50 százalékos arányt sem kapta meg. Viszont be­jelentette, hogy kilép a szö­vetkezetből, kérte, hogy en­gedjék el. Cseh Mihály életútja Cseh Mihály kubikos em­ber volt. A felszabadulás előtt nehéz, fáradságos mun­kával kereste kenyerét, ha éppen munkához jutott- A községben, s a szövetkezet­ben jónéhányan ismerték eb­ből az időből is. 1945-ben, az egykori kubikos a földosztó bizottság tagja, (ő is földet kapott), majd rendőrőrspa­rancsnok. A községi pártbi­zottság titkára lett, a legne­hezebb időszakban, a be­gyűjtés idején. (Néhány em­berben talán most is él vele szemben az akkorról maradt ellenszenv, jogos, vagy vélt sérelem?) A szövetkezetek szervezé­sekor a volt kubikos is ott volt. Hamarosan elnök lett. még az ötvenes évek elején. Kezdetben kicsi, majd az egyesülések után mind na­gyobb szövetkezetben. A Sza­badság és az Úttörő Tsz egye­zésekor — 1965-ben — is őt választották meg a Hala­dás szövetkezet élére. Köz­ben tanult. Becsületére vá­lik,hogy idős fejjel elnök­képző tanfolyamot végzett, majd oklevelet szerzett a középfokú mezőgazdasági technikumban. Szakmailag fejlődött, de emberi maga­Á Palotás! Állatni Gazdaság és az osztrák Landesmann cég kooperációja Nagytestű, nemesített naposkacsákat hozunk be Ausztriából A közelmúlt napokban osztrák vendéget Alexander Landesmann urat fogadták a Besenyszög-Palotási Állami Gazdaságban. A nagyüzem ugyanis kapcsolatot tart fenn a Landesmann céggel, amely hírneves pecsenyekacsa te­nyészetéről. Szakembereink az év elején tettek tanul­mányútat az osztrák gazda­ságban és a találkozás gyü­mölcsöző eredményt , hozott. Miután megállapították, hogy az ottlevő pekingi ka­csafajta törzstenyészetének nemesített változatai igen előnyös tulajdonságokkal ren" delkeznek, vásároltak belőle. Négyezer naposkacsát hoz­tak be az önálló import és exportjoggal rendelkező Kö­zéptiszai Állami Gazdaság közreműködésével. Az oszt­rák cég garantálja, hogy a nemesített pecsenyefajták hét és félhetes korukban el­érik a 2 kiló 90 dekás dara­bonkénti átlagsúlyt. Az ő ál­taluk gyártott saját receptú- rájú tápból 2,7 kilogramm kell 1 kiló élősúly előállítá­sára. Az import víziszárnya­sok egyéb jótulajdonságai közé tartozik, hogy a tatai fajtánál nagyobb testű, el­hullása minimális, tojáshoza­ma pedig szintén kiváló. Az osztrák vendég viszont- látogatása, palotási tanul­mányútja újabb üzletkötést helyezett kilátásba. Ugyanis egy másik nagytestű, főleg hústermelés szempontjából számottevő pecsenyekacsa­fajtát ajánlott farmjáról, ahol egész évben folyik a keltetés és a nevelő munka. Az újabb ajánlat kedvező­nek látszik, ezért a tervek szerint 1970-ben importálnak is belőle. A Palotási Állami Gazda­ság és az osztrák partner kapcsolata jól egészíti majd ki a gazdaság törekvését. Az idén ugyanis már 700 ezer, jövőre pedig 1 millió napos­kacsát terveznek előállítani saját maguknak és a kör­nyékbeli gazdaságoknak. Bi­zonyára minden üzem örül majd. ha minél többet kap a sok jó tulajdonsággal ren­delkező osztrák fajták palo­tás! utódaiból. tartása egyre tűrhetetleneb­bé vált. A párt figyelmeztetése A Szolnok járási párt-vég­rehajtóbizottság többször tárgyalt a szövetkezet ügyé­ről. Cseh Mihály magatartá­sáról. Két évvel ezelőtt ér- téklete a közel hatezer hol­das gazdaság helyzetét. A párt vb elégedetlen volt a tsz fejlődésével, eredményei­vel. Bírálta a vezetők ma- radiságát, az új módszerek, eljárások iránti konzerva- tizmust- Felhívta a vezetők figyelmét a hozamok növe­lésére, az állattenyésztés fej­lesztésére. Jogosan emelt szót az önkényeskedés ellen. A tsz-ben ugyanis nem érvé­nyesült megfelelően a kol­lektív vezetés, a szövetkezeti demokrácia. Az elnök gyak­ran a vezetőség megkerülé­sével döntött, gátolta a szak­emberek elképzeléseit. A pár vb elítélte az elnök dur­va magatartását, s felhívta a figyelmét: változtasson ezen, közvetlenebb viszonyt alakítson ki munkatársai­val, a tsz tagjaival. A múlt év nyarán a járási párt vb, a községi párt vb jelentését tárgyalta meg a káder- és személyzeti mun­káról. Ekkor ismét figyel­meztette a Haladás Tsz el­nökét, merev, türelmetlen, durva magatartásáért. A községi pártbizottság és a végrehajtó bizottság is többször bírálta Cseh Mi­hályt és adott neki tanácsot. Esetenként talán el is túloz­ta hibáit, de a jószándékhöZ, az elvtársi segíteni akarás­hoz nem fér kétség. Az el­nök azonban támadásnak, személyeskedésnek fogta fel a bírálatokat. Nem akart változtatni magatartásán. „Elég fejlett vagyok ahhoz../' Vajon miért veszítette el Cseh Mihály a szövetkezeti tagok bizalmát,' rokonszen- vét? Mindenekelőtt durva­ságáért- Féltek tőle az em­berek. Ha valaki szólni mert, hamar oda vágta: „Ki­hegyezem magát". Nem néz­ték jó szemmel, hogy az el­nök családi élete is rende­zetlen volt. Vezetőtől e té­ren is példamutatást várnak. Azt sem felejtik el neki, hogy egymás után vásárolta, újította fel, majd adta to­vább az államosított háza­kat. A tagok háztáji földjé­ből jogosain vonta le a maxi­mumot meghaladó kerti, — vagyl tanyai területeket. De egyesekkel kivételezett. Sa­ját magának viszont két he­lyen méretett ki háztáji föl­det. Az öregeket különösen nem kímélte. Nyolcvan év körüli asszony kopogtatott az el­nöknél: „Légy szívei, mondd meg, hol a háztáji földem?” Az elnök válasza nem tűri el a nyomdafestéket. Garics József egyszer a 260 forint járadékát keveselte az el­nöknél. Meg is kapta a ma­gáét: „Én még ennyit sem adnék nektek”. Az áprilisi párttaggyűlésen Kun Józsefné Cseh Mihály gorombaságát tette szóvá: — „Mindenki fél tőle. Mit vár­hatunk tőle, ha elnök ma­rad?” Nyikos János, a köz­ségi tanács vb elnöke mond­ta róla: „Sohasem tudott kö­zelférkőzni az emberekhez. Képtelen volt arra, hogy oda­menjen, beszélgessen a ta­gokkal. Alapvető emberi tu­lajdonsága a durvaság. Csak azt engedte szóhoz jutni, aki öt támogatta". Tóth István, a tsz párt- szervezet titkára kérlelte, hogy változzon meg. „Nincs szükségem a tanácsaidra, elég fejlett vagyok ahhoz, hogy tudjam mit csináljak”, Ami­kor beszélgettünk nekem is megmondta: „Ilyen vagyok és kész. Ha nem tetszik ne­kik, áldás, békesség”. „Ha marad, kilépünk a szövetkezetből" Sok emberrel beszélget­tem a tsz-ben. A szénakaz- lazók népes csoportjából senki sem mondott jót a volt elnökükről. Cseh Antal így vélekedett .,Ha nem ö az elnökünk, tíz év óta előbbre tartanánk. — Goromba volt hozzánk”. '■— Túri, Demeter: „Sokszor szidta az anyánkat”. Kalmár Demeter: „Amikor kijött a határba, le sem szállt a hintáról, nem jött közénkMuhi András bá­csi: ,,Utálta az a munkás­embert”. Többen is mond­ták: „ Ha elnök marad, ki­léptünk volna a szövetkezet­ből.” A volt elnök nem egyszer kisajátította a vezetőség jogkörét, sőt. a közgyűlés jog­körét is. Vezetőségi tagok panaszkodtak: „Embereket vett fel> s állított munkába, másokat azonnali hatállyal elbocsátott”. Gara János fia­tal tehenészt egyik óráról a másikra elbocsátotta. Pusz­tán azért, mert vitatkozni mert vele. Az állat gondozók is tele vannak keserűséggel Cseh Mihály iránt. Soós Gyulától megtagadta jogos járandósá­gát, az ötezer forint pré­mium kifizetését. Géczi Mi- 1 hály, Hegedűs József, Tálos Ferenc. Cseh István egyaránt így vélekedett: „Azért nem szavaztunk rá, mert ember­számba se vett bennünket", Súlyos szavak, ezek, a meg­bántott emeberek jogos ki- fakadásai. Cseh Mihály most sem ta­nult, nem látja be hibáit. A közgyűlés után, — mély megvonta bizalmát — neki­támadt Péntek Orbán tsz- tagnak, hogy merte őt bí­rálni. Azután a szavazatsze­dő bizottság tagjainak esett neki a szavazatok értékelése miatt. Nekem azt mondta: — „A többség mellettem volt, a IlI-as törvénynek köszönhe­tem, meg a gazduramék- nak”. Tehát szerinte nem ő, hanem a törvény a hibás. És kik a „gazduramék”? Az egykori kis- és középparasz­tok. Szektás szemlélet ez. — Másutt elmosódóban vannak az egykori, embereket kü­lönválasztó korlátok. Ö még ma is élesztgetné ezt a párt politikájával szembenálló hibás nézetet. — Hasonlón szektás szemléletet vall — és szeretett volna megvalósíta­ni — a tagok jövedelméből való részesedéséről. Lebecsü­li a tagok anyagi érdekeltsé­gének elvét. Tanulságos Cseh Mihály esete. — Megszívlelendő az egyik szövetkezeti vezető vé­leménye: „ha a sarkunkra tu­dunk állni, talán nem jutott volna ide”. Igen, ha kemé­nyebben lépnek fel a volt elnök ellen, talán... De úgy látszik Cseh Mihálynak csak addig kellett a szövetkezet, míg elnöke lehetett annak. Vajon becsületes dolog-e — most hátat fordítani, s ott­hagyni a közöst? Az elöre­gedett szövetkezet most sú­lyos munkaerőhiánnyal küzd; (Ilyen nem sok van a me­gyében). Húsz hold kapás '- ' egy növénytermelőre, s y- néhány holdnak nincs gaz­dája. Nem neveltek itt vezető­töket. utánpótlást. Minden nehézség mellett mielőbb megoldásra vár a Haladás Tsz problémája. Jó lenne, ha ebben megfelelő javaslatok­kal a járás vezetése is se­gítene. A sok nehézséggel küzdő szövetkezeti tagok ér­dekében. Máthé László

Next

/
Oldalképek
Tartalom