Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
1969 június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 V Mini-nyomda Szolnokon...(?!) (Egy járványszó felesleges használatáról) Azt olvastuk lapunk hasábjain, hogy Szolnokon mini-nyomda is működik. Az olvasó bizonytalanságban marad, mire vonatkozhatik ez a kifejezés. Csak azt tudtuk meg a szövegből, hogy ez az elnevezés a Tempó Ksz sokszorosító és könyvkötő részlegét nevezi meg. Azt is csak sejthetjük, hogy a név az üzem kicsinységére, szerényebb berendezésére is utalhat. A szó tehát feleslegesen vállalt a közlésben nyelvi szerepet. A miniatűr, minimus, minimum, minimális szóalakok rövidült formája, a mini hangsor nagyon tolakodó s falánk volta miatt sok jó magyar szavunk nem kap nyelvi szerepet újabban. Ez a szó ugyanis a kis, a kicsiny, a rövid, a kurta fogalmak megnevezésére már nemcsak a divat, a ruhaipar, a ruházati kereskedelem szűkebb szakszóüdncsé- nek aktiv tagja, hanem az élet legkülönbözőbb dolgainak, tárgyainak, jelenségeinek kisméretűségét minősítő és megnevező összetételeknek gyakori alkotó része: mini-autó, mini-elem, minirobogó, mini-szoknya, mmt- kabát stb. Vannak olyan nyelvi fontnak is, amelyekben a dolgok, a tárgyak kicsisége csak részben szolgáltathat magyarázó okot a mini hangtor használatára, s inkább a gondolkodás renyhesége, restsége, tunyasága a ludas abban, hogy egyesek nem élnek a válogatási lehetőséggel, s passzivitásra kényszerítik azokat a magyar szavakat, amelyek a lényeget egyértelműbben fejezik ki. A mini helyett és helyén jussanak tehát nyelvi szerephez a kis, kicsiny, kurta, rövid, törpe, apró, szűk, zömök, parányi, alacsony szavak. A mini használati körének bővülését érzékelhetjük azokban az összetételekben is (pl. mini-nyomda, mini-kert, mini-agy, mini-reform, mini- rekord), amelyekben a kisméretű, a kevés, a szerény, a gyenge, az igénytelen, a nem kellően felszerelt, a kis létszámmal dolgozó szavak, illetőleg kifejezések egyértelműbb közlést eredményezhetnének. A mini szó gyakori használata okozhat félreértést, sőt értelmi zavart is, s még a szöveg összefüggésében is nehéz eldöntenünk, mi is a pontos jelentéstartalma a mini szóval szerkesztett összetételeknek: mini-kém, minipezsgő, mini-forradalom, mini-sertés stb. A mim hangsor a ludas abban is, hogy ma már mind ritkábban halljuk még a köznyelvben is ezeket a kifejező s hangulatos magyar szavakat: kurta, törpe, morzsa, zömök, tökmag, babszem, vakarcs, padláb, hasban vállas, parton magas, földig ember stb., stb. A mini szó továbbképzett alakjai is feltűntek: „Tetszik a lány minis természete miatt” — „Minizálták az ügyet” stb. Ezek a formák a komolyabb hangvételű, igényesebb fogalmazásba nem kerülhetnek bele. Bizonyos tréfás hangulati hatást azonban elérhetünk velük. Általában, ha ilyen jellegű közlésekben vállal szerepet a mini, szabad utat engedhetünk) neki. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa Névadás — iskoláknak Több járási, városi tanács végrehajtó bizottsága kérte a területükön működő egyes közoktatási intézmények nevének megváltoztatását. A megyei tanács vb legutóbbi ülésén mérlegelte, hogy az oktatási intézmények közül — amelyek névváltoztatást kértek; melyek tettek eleget a követelményeknek. — A tartalmi munka színvonala, az oktató-nevelőmunka eredményei, az ifjúsági szervezet kimagasló tevékenysége, a névadó munkásságával kapcsolatban végzett kutató munka alapján méltóak-e a választott személy nevének viselésére. Mindezek elemzése után döntött a megyei tanács végrehajtó bizottsága arról, hogy a martfűi általános iskola Martos Flóra, a rákócziúj- falui általános iskola Tisza Antal és a jászberényi általános iskola Gyctvaj János nevét viseli a jövőben / r Evxárás A pedagógus önkéntes rendőri agitációs és propaganda csoport tegnap délelőtt 9 órakor tartotta évzáró értekezletét a pedagógusok szakszervezetének megyei titkárságán. Az egész évi munka értékelése után Lóczy Miklós őrnagy, a BM Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának nevében megköszönte a csoport tagjai, nak egész évi odaadó munkáját, melyet annak érdekében fejtettek ki, hogy minél kevesebb legyen a megyében a gyermekbaleset Ezután a csoport többségét képező pedagógusoknak kellemes nyári pihenést kívánt Szeptemberben újra találkozunk — ezzel búcsúztak egymástól a csoport tagjai. Júniusi folyóiratokban olvastuk A NAGYVILÁG a legújabb Goncourt-díjas regényt, Bemard Clavel „A tél gyümölcsei” című alkotását mutatja be egy részlet közreadásával és Rubin Péter rövid előszavával. Egy másik regényrészlet is olvasható a júniusi számban, Dino Buzzati olasz író „Egy szerelem története” című regényéből, amely hamarosan megjelenik az Európa Kiadónál. A két regényrészleten kívül négy elbeszélés alkotja a folyóirat prózai anyagát: Teodor Ursu romén író „A menetlevél’’ című novellája, az olasz Antonino di Giorgio „Lányos ház” és az osztrák Friedrich Torberg „Pedig Kafkáról egy sort sem irt” című elbeszélése, valamint .,Egyetemen” címmel a szovjet Alekszandr Kurgat- nyikov írása. Néhány versből álló válogatás jelent meg a szovjet —orosz költészet immár klasszikus alakjának az 1942- ben elhunyt Oszip Mandels- lanvnak az életművéből. Mellette a francia Boris Vian, a portugál Fernando Pessoa verseit közli a folyóirat. Si- mor András fordításában és rövid bevezetőiével jelent meg egy összeállítás a világhírű kubai költő Nicolas Guillén forradalmi románcaiból. Az „Élő múlt” rovatban Komlós Aladár a húsz éve halott Ignotus emlékét idézi. A ..Tájékozódás” E. Fehér Pálnak a szovjet próza új terméséről és Germanus Gyulának az új arab regényírókról írott rövid tanulmányát közli. Itt jelent meg William Cooper elemző cikke „Az érzékek kora” is. A folyóirat anyagát kritikák, recenziók és a „Krónika” egészíti ki. Ez utóbbiban külön figyelmet érdemel a „Mai kubai szobrászat” című cikk, Szamosi Ferenc munkája. Valamint Molnár Géza „Egy konferencia haszna” című jegyzete, amely az európai szocialista országok írószövetségei vezetőinek budapesti tanácskozásáról szól. A T1SZATÄJ júniusi számában egyetlen novellát közöl, Szuromi Pál „Beilass” című írását. Cserhalmi Imre folytatásokban közölt tv-film forgatókönyve, a „Fitos” (A borbély halála) befejeződik ebben a hónapban. Bárdos Pál rádiókomédiáját, amelynek címe „Dr. Fux találmánya” teljes terjedelmében közli a folyóirat. A költők közül Simái Mihály, Szepesi Attila, Utassy József, Apáti Miklós és Si- mionyi Imre kapott helyet. A „Hazai tükör” rovatban jelent meg Juhász Antal riportelemekkel kevert szociológiai írása a Szeged környéki tanyaközségről. Rúzsáról. Csetri Lajos „Gondolatok Lukács György regényeimé- letérői" címmel írt tanulmányt. A folyóirat Szávay István vitacikkét közli, amely Vitányi Iván „Struktúra, strukturalizmus szerintem” című, az Űj írás ezévi januári számában megjelent tanulmányához kapcsolódik. A szerkesztőség újabb hozzászólásokat is vár. Az „ötven éve történt” rovat két kritikát ad közre Jász Dezső „Tanácsmagyár- országtól a Pireneusokig” és Dersi Tamás „A publicista Kun Béla” cimű könyvéről. A „Kritika” rovatban Kőszeg Ferenc Moldova György újabb könyveit elemzi. A folyóirat anyagát „Krónika” és könyvrecessziók egészítik ki. AZ ALFÖLD júniusi számában nem közöl novellát. A verseken kívül egy dokumentumjáték (Taar Ferenc: Bomló világ) és egy dráma részlet (Végh Antal: Holnap — vasárnap) alkotja a szép- irodalmi részt. A versek közül Boda István, Fanta Mária, Kertész László, Benyó Judit, Stetka Éva költeményei adják elsősorban a mostani szám gerincét. Németh László: „Gulyás Pál-óra Ráckevén” című írása tiszteletadás a költő emlékének, s egyúttal úira fölfedezésében is nagy segítséget nyújt. A „Népművelés” és a „Valóságunk” rovat nem túl sokat ad a Hajdú-Bihar megye határán túl élő olvasónak, jórészt a helyi kérdésekkel foglalkozik. Kivételt csupán a színjátszók országos pódiumfesztiváljának tapasztalatait összefoglaló írás jelent. Németh G. Béla, József Attila egy kései verstípusáról írt tanulmányt. Szíj Rezső pedig Szabó Lőrincről őrzött emlékeit írta meg A „Művészet” rovatban Bögel József a vidéki színházak szórakoztató funkcióiét elemzi, sok konkrét adattal. amelyek közül néhány a Szigligeti Színházra vonatkozik. B. A. ' / Sxáxharminehárom meg egy... NÉVTELENEK A történelmi sorsfordulók mindig megmérik az embereket. A gyengék visszahúzódnak csigaházukba, akik meg vállalják a megpróbáltatásokat, erősödnek. 1919. élet-halál harcában egyszerű emberek váltak hősökké. Sokuk nevét fel sem tudták jegyezni a kortársak. Csak az emlékezésekben élnek. Az idő meghalvónyítja az emlékeket. A Tisza mentén, ahol utolsókat dobbant a magyar proletárforradalom szíve, nagyon sok. már-már feledésbe ment történet él a sorsforduló egyszerű harcosairól. * Szajoli öregek beszélték. Április végén beszállásolt a Más források, már a Vörös Hadsereg egyenruhájában, Mezőtúr határában harcoló, románul beszélő géppuskásokat említenek. A magyar és a román újságírás nagy öregje, a száz esztendős Halász Gyula említette, hogy amikor meglátogatta a fiát az abonyi hadifogolytáborban — ez már 1919 augusztusában történt és az egykori vöröskatona Brassai volt, a Párizsban éló világhírű művész, Picasso barátja, aki Mezőtúron esett az intervenciósok fogságába — ott több „román illetőségű” vöröskatonát is talált, de azok, érthető okokból, titkolták, hogy valaha is a reguláris román hadsereg nistákra vadászó intervenció- sok elől. A vöröskatonákat titokban ápolták, megmenekültek. ., A törökszentmiklósi lány önfeláldozó cselekedetének előzménye volt: május 2-án messziről végignézte az elfogott sebesült vöröskatonák kivégzését. Erről tanúvallomást tett a forradalmi törvényszék előtt. A Szamuely Tibor vezette rögtönítélő bíróság az ellenforradalmár gyilkosokat halálra ítélte... Simon Esztert 1920. januárjában tartóztatták le. Egy kórházi takarítónő, a férje a Héjjas-különítményben szolgált, elárulta a vöröskatonák rejtegetését is.— Holt-Tisza partján levő majorba egy román géppuskás szakasz. Kérdezgették a béreseket, hogy milyen messzi van ide a Tisza és milyen nagy? Amikor tisztjeik este leré- szegedfek, nekiindultak. Vitték a géppuskákat is, halászladikon eveztek át a túlsó partra. A bojár tisztek harmadnap megtizedelték a századot, amelyből a géppuskás osztag átment a vörös csapatokhoz. Kik voltak, hová lettek? Vágó Béla hadtestparancsnok, az egyik szolnoki beszédében említi a román kommunista elvtársakat. akik röpcédulákon szólították fel az intervenciós hadsereg nincstelen katonáit, hogy ne harcoljanak magyar testvéreik ellen. A román internacionalisták részt vettek a május 2-i ellenforradalom leverésében. Nem voltak a reguláris hadsereg katonái, román egyenruhát viseltek, a sapkájukon vörös csík volt. A MÁV műhely fegyveres egységeivel együtt harcoltak a fehér gárda ellen. A kórházi feljegyzések a május 3-i szolnoki harcokban megsebesült román katonákról beszélnek. Tekintettel arra, hogy az intervenciósok a jelzett időpontban nem lépték át a Tiszát, csak a proletárcsapatok oldalán harcoló román kommunistákról lehet szó. (Tudósítónktól.) Június 9-én este 7 órakor kerül sor Jászberényben az idei könyvhét utolsó rendezvényére. A Lehel Klubban Ladányi Mihály József At- tila-díjas költőt és Nagy Attila színművészt, a Thália Színház tagját irodalmi est Vöröstüzérség a Usza-fronton katonái lettek volna. Elveszítették az irataikat.« • A fehérterror kínosan leplezni próbálta az abonyi Vi- gyázó-kastélyban történt vérengzést, de nem sokkal ké- sóbb már Európa-szerte tudtak a Héj j as különítmény barbarizmusáról. A megkínzott és kivégzett kommunisták között egy fiatal lány is volt. Öt is a szolnoki fogházból hurcolták el, ahol hazaárulás vádja miatt tartották fogva. Ki volt a mártírhalált halt fiatal lány? Nagyon keveset tudunk róla. Simon Eszternek hívták, a szülei Törökszentmik- lóson éltek, a szolnoki hadikórházban volt ápolónő. Mi volt a bűne, amiért meg kellett halnia? A Vörös Hadsereg katonái közül csaknem százan súlyosan megsebesültek augusztus 2-án, a Tanácsköztársaság utolsó ütközetében. A maga- tehetlen sebesülteket már nem tudták elszállítani a szolnoki hadikórházból. A fiatal kommunista ápolónő, az orvosok segítségével, közös kórterembe vitette a mozgásképtelen vöröskatonákat és egy hatalmas műszeres szekrényt állíttatott a folyosó végébe — a kórterem ajtaja elé. Kívülről nem lehetett észrevenni, hogy ott még egy kórterem van. Egy szoba tehát „eltűnt” az épületből, legalábbis a kommukeretében látja vendégül a város könyvszerető közönsége. Az író—olvasó találkozóra a járási könyvtár ízléses meghívót és könyvjegyzéket adott ki. A helyi ÁFÉSZ könyvesboltja a helyszínen kínálja könyvhéti választékát Az abonyi Vigyázó-kastély- ban bírósági ítélet nélkül végezték ki, leírhatatlan brutalitások után. ft A szolnoki veteránok sűrűn emlegetik koridéző beszélgetéseikben Ivánt, a magas, szőke ukránt. A vezetékneve Kolcov, vagy Korcov. A járműjavítóban dolgozott hadifogolyként. Amikor megkezdődött a proletárhadsereg szervezése, társaival együtt fegyvert fogott. Nem ment el az első nemzetközi ezredbe, kérte, hogy Szolnokon maradhasson. Egy szolnoki lánynak udvarolt, véglegesen le akart telepedni a városban. Április utolsó napjaiban,’ amikor az intervenciósok már csaknem elérték a Tisza vonalát, Szolnokot fenyegették, a Tiszántúlon harcolt Ütegparancsnok volt, ágyúiról legendákat meséltek. Az utolsó pillanatban úszott át a folyón, már pergőtűzben. A májusi ellenforradalom is Szolnokon érte. a teherpályaudvar vagonjaiban rejtőzött, majd amikor a szolnoki munkások hájbatámad- ták az ellenforradalmai Scheftsik téglagyárnál felál* lított ütegeit, Iván néhánj fatelepi munkással a menekülők ellen fordította a» ágyúkat. A 70 napos tüzérségi párbaj idején a szolnoki víztorony körül felállított ütegei! egyikének volt parancsnoka} majd résztvett a júliusi offenzívóban. A mindszenti áttörésnél látták utoljára. A vele együtt harcoló kunszentmártoni kubikosok szerint megint az utolsó pillanatig fedezte a visszavonulást, csak akkor hagyta ott az ütegét, amikor egy gránát súlyosan megsebesítette. Feltették egy sebesültszállító kocsira, mondják, akkor már alig lélegzett. Többet nem tudu fik róla ... Lehet, hogy mégiscsak itt maradt valahol a Tisza mellett, örökre... Tiszai bajos A% ünnepi könyvhét megyei xáróaktusa
