Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
A ■aMM, ■MLBg »-<•« BZÖuNÖB. WEuici Brnruirr 1989. Jénfus 58. Vakációzó tanárnő re vő film A német DEFA filmstúdió forgatócsoportját népes nézősereg vette körül a balatonfüredi Annabella Szálló előtt. Mindenki látni akarta a csinos fiatal lányok és a sudár szőke fiúk játékát. Ám a forgatásra egy felhő miatt várni kellett. Nézelődés közben ismerőst véltem felfedezni a stáb tagjai között. Csak azt nem értettem, hogyan kerül a készülő német film színészei közé. — Évike búcsút mondott a katedrának? — Dehogy — mondta, csak a vakációban filmezünk — válaszolt Lantos Éva, a ti- szaföldvári 'gimnázium tanárnője. — Miyen film készül? — Egy színes német revü- filmet forgatunk, a témája mi is lehetne? A fiatalok és a szerelem. Mi lányok, —■ mutatott négy csinos barátnőjére —. ezer méterről ejtőernyővel víziugrást mulatunk be a Balatonon. Egy fiatal tanárnő, aki József Attilát és Adyt tanít a tiszaföldvári diákoknak, most 1000 méterről a vízbe Lantos Éva, mint filmsztár ugrik. Sehogysem értettem. Látva zavaromat, Éva kisegített. — Hosszú előzménye van ennek a filmezésnek. Szegeden másodéves egyetemista koromban lettem ejtőernyős. Az első ugrásom óta — ami 3 nappal az orosz szigorlatom előtt volt, — még két- százszor lebegtem ég és föld között. Ebben a sportágban nagy szívósságra és kitartásra van szükség. De a kétszáz ugrás meg is hozta a gyümölcsét. Dunántúli bajnokságot nyertem. majd a válogatott keret tagja lettem, s mint minősített sportolót hívtak meg a filmezéshez. Egy revüfilmben látványos, szép mozdulatokra van szükség, különben nincs sikere a filmnek. S ezért nem mindegy, ki a szereplője. Éva ragyogó technikával ugrik, meg van a kellő légbiztonsága, szinte azt csinál a levegőben amit akar. Joggal került a német film sztárjai közé. Elmondta még, hogy Szolnokon az MHSZ repülő klubjának ő a női oktatója. Szolszonyok kedveznék a babonák fennmaradásának és továbbterjedésének. Nálunk már nem lehet nyíltan és üzletszerűen visszaélni némelyek hiszékenységével. Az ilyen kísérleteket adminisztratív rendszabályok, rendőrségi és bírósági eljárások is korlátozzák. Ezekkel azonban nem elégedhetünk meg, a tennivaló sokkal több. I Harc a kulturális fehér foltok ellen Nem hallgathatjuk elnéző mosollyal, ha egy falusi öregasszony azt állítja, hogy a „szemmel verés” betegséget okoz, vagy elapasztja a tehén tejét. Nem vehetjük szó nélkül tudomásul, ha valakit „boszorkánynak” neveznek. Sajnos elég gyakori ez a passzív, fejcsóváló magatartás. Tevékeny egyéni felvilágosítással elérhetjük, hogy legalább a középkorúak és a fiatalok ne éljenek az ismeretlentől való félelem, a babonák légkörében. Sokat tehetnek a társadalmi szervezetek is. Vannak az országban jellegzetesen babonás vidékek, gócok: ezek országos és helyi feltérképezése a legsürgősebb feladat. Igaz ugyan, hogy a tudományos ismeretterjesztés változatos módszerei (a sajtóban, a rádióban, televízióban, TIT előadásokon) közvetve a babonák ellen is küzdenek, de fokozottan kell élni a közvetlen, direkt eszközökkel. Ahol az ásotthalmi esethez hasonló jelenségek mutatkoznak. szükségessé válik az összpontosított fellépés a babonási szemlélet és annak világnézeti alapjai ellen. Napirendre került a kulturális „fehér foltok” eltüntetése hazánk térképéről, sok sikert ígér az „olvasó népért” mozgalom. A babonák világát talán a „legfehérebb foltnak nevezhetjük népünk tudatában. Senkisem gondolja. hogy egyik napról a másikra gyökeres változás várható. De a maga helyén mindenki sokat tehet olyan közszellem kialakításáért, amely elhalásra ítéli a téves és káros hiedelmeket. Gyenes István Ég és víz között noki, játszapáti és tiszaföldvári lányokat tanít az ejtőernyőzés fortélyaira. Beszélgetésünket a szigorú német rendező hangszórón adott utasítása szakította félbe: — Achtung! Achtung! Aufnahme, Start.* Csife Jövevények a kőkorszakból Ä Wayana törzshöz tartozó néhány indián könnyű kanoén siklott a Waremapan folyó sima tükrén. Suriname felé. A bambusznád sűrűjében egyszerre zajt hallottak, mire elindultak a hang irányába és— váratlanul beléptek a kőkorszakba. Öt zömök, szélesarcú ember állt előttük, kétméteres íjakkal, csontvégű nyilakkal felfegyverkezve. A kezükben kőbaltát tartottak, s olyan nyelven beszéltek, amelyet a wayana indiánok korábban soha nem hallottak. Az antropológusokhoz is eljutott a hír, hogy az Északkelet-Suriname dzsun,- geleiben „vademeberek” élnek. A szakemberek úgy vélték. hogy ezek a különös lények talán az acuri törzs indiánjai, — az acurik nomád életmódot folytató indiánok, akik külsőre hasonlítanak a dél-amerikai indiánokra. Suriname járhatatlan dzsungelekkel borított hegyes vidékei, ahol az acurik élnek, — szinte leküzdhetetlen akadályt jelentenek, Choin antropológus tudós mégis elindult a wayana indiánok expedíciójának nyomában. Az itt talált sziklarajzok, amelyek kétfejű jaguárokat ábrázoltak és a háromélű nyílhegyek igazolták a feltételezést, hogy itt acuri indiánok laknak. A Choin által keresett acuri törzs élete erősen emlékeztet a civilizáció legalsó fokán állt ember életére. Az acurik nem foglalkoznak földműveléssel. Főleg vaddisznóra vadásznak; a dzsungel sűrűjében 12—14 méter magasságban emelvényeket építenek a vadméhek mézének összegyűjtéséhez; kidön- tik a fákat, hogy leszedjék a kókuszdiót és a gyümölcsöt. Ha egy-egy vidék tartalékai kimerülnek, a törzs új helyre telepszik. Az acuri indiánok csak pálmalevelekből készült ágyékkötőt viselnek. A férfiak fő fegyverzete az íj. a kőbalta és az igen erős méreggel bekent bambusznyíl. AZ EMBER ÉS A BABONA III. A babona jövője Kétségtelen, hogy a babona az ősidőktől napjainkig sok ember képzeletvilágán ■uralkodik. De sohasem kerített hatalmába kivétel nélkül mindenkit. Mindig voltak, akik a természet megfigyelése alapján gyűjtöttek tapasztalatokat, keresték a jelenségek törvényszerűségeit, ésszerű magyarázatát. A XVII. században Európa nagy részén a vallás, a csodahit, a babona irányította a gondolkodást és a mindennapi életet. De már voltak, Babonák és űrhajók 1 Spinozához hasonlóan mákok is úgy látták, hogy a ]tmdás terjedésével hamarosan háttérbe szorul, majd egészen eltűnik a képtelenségekbe vetett hit, az emberek kivétel nélkül a természettől szerzett igaz ismere- Ttekben találnak örömet. Bizonyos, hogy ez a fejlődés útja, de még ma, az űrhajózás és az atomerőművek borában sem jutottunk el idáig Sok a visszahúzó erő, és sokan a tudományosság látszatával akadályozzák a folyamatot. Nyugaton akadnak művelt emberek, akik „eszmei-lélektani” magyarázatokkal a babonák létjogosultsága mellett foglalnak állást. „A babonák — írja egy svájci szerző — éppúgy öröklétüek, mint az emberi •vágyakozások, kívánságok, | A babonák és Téves következtetés, hogy a babonás hajlam az emberi lélek „örök és szerves” tényezője; a tudat lassúbb átalakulása nem jelent változatlanságot, és statisztikai adatok bizonyítják a Vallás fokozatos háttérbe szorulását a mai világban. (Csupán Nyugat-Németországban évente 150 ezerrel csökken a hívők száma). Tévedés, ha valaki általánosságban beszél „az emberről”, amikor nyilvánvaló, az eszmények és az emberformáló hatások különbözősége a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszerben És a legnagyobb tévedés vagy szándékos ferdítés, ha valaki tagadja a világkép, a világszemlélet társadalmi feltételeit. akik ki merték mondani az igazságot. Mint Spinoza, a híres németalföldi gyémánt- csiszoló és filozófus: „Minden ami a természet ellen van, az ész ellen is van, am>i pedig az ész ellen van, az képtelenség, s ezért elvetendő”. Majd így folytatja: „A természet törvényei annyira tökéletesek és termékenyek, hogy semmit sem lehet hozzájuk adni, sem belőlük elvenni. A csodák csak az emberek tudatlansága miatt léteznek”. irracionális hajlamúk” Egy másik nyugati gondolkodó szerint „a lélek ősi rétegei, amelyekben a babonák gyökereznek, ma is változatlanok”, Tudjuk, hogy a világon semmi sem változatlan. Legkevésbé maga az ember, hiszen ellenkező esetben ugyanolyanok lennénk, mint őseink. Aránylag gyorsan változott az ember környezete. A városiasodás, az ipar. a mezőgazdaság, a közlekedés átalakította a táj képét, és a folyamat viharosan folytatódik. Lassúbb ütemű a tudat változása. Mindenki számára hozzáférhető az új világkép, amelyet a modem fizika, biológia és sok más tudomány tárt fel. Mégis továbbélnek régi elképzelések és hiedelmek. vallások elmúlása ügyetlen példát említünk arra, milyen megtévesztő lehet a társadalmi problémák „mélylélektani” a józan észszel ellentétes értelmezése. A négerüldözés oka a faji elfogultság, az alsóbb- és felsőbbrendű emberekről szóló elmélet. Némelyik nyugati tudós mégis úgy magyarázza a jogfosztást és gyűlölködést, hogy az a „fekete szín iránti irracionális ellenszenvben gyökerezik”. Tehát a fajüldözés szerintük nem társadalmi-politikai ügy, hanem „csak” babona. S mivel az ember lelki ősrétegei változatlanok, alapjában megoldhatatlannak tartják a négerkérdést Amerikában. Ilyen elmélet csak ott születhetek, ahol a közösségi viA búsa világkereskedelme Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma szerint a búza világpiacát jelenleg három fő tényező befolyásolja: e termény világkereskedelmének csökkenése, a nagy búzakészletek felhalmozódása és az északi félteke országainak várható idei gyengébb termése. A minisztérium feltételezi, hogy az 1968—69. évi búza-világkereskedelem volumene az 1967—68. évihez képest (51,7 millió tonna) körülbelül 10 százalékkal csökken. A csökkenés 1965—66-tól kezdve (62,6 millió tonna) immár három éve tart. Ebben az idényen az Indiába és Pakisztánba irányuló búzaszállítások csökkentek a legnagyobb mértékben. A nyugateurópai, s a közép- és délamerikai országok bevitele nőtt, az ázsiai országoké (India, Pakisztán kivételével) változatlan maradt. A Kínai Népköztársaság a mostani idényben 'némileg korlátozta búzaimportját. Az export csökkenése és az utolsó két év jó búzatermése folytán a készletek növekednek. Az export és az átmenő készletek az öt nagy exportáló országban (Ausztrália, Argentina, Kanada, Egyesült Államok és Franciaország) 1969. április 1-én együttvéve elérték a 68 millió tonnát, vagyis egy év alatt 16 millió tonnával nőttek. A növekedés csupán az Egyesült Államokban 6 millió tonna volt Biztosra vehető, hogy az idény végén az átmenő búzakészletek a felsorolt öt országbein a tavalyinál nagyobbak lesznek. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma megállapítja továbbá, hogy az északi félteke legtöbb országában az őszi és tavaszibúza vetésterülete kisebb az 1968. évinél. Az Egyesült Államokban korlátozták a búzavetésterület kvótáját, és ebből a terményből feltételezhetőleg 13 százalékkal kevesebbet vetnek a tavalyinál. Kanada idei búza-vetésterülete 12 százalékkal kisebb a múlt évinél. Nyugat-Európa országaiban a tavaszi vetéssel a rossz időjárás miatt késtek. Az őszibúza vetésterülete csupán Franciaországban nőtt (20 százalékkal); Amennyiben a hektárhozamok a jó időjárás és a megnövekedett műtrágyafelhasználás folytán számottevően nem emelkednek majd, az északi félteke országainak 1969. évi búzatermése kisebb lesz a tavalyinál. Visszaesés a takarmánygabona forgalmában Az 1968-as üzleti évben a világ takarmánygabona-exportja 4 százalékkal visszaesett 1967-hez képest. A hanyatlás ellenére az 1968-as színvonal 43 százalékkal magasabb az I960—1964 időszak átlagos színvonalánál. A legérezhetőbb visszaesés i .a nyugati féltekén következett be, ahol 5 százalékkal kevesebb takarmánygabonát exportáltak, mint 1967-ben. Ez annak következménye, hogy az Egyesült Államok kivitele, — az USA a világ első exportőrje e tekintetben — 5 százalékkal csökkent, míg a világviszonylatban második helyen álló Argentínáé 36 százalékkal esett vissza. Európa és Ázsia takarmánygabona-exportja úgyszólván változatlanul a tavalyi szinten mozog, ezzel szemben Afrika exportja megháromszorozódott 1968- ban. Ez csaknem teljes egészében Dél-Afrika exportjának növekedéséből következik. A világ kukoricaexportja 8 százalékkal növekedett 1967- hez viszonyítva, főként azért, mert az Egyesült Államok exportja 17 százalékkal nőtt és Dél-Afrikáé a hatszorosára emelkedett. — Franciaország és Argentina kukoricaexportja viszont visszaesett. A zab exportja visszaesett 1968- ban. Színvonala csaknem 60 százalékkal alatta maradt a megelőző öt év átlagszintjének és 12 százalékkal az 1967-es színvonalnak. Franciaország, Argentína és Svédország exportja növekedett, míg az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada exportja visszaesett. Az árpakivitel csökkent az utóbbi négy év folyamán, de még mindig 9 százalékkal az előző év átlaga fölött maradt. Az 1967-es eredményekhez viszonyított 1968-as visz- szaesés magyarázata elsősorban abban kereshető, hogy csökkent Nagy Britannia és az Egyesült Államok exportja. A francia kivitel előretört, míg Argentina exportja mérsékelten növekedett. i A reliktum-bűzafaiták szerepe i nemesítésben A reliktum- és a manapság használatos búzafajták keresztezéséből származó növények nagyhozamúak és a baktérium-megbetegedésekkel szemben rendkívül ellenál- lóak. A grúz tudósok a re- liktum-búzafajtákat széles körben használják a búzanemesítésben. Grúzia hegyvidékein Vannak olyan területek, ahol csiszolt kőkorszakból származó búzafajtákat termesztenek. A grúz növénynemesítők úgy vélik, hogy a reliktum- búzafajták nagy szerepet játszhatnak a minőség javításában. Faipari hulladékból takarmány A fa, a cukornád és az olajmagvak feldolgozása után köztudomásúan nagymennyiségű hulladék marad hátra. A faipari hulladékok, főleg a kérődző állatok számára, takarmányul szolgálhatnak. Előreláthatólag már a közeljövőben sikerül kis kalóriaértékű tömegtakarmányokat előállítani ezekből a hulladékokból. Van lehetőség arra is, hogy ezekből a hulladékokból nagy kalóriaértékű takarmányokat, sőt emberj fogyasztásra alkalmas élelmiszert állítsanak elő. A fa, a cukornád és az olajmagvak feldől sózása után hátramaradó hulladékból előállított takarmányok kísérleti etetését az Egyesült Államokban, Kanadában és néhány más országban már megkezdték. Az első eredmények kielégítőek. de még további kísérletezés szükséges. A legtöbb fafajta 70—75 százalék szénhidrátot tartalmaz, de a kérődzők szervezete ennek csak jelentéktelen részét tudja hasznosítani. Ennek oka a lignin, amelyből különösen a puha fafajtákban van sok. Ezért a sej tanyagot feletetés előtt fel kell lazítani (lúgozással, ionU zálással stb.), hogy a szénhidrátok felszabaduljanak. A feldolgozás viszonylag olcsó módszere a főzés, j aítt
