Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

1969. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP f Udvariasság, határozatlanság vagy tudatos általánosítás ... (?!) Ä dim!bem idézett kérdést gyakran tesszük fel magunk­nak akkor., amikor olyan fel­szólalást hallgatunk vagy elő­terjesztést olvasunk, amiben a nyelvi forrna nem egyér­telmű, s a megfogalmazás határozatilanságot, bizonyta­lanságot is tükröz. Nem véletlen például az sem. hogy egyesek szóbeli és irásbeh közlésében nagyon elszaporodtak a feltételes módú igék, s feleslegesen előtérbe tolakodnak a meg­fogalmazást szeméi ytelenító. általánosító nyelvi formák. Mindennapi életünk nyelv­használatában gyakran for­dulnak elő a következő nyelvi képletek: azt kérdeném, megkérdezném, ismertetném, azzal kezdeném, elmondanám Btb. A szerénykedés, az ud­variasság nevében még elfo­gadhatónak tekintjük ezeket a felételes módú igéket. De már nem a szerénység és az udvariasság számlájára Ír­hatjuk azokat a nyelvi for­mákat, amelyekben nagy szerepet kapnak a következő — önmagukban is — hatá­rozatlanságot. bizonytalansá­got kifejező módosítószók: talán, esetleg, hátha, valószí­nűleg, aligha stb. stb. Ezek a szavak és a feltételes mó­dú igék inkább arra utalnak, hogy a beszélő, az író nem mer egyértelműen állást fog­lalni, s ezért a határozatlan­ságot, a bizonytalanságot tükröző nyelvi formákat ré­szesíti előnyben. Ezért kap­hatnak nyelvi szerepet az ilyen mondatok: Tálán meg­kívánhatnám a fegyelmezet­tebb munkát. — Esetleg he­lyes lenne arra is utálni stb; A tudatos általánosítás és elszemélytelenítés tipikus je­gyeit mutatják fel a követ­kező nyelvi képletek: a terv teljesítése is kívánalmakat hagy maga után. — Még ezen a héten a feladatok megva­lósítására kell törekednünk. — Az állattenyésztésnél ki­esések (?) tapasztalhatók. — A sertésprogram (?) jó tel­jesítésében hiányosságok mu­tatkoznak, sitb. Nagyon sze­mélytelenek ezek a mondatok, s így elködösítik a valóságot. A világos, pontos fogalma­zás konkrét személyhez és cselekvéshez, történéshez tár­sítja a nyelvi formát is. Nem arról kell tehát beszélnünk, hogy ,,a munka jó megszer­vezését illetően nem történt intézkedés”, hanem határo­zottan azt kell megmonda­nunk, hogy X. Y. nem in­tézkedett. Általában elvontabbá válik a közlés, ha nagyon elsza­porodnak az elvont főne­vek. Egyik összejövetelen hallottuk ezt a mondatot is: ,A pedagógusoknál a szem­léletváltozás bekövetkezésé­nek (?) elérését kell szor­galmaznunk”. Annyira elvont s elszemélytelenített ez a mondat. hogy akkor senki sem gondol saját magára, és természetesen így ennek a közlésnek nem volt felhívó jellege. A mondat elhangzott, de nyelvi szerepét egyáltalán nem tölthette be. Vagy ép­pen tudatosan így hangzott el? Ha igen. akkor valóban a tudatos általánosítás szomorú szerepét számítok ®z idézett mondatnak. Dr. Bakos József « nyelvészeti tudományok kandidátusa Kulturális hírek MOSZKVA: Moszkvában megjelent a szovjet kartográfusok leg­újabb munkája: Afrika at­lasza. Az atlasz 94 térképla­pot tartalmaz és bőséges adatokat közöl az egyes af­rikai országokról. ALMA ATA: A kazah főváros közelé­ben, a Tiensan lábánál kor­szerűen felszerelt filmgyár épült. Stúdióiban egyidejűleg hét játékfilm forgatható. A filmgyár létrehozását a ka­zah filmművészet nagyará­nyú fellendülése tette szük­ségessé. RÓMA: Dino de Laurentiis olasz filmproducer javasolta a postaügyi miniszternek, hogy augusztus 15-én, Napóleon születésének kétszázadik év­fordulóján hozzanak forga­lomba egy különleges bélye­get a „nagy olasz” emlékére. Bár Nepóleon francia csá­szár volt, bár Korzikát 1768- ban eladták Franciaország­nak, a korzikaiak mégis ola­szok és Napóleon is Olasz­országé — hangoztatja az olasz filmproducer. NEW YORK: Évek óta vannak már olyan lapos televíziós készü­lékek, amelyeket a falra Ia­het akasztani, mint egy ké­pet. Az Egyesült Államok­ban például „folyékony kris­tályok”; vagyis tökéletesen átlátszó, de kristályszerkeze­tét megőrző folyadék fel- használásával állítanak elő ilyen vékony tv készüléket. Minden héten szilveszter — Műsor hajnaltól-hajnalig A rádió nyári tervei Mintegy 70000 pere — te­hát több mint ezer órára va­ló szórakoztató zenei prog­ramot sugároz a nyáron a rádió. Rendszeresen jelent­keznek a már kedvelt mű­sorszámok, köztük a Kedves lemezeim, a Vasárnapi kok­tél, a Csak fiataloknak, a Csúcsforgalom. A friss hazai felvételek mellett ismét ké­szül egy közös, kapcsolásos tánczenei műsor a berlini rá­dióban. A közelmúltban le­zajlott ljubljanai jazz-feszti- vál teljes műsorát összesen hat adásban sugározzák jú­liusban. Mikrofon elé invitál­ják a nyáron hazánkban ven­dégszereplő neves külföldi énekeseket, köztük Bobby Solot és Udo Jürgens-et. A szórakoztató rovat mun­katársai újabb marathoni műsorral készülnek a nyár­ra. Augusztusban 20-án haj­naltól hajnalig — pontosab­ban 4 óra 30 perctől másnap 4 óra 30 percig — az övék a mikrofon, csak a hírek idejére adják ki kezükből. A vezető riporter Szepesi György lesz. A rádió mikro­fonjával motorcsónak, heli­kopter, URH és közvetítő kocsik járják az országot, s a rádiósok a legkülönbözőbb színhelyeken keresik fel ri­portalanyaikat. üdülőket és másokat. Érdekesnek ígérkezik a „Minden héten szilveszter” című sorozat is, amely jú­lius 2-án jelentkezik első íz­ben, s augusztus 31-ig meg­ismétli 1955-től kezdve a rá­dió szilveszteri kabaré­műsorait. A dramaturgia a „Nevető klasszikusok” című sorozat mellett — a szezonnak meg­felelően — szintén a vidá­mabb hangvételű műveket válogatja ki a rádiófeldolgo­zásra, illetve megismétlésre. Hangszalagra vett színházi produkciók is helyt kapnak a nyári műsorban, köztük Dürrenmatt: A meteor című darabjának előadása. Az ifjúsági osztály nyári tematikával jelentkezik a szünidő alatt az Ezeregy dél­előtt, hetenként háromszor, főleg irodalmi zenei anyag­gal, a nyaralásról, táborélet­ről szóló beszámolókkal. Nagy számú rádiójáték vár­ja készen dobozban műsorra kerülését, köztük Végh - An­tal húszrészes sorozata, az „örsi napló”. A 20-as stúdió' is a nyár hangulatához iga­zodik, s a többi között mű­sort szentel az építőtáborok­ban dolgozó fiataloknak. Az Ifjúsági randevú minden má­sodik héten jelentkezik 2-től 6-ig. — új, jó művek nélkül Könyvhét (Tudósítónktól) Az 1969. évi ünnepi könyv­hét idején több sommás vé­leményt hallhattunk a rá­dióban, olvashattunk a saj­tóban. Számos közülük ép­pen nem a magasztalás hangján illeti könyvterjesz­tésünket, különösen nem a SZÖVKÖNYV vidéki háló­zatát. Ha jól emlékszem még a könyvhét idején jelent meg a Magyar Hírlapban az a cikk, amely az abonyi szö­vetkezetiek magatartását fur­csállotta. Távolmaradásukat, érzéketlenségüket ezzel a po­litikailag is fontos akcióval kapcsolatban. Nem a példát szaporítani, sokkal inkább az ilyenfajta magatartás ne­gatív hatását próbálóm a jászberényi történésekkel il lusztrálni. Mint majdnem minden kisvárosban, itt is csupán két forrásból merít­hetnek az olvasni szándéko­zók. Ezek egyike a (tanácsi, szakszervezeti, egyéb) könyv­tár, amely — természetsze­rűen — csak korlátozott meg­szerzés (elolvasás) lehetősé­gét biztosíthatja. Az megint más kérdés, hogy mennyire jól (frissen, hozzáférhetően, nagy választékot kínálva, stb.) A terjesztés másik formá­ja — a kereskedelmi forgal­mazás. A megvásárlás lehe­tősége — a könyvesboltban. Épp, az a bökkenő, hogy csupáncsak itt. Mert egy van belőle? Nemcsak azért. Leg­inkább a választék szűkös­sége, a bolti példány kevés száma miatt. Ha ez a hely­zet egész évben, akkor leg­alább az ünnepi... Nos, a könyvhéten még szomorúbb a helyzet. Az idei könyvhét jóformán könyvheti kiadvá­nyok nélkül zajlott le Jász­berényben. A köynyvsátor hiányára már oda sem fi­gyeltünk. Helyette a kisze­melt és a jó művek hiány­cikk-voltán fájlódott a jám­bor vásárló. Csak kapásból: az Illyés Gyula-, Veres Pé­ter-, Konrád György-, Lu­kács György-, Marx György kötetet keresőknek csupán kínkeserves mosoly, sajnál­kozó kartárás jutott. És az utánrendelésből, a központi raktár inkurrens készletének jó néhány éves darabja. Ta­lán azzal a feltételezéssel, ha más mines azt is megve­szik. Hát, nem nagyon! Egy kicsit tévedtek. Mint aho­gyan a könyvheti kereslet megítélésekor is (noha ment­ségük lehet, hogy a kiadók is elszámították magukat, — mentségük, de nem felmen­tésük.) Miért volt nagyobb választék Cegléden, Hatvan­ban vagy akár Jászapátiban és Szolnokon? Ha már az Olvasó népért mozgalom első évét tapos­suk, jó lenne ennek is utána­járni. Cső both Szásharminchárom meg egy,». Fekete napok Péter pal napja. 1919. — „Kezdődnék az aratás, odaát beérik a kenyérnek való. Nem lesz aki levágja az újat. nem lesz, aki elcsépelje. Itt vagyunk a Tiszánál, nézzük az ellenség ágyúzását, nem tudjuk megakadályozni, hogy ne lőHék, rommá Szolnokot. Olyan már ez a nagy város, mint egy rossz szita, a mesz- szehordó ágyúk lövedékei, meg a repülőbombák szét­szaggatták az utcák házait. A katonák az északi front győzelmeiben reménykedtek volna; hogy majd az ottani győzelem után...” Korabeli naplóból idéztünk, Rácz Károly politikai biztos fel jegyzései bői. Egy másik memoár még elkeseredettebb hangon szól. burzsoázia felett, de most mi lesz nehéz csatáink eredmé­nyével? a hadsereg, amely proletár öntudattal előretört, most fájdalmasan visszakul­log.” A visszavonulás után Stromfeld Aurél a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, a győztes csatók parancsno­ka, lemondott. „Az ultimátum elfogadása kapitulációt jelent... A győ­zelmesen előrenyomuló csa­patok visszavonulása szét- züllésre vezet, amelynek fo­lyománya az anarchia. Ha az ultimátumot nem fogadjuk el, akkor végtelen nehéz na­pok elé kerülünk, ha a pro­letariátus átérzi történelmi hivatását, még a győzelem lehetősége is megvan, de ha szocializmus becstelen ellen­ségei és megkezdték munká­jukat fegyveres támogatással felállított kémszervezetük­kel. „ Több mint hetven elv­társunk sínylődik nedves pinceodukban. csak azért, mert diadalra akarták juttat­ni minden hatalom ellenére a munkásság unalmát. Meg­alakították a „szegedi komi­tét”. Ennek a nyomorult tár­saságnak piszkos vezére Ke­lemen Béla. nyugalmazott fő­ispán, Zadravecz István fe- rencrendi házfőnök... A vá­rost teljesen a franciák kor­mányozzák." A fasiszta Gömbös Gyula Szegedről írta a hazaárulás­ra bíró levelét Julier Ferenc­hez. a Vörös Hadsereg új vezérkari főnökéhez: „Ked­az akkor már másfél hónap­ja ágyúzott, bombázott vá­ros reménytelen helyzetéről: „Ha valami nem történik ez a város teljesen elpusztul; Június első két hetében hat támadást vertünk vissza, az erőnk fogytán. A katonák éhesek és türelmetlenek. Az északi győzelmet kellene megvalósítanunk a Tiszán­túlon is. Jegyzékekkel nem győzhetünk csak a fegyve­reinkkel. Támadnunk kell, győzni...* Június 29-ón a Forradalmi Kormányzótanács határoza­tot hozott a győzelmesen el­foglalt északi területekről való visszavonulásra. Kun Béla már ezt megelőzően táviratban kérte Clemencaut, bogy a békekonferencia nyújtson garanciákat; — amennyiben a magyar csapa­tok kiürítik az északon el­foglalt területeket, a román hadsereg is kiüríti a Tiszán, tűit, — de nem kapott vá­laszt Párizsból. A proletárdiktatúra veze­tői — bár a vélemények a kérdésben megoszlottak — abban reménykedtek. hogy az antant követelések telje­sítésével lélegzetvételhez jut a proletárállaim. A Vörös Hadsereg északi csapatai megkezdték a visz- szavonulásrt. A Forradalmi Kormányzótanács kiáltvány­nyal fordult a katonákhoz: „A proletár haza érdekei most pillanatnyilag nem azt parancsolják nektek, hogy előre menjetek és diadalt diadalra halmozzatok, a pro­letár haza most még na­gyobb áldozatot követel tő­letek. azt követeli, hogy hagyjátok el a diadalmas csa­tákban elfoglalt területek egy részét, és menjetek át egy más területre, amelyet jelenleg a román bojárok csapatai tartanak megszáll­va...” A katonákat ez nem nyug­tatta meg. Nem értették meg, hogy miért kell feladni a nehéz harcokkal elfoglalt te­rületeket. „Sírtunk, amikor visszafelé jöttünk. Győztünk, eszméinkkel, fegyvereinkkel diadalmaskodtunk a cseh le te győzik, csak időlege­sen van legyűrve”. & Július első napjaiban min­den addiginál erősebb tüzér­ségi tüzet kapott Szolnok. Az intervenciósok — a belső ellenforradalmárofc útján — elhíresztel tették, hogy csupán „belőtték’’ ágyúikat, ha a városiból támadás indulna meg állásaik ellen, porrá lö­vik Szolnokot. Vezseny alatt ellenforra­dalmi érzelmű áruló tisztek, volt közigazgatási hivatalno­kok. gazdatisztek és papok szöktek át a Tiszántúlra. Az intervenciósok nem tartóztat, ták le őket, akadálytalanul eljutottak Szegedre. Maguk­kal vitték a szolnoki Tisza- szakasz védelmét biztosító csapatok elhelyezkedési vázla­tát is. A román királyi csa­patok tüzérségét pontosan tájékoztatták a vörös üteg­állások helyéről. Újra ágyú­tűz zúdult a város külső te­rületedre. ahol az ütegek vol. tak. Petain tábornagy Nagysze­beniből ezekben a napokban küldte hírhedt táviratát a francia hadügyminisztérium­nak. „A Magyarország elleni támadás ügyében július 5-én tartatott meg az értekezlet. Résztvettek a tárgyaláson Franchet d’Esperey, Presan, Mardarescu tábornokok, Horthy tengernagy. Ghiur- ghiu helytartó, mint a román királyi Hadügyminisztérium megbízottja... Ezen az érte­kezleten elhatároztuk, hogy a mindenáron való támadást kérjük. Minden készen van az előrenyomulásra, a tarta­lékok beérkeztek, és azonnal a vonalba küldettek. Mi csak a megkezdés jelére várunk és a támadás az egész vonal hosszában megindul.” Az ellenforradalmárok re­ménye egyre inkább Szeged. A Csongrádi Proletár írja: „Amikor a Tanácsköztársa­ság izolálására az antant im­perializmus szoros zárt vont Szeged köré. kibújtak a rej­tekhelyeikről a munkásság, a vés FranciI őszinte övöm3 mel fogadom a hirt, mely szerint Stromfeld távoztával a Vörös Hadsereg vezetését Te vetted kezedbe... Velem fogsz érezni, s bizton igazat adsz nekem, ha azt állítom,, hogy e szörnyű helyzetben a magyarság érdekében össze kell tartanunk, meg kett mentenünk azt, ami még megmenthető. A kibontako­zás útját könnyen találhat­juk meg. Horthy ellentenger­nagy Szegeden megalapozta a magyar nemzeti hadseregeti csatlakozzál hozzá a Vörös Hadsereg nemzeti érzelmű részeivel. íme. itt az alkalom megmutatni, hogy csak azért álltái a Vörös Hadseregbe, hogy a magyar hazát szol­gáljad... Vedd kezedbe az ellenforradalom ügyét, tisz­títsd meg a Budapest Szol­noktól délre fekvő Duna- Tisza közét a vörös érzelmű csapatoktól...” A május 2-i szolnoki ellen- forradalmi lázadás dicstelen vezetői is Szegeden szervez­ték „Szolnok megtisztításá­nak’’ akcióprogramját. Scheftsik György egy szer­vezésben lévő különítmény önjelölt parancsnoka volt; A felállítandó nemzeti érzel, mű gárdába több mint öt­száz szolnoki lakost vettek számításba. Már Szegeden el­készítették a „bűnösök” lis­táját. leszámolásra vártak. Küldönceikkel állandóan érintkezésbe voltak a meg­lapuló szolnoki eUenforradal- márokkal. A futárok francia nyelvű igazolványokkal jár­káltak át az intervenciósok frontszakaszain; Itt a mi időnk, a leszámo­lás napjai következnek, írta Szolnokra küldött levelében Scheftsik. De a proletárhaza nem ad. ta meg magát. Szolnok kör­zetébe egyre másra érkeztek az új és újabb, harcolni kész. vörös csapatok. Tiszai Lajos CL^r^MőmÉs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom