Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

1969. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az „arany” házaspár Egy időben gyakran ta­lálkoztam a panasszal: könyvügynökök rászedik a mezőgazdasági szakkönyv­tárra vágyó termelőszövetke­zeteket Volt a kezemben olyan kötelező erejű papír is, amely szerint francia—ma­gyar kéziszótárt, a finánctő­ke sajátosságait magas tu­dományos szinten elemző művet és távolkeleti orszá­gok külkereskedelmi szoká­sait ismertető könyveket „rendelt meg” egy olyan tsz (pontosabban megrendeltette a tsz egyik-másik vezetőjé­vel a jutalékra éhes ügynök), ahol senki egy árva szót sem tudott franciául, senkinek sem volt olyan közgazdasági képzettsége, hogy a finánc­tőke természetrajza érdekel­hette volna, ami pedig a tá­volkeleti országokkal való kereskedést illeti még csak lázálmaikban sem szerepelt ilyesmi... • Azóta az ilyen szervezői manipulációkkal kapcsola­tos hírek elhalkultak. Így vagy úgy, jól-rosszul kiala­kultak a tsz-ek zömében a mezőgazdasági szakkönyvtá­rak. Olyan számban alakul­tak ki, hogy összetételük, sorsuk nem lehet közömbös azok számára, akik munka­eszközt látnak a mezőgazda- sági szakkönyvben, nem pe­dig afféle „luxus kiadást” mint ahogy némely helyen emlegetik a könyvtárfejlesz­tés költségeit. E könyvtárak iránti érdek­lődés figyelemre méltó mun­kára késztette a magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének piac­kutató csoportját. Országos felmérést végeztek a terme­lőszövetkezetek üzemi könyv­tárairól. Az erről szóló jelen­tés szűkszavú. Jobban bízik a számok, táblázatok gon­dolatkeltő tulajdonságaiban* mint a kommentátorok befo­lyásoló erejében. Nézzük csak a felmérés néhány szembeötlő tanulsá­gát! Tizenkilenc megyében ösz- szesen 184 tsz könyvállomá­nyát vették szemügyre. Közü­lük 69-ben, tehát az érintett szövetkezetek 37,5 százaléká­ban 200 kötetesnél nagyobb könyvtárra leltek. A 151—200 kötetes könyvállományt bir­tokló tsz-ek száma 42 volt, tehát a vizsgált tsz-ek 22,8 százaléka. A 184 termelőszö­vetkezet közül 16-bán nem találtak könyvre. Elég tekin­télyes kötetszámot kapunk, ha összeadjuk a szóbanforgó közös gazdaságok állomá­nyát: kereken 46 ezer köny­vet Némileg meglepő a felmé­résnek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi helyzete és az általuk fenn­tartott könyvtár méretei kö­zött nem erős az összefüggés. Abban a részletmegjegyzés­ben viszont, hogy a leggyen­Az egész ország közvéle­ményét foglalkoztatja az utóbbi napok—hetek, súlyos kimenetelű közúti balesetso­rozata. — Sokszor halálos ki­menetelű, súlyos, életveszé­lyes sérülésekkel járó, nagy anyagi kárt okozó karambo­lok okainak elemzésére or­szágos értekezletre hívta Össze csütörtökön a KPM Autóközlekedési Tröszt a budapesti és a vidéki autó- közlekedési vállalatok igaz­gatóit A tanácskozáson Ta- polczai Kálmán, az Autó- közlekedési Tröszt vezérigaz­gatója kifejtette: a statisz­tikai adatok azt mutatják, hogy az AKÖV-öknél az előző évekhez viszonvítva az elmúlt hónapokban nem nőtt lényegesn a balesetek száma, az elmúlt -hetek szomorú eseménysorozata azonban megdöbbentő és nagyon sür­gős intézkedéseket követel. A balesetek okait elemezve meg kell állapítani, hogy romlott a közúti fegyelem Tény az is, hogy egyes vál­Könyvtárak a tsz-ek ben gébb anyagi helyzetű szövet­kezetekben akadtak a leg­több könyvtárnélkülire, to­vábbá, hogy a legmódosabb gazdaságok szerezték be a legtöbb könyvet — végül is az élet egészséges tendenciá­inak érvényesülése tapasz­talható. Ez a felmérés sok tekin­tetben korábbi észrevételein­ket igazolta. Egyebek között azt, hogy még sok helyen nem engedik érvényesülni azt az elvet, hogy a termelő- szövetkezetekben elsősorban szakkönyvtárra van szük­ség. Az esetleg több éve vá­sárolt 50—100 kötetnyi szép- irodalmi és általános isme­retterjesztő anyag többnyire csak hányódik a tsz irodák szekrényeiben. A községi könyvtárnak átadva legalább kézbe kerülnének ezek a könyvek. Így azonban olyas­féle szellemi lakomát jelent­het 50—100 kötet egy több­száz tagú tsz-ben, mintha 50 —100 szem sül'tkrumplival akarnánk jóltartani egy zárszámadási vacsorára egy­begyűlt vendégsereget. Változatlanul szerény mér­tékben használják a tsz szakkönyvtárát a szakmun­kások, vagy a brigádtagok. Márpedig __ egy baromfite nyésztő nőre legalább any- nyira ráfér a szakirodalom tanulmányozása* mint az egyetemet végzett főállatte­nyésztőre. Egyelőre a főál­lattenyésztők sokkal több­ször folyamodnak a könyvek­ben tárolt tudományos és gyakorlati tapasztalatokhoz, mint például a szakmunkás­lányok. Dicséretes, hogy mind több helyen oly mértékben tekin­tik munkaeszköznek a köny­vet, hogy állandó használat­ra adják ki azoknak a ta­goknak, akiknek erre szük­ségük van. Kevésbé meg­nyugtató, hogy igen sok he­lyen nem tartják nyilván hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tu­dós könyvtárosra* de felelős gazdára minden tsz szak- könyvtárnak szüksége van, hiszen helyenként már több tízezer forint értéket jelent. Es a felelős gazda abban is segítene, hogy a tsz ne azt a könyvet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szükséges. Máris ssámos jelét ta­pasztaljuk: mind gyakrabban válik nyilvánvalóvá a felelős tsz-vezetők előtt, hogy ez vagy az az új könyv nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy a korszerű termelési eljáráso­kat eredménnyel alkalmaz­hassák. Talán belátható időn belül addig is eljutunk, hogy a legszükségesebb 100—110 kézikönyv megtalálható lesz az ország valamennyi közös gazdaságában. lalatok vezetői helytelenül értelmezték az új mechaniz­mus adta gazdasági lehető­ségeket. Így fordulhatott elő, hogy vidéki városok helyi forgalmára alkalmas kocsik közlekednek különjáratokban, például a fővárosban is. Ezt a gyakorlatot azonban meg kell szüntetni, olyan kocsik, amelyek rendeltetése a helyi közlekedés, nem indulhatnak országjáró útra. Azokat a gépkocsivezetőket, akik kü­lönjáratokat vezetnek, nau gyón gondosan ki kell oktat­ni az út során jelentkező közlekedési nehézségekre, — meg kell szigorítani a fe­gyelmet, s ez minden egyes autóközlekedési vállalatra vonatkozik* Kiss Dezső miniszterhe­lyettes felszólalásában hang­súlyozta : a balesetsorozat nagyon szigorú intézkedése­ket követel, de nem okozhat pánikot a gépkocsivezetők körében, amit itt-ott lehet már tapasztalni, le keil '"'n- ni a tanulságokat. Aranylakodalmát ünnepelte a napokban Timkó János és felesége Jávorszki Mária. S hogy a meghívott rokonság között ne érezze magát ide­gennek az újságíró, erre az az estére családtaggá fogadta a Timkó família. Először is a családfő, Tim­kó János, mint újdonsült ro­konnak, mesél életéről. — Két évet jártam a kis­váráéi gimnáziumban, az­után elvittek katonának. 1918 novemberében jöttem haza az olasz frontról. De hogy ne bogozzam össze az esemé­nyek fonalát, Budapesten az őszirózsás forradalom idején ismerkedtem meg kismeny- asszonyommal — öleli ma­gához lágyan feleségét Tim­kó bácsi. — Mikor elhatároztuk, hogy összeházasodunk, én már a Vörös Hadsereg sorai­ban harcoltam a románok ellen. Gyors esküvő volt, megszereztem a szükséges iratokat, este már mint férj és feleség ültünk egymás mellett a kis tarcali házban. Régi, megsárgult fényké­pet vesz elő. Az esküvői kép. Két ifjú ember néz a „ma­sina” lencséjébe. A kép há­tán az unokák első íráspró­bálgatásai. Múlt és jelen.- — Másnap irány a tűzvo- nal. Régi tisztjeinkkel szol­gáltam együtt. A forradalom elveszett. Én ismét iskolába Szocailista erkölcs ide, meg oda, Theobald Knösel főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt folytatott a titkár­nőjével, Melittával. Knöselné asszony úgy buk­kant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theo- baldjának zöldkockás zakó­ját kefélte, és a zsebében egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsisággal átla­pozta a füzetkét: a férje ak­kurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mikorra kell a vállalat évi mérlegé­nek készen lennie. Máshe- lyütt azt olvasta, hogy feb­ruár 8-ra a férje színház­jegyrendelését irányozta elő, március 20-hoz beírta „há­zassági évfordulóról nem el­feledkezni!”, majd május 5- én valami furcsaság követ­kezett. Knöselné most már leült. Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s megálla­pította: május 5-nél, gyors­írásos jegyzet van, melynek értelme a következő: „Melit­ta születésnapja! Nem elfe­lejteni!” Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fog­va, hogy nem tud gyorsírni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Knö­selné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő és gyors­írással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: „Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyors­írást’. Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zse­bébe. Másnap este, miközben a akartam menni, egy évet töl­töttem a nagykállói mezőgaz­dasági 'szaJiiskolában. Újból behívtak katonának. Legna­gyobb csodálkozásomra régi ismerősömmel Halász főhad­naggyal találkoztam, akivel az olasz fronton és a romá­nok ellen is együtt harcol­tam. Megkérdezte Halász: — Maga Timkó vöröskato­na volt, ugye? — Igenis az — válaszol­tam. — Akkor magának a meg­bízhatatlanok közt a helye. — Nekem igen, de akkor a főhadnagy úrnak, meg a Bojer hadnagy úrnak is — válaszoltam. Halász főhadnagy rámné­zett, dühösen eltaposta ci­garettáját, aztán intett. — Tudja mit. nem is­merjük egymást — azzal el­ment Félbeszakad a beszélgetés, újabb vendégek érkeznek, üdvözlik a papát-mamát, — ahogy őket mindenki hívja. Timkó bácsi fölkerekedik a kényelmes karosszékből, ahol idáig ölében unokájával tar­totta „sajtótájékoztatóját”. Körbeindul, hogy elbeszél­gessen a famíliával. Hét gyermeke, tizenhat unokája és két dédunokája van. És Timkó bácsi mindenkinek is­meri gond j ál-baj át, fejben tartja férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az előszobába, hogy ismét átkefélje. Meglepetésére a saját bejegyzése alatt meg­találta Melitta válaszát. Kö­szönet a figyelmeztetésért. De remélem, a férje mégsem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra ígért bri­liánsgyűrűt megvegye”. Knöselné elképedt. Bri­liánsgyűrű? Ez már mégis­csak sok! ő a legutóbbi szü­letésnapjára egy pár perion­harisnyát, meg három és fél márkáért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bi­zonyára több mint tíz évvel fiatalabb, tehát tisztességte­len a verseny, immár bri­liánsgyűrűre áhítozik. Né­hány percnyi fejtörés után bekerült a kis zsebfüzetbe a viszontválasz: „Gratulálok, őrizze meg soká gyermeki hiszékenységét! De ha a szü­letésnapján mégis csalódás érné. hajlandó vagyok el­küldeni magának a saját bri­liánsgyűrűmet”. Zutty! Ez aztán telitalálat. Knöselné büszke volt a pszichológiai hadviselésben tanúsított for­télyára. Már másnap megjött Me­litta válasza. „Bocsásson meg a felvágásért. Természetesen Az ötven évvel ezelőtti há­zasságra így emlékezik az ünnepelt. — Nekem egy ruhám volt, a feleségem hozománya az a ruha, amit viselt. Így vág­tunk neki a világnak. Nem volt lakodalom sem. Most legalább jól kitáncolom ma­gam! Az ünnepélyes házasság megerősítést vacsora követte. Timkó János elsőnek felesé­gét forgatta meg a táncban, lefőzve a fiatalokat Timkó bácsi néhány nap múlva lesz 72 éves. Fújja a füstöt; sze­me huncutkásan odavillan feleségére, amikor játssza a zenekar: Deres már a határ, őszül a vén betyár...' Kékesi György Az új vas előállításához 40 százalék ócskavas szükséges. A vasgyűtési kampányokat is részben ezért szervezi a MÉH. Ez a cég azonban csak együttműködik a Kohászati Alapanyagellátó Vállalattal, amelynek egyedüli feladata a kohászat zavartalan, üte­mes acéltermelésének bizto­sítása. — Idén a kohászat igénye kereken egy millió tonna — mondta Nagy Jánosné, a KAV szolnoki telepének ve­zetője. — Ha elmondom, —• amit kevesen tudnak —, hogy egy tonna vashulladék világpiaci ára 35—40 dollár, mindenki számára felmérhe- tővé válik, mit jelent, ha az elfekvő készletek beszolgál­tatásával elkerülhetjük az importot. Szerencsére a vál­lalatok. gazdaságok és ter­melőszövetkezetek többnyire tudatában vannak az ócska­vasgyűjtés jelentőségének. Évek óta kialakult gyűjtő­gárdával dolgozunk. Az or­szág legnagyobb ócskavas szállítója a MÁV, például egyedül 89 ezer tonna szál­lítását ajánlotta fel. — Ennek ellenére a tele­pünk által vállalt 17 800 ton­na összegyűjtése nem lesz briliánsgyűrűről álmodni is kár. Egyébként borzasztó zsugori alakhoz ment fele­ségül”. Végre valáhára megnyu­godott Knöselné asszony. Te­hát egy fiatalabb és bizonyára nálánál csinosabb lány sem tudja jobban kezelni a fér­jét, mint ő. Barátságos hang­nemben irta vissza Melittá­nak: „Nemcsak zsugvri, ha­nem rendkívül udvariatlan is. Előfordult már valaha, hogy megkérdezte magától, hogy van, avagy hogy segít­hetne-e valamiben”? „Dehogy, még soha!” — közölte Melitta. — „Tulaj­donképpen borzasztó alak, nem is tudom, miért tartok ki mellette”. Kis idő múltán Knösel fő- könyevlő úr megkérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit fir­kálsz annyit a jegyzetfüze­tembe, úgysem tudom ezeket a nevetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen kár -* mondta Melitta. Neked kívánok új­ra, meg újra jó éjszakát. Knösel elégedetten neve­tett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle, elßnne-e aznap este Búcsú az öreg fáktól A nap szinte minden sza­kában kisebb embercsopor­tot látni a szolnoki Zagyva hídon, amint a torkolat öreg fáinak kidöntését szemlélik, Sokan kérdezik, miért van szükség ezeknek a fáknak a kivágására, amelyek egyesek szerint .már Damjanich ide­jében is ott álltak. A vízügyi igazgatóság fel­világosítása alapján megtud­tuk, hogy ott ahol ezek az évszázados fák álltak, gát építését tervezik. A Zagyva mederrendezési és árvízvé­delmi munkálatai teszik szükségessé azt, hogy „el­búcsúzzunk” tőlük. Amint azt a jövő tervei sejtetni en­gedik, a sétány, amely a parton húzódik majd kárpó­tolni fog a veszteségért, amit a fák kivágása jelent. könnyű dolog. A MÁV szál­lítmányából például csak a pályafenntartási üzemek, szertárak egy vagonnál ki­sebb tételei kerülnek hoz­zánk, a nagy tételek közvet­lenül a kohászathoz kerül­nek. Ezenkívül az idén sok­kal munkaigényesebbnek tű­nik a gyűjtés. Sokkal több a laza anyag, mint a mennyi­séget adó nehéz anyagok. A nagyvállalatok, gyárak terü­letéről egyelőre nem sike­rült a tavalyihoz hasonló nagy mennyiséget biztosítani, kisebb tételekkel, nagyobb távolságokkal, tehát aprólé­kosabb feladatokkal kell megbirkózni. Felajánlása el­lenére például az alföldi kő­olajfúró vállalat a telepein, elhagyott fúrási pontjain el­fekvő anyagokat, kiselejtez­hető berendezéseket még nem szállított a kohászatnak. — Természetesen az év vége még messze van és nem ad okot aggodalomra az, hogy eddig még csak körül­belül hatezer tonnát sikerült szállítanunk. Partnereink még elvégezhetik a szokásos „nagytakarítást”, mi pedig állandó piackutatást vég­zünk új „lelőhelyek” feltá­rásáért. P. J. moziba. Melitta vonakodva válaszolt: — Ma sete sajnos nem megy. A férfi csalódottan nézett rá, de amikor a dolog más­nap és a következő napon is megismétlődött, gyanakodni kezdett. Ügy látszik egy má­sik férfiú van a dologban, jó lesz vigyázni. Melitta a hivatali kollegákkal csak kurta szavakat váltott, bizo­nyára nem közülük kerül ki a vetélytárs — de vajon mit csinál a lány esténként, sza­badidejében, mit takarhat­nak az üres kifogások. Eltökélte, hogy egy nap követi hazáig. — Óvatosan, nyolc-tíz méterrel ment mö­götte, s lám valóban: Melit­ta befordult egy kávéház aj­taján. Habozás nélkül belé­pett ő is, de a lánynak nyo­mát se látta. Ahá. ott van­nak még a boxok! Benézett az elsőbe, a másodikba — üresek voltak. Éppen bekuk­kantott volna a harmadikba is, amikor megtorpant, mert a közelből felcsendült a fe­lesége hangja: „És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már be­rúg, és evés közben mindig összepiszkítja a nyakkendő­jét...” Fordította:, Z. J. — Renate Holland-Mo­ritz a berlini Eulenspie­gel állandó munkatársa, de szórakoztató írásai a humoros-szatirikus heti­lapokon kívül gyakran jelennek meg a Berliner Zeitung, a Das Magazin és a Neues Deutschland humor rovatában is. Bajor Nagy Ernő Országos értekezlet a közúti balesetekről Ü dülőtelep-bej árás Tiszafüreden Nemrégen irtunk amül, hogy Tiszafüred a Második Ti­szai Vízlépcső felépültével üdülővárosi rangot kap. A szép jövő lassan-lassan valósággá válik. Tegnap példáiul a deb­receni nagyüzemeik vezetői látogattak Tiszafüredre, ahol Szabtok megye vezetőivel — közrtük Csáki Istvánnal, a megyei pártbizottság első titkárával, Fodor Mihállyal, a megyei tanács vb-elnckével — találkoztak, Egyeztették el­gondolásaikat, a debreceniek — az első három üdülő fel­építői elmondták igényeiket. A megbeszélés után helyszíni bejárásra indult a csoport a leendő üdülőtelep, a tiszaör­vényt part megtekin tésére. Renate Holland-Moritz: I/etélyiátsMU Gyűjtés nagyban Egy millió tonna ócskavas a kohássatnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom