Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969. június IS SZOLNOK. MEGYEI NEELAt II A szavak súlya Az egyik gimnázium és szakközépiskolában — már­cius hónapban — középisko­lai szak- és általános felügye­lőkből álló brigád vizsgálta; az országos művelődés-poli­tikai elvek hogyan valósul­nak meg a gyakorlatban. A megyei tanács vb mű­velődési osztályának megbí­zásából kiszálló kollektíva vezetője végül is május kö­zepén jegyzőkönyvbe fogal­mazta: „Megítélésem szerint a testületből hiányzik a har­cos kiállás, az optimizmus, a politikai helytállás (sic!), amelyet az ifjúság... elvár. Politikai állóvízben — már­pedig a testületben az van, — nehezen tudunk a korral ha­ladni még akkor is, ha tem­pósan evezünk hozzá...” Egyéb megállapítások is Születtek Így például; „Te­hetséges, szókimondó, embe­rekkel találkoztam, akiknek dereka és szelleme csak ak­kor hajlik meg, ha annak értelmét látják...” Ne is idézzük tovább a kollektíva vizsgálatáról ké­szült jegyzőkönyvet, — mely mindvégig egyes szám­ban általánosít és summáz újra és újra. Anélkül, hogy bizonyító példával is doku­mentálná, mire alapozza e megállapításait. Tele van a jegyzőkönyv hasonló meg­nyilatkozásokkal. Döntőbírák nem akarunk lenni abban, hogy helytálló- ak-e mind, vagy egyáltalán mi felel meg a valóságnak e fura megállapításokból. Ez nem tartozik feladatkörűnk­be. Annyit azonban tudunk, s erről hírt adtunk több al­kalommal; az iskolában e tanévben nyelvi laboratórium készült, a kémiai előadót is korszerűsítették, elkészült a fizikai előadó felújításának és modernizálásának terve, bővült az iskola megyeszerte híres sport-telepe, országos hírű diák találkozónak voltak gondos megrendezői. a csa­ládi és társadalmi ünnepsé­gek megyei bemutatójának díját az iskola fiataljaiból álló kis csoport vitte haza, példamutató a kezdeménye­zésük a honvédelmi nevelés terén, hozzávetőlegesen ne­gyedmillió forint értékű fel­szereléssel gyarapodott a szemléltető eszközök tára. Igaz, erre vonatkozóan is van a jegyzőkönyvben sum- más ítélet; nem lehet tudni kötelességből, vagy meggyő­ződésből” érték el ezeket az eredményeket az idén a ne­velők? Nos, ennek megítélésére sem vállalkozhatunk. De egy bizonyos. Egy iskola tantes­tülete politikai légkörének ilyen summ ás elmarásztalása joggal aggaszthatja az iskola igazgatóját s az iskolában működő pártszervezet titká­rát. Az pedig teljességgel érthetetlen, hogy ha — ál­lítólagosán — ilyen megálla­pításokra jutott a vizsgálatot végző brigád, akkor a terü­letileg illetékes politikai irá­nyító testületek választott és felelős vezetőit miért nem ke­reste fel a szakmai munkát vizsgáló pedagógus brigád, vagy annak vezietője. Mert nem kereste fel sem a vizs­gálat megkezdésekor, sem közben, sem utána. Miért nem hívták meg arra a tan­testület! ülésre akkor a helyi politikai szervek vezetőit, amikor mindez nyílt színen kihirdetésre került? Sőt. a jegyzőkönyvet, annak má­solatát sem tartották szük­ségesnek elküldeni tájékozta­tásul, egy hónap leforgása alatt, mind a mai napig a helyi vezető testületeknek, jóllehet ilyen, kifejezetten politikai jellegű megállapítá­sokat tettek. Joggal felvetődik, vajon a kommunista nevelőkre is vo­natkoznának a jegyzőkönyv elmarasztaló megállapításai? Hol a határ? Vagy — mi­ként a költő mondja — „Mifelénk a szavakat nyüj- jük, mint a ruhát?” És ma­tematikailag, a valószínűség­számítás törvényei szerint is, vajon igazolhatók-e ezek az egyértelmű, jegyzőkönyvbe fogalmazott ítéletek? A papírra vetett dokumen­tum végül is arra kéri a nevelőket és az iskola veze­tőit, ne tekintsék az elmon­dottakat udvariassági formu­lának. .. Azt hisszük ez fe­lesleges aggodalmaskodás. Senki sem tekintette annak. A megyei tanács vb műve­lődési osztálya — mint érte­sültünk — most már vizsgál­ja e vizsgálat tanulságait. Ügy érezzük — s «ízért sem jelöltük meg az iskolát, ahol az eset történt, — hogy nem egy iskola vezetőjének és tántestületénék sérelméről van szó. Sokkal többről. A hazánkban kialakult, *. mind általánosabbá, sőt kőtelezővé vált munkastílus normáinak és szokásainak a megsérté­séről. A magunk részéről egyet kérünk: több realitásérzéket, felelősséget, s körültekintőbb ítéletet egy-egy iskola veze­tése, az iskolában működő pártszervezetek munkája, és több megértést a jószándékú nevelők pedagógiai tevékeny­sége iránt... Hogy a hibákat is hitelesebben, meggyőzőb­ben lehessen feltárni,.. Ne így. Császtval István A virágos Szolnokért Több virág ÚJ Játszóterek Ki k! maga előtt A tavalyihoz képest Szolnokon 50 százalékkal nőtt a „virágfe­lület”. A városi parkok össz­területe 385 ezer négyzetméter. A meglévők fenntartására és újak létesítésére az idén 600 ezer forinttal többet Is költ a városi ta­nács útfenntartó üzeme. Ezúttal nem a legnagyobb vállalkozá­sokról Írunk — ezeket többé ke­vésbé mindenki ismeri, — ha­nem azokról az apróságoknak tűnő csinosításokról, amelyek egyik napról a másikra szebbé teszik egy utca képét. A Kossuth téren három hete még bosszankodva néztük a szét­túrt ágyasokat, s a szerte guru­ló földrögeket. Azóta már kinőtt az elvetett fű, cseperednek, s virágot bontottak a csenevész- nek, csúnyának látott palánták. Kicsinosították a Kossuth Lajos utcát Is; a kardvirághoz hason­ló, canna virágot ültettek végig az egyik oldalán. De „klvlrágzott” a József At­tila utca, a Ságvári körút, a Vöröscsillag és a Vosztok út, a Tisza-partd sétány is. Dália, ró­zsa, piles, canna virít a járda- szegélyeken és a kővázákban. Szép színfoltja lett a belváros­nak a Szigligeti Színház előtt ötletesen kialakított vriághárom- szőg, valamint a Költői Anna úton a Tisza mozinál ültetett virágtrupp. Növények díszítik a Vöröscslllag úti ABC áruház elő­terét is. A gyerekekre Is gondoltak az idén. Huszonnégy új hintát kap­tak a játszóterek. Az Éva esz­presszó mögött, ahol eddig ro­mos grund húzódott, két hónap múlva gondozott gyep, színes hinták, tarka virágágyak fogad­ják a játszó gyerekeket. A Bás­tya eszpresszó háta mögött en­gedély nélkül eddig is futballoz­tak. Most. az elhanyagolt terü­letet beültetik fűvel, s két íut- ballkaput állítanak fel. — így megoldják, hogy ne az utcán, lépcsőházakban, s a virágágyak között rúgják a labdát a fiúk. A lakótelepek arculatának szé­pítéséért az útfenntartó üzem akciót indított. Azok a lakók, akik vállalják, hogy házuk előtt felesnek és fűvel bevetnek egy bizonyos területet, ingyen kap­hatnak fűmagot. Virágtartó lá­dákat, palántákat ugyancsak in­gyen, a házmestereken keresztül igényelhetnek a városi tanácstól. Csupán a növények gondozása hárul rájuk. A kijelölt nyolc ut­cából, s az ezekben lévő ötszáz lakásból eddig tizenegy vállal­kozó jelentkezett. a m. Á 'tehenész tévésztárok Győztesekkel a képernyő előtt Alesiszigeten Csiíó Győző, az alesiszigeti fejőgépészképző iskola igaz­gatója elkattintja a tévéké­szüléket. Vege a filmnek. — Arra kérem kedves ven­dégeinket, fordítsák meg székeiket. Az első sor „méglódul”, s az ott ülők szembetalálják magukat a hallgatósággal, A film hősei, főszereplői: Lódi József karcagi, Horváth Já­nos bajai, Gaál, Jenő rákócá- falvi ifjú tehenész. A szakma országos vetélkedőjének el­ső, második és harmadik he­lyezettjei. Két és félezer te­henész közül szerezték meg az elsőséget. A 45 perces kis- film róluk szólt, a hódmező­vásárhelyi döntőn készült. Tudtak róla, számítottak rá. Arra nem, hogy még előtte kedves szavú meghívó üzen­jen értük. A „Vagyok olyan gulyás, mint te” film adására jöjjenek el Alcsiszígetre ked­ves családjukkal, s itt néz­zék meg a filmet a hallga­tókkal együtt. Harminchatan tanúinak most is Alcsiszige- ten az ország minden ré­széből. Nagyon várták az el­sőket. Mert. Azt mondja Drahos Gábor szaktanár: — Büszke vagyok mindhá­rom tanítványomra. Egymásután állnak fel a tehenészek. A tatai Ács La­jos elsőnek: — Nagyon kellett már, hogy a wS szakmánkat is be­mutassa a tévé. Bálint János gerzsai tehe­nész azt fedezte fel, Horváth János egy kézzel masszázta a tehén tőgyét, holott két kézzel szabályos. Horváth nevet: — Igaz. Én is tudom, de a tévé kamerák előtt dolgoz­tam, idegesített. A tatai Borsodi Vince, a mezőhegyes! Danicskó Mi­hály azt kérik Lódi József­től. mondja már el, hogyan- lett első. Komoly fiatalem­ber a kérdezett Felesége is itt van, mint a többi vendé­gé is. — Érdekes volt ez. Máso­dik lettem a városi döntőn is, meg a megyein is. Sőt majdnem harmadik. Akkor pedig nem is mehettem vol­na az országosra. S mit ad isten, az országos döntőn meg első lettem. Na, de az az igazság, arra már készültem nagyon. Itt végeztem, ezen az iskolán, ez jó alapot adott, s a döntő előtt még külön is gyakoroltunk Csifó elvtárssal és Benkő István tanárral. Szeretném, is megköszönni. Bállá János, a rákóczifalvi tsz főállattenyésztője is eljött a filmvitára, elkísérte Gaál Jenőt. Jenő a harmadik he­lyen végzett a három ven­dég között, s mégis ő járt a legjobban. Otthon azzal fo­gadta a tsz őt is, a feleségét is lengyelországi úttal jutal­mazza. A tehenészek faggat­ják a három fiatalembert Erről, arról. Nagy dolog, hogy két és félezer verseny­zőt előztek meg S hogy a filmen szerepelnek. A szak­ma sztárjai. Zsila Balázs, karcagi tehenész kér szót vé­gük — Nagyon tetszett nekem, ez a tévéadás. De a cime nem. Mi az, hogy vagyok olyan gulyás? Nem gulyások vagyunk, fejőmesterek. A gulyás csak hajkurássza a jó­szágot, mi gépekkel dolgo­zunk, szaktudásunk van. Az induló vonatok, autó­buszok vetnek véget a jő hangulatú találkozónak. Csi­fó György három könyvvel kezében áll fel. — Egy kis ajándék isko­lánktól, a vetélkedő, meg az együttes tévénézés emlékére. Kezet fog velük. Sorban a többi tehenész azt tes-i B. ti. Szovjet tudósok az utóbb! évek során jelentős kutató munkával járultak hozzá a cellulóz-kémia fejlődéséhez. Rigában például új eljárást dolgoztak ki a furfurolnak fahulladékból való előállítá­sára, ami tekintélyes hasznot hoz a népgazdaságnak. A furfurol ugyanis egyike a legsokoldalúbb kémiai anya­goknak, fenolműgyanták és a nylon előállításánál éppoly nélkülözhetetlen, mint a nö- vényi olajok finomításánál, de vetőmagcsávázásra, gyom­irtásra, tartósításra, aroma­javításra is használják, amel­lett nélkülözhetetlen adaléka a motorhajtóanyagoknak, — ugyanis nagymértékben nö­veli a kopásállóságot. A rigai intézetben gazda­ságos technológiát dolgoztak ki a fahulladéknak cukorrá való feldolgozására is, ezál­tal olcsó állat-táphoz segítet­ték hozzá a mezőgazdaságot. Ugyancsak ott született meg a fenyőtűből és falevélből való táplisztelóállítás gondo­lata, ami az ipari méretű gyártás megindítása óta vita­mindús adaléka a takarmá­nyozásnak. A kép a rigai kutatóinté­zet poliszacharid laboratóriu­mának egyik részletét mu­tatja be, ahol a legkorsze­rűbb felszereléssel dolgoz­nak. oíz izqáqxi mibe# m&n&Léq^a A fekete fuvarokról, a párád 1= csont - kátyúzásról és á Jó apátiul sorról Jó. hogy jön szerkesztőkéül. Régen találkoztunk. Mosta­nában nagyon elhanyagolja a munkásosztályt. Hapsikám! Olvastam a cikkét a potya- piálásokról, istenemre, szí­vemből . beszélt. De érdekel­ne. mit szóltak hozzá... ...Képzelheti. hogy akikről szólt nem jelentkeznek, mert mindjárt kiderülne, hogy ki­nek az inge. Egy-két jó eset azért volt. Egyik nap szól a telefon. Jelentkezik egy üzem vezetője. Mondja, hogy ez mégis csak disznóság, kite­regeti az újság az ügyeiket, meg hogy nem is ittak ők olyan sokat azon az ünnep­ségen. Hallgatom nyugodtan. Amikor befejezte, csak any- nyit mondtam, köszönöm, hogy jelentkezett. mert ® cikkben említett példa fő­szereplői nem ők voltak, de legközelebb az ő esetüket is meg fogom írni.. ...Ez óriási lehetett. Kép­zelem, hogy pofára esett a hAncá... ...Várjon, ez még semmi. A cikket átvette az egyik szomszéd megye lapja is. Másnap felhívta a főszer­kesztőt egy régi ismerőse és nagyon megsértődve a sze­mére vetette, hogy kiteregeti a szennyesüket. És mentege­tőzik, hogy ö tényleg berú­gott e9V kicsit azon a díj­kiosztáson. de nem látta a közönség közül senki... ...Ez még jobb, szerkesztő­kém. És mondja, ezen kívül lesz valami hatása a cikk­nek? Vagy csak annyi, hogy ha maga is belekerül egy ilyen póttá eszem-iszomba, konyak helyett vitriolt önte­nek a pohárba? Egyébként rá se rántson szerkesztőkém, nálunk mindig jó lesz maga egy nagyfröccsre. Különben kaptam egy le­vélét szerkesztőkén?. Az van benne, hogy feltétlenül mondjam el magának, ha ta­lálkozunk, ne csak a poiyar piáról írjon, hanem a potya- kocsikázás okról is. Itt van, kuksizzon csak bele: „...a közpénzek pazarlására több más példát is lehetne sorolni. Ilyen mindjárt a vállalati, hivatali gépkocsik használa­ta. illetve ki nem használt- sága. a nem hivatalos utak­ra történő furikázások, fekete fuvarok. Nézzék meg például így befőzési szezonban a piac mellett hány állami, vagy más nem maszek rendszámú kocsi várja a megrakott ko­sárral felszerelt „új nagysá­gákat?’. A kihasználtságról: Van egy gépkocsivezető ba­rátom. Ahol dolgozik több kocsi is van. ö mondja, hoay a kihasználtság évek óta alig 50 százalékos.' És mit csinál­tok, ha nincs fuvar? Ultizga- tunk a garázsban naphosz- szat...” Érdekes a levél, ugye hap- sákám. Derék, munkaképes emberek ultízgataak az ál­lam pénzén. Nem lehetne ezt jobban megszervezni ? És egyébként, is szerksztőkém. Itt ez az új mechanizmus; Azt írták róia. amíg a be­harangozása folyt, hogy a gazdaságosság, az ésszerűség világa jön. Ezután mindenki, nek a zsebe érzi majd meg, ha pazarolnak. Szerkesztő­kém, ne beszéljünk mellé. Néhány helyen ez még csak a jövő zenéje. Maga jobban tudja, mint én, hogy akadtak olyan uborkafára mászó ür­gék. akik a fene nagy önálló­ságot nem a meló megjaví­tásával kezdték, hanem gyor­san felvettek még egy tit­kárnőt. a repi bundapálin­kát meg skót whisikhyvel cserélték fel. Még jó, hogy a mai világban az uborkafa 4ga gyorsan törik, de azért nem ártana néha egy kicsit alá is fűrészelni. Remélem ezt nem mondia. hogy zöld­ségeket dumálok.., . ...A világért sem. Nagyon sok mindenben igaza van. Csak azt jegyezném meg, hogy ebben sem szabad ál­talánosítani. Elég felháborító, ha csak egy-két embernél is találkozunk ilyen túlkapások­kal... ...Mindig félbeszakít. Én is vagyok olyan bölcs fej, mint maga, jól is néznénk ki, ha ezt általánosítani kellene. Csak hát fölmegy a pumpa az ént­bérben, amikor ilyeneket ball, vagy lát. Egyébként, mégis csak mondok zöldségeket is. Egyik nap úgy adódott, hogy végre „valaki’’ lettem én is oda­haza ég így kijutottam a piacra... Mit néz? Látom nem érti. No. figyeljen drága szakikám. megmagyarázom. Azt mondja az asszony va­sárnap reggel, hogy „valaki­nek” ki kellene ugrani a piacra. És rám néz. Értettem, hogy ezúttal az a valaki csak én lehetek. Vettem a cekkert és nyomás. Hogy ott mi van? Kész tanulmány. Itt van például a paradicsom sztori. Árul egy maszek ür­ge két kosámyi paradicso­mot. Kérdem, magának me­legháza van? Nem nagyon akart válaszolni, de amikor összehaverkodtunk, csak ki­nyögte. hogy van az ördögöt; Két négyzetméter földje van mindössze a temetőben. Aho] majd deszka közé fektetik, örök gyógyítás gyanánt. A paradicsomot meg Pesten ve­szi a belvárosi csemegeüzle- tekbejj, Kapja — kiskereske­delmi áron — harmincért, adja öttenért. s a kedves dolgozó még mindig jobban jár. mintha a szolnoki bol­tokban venné meg hatvan­ért... Ide jutottunk, édes hapsi- kám. A mezőgazdasági cent­rumban ügy jutunv olcsób­ban valami jó zöldségfélé­hez, ha bátyusok hoznak Pestről... Hogy’ eltúlozom? Nem, aranyos szerkesztőkém, ezt nem lehet eltúlozni... Egyébként mondok én jót is. ha var). De előbb egy vic­cet. Az egyik kisváros hatá­rában, a benzinkútnál meg­kérdj egy külföldi, melyik a legjobb szálloda. Azt mondja neki a fő pumpakezelő, van vagy három. de mindegy; melyikbe megy. Másnap úgy­is sajnálja, hogy nem vala­melyik másikban szállt meg... tgv voltunk mi eddig a városban a fűszer-, cseme­geüzletekkel De amióta meg. nyílt ez az új bolt, a Jólét, már nem mindegy. Amit ezek a szövetkezeti gyerekek csináltak — az tényleg a ke­reskedelem, Járt már ott, szerkesztőkém? Csak azt tu­dom mondani, hajrá fiúk, mindnt bele ezután is. És mégegyszer hajrá azoknak, akik olyan jól megszervez­ték Szolnok sörellátását. —■ Ugve milyen egyszerű? Ne-n gyártanak itthon eleget ve­szünk a szomszéd Jugoszlá­viában. ahol van... ...No. látja nem csak rósz- szar lehet mondani a mi ke­reskedőinkről. Jöjjön, mos­suk le a mérget egy üveg jé apatini sörrel. Varga. lózso* •

Next

/
Oldalképek
Tartalom