Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969, június 19. fi FELHÍVÁS Hódít a kávé — Vendéglátók vándorlása — A szakmai képzésért A kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanács­zása felhívással fordult minden kommunistához, min- nkihez, aki a társadalom szocialista átalakításáért har- l, a béke és a haladás minden hívéhez, hogy méltókép- n emlékezzenek meg a nagy Lenin születésének 100. . fordulójáról. A nemzetközi tanácskozás június 17-i záróülésén jyhangúlag elfogadott felhívás a következőképpen szól: „Most, hogy közeledik Le- n születésének 100. évfor- .ílója, a kommunista- és unkáspártok tanácskozása rradalmi korszakunk hal- atatlan lángelméje felé irá- yítja gondolatait. Lenin neve a nagy októ- eri forradalom győzelmé- ek, a világ szociális arcula- it gyökeresen megváltoztató atalmas forradalmi történé- ek jelképévé vált. E forra­dalmi változások a szocia- izmus és a kommunizmus elé fordították az emberi­éget. Lenin kiemelkedő gondol­kodó volt, aki minden vo- íalon továbbfejlesztette azt i tudományt, amelyet Marx is Engels alapított meg: a dialektikus materializmust, a oolitikai gazdaságtant, a szo­cialista forradalomnak és a kommunista társadalom épí­tésének elméletét. Lenin hozta létre a bolse­vik pártot, amely az első új­típusú proletár párt volt, Lenin vezette a világ első győzelmes szocialista forra­dalmát, megteremtette a tör­ténelem első proletár álla­mát, a szovjet szocialista de­mokráciát. Lenin törhetetlenül harcolt az imperializmus és a reak­ció ellen, védelmezne a dol­gozók valamennyi osztagá­nak akcióegységét a közös osztályellenség elleni harc­ban ; következetes internacio­nalista volt, a népek egyenjo­gúságának, békéjének és ba­rátságának bajnoka, izzó haraggal ítélte el a faji meg­különböztetés és a soviniz­mus minden megnyilvánulá­sát; minden elnyomott nép barátja volt; megmutatta, hogyan kell győzelmesen harcolni a gyarmati rendszer ellen, a népek függetlensé­géért és szabadságáért, ön­rendelkezési jogáért. Lenin, a nemzetközi mun­kásosztály elismert vezetője, a proletáriátusban látta azt a vezető erőt, amely meg tudja valósítani a kapitaliz­mus megdöntésének és a társadalom szocialista átala­kításának világtörténelmi küldetését; Kidolgozta a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségéről szóló taní­tást. A munkásmozgalom egységét védelmezve, kérlel­hetetlen volt az opportuniz­mus minden formájával szemben. A leninizmus hatására a munkásosztály, a nép, a szo­cializmus ügye iránt fenn­tartás nélkül áldozatkész kommunisták nemzedékei nőttek fel. Lenin élete és te­vékenysége, kiváló tulajdon­ságai, amelyek mint forra­dalmárt, elvtársat, embert jellemezték, örökké lelkesítő példaként állnak világszerte a forradalmi harcosok mil­liói előtt. A leinizmus zászlaja alatt a forradalmi mozgalom az országok többségében új színvonalra emelkedett, meg­alakultak és megizmosodtak a kommunista pártok, a nemzetközi kommunista mozgalom korunk világát átfogó, legbefolyásosabb po­litikai erejévé vált. A világszocializmus, a munkás- és a nemzeti fel­szabadító mozgalom tapasz­talatai igazolták a marxista —leninista tanítás nemzet­közi jelentőségét. A szocialista forradalom győzelme az országok egy csoportjában, a szocialista világrendszer létrejötte, a munkásmozgalomnak a tő­kés országokban elért vív­mányai, a volt gyarmati és félgyarmati népek megjele­nése az önálló társadálmi— politikai tevékenység színte­rén, az imperialistaellenes harc sohasem látott fellen­dülése bizonyítja a korunk alapvető szükségleteit kife­jezésre juttató leninizmus történelmi igazságát. Ma teljes joggal mondjuk Lenin tanításáról ugyanazo­kat a szavakat, amelyekkel ő a marxizmust jellemezte: ez a tanítás mindenható, mert igaz. A marxista-le­ninista elmélet, s ennek al­kotó szellemű alkalmazása a konkrét viszonyok között, le­hetővé teszi a tudományos válasz kidolgozását azokra a kérdésekre, amelyek a vilá­got átfogó forradalmi moz­galom minden csapata előtt felmerülnek, bárhol is te­vékenykedjenek. A marxizmus—leninizmus- hoz, e nagy internacionalista tanításhoz való hűség a kom­munista mozgalom további sikereinek biztosítéka. A kommunisták abban lát­ják feladatukat, hogy a harcban bármely ellenféllel szemben szilárdan megvédjék a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség fórra dalmi elveit, következetesen átvigyék a valóságba ezeket az elveket, állandóan fej lesszék, s az osztályharc, a szocialista építés legújabb tapasztalatai alapján gazda­gítsák a marxista—leninista elméletet. A kommunisták mindig hűségesek lesznek a leninizmus alkotó szellemé­hez. A közelgő Lenin-jubileum világra szóló jelentőségű történelmi évforduló. A kom­munista és munkáspártok forradalmi tevékenységük aktivizálásával köszöntik az évfordulót és emlékezetessé teszik azzal, hogy fokozzák politikai és ideológiai mun­kájukat a tömegek között, bővítik és erősítik soraikat minden erejüket latba vetik, hogy mozgósítsák a dolgozók forradalmi energiáját az im­perializmus ellen, a szocia­lizmus ragyogó eszményeiért vívott harcra. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának résztvevői felhívás­sal fordulnak minden kom­munistához. mindenkihez, aki a társadalom szocialista átalakításáért harcol, a ha­ladás és a béke minden hí­véhez, hogy méltóképpen em­lékezzenek meg a nagy Le­nin születésének 100. évfor­dulójáról. Tanulmányozzátok Lenin műveit! Megtaláljátok ben­nük az ihlet kimeríthetetlen forrását a reakció és az el­nyomás ellen, a szocializ­musért és a békéért folyta­tott harchoz. Lenin műveinek megismerése segítséget nyújt a fiatal nemzedéknek, hogy jobban lássa korunk forra­dalmi távlatait. Ismertessék széles körben a leninizmus vívmányait, a szocialista or­szágok, a kommunista pár­tok, a forradalmi erők sike­reit! I Világ dolgozói, népei1. A lenini eszmények dia­dala érdekében felhívunk benneteket, vegyetek részt tevékenyen a munkásosztály nagy és nemes harcában, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért! Emeljük magasabbra a le­ninizmus zászlaját a világ forradalmi megújhodásáért vívott harcban! Éljen a leninizmus!*1 A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a megye vendéglátó iparának helyzetét vitatta meg, azt, hogyan elégíti ki a lakosság igényeit. A végrehajtó bizott­ság megállapítása szerint a vendéglátási forgalom fejlő­dése általában kisebb, mint a bolti élelmiszereké. Ezt mutatja az is, hogy tavaly az élelmiszerboltokban 13 szá­zalékkal emelkedett a for­galom, a vendéglátásban pe­dig csaknem 5 százalékkal. Megyénkben 1965-ben 580 vendéglátóipari egység volt, s ennek 40 százaléka állami, 60 százaléka pedig szövetke­zeti iráyítású. Tavaly az üz­letek száma 618 volt és eb­ből 61 százalék volt szövet­kezeti irányítású. Az állami vendéglátóipari vállalatok kapacitását jelen­leg jobban hasznosítják, mint a szövetkezeteiekét. A vizsgá­latok igazolták azt is, hogy a szövetkezeti vendéglátás­ban az italforgalom a na­gyobb. Az ételforgalom ré­szesedése egyelőre mindösz- sze 36 százalék, Több melegétel fogy A szövetkezeti vendéglá­tásban az ételek forgalma — főleg az előfizetéses — erő­teljesebben fejlődik a me­gyei átlagnál. Nőtt a szövet­kezeti vendéglátás szerepe a cukrászati termékek értékesí­tésében is. A városokban a melegéte­lek fogyasztása általában emelkedett, a járásokban vi­szont csökkent. Ugyancsak visszaesett az ételforgalom Szolnokon, a jászberényi, va­lamint a tiszafüredi járás­ban. Kávéból 1961-hez viszo­nyítva 35 százalékkal többet fogyasztunk. Növekedett az italforgalom is, a járásokban 30, a városokban 26 száza­lékkal. Különösen sok ital fogy az eszpresszókban, cuk­rászdákban. Amíg négy év­vel ezelőtt ezek az üzletek az italforgalomnak 6 száza­két bonyolították le, tavaly már 10 százalékát. Több a kisegítő szálláshely A megyében 13 szálló mű­ködik, 138 szobával és 261 ággyal. Ez kevés és a minő­ség is sok helyen kifogásol­ható. Tavaly a vendégnapok száma megközelítette a ket­tőszázezret, ebből viszont a szállók részesedése nem ér­te el a 40 százalékot. A na­gyobb arányt a kisegítő szál­láshelyek érték el. A tava­lyi vendégnapok száma csak­nem nyolcvanezerrel haladta meg a négy évvel ezelőttit. Így tehát a szálláshely igény azóta 70 százalékkal fejlő­dött, a kapacitás viszont nem bővült. A fogadóképesség ja­vítása különösen Jászberény­ben, Karcagon, Mezőtúron, Tiszafüreden és Cserkeszől- lőn indokolt. Jól járnak-e a fogyasztók? Az áruszolgáltatás mennyi­sége és minősége szempont­jából arra kell választ ad­nunk, — állapította meg a végrehajtó bizottság, — hogy a fogyasztók megkapják-e a kifizetett összeg ellenértékét. Az ellenőrzések többsége azt bizonyítja, hogy általában jó az adagolás, megfelelő a ter­mékek minősége is. Elég gyakran előfordul azonban a súlycsonkítás, az elszámolt­nál olcsóbb anyag felhaszná­lása. Ezt támasztották alá a szakmában végzett ellenőrzé­sek is. Tavaly az üzletek 30 százalékában tártak fel az ellenőrző szervek tíz száza­léknál nagyobb mérvű súly­csonkítást ételek, cukrászati termékek, kávé és fagylalt adagoknál. Ne csak a bemutatókra A végrehajtó bizottság meg­állapította azt is, hogy bár az árukínálat, a bemutatás jelentősen javult, a megked- veltetett termékeket a fo­gyasztók nem mindig tudják megvenni, a változatosság nem egyenletes, nem állandó. A kulturált üzleti körül­mények mellett, szakkép­zett, udvarias alkalmazotta­kat sem mindenhol találha­tunk. A szakmában aránylag nagy a munkaerővándorlás is. A tanácsi vállalatoknál ta­valy 39 százalék volt a kilé­pők aránya és gyakori volt az alkalmazottak ellen foly­tatott fegyelmi eljárás, külö­nösen a vásárlók megkárosí­tása miatt. Ez szintén kiha­tott a vállalatok létszámának alakulására. A végrehajtó bizottság a vendéglátó üzemek munká­jának elismerése, további ösztönzése mellett több fon­tos intézkedést sürgetett, mi­vel a vendéglátóipari tevé­kenységet alapvető szolgálta­tásnak tekinti. Javításáért többek között kötelezte erre illetékes osztáyait olyan ter­vek, javaslatok kidolgozásá­ra, amelyben megteremtik a kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakképzés feltételeit. KUTATÓ TELEP Az ország jelenlegi legna­gyobb tudományos beruhá­zásának színhelyén, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Újszegeden épülő biológiai kutató telepén szerdán épí­tési bemutatót tartottak ab­ból az alkalomból, hogy a nagy munka „félidejéhez” érkezett. A bemutatón részt- vett a Mugyar Tudományos Akadémia, a Szegedi Orvos- tudományi-, „ József Attila Tudományegyetem, s a Dél­alföldi Mezőgazdasági Kuta­tóintézet számos vezetője és kutatója. Straub F. Bruno akadémi­kus, az MTA alelnöke tar­tott tájékoztatót a kutató telep céljairól, feladatairól. Elmondotta többek között, hogy a negyedmilliárd forin­tos beruházással készülő te­lep a magyar biológiai ku­tatás centruma lesz. A hét­emeletesre tervezett közpon­ti épületben — amelynek most a negyedik szintjét épí­tik — négy intézet kap he­lyet. A már tető alá került műhelycsarnokban készítik majd a kutatásokhoz szüksé­ges speciális műszereket, ké­szülékeket. Később kezdik meg az izotóplaboratóriumok tornya, a kísérlti üvegházak, valamint a nemzetközi kong­resszusok rendezésére is al­kalmas előadóterem építését. A félezer tudományos és más dolgozót foglalkoztató telep 1971-ben kezdi meg működé, sét. Az Akadémia, valamint a két szegedi egyetem vezetői szerdán megállapodást kö­töttek a kutató telep és a szegedi tudományos intézmé­nyek együttműködéséről. A. f, Mat ve jen ILJICS AJÁNDÉKA Az Oktyabrszkaja vasút­vonal Resetnyikovo állomása 100 kilométernyire fekszik Moszkvától. Az állomástól öt kilométernyire, fenyők és nyírfák között állt a zavido- voi erdészet rozoga erdész­háza. „Fekete postakocsiállo­más” volt a neve. Apám itt volt erdész, családunk hosz- 6zú éveken át itt élt. De főképpen azért emléke­zetes számomra ez az er­dészház, mert tizenkétéves fiúcskaként itt találkoztam kétszer is Leninnel. 1920. május 10-én délután kint üldögéltünk apám­mal a tornácon, amikor az úton négy vadász kö­zeledett. Közülük hármat nem egyszer láttunk már er­re vadászni, moszkvai álla­mi hivatalok felelős munka­társai voltak, a negyediket nem ismertük. Zömök, vörö­ses szakállú, közepes terme­tű férfi volt. Nem sietett, mozdulatai valahogy mégis gyorsak voltak.- Hosszú ka­bát volt rajta, a fején hátra- tólt sapka, a lábán egyszerű csizma. — A beszélgetésre anyám is kijött, köszönt, s mosolyogva kérdezte; — Ma még egy bácsikát is hoztak magukkal? — Amint látja, nem akar­tam lemaradni a fiataloktól. — Ám ez a bácsika eleve­nebb, mint mi, fiatalok, — tréfálkozott az egyik vadász. Anyám leültette a vendé­geket. — Hát, te tanulsz? — for­dult hozzám váratlanul az ismeretlen vadász. — Nem bácsi, nem tanu­lok. Apám beteg, helyette kell dolgoznom — feleltem bátortalanul. Szamovár került az asz­talra. A tea mellé anyám tojást és forralt tejet adott. Kenyerünk nem volt, cukor­ról meg akkoriban szó se lehetett. — Nem tudom mással meg­kínálni magukat — mondta bocsánatkérően anyám. — Ugyan! Nálunk, Moszk­vában tojásnak, és ilyen fi­nom tejnek még a színét se látjuk, — szólt az ismeret­len vadász. Az asztal sarkánál ült, nem volt hajlandó az asztalfőre ülni. Tea után a vadászuk felke­rekedtek. Engem bíztak meg az Síi ismerős kísérésével. Fogtam én is régi, agyondró­tozott puskámat, s minden­ben igyekeztem utánozni a felnőtteket. A vendég elvet­te a fegyveremet, gondosan megvizsgálta, aztán kijelen­tette: — Ez nem fegyver, lövés közben felrobbanhat! — Dehogy robban, bácsi. Már sóikat lőttem vele, — erősködtem, de ő nem enged­te magammal vinni a puskát; A vadászhely közel volt. Mindenki elfoglalta a helyét. Rövidesen meghallottuk a szalonkák kurrogását. — Vonulnak már, nézze csak! — suttogam, a vendég­nek, de ő nem emelte fel a fegyverét, csak mosolyogva nézte a madarakat. — Ej, hát hogy lehetett ezt elszalasztani? — bosszankod­tam — Miért nem lő, bá­csi? Már a negyedik szalon­kát szalasztotta el. — Mit gondolsz, Ljosa, — mondta barátságosan a moszkvai — feltétlenül lőni kell? .. s — De hát akkor miért jött ki ide? — Nagyvárosban lakom, nem látom a természetet* nem érzek jó fenyőillatot, ám a természet nélkül meg­lenni nem lehet. Ezért jöttem ide pihenni. Hamarosan ránkszakadt az éjszaka, és hazamentünk. Újból teáztunk, s apám az asztalnál megkérdezte a ven­déget: — Mondja, legyen szíves, hogyan hívják önt? — Vlagyimir Iljics a ne­vem, — válaszolta egysze­rűen a vendég Nem tudom, megsejtette-e apám, kivel beszél, de a ne­hézségekre, az élelmiszer- hiányra, s a saját betegségé­ra fordította a szót. — Hát bizony beletelik vagy másfél év, amíg minde­nünk lesz! — mondta Vla­gyimir Iljics, és rögtön így folytatta: — Ilja Pavlovics, jöjjön a városba lakni. Moszkvában tapasztalt orvo­sok vannak, meggyógyítják magát. Anyám nem volt hajlandó Moszkvába költözni. A meg­szokás hatalma meggátolta a családot abban, hogy a szá­mára a leghelyesebb utat válassza. — Ahogy gondolják — zárta le az ügyet Vlagyimir Iljics. — Hanem Ilja Pavlo­vics. elhatároztam, hogy megajándékozom a fiát. Úgy látom, szenvedélye a vadá­szat. Fegyver nélkül pedig a vadász olyan, mint az ács fejsze nélkül. Magunkkal visszük holnap Moszkvába, s választunk neki egy igazi fegyvert. Remélem, nem el­lenzi? Apám természetesen bele­egyezett. A beszélgetés elhúzódott, a vendégeknek pihenniük kellett. Nem akartak a ház­ban aludni, a pajtát válasz­tották, ahol a tavalyi szénát tartottuk. Vlagyimir Iljics a párnát és a takarót sem fo­gadta el. — Ez a Vlagyimir Iljics nem Lenin? — kérdezte apám suttogva az egyik va­dászt, amikor kifelé indul­tak a házból. — De igen — mondta a kérdezett. Anyám megnézte, hogyan helyezkedtek el a vendégek, és segíteni akart nekik. — Vlagyimir Iljics, miért nem fogadja el az ágyat? — Jó itt. Marja néni, ha­marosan elalszom, — hallatt- szott a sötétből Iljics hangja. Nehezen aludtam el. Hol an­nak örültem, hogy Moszkvá­ba megyek, hol apámat saj­náltam, hol elfogott a türel­metlenség hogy minál előbb elmesélhessem pajtásaimnak, amit Leninről megtudtam. Mire anyám reggel fel­keltett, már mindenki talpon volt. Lenin ismét engem vett maga mellé a vadászathoz, de éppen úgy nem lőtt. mint tegnap. A vonathoz anyámmal mentünk a vendégekkel. A közeli falvak parasztjai már meghallották, hogy itt jár Lenin és az állomáson te­kintélyes tömeg gyűlt össze. Moszkvában gépkocsik vár­tak ránk, engem egy nyara­lóba vittek, ahol két napot töltöttem. A fegyvervásárlásra Le­nin is eljött. Nekem egy nikkelezett vadászfegyver tetszett meg legjobban. — Ha tetszik, fogjad — mondta meleg hangon Iljics. Külön embert küldtek ér­tem, aki hazakísért, s akire rábízták a fegyver őrzését. Amikor megérkeztünk Reset- nyikovóba. sokan megcso­dálták a fegyveremet. — Maga Lenin ajándékoz­ta! — mondogatták. Mindenki irigyelt, nekem meg lángolt az arcom az örömtől és az izgatottságtól. Lenin ezután is többször el­jött hozzánk vadászni. Apám rövidesen meghalt. Amikor Lenin hírét vette, utasította az erdészetet, hogy gosdoskodják a családunkról. Ellátogatott hozzánk az erdő­felügyelő és azt mondta: — Egy jó ember jóvoltából a lakás a maguké marad, te pedig, Alekszej apád helyére állsz...

Next

/
Oldalképek
Tartalom